33.3 A Hettita Birodalom vége [i.e. 900-800]

Phrüg bevándorlás

 A Balkánról Anatóliába, majd onnan egyre közelebb vándoroltak a Hettita Birodalomhoz azok az emberek, akik a trójai háború után menekültek ebbe az irányba. Az akkádok muskiknak hívták őket, a görögök phrügöknek. Egyre többen lettek.

Egy részük a Hettia Birodalom északi részére vándorolt, egészen a Kaukázusig és a Fekete-tengerig. Ők lettek a kartvéli törzsek, (akik a fémműves Kolkhiszt alapították), akik itt most együtt éltek az anno a hurrita holokauszt [itt] elől ide menekült hurriták leszármazottjaival. 

Hettita Birodalom

 III. Tudhalijasz után unokatestvére, Kuruntijasz lett a hettita király [itt]. 

Később Tudhalijasz még visszaszerezte trónját (ekkor már IV. Tudhalijaszként), ekkor Kuruntijasz megint csak a nyugati kis országrész; Tarhuntasszasz fölött uralkodott. Tudhalijasz ekkor újjáépítette Hattuszasz felső városát.

III./IV. Tudhalijasz [a kép forrása: https://www.wikiwand.com/hu/III._Tudhalijasz_hettita_kir%C3%A1ly]

 Kuruntijasz végül valószínűleg utód nélkül halt meg és egy Hartapu nevű, a törvényes hettita királyi családból származó személy örökölte trónját - így Tarhuntasszasz visszaolvadt a Hettita Birodalomba.

 Ugyanekkor Hattuszasz városában is már III. Tudhalijasz fiai; III. Arnuvandasz és II. Szuppiluliumasz uralkodtak.

 Amikor Hartapu is meghalt utód nélkül, akkor Tarhuntasszaszt III. Arnuvandasz herceg vette át. Majd utána öccse,  II. Szuppiluliumasz fennhatósága alá került. Apja halála után az egész birodalom uralkodója lett II. Szuppiluliumasz. 

 Uralkodása alatt Egyiptommal még mindig fennállt a szövetség, melynek értelmében Egyiptom gabonát szállított Hattuszaszba, ahol éhínség volt. II. Szuppiluliumasz uralkodásának végén Hattuszaszt ismeretlen okból egyik napról a másikra kiürítették, elhagyták és felgyújtották. Nem ostrom történt, hanem lakói egyszerűen ismeretlen helyre költöztek. Valószínűleg a phrüg bevándorlók tehetők felelőssé a birodalom széteséséért. II. Szuppiluliumasz az utolsó, akinek neve a birodalom királyaként maradt fenn. Ezzel végetért a Hettita Birodalom története. 

Így nézhetett ki fénykorában Hattuszasz [kép forrása: https://www.turkey.fi/travel/hattusa-the-ancient-capital-of-the-hittites/]

Hattuszaszi maradványok [kép forrása: https://www.researchgate.net/figure/Reconstruction-of-Hattusa-City-walls-erected-by-Hittites-in-Turkey-5_fig1_309160606]

Egy lépcső és ismert domborművek Hattuszaszból. A bal felős kép III./IV. Tudhalijaszt ábrázolja. A jobb oldali pedig valószínűleg úgy működött, mint egy képregény - a mozgás imitálására törekedtek - a napfény vezette a tekintetet. [https://www.erdekesvilag.hu/osi-kalendariumkent-szolgalhattak-a-3200-eves-hettita-sziklaszentely-dombormuvei/]

 A Hettita Birodalom helyét hettita és hurrita fejedelemségek vették át és a phrügök, lüdök, görög törzsek és tengeri népek letelepedő csoportjai.

Az asszírok pedig folyamatosan erősödtek DK-en...

AZ "UTÓDÁLLAMOK"

Karkemis

 Az egykori hettita főváros hamarosan önálló városállammá vált. De így is fontos kereskedelmi és politikai központ maradt. Uralkodója az utolsó hettita király, II. Szuppiluliumasz szépunokája, Kuzi-Teszub volt. Ő mindig benne volt az asszír-ellenes védelmi koalíciókban, s sikerült is vereséget mérniük az asszírokra a karkari csatában. Ezt pedig 8 év nyugalom követte.                                     

Úgy tűnik, hogy Karkemis nem tartott diplomáciai kapcsolatot sem a főníciai térséggel, sem Egyiptommal.

Hatti

Az arameus bevándorlás Hatti déli részén megszüntette Karkemis fennhatóságát. A független Hatti első ismert uralkodója I. Lubarna volt. I. Lubarna nem tudta megakadályozni, hogy az asszírok átkeljenek az Eufráteszen Libanon és Főnícia felé.

 Az új népek közül az arámiak voltak a legtöbben, ezért az arámi nyelv vált a közhasználatú nyelvvé. A hettita nyelv az ősök nyelvévé vált, s mint ilyen felértékelődött és a királyok előjogává vált a használata.

Aleppó

A Hettita Birodalom bukása után Aleppó is önálló városállamként működött tovább. Itt továbbra is  szinte teljesen tiszta hettita lakosság élt, s a hettita uralkodók leszármazottai kormányozták.

Hamá

Fejedelme II. Zakir, akiről annyit lehet tudni, hogy alacsony származású ember volt, s uralkodását „Baál kegyének köszöni”. Neki fennmaradt egy győzelmi sztéléje, a Zakkur-sztélé, mely szerint  sikeresen visszaverte a damaszkuszi III. Barhadad támadását. 

