BRITANNIA
Az Ír-szigeten továbbra is Connla mac Irareo Fáthach uralkodott.
APPENINI-FÉLSZIGET
Előzmények: Rómában Cincinnatus fiát bíróság elé állították, ő azonban az etruszkokhoz menekült. Ennek ellenére Cincinnatust consullá választották:
I.e. 458-ban megtámadták Rómát a szabinok és az aequusok. A városon kívül az egyik consul seregét körbezárták, s csak néhány lovas tudott kitörni, hogy megvigye a hírt a városba. Ott pánik tört ki és a szenátus felhatalmazta a másik consult, hogy dictatort nevezzen ki.
Dictatornak Cincinnatust választották. Ő éppen földjét művelte, mikor megérkeztek érte. Kb. 400 évvel később így ír az eseményekről Titus Livius: "Éppen [...] néminemű mezei munkával foglalatoskodott, amikor a követek, kölcsönös üdvözlések után megkérték: öltse fel tógáját [...] letörölvén magáról a port, a verítéket, felöltözve lefelé indul, a követek pedig szerencsét kívánva neki, mint dictatort köszöntik" [vagy, "mint az közismert..."]
Cincinnatus ekkor bezáratta a csapszékeket és elrendelte, hogy minden katonaköteles korban lévő férfi jelenjen meg a Mars-mezőn. Ezekkel a körbezárt consul felmentésére sietett. Elkezdték sánccal körülzárni az aequusokat. Azok megpróbálták ezt megakadályozni, ekkor persze nem tudták rendesen őrizni a bekerítetteket. A külső római seregnek sikerült befejezni a sáncot, s így az aequusok a két római sereg közé szorulva megadták magukat.
Cincinnatus diadalmenete után a fia tárgyalásán kiderült, hogy fiát hamisan vádolták meg. Ezt követően Cincinnatus lemondott dictatori tisztségéről és visszament földet művelni.
I.e. 451-ben tíz tekintélyes patríciust neveztek ki Rómában arra, hogy az állami ügyeket intézzék. Ez volt a decemviiri. A törvényeket megpróbálták egységes rendszerbe foglalni, amire egy évük lett volna.
I.e. 455 körül I. Alexandroszt valószínűleg meggyilkolták. Öt fia közül három; Philipposz, Alketasz és Perdikkasz között polgárháború robbant ki. E harcok során elvesztették nyugati területeiket, a gazdag nemesfémbányákkal. A kaotikus helyzetet kihasználva keletről a trákok támadták őket, nyugaton belső ellenségként a fejedelmek igyekeztek függetlenedni, délről pedig az athéniak fenyegették a királyságot.
TRÁKOK
Ekkortájt, I. Teresz uralma alatt a trákok egy birodalommá egyesültek.
BALKÁN-FÉLSZIGET
Előzmények: I.e. 460-ban kitört az első peloponésszoszi háború. Az argosziak athéni segítséggel győztek Spárta fölött. Az athéniak blokád alá vették Aigina szigetét, s vereséget mértek az azt felmenteni igyekvő Korinthoszra. Periklész eltávolítva politikai riválisait (Kimónt száműzték, Ephialtészt megölték), populista politikát folytatott.
I.e. 458-ig Pleisztarkosz volt Spártában az uralkodó, aki I. Leonidasz fia volt. Atyja halálakor még kisfiú volt, ezért régens volt mellette a nagybátyja, Kleombrotosz. I.e. 479-ben Kleombrotosz elhunyt, a gyámságot ekkor fia, Pauszaniasz vette át. Őt azonban i.e. 470 körül hazaárulás vádjával elítélték és kivégezték.
Egyiptom segítséget kért a görögöktől a perzsák elleni harcához és az athéniak - noha Periklész ellenezte ezt - segítettek is.
I.e. 460 körül született meg Athénhoz közel Thuküdidész, leendő görög történetíró. Rokonságban állt Miltiádésszel és Kimónnal (Miltiádész fiával). Ő maga trák származású volt.
Periklész csökkentette Athénban az arkhónsághoz szükséges földbirtok nagyságát.
I.e. 460 körül Prótagorasz (20 éves ekkortájt) szülővárosában nyilvános felolvasásokat vállalt, majd Athénba ment, ahol ékesszólást tanított. Ő volt az első, aki pénzt kért a tanításért (amiről meg is oszlott az emberek véleménye) és nemsokára óriási vagyonra tett szert.
Ekkortájt született meg Hippokratész is (leendő orvos), Kosz szigetén. Valószínűleg apja vezette be őt az orvostudományba. De mesterei között volt Gorgiasz és Démokritosz is.
I.e. 459-ben az athéniak nem nézték jó szemmel Aigina növekedő tengeri és kereskedelmi hatalmát, ezért elfoglalták a szigetet.
I.e. 458-ig Spártában Pleisztarkosz uralkodott. Ebben az évben meghalt. Ekkor korábbi régensének (és egyben unokatestvérének), Pauszaniasznak a fia, Pleisztoanax örökölte a trónt.
I.e. 457-ben Phókis megtámadta Dóriszt. Ekkor Spárta Dórisz segítségére sietett, s mivel az athéni haderő egy része éppen Egyiptomban harcolt a perzsák ellen, a spártaiak gyors győzelmet arattak.
Amikor azonban hazafelé tartottak, az utat blokád alá vonták Athén szövetségesei. Ekkor a spártaiak Athén alá vonultak, Thébai-i megerősítéssel. Az athéni haderő kivonult eléjük.
Az athéni táborban felbukkant a nemrég száműzött Kimón is és kérte, hadd harcoljon városáért. Periklész sztratégosz azonban [akinek már 30 évvel korábban apja (Xanthipposz) is száműzette Kimón apját (Miltiádészt)], nem engedte neki.
A spártaiak győztek, de ők is nagy veszteségeket szenvedtek el.
Athén és Spárta négy hónapra fegyverszünetet kötött.
Athén később, de még ebben az évben vereséget mért Thébaira. Elfoglalta Boiótiát és Phókiszt és 10 évre megszállta.
Aiszkhülosz újra visszatért Szicíliára. Itt érte a halál, 69 éves korában (a legenda szerint egy sas egy teknőst ejtett a fejére)
I.e. 455-ben egy Tolmidész nevű athéni körbehajózta Peloponésszoszt és lerombolta a spártai hajóépítő műhelyeket.
Eurüpidész (25 évesen) részt vett egy drámai versenyen és harmadik helyezést ért el. Ő nem vállalt közéleti szerepet, sem állami megbízást, ezért keveset tudunk róla. Főként írással és könyvgyűjtéssel foglalkozott. Ám korának gondolkodóival kapcsolatot tartott, tanult Prótagorasztól is. Két felesége volt.
I.e. 454-ben Periklész a Héliaiában (esküdtbíróságban) esküdtként résztvevő polgároknak (akiket egyébként sorsolással választottak) bőséges fizetést biztosított és bevezette az állami hivatalok díjazását is.
Eddigre az egyiptomi kísérlet teljes kudarcba fulladt. Athén 35.000 embert és 200 hajót veszített.
Ennek hatására Milétosz és Erüthrai fellázadt, amit i.e. 450-re sikerült leverni.
Milétosz városa is nagyjából a trójai háború után jött létre. Korábban hettiták lakták a várost, de a legenda szerint a görögök megölték a férfiakat és magukhoz vették az asszonyokat. Többnyire lüdiai megszállás alatt éltek, de ez jót tett a kultúrájuknak. Milétosz a Földközi-tenger medencéjében sok gyarmatot alapított, amelyekbe nem csak a kereskedők utaztak el, hanem más milétoszi lakosok is, turistáskodási céllal.
Periklész ugyanebben az évben megtámadta Sziküónt és Akarnaniát és sikerrel járt.
Sziküónt dórok lakták.
A Déloszi Szövetség pénztárát Déloszról áthelyezték Athénba, a nagyobb biztonság érdekében (valószínűleg athéni sugalmazásra). Ez Periklésznek kapóra jött, mert ebből tudta finanszírozni nagyra törő építkezéseit az Akropoliszon, köztük a Propülaiát, a Parthenónt és Pallasz Athéné aranyszobrát (amit egyébként egy barátja, Pheidiasz alkotott).
A Parthenónt, vagyis Pallasz Athéné templomát i.e. 448-ban kezdték el építeni. Anyaga sárgás színű márvány.
A templomban helyezték el Pallasz Athéné 12 méter magas szobrát, ami elefántcsontból és aranyból készült. Az előtte elhelyezett kis medence vize biztosította a megfelelő páratartalmat, hogy az elefántcsont megőrizze szépségét.
I.e. 451-ben, amikor lejárt Kimón 10 éves száműzetése, Periklész újabb "trükkhöz" folyamodott ellene. Hozott egy törvényt, mely az athéni állampolgárságot mindkét szülő athéni voltához kötötte (addig elég volt az apa). Kimónnak történetesen csak az apja volt athéni. Ugyanakkor Periklész maga hívta vissza Kimónt, aki 5 éves fegyverszünetet kötött Spártával. Kimónnak az igazi küldetése a perzsák ellen való harc volt, s valamiféle megegyezés születhetett kettőjük között, miszerint Kimón folytathatja ezt, Periklész pedig szabad kezet kap a belpolitikában.
Kimón nagy hajóhaddal Küproszra indult. A küproszi Szalamisznál újabb győzelmet arattak a perzsák fölött, azonban Kimón egy betegség miatt meghalt.
Periklész nagyon fontosnak tartotta, hogy fenntartsa Athén vezető szerepét a Déloszi Szövetségben. Ezért nem tűrte a szövetségből való kilépést és minden alkalmat megragadott arra, hogy a szövetséges városokban megbuktassa az arisztokratákat és a demokráciát vezesse be.
I.e. 451-ben, 18 évesen Szókratész katonának ment és nehéz fegyverzetű gyalogos lett a seregben. Ugyanebben az évben meghalt Bakkhülidész (Szimónidész unokaöccse volt, sokoldalú költő lett).
I.e. 450-ben Anaxagóraszt istentagadással vádolták, mert olyanokat mondott, hogy a Nap izzó anyag. Ekkor Anaxagórasz ügyvédje Periklész volt. Pénzbüntetésre és száműzetésre ítélték Anaxagóraszt.
A görögök úgy tartották, hogy Delphoiban van a világ közepe. Ezt egy faragott kővel, a "köldökkővel" avagy omphalosszal meg is jelölték. A kő a mai napig a helyén van.
PERZSA BIRODALOM
I.e. 456-ban Egyiptomban a perzsák feltörték a memphiszi ostromgyűrűt és megsemmisítették ellenségük görög részét.
I.e. 454-ben a perzsa veszélytől tartva a Déloszi Szövetség déloszi kincstárát áthelyezték Athénba.
I.e. 451-ben Kimón megtámadta Küproszt és 5 éves fegyverszünetet kötött Spártával. (Kimón ebben az évben halt meg.)
I.e. 450-ben a görögök elfoglalták Küproszt
EGYIPTOM (A Perzsa Birodalom része)
I.e. 456-ban a perzsa Megabyzus leverte az egyiptomi-líbiai-görög sereget Egyiptomban.
JÚDEA
Folyt Jeruzsálem újjáépítése. Továbbra is felfegyverkezve dolgoztak. De nem csak a támadások ellen védekeztek, hanem életmódjuk megóvása érdekében is: szombatonként bezárták a város kapuit, hogy olyankor az idegenek ne tudjanak ott kereskedni.
KÍNA
Ebben az évtizedben továbbra is a Csou-dinasztia-beli Csen-ting Vang uralkodott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése