ÉSZAK-NYUGAT-EURÓPA
Nagyjából ebben az időben - talán klimatikus okok miatt - kezdtek a mai Németország területéről északabbra; Skandináviába vándorolni a longobárdok.
A kelták időnként megtámadták Rómát.
TRÁKIA
I.e. 424 körül az országba érkezett az athéni történetíró és sztratégosz, Thuküdidész, mert Athénból száműzték őt.
Mivel II. Perdikkasz megpróbált kiegyezni Athénnal, de azután mégis Spártát és szövetségeseit támogatta, ezért Athén ráuszította Szitalkészt (a trák királyt) Makedóniára, s ők végigdúlták az országot, i.e. 429-ben.
MAKEDÓNIA
I.e. 424-ben Braszidasz, spártai hadvezér felszabadította az athéniak uralma alól Amphipoliszt.
Két évvel később az athéniak megindultak, hogy visszafoglalják a várost, de nem jártak sikerrel. Az amphipolisziak olyan hálásak voltak, hogy a spártai hadvezért a város falain belül temették el, hősi emlékművet emeltek a tiszteletére és városuk alapítójaként kezdtek rá tekinteni.
Mivel II. Perdikkasz megpróbált kiegyezni Athénnal, de azután mégis Spártát és szövetségeseit támogatta, ezért Athén ráuszította Szitalkészt (a trák királyt) Makedóniára, akik végigdúlták az országot, i.e. 429-ben.
APPENINI-FÉLSZIGET
Rómát észak felől kelták támadták időnként, dél felől pedig a volszkok, de mindkét nép sikertelenül.
Cumae görög kolóniát elfoglalták a szamniszok (a félsziget egyik ősi, harcias népe), s ezzel megszerezték a Campaniai-síkság fölötti hatalmat.
Megszületett Arkhütasz, leendő matematikus, filozófus, politikus, hadvezér és csillagász, egy görög gyarmaton, Taraszban.
I.e. 428-ban elesett az etruszk város, Veii királya, Lars Tolumnius a rómaiak elleni csatában.
Az egyik etruszk istennek, Aplunak állt egy szobra a városban, ami az etruszk művészet remekműve volt. Isteneik között voltak tisztán etruszkok, de a rómaiaktól, illetve a görögöktől átvett istenek is. Három legfőbb istenük Tinia (a főisten), Uni (a főistennő) és Menrva, az előbbiek legkedvesebb gyermeke voltak. Az etruszk városokban nekik három templomot és három kaput szenteltek. A piacenzai bronzmáj is tőlük maradt fenn, amit a májból (belsőségekből) jóslás tanítására használtak. Igazából a közismert nőstény farkas (ami Róma jelképe) is etruszk kézműves munka. [Nagy valláskalauz]
I.e. 427-ben Rómában elfogadták a lex de bello indicendo törvényt, mely szerint a Comitia centuriata (Róma törvényhozó népgyűlése) elfogadhatja vagy elutasíthatja a hadüzeneteket.
Ettől kezdve a quaestori (ügyészi) hivatalt plebejusok is betölthették.
I.e. 426-ban Rómában consulok helyett katonai tribunusok kezébe adta a senatus az irányítást 3 évre.
A Veii elleni háborúban a római sereg vereséget szenvedett. Ekkor dictatorrá választották Mamercus Aemiliust, s neki sikerült legyőzni Veii és Fidenae egyesült seregét, Fidenae-t kifosztották, lakóit rabszolgának adták el.
I.e. 425-ben a szamniszok elvették az oszkoktól Pompeiit.
A szamniszok a déli Appenninek vidékén élő, oszk nyelvet beszélő italikus nép volt. Területük a tengertől el volt zárva. Pásztorkodással és földműveléssel foglalkoztak. Népükben a vagyoni különbségek nem voltak nagyok, így a társadalmi rétegzettség sem volt jelentős. Falvaikat nem vették körül falakkal. Ugyanakkor harcias nép voltak, hadijátékokat tartottak időnként.
Az oszkok a szamniszok közelében élő, velük rokon nép volt. I.e. 500-ban az etruszkok leigázták őket, ekkor átvették az etruszk ábécét.
Pompeii eredetileg az oszkok városa volt, az i.e. 600-as években alapították, egy lávafennsíkon, a Vezúv közelében. Ezután a görögök elfoglalták. I.e. 525-474-ig etruszk uralom alatt állt, de azután ismét görög kézbe került. Ezt követően hódították meg a szamniszok.
I.e. 421-ben a szamniszok elfoglalták a legészakibb itáliai görög kolóniát, Cumae-t.
SZICÍLIA
I.e. 424-ben a szicíliai városok megegyeztek, hogy békét kötnek és nem szövetkeznek külső hatalmakkal. Ekkor a szicíliai athéni expedíció kénytelen volt hazatérni.
BALKÁN-FÉLSZIGET
I.e. 429 Az athéniak Periklészt újra megválasztották sztratégosznak. Ebben az évben meghalt a járványban Perikész két törvényes fia, Paralosz és Xanthipposz és Periklész nővére is. Amikor a temetésen fel kellett tennie kisebbik fia fejére a halotti koszorút, ő, aki addig soha nem mutatott érzelmet nyilvánosan, sírva fakadt, zokogott. Hamarosan ő maga is meghalt, szintén a járvány következtében. Halála előtt még teljesítették az athéniak azt a kívánságát, hogy szeretőjétől származó fiát, ifjabb Periklészt (akit saját törvénye miatt nem lehetett athéni polgárnak tekinteni, mert az anyja nem athéni volt) vegyék föl a polgárok névjegyzékébe és tekintsék törvényes gyermekének.
I.e. 428-ban Plataia ostroma folyt. A tél folyamán kifogytak az élelemből. Egy téli, viharos, holdtalan éjjelen kétszázan kiszöktek a városból és Athénba menekültek.
Tavasszal az athéni Dionüszia fesztiválon először mutatták be Eurüpidésztől a "Hippolütosz" c. tragédiát, amivel elnyerte az első díjat.
Nyár elején Leszbosz szigetének legnagyobb városa, Mütiléné fellázadt az athéni uralom ellen. Spártába küldtek követeket, hogy felvételüket kérjék a Peloponésszoszi Szövetségbe. Az athéniak negyven hajóból álló flottával válaszoltak, mire Spárta szintén negyven hajóból álló flottát küldtek a szigetiek segítségére. Azonban mire megérkeztek, az athéniak már leverték a felkelést. Több, mint ezer helyi lakost kivégeztek és 2700 athéni telepest küldtek a szigetre. Ekkor a spártaiak kiegészített haderővel Kerküra szigetéhez mentek, ahol szintén lezajlott egy Athén elleni felkelés. De mikor hírét vették, hogy egy 60 hajóból álló athéni flotta indul ellenük, inkább visszavonultak.
Helyette inkább a nyár folyamán újabb hadjáratot indítottak Attika meghódítására, II. Arkhidamosz, spártai király vezetésével. Válaszul az athéniak 100 hajóból álló flottát küldtek a Korinthoszi-földszoroshoz.
Athénban még mindig pusztított az attikai járvány.
I.e. 427-ben Szicíliáról küldöttséget menesztettek Athénba, melynek vezetésével az akkor 48 éves Gorgiaszt bízták meg. A delegáció feladata az volt, hogy katonai segítséget kérjen Szürakuszai ellen. Gorgiasz beszédeivel nagy hatást tett az athéni hallgatóságra. Megbízatása végeztével Hellászban utazgatott és fizetségért beszédírásra és szónoklatra oktatta hallgatóit. Voltak tanítványai Athénban, Argoszban és Thesszáliában is. Felszólalt összhellén ünnepeken, pl. az olümpiai játékokon is. Lehetséges, hogy ő vezette be az érvelő-versenyeket. Komoly vagyont gyűjtött munkájával.
Megszületett Platón, leendő filozófus Athénban, egy előkelő, régi családban. Apja az utolsó athéni király leszármazottja, anyja Szolón közeli rokona volt. Apját korán elveszítette, és anyja újra férjhez ment. Az első házasságból Platónnak két bátyja volt, a másodikból pedig még egy féltestvére született. Két nagybátyja, Kharmidész és Kritiasz (ekkor kb. 30 éves) is a harminc athéni zsarnok közé tartozott. Platón korán elkezd verseket és drámákat írni és politikai érdeklődést mutat. "Fiatalkoromban, sok más korombéli fiúhoz hasonlóan én is úgy gondoltam, hogy mihelyt el tudom tartani magam, politikus leszek."
Kb. 70 évesen meghalt Anaxagorasz, filozófus, csillagász.
Előkelő családból származott, örökségéről lemondott, hogy a természettudománynak szentelhesse életét. 20 évesen Athénba ment és filozófiai iskolát alapított, materialista gondolkodó volt. Lehetséges, hogy Periklész nevelője volt. Kb. 50 éves volt, amikor megvádolták, mert "elméleteket alkot az égboltról". Ekkor ügyvédje Periklész volt, büntetése 5 talentum fizetése és száműzetés lett.
I.e. 427-ben a spártaiak megindították negyedik attikai hadjáratukat és feldúlták Marathon környékét.
Az athéniak ellen fellázadt leszboszi Mütiléné megadta magát, mielőtt a spártai segítség megérkezett volna. Az athéni Kleon mintegy ezer lázadót kivégeztetett (eredetileg a város teljes férfilakosságot ki akarta irtani). Leromboltatta a városfalat és elkobozta a mütilénéi flottát. A városba athéni telepeseket költöztettek.
Kerkürán meggyilkolták Peithiaszt, aki demokrata volt, emiatt pedig polgárháború tört ki az arisztokrata és a demokrata párt között. Ez a demokraták győzelmével végződött, Peithiasz azonban meghalt.
A spártaiak és a thébaiak elfoglalták (több éves ostrom után) Plataiait, a férfiakat kivégezték, a nőket eladták rabszolgának.
Athén, hogy megsegítse a szicíliai Leontinoi városát (amit a Spárta-párti Szürakuszai veszélyeztetett), flottát küldött, hogy elvágja Spárta gabona-utánpótlását. Ez az expedíció azonban nem járt sikerrel, ezért Kleón bíróság elé állította az expedíció vezetőjét, Lakheszt.
Spártában II. Arkhidamosz átadta trónját fiának, II. Agisznak. Még ebben az évben meghalt.
Athénban konfliktus tört ki a demokrata párt vezére, Kleón és a konzervatív párt vezére, Nikiasz között, mert Kelon 200 talentumos különadót vetett ki a háború finanszírozására. Az adóbeszedő expedíció Káriában ellenállással találkozott és súlyos veszteségeket szenvedett.
A spártaiak újabb attikai hadjáratra indultak, de az Euboiai-öbölnél egy földrengést éltek át, amit rossz előjelnek értelmezve inkább visszafordultak. A földrengés által keltett árhullám letarolta az öböl északi partvidékét és a kikötővárosokat.
Az athéniak részéről még tartott a szicíliai expedíció.
Nikiasz flottát vezetett Mélosz ellen, de kénytelen volt visszafordulni, s végül Oroposznál kötött ki, majd csapatait megerősítve a Spárta-párti Tanagra ellen vonult és legyőzte a tanagrai-thébai hadsereget.
Spárta Thesszáliában megalapította Herakleia Trachinia kolóniát.
Spárta és Aitólia szövetséget kötött. Válaszul Athén hoplitákat küldött Aitóliába. Ezeket azonban a helyi könnyűfegyverzetű csapatok lemészároltak.
Démoszthenész - leukászi kudarca után nem mert visszatérni Athénba, viszont az olpai csatában nagy győzelmet aratva megvédte Naupaktoszt a spártaiak és Ambrakia közös hadserege ellen. A csatában Eurülokhosz spártai hadvezér elesett.
Spártában az új király, II. Agisz mellé visszahívták a másik királyt, Pleisztoanaxot 19 éves száműzetéséből.
Délosz rituális megtisztítása nevében a születéseket, halálozásokat, temetéseket betiltották, a sírokat pedig áttelepítették Rineia szigetére.
Athénban Arisztophanésztól "A babilóniak" c. komédia nyerte meg a Dionüszia fesztivál fődíját.
Az attikai járvány végre véget ért.
I.e. 425-ben Spárta újabb hadjáratot indított Attika ellen, de Athén megszállta a Spárta-közeli félszigetet és kikötőjét, Püloszt, ezért 15 nap után visszavonta csapatait.
Az athéni Démoszthenész megerősítette Püloszt, bár eredetileg Kerküra ellen indult, de a rossz időjárás miatt kénytelen volt a félszigetnél partot érni. A spártai flotta, melyet Braszidasz vezetett és éppen Kerkürán volt, Püloszra indult és elállta a kikötő bejáratát. Majd továbbmentek a bejáratot ellenőrző Szphakteria szigetére, ahol kb. 400 hoplitát tettek partra.
A spártaiak hajóikról megtámadták Démoszthenészt, aki azonban visszaverte a támadást. Közben megérkezett az athéni flotta és a püloszi csatában megfutamították a spártai hajókat és blokád alá vették a szigeten maradt hoplitákat. Spárta fegyverszünetet ajánlott, de Kleón visszautasította azt. Démoszthenész és Kleón partraszállt a szigeten és foglyul ejtették a 300 életben maradt, nehézfegyverzetű hoplitát. Túszként használták fel őket, s kivégzésükkel fenyegetőztek, ha Spárta újra megtámadja Attikát. A spártaiak vereségük után kétezer helótát lemészároltak, hogy megelőzzék felkelésüket.
Az athéni Nikiasz megtámadta Korinthoszt és megfutamította őket. Megelőzve azt, hogy Korinthosz erősítést kapjon, visszavonta katonáit és végigpusztította Krommüon, Epidaurosz és Troizen környékét.
Megkezdték a Niké-templom építését az Akropoliszon.
Szophoklész elkészült az "Oidipusz király" c. tragédiájával.
Előadták (először) Euripidész "Hekabé" c. tragédiáját.
Hellászban holdfogyatkozást figyeltek meg.
Meghalt Hérodotosz, történetíró.
Meghalt Epitadasz spártai hadvezér. Meghalt Lükophron korinthoszi hadvezér.
Ebben a műben a falubeli szénégetők egyike összevitatkozik a háborús párt vezérével (aki Kleónt jelképezte), s végül meggyőzte polgártársait a béke szükségességéről.
I.e. 424-ben, amikor Braszidasz, spártai hadvezér északi hadjáratra indult, Perdikkasz átállt Athén oldalára. Azonban i.e. 423-ban az athéni-makedón sereg elvesztette.
Braszidasz megvédte Megarát egy athéni támadástól. Ezután Trákia ellen menetelt, hogy elfogja az athéniak gabonaellátását.
Megtámadta és elfoglalta az athéniak gyarmatvárosát, Amphipoliszt.
Emiatt Athénban Thuküdidészt száműzték. Ő ekkor Trákiába ment, majd a makedón királyi udvarba.
Az athéni Démoszthenész és Hippokratész megpróbálta elfogadni Megarát, de a Braszidasz-vezette spártai erők legyőzték őket. Ezután Démoszthenész Naupaktoszba vonult, hogy segítse a demokrata párt lázadását és csapatokat gyűjtsön a Boiótia elleni hadjárathoz. A két athéni hadvezér nem egyeztette hadmozdulatait és a délioni csatában Hippokratész vereséget szenvedett. A csatában Szókratész megmentette Alkibiadész életét. Démoszthenész Sziküónt támogatta, de ő is vereséget szenvedett.
A spártai Braszidasz Khalkidikébe vonult, hogy csatlakozzon II. Perdikkasz makedón királyhoz, majd a maga oldalára állított több várost, ezzel veszteségeket okozva Athénnak. Athénban emiatt Thuküdidészt okolták és száműzték. Thuküdidész ezzel lehetőséghez jutott, hogy ismeretségeket, információkat gyűjtsön, hogy majd megírja történelmi munkáit.
Nikiasz elfoglalta Küthéra szigetét, ahonnan kényelmesen zaklathatta a spártaiakat.
Elkészült a Niké-templom az Akkropoliszon.
Meghalt Hippokratész, athéni hadvezér.
Szókratész ebben az évben a boiótiaiak ellen harcolt (45 évesen).
Ebben az évben előadták Arisztophanész "A lovagok" című művét.
A darabban a kart lovagok és nemes családok fiai játszották. Kleónt maga, Arisztophanész játszotta el. Kleón persze nem a maga nevén, hanem Paphlagónként ("Pöfögő"-ként szerepelt benne), aki a nép mindenható szolgája. A darabban egy ellenfél lepipálja ígérgetésben Kleónt, s ezzel kiüti őt a nyeregből.
Braszidasz védelmet nyújtott Megarának egy Athéni támadással szemben. Majd megszállta a makedóniai Amphipoliszt, ami addig Athénnak stratégiai fontosságú volt. Megnyerő személyisége és szónoki képességei miatt azonban tisztelték őt az athéniak is.
Ebben az évben adták elő először Arisztophanésztől "A felhők"-et. Ebben Szókratész mindent megkérdőjelező filozófiáját parodizálta. Továbbá Szophoklésztól a "Trakhini hölgyek"-et és Kratinosztól "A borosflaska"-t.
I.e. 422-ben az athéni Kleon véget vetett a fegyverszünetnek és elindult, hogy visszafoglalja Amphipoliszt. Ez is spártai győzelemmel ért véget, de Kleon is és Braszidasz is elesett a csatában, noha a spártaiak mindössze 7 embert veszítettek. Athénban Alkibiadész került a háborús párt élére.
Mivel a két fő háború párti hadvezér, az athéni Kleon és a spártai Braszidasz is meghalt, i.e. 421-ben a két város megkötötte a Nikiasz-féle békét.
Az amphipolisziak a városukban temették el Braszidaszt, sőt városuk alapítójaként kezdték őt tisztelni és hősi emlékművet emeltek neki. Ezzel is igyekeztek hangsúlyozni elszakadásukat Athéntól.
Az évben először adták elő Arisztophanész "A darazsak" c. komédiáját.
Szókratészt (47 éves) ismét hadba szólították, az amphipoliszi hadjáratba. Szókratész, átélve, ahogy a háborúk (a perzsák ellen, a spártaiak ellen...) lezülleszti a görög társadalmat, küzdött az erkölcsi megújulásért. Egyénisége és életmódja is tanítás volt.
Előadták Arisztophanész "A darazsak" című művét, ami első díjat nyert. Ebben az esküdtbíróság tevékenységét parodizálta ki. Mivel az esküdtek napi díjat kaptak, nagyon is hajlamosak voltak a pereskedésre. Arisztophanész darazsakként ábrázolta őket, akik egy sajttolvaj kutya fölött ítélkeznek.
Egy i.e. 422-es csatában Braszidasz elsöprő győzelmet aratott Kleon, athéni sztratégosz fölött, de mindketten életüket vesztették.
Az amphipolisziak a városfalakon belül temették el Braszidaszt és hősi emlékművet emeltek neki.
Megkezdték az Erekhtheion építését az Akropoliszon.
Bemutatták Arisztophanész "A béke" c. komédiáját, melyben egy polgár ganajbogár hátán az égben emelkedik és lehozza onnan a rég óhajtott békét.
I.e. 420-ban Alkibiadészt Athén sztratégoszává választották, ő pedig négyes szövetséget szervezett (Argosszal, Mantineiával és Elisszel) a spártai-boiótiai szövetség ellen.
Bemutatták Euripidész "Az esdeklők" c. tragédiáját.
Megszületett Iszaiosz, görög szónok.
Meghalt Protagórasz, görög filozófus és Kallikratész, görög építész.
PERZSA BIRODALOM
I.e. 424-ben Artaxerxész nagykirály meghalt.
A történelem jószívű királyként emlékszik rá. Életének eseményeit az utókor számára rögzítette.
Egyetlen törvényes fia, II. Xerxész követte a trónon. Azonban mindössze 45 nappal később féltestvére, Sogdianos, néhány eunuch segítségével megölette. El is foglalta a trónt. Azonban még ugyanebben az évben őt is megölte egy másik féltestvére, Okhosz, aki akkor már Hükrania helytartója volt. Okhosz lépett a trónra és felvette a II. Dárajavusz nevet. Felesége a testvére volt, Pariszatisz, egy alattomos és kegyetlen nő.
I.e. 423-ban egy másik féltestvér, Arisztész fellázadt II. Dárajavusz ellen és kétszer is győzelmet aratott annak hadvezére, Artaszürasz fölött. Harmadszorra azonban Artaszürasz lefizette Arisztész görög zsoldosait, azok segítségével pedig elfogták Arisztészt és halálra ítélték.
INDIA
Meghalt Mahávira, akit a dzsainizmus egyik alapítójának tartanak. Fejedelmi családban született, fényűző életet élt. Szülei halála után azonban - kb. 30 évesen - úgy döntött, föladja minden földi kötődését. Vagyonát szétosztotta a szegények között és önkéntes magányban kereste a megvilágosodást. 43 éves korától hirdette eszméit. 72 éves korában az éhhalálig folytatta az aszkézist. Halálának helye, a bihári Pawapuri dzsain zarándokhely lett.
KÍNA
Meghalt Csou Kao-vang, a Csou-dinaszita királya.
Csou Vej-lö lesz a Csou-dinasztia új uralkodója.
JAPÁN
Megszületett Kóan, japán császár. Őt tartják az 5. japán császárnak, azonban sem írásos anyag, sem legendák nem maradtak fenn róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése