42. A római jog megjelenése és Periklész nő-ügyei [i.e. 450-440]

ÍR-SZIGET

I.e. 443-ban Connla mac Irareo Fáthach-ot fia, Ailill mac Connla Cáem ("a görbe fogú") váltotta a trónon.  

APPENINI-FÉLSZIGET

I.e. 450-ben, mivel az első decemvirátus nem végzett a törvények egységes rendszerbe foglalásával egy év alatt, kinevezték a második decemvirátust, amelynek öt patrícius és öt plebejus volt a tagja. Ezek azonban visszaéltek hatalmukkal, így a közfelháborodás megfosztotta őket attól. Azért eredménye is volt a munkásságuknak: A tizenkét táblás törvények. A törvénytáblákat nyilvánosan látható helyre tették és a továbbiakban a római gyerekek ez alapján tanultak írni és olvasni. A törvények forrásai görög és keleti törvények voltak. A törvények szerint a városfalon túli területek már külföldnek számítottak. A szankciók között sok vallási jellegű volt. 

 I.e. 447-ben választottak először 4 questort Rómában, 1 évre. Ők a  vád képviselői voltak főbenjáró bűnök esetében. 

I.e. 445-ben Rómában kiadták a Lex Canuleiát, mely törvény célja a patríciusok és a plebejusok közti házasság engedélyezése volt (aminek tilalma még a tizenkét táblás törvényekben szerepelt). 

 Ugyanebben az évben Athén és Spárta lezárta az első peloponésszoszi háborút egy harminc évre szóló békeszerződéssel, melynek értelmében Athén lemondott hódításairól; csak Aiginát tartotta meg. 

I.e. 442-ben megalapították Ardea latin kolóniát a rutulusok földjén. A rutulusok törzse egy italicus népcsoport volt. 

Ardea ősi falai [https://www.britannica.com/place/Ardea-Italy]

BALKÁN-FÉLSZIGET

I.e. 450-ben zajlott le az utolsó görög-perzsa csata a ciprusi Szalamisznál. A görögök győztek. 

I.e. 449-ben a spártaiak megindultak, hogy felszabadítsák Delphoit a phókisziak uralma alól és sikeresen visszaadták a szentélyt a delphoiaknak. A jóslatkérés előjogát pedig felvésték a szentély bejáratánál álló farkasszobor homlokára. Azonban amint a spártaiak elvonultak, megjelent Periklész az athéniak élén és visszahelyezte a phókisziak birtokába a szentélyt. Saját jóslatkérési előjogát pedig a farkasszobor oldalán rögzítette. 

 Miután Kimón meghalt Ciprus szigetén, a görögök békét kötöttek Artaxerxész perzsa nagykirállyal és ennek értelmében elhagyták a szigetet. A következő években a sziget perzsa fennhatóság alatt volt, s ők a sziget lakói közül a föníciai népességet támogatták. A ciprusi királyságok legmeghatározóbbika ez után Szalamisz lett. Szalamisz szoros kapcsolatot tartott fenn Athénnal és támogatta a várost Spárta ellen.

Kimón [https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Kimon.jpg]

II. Artaxerxész, perzsa uralkodó [https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Kimon.jpg]

I.e. 447-ben Periklész kiűzte az őslakosokat a Gallipoli-félszigetről, hogy athéni gyarmatokat hozhasson létre.

 Hérodotosz, a történetetíró Szamoszról a dél-itáliai Thurioiba költözött, majd i.e. 447 körül Athénban élt. Itt kapcsolatba került Szophoklésszel és Periklésszel is. Felolvasásokat tartott műveiből, amiért a város tíz tálentom arannyal jutalmazta őt. 

Hérodotosz [https://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%A9rodotosz]

Thurioi [https://en.wikipedia.org/wiki/Thurii]

Szophoklész [https://www.citatum.hu/szerzo/Szophoklesz]

 Ettől az évtől kezdve Pheidiasz szobrász és építész Periklész bizalmasa lett. Az athéni Akropolisz építése során a szobrászok munkáját személyesen felügyelte és irányította. 

A boiótok fellázadtak az athéni uralom ellen és több várost uralmuk alá vontak. Tolmidész támadást indított a leverésükre, de hadait szétverték, ő maga pedig elesett. Athén a foglyok kiadásáért cserébe kivonult a tartományból. Meggyengülését látva Phókisz és Lokrisz is elszakadt Athéntól.

Thébai vezetésével megalakították a Boiót Szövetséget.

I.e. 446/445-ben Pleisztoanax spártai király (Pauszaniasz fia) hadjáratot vezetett Athén ellen, de Periklész megvesztegette, mire az visszavonta csapatait. A hazatért spártai királyt, korruptsága miatt száműzték, s ő Árkádiába ment. Ekkor a trónt a száműzött király fia, Pauszaniasz (ki nagyapja nevét örökölte) foglalta el. Ő azonban még túl fiatal volt ehhez, ezért a tényleges hatalom nagybátyja, Kleomenész kezében volt.

Euboia szigete fellázadt Athén ellen. Periklész hadat vitt, hogy leverje. Megara is elpártolt Athéntól; annak helyőrségét lemészároltatta.

Pleisztoanax spártai király megarai támogatással Attikára támadott. Erre Perikész serege visszajött Euboiából, de fegyverszünetet kötöttek (a megvesztegetésnek köszönhetően). Ekkor Athén le tudott csapni Euboiára és könnyedén visszafoglalta. Annak városait szigorú ellenőrzés alá vonta. 

I.e. 446-ban, amikor letelt az Athén és Spárta közötti 5 éves fegyverszünet, Boiótiában megsemmisítették az athéni sereget, Megara elszakadt Athéntól, Euboián lázadás tört ki és a spártaiak betörtek Attikába. Periklész azonban tárgyalással és megvesztegetéssel elérte, hogy a spártai hadsereg hazatérjen.

 Végül megkötötték a 30 éves békét, melynek értelmében Athén lemondott a i.e. 460 óta szerzett érdekeltségei nagy részéről, hogy erejét az euboiai lázadás leverésére összpontosíthassa és megegyezett a két városállam, hogy egymás szövetségeseit nem próbálják meg a saját oldalukra állítani.

Pindarosz görög költő ebben az évben meghalt. 

 Boiótiai családból származott. Ifjú korában Athénba került és zeneművészetet tanult. Költészetét Hellász-szerte elismerték. Nagyhatalmú uralkodók kérték fel dicsőítő költemények megírására (vagyis korabeli marketinges volt). Sokat utazott. Amikor hazája, Thébai a görögök ellen fordult, lakhelyét elhagyta, s az időszakot Aiginában vészelte át. Később Szicíliában vendégeskedett. Thébaiba hazatérve Rheia- és Pán-szentélyeket emelt. Halálakor már nyolcvan éves volt, amikor Argoszban, "egy szeretett fiú ölében meghalt". 

Pindarosz [https://hu.wikipedia.org/wiki/Pindarosz]

I.e. 445-ben Periklész elvált feleségétől. Ezt követően nagy szerelmével, a milétoszi Aszpasziával élt együtt, mintha házasok lennének, aki lehetséges, hogy hetéra volt (korábbi hívei közé tartozhatott Szókratész és Platón is) [https://nlc.hu/szabadido/20171209/luxusprosti-vagy-politikai-tanacsado-aszpaszia-tortenete-aki-athen-elso-asszonya-lett/] Mivel a nő nem athéni volt, nem házasodhattak össze. Emiatt sok vád érte Periklészt, saját idősebbik fia, Xanthipposz részéről is (aki politikai babérokra tört).

Aszpaszia [https://nlc.hu/szabadido/20171209/luxusprosti-vagy-politikai-tanacsado-aszpaszia-tortenete-aki-athen-elso-asszonya-lett/]

 Hérodotosz (a történetíró) ebben az évben nagy utazásokra indult Egyiptomba, majd a Fekete-tenger környékére (annak északi részére; Szkítiába is), Babilonba és a Közel-Keletre. 

 Fő műve a "Történelem", (http://real-eod.mtak.hu/3270/) ami tulajdonképpen a görög-perzsa háborúkról szól, de bevezetés-képpen részletezi az Óperzsa Birodalom kialakulását és azoknak a népeknek a néprajzát, melyeket a Birodalom meghódított. Írásaiban Hérodotosz igyekezett elhatárolni magát a mítoszoktól, s azokat legfeljebb ironikusan tárgyalta. Elhatárolta saját tapasztalatait és a másoktól hallott történeteket. 

Nem sokkal ezután meghalt.

 I.e. 444-ben, mivel Periklész évente 10 tálentumot küldött titokban Spártának (a békét ezzel vásárolva meg), Athén vagyonának egy részével nem tudott elszámolni. Ezért az a vád érte a konzervatívok új vezetője, Thuküdidész felől, hogy az építkezésekre fordított költekezéseivel tönkreteszi a városállam pénzügyeit. Amikor azonban Periklész azt válaszolta, hogy megtéríti a város költségeit saját vagyonából, azzal a feltétellel, hogy az épületeket az ő nevében áldják meg, újra maga mellett tudhatta a nép támogatását.

Thuküdidész [https://ujkor.hu/content/egy-tulelo-foljegyzesei-thukudidesz-es-az-atheni-jarvany]

Nem lehetett véletlen ezek után, hogy i.e. 442-ben Thuküdidészt is kiszavazták (cserépszavazás által) Athénból. 

I.e. 440-ben kisebb háború tört ki a Déloszi Szövetség két tagja, Szamosz és Milétosz között. Mindkettő Priénét akarta megszerezni. A gyengébb Milétosz Athénra szerette volna bízni a döntést. Szamoszban az ellenzékben levő demokraták elfogadták volna Athén beavatkozását, az uralmon levő arisztokraták azonban nem. Ekkor Periklész megjelent hadával és megbuktatta a szamoszi arisztokrata kormányt és a demokratákra bízta az államügyeket. 100 arisztokrata túszt Lémnosz szigetére szállított és az ottani athéni gyarmatosok őrizetére bízta.

 Nem sokkal később azonban a szamoszi arisztokraták, perzsa segítséggel elkergették a demokratákat, kiszabadították a lémnoszi túszokat és bejelentették, hogy kilépnek a Déloszi Szövetségből. Ugyanekkor pártolt el Athéntól Büzantion is.

PERZSA BIRODALOM

I.e. 449-ben Szalamisznál a görögök ismét döntő győzelmet arattak a perzsák fölött. 

I.e. 448-ban a görögök és a perzsák tárgyalásba kezdtek egymással. Megkötötték a Kalliasz-féle békét: A görög városok Kis-Ázsiában és Küproszon névleg a Perzsa Birodalom részei maradtak, de a perzsa nagykirály elsimerte önállóságukat. A Perzsa Birodalom lemondott az Égei-tenger, a Helleszpontosz és a Boszporusz fölötti irányító szerepéről. 

 Az ezután Spárta és Athén között kirobbant ellentétben mindkét fél megpróbált szövetkezni a perzsa nagykirállyal. Ez azonban egyiküknek sem jött össze.

KODZSOSZON

Az ország a mai Korea területén létezett, ekkor már másfél évezrede (eleinte nem országként, csak önálló kultúraként). Ebben a században már megerősödött annyira, hogy a kínai források királyként utaltak az uralkodóikra. 

41. Peloponésszoszi háborúk, Periklész sikkasztásai és újabb trükkjei [i.e. 460-450]

BRITANNIA

Az Ír-szigeten továbbra is Connla mac Irareo Fáthach uralkodott. 

APPENINI-FÉLSZIGET

Előzmények: Rómában Cincinnatus fiát bíróság elé állították, ő azonban az etruszkokhoz menekült. Ennek ellenére Cincinnatust consullá választották:

 I.e. 458-ban megtámadták Rómát a szabinok és az aequusok. A városon kívül az egyik consul seregét körbezárták, s csak néhány lovas tudott kitörni, hogy megvigye a hírt a városba. Ott pánik tört ki és a szenátus felhatalmazta a másik consult, hogy dictatort nevezzen ki.

 Dictatornak Cincinnatust választották. Ő éppen földjét művelte, mikor megérkeztek érte. Kb. 400 évvel később így ír az eseményekről Titus Livius: "Éppen [...] néminemű mezei munkával foglalatoskodott, amikor a követek, kölcsönös üdvözlések után megkérték: öltse fel tógáját [...] letörölvén magáról a port, a verítéket, felöltözve lefelé indul, a követek pedig szerencsét kívánva neki, mint dictatort köszöntik" [vagy, "mint az közismert..."]

Cinncinnatus [https://www.britannica.com/biography/Lucius-Quinctius-Cincinnatus]

 Cincinnatus ekkor bezáratta a csapszékeket és elrendelte, hogy minden katonaköteles korban lévő férfi jelenjen meg a Mars-mezőn. Ezekkel a körbezárt consul felmentésére sietett. Elkezdték sánccal körülzárni az aequusokat. Azok megpróbálták ezt megakadályozni, ekkor persze nem tudták rendesen őrizni a bekerítetteket. A külső római seregnek sikerült befejezni a sáncot, s így az aequusok a két római sereg közé szorulva megadták magukat. 

 Cincinnatus diadalmenete után a fia tárgyalásán kiderült, hogy fiát hamisan vádolták meg. Ezt követően Cincinnatus lemondott dictatori tisztségéről és visszament földet művelni.

 I.e. 451-ben tíz tekintélyes patríciust neveztek ki Rómában arra, hogy az állami ügyeket intézzék. Ez volt a decemviiri. A törvényeket megpróbálták egységes rendszerbe foglalni, amire egy évük lett volna. 

MAKEDÓNIA

I.e. 455 körül I. Alexandroszt valószínűleg meggyilkolták. Öt fia közül három; Philipposz, Alketasz és Perdikkasz között polgárháború robbant ki. E harcok során elvesztették nyugati területeiket, a gazdag nemesfémbányákkal. A kaotikus helyzetet kihasználva keletről a trákok támadták őket, nyugaton belső ellenségként a fejedelmek igyekeztek függetlenedni, délről pedig az athéniak fenyegették a királyságot. 

TRÁKOK

Ekkortájt, I. Teresz uralma alatt a trákok egy birodalommá egyesültek. 

BALKÁN-FÉLSZIGET

Előzmények: I.e. 460-ban kitört az első peloponésszoszi háború. Az argosziak athéni segítséggel győztek Spárta fölött. Az athéniak blokád alá vették Aigina szigetét, s vereséget mértek az azt felmenteni igyekvő Korinthoszra. Periklész eltávolítva politikai riválisait (Kimónt száműzték, Ephialtészt megölték), populista politikát folytatott.

I.e. 458-ig Pleisztarkosz volt Spártában az uralkodó, aki I. Leonidasz fia volt. Atyja halálakor még kisfiú volt, ezért régens volt mellette a nagybátyja, Kleombrotosz. I.e. 479-ben Kleombrotosz elhunyt, a gyámságot ekkor fia, Pauszaniasz vette át. Őt azonban i.e. 470 körül hazaárulás vádjával elítélték és kivégezték.

Egyiptom segítséget kért a görögöktől a perzsák elleni harcához és az athéniak - noha Periklész ellenezte ezt - segítettek is.

 I.e. 460 körül született meg Athénhoz közel Thuküdidész, leendő görög történetíró. Rokonságban állt Miltiádésszel és Kimónnal (Miltiádész fiával). Ő maga trák származású volt. 

 Periklész csökkentette Athénban az arkhónsághoz szükséges földbirtok nagyságát. 

 I.e. 460 körül Prótagorasz (20 éves ekkortájt) szülővárosában nyilvános felolvasásokat vállalt, majd Athénba ment, ahol ékesszólást tanított. Ő volt az első, aki pénzt kért a tanításért (amiről meg is oszlott az emberek véleménye) és nemsokára óriási vagyonra tett szert. 

Prótagorasz [https://eta.bibl.u-szeged.hu/3240/6/EFOP343_AP6_BTK3_Filoz%C3%B3fiat%C3%B6rt%C3%A9net%20%C3%A9s%20kort%C3%A1rs%20filoz%C3%B3fia.%20Plat%C3%B3n_2_3_Mogyor%C3%B3di%20Emese_2020_07_31.pdf]

Ekkortájt született meg Hippokratész is (leendő orvos), Kosz szigetén. Valószínűleg apja vezette be őt az orvostudományba. De mesterei között volt Gorgiasz és Démokritosz is. 

 I.e. 459-ben az athéniak nem nézték jó szemmel Aigina növekedő tengeri és kereskedelmi hatalmát, ezért elfoglalták a szigetet.

Aigina ókori romjai [https://www.isleios.com/aegina]

 I.e. 458-ig Spártában Pleisztarkosz uralkodott. Ebben az évben meghalt. Ekkor korábbi régensének (és egyben unokatestvérének), Pauszaniasznak a fia, Pleisztoanax örökölte a trónt. 

 I.e. 457-ben Phókis megtámadta Dóriszt. Ekkor Spárta Dórisz segítségére sietett, s mivel az athéni haderő egy része éppen Egyiptomban harcolt a perzsák ellen, a spártaiak gyors győzelmet arattak. 

 Amikor azonban hazafelé tartottak, az utat blokád alá vonták Athén szövetségesei. Ekkor a spártaiak Athén alá vonultak, Thébai-i megerősítéssel. Az athéni haderő kivonult eléjük. 

 Az athéni táborban felbukkant a nemrég száműzött Kimón is és kérte, hadd harcoljon városáért. Periklész sztratégosz azonban [akinek már 30 évvel korábban apja (Xanthipposz) is száműzette Kimón apját (Miltiádészt)], nem engedte neki.

Kimón [https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Kimon.jpg]

Periklész [https://tortenelmioneletrajzok.blog.hu/2017/11/17/periklesz_mint_babszinesz]

 A spártaiak győztek, de ők is nagy veszteségeket szenvedtek el. 

 Athén és Spárta négy hónapra fegyverszünetet kötött. 

 Athén később, de még ebben az évben vereséget mért Thébaira. Elfoglalta Boiótiát és Phókiszt és 10 évre megszállta.

 Aiszkhülosz újra visszatért Szicíliára. Itt érte a halál, 69 éves korában (a legenda szerint egy sas egy teknőst ejtett a fejére)

Aiszkhülosz [https://hu.wikipedia.org/wiki/Aiszkh%C3%BClosz]

 I.e. 456-ban Aigina belátván, hogy sokkal gyengébb az ellenfelénél, megadta magát. 

 I.e. 455-ben egy Tolmidész nevű athéni körbehajózta Peloponésszoszt és lerombolta a spártai hajóépítő műhelyeket. 

 Eurüpidész (25 évesen) részt vett egy drámai versenyen és harmadik helyezést ért el. Ő nem vállalt közéleti szerepet, sem állami megbízást, ezért keveset tudunk róla. Főként írással és könyvgyűjtéssel foglalkozott. Ám korának gondolkodóival kapcsolatot tartott, tanult Prótagorasztól is. Két felesége volt. 

 I.e. 454-ben Periklész a Héliaiában (esküdtbíróságban) esküdtként résztvevő polgároknak (akiket egyébként sorsolással választottak) bőséges fizetést biztosított és bevezette az állami hivatalok díjazását is.

 Eddigre az egyiptomi kísérlet teljes kudarcba fulladt. Athén 35.000 embert és 200 hajót veszített.

 Ennek hatására Milétosz és Erüthrai fellázadt, amit i.e. 450-re sikerült leverni.

Milétosz városa is nagyjából a trójai háború után jött létre. Korábban hettiták lakták a várost, de a legenda szerint a görögök megölték a férfiakat és magukhoz vették az asszonyokat. Többnyire lüdiai megszállás alatt éltek, de ez jót tett a kultúrájuknak. Milétosz a Földközi-tenger medencéjében sok gyarmatot alapított, amelyekbe nem csak a kereskedők utaztak el, hanem más milétoszi lakosok is, turistáskodási céllal. 

Periklész ugyanebben az évben megtámadta Sziküónt és Akarnaniát és sikerrel járt.

Sziküónt dórok lakták. 

A Déloszi Szövetség pénztárát Déloszról áthelyezték Athénba, a nagyobb biztonság érdekében (valószínűleg athéni sugalmazásra). Ez Periklésznek kapóra jött, mert ebből tudta finanszírozni nagyra törő építkezéseit az Akropoliszon, köztük a Propülaiát, a Parthenónt és Pallasz Athéné aranyszobrát (amit egyébként egy barátja, Pheidiasz alkotott).

A Parthenónt, vagyis Pallasz Athéné templomát i.e. 448-ban kezdték el építeni. Anyaga sárgás színű márvány.

Parthenon [https://mymodernmet.com/the-parthenon-greece/]

 A templomban helyezték el Pallasz Athéné 12 méter magas szobrát, ami elefántcsontból és aranyból készült. Az előtte elhelyezett kis medence vize biztosította a megfelelő páratartalmat, hogy az elefántcsont megőrizze szépségét.

Ilyen lehetett a maga idejében [https://www.bonoutazas.hu/cikk/images/1083.jpg]

 I.e. 451-ben, amikor lejárt Kimón 10 éves száműzetése, Periklész újabb "trükkhöz" folyamodott ellene. Hozott egy törvényt, mely az athéni állampolgárságot mindkét szülő athéni voltához kötötte (addig elég volt az apa). Kimónnak történetesen csak az apja volt athéni. Ugyanakkor Periklész maga hívta vissza Kimónt, aki 5 éves fegyverszünetet kötött Spártával. Kimónnak az igazi küldetése a perzsák ellen való harc volt, s valamiféle megegyezés születhetett kettőjük között, miszerint Kimón folytathatja ezt, Periklész pedig szabad kezet kap a belpolitikában.

 Kimón nagy hajóhaddal Küproszra indult. A küproszi Szalamisznál újabb győzelmet arattak a perzsák fölött, azonban Kimón egy betegség miatt meghalt.

 Periklész nagyon fontosnak tartotta, hogy fenntartsa Athén vezető szerepét a Déloszi Szövetségben. Ezért nem tűrte a szövetségből való kilépést és minden alkalmat megragadott arra, hogy a szövetséges városokban megbuktassa az arisztokratákat és a demokráciát vezesse be.

 I.e. 451-ben, 18 évesen Szókratész katonának ment és nehéz fegyverzetű gyalogos lett a seregben. Ugyanebben az évben meghalt Bakkhülidész (Szimónidész unokaöccse volt, sokoldalú költő lett).

 I.e. 450-ben Anaxagóraszt istentagadással vádolták, mert olyanokat mondott, hogy a Nap izzó anyag. Ekkor Anaxagórasz ügyvédje Periklész volt. Pénzbüntetésre és száműzetésre ítélték Anaxagóraszt. 

 A görögök úgy tartották, hogy Delphoiban van a világ közepe. Ezt egy faragott kővel, a "köldökkővel" avagy omphalosszal meg is jelölték. A kő a mai napig a helyén van. 

A világ köldöke Delphoiban [https://samsarahun.blogspot.com/2020/09/ismerd-meg-onmagad-delphoi-josda.html]

PERZSA BIRODALOM

I.e. 456-ban Egyiptomban a perzsák feltörték a memphiszi ostromgyűrűt és megsemmisítették ellenségük görög részét. 

I.e. 454-ben a perzsa veszélytől tartva a Déloszi Szövetség déloszi kincstárát áthelyezték Athénba. 

I.e. 451-ben Kimón megtámadta Küproszt és 5 éves fegyverszünetet kötött Spártával. (Kimón ebben az évben halt meg.)

I.e. 450-ben a görögök elfoglalták Küproszt 

EGYIPTOM (A Perzsa Birodalom része)

I.e. 456-ban a perzsa Megabyzus leverte az egyiptomi-líbiai-görög sereget Egyiptomban.

Megabyzus [https://en.wikipedia.org/wiki/Megabyzus]

JÚDEA

Folyt Jeruzsálem újjáépítése. Továbbra is felfegyverkezve dolgoztak. De nem csak a támadások ellen védekeztek, hanem életmódjuk megóvása érdekében is: szombatonként bezárták a város kapuit, hogy olyankor az idegenek ne tudjanak ott kereskedni. 

KÍNA

Ebben az évtizedben továbbra is a Csou-dinasztia-beli Csen-ting Vang uralkodott. 

40. Periklész, az "igazi" politikus és néhány görög misztériumkultusz [i.e. 470-460]

PERZSA BIRODALOM

Előzmények: Baktria, a Perzsa Birodalom legkeletibb tartománya volt, kb. a Kaukázusnál. A zend nyelvet beszélhették. Itt élt Zarathusztra is. 

I.e. 469-467 között a görögök teljesen kiűzték a perzsákat Európából. Maga, Xerxész is ott volt a csatában, az Eurümedón-folyó torkolatánál.

Xerxész hazatért és folytatta kicsapongó életét, fölösleges kegyetlenkedéseit. A nép meggyűlölte őt. I.e. 465-ben testőreinek vezére, Artabanosz és egy eunuch; Mithriadész palotaforradalmat robbantott ki és megölték a nagykirályt. Ezt követően a gyanút a király elsőszülött fiára, Dáriuszra terelték. A király második fia, Artakhsaszjá/ Artaxerxész első dühében megölte testvérét és elfoglalta a trónt. Ekkor kb. 35 éves volt. 

Artaxerxész [https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Artakhsaszj%C3%A1_perzsa_kir%C3%A1ly]

 Ő fogadta be országába a az Athénből száműzött Themisztoklészt, annak ellenére, hogy a görög férfinak óriási szerepe volt a perzsák elleni görög győzelemben. 

I.e. 463-ban a Perzsa Birodalom legkeletibb tartományában, Baktriában zendülés tört ki, s ugyanekkor felkelés tört ki Egyiptomban is. A baktriai zendülést Artabanosz satrapa vezette, az egyiptomit pedig Inarosz (III. Pszammetik fáraó fia). Inarosz a líbiaiakkal együtt harcolt és a görögöktől is kért segítséget. Kimón, a Déloszi Szövetség élén eleget tett a segélykérésnek. 

 A egyiptomi-líbiai-görög sereg Memphisznél ostromgyűrűbe zárta a perzsákat, de a várost elfoglalni nem tudták. A perzsa hadvezér Megabyzos volt, (aki egyébként a 480 körüli görögök elleni harcokban is részt vett, s azt követően Szíria satrapája lett).

Megabyzos [https://en.wikipedia.org/wiki/Megabyzus]

 Megabyzos szavát adta, hogy nem fogják bántani Egyiptomban szerzett foglyait. Ennek ellenére Xerxész felesége, Amestris kivégeztette őket. Megabyzos ekkor fellázadt Amestris ellen.

 Később Megabyzos megmentette Artaxerxész nagykirályt egy oroszlántól egy vadászat során. Ugyanezzel azonban megsértette azt a szokásjogot, hogy a vadászat során először a nagykirály ölhet. Ezért száműzték őt. Nem sokkal később magát leprásnak kiadva kért és kapott kegyelmet, hogy visszatérhessen Szúzába.

Artaxerxész uralkodása alatt épült a perszepoliszi palotában a "Százoszlopos csarnok". Valláspolitikáját a tolerancia jellemezte. 

A Szászoszlopos csarnok romjai [https://hu.wikipedia.org/wiki/Perszepolisz]

 A nagykirály pohárnoka egy Nehémiás nevű zsidó volt. Amikor a pohárnok hallott őshazája nehéz helyzetéről, kérelmet nyújtott be a nagykirálynak, hogy hazatérhessen és ő lehessen Júda kormányzója. Az engedélyt meg is kapta. Egy Esdrás nevű másik zsidóval együtt ment vissza Jeruzsálembe, i.e. 460 körül. Artaxerxész azt mondta, hogy Esdrás legyen a felelős népének oktatásáért és a vallási reformért. Nehémiásnak pedig megengedte, hogy Jeruzsálem városfalait felépítse.

JÚDEA (A Perzsa Birodalom része)

Miután a szamaritánusokat elutasították a zsidók, azok igyekeztek megakadályozni a templomépítést és támadásokat intéztek ellenük. Így a jeruzsálemi templomot némi ellenállás közepette építették újjá Nehémiásék.

"legényeimnek csak a fele végezte a munkát, a másik fele dárdával, pajzzsal, íjjal és páncéllal volt fölfegyverkezve. [...] Mindegyik építőnek derekára volt kötve a kardja, úgy építettek. [...] ha kürt hangját halljátok, gyűljetek ide, hozzánk. [...] még a vízhez is mindenki kopjával ment." [Biblia, Nehémiás könyve]

APPENINI-FÉLSZIGET

Előzmények: A Rómától délre lévő terület, ahol volscusok éltek, egyben etruszk kalózok lakóhelye volt ezekben az időkben. Korábban Tarquinius Superbus (akit később száműztek Rómából, mert Tarquinius volt és ekkor Kümében telepedett le) bevonta a terület lakosait a latin szövetségbe. De később azok kiváltak belőle és inkább a velük együtt élő volscusokhoz pártoltak.

I.e. 468-ban a rómaiak meghódították a tőlük délre levő területet. Egy évvel később megalapították Antium latin coloniát. 

I.e. 461-ben Lucius Quinctius Cincinattus fiát, Caeso Quinctiust bíróság elé állították, mert egy vitában tettlegességig ment. Úgy tűnt, hogy el fogják ítélni, de az éjszaka leple alatt az etruszkokhoz menekült. 

I.e. 460-ban fellázadt rabszolgák elfoglalták a Capitoliumot és az ellenük folytatott küzdelemben elesett az aktuális consul, Publius Valerius Publicola. Helyére a patríciusok támogatásával Cincinattust választották meg. 

Cinncinatus [https://www.worldhistory.org/Cincinnatus/]

SZICÍLIA

Szürakuszaiban i.e. 467-ben Thraszibülosz demokráciát vezetett be. A város tovább terjeszkedett a szigeten. 

Akragasz uralkodója, Teron után fia, Thraszidéusz lett, majd az ő bukása után Akragasz demokratikus városállammá alakult. Az Athén és Szürakuszai közötti ellenségeskedésben semleges maradt.

Akragaszi romok [https://hu.wikipedia.org/wiki/Agrigento_r%C3%A9g%C3%A9szeti_lel%C5%91helyei]

BALKÁN-FÉLSZIGET

Előzmények: Miltiádész i.e. 499-ben csatlakozott a Perzsa Birodalom elleni ión felkeléshez. Majd i.e. 490-ben, a marathoni csatában a 10 sztratégosz egyike volt, sőt ő lett az ellenállás vezére, a stratégia kitalálója - az, aki dicsőségével kivívta Themisztoklész (aki a tengeri flotta felszerelését propagálta a második nagy perzsa támadás előtt) irigylését. Majd a perzsák mellett kiálló görög szigetek elleni bosszúhadjáratával felsült, és súlyos lábsérülésébe belehalt. 

Argosz az i.e. VII. század óta a Peloponésszoszi-félsziget vezető városállama volt, egészen Spárta megerősödéséig

 Miután Spárta meghódította Messzinát és annak lakosait rabszolgasorba taszította (ők voltak a helóták),a város szövetségeseket keresett ahhoz, hogy megakadályozza, hogy a helóták külső segítséget kapjanak. Maguk a spártaiak viszont gyakran segítettek más városoknak azok türannoszai, uralkodói ellen. Spárta legnagyobb ellenfele a Peloponésszoszi-félszigeten Argosz volt. A félszigeten minden városnak végül döntenie kellett, hogy Spárta vagy Argosz mellett áll. A Spárta által vezetett szövetséget akkoriban "Spárta és szövetségesei"-nek nevezték, csak utólag nevezzük Peloponésszoszi Szövetségnek.

Aigina szigetén dórok éltek és hajózással és kereskedelemmel foglalkoztak. I.e. 492 körül behódoltak Dareiosz perzsa nagykirálynak. 

Korinthoszt is dórok lakták (ők is szerepet vállaltak a perzsák elleni háborúban).

I.e. 470 körül athéni megrendelésre Pheidiasz elkészítette a marathóni győzelem emlékére emelt szoborcsoportját, melynek központi alakja Miltiádész, s melyet Delphoiban állítottak fel.

 Ő alkotta az athéni Akropoliszon felállított, 9 m magas Promakhosz Athéna szobrot is.

Promakhosz Athéna [https://en.wikipedia.org/wiki/Athena_Promachos]

I.e. 469-ben Kimón újabb nagy győzelmet aratott a perzsák fölött az Eurümédón-folyó torkolatánál. Ezzel megerősítette a Déloszi Szövetség helyzetét a béketárgyalások előtt. 

I.e. 468 után a makedón Alexandrosz mükénéi menekülteket fogadott be és két várost alapított, melyekkel igyekezett a hellénekhez való tartozását kifejezni. Ez a két város Hérakleion és Dion volt.

 Szophoklész ebben az évben aratta első drámaírói győzelmét, Aiszkülosszal szemben, Triptolemosz c. tragédiájával.

Szophoklész [https://www.lira.hu/hu/szerzo/szophoklesz]

 I.e. 464-ben súlyos földrengés pusztított Lakedaimónban. A helóták életében ez egy "utolsó csepp" lehetett, mert ezt követően fellázadtak Spárta ellen. A spártaiak annyira megszorultak, hogy Athéntól kértek segítséget. 

Periklész (már 42 éves felnőttként) már vezető szerepben volt Athénban. Mellette szintén meghatározó politikusok voltak Kimón, Ephialtész és Ariszteidész. Kimón és Ariszteidész határozottan az arisztokratákat képviselték, Ariszteidész hozta létre a Déloszi Szövetséget, folytatni akarták a perzsa-ellenes harcot és fenn akarták tartani a jó viszonyt Spártával. Hogy szembehelyezkedjenek velük, Periklész és Ephialtész a demokrata-oldalt választotta (noha Periklész maga is arisztokrata-származású volt és korábban antidemokratikus nézeteket vallott). A Spártával való szövetséget idejétmúltnak tartották és el akartak tőle szakadni.

Amikor a helótalázadás miatt a spártaiak segítséget kértek Athéntól, Periklész és Ephialtész minden erejével azon volt, hogy elutasítsák a kérést. 

I.e. 463-ban Kimónt azzal vádolták, hogy megvesztegette az ellenség, a makedón király, I. Alexandrosz. A Kimón elleni perben Periklész ügyészi szerepet vállalt. (Kb. 30 évvel korábban ugyanezzel vádolta Periklész apja (Xanthipposz) Kimón apját (Militádészt). Miltiádészt akkor börtönbe zárták és hatalmas pénzbüntetésre ítélték. Miltiádész a börtönben pár nap után belehalt háborús sebesülésébe, pénzbütetését Kimón fizette meg.) Ebben a perben Kimónt felmentették, s az ítélet még tovább növelte népszerűségét és tekintélyét.

 Kimón ekkor felajánlotta, hogy saját vezérletével visz 4000 nehéz fegyverzetű katonát Spárta megsegítésére és el is indultak. Ez a 4000 fő azonban a tehetősebb athéni polgárok közül került ki, ezért távollétükben megerősödött a szabad születésű, szegényebbekből álló demokrata szárnya a népgyűlésnek.

Kimón serege azonban Spártánál olyannyira eredménytelen volt, hogy a spártaiak azzal vádolták, hogy összejátszik a helótákkal és sértő módon inkább hazaküldték őt és seregét.

Ezt kihasználva Periklésznek sikerült a közhangulatot Kimón ellen fordítania és elérték, hogy i.e. 461-ben Kimónt cserépszavazással száműzzék Athénból 10 évre (Spárta-barátság miatt).

Ugyanebben az évben Ephialtész gyilkosság áldozata lett. Így a politikai vezetés egyedül Periklész kezébe került.

 Periklész folytatta a populista politikát, pl. lehetővé tette a szegények ingyenes színház-látogatását.

I.e. 461-ben az athéniak szövetségre léptek Spárta ős-ellenségével, Argosszal. Az addig a Peloponoésszoszi (spártai) Szövetséghez tartozó Megara is kilépett és átlépett a Déloszi (athéni) Szövetségbe. 

I.e. 460-ban kitört az első peloponésszoszi háború. Az argosziak athéni segítséggel győztek Spárta fölött. Az athéniak blokád alá vették Aigina szigetét, s vereséget mértek az azt felmenteni igyekvő Korinthoszra. 

Kimón [https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Kimon.jpg]

Periklész [https://hu.pinterest.com/pin/366410119666010268/]

 Az egyik ókori görög vallás az Adonisz misztérium-kultusz volt. Az elnevezés a sémi "adon" = "úr" szóból származott. Ez a meghaló és feltámadó isten állt a misztérium középpontjában. A görög mítosz szerint Adonisznak az év egyik részét a nevelőanyjánál, Perszephonénál kell töltenie, az alvilágban, egyharmadát pedig szeretőjénél, Aphroditénál a földön. A harmadik harmadról szabadon dönthetett és Aphroditét választotta. A nyári hérics az ő véréből származik. Mint mítoszából is látszik, ő egy termékenységisten; télen az alvilágban tartózkodik, a vegetációs időszakban pedig a földön. Ősszel gyászszertartásokkal, tavasszal örömünnepekkel emlékeztek meg róla. Adoniszkertecskékkel tisztelték (ezek agyagedényekbe ültetett, gyorsan kivirágzó és gyorsan elvirágzó növények közé kis Adonisz-képmásokat helyeztek).

nyári hérics (Adonis aestivalis) [https://hu.museum-digital.org/object/908968]

 Ekkortájt alakult ki az orphikus misztériumkultusz, melynek főistene Dionüszosz. A kultusz Orpheusz és Eurüdiké legendáján alapult. Orpheusz egy meghaló és feltámadó isten. A beavatottak végső célja az volt, hogy megszabaduljanak a lélekvándorlás körforgásából, tisztaság, lemondás, erkölcsös élet és mértékletesség által. A kultusz követőinek sírjában, aranytáblácskákat találtak (halott-útleveleket), melyek segítséget nyújtottak, hogy a halott kiismerje magát az alvilágban, illetve a lélek kívánalmai voltak rajta azt illetően, hogy hogyan fogadják őt odaát. [Nagy valláskalauz]

orfikus aranylemezke [https://okorportal.hu/wp-content/uploads/2019/12/2018_2_egyed.pdf]

 A szamothrakéi misztériumkultuszban a tengerhajózás patrónusait tisztelték. A beavatottak bíborszín vállszalagot kaptak, ami ellenállóvá tette őket a viharokkal szemben és mágnesvasból való gyűrűt, ami az istenekkel való állandó kontaktus szimbóluma volt. A fallikus szobrok és a háromszögű női jelképek tanúsága szerint a vallás a termékenység és az újjászületés kérdéseivel foglalkozott. [Nagy valláskalauz]

 Az eleusziszi misztériumkultusz is századokra nyúlt már vissza ekkoriban. A kultusz szertartásait csak a beavatottak tarthatták, de bárki részt vehetett rajtuk, aki nem követett el gyilkosságot. Az ünnepség kezdetén Athénnál rituálisan megfürödtek a tengerben, majd Eleusziszba vonultak és ott, egy fáklyákkal megvilágított csarnokban szavaltak, előadásokat rendeztek, drámákat mutattak be. A kultusz középpontjában két istennő állt; Démétér, a bő gabonatermés istennője, és ennek lánya, Perszephoné, akit Hádész elragadott, ezért az évnek csak kétharmad részét tölthette a földön. Visszatérése a tavaszt jelenti. Fennmaradt egy legenda a perzsa háborúk idejéből, miszerint akkor sem maradtak el a misztériumjátékok, amikor Athént és Eleusziszt is kiürítették. Csak ekkor az istenek maguk adták elő. Állítólag perzsa kémek látták, amint porfelhő szállt fel és hallották az Eleuszisz felé igyekvő isteni vendégek kiáltásait. Ugyan ezen a napon történt, hogy a perzsák vereséget szenvedtek a szalamiszi csatában. [Misztikus történetek gyűjteménye]

Egy fogadalmi emléktábla az eleusziszi misztériumokat ábrázoló jelenettel [https://www.researchgate.net/profile/Ede-Frecska/publication/260552940_The_Eleusinian_mysteries_Az_eleusziszi_miszteriumok/links/0deec5318a44e5b153000000/The-Eleusinian-mysteries-Az-eleusziszi-miszteriumok.pdf]

MAKEDÓNIA

Makedónia területén az athéniak számára értékesnek tűnt Amphipolisz /Enneahodoi városa, ahol trákok éltek. I.e. 464-ben megpróbálták megvetni a lábukat ott, de a trák edonok törzse legyőzte őket és a telepeseket (10.000 athénit) lemészárolták. 

Amphibolis városfalának és hídjának maradványai [https://hu.wikipedia.org/wiki/Amphipolisz]

ÍR-SZIGET

I.e. 463-ban Connla Cáem (a Szép) lépett a trónra, a kettővel korábbi királynak a fia, ismét királygyilkosság által.

KÍNA

A Csou-dinasztiában i.e. 469-ig Jüan Vang uralkodott, majd i.e. 468-tól Csen-ting Vang.

39. A Perzsa Birodalom napja hanyatlani kezd [i.e. 480-470]

PERZSA BIRODALOM

 Előzmények: Xerxész folytatta apja bosszú-hadjáratát a balkáni görögök ellen, de végül vereséget szenvedett. 

 A perzsa nagykirály, Khsajársá utolsó éveit leginkább az élvezetek hajszolása töltötte ki. Oktalan kicsapongásai és fölösleges kegyetlenkedései gyűlöletessé tették őt népe előtt. 

 Perszepoliszban még folytak fényűző építkezések, még útjára indult egy Afrikát megkerülő hajós expedíció, de a Birodalom már romlott. 

BALKÁN-FÉLSZIGET

Előzmények: A görögök - összefogásuknak, ravaszságuknak és kitartásuknak köszönhetően - óriási győzelmet arattak a perzsák fölött. A 10 éve fenyegető perzsa veszélyt végre elhárították.

 I.e. 480-ban már létezett a Boiótiai Szövetség, aminek Thébai volt a vezetője. Mivel a görög-perzsa háborúkban Thébai a perzsa oldalra került, a szövetség is perzsa oldalon harcolt. Boiótia területére a trójai háború után érkeztek görögök, de trákok és föníciaiak is éltek a régióban. Szövetségük szimbóluma a két oldalán bemélyedő pajzs volt.

 A plataiai csata után Ariszteidész (aki a thermopülai csatát megelőzően a szárazföldi hadsereg fejlesztése mellett állt ki az athéni politikában, s ekkor már kb. 60 éves volt) felkarolta Kimónt (aki a marathoni hős, Miltiádész fia volt, aki apja halála után annak büntetését megfizette, aki részt vett a thermopülai csatában és mostanra kb. 30 éves volt. Amikor a görög szigeteket szabadította fel a perzsa hatalom alól, a hadizsákmányokból és hadifoglyokért kapott váltságdíjakból szépen meggazdagodott), de nem önzetlenül, hanem hogy nagyobb ereje legyen politikai ellenfelével, Themisztoklésszel (aki a thermopülai csatát megelőzően a hajóflotta fejlesztését propagálta, aki kitalálta a thermopülai csata stratégiáját és aki mostanra 45 éves volt) szemben. 

 Ebben az évben a 20 éves Pheidiaszt már a szobrászat elismert mestereként tartották számon, Athénban több megrendelést kapott. Kezdetben festéssel is próbálkozott. Jelentős pl. a marathoni győzelem c. szoborcsoportja, melynek központi alakja Miltiádész. Ezt Delphoiban helyezték el. Szintén ő alkotta az athéni Akropolisz Parthenónjába a 9 m magas Pallasz Athéné szobrot, melynek sisakját a hajósok is láthatták a tengerről. 

Pheidiasz [https://hu.wikipedia.org/wiki/Pheidiasz]

Pheidiasz elefántcsontból és aranyból készült Athéné-szobra [https://hu.wikipedia.org/wiki/Pheidiasz]

 Egy még nem egészen 200 éves, trák-görög lakosságú városban, Abdérában megszületett Prótagorasz, leendő szofista gondolkodó. 

Abdéra először görög gyarmatvárosként létesült, majd elpusztult, majd a perzsák elől menekülő (a kis-ázsiai Theoszból érkezett) görögök alapították újra. A görög-perzsa háborúk során Xerxésznek volt bázisa. A városlakók korlátoltsága és meggondolatlansága közmondásos volt abban az időben.

Abdéra és Theosz [https://hu.wikipedia.org/wiki/Abd%C3%A9ra]

 Mivel a Boiótiai Szövetség perzsa oldalon harcolt a görög-perzsa háborúkban, i.e. 479-ben, a plataiai csata után a győztes görög városállamok feloszlatták.

 Miután Athént újjáépítették és falait megerősítették és Themisztoklész és Ariszteidész elsimította nézeteltéréseit, Themisztoklész  (49 éves) mégis elvesztette az emberek bizalmát - arroganciája miatt. I.e. 476-ban száműzte őt a város. Ekkor Argoszba ment, de közben a spártaiak is megvádolták - a perzsákkal való összeesküvéssel. Ekkor Kerkirára menekült, majd Makedóniába (ahol Alexandrosz segített neki) s végül Kis-Ázsiába. Athénban maradt vagyonát elkobozták, noha barátai megmentették annak egy részét a számára. 

Egy Themisztoklészt kiszavazó cserépdarab [https://hu.wikipedia.org/wiki/Themisztokl%C3%A9sz]

 Themisztoklész után az athéni flotta főparancsnoka Xanthipposz lett, majd hamarosan Athén arkhónja is ő lett (41 éves ekkor, fia, Periklész pedig 16).

 A Földközi-tenger térségében a görögök-lakta szigetek közül már csak Ciprus volt perzsa uralom alatt. De i.e. 478-ban a görög flotta több várost megszerzett ott is. Ezek a városok valamilyen szinten megpróbálták átvenni a demokrácia intézményeit is. 

 Sziküon hadai a mükaléi csatában rendkívüli hősiességről tettek tanúbizonyságot. Athén egyre nyomasztóbb fölénye a Déloszi Szövetségben őket is zavarta.

Sziküón a Peloponésszoszi-fsz. északi részén egy pár száz éves, ión, majd dór város volt.

 I.e. 478-ban az athéni flotta elfoglalta Büzantiont.

Két évszázaddal korábban még Megara alias Attika Korinthoszhoz tartozó terület volt. Amikor i.e. 667-ben a helyiek kivívták függetlenségüket, akkor alapították meg Büzantiont (amit Büzasz királyról neveztek el) és Khalkédónt is.

 A ciprusi és a büzantioni csatákat is Pauszaniasz, spártai hadvezér vezette (aki Leónidasz kiskorú fia fölött régenskedett Spártában).

 Azonban elkezdett terjedni egy pletyka (valószínűleg az athéni arkhón, Ariszteidész által), miszerint Pauszaniasz titokban megegyezett Artabanosszal (a perzsa nagykirály, Xerxész testőr-parancsnokával).

Amikor megfelelő helyekre elért a pletyka, Pauszaniaszt visszahívták Spártába és pert indítottak ellene, árulás vádjával. Ártatlansága tisztázódott, de ez volt az a pont, amelyen azt mondta, hogy Spárta nem vesz tovább részt Athén háborúiban. Lemondott a régensségről és Bizantiumba ment.

 A spártai II. Leótükidasz (13 éves volt ekkor) azt a javaslatot tette a görög szövetségnek, hogy a kis-ázsiai görögöket telepítsék át a Balkán-félszigetre, mert csak így lehet őket tartósan felszabadítani  a perzsa uralom alól. Az athéni Xanthipposznak azonban ez nem tetszett. A kis-ázsiai ión városok Athén gyarmatai voltak, így ő ott helyben akarta megvédeni őket. Spárta kiszállt a Déloszi Szövetségből, Athén pedig átvette annak vezetését. A tagok megegyeztek abban, hogy a szövetségben való részvétel nem csak katonákban megoldható, hanem hajó- vagy pénzbeli hozzájárulással is. 

 A 10 éven át tartó perzsa háborúk során az athéniak úgy tűnik, hogy "nyitott szemmel jártak", ugyanis most sokat átvettek a perzsák birodalom-irányító módszereiből. Ilyen volt a közös háborúhoz való pénzbeli hozzájárulás lehetősége a szövetségesek részéről, valamint az is, hogy az athéniak minden szövetséges városba "megfigyelőket" küldtek, akiknek az volt a dolguk, hogy megelőzzék a felkeléseket, számon tartsák a hozzájárulásokat és kivizsgálják és jelentsék az Athénra leselkedő veszélyeket. 

I.e. 474-ben a szicíliai szürakuszai városának királya, I. Hierón segítséget küldött az Appenini-félszigetre az ottani görög gyarmatvárosnak, Kümének, hogy azok leverhessék az etruszkok lázadását. Elsöprő vereséget mértek rájuk. 

A következő évben  I. Hierón hírét vette Aiszkhülosznak, aki nem csak a perzsák elleni harcokban tüntette ki magát (pl. a mükaléi csatában), hanem a drámaírásban is (a "Perzsák" című darabja elég híres lett). Úgy döntött, hogy meghívja magához. 

 A már 52 éves Aiszkhülosz oda is utazott, s a frissen megalapított Aitné városát az "Aitnei nők" c. munkájával köszöntötte.

  Pauszaniasz (akit az athéni Ariszteidész megvádolt azzal, hogy szövetkezett a perzsa nagy király testőrével, s aki emiatt lemondott régensségéről és Büzantionba ment), most,  i.e. 471-ben visszatért Spártába. Azonban az athéni Kimón (akit Ariszteidész felkarolt) elűzte őt a hadsereg éléről. Kimón lett a fővezér.

 Aiszkhülosz, aki már visszatért Szicíliáról, i.e. 471-ben ismét visszautazott oda, hogy jelen legyen, amikor betanítják és bemutatják ott is a "Perzsák" című művét Szürakuszaiban.

 I.e. 470-ben, Athénban egy középosztálybeli családban, egy szobrász apától és egy bábaasszony anyától megszületett Szókratész, leendő filozófus.

 A század folyamán a delphoi papság hűsége ingadozott a perzsák és a görögök, illetve a görög városállamok között. Ez pedig csökkentette a tekintélyüket. A papok perzsa-barátsága ellenére Xerxész egy alkalommal kiraboltatta a jóshelyet. 

SZICÍLIA ÉS KARTHÁGÓ

I.e. 478-ban a Földközi-tenger térségében teljes napfogyatkozás volt. Legjobban a Szicíliáról és Karthágóból látszott, valamint Krétáról és a Gibraltári-szoros területéről.

Ebben az évben meghalt Gelón, Szürakuszai türannosza. Státuszát ezután testvére, Hieron örökölte.

I. Hieron [https://cs.wikipedia.org/wiki/Hier%C3%B3n_I.]

Szürakuszai-i romok 

I.e. 474-ben Hieron a küméi flottával összefogva legyőzte az egyesült etruszk-karthágói flottát, a küméi csatában. Ezzel átvették a hatalmat Korzika és Elba szigete és a Földközi-tenger nyugati medencéjének hajózása fölött is.

I.e. 473-ban Hieron meghívta a híres athéni drámaírót, Aiszkhüloszt magához.

I.e. 471-ben bemutatták Aiszkhülosz "Perzsák" c. drámáját, ami a perzsák elleni görög győzelemről szólt.

Gelón [https://cs.wikipedia.org/wiki/Gel%C3%B3n]

KORZIKA

Előzmények: A főníciai és az etruszk hódítók után érkeztek a görög telepesek, főleg phókisziak. Ez nem tetszett a tengeri kereskedelmet uraló karthagóiaknak. A karthagóiak az etruszkokkal kötöttek szövetséget. A szigetet sikerült visszavonniuk karthagói fennhatóság alá.

Az i.e. 747-es küméi csata után (ami az Appenini-fsz.-en zajlott le) egy rövid időre Korzika küméi-szürakuszai-i - azaz görög befolyás alá került, de ez rövid ideig tartott. Hamarosan ismét a karthagói befolyás lett erősebb.

MAKEDÓNIA

Előzmények: I. Alexandrosz makedón király úgy forgatta a lapjait, hogy a görögök is és a perzsák is a barátjuknak higgye, s eközben a saját országa és népe a legkevesebb veszteséggel vészelje át a népek egymásnak feszülését.

 Miután a perzsák veszítettek a görögökkel szemben, Alexandrosz a perzsák ellen fordult és területeket hódított el tőlük. Ezzel azonban a szintén terjeszkedő Déloszi Szövetség érdekeivel került szembe. 

 A görögöknél hazaárulónak kikiáltott, Makedóniába menekülő Themisztoklésznek először ő nyújtott segítséget nyújtott.

TRÁKIA

Xerxész visszavonulása után a trákok visszanyerték függetlenségüket.

APPENNINI-FÉLSZIGET

Előzmények: Cumae (Kümé) egy görög gyarmat volt a félsziget D-Ny-i részén. Majd az innen származó telepesek alapítottak kolóniákat Szicílián. Az i.e. VI. századra a félszigeten Kümé a vidék legbefolyásosabb városa lett. Ez természetesen nem tetszett az őshonos etruszkoknak, akik, a többi őslakos néppel együtt fel is lázadtak ellenük. Azonban a küméiek leverték őket. 

A küméi flotta i.e. 474-ben összefogott a szürakuszaiakkal és elsöprő vereséget mért az etruszkokra. Ez a veszteség nagy (negatív) hatással volt a tengerparti etruszkok teljes kultúrájára, a Pó-vidéken élő etruszkok települései azonban fejlődésnek indultak. 

ÍR-SZIGET

Irereo Fáthach, a Bölcs, i.e. 474-ig uralkodott. Ekkor őt Fer Corb, a hárommal korábbi király fia váltotta, ismét királygyilkosság által. 

BRIT-SZIGET

I.e. 482-ben, az öt király háborújának idején. Pinner Loegria szerezte meg a trónt a Cornwalli-háztól. De uralma nem terjedt ki a teljes királyság területére.

NYUGAT-EURÓPA

Dél-Nyugat-Európától a Kárpát-medencéig kelták népesítették be Európát. Sőt megjelentek Egyiptomban, a fáraó testőreiként is! A Kárpát-medencében továbbépítették a korábbi népek által megkezdett földvárakat és utakat is építettek, kereskedelmi és katonai céllal. Mindeközben keveredtek a helyi népekkel

A szárazföldi kelták főistene Taranisra volt, aki egy időjárásisten volt ("menydörgető"). Cernunnos volt az élőlények ura, akit szarvasaganccsal ábrázoltak és termékenységisten volt. Tisztelték még Belenust, a fényistent, és feleségét, Belisamát, a tűz-istennőt. A lovakat, szarvasokat, medvéket, bikákat és varjakat szentnek tekintették. Kultuszuk nagy jelentőséget tulajdonított a tölgyfának és a tiszafának. Papjaik a druidák voltak, akik fehér ruhát viseltek és feladataik közé tartozott, hogy holdas éjszakákon aranysarlóval gyűjtsenek tölgyfákról fagyöngyöt. Női papság is volt (driadok), ők inkább a látomásokkal foglalkoztak. [Nagy valláskalauz]

Taranis [https://it.wikipedia.org/wiki/Taranis]

Cernunnos [https://en.wikipedia.org/wiki/Cernunnos]

KÁRPÁT-MEDENCE

A Dunántúlon illír-pannon törzsek éltek, az Alföldön szkíták, Erdélyben dákok.

A szkíták vallásában a legfőbb isten az égisten, Papaiosz volt, akinek felesége, Api a földistennő volt. A napisten, Oisztoszürosz, a holdistennő, Argimpasza. A fejedelmeket kurgánokba (halomsírok alá, fakamrákba) temették. Ilyenkor feleségeit, kíséretét és lovait is megölték és eltemették a fejedelemmel együtt. Az isteneknek többnyire lovakat áldoztak. A hadistent egy vaskard szimbolizálta. A sámánt, ha a jóslata nem vált be, megölték. [Nagy valláskalauz]

Argimpasza [https://hu.pinterest.com/pin/418623727863493691/]

Papaiosz [https://paganimagevault.tumblr.com/post/697785050582941696/scythian-god-papaios-by-unknown-artist-papaios]

KÍNA

Előzmények: I.e. 495 körül Konfúciuszt száműzték, politikai belviszályok miatt. Ekkor fejedelemségről fejedelemségre vándorolt tanítványaival.

I.e. 482-ben, 68 évesen Konfúciusz hazatérhetett. Ekkor már számos tanítványa volt. Életében nem írt le semmit, csak szóban tanított. Két saját gyermeke volt és az unokahúgát is ő nevelte. 3 évvel később, i.e. 479-ben meghalt.

Konfúciusz [https://tudomanyplaza.hu/egy-vervonalhoz-tartoznak-konfuciusz-utodok/]

 I.e. 470-ben megszületett Mo Ti, leendő filozófus, aki gyermekként klasszikus szövegeken alapuló oktatásban részesül majd.