A Zakkur-sztélé [kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Zakkur-szt%C3%A9l%C3%A9]

A KÖRNYEZŐ VÁROSOK ÉS ÁLLAMOK

Urartu és Arame

 A Kaukázusban és a Fekete-tengernél élő viszonylag frissen bevándorolt phrügök és a korábban ide menekült hurriták a Hettita Birodalom megszűnése után maguk is önálló berendezkedésű államokat hozhattak létre. 

Így jött létre Hajasa, Muszaszir, Supria és Arame is, melyek közül az előbbi három egyesült és Urartu lett belőlük.

Ugarit

A Hettita Birodalom szétesése előtt már Ugarit is egyre függetlenebbé vált. Ekkoriban iktatták be a város királyaként VI. Ibiranut. Ő ekkor már megtehette, hogy "elfelejtsen" tiszteletet tenni beiktatása alkalmából III. Tudhalijasz hettita uralkodó előtt. VI. Ibiranut fia, III. Níkmaddu követte, őt pedig az ő fia, III. Hammurappi. Neki ismert a hettita II. Szuppiluliumasszal és a karkemisi Talmi-Teszubbal folytatott levelezése, sőt Bay egyiptomi nagyvezír is gratulált neki trónralépéséhez. 

Az ugariti vallásban is Baált tisztelték. Úgy tartották, hogy Mót, Baál ellenfele évente elragadja Baált az alvilágba, s ezért van ilyenkor aszály a földön. Anat azonban, Baál nővére kiszabadítja őt, s ekkor ismét elérkezik a termékenység időszaka. A Zsoltárok könyvében néhány vers az ugariti költemények majdnem szó szerinti fordítása [Gerhard J. Bellinger: Nagy valláskalauz]

 Uralkodása azonban városával együtt hirtelen és ismeretlen módon ért véget. A város soha többé nem állt talpra. Az újhettita királyságok közül Hatti kebelezte be.

Ugarit [kép forrása: https://www.sciencephoto.com/media/457665/view/ugarit-syria]

Szíria

 Szíria fontos kereskedelmi központ volt. Tengerparti (főníciai) városai a leggazdagabb városok közé tartoztak. Ezért a területért harcolt Hatti, Egyiptom és Asszíria is. 

33.2. Föld alatti csatornarendszer, spirális városok és állati sorsok [i.e. 900 - 800]

AFRIKA

Egyiptom

II. Ramszesz tizenharmadik fiaként született Merenptah. Ilyen sokadik gyerekként úgy lett ő a trónörökös, hogy 12 bátyja még apjuk életében meghalt. Merenptah mielőtt a trónra lépett volna, a hadseregben szolgált. Núbiába is vezetett hadjáratot. II. Ramszesz élete vége felé már inkább ő végezte az uralkodói teendőket. Ő maga is idős volt már, mikor apja meghalt és ténylegesen fáraó lett.

II. Ramszesz [https://4444k.blog.hu/2018/10/03/ii_nagy_ramszesz_utlevele]

Merenptah [https://hu.pinterest.com/pin/477311260493565095/]

 A Deltába gyakran betörtek a tengeri népek; akhájok, etruszkok és mások, valamint a libu törzs, akik ráadásul szövetkeztek is egymással. A törzsszövetség élén a libu törzs állt, Líbia névadója. A libu törzs királya Merey volt. 

 A szövetség egy alkalommal, mikor arra készült, hogy észak felől megtámadja Egyiptomot, ehhez időzítve megpróbált kirobbantani egy lázadást délen; Núbiában, hogy így megosszák az egyiptomi haderőt.

 Merenptah, miután elfoglalta a trónt, keleten hamar megszilárdította Egyiptom hatalmát. Amikor azonban tudomást szerzett a líbiaiak szervezkedéséről, először elébük ment nyugatra és leverte őket, majd délre vonult, hogy Núbiában is rendet tegyen. A líbiaiak közül sokat fogságba ejtettek. A foglyokat pedig ott, ahova annyira vágytak, azaz a Delta-vidéken katonai kolóniákba telepítették le.

 A fáraó dicsőséges győzelmeit a Merenptah-sztélé örökítette meg. Ebből kiderül, hogy Mereyt bűnösnek találta a héliopoliszi isteni tanács. A tanács elnöke maga Atum isten volt, aki természetesen személyesen adta át fiának, a fáraónak a győzelem kardját.

Merenptah-sztélé [https://hu.wikipedia.org/wiki/Merenptah-szt%C3%A9l%C3%A9]

A tengeri népek - ahogyan az egyiptomiak látták őket [http://szkitafonix.kisbiro.hu/szkitafonix.kisbiro.hu/modules.php?name=base_topics&file=olvas&cikk=tengeri-4f8529b7cc782]

A vereség után a líbiaiak szövetsége a tengeri népekkel felbomlott.

A béke megteremtését követően Egyiptom már nyugodtan foglalkozhatott a fáraó halotti templomának felépíttetésével.

Mivel II. Ramszesz hosszú élete során 12 fiát túlélte, trónörököse a 13. fia Széthi Merenptah lett. Azonban II. Ramszesz utódai között volt más is, aki pályázott a megürülő trónra.

Széthi Merenptah [https://hu.wikipedia.org/wiki/II._Sz%C3%A9thi]

 Széthi Merenptah nem tartózkodott apja halálakor az országban. Ezért Amenmessze magához tudta ragadni a hatalmat. Ezt azért is tehette meg, mert a kánaáni térségben dúló, éhínséget és háborúkat okozó népvándorlás azt is okozta, hogy Egyiptom kevesebb bevételhez jutott, s így nagyobb volt az elégedetlenség, a nyugtalanság.

 Amenmessze származásáról nem sok mindent lehet tudni, de elképzelhető, hogy ez idáig ő uralkodott Núbia fölött, Messzui néven, alkirályként. Ugyanakkor az is valószínűsíthető, hogy ő maga is Merenptah egyik fia volt. Ebben az esetben birtokolta Núbia aranybányáit, amelyek szintén hozzásegítették őt a hatalom átvételéhez.

Amenmessze [https://hu.wikipedia.org/wiki/Amenmessze]

 Amikor a hivatalos trónörökös, Széthi Merenptah visszaszerezte a hatalmat, Amenmessze nevét mindenhonnan kivésette, s az általa kinevezett tisztségviselőket leváltotta.

 A fáraó 6 évig uralkodott. Amikor meghalt, utóda Sziptah lett, aki még kiskorú volt, kb. 10 éves. Kiskorúsága ideje alatt Amenmessze főfelesége, Tauszert volt a régens mellette. Tauszert Merenptah lánya és saját testvérének, Széthi Merenptahnak (II. Széthinek) a felesége volt. Sziptah Széthi Merenptah fia lehetett, de nem Tauszerttől, hanem egy ágyasától. Az utóbb következő évekből kitűnik, hogy Tauszert aligha szerette Sziptahot.

Sziptah [https://hu.wikipedia.org/wiki/Sziptah]

 Sziptah külseje szokatlan az egyiptomiak között: haja göndör és vörös volt. Ez is azt mutatja, hogy nem "tisztavérű" egyiptomi volt. Emellett a bal lába valószínűleg gyermekbénulás miatt eldeformálódott.

 Egy bizonyos szíriai kancellár, Bay volt az, aki segített neki Egyiptom trónjára ülni. Hálából a Királyok Völgyében készült számára sírhely. Azonban Sziptah 5. uralkodási évében Bay – nem tudni, miért – kegyvesztett lett és kivégezték. Talán ahogy Sziptah közeledett nagykorúsága eléréséhez, Tauszert nem akarta kiengedni az irányítást a kezéből, s először Sziptah pártfogóitól kellett megszabadulnia. Bay kivégzése után sírhelyének munkálatait  is félbehagyták.

 Sziptah kb. 16 évesen ismeretlen okból meghalt. Ekkor Tauszert, aki eddig régenskedett mellette, fáraóvá koronáztatta magát. Az volt a szokás, hogy az új fáraó uralkodási idejének megfelelően újra kezdték az évek számolását. Tauszert azonban nem kezdte újra az évek számolását, amikor ténylegesen elfoglalta a trónt, hanem azokat az éveket is saját uralkodási idejébe számolta, melyeket Sziptah mellett régensként töltött. Ezeket az éveket is sajátjának tekintette. Sziptah nevét pedig kitöröltette az ifjú fáraó sírjából. A saját sírjában pedig Sziptah nevét II. Széthiére cseréltette. 

Tauszert [https://www.britannica.com/biography/Tausert]

Tauszert [https://hu.wikipedia.org/wiki/Tauszert]

 Még két évig uralkodott. Ez alatt pedig expedíciókat indított a Sínai-fsz. türkizbányáihoz. Rövid uralkodásának polgárháború vetett véget, melyben Széthnath győzött. 

Líbia

 A főníciaiak (a Kánaánból kitelepülők) az észak-afrikai partvidéken is több helyen létesítettek kereskedelmi állomásokat, ahol a berber törzsekkel kereskedtek. Ezek egyike a garamantészek törzse volt. Földművelésből, állattenyésztésből és kereskedelemből éltek. Föld alatti öntözőrendszert építettek - mivel felszíni vizeik ekkor már nem voltak (az éghajlat szárazodása miatt). Fővárosuk Garama volt. Négylovas harci szekerek segítségével hadakoztak. 

Garama maradványai [https://hu.wikipedia.org/wiki/Dzserma]

Ősi garamant sírok [https://hu.wikipedia.org/wiki/Dzserma]

ÁZSIA

Az Ural vidéke

 A cserkaszkuli kultúra (=obi-ugorok) képviselői délre vándoroltak. Kis, gerendavázas, kissé földbe mélyített házakban éltek. Fazekasságukra jellemző volt a szőnyegmotívum.

 A karaszuli-kultúra területe a Jenyiszej és az Ob felső folyása mentén volt. Amikor idejöttek, kiszorították innen a szintén az androvói családba tartozó Fjodorovó-kultúrát. A karkaszkuliak etnikailag nem tartoztak sem az androvóiakhoz, sem a kínaiakhoz. Ebben a században dél felé vándoroltak, Közép-Ázsiába. Kiterjedt fémművességgel rendelkeztek, jellegzetes volt a hajlított bronzkésük.

 Az előző évezred során keletkezhettek - nem tudni, mikor - azok a spirál alakú városok (eddig kb. huszat találtak meg) Közép-Ázsiától nyugatra, melyeket az androvói kultúrákhoz sorolnak a régészek. Ilyen például Arkaim városa, vagy Szintashta. Arkaim nem csak város, hanem templom és csillagászati obszervatórium is volt. Két kör alakú fal védte. Egy központi tér körül két spirális gyűrű volt a város alaprajza, elválasztva a közúttal. A külső gyűrűben 39 azonos mértű ház állt, a belsőben 27. A kör központjában pedig egy tér volt. A települést 2 méter mély árok vette körül. A városnak négy kapuja volt, a nyugati a főkapu.

 Kunyhóik vázát fagerendák adták, melyekhez napon szárított iszap téglákból épültek. 

