PERZSA BIRODALOM
Előzmények: Baktria, a Perzsa Birodalom legkeletibb tartománya volt, kb. a Kaukázusnál. A zend nyelvet beszélhették. Itt élt Zarathusztra is.
I.e. 469-467 között a görögök teljesen kiűzték a perzsákat Európából. Maga, Xerxész is ott volt a csatában, az Eurümedón-folyó torkolatánál.
Xerxész hazatért és folytatta kicsapongó életét, fölösleges kegyetlenkedéseit. A nép meggyűlölte őt. I.e. 465-ben testőreinek vezére, Artabanosz és egy eunuch; Mithriadész palotaforradalmat robbantott ki és megölték a nagykirályt. Ezt követően a gyanút a király elsőszülött fiára, Dáriuszra terelték. A király második fia, Artakhsaszjá/ Artaxerxész első dühében megölte testvérét és elfoglalta a trónt. Ekkor kb. 35 éves volt.
Ő fogadta be országába a az Athénből száműzött Themisztoklészt, annak ellenére, hogy a görög férfinak óriási szerepe volt a perzsák elleni görög győzelemben.
I.e. 463-ban a Perzsa Birodalom legkeletibb tartományában, Baktriában zendülés tört ki, s ugyanekkor felkelés tört ki Egyiptomban is. A baktriai zendülést Artabanosz satrapa vezette, az egyiptomit pedig Inarosz (III. Pszammetik fáraó fia). Inarosz a líbiaiakkal együtt harcolt és a görögöktől is kért segítséget. Kimón, a Déloszi Szövetség élén eleget tett a segélykérésnek.
A egyiptomi-líbiai-görög sereg Memphisznél ostromgyűrűbe zárta a perzsákat, de a várost elfoglalni nem tudták. A perzsa hadvezér Megabyzos volt, (aki egyébként a 480 körüli görögök elleni harcokban is részt vett, s azt követően Szíria satrapája lett).
Megabyzos szavát adta, hogy nem fogják bántani Egyiptomban szerzett foglyait. Ennek ellenére Xerxész felesége, Amestris kivégeztette őket. Megabyzos ekkor fellázadt Amestris ellen.
Később Megabyzos megmentette Artaxerxész nagykirályt egy oroszlántól egy vadászat során. Ugyanezzel azonban megsértette azt a szokásjogot, hogy a vadászat során először a nagykirály ölhet. Ezért száműzték őt. Nem sokkal később magát leprásnak kiadva kért és kapott kegyelmet, hogy visszatérhessen Szúzába.
Artaxerxész uralkodása alatt épült a perszepoliszi palotában a "Százoszlopos csarnok". Valláspolitikáját a tolerancia jellemezte.
A nagykirály pohárnoka egy Nehémiás nevű zsidó volt. Amikor a pohárnok hallott őshazája nehéz helyzetéről, kérelmet nyújtott be a nagykirálynak, hogy hazatérhessen és ő lehessen Júda kormányzója. Az engedélyt meg is kapta. Egy Esdrás nevű másik zsidóval együtt ment vissza Jeruzsálembe, i.e. 460 körül. Artaxerxész azt mondta, hogy Esdrás legyen a felelős népének oktatásáért és a vallási reformért. Nehémiásnak pedig megengedte, hogy Jeruzsálem városfalait felépítse.
APPENINI-FÉLSZIGET
Előzmények: A Rómától délre lévő terület, ahol volscusok éltek, egyben etruszk kalózok lakóhelye volt ezekben az időkben. Korábban Tarquinius Superbus (akit később száműztek Rómából, mert Tarquinius volt és ekkor Kümében telepedett le) bevonta a terület lakosait a latin szövetségbe. De később azok kiváltak belőle és inkább a velük együtt élő volscusokhoz pártoltak.
I.e. 468-ban a rómaiak meghódították a tőlük délre levő területet. Egy évvel később megalapították Antium latin coloniát.
I.e. 461-ben Lucius Quinctius Cincinattus fiát, Caeso Quinctiust bíróság elé állították, mert egy vitában tettlegességig ment. Úgy tűnt, hogy el fogják ítélni, de az éjszaka leple alatt az etruszkokhoz menekült.
I.e. 460-ban fellázadt rabszolgák elfoglalták a Capitoliumot és az ellenük folytatott küzdelemben elesett az aktuális consul, Publius Valerius Publicola. Helyére a patríciusok támogatásával Cincinattust választották meg.
SZICÍLIA
Szürakuszaiban i.e. 467-ben Thraszibülosz demokráciát vezetett be. A város tovább terjeszkedett a szigeten.
Akragasz uralkodója, Teron után fia, Thraszidéusz lett, majd az ő bukása után Akragasz demokratikus városállammá alakult. Az Athén és Szürakuszai közötti ellenségeskedésben semleges maradt.
BALKÁN-FÉLSZIGET
Előzmények: Miltiádész i.e. 499-ben csatlakozott a Perzsa Birodalom elleni ión felkeléshez. Majd i.e. 490-ben, a marathoni csatában a 10 sztratégosz egyike volt, sőt ő lett az ellenállás vezére, a stratégia kitalálója - az, aki dicsőségével kivívta Themisztoklész (aki a tengeri flotta felszerelését propagálta a második nagy perzsa támadás előtt) irigylését. Majd a perzsák mellett kiálló görög szigetek elleni bosszúhadjáratával felsült, és súlyos lábsérülésébe belehalt.
Argosz az i.e. VII. század óta a Peloponésszoszi-félsziget vezető városállama volt, egészen Spárta megerősödéséig
Miután Spárta meghódította Messzinát és annak lakosait rabszolgasorba taszította (ők voltak a helóták),a város szövetségeseket keresett ahhoz, hogy megakadályozza, hogy a helóták külső segítséget kapjanak. Maguk a spártaiak viszont gyakran segítettek más városoknak azok türannoszai, uralkodói ellen. Spárta legnagyobb ellenfele a Peloponésszoszi-félszigeten Argosz volt. A félszigeten minden városnak végül döntenie kellett, hogy Spárta vagy Argosz mellett áll. A Spárta által vezetett szövetséget akkoriban "Spárta és szövetségesei"-nek nevezték, csak utólag nevezzük Peloponésszoszi Szövetségnek.
Aigina szigetén dórok éltek és hajózással és kereskedelemmel foglalkoztak. I.e. 492 körül behódoltak Dareiosz perzsa nagykirálynak.
Korinthoszt is dórok lakták (ők is szerepet vállaltak a perzsák elleni háborúban).
I.e. 470 körül athéni megrendelésre Pheidiasz elkészítette a marathóni győzelem emlékére emelt szoborcsoportját, melynek központi alakja Miltiádész, s melyet Delphoiban állítottak fel.
Ő alkotta az athéni Akropoliszon felállított, 9 m magas Promakhosz Athéna szobrot is.
I.e. 469-ben Kimón újabb nagy győzelmet aratott a perzsák fölött az Eurümédón-folyó torkolatánál. Ezzel megerősítette a Déloszi Szövetség helyzetét a béketárgyalások előtt.
I.e. 468 után a makedón Alexandrosz mükénéi menekülteket fogadott be és két várost alapított, melyekkel igyekezett a hellénekhez való tartozását kifejezni. Ez a két város Hérakleion és Dion volt.
Szophoklész ebben az évben aratta első drámaírói győzelmét, Aiszkülosszal szemben, Triptolemosz c. tragédiájával.
Periklész (már 42 éves felnőttként) már vezető szerepben volt Athénban. Mellette szintén meghatározó politikusok voltak Kimón, Ephialtész és Ariszteidész. Kimón és Ariszteidész határozottan az arisztokratákat képviselték, Ariszteidész hozta létre a Déloszi Szövetséget, folytatni akarták a perzsa-ellenes harcot és fenn akarták tartani a jó viszonyt Spártával. Hogy szembehelyezkedjenek velük, Periklész és Ephialtész a demokrata-oldalt választotta (noha Periklész maga is arisztokrata-származású volt és korábban antidemokratikus nézeteket vallott). A Spártával való szövetséget idejétmúltnak tartották és el akartak tőle szakadni.
Amikor a helótalázadás miatt a spártaiak segítséget kértek Athéntól, Periklész és Ephialtész minden erejével azon volt, hogy elutasítsák a kérést.
I.e. 463-ban Kimónt azzal vádolták, hogy megvesztegette az ellenség, a makedón király, I. Alexandrosz. A Kimón elleni perben Periklész ügyészi szerepet vállalt. (Kb. 30 évvel korábban ugyanezzel vádolta Periklész apja (Xanthipposz) Kimón apját (Militádészt). Miltiádészt akkor börtönbe zárták és hatalmas pénzbüntetésre ítélték. Miltiádész a börtönben pár nap után belehalt háborús sebesülésébe, pénzbütetését Kimón fizette meg.) Ebben a perben Kimónt felmentették, s az ítélet még tovább növelte népszerűségét és tekintélyét.
Kimón ekkor felajánlotta, hogy saját vezérletével visz 4000 nehéz fegyverzetű katonát Spárta megsegítésére és el is indultak. Ez a 4000 fő azonban a tehetősebb athéni polgárok közül került ki, ezért távollétükben megerősödött a szabad születésű, szegényebbekből álló demokrata szárnya a népgyűlésnek.
I.e. 460-ban kitört az első peloponésszoszi háború. Az argosziak athéni segítséggel győztek Spárta fölött. Az athéniak blokád alá vették Aigina szigetét, s vereséget mértek az azt felmenteni igyekvő Korinthoszra.
Az egyik ókori görög vallás az Adonisz misztérium-kultusz volt. Az elnevezés a sémi "adon" = "úr" szóból származott. Ez a meghaló és feltámadó isten állt a misztérium középpontjában. A görög mítosz szerint Adonisznak az év egyik részét a nevelőanyjánál, Perszephonénál kell töltenie, az alvilágban, egyharmadát pedig szeretőjénél, Aphroditénál a földön. A harmadik harmadról szabadon dönthetett és Aphroditét választotta. A nyári hérics az ő véréből származik. Mint mítoszából is látszik, ő egy termékenységisten; télen az alvilágban tartózkodik, a vegetációs időszakban pedig a földön. Ősszel gyászszertartásokkal, tavasszal örömünnepekkel emlékeztek meg róla. Adoniszkertecskékkel tisztelték (ezek agyagedényekbe ültetett, gyorsan kivirágzó és gyorsan elvirágzó növények közé kis Adonisz-képmásokat helyeztek).
Makedónia területén az athéniak számára értékesnek tűnt Amphipolisz /Enneahodoi városa, ahol trákok éltek. I.e. 464-ben megpróbálták megvetni a lábukat ott, de a trák edonok törzse legyőzte őket és a telepeseket (10.000 athénit) lemészárolták.
