ÍR-SZIGET
I.e. 443-ban Connla mac Irareo Fáthach-ot fia, Ailill mac Connla Cáem ("a görbe fogú") váltotta a trónon.
APPENINI-FÉLSZIGET
I.e. 450-ben, mivel az első decemvirátus nem végzett a törvények egységes rendszerbe foglalásával egy év alatt, kinevezték a második decemvirátust, amelynek öt patrícius és öt plebejus volt a tagja. Ezek azonban visszaéltek hatalmukkal, így a közfelháborodás megfosztotta őket attól. Azért eredménye is volt a munkásságuknak: A tizenkét táblás törvények. A törvénytáblákat nyilvánosan látható helyre tették és a továbbiakban a római gyerekek ez alapján tanultak írni és olvasni. A törvények forrásai görög és keleti törvények voltak. A törvények szerint a városfalon túli területek már külföldnek számítottak. A szankciók között sok vallási jellegű volt.
I.e. 447-ben választottak először 4 questort Rómában, 1 évre. Ők a vád képviselői voltak főbenjáró bűnök esetében.
I.e. 445-ben Rómában kiadták a Lex Canuleiát, mely törvény célja a patríciusok és a plebejusok közti házasság engedélyezése volt (aminek tilalma még a tizenkét táblás törvényekben szerepelt).
Ugyanebben az évben Athén és Spárta lezárta az első peloponésszoszi háborút egy harminc évre szóló békeszerződéssel, melynek értelmében Athén lemondott hódításairól; csak Aiginát tartotta meg.
I.e. 442-ben megalapították Ardea latin kolóniát a rutulusok földjén. A rutulusok törzse egy italicus népcsoport volt.
BALKÁN-FÉLSZIGET
I.e. 450-ben zajlott le az utolsó görög-perzsa csata a ciprusi Szalamisznál. A görögök győztek.
I.e. 449-ben a spártaiak megindultak, hogy felszabadítsák Delphoit a phókisziak uralma alól és sikeresen visszaadták a szentélyt a delphoiaknak. A jóslatkérés előjogát pedig felvésték a szentély bejáratánál álló farkasszobor homlokára. Azonban amint a spártaiak elvonultak, megjelent Periklész az athéniak élén és visszahelyezte a phókisziak birtokába a szentélyt. Saját jóslatkérési előjogát pedig a farkasszobor oldalán rögzítette.
Miután Kimón meghalt Ciprus szigetén, a görögök békét kötöttek Artaxerxész perzsa nagykirállyal és ennek értelmében elhagyták a szigetet. A következő években a sziget perzsa fennhatóság alatt volt, s ők a sziget lakói közül a föníciai népességet támogatták. A ciprusi királyságok legmeghatározóbbika ez után Szalamisz lett. Szalamisz szoros kapcsolatot tartott fenn Athénnal és támogatta a várost Spárta ellen.
I.e. 447-ben Periklész kiűzte az őslakosokat a Gallipoli-félszigetről, hogy athéni gyarmatokat hozhasson létre.
Ettől az évtől kezdve Pheidiasz szobrász és építész Periklész bizalmasa lett. Az athéni Akropolisz építése során a szobrászok munkáját személyesen felügyelte és irányította.
Thébai vezetésével megalakították a Boiót Szövetséget.
I.e. 446/445-ben Pleisztoanax spártai király (Pauszaniasz fia) hadjáratot vezetett Athén ellen, de Periklész megvesztegette, mire az visszavonta csapatait. A hazatért spártai királyt, korruptsága miatt száműzték, s ő Árkádiába ment. Ekkor a trónt a száműzött király fia, Pauszaniasz (ki nagyapja nevét örökölte) foglalta el. Ő azonban még túl fiatal volt ehhez, ezért a tényleges hatalom nagybátyja, Kleomenész kezében volt.
Euboia szigete fellázadt Athén ellen. Periklész hadat vitt, hogy leverje. Megara is elpártolt Athéntól; annak helyőrségét lemészároltatta.
Pleisztoanax spártai király megarai támogatással Attikára támadott. Erre Perikész serege visszajött Euboiából, de fegyverszünetet kötöttek (a megvesztegetésnek köszönhetően). Ekkor Athén le tudott csapni Euboiára és könnyedén visszafoglalta. Annak városait szigorú ellenőrzés alá vonta.
I.e. 446-ban, amikor letelt az Athén és Spárta közötti 5 éves fegyverszünet, Boiótiában megsemmisítették az athéni sereget, Megara elszakadt Athéntól, Euboián lázadás tört ki és a spártaiak betörtek Attikába. Periklész azonban tárgyalással és megvesztegetéssel elérte, hogy a spártai hadsereg hazatérjen.
Végül megkötötték a 30 éves békét, melynek értelmében Athén lemondott a i.e. 460 óta szerzett érdekeltségei nagy részéről, hogy erejét az euboiai lázadás leverésére összpontosíthassa és megegyezett a két városállam, hogy egymás szövetségeseit nem próbálják meg a saját oldalukra állítani.
Pindarosz görög költő ebben az évben meghalt.
Boiótiai családból származott. Ifjú korában Athénba került és zeneművészetet tanult. Költészetét Hellász-szerte elismerték. Nagyhatalmú uralkodók kérték fel dicsőítő költemények megírására (vagyis korabeli marketinges volt). Sokat utazott. Amikor hazája, Thébai a görögök ellen fordult, lakhelyét elhagyta, s az időszakot Aiginában vészelte át. Később Szicíliában vendégeskedett. Thébaiba hazatérve Rheia- és Pán-szentélyeket emelt. Halálakor már nyolcvan éves volt, amikor Argoszban, "egy szeretett fiú ölében meghalt".
I.e. 445-ben Periklész elvált feleségétől. Ezt követően nagy szerelmével, a milétoszi Aszpasziával élt együtt, mintha házasok lennének, aki lehetséges, hogy hetéra volt (korábbi hívei közé tartozhatott Szókratész és Platón is) [https://nlc.hu/szabadido/20171209/luxusprosti-vagy-politikai-tanacsado-aszpaszia-tortenete-aki-athen-elso-asszonya-lett/] Mivel a nő nem athéni volt, nem házasodhattak össze. Emiatt sok vád érte Periklészt, saját idősebbik fia, Xanthipposz részéről is (aki politikai babérokra tört).
Hérodotosz (a történetíró) ebben az évben nagy utazásokra indult Egyiptomba, majd a Fekete-tenger környékére (annak északi részére; Szkítiába is), Babilonba és a Közel-Keletre.
Fő műve a "Történelem", (http://real-eod.mtak.hu/3270/) ami tulajdonképpen a görög-perzsa háborúkról szól, de bevezetés-képpen részletezi az Óperzsa Birodalom kialakulását és azoknak a népeknek a néprajzát, melyeket a Birodalom meghódított. Írásaiban Hérodotosz igyekezett elhatárolni magát a mítoszoktól, s azokat legfeljebb ironikusan tárgyalta. Elhatárolta saját tapasztalatait és a másoktól hallott történeteket.
Nem sokkal ezután meghalt.
I.e. 444-ben, mivel Periklész évente 10 tálentumot küldött titokban Spártának (a békét ezzel vásárolva meg), Athén vagyonának egy részével nem tudott elszámolni. Ezért az a vád érte a konzervatívok új vezetője, Thuküdidész felől, hogy az építkezésekre fordított költekezéseivel tönkreteszi a városállam pénzügyeit. Amikor azonban Periklész azt válaszolta, hogy megtéríti a város költségeit saját vagyonából, azzal a feltétellel, hogy az épületeket az ő nevében áldják meg, újra maga mellett tudhatta a nép támogatását.
Nem lehetett véletlen ezek után, hogy i.e. 442-ben Thuküdidészt is kiszavazták (cserépszavazás által) Athénból.
I.e. 440-ben kisebb háború tört ki a Déloszi Szövetség két tagja, Szamosz és Milétosz között. Mindkettő Priénét akarta megszerezni. A gyengébb Milétosz Athénra szerette volna bízni a döntést. Szamoszban az ellenzékben levő demokraták elfogadták volna Athén beavatkozását, az uralmon levő arisztokraták azonban nem. Ekkor Periklész megjelent hadával és megbuktatta a szamoszi arisztokrata kormányt és a demokratákra bízta az államügyeket. 100 arisztokrata túszt Lémnosz szigetére szállított és az ottani athéni gyarmatosok őrizetére bízta.
Nem sokkal később azonban a szamoszi arisztokraták, perzsa segítséggel elkergették a demokratákat, kiszabadították a lémnoszi túszokat és bejelentették, hogy kilépnek a Déloszi Szövetségből. Ugyanekkor pártolt el Athéntól Büzantion is.
PERZSA BIRODALOM
I.e. 449-ben Szalamisznál a görögök ismét döntő győzelmet arattak a perzsák fölött.
I.e. 448-ban a görögök és a perzsák tárgyalásba kezdtek egymással. Megkötötték a Kalliasz-féle békét: A görög városok Kis-Ázsiában és Küproszon névleg a Perzsa Birodalom részei maradtak, de a perzsa nagykirály elsimerte önállóságukat. A Perzsa Birodalom lemondott az Égei-tenger, a Helleszpontosz és a Boszporusz fölötti irányító szerepéről.
Az ezután Spárta és Athén között kirobbant ellentétben mindkét fél megpróbált szövetkezni a perzsa nagykirállyal. Ez azonban egyiküknek sem jött össze.
KODZSOSZON
Az ország a mai Korea területén létezett, ekkor már másfél évezrede (eleinte nem országként, csak önálló kultúraként). Ebben a században már megerősödött annyira, hogy a kínai források királyként utaltak az uralkodóikra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése