2024. március 31., vasárnap

40. Periklész, az "igazi" politikus és néhány görög misztériumkultusz [i.e. 470-460]

PERZSA BIRODALOM

Előzmények: Baktria, a Perzsa Birodalom legkeletibb tartománya volt, kb. a Kaukázusnál. A zend nyelvet beszélhették. Itt élt Zarathusztra is. 

I.e. 469-467 között a görögök teljesen kiűzték a perzsákat Európából. Maga, Xerxész is ott volt a csatában, az Eurümedón-folyó torkolatánál.

Xerxész hazatért és folytatta kicsapongó életét, fölösleges kegyetlenkedéseit. A nép meggyűlölte őt. I.e. 465-ben testőreinek vezére, Artabanosz és egy eunuch; Mithriadész palotaforradalmat robbantott ki és megölték a nagykirályt. Ezt követően a gyanút a király elsőszülött fiára, Dáriuszra terelték. A király második fia, Artakhsaszjá/ Artaxerxész első dühében megölte testvérét és elfoglalta a trónt. Ekkor kb. 35 éves volt. 

Artaxerxész [https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Artakhsaszj%C3%A1_perzsa_kir%C3%A1ly]

 Ő fogadta be országába a az Athénből száműzött Themisztoklészt, annak ellenére, hogy a görög férfinak óriási szerepe volt a perzsák elleni görög győzelemben. 

I.e. 463-ban a Perzsa Birodalom legkeletibb tartományában, Baktriában zendülés tört ki, s ugyanekkor felkelés tört ki Egyiptomban is. A baktriai zendülést Artabanosz satrapa vezette, az egyiptomit pedig Inarosz (III. Pszammetik fáraó fia). Inarosz a líbiaiakkal együtt harcolt és a görögöktől is kért segítséget. Kimón, a Déloszi Szövetség élén eleget tett a segélykérésnek. 

 A egyiptomi-líbiai-görög sereg Memphisznél ostromgyűrűbe zárta a perzsákat, de a várost elfoglalni nem tudták. A perzsa hadvezér Megabyzos volt, (aki egyébként a 480 körüli görögök elleni harcokban is részt vett, s azt követően Szíria satrapája lett).

Megabyzos [https://en.wikipedia.org/wiki/Megabyzus]

 Megabyzos szavát adta, hogy nem fogják bántani Egyiptomban szerzett foglyait. Ennek ellenére Xerxész felesége, Amestris kivégeztette őket. Megabyzos ekkor fellázadt Amestris ellen.

 Később Megabyzos megmentette Artaxerxész nagykirályt egy oroszlántól egy vadászat során. Ugyanezzel azonban megsértette azt a szokásjogot, hogy a vadászat során először a nagykirály ölhet. Ezért száműzték őt. Nem sokkal később magát leprásnak kiadva kért és kapott kegyelmet, hogy visszatérhessen Szúzába.

Artaxerxész uralkodása alatt épült a perszepoliszi palotában a "Százoszlopos csarnok". Valláspolitikáját a tolerancia jellemezte. 

A Szászoszlopos csarnok romjai [https://hu.wikipedia.org/wiki/Perszepolisz]

 A nagykirály pohárnoka egy Nehémiás nevű zsidó volt. Amikor a pohárnok hallott őshazája nehéz helyzetéről, kérelmet nyújtott be a nagykirálynak, hogy hazatérhessen és ő lehessen Júda kormányzója. Az engedélyt meg is kapta. Egy Esdrás nevű másik zsidóval együtt ment vissza Jeruzsálembe, i.e. 460 körül. Artaxerxész azt mondta, hogy Esdrás legyen a felelős népének oktatásáért és a vallási reformért. Nehémiásnak pedig megengedte, hogy Jeruzsálem városfalait felépítse.

JÚDEA (A Perzsa Birodalom része)

Miután a szamaritánusokat elutasították a zsidók, azok igyekeztek megakadályozni a templomépítést és támadásokat intéztek ellenük. Így a jeruzsálemi templomot némi ellenállás közepette építették újjá Nehémiásék.

"legényeimnek csak a fele végezte a munkát, a másik fele dárdával, pajzzsal, íjjal és páncéllal volt fölfegyverkezve. [...] Mindegyik építőnek derekára volt kötve a kardja, úgy építettek. [...] ha kürt hangját halljátok, gyűljetek ide, hozzánk. [...] még a vízhez is mindenki kopjával ment." [Biblia, Nehémiás könyve]

APPENINI-FÉLSZIGET

Előzmények: A Rómától délre lévő terület, ahol volscusok éltek, egyben etruszk kalózok lakóhelye volt ezekben az időkben. Korábban Tarquinius Superbus (akit később száműztek Rómából, mert Tarquinius volt és ekkor Kümében telepedett le) bevonta a terület lakosait a latin szövetségbe. De később azok kiváltak belőle és inkább a velük együtt élő volscusokhoz pártoltak.

I.e. 468-ban a rómaiak meghódították a tőlük délre levő területet. Egy évvel később megalapították Antium latin coloniát. 

I.e. 461-ben Lucius Quinctius Cincinattus fiát, Caeso Quinctiust bíróság elé állították, mert egy vitában tettlegességig ment. Úgy tűnt, hogy el fogják ítélni, de az éjszaka leple alatt az etruszkokhoz menekült. 

I.e. 460-ban fellázadt rabszolgák elfoglalták a Capitoliumot és az ellenük folytatott küzdelemben elesett az aktuális consul, Publius Valerius Publicola. Helyére a patríciusok támogatásával Cincinattust választották meg. 

Cinncinatus [https://www.worldhistory.org/Cincinnatus/]

SZICÍLIA

Szürakuszaiban i.e. 467-ben Thraszibülosz demokráciát vezetett be. A város tovább terjeszkedett a szigeten. 

Akragasz uralkodója, Teron után fia, Thraszidéusz lett, majd az ő bukása után Akragasz demokratikus városállammá alakult. Az Athén és Szürakuszai közötti ellenségeskedésben semleges maradt.

Akragaszi romok [https://hu.wikipedia.org/wiki/Agrigento_r%C3%A9g%C3%A9szeti_lel%C5%91helyei]

BALKÁN-FÉLSZIGET

Előzmények: Miltiádész i.e. 499-ben csatlakozott a Perzsa Birodalom elleni ión felkeléshez. Majd i.e. 490-ben, a marathoni csatában a 10 sztratégosz egyike volt, sőt ő lett az ellenállás vezére, a stratégia kitalálója - az, aki dicsőségével kivívta Themisztoklész (aki a tengeri flotta felszerelését propagálta a második nagy perzsa támadás előtt) irigylését. Majd a perzsák mellett kiálló görög szigetek elleni bosszúhadjáratával felsült, és súlyos lábsérülésébe belehalt. 

Argosz az i.e. VII. század óta a Peloponésszoszi-félsziget vezető városállama volt, egészen Spárta megerősödéséig

 Miután Spárta meghódította Messzinát és annak lakosait rabszolgasorba taszította (ők voltak a helóták),a város szövetségeseket keresett ahhoz, hogy megakadályozza, hogy a helóták külső segítséget kapjanak. Maguk a spártaiak viszont gyakran segítettek más városoknak azok türannoszai, uralkodói ellen. Spárta legnagyobb ellenfele a Peloponésszoszi-félszigeten Argosz volt. A félszigeten minden városnak végül döntenie kellett, hogy Spárta vagy Argosz mellett áll. A Spárta által vezetett szövetséget akkoriban "Spárta és szövetségesei"-nek nevezték, csak utólag nevezzük Peloponésszoszi Szövetségnek.

Aigina szigetén dórok éltek és hajózással és kereskedelemmel foglalkoztak. I.e. 492 körül behódoltak Dareiosz perzsa nagykirálynak. 

Korinthoszt is dórok lakták (ők is szerepet vállaltak a perzsák elleni háborúban).

I.e. 470 körül athéni megrendelésre Pheidiasz elkészítette a marathóni győzelem emlékére emelt szoborcsoportját, melynek központi alakja Miltiádész, s melyet Delphoiban állítottak fel.

 Ő alkotta az athéni Akropoliszon felállított, 9 m magas Promakhosz Athéna szobrot is.

Promakhosz Athéna [https://en.wikipedia.org/wiki/Athena_Promachos]

I.e. 469-ben Kimón újabb nagy győzelmet aratott a perzsák fölött az Eurümédón-folyó torkolatánál. Ezzel megerősítette a Déloszi Szövetség helyzetét a béketárgyalások előtt. 

I.e. 468 után a makedón Alexandrosz mükénéi menekülteket fogadott be és két várost alapított, melyekkel igyekezett a hellénekhez való tartozását kifejezni. Ez a két város Hérakleion és Dion volt.

