33.2. Föld alatti csatornarendszer, spirális városok és állati sorsok [i.e. 900 - 800]

AFRIKA

Egyiptom

II. Ramszesz tizenharmadik fiaként született Merenptah. Ilyen sokadik gyerekként úgy lett ő a trónörökös, hogy 12 bátyja még apjuk életében meghalt. Merenptah mielőtt a trónra lépett volna, a hadseregben szolgált. Núbiába is vezetett hadjáratot. II. Ramszesz élete vége felé már inkább ő végezte az uralkodói teendőket. Ő maga is idős volt már, mikor apja meghalt és ténylegesen fáraó lett.

II. Ramszesz [https://4444k.blog.hu/2018/10/03/ii_nagy_ramszesz_utlevele]

Merenptah [https://hu.pinterest.com/pin/477311260493565095/]

 A Deltába gyakran betörtek a tengeri népek; akhájok, etruszkok és mások, valamint a libu törzs, akik ráadásul szövetkeztek is egymással. A törzsszövetség élén a libu törzs állt, Líbia névadója. A libu törzs királya Merey volt. 

 A szövetség egy alkalommal, mikor arra készült, hogy észak felől megtámadja Egyiptomot, ehhez időzítve megpróbált kirobbantani egy lázadást délen; Núbiában, hogy így megosszák az egyiptomi haderőt.

 Merenptah, miután elfoglalta a trónt, keleten hamar megszilárdította Egyiptom hatalmát. Amikor azonban tudomást szerzett a líbiaiak szervezkedéséről, először elébük ment nyugatra és leverte őket, majd délre vonult, hogy Núbiában is rendet tegyen. A líbiaiak közül sokat fogságba ejtettek. A foglyokat pedig ott, ahova annyira vágytak, azaz a Delta-vidéken katonai kolóniákba telepítették le.

 A fáraó dicsőséges győzelmeit a Merenptah-sztélé örökítette meg. Ebből kiderül, hogy Mereyt bűnösnek találta a héliopoliszi isteni tanács. A tanács elnöke maga Atum isten volt, aki természetesen személyesen adta át fiának, a fáraónak a győzelem kardját.

Merenptah-sztélé [https://hu.wikipedia.org/wiki/Merenptah-szt%C3%A9l%C3%A9]

A tengeri népek - ahogyan az egyiptomiak látták őket [http://szkitafonix.kisbiro.hu/szkitafonix.kisbiro.hu/modules.php?name=base_topics&file=olvas&cikk=tengeri-4f8529b7cc782]

A vereség után a líbiaiak szövetsége a tengeri népekkel felbomlott.

A béke megteremtését követően Egyiptom már nyugodtan foglalkozhatott a fáraó halotti templomának felépíttetésével.

Mivel II. Ramszesz hosszú élete során 12 fiát túlélte, trónörököse a 13. fia Széthi Merenptah lett. Azonban II. Ramszesz utódai között volt más is, aki pályázott a megürülő trónra.

Széthi Merenptah [https://hu.wikipedia.org/wiki/II._Sz%C3%A9thi]

 Széthi Merenptah nem tartózkodott apja halálakor az országban. Ezért Amenmessze magához tudta ragadni a hatalmat. Ezt azért is tehette meg, mert a kánaáni térségben dúló, éhínséget és háborúkat okozó népvándorlás azt is okozta, hogy Egyiptom kevesebb bevételhez jutott, s így nagyobb volt az elégedetlenség, a nyugtalanság.

 Amenmessze származásáról nem sok mindent lehet tudni, de elképzelhető, hogy ez idáig ő uralkodott Núbia fölött, Messzui néven, alkirályként. Ugyanakkor az is valószínűsíthető, hogy ő maga is Merenptah egyik fia volt. Ebben az esetben birtokolta Núbia aranybányáit, amelyek szintén hozzásegítették őt a hatalom átvételéhez.

Amenmessze [https://hu.wikipedia.org/wiki/Amenmessze]

 Amikor a hivatalos trónörökös, Széthi Merenptah visszaszerezte a hatalmat, Amenmessze nevét mindenhonnan kivésette, s az általa kinevezett tisztségviselőket leváltotta.

 A fáraó 6 évig uralkodott. Amikor meghalt, utóda Sziptah lett, aki még kiskorú volt, kb. 10 éves. Kiskorúsága ideje alatt Amenmessze főfelesége, Tauszert volt a régens mellette. Tauszert Merenptah lánya és saját testvérének, Széthi Merenptahnak (II. Széthinek) a felesége volt. Sziptah Széthi Merenptah fia lehetett, de nem Tauszerttől, hanem egy ágyasától. Az utóbb következő évekből kitűnik, hogy Tauszert aligha szerette Sziptahot.

Sziptah [https://hu.wikipedia.org/wiki/Sziptah]

 Sziptah külseje szokatlan az egyiptomiak között: haja göndör és vörös volt. Ez is azt mutatja, hogy nem "tisztavérű" egyiptomi volt. Emellett a bal lába valószínűleg gyermekbénulás miatt eldeformálódott.

 Egy bizonyos szíriai kancellár, Bay volt az, aki segített neki Egyiptom trónjára ülni. Hálából a Királyok Völgyében készült számára sírhely. Azonban Sziptah 5. uralkodási évében Bay – nem tudni, miért – kegyvesztett lett és kivégezték. Talán ahogy Sziptah közeledett nagykorúsága eléréséhez, Tauszert nem akarta kiengedni az irányítást a kezéből, s először Sziptah pártfogóitól kellett megszabadulnia. Bay kivégzése után sírhelyének munkálatait  is félbehagyták.

 Sziptah kb. 16 évesen ismeretlen okból meghalt. Ekkor Tauszert, aki eddig régenskedett mellette, fáraóvá koronáztatta magát. Az volt a szokás, hogy az új fáraó uralkodási idejének megfelelően újra kezdték az évek számolását. Tauszert azonban nem kezdte újra az évek számolását, amikor ténylegesen elfoglalta a trónt, hanem azokat az éveket is saját uralkodási idejébe számolta, melyeket Sziptah mellett régensként töltött. Ezeket az éveket is sajátjának tekintette. Sziptah nevét pedig kitöröltette az ifjú fáraó sírjából. A saját sírjában pedig Sziptah nevét II. Széthiére cseréltette. 

Tauszert [https://www.britannica.com/biography/Tausert]

Tauszert [https://hu.wikipedia.org/wiki/Tauszert]

 Még két évig uralkodott. Ez alatt pedig expedíciókat indított a Sínai-fsz. türkizbányáihoz. Rövid uralkodásának polgárháború vetett véget, melyben Széthnath győzött. 

Líbia

 A főníciaiak (a Kánaánból kitelepülők) az észak-afrikai partvidéken is több helyen létesítettek kereskedelmi állomásokat, ahol a berber törzsekkel kereskedtek. Ezek egyike a garamantészek törzse volt. Földművelésből, állattenyésztésből és kereskedelemből éltek. Föld alatti öntözőrendszert építettek - mivel felszíni vizeik ekkor már nem voltak (az éghajlat szárazodása miatt). Fővárosuk Garama volt. Négylovas harci szekerek segítségével hadakoztak. 

Garama maradványai [https://hu.wikipedia.org/wiki/Dzserma]

Ősi garamant sírok [https://hu.wikipedia.org/wiki/Dzserma]

ÁZSIA

Az Ural vidéke

 A cserkaszkuli kultúra (=obi-ugorok) képviselői délre vándoroltak. Kis, gerendavázas, kissé földbe mélyített házakban éltek. Fazekasságukra jellemző volt a szőnyegmotívum.

 A karaszuli-kultúra területe a Jenyiszej és az Ob felső folyása mentén volt. Amikor idejöttek, kiszorították innen a szintén az androvói családba tartozó Fjodorovó-kultúrát. A karkaszkuliak etnikailag nem tartoztak sem az androvóiakhoz, sem a kínaiakhoz. Ebben a században dél felé vándoroltak, Közép-Ázsiába. Kiterjedt fémművességgel rendelkeztek, jellegzetes volt a hajlított bronzkésük.

 Az előző évezred során keletkezhettek - nem tudni, mikor - azok a spirál alakú városok (eddig kb. huszat találtak meg) Közép-Ázsiától nyugatra, melyeket az androvói kultúrákhoz sorolnak a régészek. Ilyen például Arkaim városa, vagy Szintashta. Arkaim nem csak város, hanem templom és csillagászati obszervatórium is volt. Két kör alakú fal védte. Egy központi tér körül két spirális gyűrű volt a város alaprajza, elválasztva a közúttal. A külső gyűrűben 39 azonos mértű ház állt, a belsőben 27. A kör központjában pedig egy tér volt. A települést 2 méter mély árok vette körül. A városnak négy kapuja volt, a nyugati a főkapu.

 Kunyhóik vázát fagerendák adták, melyekhez napon szárított iszap téglákból épültek. 

Arkaim nyomai a magasból [https://www.researchgate.net/figure/Settlement-Arkaim-Aerial-Photo-Fragment-on-Zdanovich-Batanina-2007-fi-g-7_fig2_336206048]

Arkaim [https://julianusbaratai.blog.hu/2017/06/20/arkaim_osi_varosa]

Arkaim kunyhói [https://www.sciencephoto.com/media/469243/view/arkaim-archaeological-site-russia]

Arkaim alaprajza [https://www.youtube.com/watch?v=oq5JMUWFtFM]

Arkaim ilyen lehetett a maga idejében [https://www.susu.ru/en/news/2017/06/27/after-10-years-professor-and-chelyabinsk-archaeologists-resume-excavations-arkaim]

Iráni-fennsík

A médek törzsi formában éltek. Egy részük nomád volt még, más részük pedig már erődített falvakba költözött.

A században az asszírok rendszeresen rajtaütöttek a médek által lakott területeken, ahol több tucat kisebb fejedelemség élt, melyeknek még nyelvük sem volt azonos. Az asszír és babiloni zaklatások miatt a fejedelemségek végül szövetséget kötöttek. A törzsszövetség megalapítója Daiakku volt. A birodalom területén ellenőrző szerveket és bíróságokat hozott létre.

A perzsák lovas nép voltak. Az első perzsa törzsek az Urmia-tótól délre éltek. Később még délebbre vándoroltak, ahol az elámiak már nem tudták megakadályozni ezt a bevándorlást. 

Médek [https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A9dek]

Kína

 A Csou-dinasztia idején az ország nőtt, keleten elérte a tengert. A birodalom növekedése azonban megnehezítette a császár dolgát az alattvalóival szemben. A tartományi fejedelmeket már nem volt olyan könnyű rászorítani, hogy időről időre megjelenjenek a császár színe előtt, s jelentsenek. De a távolabbi fejedelmek már nem voltak könnyen elérhetők. Ők azonban a saját területükön a náluk alacsonyabb rangú, közelben működő főembereiket, így az ő hatalmuk növekedett. Ebből az időből fenn is maradt egy intelem a császári házból: "Légy támasza az állam fejének azokkal a kormányzókkal szemben, akik nem jelentek meg udvaromban" - s aki így tett, az még több földet kapott. Ez azonban nem jelentett örökjogot a terület fölött, csupán adóztatási és katonaszedési hatalmat. Nem is volt elég motiváló. A nem megjelenők száma nőtt. A függetlenedő fejedelmek gyakran egymásnak is nekiestek. A régi korok ekkor kezdtek el az emberek tudatában "aranykorrá" válni. [Képes történelem: Ős napkelet]

 A korból ilyen dalok maradtak fenn: "...a földön minden összedűl, nyűglődünk embertelenül, rágcsál sok kártékony bogár, sehol mérték, rend, nyugalom, a bűnösök büntetlenek, nincsen a jóknak jutalom."

A század végén a Csou-ház hatalma meggyengült. Ez pedig a barbár népek fokozódó támadásaihoz vezetett. Csou Hszüan Vang volt a császár, amikor a sztyeppei hszien-jün törzsek törtek be az országba. A következő uralkodó, Csou Ju Vang idejében újabb törzs, a csüen-zsung törzs dúlta föl a területet. A kis fejedelmek egyre inkább elszakadtak a Csou-háztól. Csou Li Vang uralkodása alatt megkezdődött a dinasztia hanyatlása. 

Csou-dinasztia korabeli szekér [https://pekingikacsa.blog.hu/2014/09/04/haromezer_eves_kiralyi_harci_szekeret_tartak_fel_kinaban]

India

 A hódító árja törzsek  eddigre elkezdtek letelepedni és megsokasodtak. A több népre szakadozó árják közös nyelve a szanszkrit volt is maradt, melyet a művelt emberek mindenütt az Indiai-félszigeten megértettek. Ezen a nyelven őrizték az i.e. előtti 1. évezredi történetüket is, a Mahabharatában. Az árják sokat harcoltak egymással, míg az őslakos dravidákkal, akik délre húzódtak előlük, már nem is nagyon foglalkoztak. 

 Íme egy szomorú idézet a Mahabharatából ezekből az időkből: "...az egymásra rogyó véres, óriás elefántbikák agyaraikat őrjöngve egymás testébe döfködik; a lengő lobogót hordó gyors és hatalmas állatok halálra döfve, kínjukban szörnyű hangon üvöltenek, míg az álatluk óvott hős, széles mellű gyalog hadak kopjákat, íjakat, fényes, folttalan csatabárdokat, szilárd markú, hegyes kardot, bunkókat, buzogányokat hordozva mind a négy égtáj felől egymásra rontanak, elszánva, hogy legyilkolják az ellenség vitézeit." [Képes történelem: Ős napkelet]

A században megalapították első államukat, a Bhárata államot, ahol a Kuru Panosála uralkodóház uralkodott. 

 Az árják vallása a védikus vallás volt, már bevándorlásuk idején. A vallás eszmerendszere még folyamatosan változott, de a karma-tan és a kasztrendszer már kialakult. A védikus vallásban úgy tartották, hogy a hívők és az istenek viszonya kölcsönös. Vagyis nem csak az embereknek volt szükségük az istenek segítségére, hanem az istenek is a nekik szóló áldozatokból és dicshimnuszokból merítették erejüket. Legjellemzőbb áldozatik szertartásuk a szóma, vagyis az italáldozat lehetett. A szóma egy növény erjesztett leve volt, melynek segítségével összeköttetésbe léptek az istenek világával. A győztes uralkodók áldozata a lóáldozat volt, melyben egy megfojtott csődörrel jelképes házasságot kötött az uralkodó kedvenc felesége (valószínűleg így vélték a királyt felruházni a csődör erejével). [Gerhard J. Bellinger: Nagy valláskalauz]

balról jobbra a kasztok képviselői: brahman (a tudás emberei, papok, politikusok), ksatrija (az erő emberei, katonák), vaisja (a megélhetés emberei, földművesek, kereskedők), súdra (szolgák). A dravidák kaszton kívüliek voltak [https://kulturbakancslista.blog.hu/2017/10/27/kr_e_1500_kasztrendszer]

 A védikus kultusz nem ismerte a templomot; a kisebb áldozatokat házioltárnál, a nagyobbakat a szabad ég alatt hajtották végre. A házi áldozatokat a családfő végezte, a nagyobb áldozatok elvégzésére viszont kialakult a papi kaszt. Az ősi szárnyas napkorong jelképe idáig is eljutott; a szabadtéri oltárokat ugyanis ilyen alakúra faragták. [Gerhard J. Bellinger: Nagy valláskalauz]

 Ahogy azonban az árják végleg meghódították a Gangesz-síkságot és kialakították saját területeiket, a harcosok és "politikusok" (ksatriják) szerepe lecsökkent, míg a bölcsességet őrző békés brahmanok szerepe felértékelődött. Ők kerültek a kasztrendszer élére, vagyis a papok hatalma elkezdett nagyobb lenni a királyokénál. Az emberek és istenek viszonya is megváltozott. Immár olyan magabiztosak voltak az emberek, hogy úgy gondolták, hogy szertartásaikkal egyenesen irányítani tudják az isteneket. Úgy vélték, áldozataikkal tartják fenn a világrendet. A vallási szertartások békésebbé váltak: újhold és telehold idején kalácsot ajánlottak fel az isteneknek. A tavasz kezdetén az első árpatermésből mutattak be áldozatot. Az ősz kezdetén rizsszemeket áldoztak. Az adományokat áldozati tűzben adták át az isteneknek. [Gerhard J. Bellinger: Nagy valláskalauz]

Brahma [https://www.thehinduportal.com/2014/01/brahma-brief-description-about-god-of.html]

Kodzsoszon

 A Koreai-félszigeten nem régiben megalapították Kodzsoszont. Egy kínai származású nemes; kínai nevén Csi-ce, koreai nevén Kidzsa saját dinasztiát alapított. Királyságát Ó-Csoszonnak avagy Kidzsa Csoszonnak nevezte el; ebből lett a Kodzsoszon.

Kidzsa a csouk által megbuktatott Sang-dinasztia uralkodójának egyik rokona volt. 

Vietnám

 Öntözéses rizstermesztést folytattak és bronzeszközöket használtak a Vörös-folyó síkságán. Ez volt a Dong Son kultúra. Nevezetesek az ekkor készült bronzdobok, fegyverek és szerszámok. A technikájukat nem mástól tanulták, hanem maguk alakították ki, de azután érték délkelet-ázsiai hatások.

Dong szon kultúra - szobrocska [https://en.wikipedia.org/wiki/Dong_Son_culture]

Japán

A Japán-szigeteken még tartott a dzsómon-kor vége, de már megkezdődött a jajoi-kultúra. Náluk már megjelent a mezőgazdaság is. Kereskedelem által Kínából és Koreából bronz- és vasszerszámokat szereztek, de hamarosan meg is tanulták elkészíteni őket. De megjelent a szövés és a selyemkészítés, az üvegkészítése és a fafeldolgozás új technikái is.

A jajoi-kultúra technikái a kontinensről származtak. Valószínűleg egy szárazföldi nép vándorolt be a szigetre. Az ősibb nép lassan északra szorult. Belőlük lesznek majd a ajnuk, s az új bevándorlók voltak a japánok ősei.

 A Dzsómon-kultúra csak Észak-Honsun tartott ki még sokáig.

Délebben a lakosság gyors gyarapodásnak indult. A változás együtt járt a társadalmi osztályok megjelenésével (hasonló folyamat zajlott a század folyamán a Mississippi vidékén) és fokozott hadviseléssel. Vizesárokkal védett falvakban laktak. A törzsek fokozatosan egyre nagyobb királyságokba tömörültek. 

Josinogari rekonstruált jajoi települése [https://www.kyushuandtokyo.org/spot_137/]

Josinogari jajai-kultúrabeli házai (rekonstrukció) [https://zekkeijapan.com/spot/index/430/]