33.5. Ramszeszek, kérészéletű fáraók [i.e. 900-800]

EGYIPTOM

Széthnaht tehát polgárháborúban legyőzte a mostohaanya-régensből lett fáraónőt, Tauszertet.

Trónra lépett, s ezzel megalapította Egyiptom XX. dinasziáját.

Széthnaht [kép forrása: https://www.wikiwand.com/hu/Sz%C3%A9thnaht]

Származásáról annyit tudni, hogy valamilyen szintű rokonságban lehetett a XIX. dinasztiával.

Bakenhonszu főpap kvarcitsztéléje alapján legalább 4 évig uralkodott. A sztélé arról ad hírt, hogy Széthnaht megkezdte egy templom építését Karnakban Amon-Ré számára. Továbbá hogy saját sírt kezdett építtetni magának a Királyok völgyében, de a munkások véletlenül áttörték Amenmessze sírjának falát. Ezután Széthnaht Tauszert sírját sajátította ki.

 A Nagy Harris Papirusz szerint Széthnaht trónralépése előtt káosz uralkodott, az isteneket nem tisztelték és a szíriai Irszu uralkodott. Az Irszu egy gúnynév volt, jelentése „aki magát alkotta”. és hogy Széthnaht úgy űzte ki a szíriaiakat az országból, hogy azok még összerabolt kincseiket is hátrahagyták.

A Harris-papirusz [kép forrása: https://ntf.hu/index.php/2017/10/09/szepirodalom-az-okori-egyiptomban/]

 Széthnaht és főfelesége fia volt III. Ramszesz, aki apja halála után egy viszonylag stabil és békés államot örökölt. Mégsem apja volt a példaképe, hanem II. Ramszesz.

Miután Egyiptom közel-keleti szövetségese, a Hettita Birodalom elpusztult, igyekezett megerősíteni északi területeit.

A korábbi belviszályos időkben a líbiai törzsek elkezdtek beszivárogni és letelepedni a Nílus-deltában. Vezetőjük a maswasa törzs főnöke, Mesasar volt.

Mindeközben a tengeri népek is sokat támadták Egyiptomot. Céljuk az volt, hogy találjanak letelepedésre alkalmas helyeket (csakhogy ekkor már ezek az emberei életre ideális területek mind lakottak voltak). Nem csak harcosok vonultak, hanem a teljes népesség; asszonyokkal, gyerekekkel együtt. Persze a harcosok haladtak elől és törték az utat.

A fenyegetés Egyiptom szempontjából súlyos volt, hiszen Anatóliában és észak-szíriában sok várost és államot elpusztítottak már. III. Ramszesz megkapta III. Hammurapi ugariti király figyelmeztetését a veszélyről.

 Dzsáhiban gyűjtötte össze határvédelmi erőit, de erődrendszert telepített a tengerparton is, hogy felkészülten várja őket.

III. Ramszesz az 5. uralkodási évében vívta meg a Nílus-delta csatát a tengeri népek ellen.

Ez volt az egyik első olyan ütközet, ahol hadihajókkal vívtak (korábban a hajók csak arra szolgáltak, hogy tartalékos csapatokat és hadtápot szállítsanak).

Az egyiptomiaknak sikerült a part közelébe csalogatni az ellenfelet, s így már a parton álló íjászok is besegíthettek.

Az eseményeket a Medinet Habu-i templom képein képregényszerűen láthatjuk. Az oroszlánfejes hajók voltak az egyiptomiaké, a vízimadarasok pedig a tengeri népekéi.

III. Ramszesz halotti temploma Medinet Habuban [kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Medinet_Habu]

Medinet Habu-i templomrészlet [kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Medinet_Habu]

Csatajelenet a templom faláról [kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%ADlus-deltai_csata]

A teljes kép a Nílusdeltai csatáról [kép forrása: https://bencsik.rs3.hu/egyiptomi-tengeri-hajoepites-toertenete-i-e-1200-ig/100-hajok-toertenete-az-arboc-egyiptomi-toertenete.html?layout=blog]

A karnaki Ámon-templom falán így emlékszik egy büszke felirat a győztes csatára:

„Nagy rettegés van szívükben Egyiptomtól. Előrenyomulásuk véget ért. A lábuk nem áll meg, hanem fut. Lövészeik eldobták íjaikat. Gyors csapataik szíve elfáradt a meneküléstől. Felhasították a tömlőiket, földre dobták, megragadták zsákjaikat és elhajították. Líbia nyomorult, legyőzött fejedelme elmenekült a sötét éjszakában egyedül…”

Ugyanekkor a tengeri népek szárazföldi haderejét a dzsáhi csatában semmisítették meg. Erről a csatáról szintén a Medinet Habu-i halotti temploma ad hírt, melyen az ellenség az Égeikum és Anatólia jellegzetes fegyveréről, az egyenes hosszúkardról ismerhető föl.

A dzsáhi csata [kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Dzs%C3%A1hi_csata]

 A fáraó maga a Harris-papiruszon számol be győzelméről, s arról, hogy rabszolgaságba vetette ellenségeit; katonáikat pedig besorozta saját hadseregébe.

Mindeközben III. Ramszesz kereskedelmi expedíciókat is indított, tömjénért Puntba és rézért Atikába.

Két főfelesége volt. Az egyiktől, Iszet Ta-Hemdzserttől, aki idegen származású asszony volt, született Amonherhopsef, a másiktól, Tititől pedig Hekamaatré. Tije királynétól pedig egy harmadik, akit Pentawernek hívtak. S még három másik fia volt.

Iszet Ta-Hemdzsert [kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Iszet_Ta-Hemdzsert]

Idő közben Ámon papságának hatalma újra túlságosan megerősödött, a föld jelentős része az ő kezükben volt.

III. Ramszesz 22. uralkodási éve körül, miután első négy fia meghalt, az ötödik; Tititől született Hekamaatré lett a trónörökös. Már kezdetben aktív politikai szerepet vállalt.

Apja uralkodásának 27. évében Hekamaatré nevezte ki Amenemotepet Mut főpapjává.

A 29. uralkodási évben törhetett ki az izlandi Hekla vulkán, aminek hatása Egyiptomban rossz termést okozott.

A Dejr el-Medinai munkások, akik a királysírt építették, éheztek, nem kapták meg a bérüket. Ennek felelőse Ta vezír volt, akit értesítettek is a dologról. Amikor ő távol volt, mert istenszobrokat kellett beszereznie a szed-ünnepre, a munkások elhagyták a falut és betörtek több halotti templomba. A hatóságok nem tudták őket megállítani. Ez a történelem első ismert sztrájkja.

Végül Ta vezír hazaérve kibékítette a munkásokat, s megadta nekik járandóságukat.

III. Ramszesz uralkodásának 32. évében Tije, másodfelesége összeesküvést szőtt ellene, mert azt akarta, hogy az ő fia, Pentawer legyen a trón örököse. Lázadást szított háremhölgyei és mások bevonásával, fekete mágiát űztek és az Opet-ünnepen* megölték a fáraót – elvágták a torkát. Az eseményekről Torinói jogi papiruszból tudunk, mely a tárgyalást és az ítéletet örökítette meg. A főkolomposokat öngyilkosságra ítélték, a további résztvevőket pedig orruk és fülük levágására, amiért hagyták, hogy a háremhölgyek elcsábítsák őket.

*Opet-ünnep: Minden évben, Thébában tartották. Névadója Opet a víziló istennő, akit errefelé a termékenység megtestesítőjeként tiszteltek. Ilyenkor Karnak templomából több istenszobrot ünnepi menet kísért Luxor templomába. Ott az istenségek megfiatalodtak, s így megújultan térhettek vissza városaikba. [https://szirbekistvan.hu/eloadasok/egyiptom-nagy-unnepei/]

 

Opet-ünnep [kép forrása: https://szirbekistvan.hu/eloadasok/egyiptom-nagy-unnepei/]

A Hárem-összeesküvést dolgozza föl Brad Geagley „Hiénák éjszakája” és Pauline Gedge „Álmok háza” c. regénye.

A hárem-összeesküvés félig járt sikerrel. A fáraót megölték, de mégis a hivatalos trónörökös lett az új fáraó, aki IV. Ramszesz néven foglalta el a trónt és lefolytatta a bírósági eljárást a összeesküvők ügyében.

Trónra lépésekor megkettőzte a Dejr el-Medinai munkások számát és nagy expedíciókat küldött a Vádi Hammamátba, hogy szobraihoz követ szerezzen. A kb. 8000 munkást 2000 katona kísérte, részben azért, hogy védjék, részben hogy kordában tartsák őket.

Hasonló expedíciók indultak a Szerabit el-Khadim-i türkizbányákhoz és a timnai rézbányákhoz is.

A Dejr el-Medinai munkások ellátmánya most már rendszeresen késett.

Dejr el-Medina [kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Dejr_el-Medina]

Ámon papságának hatalma pedig egyre nőtt. A főpap Ramszesznakht volt, kinek családtagjai egyre több fontos pozíciót töltöttek be. Fia pl. Ámon birtokainak felügyelőjeként az ország földbirtokainak nagy részét igazgatta. Mivel a főpapi tisztség örökletessé vált, egyre függetlenebbé váltak a fáraótól.

Ramszesznaht [kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ramszesznaht]

Uralkodásának 3. évében neki is meg kellett vívnia a tengeri népekkel.

Kb. 6 és fél év uralkodás után halt meg.

IV. Ramszesz [kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/IV._Ramszesz]

IV. Ramszesz Duatentopet királynétól született fia lett V. Ramszesz, a következő fáraó.

A Dejr el-Medinai munkások már uralkodásának első évében többször abbahagyták a munkát – nem csak az ellátmány problémái miatt – hanem mert féltek a líbiaiaktól, akik fölégették Per-Nebit városát és elértek Thébáig.

V. Ramszesz halálának körülményei nem ismertek, de múmiája vizsgálata alapján úgy tűnik, hogy himlőben szenvedett.

V. Ramszesz [kép forrása: https://www.origo.hu/tudomany/20121218-ki-olte-meg-iii-ramszesz-faraot.html]

 V. Ramszesz nagybátyja, III. Ramszesz egyik fia, aki Iszet Ta-Hemdzserttől, a külföldi származású királynétól született, s akinek eredeti neve Amonherkhopsef volt – ő lépett trónra, VI. Ramszesz néven.

Kisajátította unokaöccse sírját és halotti templomát; ez mutatja, hogy viszály lehetett köztük.

VI. Ramszesz [kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/VI._Ramszesz]

VI. Ramszesz sírhelye [kép forrása: https://www.youtube.com/watch?v=btenJWB90FM]

Lánya, Iszet volt Ámon isteni felesége, a papság hatalma mégis a fáraó hatalmának rovására nőtt.

Kb. 8 évig uralkodott.

Halála után nem sokkal betörtek a sírjába. Kifosztották azt, elvitték az ékszereket és megrongálták a múmiát. Közben a törmeléket észrevétlenül egy másik sír bejárata elé hordták, ezzel teljesen eltakarva azt. Ennek köszönhető, hogy ez a másik sír; Tutanhamon sírja viszont 1922-ig érintetlen maradt.

Fia, VII. Ramszesz követte őt a trónon.

Az ő uralkodásáról lényegében csupán annyit lehet tudni, hogy a gabona ára elérte legmagasabb pontját – s elkezdett csökkeni – illetve, hogy kb. 6 évig tartott.

Őt III. Ramszesz még utolsó életben levő fia követte a trónon, VIII. Ramszesz néven, mert nem maradt más lehetséges örökös. Születési neve Széthherkhopsef volt. Mindössze 1 vagy 2 évig uralkodott.

A következő fáraó, IX. Ramszesz származása bizonytalan, de III. Ramszesz egyik unokája lehetett.

IX. Ramszesz [kép forrása: http://okorieygiptoklub.network.hu/kepek/oegyiptomi/ix_ramszesz]

Uralkodása alatt a líbiai betörések, a sztrájkok és a sírrablások folytatódtak. Meghalt Ramszesznakht főpap. Helyébe két fia, Neszamon, majd Amenhotep léptek.

IX. Ramszesz legnagyobb építkezése a héliopoliszi naptemplom volt.

Héliopoliszi naptemplom [kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%93kori_egyiptomi_templom%C3%A9p%C3%ADt%C3%A9szet]

Sírját már az ókorban kirabolták, amit a görög és latin nyelvű falfirkák bizonyítanak.

Fia követte, X. Ramszesz néven. Uralkodása alatt egy Dejr el-Medinai munkás naplót írt, amely fennmaradt. A napló az uralkodó 3. évében említést tesz arról, hogy a 3. év több napján nem dolgoztak, mert féltek a sivataglakóktól. Ezek a líbiai fosztogatók voltak, akik ebben az időszakban nagy mennyiségben vándoroltak be a nyugati Nílus-deltába.

XI. Ramszesz származása megint bizonytalan.

Egyiptom eddigre elvesztette ázsiai területeit, pénzügyi és társadalmi-erkölcsi helyzete egyre rosszabb volt.

XI. Ramszesz megpróbálta visszaszorítani a papokat; núbiai zsoldosok segítségével megfosztotta hatalmától Amenhotep főpapot, mert az túllépett hatáskörén. Uralkodásának 19. évében azonban kénytelen volt megosztani hatalmát Herihór főpappal és I. Neszubandzseddel.

Herihór főpap [kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Herih%C3%B3r]

Herihór katonaként kezdte pályafutását, s mivel nagyjából sikerült helyreállítani a rendet, megkapta Amenhotep helyett a főpapi címet. Ezt követően Thébában átvette a fáraó szerepkörét.

A núbiai alkirály, Panehszi rovására szerzett egyre nagyobb hatalmat és száműzte is Panehszit Thébából.

XI. Ramszesz követet küldött Bübloszba, hogy cédrusfát szerezzen. Az ilyen kérést korábban a föníciaiak megtiszteltetésnek vették, most azonban a bübloszi uralkodó így felelt: „Ami pedig engem illet, én nem vagyok a te szolgád és aki téged küldött, annak se vagyok a szolgája már […] Mire való volt ez az ostoba utazás, amit veled csináltattak?”

Kb. 30 évig uralkodott. Vele ért véget az újbirodalom.

A hatalom I. Neszubanebdzsed kezébe került. Ugyan egész Egyiptom elismerte hatalmát, arra nem gondolhatott, hogy a papok hatalmát megnyirbálja, inkább egyfajta kiegyezés jött létre. A papok elismerték az északi fáraó főségét, aki viszont cserébe nem szólt bele a thébai ügyekbe. I. Pinodzsem főpap feleségül vette a fáraó lányát, Henuttauit.

Henuttaui [kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/MMA_59]

Őt Amenemniszu fáraó követte, kinek uralkodását homály fedi, őt pedig féltestvére és társuralkodója, I. Paszebahaenniut. Ő fölvette az Ámon főpapja címet is. Az ő uralma alatt béke volt Egyiptomban. Halála után fia, Amenemopet örökölte az államot.

I. Paszebahaenniut [kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Paszebahaenniut]

Amenemopet [kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Amenemopet_(f%C3%A1ra%C3%B3)]

Ő is viselte a főpapi címet is.

 Eddigre a líbiaiak már teljes mértékben beszivárogtak Egyiptomba, annyira, hogy a következő fáraó, Oszorkhór, az egyik líbiai törzs, a meswes törzs főnökének, Sesonknak a fia volt! Ő fáraó lett, testvére, Nimlot pedig maradt törzsfő.

Sziamon [kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Sziamon_(f%C3%A1ra%C3%B3)]

Oszorkhórt Sziamon fáraó követte. Ő jó kapcsolatot alakított ki a Salamon királysága alatt hatalma tetőpontján álló Izraeli Királysággal. Ő volt az a fáraó, aki feleségül adta lányát Salamonhoz, hozományként pedig az egyiptomi kézen lévő Gézer városát átadta [lásd Izraelnél is]

33.4. Dávid kora és országa [i.e. 900-800]

 Erről a korról a legrészletesebb fennmaradt forrás a Biblia. Dávid király korában járunk, s az ő élete oly részletesen fennmaradt, hogy túl sok lenne, ha a történelmi párhuzamba állítás érdekében egy részbe tenném más eseményekkel. Kihagyni viszont kár lenne. Bár már megjelent az előző részben, ez a rész legyen egyedül az övé (csekély bevezetés után).

 Kánaán avagy Fönícia

 A Földközi-tenger keleti partvidékén élő kánaániták is keveredtek az arameusokkal és más, tengeri népekkel. Őket mostantól kezdve nevezi a történelemtudomány föníciaiaknak. A terület továbbra sem volt egységes állam. Önálló városok sorakoztak itt, mint Gebal (későbbi nevén Büblosz), Szór (Türosz),  Arvád és Szaida (Szidón*) a tengerparton és Adanijasz, Szamal, Markasu és Meliténé az Eufrátesz nagy kanyarjánál.

*A szidóniak ekkoriban már kereskedelmi gyarmatokat alapítottak Cipruson, Szicílián, Szardínián és persze Észak-Afrikában. [Gerhard J. Bellinger: Nagy valláskalauz]

Gebal (Büblosz*) Ugarit - tengeri népek beszivárgása miatti - összeomlásával visszanyerte régi jelentőségét. 

*A város legfontosabb behozatali cikke az egyiptomi papirusz volt, ezért erről a városról nevezték el görögül a könyvet büblionnak. [Gerhard J. Bellinger: Nagy valláskalauz]

Ugarit utolsó uralkodója III. Hammurapi volt. Ő még kapott az egyiptomi Bay vezírtől (itt) gartuláló levelet a trónralépéséhez. Az ugariti király diplomáciai levelezést folytatott II. Szuppiluliumasz, utolsó hettita nagykirállyal és Karkemis alkirályával, Talmi-Teszubbal, de még megérte III. Ramszesz uralkodását is. Ugarit ereje teljében lévő városállam volt, amikor - ismeretlen módon - összeomlott. Annyi tudunk szinte biztosan, hogy a tengeri népek söpörték el. III. Hammurapi még küldött egy figyelmeztető levelet a veszélyről III. Ramszesznek - aztután eltűnt a történelemből.

Szór (Türosz) hamarosan Fönícia legjelentősebb városállamává vált, mégpedig kereskedelme révén. Legfontosabb árucikkük a bíborfesték* volt, de Saul, Dávid és Salamon korában jelentős mennyiségű cédrus- és ciprusfát, rezet és szakértelmet adtak el Izraelnek is.

*görögül phoinikiosz = bíborvörös; innen a terület elnevezése [Gerhard J. Bellinger: Nagy valláskalauz]

A bíbor festéket a bíborcsiga által kibocsátott váladékból nyerték ki. Maga az állat a puhatestűek számára félelmetes ragadozó. Egy gramm festék előállításához tízezer csigára volt szükség.  [kép forrása: http://www.vous.hu/hir/20170129-textil-textilfestes-tetu-termeszetes-szinezekek]

Libanoni cédrus. A festmény neve: Egy cédrusfa Libanonból. A festő neve: Csontváry Kosztka Tivadar [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Libanoni_c%C3%A9drus]

 

Szamal arameus irányítás alatt még sokáig megtartotta önállóságát és helyi középhatalommá vált.

Izrael

 Azután, hogy Dávid legyőzte az arámiakat/arameusokat (és a hozzájuk pártolt amalekitákat), akkortájt történt az ismert eset, amikor meglátott palotája tetejéről egy nőt, aki éppen fürdött. Annyira fellángolt iránta, hogy - bár megtudta, hogy férjes asszonyról van szó - magához hívatta és magáévá tette. Teherbe is ejtette, de hogy ezt elsunnyogja, hazahívta az asszony férjét (aki mellesleg Dávidért harcolt éppen), hogy "pihenjen egyet". A katona azonban oly lojális volt, hogy Dávid palotája előtt táborozott le: jött, mert a király hívatta, de nem pihent, mert a katonatársai sem pihenhettek még. Így nem jött össze Dávid terve, a törvényes férj nem hált az asszonnyal, nem hihette, hogy a gyerek az övé, félő volt, hogy hamarosan kiderül a turpisság.

Betsabé meglesése [kép forrása: https://www.protestantedigital.com/enfoque/51488/betsabe]

 Dávid ekkor megkérte hadvezérét, Jóábot, hogy állítsa az arcvonalba  a harcokban a férjet, Uriást, hogy lehetőleg meghaljon, s le legyen róla a gond. Tervét siker koronázta.

A kötelező gyász után Dávid feleségül vette Uriás feleségét, Betsabét, de a terhességen nem volt áldás. A gyerek hét naposan, súlyos betegségben meghalt. Dávid ezt természetesen az Úr büntetéseként értelmezte, s vezekelni kezdett.

A következő fia, aki Betsabétól született, a Salamon nevet kapta.

 Másik fennmaradt komoly ügye volt Dávidnak, pontosabban egyik fiának, Amnónak, aki beleszeretett féltestvére húgába, s - az alma nem esett messze fájától - erőszakkal magáévá tette. Majd megundorodott önmagától - persze akkor még nem volt pszichoterápia, tehát undorát áldozatára vetítette ki, s kitagadta őt. A lányt egyébként Támárnak hívták. Támár lassú víz partot mos típusú bátyja, Absolon két évvel később csapdába csalta és megölte Amnónt. De mivel Amnón (is) Dávid fia volt, Absolomnak tartania kellett Dávid bosszújától, ezért elmenekült anyjának városába, ahol nagyapja volt a király (Talmaj); Gesúrba.

Gesúr romjai [kép forrása: https://www.origo.hu/tudomany/20201112-haromezer-eves-hatalmas-eroditmenyt-talaltak-a-golanfennsikon.html]

 Dávid egy idő után Absolon után küldte Jóábot (hadvezérét), hogy hozza őt haza, Jeruzsálembe, de nem engedte őt színe elé. Absolonnak hamarosan családja lett.

 Absolon tehát otthon volt, Jeruzsálemben, de a király színe elé nem mehetett. Valószínűleg már ott akkor élőben sem igazán volt értelmezhető, hogy most mi van. Ki van tagadva? Bosszút forral az apja és váratlanul akar lecsapni? Vagy megbocsátott? Esetleg szégyenkezik?

 Mielőtt belezavarodott volna ebbe Absolon, úgy döntött, hogy kezébe veszi sorsa irányítását - s volt is némi politikai érzéke, (sőt korai demokrata volt), meg annál is nagyobb merészsége: Letelepedett a palota előtt, s mindenkit, aki a királyhoz ment volna, megállított. Elhitette az emberekkel, hogy a király épp nem ér rá, vagy nem akar velük foglalkozni, de ha ő tehetné, ő bizony mindent elintézne.

Absolon győzködi a népeket [kép forrása: http://igemorzsa.hu/gyerek_oldal/biblia-tanulmany/II.evfolyam/I.negyed/kozep/04.html]

"Reggelenként odaállt Absolon a kapun átvivő út mellé, és megszólított mindenkit, aki valamilyen peres ügyben ment a királyhoz ítéletért. [...] Nézd, a te ügyed helyes és jogos, de nincs a királynál senki, aki meghallgasson téged. Majd így folytatta Absolon: Bárcsak engem tennének bíróvá ebben az országban, akkor bárki jönne hozzám, akinek peres ügye van, én majd igazságot szolgáltatnék neki. És ha valaki közeledett hozzá, hogy leboruljon előtte, akkor kinyújtotta a kezét, magához szorította, és megcsókolta. [...] Így lopta be magát Abslon az izraeli emberek szívébe." [Biblia]

Hamarosan ideje volt borítani a bilit: "titkos megbízottakat küldött Absolon Izrael minden törzséhez ezzel az üzenettel: Ha meghalljátok a kürt szavát, mondjátok: Király lett Absolon Hebrónban!" [Biblia]

Amikor Dávidhoz megérkeztek a hírrel, akkor ő már tudta, hogy késő van okoskodni: "Akkor ezt parancsolta Dávid mindazoknak a szolgáknak, akik vele voltak Jeruzsálemben: Jertek, fussunk, mert másképpen nem tudunk elmenekülni Absolon elől. [...] Tíz másodfeleségét azonban [rendkívül lovagiasan] hátrahagyta a király, hogy őrizzék a palotát". [Biblia]

Átkelés a Jordánon [kép forrása: https://wol.jw.org/hu/wol/d/r17/lp-h/1101978099]

Dávid átkelt a Jordánon, az övéinek, a júdaiaknak földjére, ott hadat gyűjtött és megerősödött. Végül megkezdődött a harc Absolon ellen. Hadvezére meggyőzte Dávidot - mivel nem volt már fiatal -, hogy ne vegyen részt személyesen a harcban. 

De mivel fia volt az ellensége, ezekkel a szavakkal engedte el Dávid a katonáit a harcba: "Az én kedvemért bánjatok kíméletesen azzal a fiúval, Absolonnal."

Dávid katonái (legalábbis ezt mondták a királynak) úgy találták meg Absolont, hogy fejénél fogva fönnakadt egy tölgyfa ágai között, ahogy öszvérháton bement az ágak közé, de még életben volt. Három dárdát döftek a szívébe (kíméletesen...), azután leszedték a fáról és megölték.

Absolon halála [kép forrása: http://igemorzsa.hu/gyerek_oldal/biblia-tanulmany/I.evfolyam/IV.negyed/nagy/02.html]

 De amikor a katonák egyike meg akarta vinni a győzelem örömhírét Dávidnak, Jóábnak eszébe jutott, a király utasítása a kíméletességet illetően. Visszahívta katonáját ("Miért futnál éppen te, fiam? Nem örömhír ez, amelyért jutalmat kapnál." [Biblia]) és előrelátóan, ugyanakkor elég rasszista módon egy etióp embert küldött - aki még hálás is volt, hogy ő viheti meg az örömhírt. A felvilágosítatlan katona azonban nem akarta, hogy az etiópé legyen a megtiszteltetés, és utána ment. Szinte egyszerre érkeztek Dávidhoz, aki mindjárt ezt kérdezte tőlük: "Épségben van-e Absolon fiam? Az etióp így felelt: Úgy járjanak az én uram, királyom ellenségei, és mindazok, akik a vesztedre törnek, mint az a fiú!" [Biblia]

"A király megrendült, fölment a kapu fölött levő helyiségbe, és sírt. És amíg ment, ezt mondogatta: Fiam, Absolon! Fiam, fiam, Absolon! Bárcsak én haltam volna meg helyetted, fiam, fiam, Absolon.! [...] gyászra fordult a győzelem" [Biblia] Egy kis idő után Joáb mert bemenni a királyhoz és emlékeztetni őt a normális viselkedésre. A szavaiból kitűnik, hogy igencsak "idegállapotban lehetett":  "Megszégyenítetted ma minden szolgádat, akik pedig megmentették az életedet, fiaidnak és leányaidnak az életét, feleségeidnek és másodfeleségeidnek az életét. Hiszen azokat szereted, akik gyűlölnek, és azokat gyűlölöd, akik szeretnek. [...] Most már kelj föl, menj ki, és beszélj szolgáidhoz szívhez szólóan, mert az Úrra eszküszöm, hogy ha nem jössz ki, éjjelre már egy ember sem marad melletted!" [...] Erre fölkelt a király, és leült a kapuban. Az egész hadinépnek pedig kihirdették, hogy a király a kapuban ül, és az egész hadinép a király elé járult." [Biblia]

 Izrael törzseinek két pártja között (Absolon követői és Dávid követői) civakodás volt, de az absolonisták szíve is kezdett visszahajlani Dávid felé. "ezt mondták: A király mentett meg bennünket ellenségeink kezéből. Ő szabadított meg bennünket a filiszteusok kezéből is, és most el kellett menekülni az országból Absolon miatt. De Absolon, akit mi fölkentünk, meghalt a harcban. Miért késlekedtek tehát visszahozni a királyt?" [Biblia]

Dávidot végül visszahívták Jeruzsálembe, hogy uralkodjon tovább. Amikor Dávid a Jordánon átkelt, mindenki igyekezett minél jobban bevágódni nála - különösen korábbi ellenségei, mostani visszahívói - nehogy eszébe jusson a korábbi ellenségeskedés. Ez persze nem tetszett azoknak, akik mindvégig mellette álltak, ők finoman emlékeztették a királyt: "Hát nem kell Simeinek meghalnia azért, hogy szidalmazta az Úr fölkentjét?" (Simei volt Absalon tanácsadója). Dávid azonban kegyelmes kedvében volt.

A Jordán folyónál tehát az izraeli törzsek egymást túllicitálva igyekezték segíteni a király átkelését, annyira, hogy össze is vesztek a királyon. A júdaiak - akik mindvégig Dávid mellett álltak - azt mondták, a király az övék. A többi törzs azt mondta, ők tízszer annyian vannak, tehát tízszer annyira az övék. 

 Míg végül az izraeliták közül egy benjaminitának, akit Sebának hívtak, eszébe jutott kihasználni a helyzetet, s így szólt: "Nincs semmi közünk Dávidhoz" [Biblia] Ezt igen meggyőzően mondhatta, mert az izraeliek átálltak hozzá, s ismét csak a júdaiak maradtak hűségesek Dávidhoz. Ekkor Dávid így szólt: "Ez a Seba [...] még Absolonnál is nagyobb bajt hozhat ránk." S megbízta Jóábot (hadvezérét), hogy üldözze Sebát. Seba bevette magát Ábét-Bét-Maaka városába, Jóáb és katonái pedig ostromolták.

Néhai korsók Ábét-Bét-Maakából [kép forrása: https://neokohn.hu/2020/02/09/osi-heber-felirat-latszik-megerositeni-a-biblia-allitasait/]

A városlakók közül azonban egy asszonynak elég esze volt, hogy kommunikációba kezdjen, s meggyőzte Jóábot, ne pusztítsa már el a várost, ha már egy népből valók. Megegyeztek, hogy kiadják a városból Sebát. A város nem is Sebát adta ki, hanem mindjárt a fejét.

Most, hogy egy kis nyugalom lett volna, 3 év éhínség következett. Dávid "kérdést intézett az Úrhoz" [Biblia], hogy megtudja, mi az oka az éhínségnek. "ezt mondta neki az Úr: Saul miatt [...] mivel megölette a gibeóniakat" (Saul, Izrael előző királya, aki pásztorlegényből lett király. Gibeon pedig az a város [itt] mely az izraelita honfoglaláskor rávette Józsué népét, hogy szövetkezzenek. Saul azonban - mivel emóriak lakták - a szövetség ellenére harcolt ellenük, sőt a város nagy részét kiirtotta). Dávid felkereste a gibeoniak maradékát és megkérdezte tőlük, népe mivel engesztelhetné ki őket az árulásukért. A gibeoniak ezt mondták: "Annak az embernek, aki ki akart irtani, és megsemmisíteni bennünket, hogy sehol se maradhassunk meg Izráel területén, annak az embernek a fiai közül adjanak ki nekünk hét embert, hogy fölakasszuk őket [...] A király azt felelte: Kiadom." [Biblia] (Ekkor már Saul unokái is felnőttek voltak).

 Ez jó alkalom volt Dávidnak arra, hogy egykori menyasszonyának, Mikalnak, Saul lányának (akit végül igazságtalanul máshoz adott feleségül Saul, az ellenségeskedésük idején) más férfitól született 5 fiát elvegye. A másik két áldozat Saul két kései fia volt egy másodfeleségétől. "Az aratás első napjaiban kellett meghalniuk, az árpaaratás kezdetén" [Biblia]

 A hetes szám, a király-áldozat és az időpont - az aratás első napjai -, meg persze az emberélet csekély értéke - világosan mutatják, hogy itt, az emóriak között még javában a termékenység-kultusz uralkodott. Sőt a folytatás is ezt mutatja: "Ricpá [...] zsákruhát fogott, és rájuk terítette a kősziklán, az aratás kezdetén, amíg csak eső nem ömlött rájuk az égből".

Az emóriak felfogása szerint a termékenység-áldozatnak köszönhetően, az izraeliták felfogása szerint a jóvátételnek köszönhetően tehét megérkezett az eső és véget ért az éhínség.

Ennek örömére "újból harc tört ki a filiszteusok és Izrael között." [Biblia] Dávid ekkor már elég idős volt, emberei javaslatára már nem vett részt személyesen a harcokban.

Még Dávid uralkodása alatt lezajlott egy dögvész-járvány is, melyben 3 nap alatt hetvenezer ember halt meg, Dántól Beérsebáig.

 Mikor Dávid megöregedett, Adónijjá nevű fia élt az ambícióval, hogy ő legyen a következő király. Ő Absalon öccse volt. A királyság azonban már esküvel oda volt ígérve a kedvenc feleség, Betsabé (ő volt, az, akit a palota tetejéről meglátott Dávid, amikor mosakodott) fiának, Salamonnak.

Adónijjá a maga pártjára tudta állítani Joábot, a hadvezért és Ebjátár főpapot. Cádók pap, Nátán próféta és Dávid vitézei azonban megmaradtak Dávid és Salamon pártján.

Amikor Dávid hűséges hívei értesültek Adónijjá szervezkedéséről, meggyőzték a királyt, hogy még életében tegye világossá, ki az örököse, nehogy aztán Salamon legyen lázadónak kikiáltva. Dávid így is tett. Ünnepélyesen felkenték Salamont. Amikor az Adónijját ünneplők meghallották a friss híreket, jobbnak látták, ha elsunnyognak az ünnepi vacsoráról... Adónijjá maga is észbekapott és rögtön Salamonhoz szaladt, hogy kegyelmet kérjen a maga számára. Salamon hazaküldte őt.

Salamon ünneplése [kép forrása: http://labibbia.hupont.hu/9/2sam-1102kir-213]

"Azután pihenni tért Dávid őseihez, és eltemették Dávid városában. Dávid negyven évig uralkodott Izráelben." [Biblia]

Itt egy két részes, nem annyira rossz film Saulról és Dávidról. A szöveghű részek szépen vannak megcsinálva. A hozzátoldásoknál és eltéréseknél olykor elönt a szekunder szégyenérzet :) (különösen a jósnő ábrázolásánál), de amúgy egészen élvezhető a film