Arkaim nyomai a magasból [https://www.researchgate.net/figure/Settlement-Arkaim-Aerial-Photo-Fragment-on-Zdanovich-Batanina-2007-fi-g-7_fig2_336206048]

Arkaim [https://julianusbaratai.blog.hu/2017/06/20/arkaim_osi_varosa]

Arkaim kunyhói [https://www.sciencephoto.com/media/469243/view/arkaim-archaeological-site-russia]

Arkaim alaprajza [https://www.youtube.com/watch?v=oq5JMUWFtFM]

Arkaim ilyen lehetett a maga idejében [https://www.susu.ru/en/news/2017/06/27/after-10-years-professor-and-chelyabinsk-archaeologists-resume-excavations-arkaim]

Iráni-fennsík

A médek törzsi formában éltek. Egy részük nomád volt még, más részük pedig már erődített falvakba költözött.

A században az asszírok rendszeresen rajtaütöttek a médek által lakott területeken, ahol több tucat kisebb fejedelemség élt, melyeknek még nyelvük sem volt azonos. Az asszír és babiloni zaklatások miatt a fejedelemségek végül szövetséget kötöttek. A törzsszövetség megalapítója Daiakku volt. A birodalom területén ellenőrző szerveket és bíróságokat hozott létre.

A perzsák lovas nép voltak. Az első perzsa törzsek az Urmia-tótól délre éltek. Később még délebbre vándoroltak, ahol az elámiak már nem tudták megakadályozni ezt a bevándorlást. 

Médek [https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A9dek]

Kína

 A Csou-dinasztia idején az ország nőtt, keleten elérte a tengert. A birodalom növekedése azonban megnehezítette a császár dolgát az alattvalóival szemben. A tartományi fejedelmeket már nem volt olyan könnyű rászorítani, hogy időről időre megjelenjenek a császár színe előtt, s jelentsenek. De a távolabbi fejedelmek már nem voltak könnyen elérhetők. Ők azonban a saját területükön a náluk alacsonyabb rangú, közelben működő főembereiket, így az ő hatalmuk növekedett. Ebből az időből fenn is maradt egy intelem a császári házból: "Légy támasza az állam fejének azokkal a kormányzókkal szemben, akik nem jelentek meg udvaromban" - s aki így tett, az még több földet kapott. Ez azonban nem jelentett örökjogot a terület fölött, csupán adóztatási és katonaszedési hatalmat. Nem is volt elég motiváló. A nem megjelenők száma nőtt. A függetlenedő fejedelmek gyakran egymásnak is nekiestek. A régi korok ekkor kezdtek el az emberek tudatában "aranykorrá" válni. [Képes történelem: Ős napkelet]

 A korból ilyen dalok maradtak fenn: "...a földön minden összedűl, nyűglődünk embertelenül, rágcsál sok kártékony bogár, sehol mérték, rend, nyugalom, a bűnösök büntetlenek, nincsen a jóknak jutalom."

A század végén a Csou-ház hatalma meggyengült. Ez pedig a barbár népek fokozódó támadásaihoz vezetett. Csou Hszüan Vang volt a császár, amikor a sztyeppei hszien-jün törzsek törtek be az országba. A következő uralkodó, Csou Ju Vang idejében újabb törzs, a csüen-zsung törzs dúlta föl a területet. A kis fejedelmek egyre inkább elszakadtak a Csou-háztól. Csou Li Vang uralkodása alatt megkezdődött a dinasztia hanyatlása. 

Csou-dinasztia korabeli szekér [https://pekingikacsa.blog.hu/2014/09/04/haromezer_eves_kiralyi_harci_szekeret_tartak_fel_kinaban]

India

 A hódító árja törzsek  eddigre elkezdtek letelepedni és megsokasodtak. A több népre szakadozó árják közös nyelve a szanszkrit volt is maradt, melyet a művelt emberek mindenütt az Indiai-félszigeten megértettek. Ezen a nyelven őrizték az i.e. előtti 1. évezredi történetüket is, a Mahabharatában. Az árják sokat harcoltak egymással, míg az őslakos dravidákkal, akik délre húzódtak előlük, már nem is nagyon foglalkoztak. 

 Íme egy szomorú idézet a Mahabharatából ezekből az időkből: "...az egymásra rogyó véres, óriás elefántbikák agyaraikat őrjöngve egymás testébe döfködik; a lengő lobogót hordó gyors és hatalmas állatok halálra döfve, kínjukban szörnyű hangon üvöltenek, míg az álatluk óvott hős, széles mellű gyalog hadak kopjákat, íjakat, fényes, folttalan csatabárdokat, szilárd markú, hegyes kardot, bunkókat, buzogányokat hordozva mind a négy égtáj felől egymásra rontanak, elszánva, hogy legyilkolják az ellenség vitézeit." [Képes történelem: Ős napkelet]

A században megalapították első államukat, a Bhárata államot, ahol a Kuru Panosála uralkodóház uralkodott. 

 Az árják vallása a védikus vallás volt, már bevándorlásuk idején. A vallás eszmerendszere még folyamatosan változott, de a karma-tan és a kasztrendszer már kialakult. A védikus vallásban úgy tartották, hogy a hívők és az istenek viszonya kölcsönös. Vagyis nem csak az embereknek volt szükségük az istenek segítségére, hanem az istenek is a nekik szóló áldozatokból és dicshimnuszokból merítették erejüket. Legjellemzőbb áldozatik szertartásuk a szóma, vagyis az italáldozat lehetett. A szóma egy növény erjesztett leve volt, melynek segítségével összeköttetésbe léptek az istenek világával. A győztes uralkodók áldozata a lóáldozat volt, melyben egy megfojtott csődörrel jelképes házasságot kötött az uralkodó kedvenc felesége (valószínűleg így vélték a királyt felruházni a csődör erejével). [Gerhard J. Bellinger: Nagy valláskalauz]

balról jobbra a kasztok képviselői: brahman (a tudás emberei, papok, politikusok), ksatrija (az erő emberei, katonák), vaisja (a megélhetés emberei, földművesek, kereskedők), súdra (szolgák). A dravidák kaszton kívüliek voltak [https://kulturbakancslista.blog.hu/2017/10/27/kr_e_1500_kasztrendszer]

