30.2. Ehnaton, Nefertiti és a távol-kelet [i.e. 1200-1100]

KIS-ÁZSIA ÉS KÖZEL-KELET

A Közel-Kelet és Kis-Ázsia térképe a bronzkor vége felé [https://worldarkeoloji.blogspot.com/2016/02/kizzuvatna.html]

Arzava

 Arzavának ebben az időben önálló királya volt, Kupanta-Kuruntasz személyében, akinek a hettita I. Tudhalijasszal voltak nézeteltérései.

Kizzuvatna:

 Trójától keletre, de még a Hettita Birodalomtól innen, a Ny-Anatóliában élő népek több nagyobb várost alapítottak. Közös nyelvként ezek a népek a luvi nyelvet használták, és annyira együtt tudtak működni, hogy a hettiták és a tengerparti népek számára jelentős fenyegetést jelentettek. [https://index.hu/tudomany/tortenelem/2016/07/16/a_nulladik_vilaghaboruban_pusztult_el_troja/]

 A luvi nyelv a hettita nyelvből származott; annak egy olyan nyelvjárása lehetett, ami keveredett egy korai, nem indoeurópai nyelvvel. Szavaik lejegyzésére a hettitákkal ellentétben (talán éppen azért, hogy megkülönböztessék magukat tőlük) hieroglifákat használtak.

 A luvi etnikum Kizzuvatnában élt. A század elején még Mitanni része volt, ám később visszanyerte függetlenségét és a Hatti Birodalom vazallusává fog válni.

 Tarhuntaradu – aki a hettita Szuppiluliumasz kortársa lesz – néhány kaszka törzzsel szövetséget köt a Hettita Birodalom és Vilusza (a Trója környéki terület) ellen. Ugyanakkor más kaszkák ellen bizonyára harcolt, mert III. Amenhotep kaszka rabszolgákat kért tőle.

Tarhuntaradu után Anzapahhadu lép Arzava trónjára, aki szintén ellenséges viszonyban marad a hettita Szuppiluliumasszal.

Mitanni (a hurriták állama)

 Mitanniban Parsatatart Saustatar követte. Szíriai területetit sorra vesztette el Egyiptommal szemben. Kantucclilsz és I. Tudhalijasz, hettita uralkodók legyőzték Mitannit.

 Pár évtizeddel később az akkor uralkodó Tusratta gyakorlatilag harc nélkül adta fel nyugati területeit, amikor a hettiták megtámadták. De fővárosát, Vassukannit még tartotta. Innen menekült Hattusasba Sattivaza, aki feleségül kapta a hettita uralkodó lányát. Ez a hettita uralkodónak azért volt érdeke, mert Sattivazát saját vejeként visszahelyezte Mitanni trónjára, ezzel vazallusává téve az országot.

 Azonban Sattivaza ellen merényletet próbáltak meg elkövetni, aki ennél fogva kénytelen volt ismét visszamenekülni Hattusasba.

 Később I. Artatama lépett a trónra, őt pedig II. Suttarna követte. Uralkodása alatt Mitanni rövid időre elvesztette Kizzuvatnát. II. Suttarna a lányát, Kiluhepát III. Amenhotephez adta Egyiptomba feleségül.

 A hettitákat a kaszka betörés kötötte le éppen, így Mitanninak viszonylagos nyugalma volt. II. Suttarna később Szuppiluliumasz hettita királytól jelentős vereségeket szenvedett, szíriai vazallusait elvesztette. Ezt kihasználva I. Assur-uballit, Asszíria uralkodója jelentős területeket hódított el Kelet-Mitannitól.

 II. Suttarnát legidősebb fia, Artasumara követte. Az ő uralkodása alatt a Hettita Birodalom elhódította Mitannitól Kizzuvatnát, ami elégedetlenséget váltott ki népéből, s fölkeléshez vezetett. A puccs élére valószínűleg öccse, Tusratta állt, aki el is foglalta a trónt. Az ország belviszályokkal terhes évtizedei alatt Mitanni tovább hanyatlott.

 Mivel Egyiptom Asszíriával igyekezett szövetkezni, Tusratta a hettiták barátságát kereste. Feleségül vetette fiával, Sattivazával Szuppiluliumasz hettita uralkodó egyik lányát. De hogy Egyiptommal való kapcsolatát is javítsa, egyik lányát, Taduhepát III. Amenhotephez adta.

Tusratta egy lázadás során halt meg.

 Őt II. Arattarna követte, majd III. Suttarna következett, aki a hettitákkal szemben az asszírokkal szövetkezett. A hettita sereget azonban Tusratta fia, Kili-Tesub erősítette, aki atyja trónját igyekezett visszaszerezni. A hettitákat Pijaszilisz vezette. A lakosság III. Suttarnával rokonszenvezett. III. Suttarna a hettiták ellen vonult, de vereséget szenvedett, mire a fővárosban is lázadás tört ki ellene. Az asszírok III. Suttarna segítségére siettek és megostromolták Vassukannit, a fővárost. Az asszírok támadása miatt azonban a hurriták is III. Suttarna ellen fordultak.

 Pijaszilisz és Kili-Tesub bevonult Mitanniba és Kili-Tesubot kikiáltották királynak. Ő pedig  felvette a Sattivaza nevet. Ezzel Mitanni teljes egészében hettita befolyás alá került.

 Mitanni következő királya I. Sattuara. I. Sattuara fellázadt a hettita hatalom ellen, majd behódolt. Mitanni neve innentől Hanigalbat. Hanigalbat megtámadta Asszíriát, de nem járt sikerrel.

Ezt követően Hanigalbatnak még két uralkodója volt; Vaszasatta és II. Sattuara.

 Az asszír I. Sulmánu-asarídu megtorolta a hurriták lázadását – ezt a történelemben hurrita holokausztnak nevezik. Aki tudott közülük, az felköltözött az Örmény-felföldre és ott létrehozták azokat a fejedelemségeket, melyekből majd Urartu fog létrejönni. A Tigris-folyó mentén fennmaradt néhány hurrita városállam, melyeket nem sokkal később I. Tukulti-Ninurta pusztított el.

Asszíria

Assur-uballit levetette a hurriták igáját Asszíriáról, sőt olyan győzelmeket aratott Mitanni fölött, hogy a hettitáknak be kellett avatkozniuk.

Asszíria annyira megerősödött, hogy Egyiptom az ő szövetségüket kereste.

Adad-nirári, az uralkodó az Eufráteszig akart eljutni, hogy az ottani kereskedelmi utakat ellenőrizhesse. Ebben azonban a Babiloni Birodalom akadályozta.

Hanigalbat (a korábbi Mitanni) megtámadta Asszíriát, de Adad-nirári visszaverte seregüket.

I. Sulmánu-asarídu király követte Adad-Nirárit. A hurritákat az asszírok kiirtották Mitanni/Hanigalbatból a lázadás megtorlásaként. Ezt az eseményt a történelemben hurrita-holokausztként említik.

