BRITANNIA
Előzmények: Az öt király háborúja alatt Dunvallo (alias Dyfnwal) még csak Cornwall királya volt. Legyőzte Pinnert, Loegria királyát. Válaszul Cambria királya, Rudaucus és Albany királya, Staterius szövetkezett ellene és elpusztították Dunvallo földjeinek nagy részét. A két sereg egymással szemben állva patthelyzetbe került. Ekkor Dunvallo 600 emberével a halott ellenségek páncéljába öltöztek és így támadtak a másik csapatra. Serege megölte az ellenséges két királyt.
I.e. 434-ben dinasztia-váltás történt: A Cornwalli-ház utolsó uralkodója, Pinner meghalt, s a trónt Monmouth-ház első királya, Dunvallo Molmutius foglalta el. Ezt követően megalkotta a Molmuti törvények nevű szabályrendszert, amellyel majdnem sikerült véget vetni a királyságon belüli rablásoknak és évszázadokon át követték.
Neki tulajdonítják Bristol városának megalapítását.
Uralkodása alatt béke és jólét volt.
I.e. 439-ben egy Spurius Maelius nevű gazdag katona összeesküvést szőtt: vissza akarta állítani a királyságot Rómában. Gabonaosztogatással népszerűséget szerzett és fegyvereket gyűjtött a híveinek. A consulok nem mertek fellépni ellene, inkább újra felkérték dictatornak Cincinnatust (aki egyébként már elmúlt 80 éves ekkor). Spuriust el akarták fogni és bíróság elé állítani. Ő ellenállt, s az ellenállás során megölték.
Miután elhárult az erőszakos hatalomátvétel veszélye, Cincinnatus ismét lemondott.
I.e. 431-ben Róma győzelmet aratott az aequusok és a volscusok fölött.
BALKÁN-FÉLSZIGET
Miután Szamosz és Büzantion egyszerre akart kilépni a Déloszi Szövetségből, Periklész előbb i.e. 439-ben legyőzte a szamoszi hajóhadat és kilenc hónapos ostrom után elfoglalta az egész szigetet. Szamosznak le kellett rombolnia bástyáit, át kellett adnia hajóit, és meg kellett fizetnie a háború összes költségét. Valamint el kellett fogadniuk a rájuk erőszakolt demokrata alkotmányt.
Ezután a büzantioni felkelést is leverte.
Periklész amikor egy elszakadni vágyó várost, vagy szigetet visszakényszerített, mindig kihasított annak területéből egy kis megművelhető földet athéni gyarmatosok részére. Ezeket a gyarmatokat Athénban sorsolás útján osztotta ki. Ilyen gyarmatok voltak már Androsz és Naxosz szigetén és Amphipholiszban is.
Periklész építtette meg az Athént Pireusszal összekötő középső falat, melynek az volt a célja, hogy Athén ostrom idején se legyen elválasztva kikötőjétől.
I.e. 438-ban elkészült az athéni Akropoliszon a Parthenon, (a linken egy gyönyörű szép 3D-rekonstrukció látható) vagyis Pallasz Athéné temploma. Felavatásakor Athén egész lakossága a szentélyhez vonult, hogy együtt adják át az istennőnek. A templom kívülről dór stílusú.
A Parthenon felépítése után Periklész ellenségei meggyanúsították Pheidiaszt (az építészt és szobrászt) azzal, hogy a számára kiutalt nemesfémeket és elefántcsontot hűtlenül kezelte. Miután tisztázta magát, az szúrta az ellenfelek szemét, hogy a Pallasz Athéné szobor pajzsán megörökítette saját képmását is. Emiatt börtönbe vetették, de kiszabadult és Olümpiába menekült. Ott alkotta meg Zeusz 12 m magas arany-elefántcsont ülőszobrát, amit az ókori világ 7 csodája egyikének tartanak.
I.e. 437-432 között megépült a Propülaia, az athéni Akropolisz kapuépülete. Egy dór templom formáját mutatja. Fehér és kékesfekete márványból építették. Közepén található a bejárócsarnok.
I.e. 436-ban megszületett Iszokratész, leendő szónok. Jómódú, athéni családjában töltötte el gyerekkorát. Apjának fuvolakészítő üzeme volt. A családi vagyon jóvoltából neves szofista bölcselők tanították, pl. Prótagorasz (aki 44 évvel volt idősebb nála) és Gorgiasz (aki pedig 49 évvel volt idősebb). Utóbbival barátságban is volt. Kapcsolatba került Szókratésszel is.
I.e. 435-ben megszületett Euagorasz, Szalamisz leendő királya. Szalamiszban nevelkedett. Ekkor még a perzsa-hű föníciai uralkodó, Abdémón állt a város élén.
Ebben az évben kitört az epidamnoszi konfliktus. Epidamnosz egy kerküra szigeti gyarmat volt. A város szomszédságában továbbra is "barbár" taulantok (illírek) éltek. A városból a nép elűzte az előkelőket, akik viszont a taulantokhoz menekültek és velük szövetkezve szorongatták a várost. A városlakók erre az "anyavároshoz", Kerkürához fordultak segítségért, de eredménytelenül. Ekkor Delphoiban kértek jóslatot, ami alapján Korinthoszba küldtek követeket támogatásért. A korinthosziaknak ez kapóra jött, mert ők meg meg voltak sértődve Kerkürára. Korinthoszból fegyveres csapat indult szárazföldi úton Epidamnoszba. Ugyanakkor Kerkürából 2 hajóhad érkezett, s követelték, hogy a Kerkürába menekült száműzötteket visszafogadják és a korinthosziakat küldjék haza. A város lakói nem tettek ennek eleget, ezért a kerkürai hajóhad megtámadta Epidamnoszt. A korinthosziak viszont védték a várost. A kerküraiak győztek. Ezután feldúlták Leukasz környékét - ami korinthoszi gyarmat volt és fölégették Küllénét, amely város segített a korinthosziaknak.
A csata után Korinthosz készült az újabb bevetésre, Kerküra pedig Athénhoz fordult segítségért. Athén szövetségesévé fogadta Kerkürát.
I.e. 433-ban a kerküraiak Korinthosz ellen harcoltak. Korinthosz Spárta legfőbb szövetségese volt, ezért Periklész jó ötletnek látta segítséget küldeni a kerküraiaknak. A szübotai csatában ütközött meg a két hajóhad.
Végül mindkét fél győztesnek nyilvánította magát. Epidamnosz korinthoszi fennhatóság alá került.
A csatában ott volt Szókratész (37 évesen) és Alkibiadész is (22 évesen). Amikor Alkibiadész megsebesült, Szókratész mentette meg az életét.
A spártaiaktól küldöttség érkezett azzal a követeléssel, hogy az athéniak az Alkmaiónidákat (a 200 évvel korábbi külóni vérbűn miatt) űzzék el (Periklész is ennek a családnak a sarja volt anyai ágon) és vonják vissza a megarai határozatot. Ennek a húzásnak a nyilvánvaló célja az volt, hogy viszályt szítsanak az athéni nép és Periklész között. Azonban ekkor még az athéniak feltétel nélkül elfogadták Periklész utasításait.
Athén azt kérte a megarai határozat visszavonásáért cserébe, hogy Spárta hagyja abba az idegenek kiűzését saját területeiről és ismerje el saját szövetségeseinek függetlenségét. Spárta ezt nem tette meg, így mindkét fél elkezdett a háborúra készülni.
I.e. 431 II. Arkhidamosz spártai király delegációt küldött Athénba, hogy azok tegyenek eleget a spártaiak követeléseinek. Ezt a küldöttséget azonban már be sem engedték Athénba.
Periklész számított arra, hogy a spártai stratégia első lépése Attika lerohanása lesz és hogy az ellenség szárazföldön jóval erősebb náluk. Ezért a régió teljes lakosságát áttelepítette Athén falain belülre.
I.e. 431-ben az athéni sereg megszállta Megarát. - Ekkor Periklész tartott egy gyászbeszédet:
"Olyan alkotmánnyal élünk, amely nem igazodik szomszédaink törvényei után, s inkább mi magunk szolgálunk például, mintsem hogy utánoznánk másokat. A neve pedig, mivel nem kevesekre, hanem a többségre támaszkodik: demokrácia. Törvényeink szerint a személyes ügyeket tekintve, mindenki egyenjogú, de ami a megbecsülést illeti, hogy a közösség előtt kinek miben van jó híre, itt nem a társadalmi helyzet, hanem a kiválóság ér többet, és ha valaki olyasmire képes, ami a város javára van, szegény sorsa és így jelentéktelen társadalmi rangja nem áll útjában. A szabadság szellemében intézzük el a közügyeinket, és mindennapi tevékenységeink során nem válunk gyanakvókká egymással szemben, nem haragudva meg szomszédunkra, ha egyszer a maga kedve szerint cselekszik, és nem öltve szemrehányó tekintetet, ami, bár nem büntetés, mégis rosszul esik neki. Ilyen nyíltszívűek vagyunk a magunk közötti érintkezésben, azt azonban, amit az állam parancsolt, elsősorban tiszteletből nem merjük áthágni, engedelmeskedve azoknak, akik éppen az élen állnak, és a törvényeknek, különösképpen azoknak, amelyek az igazságtalansággal sújtottakat védik, és azoknak, amelyek bár íratlanok, megsértésüket gyalázatnak tekinti." (Valószínű, hogy a fontos közéleti beszédeire Aszpászia segítette őt felkészülni.)
