33.5. Ramszeszek, kérészéletű fáraók [i.e. 900-800]

EGYIPTOM

Széthnaht tehát polgárháborúban legyőzte a mostohaanya-régensből lett fáraónőt, Tauszertet.

Trónra lépett, s ezzel megalapította Egyiptom XX. dinasziáját.

Széthnaht [kép forrása: https://www.wikiwand.com/hu/Sz%C3%A9thnaht]

Származásáról annyit tudni, hogy valamilyen szintű rokonságban lehetett a XIX. dinasztiával.

Bakenhonszu főpap kvarcitsztéléje alapján legalább 4 évig uralkodott. A sztélé arról ad hírt, hogy Széthnaht megkezdte egy templom építését Karnakban Amon-Ré számára. Továbbá hogy saját sírt kezdett építtetni magának a Királyok völgyében, de a munkások véletlenül áttörték Amenmessze sírjának falát. Ezután Széthnaht Tauszert sírját sajátította ki.

 A Nagy Harris Papirusz szerint Széthnaht trónralépése előtt káosz uralkodott, az isteneket nem tisztelték és a szíriai Irszu uralkodott. Az Irszu egy gúnynév volt, jelentése „aki magát alkotta”. és hogy Széthnaht úgy űzte ki a szíriaiakat az országból, hogy azok még összerabolt kincseiket is hátrahagyták.

A Harris-papirusz [kép forrása: https://ntf.hu/index.php/2017/10/09/szepirodalom-az-okori-egyiptomban/]

 Széthnaht és főfelesége fia volt III. Ramszesz, aki apja halála után egy viszonylag stabil és békés államot örökölt. Mégsem apja volt a példaképe, hanem II. Ramszesz.

Miután Egyiptom közel-keleti szövetségese, a Hettita Birodalom elpusztult, igyekezett megerősíteni északi területeit.

A korábbi belviszályos időkben a líbiai törzsek elkezdtek beszivárogni és letelepedni a Nílus-deltában. Vezetőjük a maswasa törzs főnöke, Mesasar volt.

Mindeközben a tengeri népek is sokat támadták Egyiptomot. Céljuk az volt, hogy találjanak letelepedésre alkalmas helyeket (csakhogy ekkor már ezek az emberei életre ideális területek mind lakottak voltak). Nem csak harcosok vonultak, hanem a teljes népesség; asszonyokkal, gyerekekkel együtt. Persze a harcosok haladtak elől és törték az utat.

A fenyegetés Egyiptom szempontjából súlyos volt, hiszen Anatóliában és észak-szíriában sok várost és államot elpusztítottak már. III. Ramszesz megkapta III. Hammurapi ugariti király figyelmeztetését a veszélyről.

 Dzsáhiban gyűjtötte össze határvédelmi erőit, de erődrendszert telepített a tengerparton is, hogy felkészülten várja őket.

III. Ramszesz az 5. uralkodási évében vívta meg a Nílus-delta csatát a tengeri népek ellen.

Ez volt az egyik első olyan ütközet, ahol hadihajókkal vívtak (korábban a hajók csak arra szolgáltak, hogy tartalékos csapatokat és hadtápot szállítsanak).

Az egyiptomiaknak sikerült a part közelébe csalogatni az ellenfelet, s így már a parton álló íjászok is besegíthettek.

Az eseményeket a Medinet Habu-i templom képein képregényszerűen láthatjuk. Az oroszlánfejes hajók voltak az egyiptomiaké, a vízimadarasok pedig a tengeri népekéi.

III. Ramszesz halotti temploma Medinet Habuban [kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Medinet_Habu]

Medinet Habu-i templomrészlet [kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Medinet_Habu]

Csatajelenet a templom faláról [kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%ADlus-deltai_csata]

A teljes kép a Nílusdeltai csatáról [kép forrása: https://bencsik.rs3.hu/egyiptomi-tengeri-hajoepites-toertenete-i-e-1200-ig/100-hajok-toertenete-az-arboc-egyiptomi-toertenete.html?layout=blog]

A karnaki Ámon-templom falán így emlékszik egy büszke felirat a győztes csatára:

„Nagy rettegés van szívükben Egyiptomtól. Előrenyomulásuk véget ért. A lábuk nem áll meg, hanem fut. Lövészeik eldobták íjaikat. Gyors csapataik szíve elfáradt a meneküléstől. Felhasították a tömlőiket, földre dobták, megragadták zsákjaikat és elhajították. Líbia nyomorult, legyőzött fejedelme elmenekült a sötét éjszakában egyedül…”

Ugyanekkor a tengeri népek szárazföldi haderejét a dzsáhi csatában semmisítették meg. Erről a csatáról szintén a Medinet Habu-i halotti temploma ad hírt, melyen az ellenség az Égeikum és Anatólia jellegzetes fegyveréről, az egyenes hosszúkardról ismerhető föl.

A dzsáhi csata [kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Dzs%C3%A1hi_csata]

 A fáraó maga a Harris-papiruszon számol be győzelméről, s arról, hogy rabszolgaságba vetette ellenségeit; katonáikat pedig besorozta saját hadseregébe.

Mindeközben III. Ramszesz kereskedelmi expedíciókat is indított, tömjénért Puntba és rézért Atikába.

Két főfelesége volt. Az egyiktől, Iszet Ta-Hemdzserttől, aki idegen származású asszony volt, született Amonherhopsef, a másiktól, Tititől pedig Hekamaatré. Tije királynétól pedig egy harmadik, akit Pentawernek hívtak. S még három másik fia volt.

Iszet Ta-Hemdzsert [kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Iszet_Ta-Hemdzsert]

Idő közben Ámon papságának hatalma újra túlságosan megerősödött, a föld jelentős része az ő kezükben volt.

III. Ramszesz 22. uralkodási éve körül, miután első négy fia meghalt, az ötödik; Tititől született Hekamaatré lett a trónörökös. Már kezdetben aktív politikai szerepet vállalt.

Apja uralkodásának 27. évében Hekamaatré nevezte ki Amenemotepet Mut főpapjává.

A 29. uralkodási évben törhetett ki az izlandi Hekla vulkán, aminek hatása Egyiptomban rossz termést okozott.

A Dejr el-Medinai munkások, akik a királysírt építették, éheztek, nem kapták meg a bérüket. Ennek felelőse Ta vezír volt, akit értesítettek is a dologról. Amikor ő távol volt, mert istenszobrokat kellett beszereznie a szed-ünnepre, a munkások elhagyták a falut és betörtek több halotti templomba. A hatóságok nem tudták őket megállítani. Ez a történelem első ismert sztrájkja.

Végül Ta vezír hazaérve kibékítette a munkásokat, s megadta nekik járandóságukat.

III. Ramszesz uralkodásának 32. évében Tije, másodfelesége összeesküvést szőtt ellene, mert azt akarta, hogy az ő fia, Pentawer legyen a trón örököse. Lázadást szított háremhölgyei és mások bevonásával, fekete mágiát űztek és az Opet-ünnepen* megölték a fáraót – elvágták a torkát. Az eseményekről Torinói jogi papiruszból tudunk, mely a tárgyalást és az ítéletet örökítette meg. A főkolomposokat öngyilkosságra ítélték, a további résztvevőket pedig orruk és fülük levágására, amiért hagyták, hogy a háremhölgyek elcsábítsák őket.

*Opet-ünnep: Minden évben, Thébában tartották. Névadója Opet a víziló istennő, akit errefelé a termékenység megtestesítőjeként tiszteltek. Ilyenkor Karnak templomából több istenszobrot ünnepi menet kísért Luxor templomába. Ott az istenségek megfiatalodtak, s így megújultan térhettek vissza városaikba. [https://szirbekistvan.hu/eloadasok/egyiptom-nagy-unnepei/]

 

Opet-ünnep [kép forrása: https://szirbekistvan.hu/eloadasok/egyiptom-nagy-unnepei/]

A Hárem-összeesküvést dolgozza föl Brad Geagley „Hiénák éjszakája” és Pauline Gedge „Álmok háza” c. regénye.

A hárem-összeesküvés félig járt sikerrel. A fáraót megölték, de mégis a hivatalos trónörökös lett az új fáraó, aki IV. Ramszesz néven foglalta el a trónt és lefolytatta a bírósági eljárást a összeesküvők ügyében.

Trónra lépésekor megkettőzte a Dejr el-Medinai munkások számát és nagy expedíciókat küldött a Vádi Hammamátba, hogy szobraihoz követ szerezzen. A kb. 8000 munkást 2000 katona kísérte, részben azért, hogy védjék, részben hogy kordában tartsák őket.

Hasonló expedíciók indultak a Szerabit el-Khadim-i türkizbányákhoz és a timnai rézbányákhoz is.

A Dejr el-Medinai munkások ellátmánya most már rendszeresen késett.

Dejr el-Medina [kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Dejr_el-Medina]

Ámon papságának hatalma pedig egyre nőtt. A főpap Ramszesznakht volt, kinek családtagjai egyre több fontos pozíciót töltöttek be. Fia pl. Ámon birtokainak felügyelőjeként az ország földbirtokainak nagy részét igazgatta. Mivel a főpapi tisztség örökletessé vált, egyre függetlenebbé váltak a fáraótól.

Ramszesznaht [kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ramszesznaht]

Uralkodásának 3. évében neki is meg kellett vívnia a tengeri népekkel.

Kb. 6 és fél év uralkodás után halt meg.

IV. Ramszesz [kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/IV._Ramszesz]

IV. Ramszesz Duatentopet királynétól született fia lett V. Ramszesz, a következő fáraó.

A Dejr el-Medinai munkások már uralkodásának első évében többször abbahagyták a munkát – nem csak az ellátmány problémái miatt – hanem mert féltek a líbiaiaktól, akik fölégették Per-Nebit városát és elértek Thébáig.

V. Ramszesz halálának körülményei nem ismertek, de múmiája vizsgálata alapján úgy tűnik, hogy himlőben szenvedett.

V. Ramszesz [kép forrása: https://www.origo.hu/tudomany/20121218-ki-olte-meg-iii-ramszesz-faraot.html]

 V. Ramszesz nagybátyja, III. Ramszesz egyik fia, aki Iszet Ta-Hemdzserttől, a külföldi származású királynétól született, s akinek eredeti neve Amonherkhopsef volt – ő lépett trónra, VI. Ramszesz néven.

Kisajátította unokaöccse sírját és halotti templomát; ez mutatja, hogy viszály lehetett köztük.

VI. Ramszesz [kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/VI._Ramszesz]

VI. Ramszesz sírhelye [kép forrása: https://www.youtube.com/watch?v=btenJWB90FM]

Lánya, Iszet volt Ámon isteni felesége, a papság hatalma mégis a fáraó hatalmának rovására nőtt.

Kb. 8 évig uralkodott.

Halála után nem sokkal betörtek a sírjába. Kifosztották azt, elvitték az ékszereket és megrongálták a múmiát. Közben a törmeléket észrevétlenül egy másik sír bejárata elé hordták, ezzel teljesen eltakarva azt. Ennek köszönhető, hogy ez a másik sír; Tutanhamon sírja viszont 1922-ig érintetlen maradt.

Fia, VII. Ramszesz követte őt a trónon.

Az ő uralkodásáról lényegében csupán annyit lehet tudni, hogy a gabona ára elérte legmagasabb pontját – s elkezdett csökkeni – illetve, hogy kb. 6 évig tartott.

Őt III. Ramszesz még utolsó életben levő fia követte a trónon, VIII. Ramszesz néven, mert nem maradt más lehetséges örökös. Születési neve Széthherkhopsef volt. Mindössze 1 vagy 2 évig uralkodott.

A következő fáraó, IX. Ramszesz származása bizonytalan, de III. Ramszesz egyik unokája lehetett.

IX. Ramszesz [kép forrása: http://okorieygiptoklub.network.hu/kepek/oegyiptomi/ix_ramszesz]

Uralkodása alatt a líbiai betörések, a sztrájkok és a sírrablások folytatódtak. Meghalt Ramszesznakht főpap. Helyébe két fia, Neszamon, majd Amenhotep léptek.

IX. Ramszesz legnagyobb építkezése a héliopoliszi naptemplom volt.

Héliopoliszi naptemplom [kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%93kori_egyiptomi_templom%C3%A9p%C3%ADt%C3%A9szet]

Sírját már az ókorban kirabolták, amit a görög és latin nyelvű falfirkák bizonyítanak.

Fia követte, X. Ramszesz néven. Uralkodása alatt egy Dejr el-Medinai munkás naplót írt, amely fennmaradt. A napló az uralkodó 3. évében említést tesz arról, hogy a 3. év több napján nem dolgoztak, mert féltek a sivataglakóktól. Ezek a líbiai fosztogatók voltak, akik ebben az időszakban nagy mennyiségben vándoroltak be a nyugati Nílus-deltába.

XI. Ramszesz származása megint bizonytalan.

Egyiptom eddigre elvesztette ázsiai területeit, pénzügyi és társadalmi-erkölcsi helyzete egyre rosszabb volt.

XI. Ramszesz megpróbálta visszaszorítani a papokat; núbiai zsoldosok segítségével megfosztotta hatalmától Amenhotep főpapot, mert az túllépett hatáskörén. Uralkodásának 19. évében azonban kénytelen volt megosztani hatalmát Herihór főpappal és I. Neszubandzseddel.

Herihór főpap [kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Herih%C3%B3r]

Herihór katonaként kezdte pályafutását, s mivel nagyjából sikerült helyreállítani a rendet, megkapta Amenhotep helyett a főpapi címet. Ezt követően Thébában átvette a fáraó szerepkörét.

A núbiai alkirály, Panehszi rovására szerzett egyre nagyobb hatalmat és száműzte is Panehszit Thébából.

XI. Ramszesz követet küldött Bübloszba, hogy cédrusfát szerezzen. Az ilyen kérést korábban a föníciaiak megtiszteltetésnek vették, most azonban a bübloszi uralkodó így felelt: „Ami pedig engem illet, én nem vagyok a te szolgád és aki téged küldött, annak se vagyok a szolgája már […] Mire való volt ez az ostoba utazás, amit veled csináltattak?”

Kb. 30 évig uralkodott. Vele ért véget az újbirodalom.

A hatalom I. Neszubanebdzsed kezébe került. Ugyan egész Egyiptom elismerte hatalmát, arra nem gondolhatott, hogy a papok hatalmát megnyirbálja, inkább egyfajta kiegyezés jött létre. A papok elismerték az északi fáraó főségét, aki viszont cserébe nem szólt bele a thébai ügyekbe. I. Pinodzsem főpap feleségül vette a fáraó lányát, Henuttauit.

Henuttaui [kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/MMA_59]

Őt Amenemniszu fáraó követte, kinek uralkodását homály fedi, őt pedig féltestvére és társuralkodója, I. Paszebahaenniut. Ő fölvette az Ámon főpapja címet is. Az ő uralma alatt béke volt Egyiptomban. Halála után fia, Amenemopet örökölte az államot.

I. Paszebahaenniut [kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Paszebahaenniut]

Amenemopet [kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Amenemopet_(f%C3%A1ra%C3%B3)]

Ő is viselte a főpapi címet is.

 Eddigre a líbiaiak már teljes mértékben beszivárogtak Egyiptomba, annyira, hogy a következő fáraó, Oszorkhór, az egyik líbiai törzs, a meswes törzs főnökének, Sesonknak a fia volt! Ő fáraó lett, testvére, Nimlot pedig maradt törzsfő.

Sziamon [kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Sziamon_(f%C3%A1ra%C3%B3)]

Oszorkhórt Sziamon fáraó követte. Ő jó kapcsolatot alakított ki a Salamon királysága alatt hatalma tetőpontján álló Izraeli Királysággal. Ő volt az a fáraó, aki feleségül adta lányát Salamonhoz, hozományként pedig az egyiptomi kézen lévő Gézer városát átadta [lásd Izraelnél is]