Az asszíriok ezt követően arra törekedetek, hogy a Babiloni Birodalom ellen vonuljanak, amivel azonban erősen sértették a hettiták és Egyiptom érdekeit.

Mukis Királyság

 Ez az amorita királyság É-Szíria területén volt. Többnyire hettita fennhatóság alatt állt, de néha Mitanni vagy Egyiptom hatalma alá került. Ebben az időben Mitanni uralta 7 évig, míg az előző független uralkodó, I. Ilim-ilimma fia, Idrimi el nem ment Kánaánba, hogy ott sereget gyűjtsön öröksége visszafoglalásához.

Hettita Birodalom

 Most I. Tudhalijasz, Kantuccilisz fia volt a Hettita Birodalom uralkodója.

 Uralkodása a Hettita Birodalom lassú, de stabil erősödésének kezdete volt. A hurrita befolyás is erősödött; I. Tudhalijasz felesége is egy hurrita nő, Nikalmati volt. A későbbiek során az uralkodóknál „divat” lett hurrita nevet viselni.

Tudhalijasz támogatta Ahhijavát (az akhájokat), Kupanta-Kuruntasz azonban (Arzava uralkodója) kis híján Arzava részéve tette a területet. Ezt Tudhalijasz nem tűrhette, ezért megtámadta és legyőzte Kupanta-Kuruntaszt. Az arzavai uralkodó végül megszökött a vesztes ütközetből és hazatért. [https://hu.wikipedia.org/wiki/Arzava#Hettita_%C3%B3-_%C3%A9s_k%C3%B6z%C3%A9pbirodalom_kora]

 Ezt követően a Hettita Birodalomnak ÉK felől támadt veszélyes szomszédja; a kaszkák „személyében”.

 A „Kaszka Birodalom” államszerveződésben nem jutott el magasabb szintre, de az itt élő kaszkák viszonylag egységes törzsszövetséget hoztak létre. A Hettita Birodalom teljes fennállása alatt ők akadályozták meg, hogy a hettiták a Fekete-tengerhez kijussanak. [https://www.wikiwand.com/hu/Kaska]

 Most a kaszkák támadták is a Hettita Birodalmat, ezért a király áthelyezte fővárosát Hattuszaszból Szapinuvába. Ebben a városban volt az időjárás-isten kultusza. Jelentős hurrita kulturális hatás is érte a várost. [https://hu.wikipedia.org/wiki/Szapinuva] Közben a régi főváros arisztokráciája elégedetlenkedett, Kizzuvatna visszanyerte függetlenségét Mitannitól; ezért a Hettita Birodalom szerződést tudott kötni Kizzuvatnával, melynek értelmében Szunasszura luvi (kizzuvatnai) király vállalta a Hettita Birodalom DK-i határainak védelmét. Ez azonban nem egyenrangú felek szerződése, hanem egy vazallusi szerződés volt.

 Tudhalijasz tehát segítséget nyújtott Ahhijava/Akháj-föld királyának, Attariszijasz/Átreusznak, s ezzel jelentős nyugati területekhez jutott.

 Viszont egyenrangú szerződést kötött Egyiptom fáraójával, II. Amenhoteppel.

 Tudhalijasz uralkodásának végére birodalmának befolyása kiterjedt majdnem egész Anatóliára és elfoglalta Mitanni fővárosát, Vassukannit is. Mitanni területét Kizzuvatnához csatolták (vagyis fordult a kocka; az előző szádban Mitanni része volt Kizzuvatna, most viszont Kizzuvatna része lett Mitanni).

 A kaszkák már közel jártak a régi fővároshoz, Hattuszaszhoz.

 Tudhalijasz kivételes módon természetes halállal halt meg. De a leányági trónöröklés hagyományát még őrizték; az új király a király lányának, Aszmu-Nikalnak a férje, I. Arnuvandasz lett. Aszmu-nikal, Tudhalijasz lánya, az arinnai napisten papnője volt. [https://hu.wikipedia.org/wiki/Aszmu-Nikal]

 Fontos lelet a korból „Tudhalijasz kardja”: Egy bronz hosszúkard, ami Hattuszasz közeléből került elő. A penge hármas bordázatú. Utólagosan rávésett felirat vallja: „Amidőn Tudhalijasz, a nagykirály szétzúzta Asszuva országát, felajánlotta ezeket a kardokat a Viharistennek, az ő urának.” A felirat azonban valószínűleg csak annyit jelent, hogy fogadalmi felajánlásként Tudhalijasz királynak ajánlották.

Tudhalijasz kardja [https://hu.wikipedia.org/wiki/Tudhalijasz-kard]

Aszmu-Nikel pecsétje [https://hu.wikipedia.org/wiki/Aszmu-Nikal]

 Arnuvandasz volt tehát az új király. Fennmaradt a nagypecsétje, amelynek körirata ékírásos, középső részén pedig luvi hieroglifák szerepelnek.

 A kaszkák I. Arnuvandasz uralkodása alatt elfoglalták Nerik városát, ami az arinnai Napistennő gyermekének, a Viharistennek kultikus központja volt, akiknek vallásos fesztiválokat rendeztek itt. A hettiták úgy vélték, hogy ez a sok csapás a kaszkák részéről azért éri őket, mert nem tisztelték eléggé isteneiket. Ezért a király és a királynő együtt írtak egy himnuszt, melyben felróják az isteneknek, hogy a kaszka néptörzs támadja és feldúlja jámbor, istenfélő országukat. Nerik kultuszát átköltöztették Hakpisz városba.

 Törvénybe foglalta a várak kapuinak és lépcsőinek kialakítását, kötelezővé tette a vakolást, megtiltotta, hogy a várfalakhoz közvetlenül csatlakozzon bármilyen épület (talán hallotta Jerikó történetét…), és még egy fajta műemlékvédelemről is gondoskodott: „csak úgy lehet újjáépíteni valamit, ahogy az eredetileg készült”. Törvényei kitértek a csatornák karbantartására is.

 Az ő uralkodása alatt Arzava trónját Madduvattasz vette át, de formálisan a kis ország független maradt.

 Arnuvandasz után II. Tudhalijasz lépett a Hettita Birodalom trónjára. Felesége Szatanduhepa volt, tanácsadója és tábornoka pedig egy Szuppiluliumasz nevű ember.

 II. Tudhalijasz alatt meggyengült a Hettita Birodalom; mind Arzava, mind a Kaszka Birodalom hatalmas területeket foglalt el belőle.

 Újabb ellenfélként pedig Hajasza tűnt fel északon.

 II. Tudhalijasz külpolitikai ügyekben levelezést folytatott Egyiptom fáraójával, aki már III. Amenhotep volt.

II. Tudhalijasz halála után Taduhepa új férje II. Hattuszilisz lett, őt pedig a valószínűleg gyermek- vagy fiatalkorú III. Tudhalijasz követte.

 Mivel nagyon fiatal volt még, úgy igyekeztek biztosítani hatalmát, hogy a nemességet megeskették, elfogadják őt trónörökösnek. Azonban a Hettita Birodalmat folyamatosan támadták mind a kaszkák, mind az arzavaiak, valamint a hajaszaiak, ráadásul pestisjárvány dúlt. Mindez a szent király rituális hatalmának gyengeségét mutatta, így halnia kellett. A hadsereg tisztjei összeesküdtek ellene és megölték. II. és III. Tudhalijasz családtagjait lemészárolták. Az összeesküvés vezetője Szuppiluliumasz volt, aki győzelme után el is foglalta a Hettita Birodalom trónját és új dinasztiát alapított.

III. Tudhalijasz [https://hu.wikipedia.org/wiki/III._Tudhalijasz_hettita_kir%C3%A1ly]

Szuppiluliumasz legyőzte Hajaszát és lánytestvérét feleségül adta az ottani királyhoz, Hukkanához, hogy ezzel hettita tartománnyá tegye a területet. Hukkanának megtiltotta, hogy a továbbiakban korábbi feleségeivel érintkezzen.

 Legyőzte a kaszkákat is, a Hettita Birodalom fővárosa pedig újra Hattuszilisz lett.

 Szuppiluliumasz uralkodása alatt lépett Arzava trónjára Tarhuntaradu, majd Anzapahhadu. Mindkét király ellenséges viszonyban volt a hettitákkal. Arzava meg is támadta a Hettita Birodalmat, de hamar vissza kellett, hogy vonuljanak.

 Szuppiluliumasz egyik fiát, aki szintén az Arnuvandasz nevet viselte, kijelölte trónörökösének, de míg el nem jött az ideje, hogy a fiú trónra lépjen, megtette őt kizzuvatnai pappá és a királyi testőrség vezetőjévé. Másik fia, Telipinusz fiatalon Kizzuvatna főpapja lett, majd később a Halapi Királyságot kormányozta, mikor apja Szíria ellen vonult.

 Az egyiptomi Ehnaton fáraó uralkodása alatti zűrzavart kihasználva Szuppiluliumasz elfoglalta a korábban egyiptomi fennhatóság alatt álló szíriai területeket. Ebben segítette őt Amurrú* fejedelme, Abdi-Asratum, Gubla fejedelme, Ríbaddi és Ugarit uralkodója, II. Níkmaddu. Az uralkodók levelezése fennmaradt Ehnaton levéltárában.

Amurrú: Az amoriták királysága Kánaán északi részén.

 Azonban a szövetségesek egymás iránt már nem volt lojálisak: Ríbaddi számos levélben panaszkodott Ehnatonnak, hogy Abdi-Asratum területeket próbál elfoglalni tőle. Abdi-Asratum halála után fia, Aziru el is fogta Ríbaddit.

 Ehnaton halála után az özvegy királynő, Anheszenamon férjül kérte a hettita Szuppiluliumasz egyik fiát. Miután követei jelentették, hogy Egyiptomnak valóban nincs trónörököse, Szuppiluliumasz elküldte fiát, Cannancát. A herceget azonban út közben megölték. Szuppiluliumasz bosszúból hadjáratot indított Egyiptom kánaáni és észak-szíriai szövetségesei ellen. Seregében azonban fertőző betegség (pestis vagy nyúlpestis) terjedt el. A fertőzést elkapta Szuppiluliumasz és belehalt, de meghalt kijelölt örököse, (II.) Arnuvandasz is.

Nyúlpestis: Baktérium okozza; a behatolási ponton fekély képződik, majd begyulladnak a közeli nyirokcsomók és láz.

 Ekkor Szuppiluliumasz másik fia, II. Murszilisz lépett a Hettita Birodalom trónjára, miközben Telipinusz nevű fia, aki a Halapi Királyságot kormányozta már régóta, annak önálló királya lett, de testvére hattuszaszi főhatósága alatt.

 A hettitákat nyugtalanította, hogy Mitanni/Hanigalbat, megszűnt, mint ütközőállam az asszírok felé. Ezért II. Muvatallisz ezért békére törekedett velük. Inkább Egyiptomra koncentrált.

 Hanigalbat utolsó királya II. Sattuara volt.

Babiloni Birodalom

 Hamurappi után sok király volt, kiknek csak a neve maradt fenn. Hamurappi és utódai még amoriták voltak. Az ő dinasztiájuk után a tengerföldi dinasztia következett, majd a kasszita dinasztia.

A kasszita dinasztia egyik királya, I. Kadasman-Enlil volt, aki levelezésben állt III. Amenhoteppel.

Kánaán

 Kánaán északi részén állt Büblosz (Gebla) városa, ahol Ríbaddi uralkodott ebben az időben. Amurrú (Kánaán és a Hettita Birodalom közé szorult kis „ország”) királya pedig Abdiasirta volt, majd az őt követő Aziru, akik mindketten harcoltak Ríbaddi ellen. Olyannyira, hogy Ríbaddi segítséget kért Ehnatontól. Ő azonban nem nagyon avatkozott közbe, csak amikor Aziru már legyőzte Ríbaddit, akkor fejezte ki Ehnaton nemtetszését és udvarába rendelte Azirut. Csak akkor engedte őt haza, amikor a hettiták már Amurrút veszélyeztették. Aziru azonban, mikor hazatért, szövetkezett a hettitákkal.

Az Amarna-levelek egyike [https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%ADbaddi#/media/F%C3%A1jl:Amarna_Akkadian_letter.png]

AFRIKA

Egyiptom

 IV. Thotmesz valószínűleg testvéreivel viszálykodott a trónért. Trónra lépését az álom-sztélé örökítette meg. Ennek szövege szerint a herceg megpihent a Szfinx árnyékában és elaludt. Álmában megjelent neki a Napisten (ebben az időben az ő szobrának tekintették a szfinxet) és megkérte, szabadítsa ki a sivatag homokjából, mely egyre inkább maga alá temette. Cserébe a trónt ígérte neki. Thotmesz kiásatta a szobrot, védőfallal vetette körül, s elfoglalta a trónt.

IV. Thotmesz álomsztéléje [https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81lom-szt%C3%A9l%C3%A9#/media/F%C3%A1jl:ReproductionOfDreamSteleOfThutmoseIV_RosicrucianEgyptianMuseum.png]

 Uralkodása alatt megszilárdult a Mitannival kötött béke, és tovább épült a karnaki templom-együttes. Már az ő idejében egyre jelentősebb volt a Nap-kultusz. Első számú trónörököse korán meghalt, így a trónt másik fia, III. Amenhotep örökölte.

A gyermekkorú III. Amenhotep [https://www.wikiwand.com/en/Amenhotep_III]

III. Amenhotep [https://en.wikipedia.org/wiki/Colossal_red_granite_statue_of_Amenhotep_III]

 III. Amenhotep majdnem 4 évtizedig uralkodott. Kb. 12 évesen léphetett trónra, kezdetben anyja állt mellette régensként. Uralkodása alatt Egyiptomban béke és bőség honolt. Virágzott a kereskedelem és a kultúra. Felépült a luxori templomkomplexum és a karnaki templom-együttes jelentős része. Rengeteg – különféle eseményeket megörökítő – szkarabeusz-amulett készült ebben az időben. A fáraó istenítése soha nem látott mértéket öltött.