A boiót államok a peloponésszoszi háborúban Spárta oldalán álltak.
I.e. 430-ban a Földközi-tenger térségéből egy napfogyatkozás volt látható. Athénban járvány tombolt. A korabeli híradások szerint a járvány Etiópia felől indult. Érintette Egyiptomot, Lybiát és a Perzsa Birodalmat is. De a legnagyobb pusztítást Athénban végezte (a lakosság egynegyede meghalt). Ehhez nagy mértékben hozzájárult az is, hogy Periklész Attika lakosságát betelepítette Athénba. Thuküdidész - aki maga is átélte és túlélte a járványt - így írt róla: "Az emberek beözönlése a környékről a meglevő megpróbáltatások közepette még újabb csapást jelentett, amely elsősorban magukat, a beköltözötteket sújtotta. Ezek között - mivel nem volt elegendő lakás, és a nyár idejére fojtó levegőjű kalyibákba húzódtak - vad szertelenséggel dúlt a kór, egymás hegyén-hátán heverve lehelték ki lelküket, s feküdtek ott tetemként, vagy pedig a szomjúságtól félholtan ott vonaglottak az utakon és a források körül" A tünetek forróságérzet, láz, szemgyulladás, vörös nyálkahártyák, bűzös lehellet, tüsszögés, rekedtség, epeömlés, hányinger, kiütések, csillapíthatatlan szomjúság és álmatlanság voltak. Ha a 7.-9. napot túlélték, a tünetek a test alsó részére húzódtak és ott daganatokat okozott a betegség. "Azok a madarak és négylábúak, amelyek hozzá szoktak nyúlni az emberi tetemekhez, noha annyi halott hevert eltemetetlenül, még csak nem is közelítettek hozzájuk, s ha mégis ettek belőlük, felfordultak. Ezt bizonyítja az is, hogy az ilyen fajta madarak száma szemmel láthatóan megfogyatkozott, és hogy sem máshol, sem a halottak körül nem lehetett látni őket. A hatást különösen a kutyákon lehetett megfigyelni, mivel ezek az emberek mellett élnek."
"Az emberek egyre bátrabban adták át magukat az eddig titkolt élvezeteknek, látva, hogy milyen gyorsan változik a szerencse, hogyan halnak meg egy pillanat alatt a gazdagok, s hogyan ülnek be javaikba azonnal olyanok, akik addig teljesen nincstelenek voltak. [...] Már senkit sem tartott vissza sem az istenektől való félelem, sem az emberi törvény [...] senki sem hitte, hogy megéri azt a napot, amelyen bűneiért törvény elé állítják [...]" [Thuküdidész: A peloponésszoszi háború]
2001-ben görög régészek az athéni fazekas negyed feltárása során egy tömegsírt találtak, az i.e. 420-as évek elejéről. Ennek elemzése alapján arra jutottak, hogy a járvány hastífusz volt, vagy valami ahhoz hasonló. [https://ujkor.hu/content/egy-tulelo-foljegyzesei-thukudidesz-es-az-atheni-jarvany]
Arkhidamosz spártai uralkodó az elvártaknak megfelelően lépett, és Attika lerohanásánál egy athénit sem talált a városon kívül.
Valójában Arkhidamosz és Periklész között barátság volt, ezért Periklész bízhatott abban, hogy Arkhidamosz nem fogja feldúlni a városfalakon kívüli földjeit. Ugyanis ezeket ajánlotta föl az athéniaknak, ha az ellenség nem fosztja ki. Ez nem így lett.
A földek fosztogatását látva az athéniak egyre elégedetlenebbek lettek Periklésszel. Míg a spártai hadsereg Attikában volt, Periklész 100 hajós flottát küldött a Peloponésszoszi-félsziget fosztogatására és lovasságot a városközeli feldúlt tanyák őrzésére.
Ezután Periklész hozott egy határozatot, miszerint az athéni hatóságoknak 1000 tálentumot és 100 hajót félre kell tenni arra az esetre, ha a tenger felől érné támadás a várost. Ezen javak ettől való eltérő felhasználásának még csak a megemlítését is halálbüntetés terhe mellett tiltotta.
Aigina szigetének lakosságát elűzték az athéniak és athéni gyarmatosokkal telepítették be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése