33.1. Kiszorítósdi [i.e. 900 - 800]

ÉSZAK-AMERIKA

Erdei-kultúrák

 Észak-Amerikában az ezredforduló után a woodland-periódus következett.  Ez a kontinens keleti és északi területén volt elterjedt, egészen a Mexikói-öbölig. Főleg vadásztak, halásztak, de ahol arra alkalmas terület volt, földművelést is folytattak. Kezdetben még lándzsákkal vadásztak. A fazekasság széles körben elterjedt, miközben a neolitikus technika eltűnt.  A tengerparti törzsekre jellemző volt, hogy csak a nyarat töltötték a tenger partján, a tenger gyümölcseit fogyasztva, míg télre beljebb húzódtak a szárazföldre és medvére, szarvasokra vadásztak és pisztrángra halásztak. A szárazföldiek a folyók és tavak partvidékén éltek. Úgy tűnik, hogy egy-egy törzs egy-egy állat vadászatára állt rá. Egyikük fő tápláléka a medve lett, másé a jávorszarvas, vagy a mosómedve, a hód, a lazac…

 Temetkezési kultúrájuk hagyott leginkább nyomot róluk; temetkezési halmokat hagytak hátra. Illetve kereskedelmet folytattak kerámiáikkal és ékszereikkel egymás között. Az ékszerek kagylóból, gyöngyből, hematitból, rézből, stb. készültek.

 Két érdekes lelet ebből az időből két több ezer kvarcit-darabból kirajzolt madár-alak. Az egyik a Rock Eagle, a másik a Rock Hawk. Az előbbi valójában valószínűleg ölyvet formáz, ami az indiánoknál a halál szimbóluma volt, mert a halmon hamvasztásra utaló nyomokat is találtak. Mindkét madár-formát agyagfallal vették körül a maguk idejében.

Rock Eagle fentről [https://site.extension.uga.edu/military/2020/01/rock-4-h-center-summer-camp-2020/]

Rock Eagle közelebbről [https://www.exploregeorgia.org/eatonton/general/historic-sites-trails-tours/rock-eagle-mound]

Rock Hawk [https://m.megalithic.co.uk/article.php?sid=30019]

KÖZÉP- ÉS DÉL-AMERIKA

Olmékok

 Főbb városaik közül San Lorenzo Tenochtitlán – mely a legnagyobb település volt ebben az időben – i.e. 900 körül elpusztult és kihalt. Ezt követően építették föl az olmékok Tres Zapotest. Itt is készítettek kőfejeket – de már valamivel kisebbeket a San Lorenzo-iaknál (ezek csak kb. másfél méteresek).

Az ezredforduló után Laguna de los Cerros városa is hanyatlásnak indult.

Maják

A Yucatán-félszigeten található a legnagyobb maja városrom; Dzibilchaltún, melyet ebben a században kezdtek el felépíteni.

Dzibilchaltún1 [https://www.locogringo.com/things-to-do/mayan-ruins/dzibilchaltun-ruins-merida]

Dzibilchaltún2 [https://reporteroshoy.mx/wp/unas-20-mil-personas-visitaran-zonas-arqueologicas-por-equinoccio.html]

Dzibilchaltún3 [https://www.reneedevoemertz.com/visual-writer/2018/9/26/beneath-the-surface-cenotes-and-caves-of-the-yucatan]

Dzibilchaltún4 [https://totalsapiens.com/yucatan/dzibilchaltun-importancia-historica-y-cultural-maya/]

EURÓPA

Britannia

Britanniának a Rómát megelőző történelme csak legendákból maradt fenn, mely szájról szájra öröklődött 2000 éven át, míg egy szerzetes papírra nem vetette. Ez a szerzetes Geoffrey of Monmouth lesz majd, aki munkájának a „Historia Regum Britanniae” címet adja.

A Lear király történetének megfelelően Leirt (ez a régiesebb írásforma) a lánya, Cordelia követte a trónon. Létezésére nincsen történelmi bizonyíték, csupán az ősi legendák. Ezek azonban bizonyosan őrzik az igazság magvát, akár a görög mítoszok. E legendák szerint amikor a király fel akarta osztani a királyságot lányai között, Cordelia nem volt hajlandó hamis szavakkal hízelegni neki. Leir ezért megtagadta tőle az örökséget és a hozományt. Cordeliának viszont így is akadt kérője, mégpedig a frank király, Aganippus személyében (a név csak itt maradt fenn). Így Cordelia pár évig Galliában élt, a frank király feleségeként. Amikor azonban Leir többi veje a brit trónra tört, Lair kénytelen volt kitagadott lányához menekülni. Innentől eltér a történet a Shakespeare által megírt drámától. Ugyanis Aganippus sereget biztosított Leir számára, melynek segítségével az vissza is tudta foglalni a trónját. Pár évvel később, amikor Aganippus meghalt, Cordelia hazatért és királynővé koronázták.

 Évek múlva, amikor unokaöccsei nagykorúvá váltak, arra hivatkozva, hogy mégsem ülhet egy nő a trónon (úgy tűnik, itt sem volt még világos a matriarchátus vagy patriarchátus kérdése, ami érthető, ha Trójából érkeztek a nem is olyan régi őseik), hadsereggel támadtak rá. Számos csatában Cordelia személyesen is résztvett. Végül azonban elfogták és bebörtönözték. A legenda szerint megölte magát.

 Ekkor két unokaöccse, Cunedagius és Marganus egymás ellen fordultak és polgárháborús idők következtek. Végül Cunedagius győzött.

Cunedagius végülis 33 évig uralkodott. Őt fia, Rivallo követte a trónon. Békésen és mértéktartóan; uralkodási időszakát inkább természeti katasztrófák tarkították, pl. három napig tartó véreső*, pestis, és hatalmas légy-rajok „támadása”**.

Véreső*: Nem ritka, hogy a légköri mozgásoknak köszönhetően a Szahara vöröses homokja eljut Britannia légkörébe és megszínezi az esőt. Itt is erről lehetett szó.

Légy-rajok**: A bibliai 10 csapáshoz hasonlóan itt is egyik esemény következménye lehetett a másiknak. A pestisjárvány talán még az előző részekben említett éghajlatváltozással (lehűlés, csapadékosabbá válás) lehetett összefüggésben, melynek következtében éhezhettek az emberek. Nem nehéz belátni, hogy a végeláthatatlan légyrajok miként függenek össze a pestisjárvánnyal.

 Rivallo trónörökös fiát Gurgustiusnak hívták.

Skandinávia

A finnek között eddigre kialakult a sámánizmus.

A sámánizmus központi alakja maga a sámán volt. Az ő feladata volt, hogy kapcsolatot teremtsen a szellemvilággal, s gyógyítást, bő vadászatot, vagy éppen megfelelő időjárást kérjen. Rendszerint zenével, tánccal és valamely tudatmódosító szer használatával "jutott át". A sámánizmusban fontos szerepet kapott a kultikus nemváltoztatás (hiszen az egész népét kellett képviselnie), ezért a férfi sámán női ruhában, a (ritkább) női sámán férfi ruhában gyakorolta hivatását. [Gergard J. Bellinger: Nagy Valláskalauz]

[http://josgondolatok.blogspot.com/2011/10/samanok.html]

Pireneusi-félsziget

 Itt minden bizonnyal az az ősi, megalitikus kultúrájú nép élt még, amelyről nem sokat tudunk. Talán ők voltak az ibérek. Most pre-kelták áramlottak be a félszigetre (a Hallstatti-kultúrával rokon népek), akik azután keveredtek az ibérekkel. Északon a gallaecus nép alakult ki a keveredésből, középen a luzitánok, délen a később a rómaiak által celticusoknak és coniusoknak elnevezett törzsek.

Ebben az időszakban először kerültek kapcsolatba a főníciai és a görög kereskedőkkel, akik szerte a Földközi-tenger partjai mentén kereskedőtelepeket hoztak létre.

 Appenini-félsziget

 A Kis-Ázsiába érkező iónok már nem harcok árán szerezték meg az ottani területeket, hanem nagyjából elhagyott városokat találtak. A hettiták száma megfogyatkozott, s a lüdök is elvándoroltak. A néhai Tarhuntasszasz városából származó lüdök egy része például az Appenini-félszigetig jutott, s ott a korábbi, italikus népeket kiszorítva településeket hoztak létre. Az ő utódaik az etruszkok. Természetesen ők is magukkal hozták városi istenüket, akit hettita nyelven még Tarhuntasznak hívtak, most pedig már Tarchiesnek.

 Az általuk elfoglalt terület termékeny volt; erdőkben és ásványkincsekben gazdag, így gyors fejlődésnek indult mezőgazdaságuk és fémművességük is. Így aktívan részt tudtak venni a kereskedelemben, s Szardíniáról, a Közel-Keletről, a Balkánról, sőt Európából is be tudtak szerezni luxuscikkeket és kerámiákat. 

 Eddigre etruszk települések voltak a Tirrén-tenger partján és a Tiberis és Arnus folyók közötti vidéken. Városállamokban éltek az emberek, melyek közül a jelentősebbek Tarquinii, Caere, Vulci, Veii, Populonia, Vetulonia, Clusium, Perusia és Arretium voltak. Ők is, az ión szövetség mintájára tizenkét város szövetségét hozták létre, Tarchon és Türrhénosz alapításával, akik testvérek voltak és valószínűleg ősi királyok.

Populonia [https://www.sitiarcheologiciditalia.it/en/baratti-and-populonia/]

Tarquinii [http://www.costadelsolmagazin.com/content/cerveteri-nekropolisz-volt-az-etruszk-halottak-varosa]

Tarquinii [https://hu.wikipedia.org/wiki/Cerveteri]

Tarquinii, falfestény egy sírból [http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Okor-kelet/Okori.es.keleti.muveszet/index.asp_id=287.html]

Vulci [https://www.123rf.com/photo_100829776_vulci-archaeological-park-the-ruins-of-the-ancient-etruscan-city-of-vulci.html]

Balkán-félsziget

Az athéni királyok sorában Arkhipposz, Therszipposz, Phorbasz, és Megaklész következett, akikről megint csak nem maradt fenn semmi a nevükön kívül.

A mükénéi kultúra – valószínűleg a trákok vándorlásával és térfoglalásával összefüggésben – megszűnt. Teiszamenosz volt az utolsó királyuk. A kultúra megszűnésének mikéntjéről nincsen információnk. Egy részük Ciprus szigetére települt át.

 A görög népek a Földközi-tenger partvidékein kereskedőtelepeket hoztak létre.

Ahogy a dórok a trákok elől délebbre nyomultak, az aiolok előlük még délebbre húzódtak. A terület déli részéről azonban kiszorították őket az iónok (a Kánaáni népek junának, az egyiptomiak junannak, az izraeliták javannak, a hinduk javanának nevezték őket). A mükénéiek a területet még az iónok érkezése előtt elhagyták.

 Az iónok elfoglalták az egykori arzavai királyság ekkora elnéptelenedett városát, melyet a hettiták Apaszának neveztek, valamint a hasonló sorsú Millavandaszt. Az ő nyelvükön a két város Ephesos és Milétosz lett. A kis-ázsiai iónok vezetője Androklosz volt, aki a 12 itteni görög várost egy ligába tömörítette. 

 Végül egy kariaiak elleni csatában halt meg, amikor Priéné, az ión liga egy másik városának segítségére sietett.

 A földközi-tengeri szigetvilágot a dórok foglalták el. 

 A hódító dór törzsek elérték Kréta szigetét is, ahol leváltották a mükénéi civilizációt. A dórok elpusztították a knósszoszi palotát (melyet a mükénéi civilizáció is már a minósziaktól örökölt, s a Théra kitörése után még újjáépítették). A dóroké egy katonacivilizáció volt, gortüszi központtal. Tőlük maradt fenn a kőtáblákra vésett gortüszi törvény.

A knósszoszi palota maradványai [https://magazin.katicart.hu/letunt-civilizaciok/minoszi-birodalom/]

Gortüszi romok [https://kretasziget.hu/index.php/kreta-latnivalok/kelet-kreta-latnivalok/gortys]

Gortüszi romok [https://www.wikiwand.com/hu/Kr%C3%A9ta_(sziget)]

A gortüszi törvény egyik kőtáblája [https://hu.wikipedia.org/wiki/Gort%C3%BCsz]

 Az i.e. 9. század során a Balkán-félsziget túlnépesedett. A sziklás, hegyes vidék azonban nem termett sem sok, sem jó minőségű gabonát. Amikor a kereskedők elhozták a hírét távoli, letelepedésre, földművelésre alkalmas vidékeknek, sokan felkerekedtek.  Ez az expanzió a IX. század végén, az euboiai hajósok vezetésével indult meg. Már voltak kereskedelmi állomásaik al-Minában, a szíriai Orontész-folyó torkolatánál, a Nápolyi-öbölben, és Iszkhia szigetén ők alapították Pithékusszai városát.

 Euboia szigetén három jelentős város volt; Thermopüla, Eretria és Khalkisz. Utóbbi kettőt az Attikából származó iónok alapították. Ezeknek további korai gyarmatai voltak Magna Graeciában, Szicílán (Cumae, Rhegium), és Macedónia partjainál.

 A görög ősmonda szerint Ión egy személy volt, akinek utódai voltak az iónok. Más, erősebb jövevények hatására az iónok Attikában telepedtek le, ahol az athéniak szívesen fogadták őket, mint szövetségeseket a dórok ellen. De nem jártak sikerrel együtt sem, ezért az iónok az Égei-tenger kis-ázsiai partvidékére költöztek. Onnan viszont ők szorították ki Lüdia (a korábbi Arzava) és Kária őslakosait. Megalapították 12 városból álló szövetségüket; Epheszosz, Erüthrai, Klazomenai, Kolophón, Lebedosz, Milétosz, Müusz, Phókaia, Priéné, Szamosz, Teósz és Khiosz. Közös szentélyük volt a Paniónion, Poszeidón templomában. Kifejlődött gyarmatpolitikájuk nem csak a Földközi-tenger mellékén, hanem a Márvány-tenger és a Fekete-tenger mellett is. Így lettek Főnícia versenytársai keleten.

 Az iónok versenytársat jelentettek a nyugati főníciaiak, azaz Karthágó számára, valamint az Itáliai-félszigeten még alig letelepedő és kultúrát kialakító etruszkok számária is.

 A Spárta területén élő mükénéi kultúrát képviselő akhájokat is meghódították a dórok. A városban valamikor ekkortájt kezdődött a „kettős királyság”. Valószínűleg az történt, hogy valamiféle kiegyezés után az akhájok vezető rétege egyenrangú maradt a dórokkal, s mindkét népnek megvolt a maga királya. Úgy tűnik azonban, hogy az ősiség tisztelete valamennyit fordított később a rangsoron, mert nem a hósító dór nép királyának, hanem az ősilakos akháj nép királyának járt valamivel nagyobb tisztelet. 

 A dór dinasztia az Eurüpóntida volt, az akháj dinasztia pedig az Agiada dinasztia.

 A ranggal nem rendelkező akháj őslakosokból lettek a perioikoszok és a helóták, akik szabadok voltak, de politikai jogok nélkül. Ők a környéken, saját településeiken éltek és gazdálkodtak. A perioikoszok főleg a hegyvidéken, a helóták pedig a tengerparton. Valójában jóval szabadabb életet éltek, mint a városi spártaiak.

Az Aigada dinasztia királyai az i.e. 11. századtól mostanáig a következők voltak: Eurüszthenész, I. Agisz, Ekhesztratosz, Labótasz, Dorüsszosz, I. Agészilaosz, Arkhelaosz és Téleklosz.

Az Eurüpóntida dinasztia királyai a dór hódítástól kb. a század végéig: Proklész, Szoosz, Eurüpón és Prütanisz.

Erre a századra már biztosan kialakult az ógörög ábécé.

 A görögök a betűket a föníciaiaktól vették át, s ennek emlékét még mítoszaikban is megőrizték. Ezek szerint az írást Kadmos hozta el nekik Főníciából. Pontosabban, amikor Zeusz elrabolta Kadmos nővérét, Europét, Kadmos az anyjával és fivéreivel elindult felkutatására. Keresés közben eljutottak Théra szigetére, ahol megtanította a szigetlakókat az írás művészetére.

 A föníciai írás a magánhangzókat nem jelölte, ezért a görögök azokat a föníciai betűket, melyekre a görög nyelvben nem jutott hang, egyfajta újrahasznosításként úgy vették át, hogy ezekkel jelölték a maguk magánhangzóit (így lett pl. a w-ből u, vagy a j-nek ejtett y-ból i-nek ejtett y).

Az ábécé alakulása [https://szerzoikonyvkiadas.blog.hu/2016/09/26/ha_nem_tudod_hogy_alakult_ki_a_latin_abc]

 

Délosz szigete már régóta lakott volt. Most, hogy a dórok megérkeztek, saját szent helyükké tették. Itt tisztelték Dionüszoszt és Apollónt, Artemiszt és Létót.

Déloszi romok [https://utilapu.wordpress.com/2016/02/16/delosz-a-szent-sziget/]

Kis-Ázsia és Észak-Afrika

 Ión bevándorolók érkeztek, akik korábbi hettita és lüd birtokban lévő területeket foglaltak el, melyek azonban már nagyjából elhagyatottak voltak.

 I.e. 814-ben a főníciai Türosz városából származók Afrika északi partján, Szicíliával szemben várost alapítottak. Magukkal hozták Melkart nevű városi istenüket, valamint Tanitot, a Hold úrnőjét és Baált, az ég urát is. Így valószínűleg szintén jött velük a gyermekáldozás szokása. Ez a város lett Karthágó.

A karthágóiak kereskedelmi útjaik során bejárták a teljes ismert és alig ismert világot. Eljutottak a Brit-szigetek észak-nyugati részére, de Afrika belsejébe is, ahonnan főleg aranyat hoztak. A mai Nigéria területén felfedeztek egy tengerparti vulkánt, sőt gorillákat is láttak.

Az új város arisztokratái hamarosan két „pártra” oszlottak. Egy részük rabszolgatartó földbirtokos volt, másik részük pedig hajótulajdonos kereskedő. Mivel eleve kereskedők alapították a várost, nem voltak katonáik. Ezért zsoldosokat fogadtak be.