44. Elmúlik a járvány, szünetelnek a nagy háborúk [i.e. 430-420]

ÉSZAK-NYUGAT-EURÓPA

Nagyjából ebben az időben - talán klimatikus okok miatt - kezdtek a mai Németország területéről északabbra; Skandináviába vándorolni a longobárdok. 

A kelták időnként megtámadták Rómát.

TRÁKIA

I.e. 424 körül az országba érkezett az athéni történetíró és sztratégosz, Thuküdidész, mert Athénból száműzték őt.

Mivel II. Perdikkasz megpróbált kiegyezni Athénnal, de azután mégis Spártát és szövetségeseit támogatta, ezért Athén ráuszította Szitalkészt (a trák királyt) Makedóniára, s ők végigdúlták az országot, i.e. 429-ben.

Thuküdidész [https://hu.wikipedia.org/wiki/Thuk%C3%BCdid%C3%A9sz]

MAKEDÓNIA

I.e. 424-ben Braszidasz, spártai hadvezér felszabadította az athéniak uralma alól Amphipoliszt. 

Két évvel később az athéniak megindultak, hogy visszafoglalják a várost, de nem jártak sikerrel. Az amphipolisziak olyan hálásak voltak, hogy a spártai hadvezért a város falain belül temették el, hősi emlékművet emeltek a tiszteletére és városuk alapítójaként kezdtek rá tekinteni. 

 Mivel II. Perdikkasz megpróbált kiegyezni Athénnal, de azután mégis Spártát és szövetségeseit támogatta, ezért Athén ráuszította Szitalkészt (a trák királyt) Makedóniára, akik végigdúlták az országot, i.e. 429-ben.

Amphipolisz [https://hu.wikipedia.org/wiki/Amphipolisz]

APPENINI-FÉLSZIGET

Rómát észak felől kelták támadták időnként, dél felől pedig a volszkok, de mindkét nép sikertelenül.

Cumae görög kolóniát elfoglalták a szamniszok (a félsziget egyik ősi, harcias népe), s ezzel megszerezték a Campaniai-síkság fölötti hatalmat. 

Megszületett Arkhütasz, leendő matematikus, filozófus, politikus, hadvezér és csillagász, egy görög gyarmaton, Taraszban. 

I.e. 428-ban elesett az etruszk város, Veii királya, Lars Tolumnius a rómaiak elleni csatában.

 Az egyik etruszk istennek, Aplunak állt egy szobra a városban, ami az etruszk művészet remekműve volt. Isteneik között voltak tisztán etruszkok, de a rómaiaktól, illetve a görögöktől átvett istenek is. Három legfőbb istenük Tinia (a főisten), Uni (a főistennő) és Menrva, az előbbiek legkedvesebb gyermeke voltak. Az etruszk városokban nekik három templomot és három kaput szenteltek. A piacenzai bronzmáj is tőlük maradt fenn, amit a májból (belsőségekből) jóslás tanítására használtak. Igazából a közismert nőstény farkas (ami Róma jelképe) is etruszk kézműves munka. [Nagy valláskalauz]

I.e. 427-ben Rómában elfogadták a lex de bello indicendo törvényt, mely szerint a Comitia centuriata (Róma törvényhozó népgyűlése) elfogadhatja vagy elutasíthatja a hadüzeneteket. 

Ettől kezdve a quaestori (ügyészi) hivatalt plebejusok is betölthették.

I.e. 426-ban Rómában consulok helyett katonai tribunusok kezébe adta a senatus az irányítást 3 évre. 

A Veii elleni háborúban a római sereg vereséget szenvedett. Ekkor dictatorrá választották Mamercus Aemiliust, s neki sikerült legyőzni Veii és Fidenae egyesült seregét, Fidenae-t kifosztották, lakóit rabszolgának adták el. 

I.e. 425-ben a szamniszok elvették az oszkoktól Pompeiit. 

A szamniszok a déli Appenninek vidékén élő, oszk nyelvet beszélő italikus nép volt. Területük a tengertől el volt zárva. Pásztorkodással és földműveléssel foglalkoztak. Népükben a vagyoni különbségek nem voltak nagyok, így a társadalmi rétegzettség sem volt jelentős. Falvaikat nem vették körül falakkal. Ugyanakkor harcias nép voltak, hadijátékokat tartottak időnként.

Az oszkok a szamniszok közelében élő, velük rokon nép volt. I.e. 500-ban az etruszkok leigázták őket, ekkor átvették az etruszk ábécét.

Pompeii eredetileg az oszkok városa volt, az i.e. 600-as években alapították, egy lávafennsíkon, a Vezúv közelében. Ezután a görögök elfoglalták. I.e. 525-474-ig etruszk uralom alatt állt, de azután ismét görög kézbe került. Ezt követően hódították meg a szamniszok.

I.e. 421-ben a szamniszok elfoglalták a legészakibb itáliai görög kolóniát, Cumae-t. 

SZICÍLIA

I.e. 424-ben a szicíliai városok megegyeztek, hogy békét kötnek és nem szövetkeznek külső hatalmakkal. Ekkor a szicíliai athéni expedíció kénytelen volt hazatérni.

BALKÁN-FÉLSZIGET

I.e. 429 Az athéniak Periklészt újra megválasztották sztratégosznak. Ebben az évben meghalt a járványban Perikész két törvényes fia, Paralosz és Xanthipposz és Periklész nővére is. Amikor a temetésen fel kellett tennie kisebbik fia fejére a halotti koszorút, ő, aki addig soha nem mutatott érzelmet nyilvánosan, sírva fakadt, zokogott. Hamarosan ő maga is meghalt, szintén a járvány következtében. Halála előtt még teljesítették az athéniak azt a kívánságát, hogy szeretőjétől származó fiát, ifjabb Periklészt (akit saját törvénye miatt nem lehetett athéni polgárnak tekinteni, mert az anyja nem athéni volt) vegyék föl a polgárok névjegyzékébe és tekintsék törvényes gyermekének.

I.e. 428-ban Plataia ostroma folyt. A tél folyamán kifogytak az élelemből. Egy téli, viharos, holdtalan éjjelen kétszázan kiszöktek a városból és Athénba menekültek. 

Tavasszal az athéni Dionüszia fesztiválon először mutatták be Eurüpidésztől a "Hippolütosz" c. tragédiát, amivel elnyerte az első díjat. 

Nyár elején Leszbosz szigetének legnagyobb városa, Mütiléné fellázadt az athéni uralom ellen. Spártába küldtek követeket, hogy felvételüket kérjék a Peloponésszoszi Szövetségbe. Az athéniak negyven hajóból álló flottával válaszoltak, mire Spárta szintén negyven hajóból álló flottát küldtek a szigetiek segítségére. Azonban mire megérkeztek, az athéniak már leverték a felkelést. Több, mint ezer helyi lakost kivégeztek és 2700 athéni telepest küldtek a szigetre. Ekkor a spártaiak kiegészített haderővel Kerküra szigetéhez mentek, ahol szintén lezajlott egy Athén elleni felkelés. De mikor hírét vették, hogy egy 60 hajóból álló athéni flotta indul ellenük, inkább visszavonultak. 

Helyette inkább a nyár folyamán újabb hadjáratot indítottak Attika meghódítására, II. Arkhidamosz, spártai király vezetésével. Válaszul az athéniak 100 hajóból álló flottát küldtek a Korinthoszi-földszoroshoz. 

II. Arkhidamosz [https://hu.wikipedia.org/wiki/II._Arkhidamosz_sp%C3%A1rtai_kir%C3%A1ly]

Athénban még mindig pusztított az attikai járvány. 

I.e. 427-ben Szicíliáról küldöttséget menesztettek Athénba, melynek vezetésével az akkor 48 éves Gorgiaszt bízták meg. A delegáció feladata az volt, hogy katonai segítséget kérjen Szürakuszai ellen. Gorgiasz beszédeivel nagy hatást tett az athéni hallgatóságra. Megbízatása végeztével Hellászban utazgatott és fizetségért beszédírásra és szónoklatra oktatta hallgatóit. Voltak tanítványai Athénban, Argoszban és Thesszáliában is. Felszólalt összhellén ünnepeken, pl. az olümpiai játékokon is. Lehetséges, hogy ő vezette be az érvelő-versenyeket. Komoly vagyont gyűjtött munkájával. 

 Megszületett Platón, leendő filozófus Athénban, egy előkelő, régi családban. Apja az utolsó athéni király leszármazottja, anyja Szolón közeli rokona volt. Apját korán elveszítette, és anyja újra férjhez ment. Az első házasságból Platónnak két bátyja volt, a másodikból pedig még egy féltestvére született. Két nagybátyja, Kharmidész és Kritiasz (ekkor kb. 30 éves) is a harminc athéni zsarnok közé tartozott. Platón korán elkezd verseket és drámákat írni és politikai érdeklődést mutat. "Fiatalkoromban, sok más korombéli fiúhoz hasonlóan én is úgy gondoltam, hogy mihelyt el tudom tartani magam, politikus leszek."

Kb. 70 évesen meghalt Anaxagorasz, filozófus, csillagász. 

Előkelő családból származott, örökségéről lemondott, hogy a természettudománynak szentelhesse életét. 20 évesen Athénba ment és filozófiai iskolát alapított, materialista gondolkodó volt. Lehetséges, hogy Periklész nevelője volt. Kb. 50 éves volt, amikor megvádolták, mert "elméleteket alkot az égboltról". Ekkor ügyvédje Periklész volt, büntetése 5 talentum fizetése és száműzetés lett.    

I.e. 427-ben a spártaiak megindították negyedik attikai hadjáratukat és feldúlták Marathon környékét. 

Az athéniak ellen fellázadt leszboszi Mütiléné megadta magát, mielőtt a spártai segítség megérkezett volna. Az athéni Kleon mintegy ezer lázadót kivégeztetett (eredetileg a város teljes férfilakosságot ki akarta irtani). Leromboltatta a városfalat és elkobozta a mütilénéi flottát. A városba athéni telepeseket költöztettek. 

Kerkürán meggyilkolták Peithiaszt, aki demokrata volt, emiatt pedig polgárháború tört ki az arisztokrata és a demokrata párt között. Ez a demokraták győzelmével végződött, Peithiasz azonban meghalt. 

A spártaiak és a thébaiak elfoglalták (több éves ostrom után) Plataiait, a férfiakat kivégezték, a nőket eladták rabszolgának. 

Athén, hogy megsegítse a szicíliai Leontinoi városát (amit a Spárta-párti Szürakuszai veszélyeztetett), flottát küldött, hogy elvágja Spárta gabona-utánpótlását. Ez az expedíció azonban nem járt sikerrel, ezért Kleón bíróság elé állította az expedíció vezetőjét, Lakheszt. 

Spártában II. Arkhidamosz átadta trónját fiának, II. Agisznak. Még ebben az évben meghalt. 

Athénban konfliktus tört ki a demokrata párt vezére, Kleón és a konzervatív párt vezére, Nikiasz között, mert Kelon 200 talentumos különadót vetett ki a háború finanszírozására. Az adóbeszedő expedíció Káriában ellenállással találkozott és súlyos veszteségeket szenvedett. 

I.e. 426-ban az athéni Kleón és Démoszthenész megerősítette a hadsereget és flottát, Nikiasz tiltakozása ellenére. Demoszthenész sikertelenül ostromolta a korinthosziak kolóniáját, Leukászt.

A spártaiak újabb attikai hadjáratra indultak, de az Euboiai-öbölnél egy földrengést éltek át, amit rossz előjelnek értelmezve inkább visszafordultak. A földrengés által keltett árhullám letarolta az öböl északi partvidékét és a kikötővárosokat.

Az athéniak részéről még tartott a szicíliai expedíció. 

Nikiasz flottát vezetett Mélosz ellen, de kénytelen volt visszafordulni, s végül Oroposznál kötött ki, majd csapatait megerősítve a Spárta-párti Tanagra ellen vonult és legyőzte a tanagrai-thébai hadsereget. 

Spárta Thesszáliában megalapította Herakleia Trachinia kolóniát.

Spárta és Aitólia szövetséget kötött. Válaszul Athén hoplitákat küldött Aitóliába. Ezeket azonban a helyi könnyűfegyverzetű csapatok lemészároltak. 

Démoszthenész - leukászi kudarca után nem mert visszatérni Athénba, viszont az olpai csatában nagy győzelmet aratva megvédte Naupaktoszt a spártaiak és Ambrakia közös hadserege ellen. A csatában Eurülokhosz spártai hadvezér elesett. 

Spártában az új király, II. Agisz mellé visszahívták a másik királyt, Pleisztoanaxot 19 éves száműzetéséből.

Délosz rituális megtisztítása nevében a születéseket, halálozásokat, temetéseket betiltották, a sírokat pedig áttelepítették Rineia szigetére. 

Athénban Arisztophanésztól "A babilóniak" c. komédia nyerte meg a Dionüszia fesztivál fődíját. 

Az attikai járvány végre véget ért. 

Pleisztoanax (az éppen uralkodó Pauszaniasz korábban száműzött apja) visszatért Spártába és újra elfoglalta a trónt. Ekkor már békére törekedett Athénnal.

I.e. 425-ben Spárta újabb hadjáratot indított Attika ellen, de Athén megszállta a Spárta-közeli félszigetet és kikötőjét, Püloszt, ezért 15 nap után visszavonta csapatait. 

Az athéni Démoszthenész megerősítette Püloszt, bár eredetileg Kerküra ellen indult, de a rossz időjárás miatt kénytelen volt a félszigetnél partot érni. A spártai flotta, melyet Braszidasz vezetett és éppen Kerkürán volt, Püloszra indult és elállta a kikötő bejáratát. Majd továbbmentek a bejáratot ellenőrző Szphakteria szigetére, ahol kb. 400 hoplitát tettek partra. 

A spártaiak hajóikról megtámadták Démoszthenészt, aki azonban visszaverte a támadást. Közben megérkezett az athéni flotta és a püloszi csatában megfutamították a spártai hajókat és blokád alá vették a szigeten maradt hoplitákat. Spárta fegyverszünetet ajánlott, de Kleón visszautasította azt. Démoszthenész és Kleón partraszállt a szigeten és foglyul ejtették a 300 életben maradt, nehézfegyverzetű hoplitát. Túszként használták fel őket, s kivégzésükkel fenyegetőztek, ha Spárta újra megtámadja Attikát. A spártaiak vereségük után kétezer helótát lemészároltak, hogy megelőzzék felkelésüket. 

Az athéni Nikiasz megtámadta Korinthoszt és megfutamította őket. Megelőzve azt, hogy Korinthosz erősítést kapjon, visszavonta katonáit és végigpusztította Krommüon, Epidaurosz és Troizen környékét. 

Megkezdték a Niké-templom építését az Akropoliszon.

Niké-templom [https://www.istockphoto.com/hu/fot%C3%B3/athena-nike-temploma-ath%C3%A9n-akropolisza-g%C3%B6r%C3%B6gorsz%C3%A1g-gm1026048956-275192006]

Szophoklész elkészült az "Oidipusz király" c. tragédiájával.

Előadták (először) Euripidész "Hekabé" c. tragédiáját.

Hellászban holdfogyatkozást figyeltek meg. 

Meghalt Hérodotosz, történetíró. 

Meghalt Epitadasz spártai hadvezér. Meghalt Lükophron korinthoszi hadvezér. 

I.e. 425-ben bemutatták Arisztophanész "Az Akharnaibeliek" c. darabját. Arisztpophanész szemben állt korának szélsőséges demagógjaival, különösen Kleonnal. Komédiái - különösen a peloponésszoszi háború alatt - a szenvedő kisember békevágyának, politikusokkal szembeni bizalmatlanságának adtak hangot. Több paródiát is írt kortárs tragédiaírók műveiről.

Ebben a műben a falubeli szénégetők egyike összevitatkozik a háborús párt vezérével (aki Kleónt jelképezte), s végül meggyőzte polgártársait a béke szükségességéről.

I.e. 424-ben, amikor Braszidasz, spártai hadvezér északi hadjáratra indult, Perdikkasz átállt Athén oldalára. Azonban i.e. 423-ban az athéni-makedón sereg elvesztette.

Braszidasz megvédte Megarát egy athéni támadástól. Ezután Trákia ellen menetelt, hogy elfogja az athéniak gabonaellátását. 

Megtámadta és elfoglalta az athéniak gyarmatvárosát, Amphipoliszt. 

Emiatt Athénban Thuküdidészt száműzték. Ő ekkor Trákiába ment, majd a makedón királyi udvarba. 

Az athéni Démoszthenész és Hippokratész megpróbálta elfogadni Megarát, de a Braszidasz-vezette spártai erők legyőzték őket. Ezután Démoszthenész Naupaktoszba vonult, hogy segítse a demokrata párt lázadását és csapatokat gyűjtsön a Boiótia elleni hadjárathoz. A két athéni hadvezér nem egyeztette hadmozdulatait és a délioni csatában Hippokratész vereséget szenvedett. A csatában Szókratész megmentette Alkibiadész életét. Démoszthenész Sziküónt támogatta, de ő is vereséget szenvedett. 

A spártai Braszidasz Khalkidikébe vonult, hogy csatlakozzon II. Perdikkasz makedón királyhoz, majd a maga oldalára állított több várost, ezzel veszteségeket okozva Athénnak. Athénban emiatt Thuküdidészt okolták és száműzték. Thuküdidész ezzel lehetőséghez jutott, hogy ismeretségeket, információkat gyűjtsön, hogy majd megírja történelmi munkáit. 

Nikiasz elfoglalta Küthéra szigetét, ahonnan kényelmesen zaklathatta a spártaiakat.

Elkészült a Niké-templom az Akkropoliszon.

Meghalt Hippokratész, athéni hadvezér.

Thuküdidész sztratégoszként működött a trákiai partvidéken. Bár családi környezete Periklész-ellenes volt, ő maga, történeti munkájában (melyben a peloponésszoszi háborúkról írt) Periklész meggyőződéses hívének mutatkozott (ekkor  36 éves). Mivel nem tudta megvédeni Amphipoliszt Braszidasz, spártai hadvezér ellen, száműzték Athénból. Trákiába, majd a Makedón udvarba ment. 

Szókratész ebben az évben a boiótiaiak ellen harcolt (45 évesen). 

Szókratész [https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%B3krat%C3%A9sz]

Ebben az évben előadták Arisztophanész "A lovagok" című művét. 

 A darabban a kart lovagok és nemes családok fiai játszották. Kleónt maga, Arisztophanész játszotta el. Kleón persze nem a maga nevén, hanem Paphlagónként ("Pöfögő"-ként szerepelt benne), aki a nép mindenható szolgája. A darabban egy ellenfél lepipálja ígérgetésben Kleónt, s ezzel kiüti őt a nyeregből.

 Braszidasz védelmet nyújtott Megarának egy Athéni támadással szemben. Majd megszállta a makedóniai Amphipoliszt, ami addig Athénnak stratégiai fontosságú volt. Megnyerő személyisége és szónoki képességei miatt azonban tisztelték őt az athéniak is. 

I.e. 423-ban az athéni Lakhesz elérte, hogy fegyverszünetet kössenek Spártával. A spártai hadvezér, Braszidasz azonban nem tartotta magát a megállapodáshoz (a háború befejezése helyett inkább szövetséget kötött volna Makedóniával) és elfoglalta Szkióne és Mende városát. Az athéni politikus, Nikiasz azonban Mendét később visszafoglalta.

 Ebben az évben adták elő először Arisztophanésztől "A felhők"-et. Ebben Szókratész mindent megkérdőjelező filozófiáját parodizálta. Továbbá Szophoklésztól a "Trakhini hölgyek"-et és Kratinosztól "A borosflaska"-t.

I.e. 422-ben az athéni Kleon véget vetett a fegyverszünetnek és elindult, hogy visszafoglalja Amphipoliszt. Ez is spártai győzelemmel ért véget, de Kleon is és Braszidasz is elesett a csatában, noha a spártaiak mindössze 7 embert veszítettek. Athénban Alkibiadész került a háborús párt élére. 

Mivel a két fő háború párti hadvezér, az athéni Kleon és a spártai Braszidasz is meghalt, i.e. 421-ben a két város megkötötte a Nikiasz-féle békét.

Az amphipolisziak a városukban temették el Braszidaszt, sőt városuk alapítójaként kezdték őt tisztelni és hősi emlékművet emeltek neki. Ezzel is igyekeztek hangsúlyozni elszakadásukat Athéntól.

Az évben először adták elő Arisztophanész "A darazsak" c. komédiáját.

Szókratészt (47 éves) ismét hadba szólították, az amphipoliszi hadjáratba. Szókratész, átélve, ahogy a háborúk (a perzsák ellen, a spártaiak ellen...) lezülleszti a görög társadalmat, küzdött az erkölcsi megújulásért. Egyénisége és életmódja is tanítás volt. 

Előadták Arisztophanész "A darazsak" című művét, ami első díjat nyert. Ebben az esküdtbíróság tevékenységét parodizálta ki. Mivel az esküdtek napi díjat kaptak, nagyon is hajlamosak voltak a pereskedésre. Arisztophanész darazsakként ábrázolta őket, akik egy sajttolvaj kutya fölött ítélkeznek.

Egy i.e. 422-es csatában Braszidasz elsöprő győzelmet aratott Kleon, athéni sztratégosz fölött, de mindketten életüket vesztették. 

Az amphipolisziak a városfalakon belül temették el Braszidaszt és hősi emlékművet emeltek neki. 

I.e. 421-ben a peloponésszoszi háborút átmenetileg lezáró Nikiasz-féle békét Pleisztoanax kötötte meg spártai oldalról. (Nikiasz az athéni arisztokrata-párt vezére volt). A felek visszatértek a háború előtti helyzethez, visszaadták az azóta elhódított területeket. A békét 30 évre kötötték meg. Azonban Spárta szövetségesei közül Boiótia, Korinthosz, Élisz és Megara nem fogadta el a megállapodást. Athénban a háborús párt vezére, Alkibiadész Spárta-ellenes szövetséget szervezett, Argosz, Mantineia és Élisz részvételével. 

Megkezdték az Erekhtheion építését az Akropoliszon.

Erektheion [https://hu.wikipedia.org/wiki/Erekhtheion]

 Bemutatták Arisztophanész "A béke" c. komédiáját, melyben egy polgár ganajbogár hátán az égben emelkedik és lehozza onnan a rég óhajtott békét.

 I.e. 420-ban Alkibiadészt Athén sztratégoszává választották, ő pedig négyes szövetséget szervezett (Argosszal, Mantineiával és Elisszel) a spártai-boiótiai szövetség ellen. 

Alkibiadész [https://hu.wikipedia.org/wiki/Alkibiad%C3%A9sz]

Bemutatták Euripidész "Az esdeklők" c. tragédiáját. 

Megszületett Iszaiosz, görög szónok. 

Meghalt Protagórasz, görög filozófus és Kallikratész, görög építész.

PERZSA BIRODALOM

I.e. 424-ben Artaxerxész nagykirály meghalt. 

A történelem jószívű királyként emlékszik rá. Életének eseményeit az utókor számára rögzítette. 

Egyetlen törvényes fia, II. Xerxész követte a trónon. Azonban mindössze 45 nappal később féltestvére, Sogdianos, néhány eunuch segítségével megölette. El is foglalta a trónt. Azonban még ugyanebben az évben őt is megölte egy másik féltestvére, Okhosz, aki akkor már Hükrania helytartója volt. Okhosz lépett a trónra és felvette a II. Dárajavusz nevet. Felesége a testvére volt, Pariszatisz, egy alattomos és kegyetlen nő. 

II. Xerxész [https://hu.wikipedia.org/wiki/II._Khsaj%C3%A1rs%C3%A1_perzsa_kir%C3%A1ly]

II. Dárajavusz [https://hungaropedia.org/index.php/II._D%C3%A1rajavaus_perzsa_kir%C3%A1ly]

 I.e. 423-ban egy másik féltestvér, Arisztész fellázadt II. Dárajavusz ellen és kétszer is győzelmet aratott annak hadvezére, Artaszürasz fölött. Harmadszorra azonban Artaszürasz lefizette Arisztész görög zsoldosait, azok segítségével pedig elfogták Arisztészt és halálra ítélték.

INDIA

Meghalt Mahávira, akit a dzsainizmus egyik alapítójának tartanak. Fejedelmi családban született, fényűző életet élt. Szülei halála után azonban - kb. 30 évesen - úgy döntött, föladja minden földi kötődését. Vagyonát szétosztotta a szegények között és önkéntes magányban kereste a megvilágosodást. 43 éves korától hirdette eszméit. 72 éves korában az éhhalálig folytatta az aszkézist. Halálának helye, a bihári Pawapuri dzsain zarándokhely lett.

Pawapuri [https://www.bihartrip.com/places-to-visit-pawapuri]

KÍNA

Meghalt Csou Kao-vang, a Csou-dinaszita királya.

Csou Vej-lö lesz a Csou-dinasztia új uralkodója.

JAPÁN

Megszületett Kóan, japán császár. Őt tartják az 5. japán császárnak, azonban sem írásos anyag, sem legendák nem maradtak fenn róla.

Kóan [https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B3an_jap%C3%A1n_cs%C3%A1sz%C3%A1r]

43. Járvány tizedeli az ismert világ lakosságát [i.e. 440-430]

BRITANNIA

Előzmények: Az öt király háborúja alatt Dunvallo (alias Dyfnwal) még csak Cornwall királya volt. Legyőzte Pinnert, Loegria királyát. Válaszul Cambria királya, Rudaucus és Albany királya, Staterius szövetkezett ellene és elpusztították Dunvallo földjeinek nagy részét. A két sereg egymással szemben állva patthelyzetbe került. Ekkor Dunvallo 600 emberével a halott ellenségek páncéljába öltöztek és így támadtak a másik csapatra. Serege megölte az ellenséges két királyt.

I.e. 434-ben dinasztia-váltás történt: A Cornwalli-ház utolsó uralkodója, Pinner meghalt, s a trónt Monmouth-ház első királya, Dunvallo Molmutius foglalta el. Ezt követően megalkotta a Molmuti törvények nevű szabályrendszert, amellyel majdnem sikerült véget vetni a királyságon belüli rablásoknak és évszázadokon át követték. 

Neki tulajdonítják Bristol városának megalapítását.

Uralkodása alatt béke és jólét volt. 

Bristol [https://www.londonanglia.hu/regio/del_es_kozep_wales]

APPENINI-FÉLSZIGET

 I.e. 439-ben egy Spurius Maelius nevű gazdag katona összeesküvést szőtt: vissza akarta állítani a királyságot Rómában. Gabonaosztogatással népszerűséget szerzett és fegyvereket gyűjtött a híveinek. A consulok nem mertek fellépni ellene, inkább újra felkérték dictatornak Cincinnatust (aki egyébként már elmúlt 80 éves ekkor). Spuriust el akarták fogni és bíróság elé állítani. Ő ellenállt, s az ellenállás során megölték. 

Miután elhárult az erőszakos hatalomátvétel veszélye, Cincinnatus ismét lemondott. 

I.e. 431-ben Róma győzelmet aratott az aequusok és a volscusok fölött. 

TRÁKIA

Szitalkész uralma alatt virágzó, hatalmas állammá fejlődött. Szitalkész - athéni támogatással - a szomszédos Makedóniában polgárháborúzó három trónörökös közül Philipposzt támogatta. 

MAKEDÓNIA

I. Alexandrosz három, egymással polgárháborúzó fia közül II. Perdikkasz kihasználta az epidamnoszi háborút, hogy elmélyítse Athén és Korinthosz ellenségeskedését. Ezt úgy érte el, hogy kiugrasztotta a Déloszi Szövetségből Poteidaiát. Amire Athén megtámadta a lázadó khalkidikéi államokat. Ezzel tört ki a peloponésszoszi háború.

II. Perdikkasz hamarosan arra kényszerült, hogy kiegyezzen Athénnal. Athén ugyanis a trák király, Szitalkész mellé állt, aki pedig Perdikkasz testvérét, Philipposzt támogatta. Perdikkasz továbbra is Spártát és annak szövetségeseit erősítette.

I.e. 431-ben az athéniak megalapították Amphipoliszt. 

Amphipolisz [https://wikimapia.org/9568290/Ancient-walls-of-Amphipolis]

BALKÁN-FÉLSZIGET

Miután Szamosz és Büzantion egyszerre akart kilépni a Déloszi Szövetségből, Periklész előbb i.e. 439-ben legyőzte a szamoszi hajóhadat és kilenc hónapos ostrom után elfoglalta az egész szigetet. Szamosznak le kellett rombolnia bástyáit, át kellett adnia hajóit, és meg kellett fizetnie a háború összes költségét. Valamint el kellett fogadniuk a rájuk erőszakolt demokrata alkotmányt.

Ezután a büzantioni felkelést is leverte.

Periklész amikor egy elszakadni vágyó várost, vagy szigetet visszakényszerített, mindig kihasított annak területéből egy kis megművelhető földet athéni gyarmatosok részére. Ezeket a gyarmatokat Athénban sorsolás útján osztotta ki. Ilyen gyarmatok voltak már Androsz és Naxosz szigetén és Amphipholiszban is.

Periklész építtette meg az Athént Pireusszal összekötő középső falat, melynek az volt a célja, hogy Athén ostrom idején se legyen elválasztva kikötőjétől.

I.e. 438-ban elkészült az athéni Akropoliszon a Parthenon, (a linken egy gyönyörű szép 3D-rekonstrukció látható) vagyis Pallasz Athéné temploma. Felavatásakor Athén egész lakossága a szentélyhez vonult, hogy együtt adják át az istennőnek. A templom kívülről dór stílusú.

 A Parthenon felépítése után Periklész ellenségei meggyanúsították Pheidiaszt (az építészt és szobrászt) azzal, hogy a számára kiutalt nemesfémeket és elefántcsontot hűtlenül kezelte. Miután tisztázta magát, az szúrta az ellenfelek szemét, hogy a Pallasz Athéné szobor pajzsán megörökítette saját képmását is. Emiatt börtönbe vetették, de kiszabadult és Olümpiába menekült. Ott alkotta meg Zeusz 12 m magas arany-elefántcsont ülőszobrát, amit az ókori világ 7 csodája egyikének tartanak.

Zeusz szobra (az ókori világ 7 csodájának egyike), mely 12 méter magas volt és aranyból és elefántcsontból készült. Pheidiasz készítette Olümpiában [https://www.pontvelem.hu/hirek/erdekessegek-a-nagyvilagbol/372-az-okori-vilag-het-csodaja]

 I.e. 437-432 között megépült a Propülaia, az athéni Akropolisz kapuépülete. Egy dór templom formáját mutatja. Fehér és kékesfekete márványból építették. Közepén található a bejárócsarnok.

 I.e. 436-ban megszületett Iszokratész, leendő szónok. Jómódú, athéni családjában töltötte el gyerekkorát. Apjának fuvolakészítő üzeme volt. A családi vagyon jóvoltából neves szofista bölcselők tanították, pl. Prótagorasz (aki 44 évvel volt idősebb nála) és Gorgiasz (aki pedig 49 évvel volt idősebb). Utóbbival barátságban is volt. Kapcsolatba került Szókratésszel is.

I.e. 435-ben megszületett Euagorasz, Szalamisz leendő királya. Szalamiszban nevelkedett. Ekkor még a perzsa-hű föníciai uralkodó, Abdémón állt a város élén. 

 Ebben az évben kitört az epidamnoszi konfliktus. Epidamnosz egy kerküra szigeti gyarmat volt. A város szomszédságában továbbra is "barbár" taulantok (illírek) éltek. A városból a nép elűzte az előkelőket, akik viszont a taulantokhoz menekültek és velük szövetkezve szorongatták a várost. A városlakók erre az "anyavároshoz", Kerkürához fordultak segítségért, de eredménytelenül. Ekkor Delphoiban kértek jóslatot, ami alapján Korinthoszba küldtek követeket támogatásért. A korinthosziaknak ez kapóra jött, mert ők meg meg voltak sértődve Kerkürára. Korinthoszból fegyveres csapat indult szárazföldi úton Epidamnoszba. Ugyanakkor Kerkürából 2 hajóhad érkezett, s követelték, hogy a Kerkürába menekült száműzötteket visszafogadják és a korinthosziakat küldjék haza. A város lakói nem tettek ennek eleget, ezért a kerkürai hajóhad megtámadta Epidamnoszt. A korinthosziak viszont védték a várost. A kerküraiak győztek. Ezután feldúlták Leukasz környékét - ami korinthoszi gyarmat volt és fölégették Küllénét, amely város segített a korinthosziaknak. 

 A csata után Korinthosz készült az újabb bevetésre, Kerküra pedig Athénhoz fordult segítségért. Athén szövetségesévé fogadta Kerkürát. 

 I.e. 433-ban a kerküraiak Korinthosz ellen harcoltak. Korinthosz Spárta legfőbb szövetségese volt, ezért Periklész jó ötletnek látta segítséget küldeni a kerküraiaknak. A szübotai csatában ütközött meg a két hajóhad.

Végül mindkét fél győztesnek nyilvánította magát. Epidamnosz korinthoszi fennhatóság alá került. 

I.e. 432-ben az athéniak a korinthoszi gyarmatosok ellen harcoltak, a poteidaiai csatában.

A csatában ott volt Szókratész is, 37 évesen.

Periklész Megara ellen kereskedelmi tilalmat hirdetett ki: a megarai kereskedőket kitiltották Athén piacairól és a birodalom kikötőiből, arra hivatkozva, hogy a megaraiak Démétér istennőnek szentelt földet műveltek meg és szökött rabszolgáknak nyújtottak menedéket.

 A spártaiaktól küldöttség érkezett azzal a követeléssel, hogy az athéniak az Alkmaiónidákat (a 200 évvel korábbi külóni vérbűn miatt) űzzék el (Periklész is ennek a családnak a sarja volt anyai ágon) és vonják vissza a megarai határozatot. Ennek a húzásnak a nyilvánvaló célja az volt, hogy viszályt szítsanak az athéni nép és Periklész között. Azonban ekkor még az athéniak feltétel nélkül elfogadták Periklész utasításait.

 Athén azt kérte a megarai határozat visszavonásáért cserébe, hogy Spárta hagyja abba az idegenek kiűzését saját területeiről és ismerje el saját szövetségeseinek függetlenségét. Spárta ezt nem tette meg, így mindkét fél elkezdett a háborúra készülni.

I.e. 431 II. Arkhidamosz spártai király delegációt küldött Athénba, hogy azok tegyenek eleget a spártaiak követeléseinek. Ezt a küldöttséget azonban már be sem engedték Athénba.

Periklész számított arra, hogy a spártai stratégia első lépése Attika lerohanása lesz és hogy az ellenség szárazföldön jóval erősebb náluk. Ezért a régió teljes lakosságát áttelepítette Athén falain belülre.

I.e. 431-ben az athéni sereg megszállta Megarát. - Ekkor Periklész tartott egy gyászbeszédet:

"Olyan alkotmánnyal élünk, amely nem igazodik szomszédaink törvényei után, s inkább mi magunk szolgálunk például, mintsem hogy utánoznánk másokat. A neve pedig, mivel nem kevesekre, hanem a többségre támaszkodik: demokrácia. Törvényeink szerint a személyes ügyeket tekintve, mindenki egyenjogú, de ami a megbecsülést illeti, hogy a közösség előtt kinek miben van jó híre, itt nem a társadalmi helyzet, hanem a kiválóság ér többet, és ha valaki olyasmire képes, ami a város javára van, szegény sorsa és így jelentéktelen társadalmi rangja nem áll útjában. A szabadság szellemében intézzük el a közügyeinket, és mindennapi tevékenységeink során nem válunk gyanakvókká egymással szemben, nem haragudva meg szomszédunkra, ha egyszer a maga kedve szerint cselekszik, és nem öltve szemrehányó tekintetet, ami, bár nem büntetés, mégis rosszul esik neki. Ilyen nyíltszívűek vagyunk a magunk közötti érintkezésben, azt azonban, amit az állam parancsolt, elsősorban tiszteletből nem merjük áthágni, engedelmeskedve azoknak, akik éppen az élen állnak, és a törvényeknek, különösképpen azoknak, amelyek az igazságtalansággal sújtottakat védik, és azoknak, amelyek bár íratlanok, megsértésüket gyalázatnak tekinti." (Valószínű, hogy a fontos közéleti beszédeire Aszpászia segítette őt felkészülni.)

A boiót államok a peloponésszoszi háborúban Spárta oldalán álltak. 

I.e. 430-ban a Földközi-tenger térségéből egy napfogyatkozás volt látható. Athénban járvány tombolt. A korabeli híradások szerint a járvány Etiópia felől indult. Érintette Egyiptomot, Lybiát és a Perzsa Birodalmat is. De a legnagyobb pusztítást Athénban végezte (a lakosság egynegyede meghalt). Ehhez nagy mértékben hozzájárult az is, hogy Periklész Attika lakosságát betelepítette Athénba. Thuküdidész - aki maga is átélte és túlélte a járványt - így írt róla: "Az emberek beözönlése a környékről a meglevő megpróbáltatások közepette még újabb csapást jelentett, amely elsősorban magukat, a beköltözötteket sújtotta. Ezek között - mivel nem volt elegendő lakás, és a nyár idejére fojtó levegőjű kalyibákba húzódtak - vad szertelenséggel dúlt a kór, egymás hegyén-hátán heverve lehelték ki lelküket, s feküdtek ott tetemként, vagy pedig a szomjúságtól félholtan ott vonaglottak az utakon és a források körül" A tünetek forróságérzet, láz, szemgyulladás, vörös nyálkahártyák, bűzös lehellet, tüsszögés, rekedtség, epeömlés, hányinger, kiütések, csillapíthatatlan szomjúság és álmatlanság voltak. Ha a 7.-9. napot túlélték, a tünetek a test alsó részére húzódtak és ott daganatokat okozott a betegség. "Azok a madarak és négylábúak, amelyek hozzá szoktak nyúlni az emberi tetemekhez, noha annyi halott hevert eltemetetlenül, még csak nem is közelítettek hozzájuk, s ha mégis ettek belőlük, felfordultak. Ezt bizonyítja az is, hogy az ilyen fajta madarak száma szemmel láthatóan megfogyatkozott, és hogy sem máshol, sem a halottak körül nem lehetett látni őket. A hatást különösen a kutyákon lehetett megfigyelni, mivel ezek az emberek mellett élnek." 

"Az emberek egyre bátrabban adták át magukat az eddig titkolt élvezeteknek, látva, hogy milyen gyorsan változik a szerencse, hogyan halnak meg egy pillanat alatt a gazdagok, s hogyan ülnek be javaikba azonnal olyanok, akik addig teljesen nincstelenek voltak. [...] Már senkit sem tartott vissza sem az istenektől való félelem, sem az emberi törvény [...] senki sem hitte, hogy megéri azt a napot, amelyen bűneiért törvény elé állítják [...]" [Thuküdidész: A peloponésszoszi háború]

 A népnek kezdett nagyon elege lenni. Periklész egy nárcisztikus beszéddel, melyben saját erényeit domborította és a népnek felrótta hálátlanságát, igyekezett lenyugtatni őket:

"Valahogy azt ne gondoljátok, hogy most csak arról van szó: rabok legyünk-e vagy szabadok! Nem! Sokkal inkább hatalmatok az, ami most kockán forog, meg mindaz, ami ennek az elveszítésével járhat. Hiszen meggyűlöltek már benneteket mindazok, akiken uralkodtok. A hatalomról pedig ti most már le sem mondhattok, mint ahogy azt egyesek ebben a nehéz órában jámborul tán óhajtanák. Mert a ti uralmatok zsarnokság, türannisz. Türanniszra törekedni pedig jogtalanság ugyan, de ha már elnyerte az ember, veszélyes dolog lemondani róla."

2001-ben görög régészek az athéni fazekas negyed feltárása során egy tömegsírt találtak, az i.e. 420-as évek elejéről. Ennek elemzése alapján arra jutottak, hogy a járvány hastífusz volt, vagy valami ahhoz hasonló. [https://ujkor.hu/content/egy-tulelo-foljegyzesei-thukudidesz-es-az-atheni-jarvany]

Arkhidamosz spártai uralkodó az elvártaknak megfelelően lépett, és Attika lerohanásánál egy athénit sem talált a városon kívül.

Valójában Arkhidamosz és Periklész között barátság volt, ezért Periklész bízhatott abban, hogy Arkhidamosz nem fogja feldúlni a városfalakon kívüli földjeit. Ugyanis ezeket ajánlotta föl az athéniaknak, ha az ellenség nem fosztja ki. Ez nem így lett.

A földek fosztogatását látva az athéniak egyre elégedetlenebbek lettek Periklésszel. Míg a spártai hadsereg Attikában volt, Periklész 100 hajós flottát küldött a Peloponésszoszi-félsziget fosztogatására és lovasságot a városközeli feldúlt tanyák őrzésére.

Ezután Periklész hozott egy határozatot, miszerint az athéni hatóságoknak 1000 tálentumot és 100 hajót félre kell tenni arra az esetre, ha a tenger felől érné támadás a várost. Ezen javak ettől való eltérő felhasználásának még csak a megemlítését is halálbüntetés terhe mellett tiltotta.

Aigina szigetének lakosságát elűzték az athéniak és athéni gyarmatosokkal telepítették be.

 I.e. 430-ban a spártai sereg újra fosztogatni kezdte Attikát. Periklész továbbra sem volt hajlandó szárazföldi csatába bocsátkozni Spártával. Helyette újabb tengeri fosztogató hadjáratot indított 100 hajóval a peloponésszoszi partokhoz. Indulás előtt egy napfogyatkozás rémítette meg az athéniakat, de Periklész az Anaxagórasztól (a materialista filozófus-csillagásztól) szerzett tudása segítségével meg tudta nyugtatni őket.

 Perikész belső ellenségei végül elérték, hogy megfosszák őt hadvezéri rangjától és büntetést szabtak ki rá, hűtlen kezelés miatt. A Periklész elleni per ügyésze a háború idején felemelkedett politikus, Kleón volt.

PERZSA BIRODALOM

Jeruzsálemből hazatért Nehémiás, akit a perzsa nagykirály kormányzónak küldött oda. 

JÚDEA

I.e. 433-ban - 12 év kormányzói munka után - Nehémiás visszatért Jeruzsálemből a perzsa királyi udvarba, Szúzába. 

42. A római jog megjelenése és Periklész nő-ügyei [i.e. 450-440]

ÍR-SZIGET

I.e. 443-ban Connla mac Irareo Fáthach-ot fia, Ailill mac Connla Cáem ("a görbe fogú") váltotta a trónon.  

APPENINI-FÉLSZIGET

I.e. 450-ben, mivel az első decemvirátus nem végzett a törvények egységes rendszerbe foglalásával egy év alatt, kinevezték a második decemvirátust, amelynek öt patrícius és öt plebejus volt a tagja. Ezek azonban visszaéltek hatalmukkal, így a közfelháborodás megfosztotta őket attól. Azért eredménye is volt a munkásságuknak: A tizenkét táblás törvények. A törvénytáblákat nyilvánosan látható helyre tették és a továbbiakban a római gyerekek ez alapján tanultak írni és olvasni. A törvények forrásai görög és keleti törvények voltak. A törvények szerint a városfalon túli területek már külföldnek számítottak. A szankciók között sok vallási jellegű volt. 

 I.e. 447-ben választottak először 4 questort Rómában, 1 évre. Ők a  vád képviselői voltak főbenjáró bűnök esetében. 

I.e. 445-ben Rómában kiadták a Lex Canuleiát, mely törvény célja a patríciusok és a plebejusok közti házasság engedélyezése volt (aminek tilalma még a tizenkét táblás törvényekben szerepelt). 

 Ugyanebben az évben Athén és Spárta lezárta az első peloponésszoszi háborút egy harminc évre szóló békeszerződéssel, melynek értelmében Athén lemondott hódításairól; csak Aiginát tartotta meg. 

I.e. 442-ben megalapították Ardea latin kolóniát a rutulusok földjén. A rutulusok törzse egy italicus népcsoport volt. 

Ardea ősi falai [https://www.britannica.com/place/Ardea-Italy]

BALKÁN-FÉLSZIGET

I.e. 450-ben zajlott le az utolsó görög-perzsa csata a ciprusi Szalamisznál. A görögök győztek. 

I.e. 449-ben a spártaiak megindultak, hogy felszabadítsák Delphoit a phókisziak uralma alól és sikeresen visszaadták a szentélyt a delphoiaknak. A jóslatkérés előjogát pedig felvésték a szentély bejáratánál álló farkasszobor homlokára. Azonban amint a spártaiak elvonultak, megjelent Periklész az athéniak élén és visszahelyezte a phókisziak birtokába a szentélyt. Saját jóslatkérési előjogát pedig a farkasszobor oldalán rögzítette. 

 Miután Kimón meghalt Ciprus szigetén, a görögök békét kötöttek Artaxerxész perzsa nagykirállyal és ennek értelmében elhagyták a szigetet. A következő években a sziget perzsa fennhatóság alatt volt, s ők a sziget lakói közül a föníciai népességet támogatták. A ciprusi királyságok legmeghatározóbbika ez után Szalamisz lett. Szalamisz szoros kapcsolatot tartott fenn Athénnal és támogatta a várost Spárta ellen.

Kimón [https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Kimon.jpg]

II. Artaxerxész, perzsa uralkodó [https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Kimon.jpg]

I.e. 447-ben Periklész kiűzte az őslakosokat a Gallipoli-félszigetről, hogy athéni gyarmatokat hozhasson létre.

 Hérodotosz, a történetetíró Szamoszról a dél-itáliai Thurioiba költözött, majd i.e. 447 körül Athénban élt. Itt kapcsolatba került Szophoklésszel és Periklésszel is. Felolvasásokat tartott műveiből, amiért a város tíz tálentom arannyal jutalmazta őt. 

Hérodotosz [https://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%A9rodotosz]

Thurioi [https://en.wikipedia.org/wiki/Thurii]

Szophoklész [https://www.citatum.hu/szerzo/Szophoklesz]

 Ettől az évtől kezdve Pheidiasz szobrász és építész Periklész bizalmasa lett. Az athéni Akropolisz építése során a szobrászok munkáját személyesen felügyelte és irányította. 

A boiótok fellázadtak az athéni uralom ellen és több várost uralmuk alá vontak. Tolmidész támadást indított a leverésükre, de hadait szétverték, ő maga pedig elesett. Athén a foglyok kiadásáért cserébe kivonult a tartományból. Meggyengülését látva Phókisz és Lokrisz is elszakadt Athéntól.

Thébai vezetésével megalakították a Boiót Szövetséget.

I.e. 446/445-ben Pleisztoanax spártai király (Pauszaniasz fia) hadjáratot vezetett Athén ellen, de Periklész megvesztegette, mire az visszavonta csapatait. A hazatért spártai királyt, korruptsága miatt száműzték, s ő Árkádiába ment. Ekkor a trónt a száműzött király fia, Pauszaniasz (ki nagyapja nevét örökölte) foglalta el. Ő azonban még túl fiatal volt ehhez, ezért a tényleges hatalom nagybátyja, Kleomenész kezében volt.

Euboia szigete fellázadt Athén ellen. Periklész hadat vitt, hogy leverje. Megara is elpártolt Athéntól; annak helyőrségét lemészároltatta.

Pleisztoanax spártai király megarai támogatással Attikára támadott. Erre Perikész serege visszajött Euboiából, de fegyverszünetet kötöttek (a megvesztegetésnek köszönhetően). Ekkor Athén le tudott csapni Euboiára és könnyedén visszafoglalta. Annak városait szigorú ellenőrzés alá vonta. 

I.e. 446-ban, amikor letelt az Athén és Spárta közötti 5 éves fegyverszünet, Boiótiában megsemmisítették az athéni sereget, Megara elszakadt Athéntól, Euboián lázadás tört ki és a spártaiak betörtek Attikába. Periklész azonban tárgyalással és megvesztegetéssel elérte, hogy a spártai hadsereg hazatérjen.

 Végül megkötötték a 30 éves békét, melynek értelmében Athén lemondott a i.e. 460 óta szerzett érdekeltségei nagy részéről, hogy erejét az euboiai lázadás leverésére összpontosíthassa és megegyezett a két városállam, hogy egymás szövetségeseit nem próbálják meg a saját oldalukra állítani.

Pindarosz görög költő ebben az évben meghalt. 

 Boiótiai családból származott. Ifjú korában Athénba került és zeneművészetet tanult. Költészetét Hellász-szerte elismerték. Nagyhatalmú uralkodók kérték fel dicsőítő költemények megírására (vagyis korabeli marketinges volt). Sokat utazott. Amikor hazája, Thébai a görögök ellen fordult, lakhelyét elhagyta, s az időszakot Aiginában vészelte át. Később Szicíliában vendégeskedett. Thébaiba hazatérve Rheia- és Pán-szentélyeket emelt. Halálakor már nyolcvan éves volt, amikor Argoszban, "egy szeretett fiú ölében meghalt". 

Pindarosz [https://hu.wikipedia.org/wiki/Pindarosz]

I.e. 445-ben Periklész elvált feleségétől. Ezt követően nagy szerelmével, a milétoszi Aszpasziával élt együtt, mintha házasok lennének, aki lehetséges, hogy hetéra volt (korábbi hívei közé tartozhatott Szókratész és Platón is) [https://nlc.hu/szabadido/20171209/luxusprosti-vagy-politikai-tanacsado-aszpaszia-tortenete-aki-athen-elso-asszonya-lett/] Mivel a nő nem athéni volt, nem házasodhattak össze. Emiatt sok vád érte Periklészt, saját idősebbik fia, Xanthipposz részéről is (aki politikai babérokra tört).

Aszpaszia [https://nlc.hu/szabadido/20171209/luxusprosti-vagy-politikai-tanacsado-aszpaszia-tortenete-aki-athen-elso-asszonya-lett/]

 Hérodotosz (a történetíró) ebben az évben nagy utazásokra indult Egyiptomba, majd a Fekete-tenger környékére (annak északi részére; Szkítiába is), Babilonba és a Közel-Keletre. 

 Fő műve a "Történelem", (http://real-eod.mtak.hu/3270/) ami tulajdonképpen a görög-perzsa háborúkról szól, de bevezetés-képpen részletezi az Óperzsa Birodalom kialakulását és azoknak a népeknek a néprajzát, melyeket a Birodalom meghódított. Írásaiban Hérodotosz igyekezett elhatárolni magát a mítoszoktól, s azokat legfeljebb ironikusan tárgyalta. Elhatárolta saját tapasztalatait és a másoktól hallott történeteket. 

Nem sokkal ezután meghalt.

 I.e. 444-ben, mivel Periklész évente 10 tálentumot küldött titokban Spártának (a békét ezzel vásárolva meg), Athén vagyonának egy részével nem tudott elszámolni. Ezért az a vád érte a konzervatívok új vezetője, Thuküdidész felől, hogy az építkezésekre fordított költekezéseivel tönkreteszi a városállam pénzügyeit. Amikor azonban Periklész azt válaszolta, hogy megtéríti a város költségeit saját vagyonából, azzal a feltétellel, hogy az épületeket az ő nevében áldják meg, újra maga mellett tudhatta a nép támogatását.

Thuküdidész [https://ujkor.hu/content/egy-tulelo-foljegyzesei-thukudidesz-es-az-atheni-jarvany]

Nem lehetett véletlen ezek után, hogy i.e. 442-ben Thuküdidészt is kiszavazták (cserépszavazás által) Athénból. 

I.e. 440-ben kisebb háború tört ki a Déloszi Szövetség két tagja, Szamosz és Milétosz között. Mindkettő Priénét akarta megszerezni. A gyengébb Milétosz Athénra szerette volna bízni a döntést. Szamoszban az ellenzékben levő demokraták elfogadták volna Athén beavatkozását, az uralmon levő arisztokraták azonban nem. Ekkor Periklész megjelent hadával és megbuktatta a szamoszi arisztokrata kormányt és a demokratákra bízta az államügyeket. 100 arisztokrata túszt Lémnosz szigetére szállított és az ottani athéni gyarmatosok őrizetére bízta.

 Nem sokkal később azonban a szamoszi arisztokraták, perzsa segítséggel elkergették a demokratákat, kiszabadították a lémnoszi túszokat és bejelentették, hogy kilépnek a Déloszi Szövetségből. Ugyanekkor pártolt el Athéntól Büzantion is.

PERZSA BIRODALOM

I.e. 449-ben Szalamisznál a görögök ismét döntő győzelmet arattak a perzsák fölött. 

I.e. 448-ban a görögök és a perzsák tárgyalásba kezdtek egymással. Megkötötték a Kalliasz-féle békét: A görög városok Kis-Ázsiában és Küproszon névleg a Perzsa Birodalom részei maradtak, de a perzsa nagykirály elsimerte önállóságukat. A Perzsa Birodalom lemondott az Égei-tenger, a Helleszpontosz és a Boszporusz fölötti irányító szerepéről. 

 Az ezután Spárta és Athén között kirobbant ellentétben mindkét fél megpróbált szövetkezni a perzsa nagykirállyal. Ez azonban egyiküknek sem jött össze.

KODZSOSZON

Az ország a mai Korea területén létezett, ekkor már másfél évezrede (eleinte nem országként, csak önálló kultúraként). Ebben a században már megerősödött annyira, hogy a kínai források királyként utaltak az uralkodóikra. 

41. Peloponésszoszi háborúk, Periklész sikkasztásai és újabb trükkjei [i.e. 460-450]

BRITANNIA

Az Ír-szigeten továbbra is Connla mac Irareo Fáthach uralkodott. 

APPENINI-FÉLSZIGET

Előzmények: Rómában Cincinnatus fiát bíróság elé állították, ő azonban az etruszkokhoz menekült. Ennek ellenére Cincinnatust consullá választották:

 I.e. 458-ban megtámadták Rómát a szabinok és az aequusok. A városon kívül az egyik consul seregét körbezárták, s csak néhány lovas tudott kitörni, hogy megvigye a hírt a városba. Ott pánik tört ki és a szenátus felhatalmazta a másik consult, hogy dictatort nevezzen ki.

 Dictatornak Cincinnatust választották. Ő éppen földjét művelte, mikor megérkeztek érte. Kb. 400 évvel később így ír az eseményekről Titus Livius: "Éppen [...] néminemű mezei munkával foglalatoskodott, amikor a követek, kölcsönös üdvözlések után megkérték: öltse fel tógáját [...] letörölvén magáról a port, a verítéket, felöltözve lefelé indul, a követek pedig szerencsét kívánva neki, mint dictatort köszöntik" [vagy, "mint az közismert..."]

Cinncinnatus [https://www.britannica.com/biography/Lucius-Quinctius-Cincinnatus]

 Cincinnatus ekkor bezáratta a csapszékeket és elrendelte, hogy minden katonaköteles korban lévő férfi jelenjen meg a Mars-mezőn. Ezekkel a körbezárt consul felmentésére sietett. Elkezdték sánccal körülzárni az aequusokat. Azok megpróbálták ezt megakadályozni, ekkor persze nem tudták rendesen őrizni a bekerítetteket. A külső római seregnek sikerült befejezni a sáncot, s így az aequusok a két római sereg közé szorulva megadták magukat. 

 Cincinnatus diadalmenete után a fia tárgyalásán kiderült, hogy fiát hamisan vádolták meg. Ezt követően Cincinnatus lemondott dictatori tisztségéről és visszament földet művelni.

 I.e. 451-ben tíz tekintélyes patríciust neveztek ki Rómában arra, hogy az állami ügyeket intézzék. Ez volt a decemviiri. A törvényeket megpróbálták egységes rendszerbe foglalni, amire egy évük lett volna. 

MAKEDÓNIA

I.e. 455 körül I. Alexandroszt valószínűleg meggyilkolták. Öt fia közül három; Philipposz, Alketasz és Perdikkasz között polgárháború robbant ki. E harcok során elvesztették nyugati területeiket, a gazdag nemesfémbányákkal. A kaotikus helyzetet kihasználva keletről a trákok támadták őket, nyugaton belső ellenségként a fejedelmek igyekeztek függetlenedni, délről pedig az athéniak fenyegették a királyságot. 

TRÁKOK

Ekkortájt, I. Teresz uralma alatt a trákok egy birodalommá egyesültek. 

BALKÁN-FÉLSZIGET

Előzmények: I.e. 460-ban kitört az első peloponésszoszi háború. Az argosziak athéni segítséggel győztek Spárta fölött. Az athéniak blokád alá vették Aigina szigetét, s vereséget mértek az azt felmenteni igyekvő Korinthoszra. Periklész eltávolítva politikai riválisait (Kimónt száműzték, Ephialtészt megölték), populista politikát folytatott.

I.e. 458-ig Pleisztarkosz volt Spártában az uralkodó, aki I. Leonidasz fia volt. Atyja halálakor még kisfiú volt, ezért régens volt mellette a nagybátyja, Kleombrotosz. I.e. 479-ben Kleombrotosz elhunyt, a gyámságot ekkor fia, Pauszaniasz vette át. Őt azonban i.e. 470 körül hazaárulás vádjával elítélték és kivégezték.

Egyiptom segítséget kért a görögöktől a perzsák elleni harcához és az athéniak - noha Periklész ellenezte ezt - segítettek is.

 I.e. 460 körül született meg Athénhoz közel Thuküdidész, leendő görög történetíró. Rokonságban állt Miltiádésszel és Kimónnal (Miltiádész fiával). Ő maga trák származású volt. 

 Periklész csökkentette Athénban az arkhónsághoz szükséges földbirtok nagyságát. 

 I.e. 460 körül Prótagorasz (20 éves ekkortájt) szülővárosában nyilvános felolvasásokat vállalt, majd Athénba ment, ahol ékesszólást tanított. Ő volt az első, aki pénzt kért a tanításért (amiről meg is oszlott az emberek véleménye) és nemsokára óriási vagyonra tett szert. 

Prótagorasz [https://eta.bibl.u-szeged.hu/3240/6/EFOP343_AP6_BTK3_Filoz%C3%B3fiat%C3%B6rt%C3%A9net%20%C3%A9s%20kort%C3%A1rs%20filoz%C3%B3fia.%20Plat%C3%B3n_2_3_Mogyor%C3%B3di%20Emese_2020_07_31.pdf]

Ekkortájt született meg Hippokratész is (leendő orvos), Kosz szigetén. Valószínűleg apja vezette be őt az orvostudományba. De mesterei között volt Gorgiasz és Démokritosz is. 

 I.e. 459-ben az athéniak nem nézték jó szemmel Aigina növekedő tengeri és kereskedelmi hatalmát, ezért elfoglalták a szigetet.

Aigina ókori romjai [https://www.isleios.com/aegina]

 I.e. 458-ig Spártában Pleisztarkosz uralkodott. Ebben az évben meghalt. Ekkor korábbi régensének (és egyben unokatestvérének), Pauszaniasznak a fia, Pleisztoanax örökölte a trónt. 

 I.e. 457-ben Phókis megtámadta Dóriszt. Ekkor Spárta Dórisz segítségére sietett, s mivel az athéni haderő egy része éppen Egyiptomban harcolt a perzsák ellen, a spártaiak gyors győzelmet arattak. 

 Amikor azonban hazafelé tartottak, az utat blokád alá vonták Athén szövetségesei. Ekkor a spártaiak Athén alá vonultak, Thébai-i megerősítéssel. Az athéni haderő kivonult eléjük. 

 Az athéni táborban felbukkant a nemrég száműzött Kimón is és kérte, hadd harcoljon városáért. Periklész sztratégosz azonban [akinek már 30 évvel korábban apja (Xanthipposz) is száműzette Kimón apját (Miltiádészt)], nem engedte neki.

Kimón [https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Kimon.jpg]

Periklész [https://tortenelmioneletrajzok.blog.hu/2017/11/17/periklesz_mint_babszinesz]

 A spártaiak győztek, de ők is nagy veszteségeket szenvedtek el. 

 Athén és Spárta négy hónapra fegyverszünetet kötött. 

 Athén később, de még ebben az évben vereséget mért Thébaira. Elfoglalta Boiótiát és Phókiszt és 10 évre megszállta.

 Aiszkhülosz újra visszatért Szicíliára. Itt érte a halál, 69 éves korában (a legenda szerint egy sas egy teknőst ejtett a fejére)

Aiszkhülosz [https://hu.wikipedia.org/wiki/Aiszkh%C3%BClosz]

 I.e. 456-ban Aigina belátván, hogy sokkal gyengébb az ellenfelénél, megadta magát. 

 I.e. 455-ben egy Tolmidész nevű athéni körbehajózta Peloponésszoszt és lerombolta a spártai hajóépítő műhelyeket. 

 Eurüpidész (25 évesen) részt vett egy drámai versenyen és harmadik helyezést ért el. Ő nem vállalt közéleti szerepet, sem állami megbízást, ezért keveset tudunk róla. Főként írással és könyvgyűjtéssel foglalkozott. Ám korának gondolkodóival kapcsolatot tartott, tanult Prótagorasztól is. Két felesége volt. 

 I.e. 454-ben Periklész a Héliaiában (esküdtbíróságban) esküdtként résztvevő polgároknak (akiket egyébként sorsolással választottak) bőséges fizetést biztosított és bevezette az állami hivatalok díjazását is.

 Eddigre az egyiptomi kísérlet teljes kudarcba fulladt. Athén 35.000 embert és 200 hajót veszített.

 Ennek hatására Milétosz és Erüthrai fellázadt, amit i.e. 450-re sikerült leverni.

Milétosz városa is nagyjából a trójai háború után jött létre. Korábban hettiták lakták a várost, de a legenda szerint a görögök megölték a férfiakat és magukhoz vették az asszonyokat. Többnyire lüdiai megszállás alatt éltek, de ez jót tett a kultúrájuknak. Milétosz a Földközi-tenger medencéjében sok gyarmatot alapított, amelyekbe nem csak a kereskedők utaztak el, hanem más milétoszi lakosok is, turistáskodási céllal. 

Periklész ugyanebben az évben megtámadta Sziküónt és Akarnaniát és sikerrel járt.

Sziküónt dórok lakták. 

A Déloszi Szövetség pénztárát Déloszról áthelyezték Athénba, a nagyobb biztonság érdekében (valószínűleg athéni sugalmazásra). Ez Periklésznek kapóra jött, mert ebből tudta finanszírozni nagyra törő építkezéseit az Akropoliszon, köztük a Propülaiát, a Parthenónt és Pallasz Athéné aranyszobrát (amit egyébként egy barátja, Pheidiasz alkotott).

A Parthenónt, vagyis Pallasz Athéné templomát i.e. 448-ban kezdték el építeni. Anyaga sárgás színű márvány.

Parthenon [https://mymodernmet.com/the-parthenon-greece/]

 A templomban helyezték el Pallasz Athéné 12 méter magas szobrát, ami elefántcsontból és aranyból készült. Az előtte elhelyezett kis medence vize biztosította a megfelelő páratartalmat, hogy az elefántcsont megőrizze szépségét.

Ilyen lehetett a maga idejében [https://www.bonoutazas.hu/cikk/images/1083.jpg]

 I.e. 451-ben, amikor lejárt Kimón 10 éves száműzetése, Periklész újabb "trükkhöz" folyamodott ellene. Hozott egy törvényt, mely az athéni állampolgárságot mindkét szülő athéni voltához kötötte (addig elég volt az apa). Kimónnak történetesen csak az apja volt athéni. Ugyanakkor Periklész maga hívta vissza Kimónt, aki 5 éves fegyverszünetet kötött Spártával. Kimónnak az igazi küldetése a perzsák ellen való harc volt, s valamiféle megegyezés születhetett kettőjük között, miszerint Kimón folytathatja ezt, Periklész pedig szabad kezet kap a belpolitikában.

 Kimón nagy hajóhaddal Küproszra indult. A küproszi Szalamisznál újabb győzelmet arattak a perzsák fölött, azonban Kimón egy betegség miatt meghalt.

 Periklész nagyon fontosnak tartotta, hogy fenntartsa Athén vezető szerepét a Déloszi Szövetségben. Ezért nem tűrte a szövetségből való kilépést és minden alkalmat megragadott arra, hogy a szövetséges városokban megbuktassa az arisztokratákat és a demokráciát vezesse be.

 I.e. 451-ben, 18 évesen Szókratész katonának ment és nehéz fegyverzetű gyalogos lett a seregben. Ugyanebben az évben meghalt Bakkhülidész (Szimónidész unokaöccse volt, sokoldalú költő lett).

 I.e. 450-ben Anaxagóraszt istentagadással vádolták, mert olyanokat mondott, hogy a Nap izzó anyag. Ekkor Anaxagórasz ügyvédje Periklész volt. Pénzbüntetésre és száműzetésre ítélték Anaxagóraszt. 

 A görögök úgy tartották, hogy Delphoiban van a világ közepe. Ezt egy faragott kővel, a "köldökkővel" avagy omphalosszal meg is jelölték. A kő a mai napig a helyén van. 

A világ köldöke Delphoiban [https://samsarahun.blogspot.com/2020/09/ismerd-meg-onmagad-delphoi-josda.html]

PERZSA BIRODALOM

I.e. 456-ban Egyiptomban a perzsák feltörték a memphiszi ostromgyűrűt és megsemmisítették ellenségük görög részét. 

I.e. 454-ben a perzsa veszélytől tartva a Déloszi Szövetség déloszi kincstárát áthelyezték Athénba. 

I.e. 451-ben Kimón megtámadta Küproszt és 5 éves fegyverszünetet kötött Spártával. (Kimón ebben az évben halt meg.)

I.e. 450-ben a görögök elfoglalták Küproszt 

EGYIPTOM (A Perzsa Birodalom része)

I.e. 456-ban a perzsa Megabyzus leverte az egyiptomi-líbiai-görög sereget Egyiptomban.

Megabyzus [https://en.wikipedia.org/wiki/Megabyzus]

JÚDEA

Folyt Jeruzsálem újjáépítése. Továbbra is felfegyverkezve dolgoztak. De nem csak a támadások ellen védekeztek, hanem életmódjuk megóvása érdekében is: szombatonként bezárták a város kapuit, hogy olyankor az idegenek ne tudjanak ott kereskedni. 

KÍNA

Ebben az évtizedben továbbra is a Csou-dinasztia-beli Csen-ting Vang uralkodott.