Luxori templomok maradványai [https://www.invia.hu/blog/luxor/]

Szkarabausz-amulettek [https://nlc.hu/advent_tuti_tippek/20081126/rzo-vedo_amulettek/]

 Hatalmas háreme volt. Főfelesége Tije, akivel valószínűleg még mindkettejük gyerekkorában házasították össze. Tijének egész életében nagy volt a befolyása a fáraóra. Szedeingában (Núbia) templom is épült neki.

 Egy emlék-szkarabeusz felirata így szól: „[…] a nagy királyi hitves, Tije, kinek apja neve Juja, anyja neve Tuja. Őfelsége elrendelte egy tó készítését a nagy királyi hitves, Tije – élet adassék neki – számára városában, Dzsakaruban. […] Őfelsége az Aten-tjehen királyi bárkán hajózott rajta”

 Tije személyesen levelezett más uralkodókkal, mint pl. Mitanni királyával, Tusrattával.

 III. Amenhotepnek több külföldi származású felesége is volt. Pl. Giluhepa és Taduhepa Mitanniból. Giluhepa II. Suttarna lánya, Tusratta testvére volt, s a fáraó uralkodásának 10. évében érkezett Egyiptomba, 317 hölgyből álló kíséretével. Ő lett a fáraó „második felesége”.

 Taduhepa Tusratta lánya volt, kb. 15 éves lehetett, amikor az egyiptomi fáraó felesége lett, annak kb. 36. uralkodási évében – a béke megszilárdításának zálogául.

  III. Amenhotepnek három saját, Tijétől született lánya is a felesége lett: Szitamon, Iszet és Henuttaneb.

 Uralkodása elején sor került egy núbiai lázadás leverésére, de ezt leszámítva nem a hadjáratok, hanem a diplomácia jellemezte uralkodását. Az ún. Amarna-levelek az ő leveleivel kezdődtek, melyeket Asszíria, Mitanni, a Babiloni Birodalom és a Hettita Birodalom uralkodóival váltott. I. Kadasman-Enlil, bablioni király pl. egy levélben feleségül kérte III. Amenhotep egyik lányát.

 Az egyiptomiak ekkor kulturálisan is nyitottak más népek felé, s kezdték a más országok népeit is Ré által teremtettnek tekinteni. A béke hatására fellendült a kereskedelem – Mükénét, Knósszoszt, Phaisztoszt is említik hieroglifák a fáraó halotti templomában. Sőt Görögország kontinentális részén is találtak olyan egyiptomi leleteket, melyek erre az időre datálhatóak.

 Egyik fontos embere volt a fáraónak Hapu fia Amenhotep, építkezéseinek vezetője, aki egyszerű katonai írnokként kezdte pályáját. A déli országrész vezírje Ramosze volt.

 Mivel III. Amenhotepnek volt ideje megöregedni, utolsó éveit már nagyon betegesen töltötte. Múmiájának vizsgálatából megállapítható, hogy fogai – kopásuk miatt – begyulladtak, begennyesedtek, iszonyúan fájhattak.

 III. Amenhotep halála után fia, IV. Amenhotep örökölte a háremét.

  IV. Amenhotep mellett az anyja, Tije, tanácsadóként működött tovább.

IV. Amenhotep megkoronázása még Ámon isten kultuszának központjában történt, Karnakban. A fáraó eleinte a hagyományosan, sólyomfejű emberként ábrázolt napistent, Ré-Harahtit imádta, de nemsokára Aton, a napkorong imádata töltötte be a szívét. Aton tiszteletére templomépítésbe kezdett, mégpedig Ámon városában. Egy fennmaradt beszédében kiáltványt intézett a néphez, vallási reformját magyarázva. Kinyilatkoztatta, hogy Egyiptomban a korábban tisztelt istenek nem voltak hatékonyak – beszüntették mozgásukat és templomaik romba dőltek – szemben Atonnal, az örökké mozgó és létező napistennel.

Nevét is megváltoztatta, felvette az Ehnaton nevet.

Ehnaton [https://ancientegyptonline.co.uk/akhenaten/]

 A régi isteneket, különösen Amont kíméletlenül megsemmisítették. A magas obeliszkek tetejére felmászva ellenőrizték, hogy nem maradt-e olyan ábrázolás vagy felirat, amit a földről nem vettek észre, hogy azt is eltüntessék. [Óvilági kultúrák – Officina nova]

*Itt Terry Pratchett „Kisistenek” c. művét ajánlom figyelmetekbe.

 A karnaki építkezések abbamaradtak. Mivel Théba Ámon kultuszának városa volt, a fáraó áttette székhelyét egy olyan helyre, mely „nem volt sem istené, sem istennőé, sem királyé, sem királynőé, senki más nem mondhatja magáénak.” – ahogyan a fáraó fogalmazott az alapítószövegében. Ez a város Ahet-Aton lett. A helyszín kiválasztásában szerepet játszott egy sziklahasadék, amely úgy helyezkedett el, hogy a Nap éppen a két szikla között kelt fel.

Ahet-Aton maradványai [https://www.flickr.com/photos/plingthepenguin/31009529865/in/album-72157660812615978/]

 Az új város gyorsan épült, mivel az újfajta építkezési módszerrel dolgoztak, melynek során lényegesen kisebb kőtömböket használtak.

 Mivel a papságot vallási reformjával maga ellen fordította, azokra a nemesekre számíthatott, akiket ő maga emelt nemesi sorba, de a hadsereg támogatását is élvezte.

 Miután felépült városa, a vallási reform is szigorodott. Egyiptom többi istenének kultuszát betiltotta. Azok ünnepeit nem rendezték meg. Templomaik jövedelmének egy részét átirányították Aton kincstárába. Azokat a hieroglifákat, melyek egy-egy istenségre utaltak, megszüntették, s helyettük fonetikus írásjeleket használtak.

 Ehnaton testvére, Áj herceg volt a hadak vezetője, barátja és segítője pedig Hóremheb. [Istenek, megváltók, próféták – Hegedüs Géza, Hahn István – Ehnaton]

 Az Aton-himnuszt valószínűleg maga a fáraó írta. A művészetben a könnyed természetesség vált uralkodóvá, sőt a már-már eltúlzott naturalizmus. A falakon, oszlopokon megjelentek az élénk színek, vidám, természeti jelenetek. De ebben a naturalizmusban még mindig jelen volt a szimbolizmus.

Ehnaton nap-himnusza [https://hu.wikipedia.org/wiki/Aton-himnusz#/media/F%C3%A1jl:Aten_worship_-_Great_Hymn_to_Aten2.jpg]

 Mitannival hűvösebbé vált a viszony, Tusratta, Mitanni királya arról panaszkodott egy levelében, hogy Ehnaton csak aranyozott szobrokat küld neki az apja által ígért színarany szobrok helyett. Mivel Mitanni belső polgárháborúk és hettita támadások martalékává vált, Egyiptomnak új mezopotámiai barátra volt szüksége, ezért Asszíria felé fordult.

Ehnaton uralkodásának 12. évében a Hettita Birodalom legyőzte Mitannit, s egyre nagyobb fenyegetést jelentett Egyiptom számára. Egyiptomban járvány pusztított, ami valószínűleg elvitte a királyi család több tagját, Ehnaton is ebbe halt bele, uralkodásának 12. évében. A járvány az egész Közel-Keleten tombolt.

 Ehnaton főfelesége a legendás szépségű Nofertiti volt. Férje uralkodása alatt már-már társuralkodóként állt mellette.

Nofertiti [https://hu.m.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Nofertiti.JPG]

ÁZSIA

Kína

 A Csou törzs végül annyira megerősödött, hogy átvette a főhatalmat. Uralkodóik történetmesélői persze megmagyarázták, hogy azért, mert a Sang-dinasztia utolsó királya olyannyira züllött és kegyetlen volt, hogy muszáj volt… Ezzel megkezdődött a Csou-dinasztia korszaka. Ebben a korban öltött formát tulajdonképpen a kínai kultúra. Vu király volt az, aki meghódította a sangok befolyása alatt álló területeket. A meghódított területet rokonainak, híveinek és a behódolt területek vezetőinek adta adományul – hiszen túl nagy volt, hogy egyedül kormányozza. Ezek elismerték a Csou dinasztia politikai és szakrális hatalmát, de többé-kevésbé önállóan uralkodtak. Első uralkodói követték Vu példáját.

India

 A Gangesz völgyében is kezdtek letelepedni és földművelő életmódra váltani az emberek. 

I.e. 1200 körül új kerámiahagyomány jelent meg Pandzsáb és Rádzsasztán területén; a fekete-vörös kerámia és a festett szürke áru. Utóbbi alkotói új településeket alapítottak a Gangesz mellékfolyói mentén. Úgy tűnik, hogy a néhány száz évvel korábban Pakisztán hegyeiben megjelent Gandhára-kultúra népe vándorolt ide. A Gandhárai királyság kereskedelmi és kulturális találkozási pont volt India és a Közel-Kelet között. Nem tudni miért, népének egy része keletebbre vándorolt, s 

megérkezett a Gangeszhez.

 Ők már vasat is használtak; fegyvereket és szerszámokat készítettek belőle. Lóhátról harcoltak. Ez a korszak a késő védikus epikus költészet kora, ami – egyelőre szájhagyomány útján – az indoeurópai törzsek harcait örökítette meg. Az eddig itt élő dászákat szolgaságba taszították.

A földeket az erdők irtásával és a mocsarak lecsapolásával tették művelhetővé. Házaik egyszerű, kör alakú, gerendavázas, zsúpfedeles, paticsfalú, több helyiséges építmények voltak. [Óvilági kultúrák – Officina nova]

Srí Lanka

 Még a veddák éltek itt, a sziget őslakói.

veddák [https://magyarok-srilankan.blogspot.com/2014/08/sri-lanka-informaciok-sziget-rovid.html]

Korea

 Már létezett, egy Kodzsoszonnak nevezett ország a félsziget területén, ahol a nép földműveléssel foglalkozott és klán-struktúrában élt.

Vietnám

 Véget ért a Phung-nguyen kultúra. Kialakult az öntözéses rizstermesztésen alapuló, bronzeszközöket használó Dong Dan-kultúra, a Vörös-folyó síkságán. Nevezetesek a kultúra bronz dobjai, -fegyverei és -szerszámai. A technológiát helyben alakították ki, de később érték DK-Ázsiai hatások.

Dong-Son bronzdob [https://commons.m.wikimedia.org/wiki/File:Dong_Son_bronze_drum_by_Gy%C3%B6rgy_Fusz_(2010),_2018_Paks.jpg]

Japán

 Továbbra is Dzsómon korban éltek, amit a vonaldíszes kerámia és a különös kis áldozati szobrok jellemeztek.

Dzsómon-szobrok [https://tsukaiban.wordpress.com/2016/03/20/japan-tetko/]

 

30.1. Olmékok, trójai háború, Odüsszeusz [i.e. 1200-1100]

AMERIKA

 I.e. 1200-tól kezdve Közép-Amerikában San Lorenzo Tenochtitlán helyén volt a legnagyobb település. A környék mezőgazdasági és vallási központja lehetett.

 Másik jelentős városukat a mai La Venta város akkoriban mocsaras területén alakították ki. Egyik különleges lelete kettő 20 m széles, több ezer kígyóbőrből kirakott emberarc. Ezeket 8 m vastagon különféle színű homokréteggel fedték be. Előkerültek még zöld kőből készült szekercék és szobrocskák, amelyek adományok voltak. Sírkamráikat bazaltoszlopokból alakították ki, melyek mögött É felé néző kőfejeket állítottak fel. A nagy köveket vízi úton hozhatták ide (a legközelebbi kőbánya 90 km-re volt). A kocsit (kereket) nem ismerték (nem is vették volna hasznát a mocsárban), vontatásra nem használtak állatokat, a víz viszont rendelkezésükre állt.

Olmék zöldkő-szobrocskák [https://www.wikiwand.com/hu/Olm%C3%A9kok]

 Az olmékok kereskedtek a környékbeli kisebb törzsekkel; terményeik, kagylóhéj dísztárgyaik és kerámiáik mellett cseréltek el pl. gumilabdát* is. Cserébe obszidiánt, jádét és vasércet igyekeztek beszerezni. Ez utóbbiból tükröt csiszoltak. Azonban a tükröket nem önmagukban való gyönyörködésre használták, hanem az ősökkel és az istenekkel való beszélgetésre. [https://hu.wikipedia.org/wiki/Olm%C3%A9kok]

*A gumilabdával az ulama nevű játékot űzték, melynek során  a kezdő dobástól eltekintve nem használhatták kezüket vagy lábukat, hanem egyéb testrészeikkel (csípő, térd, könyök) kellett terelgetni a labdát. A vesztes csapat lett feláldozva az isteneknek. A játékteret két magas kőfal jelölte ki. A labdát vagy a másik csapat térfelére kellett átjuttatni, vagy a kosárlabdához hasonlóan a falon lévő kőkarikán kellett átlőni. A labda kb. 4 kg nehéz volt. A nézők közben kukoricából erjesztett alkoholos italt kortyolgattak. Sőt fogadtak is a győztesre, s önmagukat, vagy gyerekeiket ajánlották föl tétként. Ha vesztettek, rabszolgává lettek. [https://mult-kor.hu/a-3500-eves-gumilabda-amely-orokre-megvaltoztatta-a-sportot-20160127]

Olmék meccs [https://paginacinco.blogosfera.uol.com.br/2018/07/02/o-futebol-mortal-que-os-astecas-jogavam-antes-da-america-ser-invadida/]

NYUGAT-EURÓPA

 A Hallstatti kultúra népének nyugat-európai népessége tekinthető a kelta nép ősének.

Még a bronz eszközök voltak elterjedtek, de aki megengedhette magának, hogy kövesse az új trendeket, már vasszerszámokat is szerezhetett magának. Szokás szerint a modern technika elsősorban a hadviselésben terjedt el. Szívesen szereztek be vasból készült fegyvereket, sisakokat a harcosok. A bronz lassan inkább csak az edények, díszek, ékszerek féme lett.

 Kamrasírjaikba – melyeket 3-4 m magasra építettek kőből vagy fából – fegyvereket, lovakat, sőt néha kocsi alkatrészeket is elhelyeztek. [https://hu.wikipedia.org/wiki/Hallstatti_kult%C3%BAra]

SKANDINÁVIA

 A korábbinál hidegebbé és csapadékosabbá vált a terület klímája, ezért nagy volt az elvándorlás. Maradtak azonban azok a vállalkozó szellemű ősök, akik már értesültek arról, hogy a vasércnek folyamatosan megy föl az értéke. Az északi vidéken a tőzeglápokból ugyanis használható mennyiségben lehetett kinyerni a vasércet.

KELET-EURÓPA

 A Hallstatti kultúra keleti népe élt itt. Hagyományaik lényegében megegyeztek a nyugatiakéval.

DÉL-EURÓPA

Itáliai-félsziget

 Két kultúrkör volt az ezred közepétől a félsziget lakója: a Pó-vidéki kultúra (cölöpépítményekben – terramare-kban laktak) és az appenini-kultúra (barlangokban laktak), akik pásztrokodtak. Az északi részen megjelentek a ligurok és az eugenusok.

 Az őslakosok pedig a szigetekre – Szardíniára, Korzikára és Szicíliára – vándoroltak.

 Szardínia lakott volt az ősidők óta, így az újonnan érkezők valószínűleg egyszerűen beilleszkedtek közéjük. Az itt élők kultúrája a nurági kultúra volt. A kultúra az elnevezését a nurági nevű építményről kapta, amiből rengeteg maradt a szigeten. Ezek a megalitikus kultúra legépebb állapotban fennmaradt emlékei. Csonka kúp alakú építmények, gránit- vagy bazaltkövekből, kötőanyag nélkül. Alaprajzuk kör, átlagmagasságuk 10 m, rendeltetésük tisztázatlan. Belsejükben rendszerint lépcső vezetett a tetőre, vagy a felső szintre. Stratégiailag fontos helyekre épültek (tehát lehettek pl. őrtornyok). Falaik több m vastagok, bejáratuk többnyire D felé nyílik, ahonnan egy folyosó vezet egy kerek szobába. Tetejüket ágakból építették.

Nurági Szardínián [http://www.originalitaly.it/it/editoriali/a-i-nuraghi-simbolo-della-sardegna]

Egy másik nurági maradványai, szintén Szardínián [http://www.dharmaline.hu/hu/2014/08/szardinia/]

Balkán

 Mükéné királya Agamemnón volt. Felesége a korábbi spártai király lánya, Klütaimnésztra lett (Mükénét férfiágon örökölte, a nő ment férje házába - patriarchális). Agamemnón azt jelenti, „határozott” és ez Zeusz egyik mellékneve volt, ahogyan a Klütaimnésztra a Hold-istennő egyik neve lehetett. Ezért viselte ezt a nevet a király és a királynő. [Robert Graves]

 Agamemnónról azt mesélték, hogy jó király volt, békében élt a szomszédaival. Uralkodása alatt a városnak már volt egy palotakomplexuma.

Mükéné [https://hu.unansea.com/halotti-maszk-agamemnon/]

 Csupán egy hadjáratának emléke maradt fenn; a Trója és egyben Vilusza ellenié. Görög szemszögből az Odüsszeia mesél róla, míg hettita nézőpontból annyi maradt fenn, hogy „Atriyas fia, Ahhijava* királya néhány nyugat-anatóliai uralkodóval szövetkezve hadjáratot indított Vilusza* ellen” III. Hattuszilisz hettita király idején.

*Ahhijava = Az akhájok országa

*Vilusza = Lukka (luviak), a Tróját körülölelő terület.

 Amikor Agamemnón hajóflottájával el akart indulni Trója ellen, hosszas szélcsend hátráltatta. Ezért fel „kellett” áldoznia a lányát. Valószínűleg nem a saját lányát áldozta föl, hanem egy papnőt, aki ellen az volt a vád, hogy varázserejével ő tartja vissza a szelet (ez az esemény is mutatja a harcot a két értékrend között). Ám Agamemnón eljárása sértette az otthoni, konzervatív közvéleményt, mivel nőket, a matriarchális hagyomány szerint nem volt szabad föláldozni.

Agamemnón halotti maszkja [https://hu.wikipedia.org/wiki/Agamemn%C3%B3n]

 Klütaimnésztra testvérének, Helenének Menelaosz lett a férje, aki a hagyományos törvényes rend szerint nyerte el Spárta trónját. (A mítoszokban Klütaimnésztra és Helené apja Tündareosz, Spárta régi királya. Helené a holdistennő egyik neve, így a lány egy Holdpapnő lehetett). Menelaosz uralkodása alatt egyszer Spártában nagy pestisjárvány tört ki. Ezért a királynak be kellett mutatnia egy áldozatot Apollónak, ehhez azonban el kellett mennie Trójába. A trójai király, Parisz engedélyezte is neki a látogatást.

Menelaosz és Helené - antik vázakép [https://hu.wikipedia.org/wiki/Menelaosz_sp%C3%A1rtai_kir%C3%A1ly]

 Valamivel később Parisz viszonozta a királyi látogatást, ám ekkor történt a mítoszban, hogy Helenével egymásba szerettek.

 Athén trónján Thészeusz után Menesztheusz következett. Nem Thészeusz fia volt, így valószínű, hogy rituális királygyilkosság által nyerte el a trónt. Mítosza szerint mire Thészeusz visszatért Krétáról, Menesztheusz ravasz hízelgéseivel annyira megnyerte az athéniakat, hogy azok egykori királyukat elűzték és megölték. Valószínűleg ő volt Thészeusz társkirálya, akinek távollétében uralkodott.

 Athén seregét ő vezette a trójai háborúba.

KIS-ÁZSIA

Trójában Laomedón után a következő király Priamosz volt: A mítoszban Héraklész megölte Laomedón összes fiát, kivéve Podarkészt. Ami valószínűleg azt jelenti, hogy a helyettes királyok sora a hercegekből állt, de a legfiatalabbat már nem hagyták megölni (akár az előző részben a skandináviai On király esetében), hanem a legkisebb herceg ölte meg az öreg királyt. Podarkész új neve Priamosz lett. A korabeli népek abban hittek, hogy valakinek a neve egylényegű magával a személlyel. Akinek tudják a nevét, afölött hatalommal rendelkeznek. Ezért az emberek – különösen az uralkodók – valódi nevét eltitkolták, csak a legszűkebb családja ismerte. A szent királyok emiatt új nevet kaptak felavatásukkor. Ezt az ún. „kis nevet” használták a nyilvánosság előtt, míg a valódi nevüket, a „nagy nevet” igyekeztek eltitkolni. Volt olyan hely, ahol a valódi nevüket a királyok felavatásukkor egy kerámiatéglába vésve a tengerbe dobták.

 Az, hogy Priamosznak „50 fia született”, csupán azt szimbolizálja, hogy hivatalos uralkodási ideje 50 holdhónap volt.

 Őt Parisz követte. Mítosza a szokásos kitett herceg mesét tartalmazza, vagyis „külföldről” jött király lehetett. De mítosza szerint uralkodása alatt még életben volt az előző király, Priamosz. A mítoszokban Parisz Priamosznak saját fia volt. A valóságban – nem valószínű.

 Amikor megindult a háború, az akháj szövetségben volt a boiótiai flotta, az orkhomenosziak, a phókisziak, az euboiaiak és az athéniak. Ott voltak saját flottával Aiasz vezetésével a lokrisziak, Diomédész alatt a kalüdóniak, Agamemnónnal a mükénéiek, Menelaosszal a spártaiak, Nesztórral a pülosziak, Agapénórral Árkádia, Amphimakhosszal és Odüsszeusszal az ithakaiak, Megésszel az epeioszok (egy görög törzs), Thoasszal a tauroszok, Idomeneusz a krétaiakkal, Tlépolemosz Rhodosz szigetéről, Nireusz, Pheidipposz, Antiphosz, Próteszilaosz és a phülakéiak, Eumélosz, Guneusz, Podaleiriosz, Makhaón (utóbbi kettő orvos volt) Eurüpülosz a müszaiakkal, Polüpoitész a Pélion-hegyiekkel, Prothoosz, valamint Philoktétész, Akhilleusz és maga, Héraklész is ott volt.

 Az a mese, hogy Akhilleuszt lányok közé rejtették és lányként nevelték, igazából arról szólhat, hogy a hercegek fiatal korukban a női lakosztályban laktak amíg papnő anyjuk sem fegyvert, sem szabadságot nem engedélyezett a számukra. Csak amikor kikerültek anyjuk gyámsága alól, akkor foghattak fegyvert. Az anyát, anyaságot az éjjel is szimbolizálta, s az év „sötét időszakáik”, azaz a téli napfordulóig tartó időszak. Ezért Akhilleusz csak a 4. hónap végén, a téli napforduló után indult el a háborúba.

Akhilleusz [https://twitter.com/clasicasieda/status/1140740213108563968]

 Philoktétész Tirünsz királya volt Héraklész után. „Csak ő vállalta, hogy meggyújtja a máglyát a szenvedő Héraklész alatt”, amikor Héraklésznek lejárt az ideje.

Mikor Trója ellen indultak, még ott volt a hadseregben, de út közben megmarta őt egy kígyó. „Egy kígyómarás miatt bűzlött és siránkozott, ezért kitették Lemnosz szigetén.” Egy jóslat szerint azonban nélküle nem győzhettek, ezért visszamentek érte és odavitték Trója alá (ahol meg is gyógyították).

Philoktétész [https://hu.wikipedia.org/wiki/Philokt%C3%A9t%C3%A9sz]

 Az addigi történelemben példa nélküli volt ez a hatalmas összefogás, amit az akhájok megvalósítottak. Ezúttal tényleg elhatározták magukat a Helleszpontosz ügyében. Nem más kellett hozzá, mint kereskedelmi (anyagi) érdek. Azóta is ez motiválja a történelem eseményeit.

  A háború felmorzsoló háború volt. Az első 9 évben Trója környékét fosztogatták; Leszboszt, Lürnésszoszt, Abüdoszt…

 Lehetséges, hogy a trójaiakat segítették az amazonok (anyajogú szkíták), Pentheszileia királynőjük vezetésével és az aithiopsziak, Memnón király vezetésével. Priamosz király legidősebb fia, Parisz testvére Hektór volt. Ő volt a trójai vár parancsnoka. Egy alkalommal Aiasz kihívta őt párbajra. Egy egész napon át küzdöttek, de egyik sem tudta legyőzni a másikat.

Amazonok [http://costadelsolmagazin.com/content/valoban-leteztek-amazonok]

Hektór és Aiasz harca [http://emf-kryon.blogspot.com/2014/12/hektor-es-kasszandra.html]

 Maguk az amazonok valószínűleg azonosak a médekkel, akik anyajogú társadalom voltak, s akiknél egy lány addig nem mehetett férjhez, amíg meg nem ölt egy férfit az ellenségeik közül.

Pentheszileiát, az amazonok királynőjét végül Akhilleusz ölte meg a mítosz szerint, ám azután beleszeretett a halott amazonba és megsiratta.

 A mítoszok szerint az egyik csata megnyerése után, mikor a zsákmányt osztogatták, Akhilleusz kapta meg az elrabolt nők közül Briszéiszt, ám Agamemnón (Athén királya) elvette tőle. Briszéiszt Lürnésszosz városából zsákmányolták. Akhilleusz azzal lázadt az őt ért igazságtalanság ellen, hogy nem vett részt a következő harcban. Ekkor barátja, Patroklosz magára öltötte Akhilleusz páncélját és elvette fegyvereit (hogy azt higgyék, ő az). Hektór már régóta meg akart vívni Akhilleusszal, s azt hitte, itt az alkalom. Meg is ölte – Patrokloszt. Akhilleusz ekkor bosszút esküdött Hektór ellen. Le is győzte őt, s hogy megalázza, holttestét kocsija után húzta a porban a görög sereg előtt.

 Hektór halála után Memnón, az aithiopszi király lett a trójai sereg fővezére. Ő is eldöntetlen párbajt vívott Aiasszal és ő is Akhilleusz kezétől esett el.

Akhilleuszt Parisz győzte le végül, mikor egy nyíllal átlőtte a sarkát.

 Parisz és Hektór egyik mítoszbeli lánytestvére volt Kasszandra, a jósnő, de „sose hittek neki”. Trója bukásakor Agamemnón vitte haza őt ágyasának.

Agamemnón történetét megírta Aiszkhülosz:[http://mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/mediatar/bevezetes_a_gorog_bolcseletbe/aiszkhulosz_agamemnon_40_257.pdf]

 Trójai nők címmel pedig Euripidész írt egy tragédiát

A trójai háború 10 évig tartott és a falovas trükkel sikerült az akhájoknak bevenniük a várost – a mítosz szerint. Mítoszkutatók azt mondják, ilyen ló aligha létezhetett, ám az ostromgépet vizezett lóbőrökkel fedték le, hogy ne lehessen felgyújtani – ez lehetett a faló meséjének magja.

Trójai faló [https://narciszkertesz.blog.hu/2017/05/12/a_trojai_falo]

 Két király esetében megőrizte az emlékezet azt is, hogy a trójai győzelem után mi történt velük: Az egyik Agamemnón, a másik pedig Odüsszeusz.

 Agamemnón, mikor hazaért Mükénébe, megtudta, hogy unokaöccse, Aigiszthosz elcsábította a feleségét, Klütaimnésztrát. Ezek ketten összeesküdtek ellene, s az Agamemnón hazatérésére rendezett ünnepen Aigiszthosz megölte őt és elfoglalta a trónt. Valójában természetesen itt is rituális királygyilkosságról lehetett szó. „Klütaimnésztra valószínűleg még egy almát is nyomott Agamemnón kezébe és akkor ölte meg, amikor Agamemnón az almát az ajkához emelte.” [Robert Graves] Ez ugyanis azt jelentette, hogy a szent király elfogadja a halált a főpapnő kezéből.

 Aigisztosz 7 évig uralkodott, ekkor lejárt az uralkodási ideje, mint szent királynak, s Oresztész megölte őt. A mítoszban Oresztész az anyját is megölte, mégpedig bosszúból.

Valószínűleg az anyagyilkosság története csak utólag került a mítoszba éppen azért, hogy a matriarchális törvényeket gyengítsék.

 Az olümposzi vallás a prehellén és a hellén felfogás közötti kompromisszumból jött létre. Kezdetben kiegyeztek abban, hogy az „istenek családja” hat istenből és hat istennőből áll. Mivel a matriarchátusban valamennyi király szükségszerűen idegen volt – hiszen a trón leányágon öröklődött, a hercegek hozzászoktak, hogy a királyság legfőbb támaszának az anyjukat tekintsék, az anyagyilkosságot pedig elképzelhetetlen bűnnek tekintették. Az anyakultuszt az új vallás patriarcha papjai igyekeztek lejáratni.

 Az új király nem Oresztész lett, hanem Aigiszthosz egyik fia, Alétész. Oresztész nem szabadul egykönnyen az Erinnüszöktől (s lelkiismeret szellemeitől, melyek az anyagyilkosság miatt üldözik), hiába végzi el többször is a tisztító szertartásokat. Végül egy perben az egyik isten felmenti őt – ami már magát, a patriarchátus győzelmét mutatja.

 A másik király, akinek tudunk valamit az utóéletéről, Ithaka királya, Odüsszeusz. A görögök neki tulajdonították azt az ötletet, hogy Tündareósz spártai király eskesse meg Helené kérőit, hogy aki elnyeri a lánya kezét, azt a többiek megvédik majd. Ám amikor sor került arra, hogy Helené elrablása miatt Trója ellen vonultak a görög királyok és hadvezérek, Odüsszeusz őrültséget tettetett, hogy ne kelljen hadba vonulnia: tojáshéj formájú nemezkalapban, ökröt és szamarat egymás mellé fogva szántott, és sóval „vetette be” a barázdákat. Azonban lebukott, hogy semmi baja, mert amikor csecsemő korú kisfiát tették az egyik barázdába, mint egy normális ember, megállította az állatokat. Így kénytelen volt csatlakozni a hadba indulókhoz.

Amire a mítosz a fenti módon emlékezik, valószínűleg egy ősi jóslási forma volt. Valószínűleg azt akarta jóslatszerűen demonstrálni Odüsszeusz, hogy semmi értelme a háborúnak, amelybe hívják. A kúp alakú kalap, amit viselt, a látnokok ismertetőjele volt. Az ökör és a szamár Zeuszt és Kronoszt, illetve a nyarat és a telet jelképezte, s minden egyes sóval bevetett barázda egy kárba veszett évet jelentett. Palamédész – a másik jós kétségkívül a 10. barázdánál kapta ki Thélemakoszt Pénelopé kezéből és fektette az állatok elé; így fejezte ki, hogy a döntő ütközetre a 10. esztendőben kerül sor.

 A trójai háború után azonban Odüsszeusz még nem térhetett haza, hanem 10 évig bolyongott a Földközi-tengeren. Ennek történetét írta meg Homérosz: Odüsszeia címmel. Távolléte alatt feleségének, Pénelopénak rengeteg kérője akadt. Fia, Télemakhosz apja keresésére indult.

 Odüsszeusz a bolyongása során sok mindent látott és tapasztalt: harcol a kikónokkal, megismerkedik a lótoszevőkkel, rabul ejtette és majdnem megette őket a küklopszok vezére, Polüphémosz, meglátogatták Aioloszt, a szelek királyát, az óriás laisztrügonokat, Kirkét, a varázslónőt, leszállt az Alvilágba, megúszta a Szirének Szigetét, legyőzte Szküllát és Kharübdiszt és rabolt Héliosz napisten nyájából.

A lótoszevők Nyugat-Líbiában éltek. Fő eledelük a cordia myxa, egy édes, ragadós gyümölcs. Ezt kipréselve, liszttel keverve fogyasztották. A későbbi ezt összetéveszthették egy vadalmafélélvel, ami - erjesztett változatában - valóban feledékenységet okoz.

cordia myxa [https://alchetron.com/Cordia-myxa]

A klükopsz barlangja a halál jelképe, az pedig, hogy 13 emberével ragadt a barlangban, arra utal, hogy uralkodási ideje 13 hónap lett volna. A küklopsz egyetlen szeme ősi görög Nap-jelkép volt.

 A vadállatokká változtatott emberek a lélekvándorlást idézik. A zsákokba rejtett szelek a holtak szellemeit jelképezik. 

Szkülla és Kharübdisz két halálos természeti jelenség megszemélyesítése volt: Szkülla a víz alatti zátonyokat jelentette, Kharübdisz pedig az örvényt.

Odüsszeusz neve latinul Ulysses. Úlosz = seb, iszkhea = comb. Ez arra a vadkanagyar-vágta sebre utal, mely Odüsszeusz combján volt. A király rituális halálának ugyanis az volt a megszokott formája Ithakában, hogy felhasította a combját egy vadkan. Odüsszeusz valahogy túlélte a sebesülést, s ezt hordozva töltötte be sorsát.

 Végül Kalüpszó nimfa szigetére kerül, Ógügiére, ahol oltalmat lelt. (Ógügié azonos lehet az Ókeanosz szóval. Az itt élő Kalüpszó egy halál-istennő, ahogy égerfákkal, petrezselyemmel és írisszel körülvett barlangja mutatja. Kalüpszó örök fiatalságot ígért Odüsszeusznak, ő azonban élni akart. Ha fiatalon hal meg, akkor a túlvilágon fiatalon él örökké...). De egy idő után a nimfának megparancsolták az istenek, hogy engedje Odüsszeuszt további útjára. Ezután még elsodródott a phaiakok szigetére, ahol a királylány, Nausziká vette oltalmába, majd maga, a király, Alkinoosz. A király gazdag ajándékokkal és saját hajójával vitette haza, Ithakába Odüsszeuszt.

 Ő Ithakában először álruhában méri fel a helyzetet. Újra elnyeri felesége kezét és fia segítségével megöli az összes kérőt.