Az i. e. 8. században a Közel-Kelet ismét Asszíria hatalma alá került. Így a terület áttekintését vele, mind a pókháló közepével kezdem.
Az olvasáshoz aláfestő zenének ezt javaslom: https://www.youtube.com/watch?v=rYsGzWWCzfE&t=18s valamint ezt: https://www.youtube.com/watch?v=VFj5dJwkd7E
[https://hu.wikipedia.org/wiki/III._Tukulti-apil-%C3%A9sarra#/media/F%C3%A1jl:Map_of_the_Assyrian_Empire.svg]
Asszíria
III. Sulmánu-Asarídu új palota építésébe kezdett, az apja által alapított fővárosban, Kalhuban. A palota egyszerre volt adminisztratív központ, uralkodói kéjlak, erőd és fegyverraktár. A Fort Shalmanes nevet kapta a régészektől.
Sulmánu-Asarídu [https://www.wikiwand.com/hu/III._Sulm%C3%A1nu-asar%C3%ADdu]
Kalhu városa [https://www.worldhistory.org/Kalhu/]
III. Sulmánu-Asarídu élete utolsó éveit visszavonultan töltötte. A hadjáratok vezetésével fővezérét, Dajján-Assurt bízta meg. Ez azonban az uralkodó elsőszülött fiából, Assur-danin-aplából féltékenységet váltott ki, s az fellázadt apja ellen. A lázadásban sok nagyváros csatlakozott hozzá. III. Sulmánu-Asarídu halála után mégsem ő foglalta el a trónt, hanem a babiloni szövetséges; Marduk-zákir-sumi segítségével a király egy másik fia: V. Samsi-Adad. A segítségért cserébe azonban el kellett ismernie alárendeltségét Babilóniával szemben.
Az ezért érzett bosszúvágyat hosszasan érlelhette, míg végül évtizedekkel később lehetősége nyílt fogságba vetni Marduk-zákir-sumi fiát és örökösét, Marduk-balátszu-ikbit, akit egy csatában győzőtt le. Ekkor ő is - mint korábban atyja - áldozatokat mutatott be Babilónia legfontosabb templomaiban.
V. Samsi-Adad [https://hu.wikipedia.org/wiki/V._Samsi-Adad]
Urartut többször megtámadta, de sorozatosan kudarcot vallott vele szemben. Ugyanakkor a népnek minden hadjáratáról úgy számolt be, mintha világraszóló győzelmet aratott volna (lám, a hírhamisítás sem a modern kor szülötte).
Amikor V. Samsi-Adad meghalt; fia, III. Adad-nirári még kicsi volt, ezért V. Samsi-Adad felesége, Sammuramat, közismertebb nevén Szemiramisz uralkodott 5 éven át. A hadsereg elfogadta őt és követte parancsait, a médektől nagyobb területet sikerült elhódítani. Sokat tett az ország vízellátásának javításáért, csatornák építésével. Uralma idején szüneteltek a hatalmi villongások Babilonnal, aminek oka az lehetett, hogy ő maga is babiloni származású volt.
Azonban egy évtizedeken átnyúló hanyatlás következett, hiszen a II. Assur-nászir-apli idején bevezetett örökletes helytartói címek gyengítették az uralkodó hatalmát. Továbbá járványok és felkelések nehezítették az időszakot.
Sammuramat/Szemiramisz valószínűleg babiloni hercegnő volt, s így lett V. Samsi-Adad felesége. Legalább egy hadjáratára elkísérte férjét. Férje halála után kezdetben régens volt, kiskorú fia helyett uralkodva, majd társuralkodó lett mellette a fia.
Sammuramat/Szemiramisz építkezéseket folytatott az országában; az ő idejében épült a tuspai Szemiramisz-csatorna.
Szemiramisz függőkertje [https://www.edenkert.hu/vilagos-zold/zold-bolygo/szemiramisz-babiloni-fuggokertek/4650/]
A függőkert maradványai ma [https://www.costadelsolmagazin.com/content/szemiramisz-fuggokertje]
Amikor Sammuramat/Szemiramisz meghalt, fia, III. Adad-nirári önállóan uralkodott tovább. Urartut ő is továbbra is elkerülte, de a Szíria, Babilon és a Kaszpi-tenger felé vezetett hadjáratai sikeresek voltak.
III. Adad-nirári kb. i.e. 810-781-ig uralkodott. Ő is - mint elődei - kereskedővárost alapított az Eufrátesz mellett. Ezt Kár-Adad-nirárinak nevezte el.
Hadakozott Szíriával, Egyiptommal és a médekkel. Babilonban megszilárdította hatalmát azzal, hogy hazaengedte a Babilonból kitelepítetteket és visszaadta az onnan elrabolt istenszobrokat.
Azonban i.e. 800-ban az urartui Menua megtámadta Asszíriát és területeket foglalt el.
Ennek igazán csak a szírek örültek, akik úgy kerekedtek az asszír fenyegetés fölé, hogy Urartuval szövetkeztek.
Asszíria elszigetelődött a nyugati és az északi kereskedelmi útvonalaktól.
III. Adad-nirárit a trónon legidősebb fia, IV. Sulmánu-asarídu követte i.e. 780-772-ig. Ő már több hadjáratot is vezetett Urartu ellen. Ott ekkor I. Argisti uralkodott, s nem hagyta magát legyőzni.
Asszíriának már csak nyugat felé volt lehetősége a kereskedelemre, de Urartu harcai az újhettita királyságokkal ezt is fenyegették.
Közben a királyi hatalmat még mindig nem sikerült visszaállítani; a vezérek, a nemesség, a főpapság és a tartománykormányzók mind-mind szuverén kiskirályként tevékenykedtek. IV. Sulmánu-asaríduval uralkodása végén valószínűleg egy palotaforradalom végzett.
Mivel nem volt törvényes örököse, a trónon öccse, III. Assur-dán követte. Már trónralépése évében polgárháborús időszak kezdődött. A zavaros évek során egyedül a fővezér, Samsu-ilu tartotta meg mindvégig pozícióját.
III. Assur-dán [https://bible.fandom.com/wiki/Ashur-dan_III]
III. Assur-dán i.e. 771-754-ig uralkodott. Urartu eddigre nagyon megerősödött, de a belviszályok is gyengítették Asszíriát.
Az i.e. 766-os évből maradt fenn egy Urartuval vívott csata emléke, ami Asszíria számára vereséggel végződött.
A zsidók északi államát, Izraelt azonban sikerült meghódítania. Területüket ettől kezdve Szamáriának nevezték és onnan a zsidó lakosságot kitelepítették.
I.e. 765-ben pestisjárvány pusztított Asszíriában, i.e. 763-ban pedig az addig legnagyobb mértékű lázadás tört ki, ami 5 évig tartott. A lázadás kitöréséhez minden bizonnyal hozzájárult az i.e. 763-as ninivei napfogyatkozás. A lázadás Assur-dán győzelmével ért véget, de 4 évvel később Assur-dán meghalt.
Neki sem volt fia, ezért a trónon kisebbik öccse; V. Assur-nirári követte. A fővezír még mindig Samsi-ilu volt.
V. Assur-nirári uralkodása első négy évében ellen tudott állni annak az elvárásnak, hogy minden asszír uralkodónak hadjáratot kell vezetnie (mely elvárásnak még nagyanyja, Szemiramisz is eleget tett).
Ezt okosan tette, hiszen a belső viszályok miatt a hadsereg gyenge volt.
A következő két évben azonban megindult; először a Kaszpi-tenger felé. A katonák azonban Urartu és Babilon elleni harcokra vágytak. A kereskedők pedig a szíriai városkirályságok elfoglalását és a Földközi-tengerhez való kijutást várták volna el.
Az elégedetlenség megint lázadáshoz vezetett, ami i.e. 746-ban tört ki. A lázadás vezetője Tukulti-apil-ésarra volt, aki megszerezte a trónt is.
Tukulti-apil-ésarra származása nem ismert. De ő lett végül az az uralkodó, aki kivezette a 60 éves regresszióból Asszíriát.
Provinciákra osztotta birodalmát és azok élére eunuchokat nevezett ki. A hadsereget is átszervezte: állandó haderőt alakított ki, amelyet több hadseregre lehetett bontani. Személyesen persze csak az egyiket vezethette, de ő döntött arról, hogy a többi hadsereg-részt ki vezetheti. Rendkívül fejlett "vezérkar" alakult ki. A lovasság önálló fegyvernemmé vált. Kusból hozatott robosztus, erős lovakat és lovasokat. Tömegesen használt harci kocsikat is, melyeket masszívabbá alakítottak, megerősített kerekekkel és védművekkel láttak el. A kerekekre pengéket szereltek. Az Újasszír Birodalom hamarosan ellenfél nélküli szuperhatalommá vált.
Felújították a tömeges deportálások módszerét is. Legalább 400.000 káldot, arámit, médet és más nemzetiségűeket deportáltak ezekben az időkben.
Tukulti-apil-ésarra uralkodása kezdetén legyőzte déli szomszédjában, Babilóniában az arámi törzseket, majd egészen a Perzsa-öbölig elhatolt. Közben a nagy városokban átvette a csak babiloni királyoknak járó áldozati ajándék-maradványokat és fölvette a "Sumér és Akkád királya" címet, de közben meghagyta a trónján Nabú-nászirt.
Ezek után észak és nyugat ellen fordult, ahol Urartu, Gurgum, Kumaha és Arpad koalíciójával kellett szembenéznie, melyet Arpad királya, Mati-ilu és Urartu királya, II. Szarduri vezetett.
I.e. 743-ban Tukulti-apil-Ésarra óriási vereséget mért a koalíció seregeire, Kumahánál. Tuspáig üldözte Szardurit, ahol a kapuk előtt újabb győzelmet aratott. I.e. 741-ben Arpadot porig rombolta.
I.e. 738-ban elfoglalta a főníciai térségben levő Damaszkuszt és Unqit.
Az asszír tartományok körül kis vazallus államokat tartott fent, melyek arámi és újhettita államocskák voltak a Torosz-hegységben és Szíriában (Hatti, Meliddu, Que, Szamal), Főnícia és Kánaán területén (Türosz, Büblosz, Izrael) és az arabok-lakta oázisokban (Tema, Szaba).
I.e. 734-ben a filiszteus városok ellen fordult (Júda, Ammón, Edóm, Moáb). Gáza elfoglalása után a várostól délre kereskedelmi telepet alapított, Bít-kári névvel. Így vonta ellenőrzése alá az Egyiptomba, Arábiába és Föníciába vezető kereskedelmi útvonalakat. A gázai Hanunu király Egyiptomba menekült, de nem merték őt fogadni, ezért visszatért. Végül visszaülhetett gázai trónjára.
I.e. 733-ban lázadás tört ki Damaszkusz és Izrael vezetésével. Be akarták vonni Júdát is, de Júda királya, Áház elutasította a részvételt. Ennek következtében a lázadók megostromolták Jeruzsálemet. Ekkor Áház Tukulti-apil-Ésarrától kért segítséget, aki segített is: ostromgyűrűt vont Damaszkusz köré és kiéheztette a várost, majd i.e. 732-ben elfoglalta. Uralkodóját, Rahianut, avagy Recint kivégeztette. Arámból provincia lett, Damaszkusz központtal.
Izraelben, hogy elkerülje a hasonló sorsot, Hóseás meggyilkoltatta Pekahot és maga ült a trónjára. Az asszírok azonban így is elcsatolták Izrael északi trületeit.
Ezt követően Tukulti-apil-Ésarra legyőzte az arabokat is és Szamszi királynőt, valamint egy arab törzset (Idi-bi'ili) tett meg "Egyiptom kapujának őrévé". Ezzel már közvetlenül fenyegette Alsó-Egyiptomot.
Eközben Felső-Egyiptom a kusita Piankhi fáraó (XXV. dinasztia) uralma alatt állt, aki jó kapcsolatban állt az asszírokkal.
Babilóniában, miután Nabú-nászit fiát elűzték i.e. 732-ben, a hatalom egy kháld sejk kezébe került. Tukulti-apil-Ésarra hamar megbuktatta a trónbitorlót és a kháldok meghódoltak neki. I.e. 728-ban és 727-ben az újévi ajándékok átvételével jelképesen átvette a babiloni trónt. Itteni uralkodóként a Pulu nevet használta.
Az asszír és babiloni trónon fia, V. Sulmánu-asarídu követte (Babilóniában Ulúljaú néven).
Babilon
I.e. 855-ben meghalt a király - Nabú-appla-iddina - aki szövetséget kötött Asszíriával. Ekkor fia, Marduk-zákir-sumi volt a törvényes trónörökös, de a trónörökös öccse, Marduk-bél-uszáte felkelést szervezetett ellene. A trónörkös győzelméhez Asszíria közbelépésére volt szükség. A győzelem után az asszír uralkodó, III. Sulmánu-Asarídu demonstratívan körbeutazta Babilóniát és a áldozott a legfontosabb templomokban.
Nabu-apla-iddina [https://en.wikipedia.org/wiki/Nabu-apla-iddina]
Marduk-zákir-sumi [https://en.wikipedia.org/wiki/Marduk-zakir-shumi_I]
Marduk-balátszu-ikbi, Baba-ahhé-iddína, Ninurta-apla, Marduk-Bél-zéri, Marduk-apla-uszur idejében tovább folytatódtak Babilónia területén az asszír-kháld harcok. Eríba-Marduk az egyik kháld törzs sejkje volt, majd innen lett Babilónia királya.
Marduk-Bél-zéri idejében az akkori asszír uralkodó, III. Adad-nirári hazaengedte Babilonba az onnan kitelepítetteket és Bablion visszakapta az asszíroktól az elrabolt istenszobrokat is.
Az asszír Tukulti-apil-Ésarra kb. a 750-es években legyőzte a babilóniai arámi törzseket és a Perzsa-öbölig elhatolt. Jelképesen - a királyoknak járó áldozati ajándék átvételével - átvette a vezetést Babilon fölött, de meghagyta trónján az akkor uralkodó babilóniai királyt, Nabú-nászirt.
Azonban fiát, Nabú-nádin-zérit már két év uralkodás után, i.e. 732-ben elűzte egy kháld sejk. Ám a trónbitorló sem maradhatott sokáig; Tukulti-apil-Ésarra ült végül Babilon trónjára, Púlu néven.
Halála után pedig fia, V. Sulmánu-asarídu következett, Ulúlaju néven.
Urartu
Azt követően, hogy az asszírok által elnyomott népek összefogtak és létrejött belőlük az örmény nép [lásd itt] ez az évszázad lett Urartu fénykora. Az asszír uralkodó ekkor III. Adad-nirári volt.
Ispuini i.e. 828-810-ig uralkodhatott. Ki tudta használni az apja által létrehozott erős szövetséget, s azt, hogy az asszírok két évtizeden át békénhagyták őket. Ez annak volt köszönhető, hogy a még kiskorú III. Adad-nirári helyett anyja, Sammuramat/Szemiramisz kormányzott. Ez alatt az idő alatt Ispuini jól szervezett államot tudott építeni, ami nem csak a hódítok visszaverésére, de hódításra is alkalmassá vált. Meg is hódította az Asszíria és Urartu között elhelyezkedő Muszaszirt. A muszasziri égisten kultuszát - a korszellemnek megfelelően - átvette, s Tuspába költöztette, ahol templomot is emeltek neki. De ezen túl is minden égtáj felé terjeszkedett.
Tuspában nagyszabású csatornaépítést folytattak, amiről sok feliratos emlék, sztéle és emlékkő maradt.
Tuspa város maradványai [https://www.armmuseum.ru/history/orphans-874ta-yw5bp-efk7y-2j37d-j43s6-emp77-5reen-8deay-mtahl-7x3np]
Ispuini [https://hu.wikipedia.org/wiki/Ispuini]
Urartu aranykora Ispuini fiának, Menuának uralkodása alatt is folytatódott. Ő kb. i.e. 810-től uralkodott, de akkor valószínűleg még csak társuralkodóként.
Az ő uralkodási ideje alatt Urartu már használta saját nyelvén az asszír ékírást. I.e. 800 körülre Urartu Asszíriával egyenrangú nagyhatalom lett.
Menua átszervezte Urartu közigazgatását. Az országot helytartóságokra osztotta, amelyeket kinevezett területi elöljárók kormányoztak. Ez a rendszer megakadályozta a helyi előkelők elszakadását.
Fontos volt számukra, hogy a Felső-Eufrátesz területe a kezükben legyen, ugyanis csak innen szedhettek fémekben (arany, ezüst, vas) adót, amely ércekkel kereskedelmet is folytattak a görögök felé.
Folytatta és befejezte az apja által elkezdett csatornaépítéseket. Ennek néhány része mindmáig használatban van!
Az asszír Samuramat/Szemiramisz uralkodása idején Urartu és Asszíria kapcsolatai jelentősen javultak.
Menua egységesítette Urartuban a vallási életet és a kultuszrendszert.
I.e. 800-ra Urartu annyira megerősdödött, hogy Menua megtámadta Asszíriát és sikerült is területeket elvennie tőle.
Később az asszír IV. Sulmánu-Asarídu több hadjáratot is vezetett Urartu ellen. Urartuban ekkor I. Argisti volt a király, aki nem hagyta magát legyőzni.
Nem sokkal trónra lépése után megalapította Erebuni várát (ami ma Örményország fővárosa, Jereván néven). Folytatta apja hódító politikáját.
Elfoglalta az anatóliai Melíd (Meliténé/ Malatya) városát, s a legerősebb újhettita királyságnak, Hattinak a szomszédja lett. Ettől kezdve rendszeresen támadta Hattit, hogy kijáratot szerezzen a Földközi-tengerhez.
I.e. 774-ben megütközött az asszírokkal, s az asszírok egyelőre nem bírtak velük.
Erebuni 1 [https://sailingstonetravel.com/erebuni-fortress/]
Ilyenek lehettek a falfestések - Erebuni [https://araratour.com/the-legend-of-erebuni-fortress]
Erebuni 2 [https://www.lifeblink.com/places/10931]
Erebuni 3 [https://araratour.com/erebuni-fortress]
Egyetlen csatát nyertek meg velük szemben az asszírok, legalábbis Samsi-ilu tábornok felirata szerint:
"Argisti, akinek a neve ugyanolyan szörnyű, mint egy rettenetes vihar, akinek hatalma mérhetetlen, aki nem hasonlítható össze bármelyik előző királlyal"
Argisti átvette az asszír deportálási gyakorlatot a meghódított területeken. Ez azonban több lázadáshoz vezetett.
Hadjáratai nagy hadizsákmánnyal és sok rabszolga szerzésével jártak. A hadifogoly rabszolgákat valószínűleg a nemesség földbirtokain dolgoztatták, egy részüket letelepítették, vagy helyőrséget szerveztek belőlük.
Az Argisti által sziklába vésetett horhori krónika fontos forrás erről az időszakról, akár csak az urartui jelentés. Ez utóbbi i.e. 774-ből beszámol az északi (Kaukázusi) szarmata harcokról. Az urartuiak Is-gi Gu-lu népnek nevezték a szarmatákat.
"Köszönvén Haldi isten nagyságának, Argisti kijelenti: meghódítottam Eriahi országát, elfoglaltam Irdaniu városát, Isgigulu országáig."
I. Argisti [https://zen.yandex.ru/media/armenia/argishti-i-kak-slojilas-sudba-caria-osnovavshego-erevan-5f27ac75e3f9a468f933a088]
I. Argisti fia és trónörököse II. Szarduri volt. Uralkodása alatt érte el Urartu virágkorának kiteljesedését, amit azonban válság követett. Uralkodása csúcsán Tuspában hatalmas falat emelt a következő felirattal:
"A fenséges király, a hatalmas király, király a világmindenség királya, Nairi ura, akivel egy király sem egyenlő, a csodálatos pásztor, a csaták hőse, a király, aki megalázta azokat, akik nem tisztelték a hatalmát"
Szarduri fala Tuspában [https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Szarduri]
Argisti deportálási gyakorlata miatt Szardurinak már felkeléseket kellett levernie, pl. Mana területén, ahol a médek lázongtak.
Szarduri Szíria védnökeként lépett fel, létrehozva a szíriai védelmi koalíciót az asszírokkal szemben. A koalíció vezetője Arpad városa lett.
Miután azonban Asszíriában Tukulti-apil-Ésarra átvette az urartui közigazgatási mintát, Kumaha ellen indult, hogy elválassza Urartut Szíriától. Szarduri kénytelen volt menekülni, táborát is hátrahagyva.
I.e. 738-ban az asszírok bevették Arpadot.
Szarduri i.e. 735-ben meghalt. Síremléke mindmáig Tuspa fellegvárában található.
Utódja fia, I. Rusza lett.
Szarduri évkönyvei [https://hu.wikipedia.org/wiki/Tuspa#/media/F%C3%A1jl:Sarduri_annals_1915.jpg]
Szarduri tegeze [https://hu.wikipedia.org/wiki/II._Szarduri]
Olyan pillanatban vette át az országot, amikor nem csak Asszíriával szemben bizonyultak gyengének - hosszú idő után -, de északon feltűntek a kimmerek is, akik rendszeresen portyáztak urartui területen.
A tartományi helytartók az elégedetlenség miatt fellázadtak és önállósodtak.
Rusza rájött, hogy most nem az a fontos, hogy asszír területeket hódítson. Ehelyett védekezésre készült föl. Szövetséget kötött Phrügia királyával, Midasszal, támogatta a szíriai védelmi koalíciót, keleten a médeket próbálta asszírellenes felkelésre bírni - sikerrel. Ezzel a módszerrel sikerült államát újra egyesítenie, visszavette Muszaszirt is. Egy muszasziri sztélé így tanúskodik:
"kezem két lovammal és egy kocsimmal szerezte meg az urartui királyi hatalmat".
I.e. 714-ben, amikor a médek éppen lázadtak az asszírok ellen, Rusza úgy látta, most kell csapást mérnie Asszíriára.
Ugyanekkor lázadt fel Karkemisben Piszirisz.
Az asszírok azonban időben tudomást szereztek Rusza tervezett hadműveletéről és idő előtt tönkreverték seregét. Az asszír Sarrukín kíméletlenül földúlta Urartut és Karkemist annektálta.
Közben a kimmerek is betörtek északon.
I.e. 713-ban Rusza öngyilkos lett. Trónját fia, II. Argisti örökölte.
Miután i.e. 705-ben az asszír Sarrukín meghalt, Urartu, II. Argisti vezetésével jelentős területeket tudott visszaszerezni. E győzelmek arra kényszerítették Asszíriát, hogy békét kössenek Urartuval.
Argisti hosszú uralkodását ez után urartui aranykornak is szokták nevezni, mert a békés időszak gazdasági jólétet is hozott.
Argistitől több ősörmény nyelvű felirat maradt fenn. Pl. a Tanahat sztélé és a Zagan-hegyi felirat.