 Szophoklész ebben az évben aratta első drámaírói győzelmét, Aiszkülosszal szemben, Triptolemosz c. tragédiájával.

Szophoklész [https://www.lira.hu/hu/szerzo/szophoklesz]

 I.e. 464-ben súlyos földrengés pusztított Lakedaimónban. A helóták életében ez egy "utolsó csepp" lehetett, mert ezt követően fellázadtak Spárta ellen. A spártaiak annyira megszorultak, hogy Athéntól kértek segítséget. 

Periklész (már 42 éves felnőttként) már vezető szerepben volt Athénban. Mellette szintén meghatározó politikusok voltak Kimón, Ephialtész és Ariszteidész. Kimón és Ariszteidész határozottan az arisztokratákat képviselték, Ariszteidész hozta létre a Déloszi Szövetséget, folytatni akarták a perzsa-ellenes harcot és fenn akarták tartani a jó viszonyt Spártával. Hogy szembehelyezkedjenek velük, Periklész és Ephialtész a demokrata-oldalt választotta (noha Periklész maga is arisztokrata-származású volt és korábban antidemokratikus nézeteket vallott). A Spártával való szövetséget idejétmúltnak tartották és el akartak tőle szakadni.

Amikor a helótalázadás miatt a spártaiak segítséget kértek Athéntól, Periklész és Ephialtész minden erejével azon volt, hogy elutasítsák a kérést. 

I.e. 463-ban Kimónt azzal vádolták, hogy megvesztegette az ellenség, a makedón király, I. Alexandrosz. A Kimón elleni perben Periklész ügyészi szerepet vállalt. (Kb. 30 évvel korábban ugyanezzel vádolta Periklész apja (Xanthipposz) Kimón apját (Militádészt). Miltiádészt akkor börtönbe zárták és hatalmas pénzbüntetésre ítélték. Miltiádész a börtönben pár nap után belehalt háborús sebesülésébe, pénzbütetését Kimón fizette meg.) Ebben a perben Kimónt felmentették, s az ítélet még tovább növelte népszerűségét és tekintélyét.

 Kimón ekkor felajánlotta, hogy saját vezérletével visz 4000 nehéz fegyverzetű katonát Spárta megsegítésére és el is indultak. Ez a 4000 fő azonban a tehetősebb athéni polgárok közül került ki, ezért távollétükben megerősödött a szabad születésű, szegényebbekből álló demokrata szárnya a népgyűlésnek.

Kimón serege azonban Spártánál olyannyira eredménytelen volt, hogy a spártaiak azzal vádolták, hogy összejátszik a helótákkal és sértő módon inkább hazaküldték őt és seregét.

Ezt kihasználva Periklésznek sikerült a közhangulatot Kimón ellen fordítania és elérték, hogy i.e. 461-ben Kimónt cserépszavazással száműzzék Athénból 10 évre (Spárta-barátság miatt).
Ugyanebben az évben Ephialtész gyilkosság áldozata lett. Így a politikai vezetés egyedül Periklész kezébe került.
 Periklész folytatta a populista politikát, pl. lehetővé tette a szegények ingyenes színház-látogatását.

I.e. 461-ben az athéniak szövetségre léptek Spárta ős-ellenségével, Argosszal. Az addig a Peloponoésszoszi (spártai) Szövetséghez tartozó Megara is kilépett és átlépett a Déloszi (athéni) Szövetségbe. 

I.e. 460-ban kitört az első peloponésszoszi háború. Az argosziak athéni segítséggel győztek Spárta fölött. Az athéniak blokád alá vették Aigina szigetét, s vereséget mértek az azt felmenteni igyekvő Korinthoszra

Kimón [https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Kimon.jpg]

Periklész [https://hu.pinterest.com/pin/366410119666010268/]

 Az egyik ókori görög vallás az Adonisz misztérium-kultusz volt. Az elnevezés a sémi "adon" = "úr" szóból származott. Ez a meghaló és feltámadó isten állt a misztérium középpontjában. A görög mítosz szerint Adonisznak az év egyik részét a nevelőanyjánál, Perszephonénál kell töltenie, az alvilágban, egyharmadát pedig szeretőjénél, Aphroditénál a földön. A harmadik harmadról szabadon dönthetett és Aphroditét választotta. A nyári hérics az ő véréből származik. Mint mítoszából is látszik, ő egy termékenységisten; télen az alvilágban tartózkodik, a vegetációs időszakban pedig a földön. Ősszel gyászszertartásokkal, tavasszal örömünnepekkel emlékeztek meg róla. Adoniszkertecskékkel tisztelték (ezek agyagedényekbe ültetett, gyorsan kivirágzó és gyorsan elvirágzó növények közé kis Adonisz-képmásokat helyeztek).

nyári hérics (Adonis aestivalis) [https://hu.museum-digital.org/object/908968]

 Ekkortájt alakult ki az orphikus misztériumkultusz, melynek főistene Dionüszosz. A kultusz Orpheusz és Eurüdiké legendáján alapult. Orpheusz egy meghaló és feltámadó isten. A beavatottak végső célja az volt, hogy megszabaduljanak a lélekvándorlás körforgásából, tisztaság, lemondás, erkölcsös élet és mértékletesség által. A kultusz követőinek sírjában, aranytáblácskákat találtak (halott-útleveleket), melyek segítséget nyújtottak, hogy a halott kiismerje magát az alvilágban, illetve a lélek kívánalmai voltak rajta azt illetően, hogy hogyan fogadják őt odaát. [Nagy valláskalauz]

orfikus aranylemezke [https://okorportal.hu/wp-content/uploads/2019/12/2018_2_egyed.pdf]

 A szamothrakéi misztériumkultuszban a tengerhajózás patrónusait tisztelték. A beavatottak bíborszín vállszalagot kaptak, ami ellenállóvá tette őket a viharokkal szemben és mágnesvasból való gyűrűt, ami az istenekkel való állandó kontaktus szimbóluma volt. A fallikus szobrok és a háromszögű női jelképek tanúsága szerint a vallás a termékenység és az újjászületés kérdéseivel foglalkozott. [Nagy valláskalauz]

 Az eleusziszi misztériumkultusz is századokra nyúlt már vissza ekkoriban. A kultusz szertartásait csak a beavatottak tarthatták, de bárki részt vehetett rajtuk, aki nem követett el gyilkosságot. Az ünnepség kezdetén Athénnál rituálisan megfürödtek a tengerben, majd Eleusziszba vonultak és ott, egy fáklyákkal megvilágított csarnokban szavaltak, előadásokat rendeztek, drámákat mutattak be. A kultusz középpontjában két istennő állt; Démétér, a bő gabonatermés istennője, és ennek lánya, Perszephoné, akit Hádész elragadott, ezért az évnek csak kétharmad részét tölthette a földön. Visszatérése a tavaszt jelenti. Fennmaradt egy legenda a perzsa háborúk idejéből, miszerint akkor sem maradtak el a misztériumjátékok, amikor Athént és Eleusziszt is kiürítették. Csak ekkor az istenek maguk adták elő. Állítólag perzsa kémek látták, amint porfelhő szállt fel és hallották az Eleuszisz felé igyekvő isteni vendégek kiáltásait. Ugyan ezen a napon történt, hogy a perzsák vereséget szenvedtek a szalamiszi csatában. [Misztikus történetek gyűjteménye]

Egy fogadalmi emléktábla az eleusziszi misztériumokat ábrázoló jelenettel [https://www.researchgate.net/profile/Ede-Frecska/publication/260552940_The_Eleusinian_mysteries_Az_eleusziszi_miszteriumok/links/0deec5318a44e5b153000000/The-Eleusinian-mysteries-Az-eleusziszi-miszteriumok.pdf]

MAKEDÓNIA

Makedónia területén az athéniak számára értékesnek tűnt Amphipolisz /Enneahodoi városa, ahol trákok éltek. I.e. 464-ben megpróbálták megvetni a lábukat ott, de a trák edonok törzse legyőzte őket és a telepeseket (10.000 athénit) lemészárolták. 

Amphibolis városfalának és hídjának maradványai [https://hu.wikipedia.org/wiki/Amphipolisz]

ÍR-SZIGET


I.e. 463-ban Connla Cáem (a Szép) lépett a trónra, a kettővel korábbi királynak a fia, ismét királygyilkosság által.

KÍNA

A Csou-dinasztiában i.e. 469-ig Jüan Vang uralkodott, majd i.e. 468-tól Csen-ting Vang.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

44. Elmúlik a járvány, szünetelnek a nagy háborúk [i.e. 430-420]

ÉSZAK-NYUGAT-EURÓPA Nagyjából ebben az időben - talán klimatikus okok miatt - kezdtek a mai Németország területéről északabbra; Skandináviáb...