 A védikus kultusz nem ismerte a templomot; a kisebb áldozatokat házioltárnál, a nagyobbakat a szabad ég alatt hajtották végre. A házi áldozatokat a családfő végezte, a nagyobb áldozatok elvégzésére viszont kialakult a papi kaszt. Az ősi szárnyas napkorong jelképe idáig is eljutott; a szabadtéri oltárokat ugyanis ilyen alakúra faragták. [Gerhard J. Bellinger: Nagy valláskalauz]

 Ahogy azonban az árják végleg meghódították a Gangesz-síkságot és kialakították saját területeiket, a harcosok és "politikusok" (ksatriják) szerepe lecsökkent, míg a bölcsességet őrző békés brahmanok szerepe felértékelődött. Ők kerültek a kasztrendszer élére, vagyis a papok hatalma elkezdett nagyobb lenni a királyokénál. Az emberek és istenek viszonya is megváltozott. Immár olyan magabiztosak voltak az emberek, hogy úgy gondolták, hogy szertartásaikkal egyenesen irányítani tudják az isteneket. Úgy vélték, áldozataikkal tartják fenn a világrendet. A vallási szertartások békésebbé váltak: újhold és telehold idején kalácsot ajánlottak fel az isteneknek. A tavasz kezdetén az első árpatermésből mutattak be áldozatot. Az ősz kezdetén rizsszemeket áldoztak. Az adományokat áldozati tűzben adták át az isteneknek. [Gerhard J. Bellinger: Nagy valláskalauz]

Brahma [https://www.thehinduportal.com/2014/01/brahma-brief-description-about-god-of.html]

Kodzsoszon

 A Koreai-félszigeten nem régiben megalapították Kodzsoszont. Egy kínai származású nemes; kínai nevén Csi-ce, koreai nevén Kidzsa saját dinasztiát alapított. Királyságát Ó-Csoszonnak avagy Kidzsa Csoszonnak nevezte el; ebből lett a Kodzsoszon.

Kidzsa a csouk által megbuktatott Sang-dinasztia uralkodójának egyik rokona volt. 

Vietnám

 Öntözéses rizstermesztést folytattak és bronzeszközöket használtak a Vörös-folyó síkságán. Ez volt a Dong Son kultúra. Nevezetesek az ekkor készült bronzdobok, fegyverek és szerszámok. A technikájukat nem mástól tanulták, hanem maguk alakították ki, de azután érték délkelet-ázsiai hatások.

Dong szon kultúra - szobrocska [https://en.wikipedia.org/wiki/Dong_Son_culture]

Japán

A Japán-szigeteken még tartott a dzsómon-kor vége, de már megkezdődött a jajoi-kultúra. Náluk már megjelent a mezőgazdaság is. Kereskedelem által Kínából és Koreából bronz- és vasszerszámokat szereztek, de hamarosan meg is tanulták elkészíteni őket. De megjelent a szövés és a selyemkészítés, az üvegkészítése és a fafeldolgozás új technikái is.

A jajoi-kultúra technikái a kontinensről származtak. Valószínűleg egy szárazföldi nép vándorolt be a szigetre. Az ősibb nép lassan északra szorult. Belőlük lesznek majd a ajnuk, s az új bevándorlók voltak a japánok ősei.

 A Dzsómon-kultúra csak Észak-Honsun tartott ki még sokáig.

Délebben a lakosság gyors gyarapodásnak indult. A változás együtt járt a társadalmi osztályok megjelenésével (hasonló folyamat zajlott a század folyamán a Mississippi vidékén) és fokozott hadviseléssel. Vizesárokkal védett falvakban laktak. A törzsek fokozatosan egyre nagyobb királyságokba tömörültek. 

Josinogari rekonstruált jajoi települése [https://www.kyushuandtokyo.org/spot_137/]

Josinogari jajai-kultúrabeli házai (rekonstrukció) [https://zekkeijapan.com/spot/index/430/]

33.1. Kiszorítósdi [i.e. 900 - 800]

ÉSZAK-AMERIKA

Erdei-kultúrák

 Észak-Amerikában az ezredforduló után a woodland-periódus következett.  Ez a kontinens keleti és északi területén volt elterjedt, egészen a Mexikói-öbölig. Főleg vadásztak, halásztak, de ahol arra alkalmas terület volt, földművelést is folytattak. Kezdetben még lándzsákkal vadásztak. A fazekasság széles körben elterjedt, miközben a neolitikus technika eltűnt.  A tengerparti törzsekre jellemző volt, hogy csak a nyarat töltötték a tenger partján, a tenger gyümölcseit fogyasztva, míg télre beljebb húzódtak a szárazföldre és medvére, szarvasokra vadásztak és pisztrángra halásztak. A szárazföldiek a folyók és tavak partvidékén éltek. Úgy tűnik, hogy egy-egy törzs egy-egy állat vadászatára állt rá. Egyikük fő tápláléka a medve lett, másé a jávorszarvas, vagy a mosómedve, a hód, a lazac…

 Temetkezési kultúrájuk hagyott leginkább nyomot róluk; temetkezési halmokat hagytak hátra. Illetve kereskedelmet folytattak kerámiáikkal és ékszereikkel egymás között. Az ékszerek kagylóból, gyöngyből, hematitból, rézből, stb. készültek.

 Két érdekes lelet ebből az időből két több ezer kvarcit-darabból kirajzolt madár-alak. Az egyik a Rock Eagle, a másik a Rock Hawk. Az előbbi valójában valószínűleg ölyvet formáz, ami az indiánoknál a halál szimbóluma volt, mert a halmon hamvasztásra utaló nyomokat is találtak. Mindkét madár-formát agyagfallal vették körül a maguk idejében.

Rock Eagle fentről [https://site.extension.uga.edu/military/2020/01/rock-4-h-center-summer-camp-2020/]

Rock Eagle közelebbről [https://www.exploregeorgia.org/eatonton/general/historic-sites-trails-tours/rock-eagle-mound]

Rock Hawk [https://m.megalithic.co.uk/article.php?sid=30019]

KÖZÉP- ÉS DÉL-AMERIKA

Olmékok

 Főbb városaik közül San Lorenzo Tenochtitlán – mely a legnagyobb település volt ebben az időben – i.e. 900 körül elpusztult és kihalt. Ezt követően építették föl az olmékok Tres Zapotest. Itt is készítettek kőfejeket – de már valamivel kisebbeket a San Lorenzo-iaknál (ezek csak kb. másfél méteresek).

Az ezredforduló után Laguna de los Cerros városa is hanyatlásnak indult.

Maják

A Yucatán-félszigeten található a legnagyobb maja városrom; Dzibilchaltún, melyet ebben a században kezdtek el felépíteni.

Dzibilchaltún1 [https://www.locogringo.com/things-to-do/mayan-ruins/dzibilchaltun-ruins-merida]

Dzibilchaltún2 [https://reporteroshoy.mx/wp/unas-20-mil-personas-visitaran-zonas-arqueologicas-por-equinoccio.html]

Dzibilchaltún3 [https://www.reneedevoemertz.com/visual-writer/2018/9/26/beneath-the-surface-cenotes-and-caves-of-the-yucatan]

Dzibilchaltún4 [https://totalsapiens.com/yucatan/dzibilchaltun-importancia-historica-y-cultural-maya/]

EURÓPA

Britannia

Britanniának a Rómát megelőző történelme csak legendákból maradt fenn, mely szájról szájra öröklődött 2000 éven át, míg egy szerzetes papírra nem vetette. Ez a szerzetes Geoffrey of Monmouth lesz majd, aki munkájának a „Historia Regum Britanniae” címet adja.

A Lear király történetének megfelelően Leirt (ez a régiesebb írásforma) a lánya, Cordelia követte a trónon. Létezésére nincsen történelmi bizonyíték, csupán az ősi legendák. Ezek azonban bizonyosan őrzik az igazság magvát, akár a görög mítoszok. E legendák szerint amikor a király fel akarta osztani a királyságot lányai között, Cordelia nem volt hajlandó hamis szavakkal hízelegni neki. Leir ezért megtagadta tőle az örökséget és a hozományt. Cordeliának viszont így is akadt kérője, mégpedig a frank király, Aganippus személyében (a név csak itt maradt fenn). Így Cordelia pár évig Galliában élt, a frank király feleségeként. Amikor azonban Leir többi veje a brit trónra tört, Lair kénytelen volt kitagadott lányához menekülni. Innentől eltér a történet a Shakespeare által megírt drámától. Ugyanis Aganippus sereget biztosított Leir számára, melynek segítségével az vissza is tudta foglalni a trónját. Pár évvel később, amikor Aganippus meghalt, Cordelia hazatért és királynővé koronázták.

 Évek múlva, amikor unokaöccsei nagykorúvá váltak, arra hivatkozva, hogy mégsem ülhet egy nő a trónon (úgy tűnik, itt sem volt még világos a matriarchátus vagy patriarchátus kérdése, ami érthető, ha Trójából érkeztek a nem is olyan régi őseik), hadsereggel támadtak rá. Számos csatában Cordelia személyesen is résztvett. Végül azonban elfogták és bebörtönözték. A legenda szerint megölte magát.

 Ekkor két unokaöccse, Cunedagius és Marganus egymás ellen fordultak és polgárháborús idők következtek. Végül Cunedagius győzött.

Cunedagius végülis 33 évig uralkodott. Őt fia, Rivallo követte a trónon. Békésen és mértéktartóan; uralkodási időszakát inkább természeti katasztrófák tarkították, pl. három napig tartó véreső*, pestis, és hatalmas légy-rajok „támadása”**.

Véreső*: Nem ritka, hogy a légköri mozgásoknak köszönhetően a Szahara vöröses homokja eljut Britannia légkörébe és megszínezi az esőt. Itt is erről lehetett szó.

Légy-rajok**: A bibliai 10 csapáshoz hasonlóan itt is egyik esemény következménye lehetett a másiknak. A pestisjárvány talán még az előző részekben említett éghajlatváltozással (lehűlés, csapadékosabbá válás) lehetett összefüggésben, melynek következtében éhezhettek az emberek. Nem nehéz belátni, hogy a végeláthatatlan légyrajok miként függenek össze a pestisjárvánnyal.

 Rivallo trónörökös fiát Gurgustiusnak hívták.

Skandinávia

A finnek között eddigre kialakult a sámánizmus.

A sámánizmus központi alakja maga a sámán volt. Az ő feladata volt, hogy kapcsolatot teremtsen a szellemvilággal, s gyógyítást, bő vadászatot, vagy éppen megfelelő időjárást kérjen. Rendszerint zenével, tánccal és valamely tudatmódosító szer használatával "jutott át". A sámánizmusban fontos szerepet kapott a kultikus nemváltoztatás (hiszen az egész népét kellett képviselnie), ezért a férfi sámán női ruhában, a (ritkább) női sámán férfi ruhában gyakorolta hivatását. [Gergard J. Bellinger: Nagy Valláskalauz]

[http://josgondolatok.blogspot.com/2011/10/samanok.html]

Pireneusi-félsziget

 Itt minden bizonnyal az az ősi, megalitikus kultúrájú nép élt még, amelyről nem sokat tudunk. Talán ők voltak az ibérek. Most pre-kelták áramlottak be a félszigetre (a Hallstatti-kultúrával rokon népek), akik azután keveredtek az ibérekkel. Északon a gallaecus nép alakult ki a keveredésből, középen a luzitánok, délen a később a rómaiak által celticusoknak és coniusoknak elnevezett törzsek.

Ebben az időszakban először kerültek kapcsolatba a főníciai és a görög kereskedőkkel, akik szerte a Földközi-tenger partjai mentén kereskedőtelepeket hoztak létre.

 Appenini-félsziget

 A Kis-Ázsiába érkező iónok már nem harcok árán szerezték meg az ottani területeket, hanem nagyjából elhagyott városokat találtak. A hettiták száma megfogyatkozott, s a lüdök is elvándoroltak. A néhai Tarhuntasszasz városából származó lüdök egy része például az Appenini-félszigetig jutott, s ott a korábbi, italikus népeket kiszorítva településeket hoztak létre. Az ő utódaik az etruszkok. Természetesen ők is magukkal hozták városi istenüket, akit hettita nyelven még Tarhuntasznak hívtak, most pedig már Tarchiesnek.

 Az általuk elfoglalt terület termékeny volt; erdőkben és ásványkincsekben gazdag, így gyors fejlődésnek indult mezőgazdaságuk és fémművességük is. Így aktívan részt tudtak venni a kereskedelemben, s Szardíniáról, a Közel-Keletről, a Balkánról, sőt Európából is be tudtak szerezni luxuscikkeket és kerámiákat. 

 Eddigre etruszk települések voltak a Tirrén-tenger partján és a Tiberis és Arnus folyók közötti vidéken. Városállamokban éltek az emberek, melyek közül a jelentősebbek Tarquinii, Caere, Vulci, Veii, Populonia, Vetulonia, Clusium, Perusia és Arretium voltak. Ők is, az ión szövetség mintájára tizenkét város szövetségét hozták létre, Tarchon és Türrhénosz alapításával, akik testvérek voltak és valószínűleg ősi királyok.

Populonia [https://www.sitiarcheologiciditalia.it/en/baratti-and-populonia/]

Tarquinii [http://www.costadelsolmagazin.com/content/cerveteri-nekropolisz-volt-az-etruszk-halottak-varosa]

Tarquinii [https://hu.wikipedia.org/wiki/Cerveteri]

Tarquinii, falfestény egy sírból [http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Okor-kelet/Okori.es.keleti.muveszet/index.asp_id=287.html]

Vulci [https://www.123rf.com/photo_100829776_vulci-archaeological-park-the-ruins-of-the-ancient-etruscan-city-of-vulci.html]

Balkán-félsziget

Az athéni királyok sorában Arkhipposz, Therszipposz, Phorbasz, és Megaklész következett, akikről megint csak nem maradt fenn semmi a nevükön kívül.

A mükénéi kultúra – valószínűleg a trákok vándorlásával és térfoglalásával összefüggésben – megszűnt. Teiszamenosz volt az utolsó királyuk. A kultúra megszűnésének mikéntjéről nincsen információnk. Egy részük Ciprus szigetére települt át.

 A görög népek a Földközi-tenger partvidékein kereskedőtelepeket hoztak létre.

Ahogy a dórok a trákok elől délebbre nyomultak, az aiolok előlük még délebbre húzódtak. A terület déli részéről azonban kiszorították őket az iónok (a Kánaáni népek junának, az egyiptomiak junannak, az izraeliták javannak, a hinduk javanának nevezték őket). A mükénéiek a területet még az iónok érkezése előtt elhagyták.

 Az iónok elfoglalták az egykori arzavai királyság ekkora elnéptelenedett városát, melyet a hettiták Apaszának neveztek, valamint a hasonló sorsú Millavandaszt. Az ő nyelvükön a két város Ephesos és Milétosz lett. A kis-ázsiai iónok vezetője Androklosz volt, aki a 12 itteni görög várost egy ligába tömörítette. 

 Végül egy kariaiak elleni csatában halt meg, amikor Priéné, az ión liga egy másik városának segítségére sietett.

 A földközi-tengeri szigetvilágot a dórok foglalták el. 

 A hódító dór törzsek elérték Kréta szigetét is, ahol leváltották a mükénéi civilizációt. A dórok elpusztították a knósszoszi palotát (melyet a mükénéi civilizáció is már a minósziaktól örökölt, s a Théra kitörése után még újjáépítették). A dóroké egy katonacivilizáció volt, gortüszi központtal. Tőlük maradt fenn a kőtáblákra vésett gortüszi törvény.

A knósszoszi palota maradványai [https://magazin.katicart.hu/letunt-civilizaciok/minoszi-birodalom/]

Gortüszi romok [https://kretasziget.hu/index.php/kreta-latnivalok/kelet-kreta-latnivalok/gortys]

Gortüszi romok [https://www.wikiwand.com/hu/Kr%C3%A9ta_(sziget)]

A gortüszi törvény egyik kőtáblája [https://hu.wikipedia.org/wiki/Gort%C3%BCsz]

 Az i.e. 9. század során a Balkán-félsziget túlnépesedett. A sziklás, hegyes vidék azonban nem termett sem sok, sem jó minőségű gabonát. Amikor a kereskedők elhozták a hírét távoli, letelepedésre, földművelésre alkalmas vidékeknek, sokan felkerekedtek.  Ez az expanzió a IX. század végén, az euboiai hajósok vezetésével indult meg. Már voltak kereskedelmi állomásaik al-Minában, a szíriai Orontész-folyó torkolatánál, a Nápolyi-öbölben, és Iszkhia szigetén ők alapították Pithékusszai városát.

 Euboia szigetén három jelentős város volt; Thermopüla, Eretria és Khalkisz. Utóbbi kettőt az Attikából származó iónok alapították. Ezeknek további korai gyarmatai voltak Magna Graeciában, Szicílán (Cumae, Rhegium), és Macedónia partjainál.

 A görög ősmonda szerint Ión egy személy volt, akinek utódai voltak az iónok. Más, erősebb jövevények hatására az iónok Attikában telepedtek le, ahol az athéniak szívesen fogadták őket, mint szövetségeseket a dórok ellen. De nem jártak sikerrel együtt sem, ezért az iónok az Égei-tenger kis-ázsiai partvidékére költöztek. Onnan viszont ők szorították ki Lüdia (a korábbi Arzava) és Kária őslakosait. Megalapították 12 városból álló szövetségüket; Epheszosz, Erüthrai, Klazomenai, Kolophón, Lebedosz, Milétosz, Müusz, Phókaia, Priéné, Szamosz, Teósz és Khiosz. Közös szentélyük volt a Paniónion, Poszeidón templomában. Kifejlődött gyarmatpolitikájuk nem csak a Földközi-tenger mellékén, hanem a Márvány-tenger és a Fekete-tenger mellett is. Így lettek Főnícia versenytársai keleten.

 Az iónok versenytársat jelentettek a nyugati főníciaiak, azaz Karthágó számára, valamint az Itáliai-félszigeten még alig letelepedő és kultúrát kialakító etruszkok számária is.

 A Spárta területén élő mükénéi kultúrát képviselő akhájokat is meghódították a dórok. A városban valamikor ekkortájt kezdődött a „kettős királyság”. Valószínűleg az történt, hogy valamiféle kiegyezés után az akhájok vezető rétege egyenrangú maradt a dórokkal, s mindkét népnek megvolt a maga királya. Úgy tűnik azonban, hogy az ősiség tisztelete valamennyit fordított később a rangsoron, mert nem a hósító dór nép királyának, hanem az ősilakos akháj nép királyának járt valamivel nagyobb tisztelet. 

 A dór dinasztia az Eurüpóntida volt, az akháj dinasztia pedig az Agiada dinasztia.

 A ranggal nem rendelkező akháj őslakosokból lettek a perioikoszok és a helóták, akik szabadok voltak, de politikai jogok nélkül. Ők a környéken, saját településeiken éltek és gazdálkodtak. A perioikoszok főleg a hegyvidéken, a helóták pedig a tengerparton. Valójában jóval szabadabb életet éltek, mint a városi spártaiak.

Az Aigada dinasztia királyai az i.e. 11. századtól mostanáig a következők voltak: Eurüszthenész, I. Agisz, Ekhesztratosz, Labótasz, Dorüsszosz, I. Agészilaosz, Arkhelaosz és Téleklosz.

Az Eurüpóntida dinasztia királyai a dór hódítástól kb. a század végéig: Proklész, Szoosz, Eurüpón és Prütanisz.

Erre a századra már biztosan kialakult az ógörög ábécé.

 A görögök a betűket a föníciaiaktól vették át, s ennek emlékét még mítoszaikban is megőrizték. Ezek szerint az írást Kadmos hozta el nekik Főníciából. Pontosabban, amikor Zeusz elrabolta Kadmos nővérét, Europét, Kadmos az anyjával és fivéreivel elindult felkutatására. Keresés közben eljutottak Théra szigetére, ahol megtanította a szigetlakókat az írás művészetére.

 A föníciai írás a magánhangzókat nem jelölte, ezért a görögök azokat a föníciai betűket, melyekre a görög nyelvben nem jutott hang, egyfajta újrahasznosításként úgy vették át, hogy ezekkel jelölték a maguk magánhangzóit (így lett pl. a w-ből u, vagy a j-nek ejtett y-ból i-nek ejtett y).

Az ábécé alakulása [https://szerzoikonyvkiadas.blog.hu/2016/09/26/ha_nem_tudod_hogy_alakult_ki_a_latin_abc]

 

Délosz szigete már régóta lakott volt. Most, hogy a dórok megérkeztek, saját szent helyükké tették. Itt tisztelték Dionüszoszt és Apollónt, Artemiszt és Létót.

Déloszi romok [https://utilapu.wordpress.com/2016/02/16/delosz-a-szent-sziget/]

Kis-Ázsia és Észak-Afrika

 Ión bevándorolók érkeztek, akik korábbi hettita és lüd birtokban lévő területeket foglaltak el, melyek azonban már nagyjából elhagyatottak voltak.

 I.e. 814-ben a főníciai Türosz városából származók Afrika északi partján, Szicíliával szemben várost alapítottak. Magukkal hozták Melkart nevű városi istenüket, valamint Tanitot, a Hold úrnőjét és Baált, az ég urát is. Így valószínűleg szintén jött velük a gyermekáldozás szokása. Ez a város lett Karthágó.

A karthágóiak kereskedelmi útjaik során bejárták a teljes ismert és alig ismert világot. Eljutottak a Brit-szigetek észak-nyugati részére, de Afrika belsejébe is, ahonnan főleg aranyat hoztak. A mai Nigéria területén felfedeztek egy tengerparti vulkánt, sőt gorillákat is láttak.

Az új város arisztokratái hamarosan két „pártra” oszlottak. Egy részük rabszolgatartó földbirtokos volt, másik részük pedig hajótulajdonos kereskedő. Mivel eleve kereskedők alapították a várost, nem voltak katonáik. Ezért zsoldosokat fogadtak be.