PERZSA BIRODALOM
Előzmények: Xerxész folytatta apja bosszú-hadjáratát a balkáni görögök ellen, de végül vereséget szenvedett.
A perzsa nagykirály, Khsajársá utolsó éveit leginkább az élvezetek hajszolása töltötte ki. Oktalan kicsapongásai és fölösleges kegyetlenkedései gyűlöletessé tették őt népe előtt.
Perszepoliszban még folytak fényűző építkezések, még útjára indult egy Afrikát megkerülő hajós expedíció, de a Birodalom már romlott.
BALKÁN-FÉLSZIGET
Előzmények: A görögök - összefogásuknak, ravaszságuknak és kitartásuknak köszönhetően - óriási győzelmet arattak a perzsák fölött. A 10 éve fenyegető perzsa veszélyt végre elhárították.
I.e. 480-ban már létezett a Boiótiai Szövetség, aminek Thébai volt a vezetője. Mivel a görög-perzsa háborúkban Thébai a perzsa oldalra került, a szövetség is perzsa oldalon harcolt. Boiótia területére a trójai háború után érkeztek görögök, de trákok és föníciaiak is éltek a régióban. Szövetségük szimbóluma a két oldalán bemélyedő pajzs volt.
A plataiai csata után Ariszteidész (aki a thermopülai csatát megelőzően a szárazföldi hadsereg fejlesztése mellett állt ki az athéni politikában, s ekkor már kb. 60 éves volt) felkarolta Kimónt (aki a marathoni hős, Miltiádész fia volt, aki apja halála után annak büntetését megfizette, aki részt vett a thermopülai csatában és mostanra kb. 30 éves volt. Amikor a görög szigeteket szabadította fel a perzsa hatalom alól, a hadizsákmányokból és hadifoglyokért kapott váltságdíjakból szépen meggazdagodott), de nem önzetlenül, hanem hogy nagyobb ereje legyen politikai ellenfelével, Themisztoklésszel (aki a thermopülai csatát megelőzően a hajóflotta fejlesztését propagálta, aki kitalálta a thermopülai csata stratégiáját és aki mostanra 45 éves volt) szemben.
Ebben az évben a 20 éves Pheidiaszt már a szobrászat elismert mestereként tartották számon, Athénban több megrendelést kapott. Kezdetben festéssel is próbálkozott. Jelentős pl. a marathoni győzelem c. szoborcsoportja, melynek központi alakja Miltiádész. Ezt Delphoiban helyezték el. Szintén ő alkotta az athéni Akropolisz Parthenónjába a 9 m magas Pallasz Athéné szobrot, melynek sisakját a hajósok is láthatták a tengerről.
Miután Athént újjáépítették és falait megerősítették és Themisztoklész és Ariszteidész elsimította nézeteltéréseit, Themisztoklész (49 éves) mégis elvesztette az emberek bizalmát - arroganciája miatt. I.e. 476-ban száműzte őt a város. Ekkor Argoszba ment, de közben a spártaiak is megvádolták - a perzsákkal való összeesküvéssel. Ekkor Kerkirára menekült, majd Makedóniába (ahol Alexandrosz segített neki) s végül Kis-Ázsiába. Athénban maradt vagyonát elkobozták, noha barátai megmentették annak egy részét a számára.
Themisztoklész után az athéni flotta főparancsnoka Xanthipposz lett, majd hamarosan Athén arkhónja is ő lett (41 éves ekkor, fia, Periklész pedig 16).
A Földközi-tenger térségében a görögök-lakta szigetek közül már csak Ciprus volt perzsa uralom alatt. De i.e. 478-ban a görög flotta több várost megszerzett ott is. Ezek a városok valamilyen szinten megpróbálták átvenni a demokrácia intézményeit is.
Sziküon hadai a mükaléi csatában rendkívüli hősiességről tettek tanúbizonyságot. Athén egyre nyomasztóbb fölénye a Déloszi Szövetségben őket is zavarta.
Sziküón a Peloponésszoszi-fsz. északi részén egy pár száz éves, ión, majd dór város volt.
I.e. 478-ban az athéni flotta elfoglalta Büzantiont.
Két évszázaddal korábban még Megara alias Attika Korinthoszhoz tartozó terület volt. Amikor i.e. 667-ben a helyiek kivívták függetlenségüket, akkor alapították meg Büzantiont (amit Büzasz királyról neveztek el) és Khalkédónt is.
A ciprusi és a büzantioni csatákat is Pauszaniasz, spártai hadvezér vezette (aki Leónidasz kiskorú fia fölött régenskedett Spártában).
Azonban elkezdett terjedni egy pletyka (valószínűleg az athéni arkhón, Ariszteidész által), miszerint Pauszaniasz titokban megegyezett Artabanosszal (a perzsa nagykirály, Xerxész testőr-parancsnokával).
Amikor megfelelő helyekre elért a pletyka, Pauszaniaszt visszahívták Spártába és pert indítottak ellene, árulás vádjával. Ártatlansága tisztázódott, de ez volt az a pont, amelyen azt mondta, hogy Spárta nem vesz tovább részt Athén háborúiban. Lemondott a régensségről és Bizantiumba ment.
A spártai II. Leótükidasz (13 éves volt ekkor) azt a javaslatot tette a görög szövetségnek, hogy a kis-ázsiai görögöket telepítsék át a Balkán-félszigetre, mert csak így lehet őket tartósan felszabadítani a perzsa uralom alól. Az athéni Xanthipposznak azonban ez nem tetszett. A kis-ázsiai ión városok Athén gyarmatai voltak, így ő ott helyben akarta megvédeni őket. Spárta kiszállt a Déloszi Szövetségből, Athén pedig átvette annak vezetését. A tagok megegyeztek abban, hogy a szövetségben való részvétel nem csak katonákban megoldható, hanem hajó- vagy pénzbeli hozzájárulással is.
A 10 éven át tartó perzsa háborúk során az athéniak úgy tűnik, hogy "nyitott szemmel jártak", ugyanis most sokat átvettek a perzsák birodalom-irányító módszereiből. Ilyen volt a közös háborúhoz való pénzbeli hozzájárulás lehetősége a szövetségesek részéről, valamint az is, hogy az athéniak minden szövetséges városba "megfigyelőket" küldtek, akiknek az volt a dolguk, hogy megelőzzék a felkeléseket, számon tartsák a hozzájárulásokat és kivizsgálják és jelentsék az Athénra leselkedő veszélyeket.
I.e. 474-ben a szicíliai szürakuszai városának királya, I. Hierón segítséget küldött az Appenini-félszigetre az ottani görög gyarmatvárosnak, Kümének, hogy azok leverhessék az etruszkok lázadását. Elsöprő vereséget mértek rájuk.
A következő évben I. Hierón hírét vette Aiszkhülosznak, aki nem csak a perzsák elleni harcokban tüntette ki magát (pl. a mükaléi csatában), hanem a drámaírásban is (a "Perzsák" című darabja elég híres lett). Úgy döntött, hogy meghívja magához.
A már 52 éves Aiszkhülosz oda is utazott, s a frissen megalapított Aitné városát az "Aitnei nők" c. munkájával köszöntötte.
Pauszaniasz (akit az athéni Ariszteidész megvádolt azzal, hogy szövetkezett a perzsa nagy király testőrével, s aki emiatt lemondott régensségéről és Büzantionba ment), most, i.e. 471-ben visszatért Spártába. Azonban az athéni Kimón (akit Ariszteidész felkarolt) elűzte őt a hadsereg éléről. Kimón lett a fővezér.
Aiszkhülosz, aki már visszatért Szicíliáról, i.e. 471-ben ismét visszautazott oda, hogy jelen legyen, amikor betanítják és bemutatják ott is a "Perzsák" című művét Szürakuszaiban.
I.e. 470-ben, Athénban egy középosztálybeli családban, egy szobrász apától és egy bábaasszony anyától megszületett Szókratész, leendő filozófus.
A század folyamán a delphoi papság hűsége ingadozott a perzsák és a görögök, illetve a görög városállamok között. Ez pedig csökkentette a tekintélyüket. A papok perzsa-barátsága ellenére Xerxész egy alkalommal kiraboltatta a jóshelyet.
SZICÍLIA ÉS KARTHÁGÓ
I.e. 478-ban a Földközi-tenger térségében teljes napfogyatkozás volt. Legjobban a Szicíliáról és Karthágóból látszott, valamint Krétáról és a Gibraltári-szoros területéről.
Ebben az évben meghalt Gelón, Szürakuszai türannosza. Státuszát ezután testvére, Hieron örökölte.
I.e. 474-ben Hieron a küméi flottával összefogva legyőzte az egyesült etruszk-karthágói flottát, a küméi csatában. Ezzel átvették a hatalmat Korzika és Elba szigete és a Földközi-tenger nyugati medencéjének hajózása fölött is.
I.e. 473-ban Hieron meghívta a híres athéni drámaírót, Aiszkhüloszt magához.
I.e. 471-ben bemutatták Aiszkhülosz "Perzsák" c. drámáját, ami a perzsák elleni görög győzelemről szólt.
KORZIKA
Előzmények: A főníciai és az etruszk hódítók után érkeztek a görög telepesek, főleg phókisziak. Ez nem tetszett a tengeri kereskedelmet uraló karthagóiaknak. A karthagóiak az etruszkokkal kötöttek szövetséget. A szigetet sikerült visszavonniuk karthagói fennhatóság alá.
Az i.e. 747-es küméi csata után (ami az Appenini-fsz.-en zajlott le) egy rövid időre Korzika küméi-szürakuszai-i - azaz görög befolyás alá került, de ez rövid ideig tartott. Hamarosan ismét a karthagói befolyás lett erősebb.
MAKEDÓNIA
Előzmények: I. Alexandrosz makedón király úgy forgatta a lapjait, hogy a görögök is és a perzsák is a barátjuknak higgye, s eközben a saját országa és népe a legkevesebb veszteséggel vészelje át a népek egymásnak feszülését.
Miután a perzsák veszítettek a görögökkel szemben, Alexandrosz a perzsák ellen fordult és területeket hódított el tőlük. Ezzel azonban a szintén terjeszkedő Déloszi Szövetség érdekeivel került szembe.
A görögöknél hazaárulónak kikiáltott, Makedóniába menekülő Themisztoklésznek először ő nyújtott segítséget nyújtott.
TRÁKIA
Xerxész visszavonulása után a trákok visszanyerték függetlenségüket.
APPENNINI-FÉLSZIGET
Előzmények: Cumae (Kümé) egy görög gyarmat volt a félsziget D-Ny-i részén. Majd az innen származó telepesek alapítottak kolóniákat Szicílián. Az i.e. VI. századra a félszigeten Kümé a vidék legbefolyásosabb városa lett. Ez természetesen nem tetszett az őshonos etruszkoknak, akik, a többi őslakos néppel együtt fel is lázadtak ellenük. Azonban a küméiek leverték őket.
A küméi flotta i.e. 474-ben összefogott a szürakuszaiakkal és elsöprő vereséget mért az etruszkokra. Ez a veszteség nagy (negatív) hatással volt a tengerparti etruszkok teljes kultúrájára, a Pó-vidéken élő etruszkok települései azonban fejlődésnek indultak.
Irereo Fáthach, a Bölcs, i.e. 474-ig uralkodott. Ekkor őt Fer Corb, a hárommal korábbi király fia váltotta, ismét királygyilkosság által.
BRIT-SZIGET
I.e. 482-ben, az öt király háborújának idején. Pinner Loegria szerezte meg a trónt a Cornwalli-háztól. De uralma nem terjedt ki a teljes királyság területére.
NYUGAT-EURÓPA
Dél-Nyugat-Európától a Kárpát-medencéig kelták népesítették be Európát. Sőt megjelentek Egyiptomban, a fáraó testőreiként is! A Kárpát-medencében továbbépítették a korábbi népek által megkezdett földvárakat és utakat is építettek, kereskedelmi és katonai céllal. Mindeközben keveredtek a helyi népekkel
A szárazföldi kelták főistene Taranisra volt, aki egy időjárásisten volt ("menydörgető"). Cernunnos volt az élőlények ura, akit szarvasaganccsal ábrázoltak és termékenységisten volt. Tisztelték még Belenust, a fényistent, és feleségét, Belisamát, a tűz-istennőt. A lovakat, szarvasokat, medvéket, bikákat és varjakat szentnek tekintették. Kultuszuk nagy jelentőséget tulajdonított a tölgyfának és a tiszafának. Papjaik a druidák voltak, akik fehér ruhát viseltek és feladataik közé tartozott, hogy holdas éjszakákon aranysarlóval gyűjtsenek tölgyfákról fagyöngyöt. Női papság is volt (driadok), ők inkább a látomásokkal foglalkoztak. [Nagy valláskalauz]
KÁRPÁT-MEDENCE
A Dunántúlon illír-pannon törzsek éltek, az Alföldön szkíták, Erdélyben dákok.
A szkíták vallásában a legfőbb isten az égisten, Papaiosz volt, akinek felesége, Api a földistennő volt. A napisten, Oisztoszürosz, a holdistennő, Argimpasza. A fejedelmeket kurgánokba (halomsírok alá, fakamrákba) temették. Ilyenkor feleségeit, kíséretét és lovait is megölték és eltemették a fejedelemmel együtt. Az isteneknek többnyire lovakat áldoztak. A hadistent egy vaskard szimbolizálta. A sámánt, ha a jóslata nem vált be, megölték. [Nagy valláskalauz]
KÍNA
Előzmények: I.e. 495 körül Konfúciuszt száműzték, politikai belviszályok miatt. Ekkor fejedelemségről fejedelemségre vándorolt tanítványaival.
I.e. 482-ben, 68 évesen Konfúciusz hazatérhetett. Ekkor már számos tanítványa volt. Életében nem írt le semmit, csak szóban tanított. Két saját gyermeke volt és az unokahúgát is ő nevelte. 3 évvel később, i.e. 479-ben meghalt.
I.e. 470-ben megszületett Mo Ti, leendő filozófus, aki gyermekként klasszikus szövegeken alapuló oktatásban részesül majd.
JAPÁN
I.e. 476-ra datálják, hogy Itoku császárt Kósó követte a trónon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése