KÖZEL-KELET
Az időben továbbhaladva, de még mindig a században, s még mindig Föníciában vagyunk.
Dávid király halála után fia és örököse, Salamon hozzáfogott a rendrakáshoz. Adónijját (trónra törő féltestvérét, aki aztán ijedtében megalázkodott neki) és Joábot (Dávid korábbi hadvezérét, aki átpártolt Adónijjához) megölette, Ebjátár főpapot (aki szintén Adónijja-párti volt) száműzte. Az ő hadvezére Benájá lett, főpapja pedig Cádók.
Elég harcias kezdés volt ez, de valószínűleg ezzel teremtette meg annak az alapjait, hogy a következő kb. 40 évben ő legyen az az uralkodó, akinek uralkodása alatt viszonylagos béke volt és gyarapodás. Ezért és természettudományos érdeklődése miatt is nevezte őt az utókor bölcsnek.
"Bölcsebb volt Salamon minden embernél [...] úgyhogy híres lett valamennyi nép körében. Háromezer példabeszédet mondott és ezeröt éneket szerzett. Beszélt a fákról, a libanoni cédrustól kezdve a falból kinövő izsópig, és beszélt az állatokról, a madarakról, a csúszómászókról és a halakról. Jöttek is az emberek minden nép közül, hogy hallgassák Salamon bölcsességét, sőt a föld királyai közül is mindazok, akik hallottak bölcsességéről".
Szór (azaz a későbbi Türosz) királya ebben az időben még mindig Ahiram/ Hírám volt, aki továbbra is szállította Jeruzsálemnek az értékes faanyagot és adott szakembereket, de már nem a palota, hanem a templom felépítéséhez. "Adott azért Hírám Salamonnak cédrusfáka és ciprusfákat, amennyit csak kívánt. Salamon viszont adott Hírámnak, háza népe ellátására húszezer kór búzát és húszezer kór sajtolt olajat [...] évről évre. [...] Salamon kényszermunkásokat küldött föl egész Izráelből: [...] Ezeket felváltva küldte Libanonra [...] Egy hónapig Libanonban voltak, két hónapig pedig otthon. [Biblia]
A templomot így építették: "Beburkolta a templom falait belülről cédrusdeszkával [...] padlóját pedig ciprusdeszkával borította be. [...] A szentek szentjét [...] színarannyal vonatta be [...] Az oltárt pedig cédrusfával borította be. [...] az egész templomot arannyal vonatta be, végig az egész templomot. [...] A templom egész falára körös-körül, a belső és külső részeken egyaránt domborműveket, kerúbokat, pálmákat és virágfüzéreket faragtak. Az oszlopok ébenfából készültek. A templom padlóját arannyal vonták be a belső és a külső részben egyaránt."
A jeruzsálemi palotát Libanon-erdő palotának is hívták, mert olyan sok fát használtak föl hozzá. Trónja elefántcsontból készült, amit színarannyal vontak be.
A hajók egzotikus állatokat, pávákat és majmokat is hoztak.
Egyiptomi lovakat és harci szekereket vásároltak és eladták ezeket a hettitáknak és az arámiaknak.
Salamon az évek során 20 várost is átadott a türoszi Ahirámnak.
Az egykori legnagyobb ellenség, Egyiptom most annyira meggyengült, míg Izrael annyira megerősödött, hogy immár jó ötletnek tűnt Egyiptom számára, hogy szövetkezzenek Izraellel.
Sziamon fáraó hozományként fölperzselte a még egyiptomi fennhatóságú Gézer városát és azt adta át lányának és vejének. A városlakó kánaániakat legyilkolta, majd Salamon újjáéppíttette a várost.
Az izraeliták területén megmaradt amoritákat, hettitákat és egyéb népeket még mindig nem sikerült kiirtani, ezért Salamon kényszermunkásokká tette őket. Az izraelitáknak nem kellett kényszermunkát végezniük.
Szabá (bibliai nevén Sába) királynője is meghallotta Salamon hírét. Gazdag ajándékok kíséretében meglátogatta őt és Salamon bőségesen viszonozta az ajándékokat. A királynő elámult Salamon udvarának gazdagságán és eleganciáján.
Szabá egy zárkózott, mesésen gazdagként ismert állam volt, a későbbi Jemen területén. Alig maradt fenn róla információ. A szabeusok voltak az Arab-félsziget déli részén az első államalkotó nép.
Kiváló helyen éltek, mert az éghajlat szubtrópusi monszun volt - alkalmas az öntözéses földművelésre, illetve mert ellenőrizhette az afrikai és indiai tengeri kereskedelmi utat, melyen elsősorban a jól felszerelt türoszi hajók közlekedtek. A fűszerek, elefántcsont, arany, drágakövek... továbbításából hatalmas hasznot hajtottak, így könnyen elképzelhető, hogy valóságos volt a mesés gazdagságuk. Saját luxuscikkük a tömjén volt, amit Egyiptom, Szíria, Kánaán és Mezopotámia előkelőségeinek udvaraiba és templomaiba adtak el. Az ő érdemük a Tömjénút kialakítása, mely elsősorban Gázába (ekkor júdaiak lakták) a leendő Petra területére (itt hurriták és edomiták éltek), Tadmorba (a későbbi Palmürába, mely most szintén Salamon uralma alatt volt) vezetett. Ők tették először érdekeltté a beduinokat* abban, hogy megvédjék a karavánutakat a rablóktól.
*A beduinok az Arab-félsziget sztyeppéin éltek nomád életet. A civilizáltabb életere vágyó leszármazottaikból lettek az amoriták. Az éghajlat-változások, politikai és vallási változások miatt szétszóródtak É-Afrika teljes területén, illetve az egész Közel-keleten. Sok helyen keveredtek a helyi népekkel, de mégis megőrizték identitásukat.
A Biblia nem, de a Korán néven nevezi Szabá királynőjét: Bilkisz. Az etiópok eredetmítosza szerint Bilkisz gyermeket szült Salamonnak. A fiú felnőve az első etiópiai négus* lesz.
*négus: hűbéres fejedelem
Salamon az egyiptomi főfeleségén kívül sok más idegen vérű asszonyt szeretett. Moábitákat, ammonitákat, edomitákat, szidóniakat és hettitákat. Hagyta nekik, hogy saját isteneiket imádják, sőt ő maga is nyitott volt feleségeinek kultúráira. Mindegyik vallás istenének bálványát felépítette. Erre hivatkozik a Biblia, amikor magyarázatot nyújt arra, hogy Salamon és Izrael élete ismét problémássá vált:
"Azután ellenfelet támasztott az Úr Salamonnak, az edómi* Hadadot [...] (előzmények: "Amikor Dávid megtámadta Edómot, Jóáb [...] levágott minden Edómban található férfit [...] akkor menekült el Hadad [...] és Egyiptomba mentek. Hadad akkor még kisfiú volt. [...] Hadad nagy jóindulatra talált a fáraónál, aki hozzáadta feleségének, Tahpenész királynénak a húgát. Tahpenész húga szülte neki a fiát, Genubatot. [...] Genubat ott maradt a fáraó palotájában, a fáraó fiai között.") [Biblia]
*Edóm: A város, amit Dávid király legyőzött és igájába hajtott.
"Amikor Hadad meghallotta Egyiptomban, hogy Dávid őseihez tért pihenni [...] így szólt Hadad a fáraóhoz: Bocsáss el engem, hadd menjek el a hazámba." [Biblia]
Damaszkusz királya volt Hadadezer, más néven Hadad-Ezrá. A izraeliek II. Ben-Hadadnak nevezték ("Hadad fia"), az arámiak II. Bar-Hadadnak, az asszírok Adad-Idrinek. Damaszkusz városának héber neve pedig Cóbá volt.
"Az az idő, ameddig Salamon Jeruzsálemben egész Izraelen uralkodott, negyven esztendő volt. Azután Salamon pihenni tért őseihez és eltemették apjának, Dávidnak városában. Utána fia, Roboám lett a király." [Biblia]
A században megjelentek az elnyomott parasztság szószólói, azaz az ótestamentumi próféták. Mivel a paraszti birtokok kisajátítása (az arisztokrácia által) egybeesett az idegen emberek és idegen istenek behatolásával (könnyebb az idegenekre haragudni, mint a saját uralkódó osztályra), a próféták nem csak a szociális igazságtalanságok ellen léptek fel, hanem ennek ideológiájaként az idegen istenek ellen is. A korai próféták szemében Jahve a törzsi összetartozás védelmezője volt. Ők vitték bele Jahve alakjába az erkölcs és igazság jellemvonásait. Ebből eredt aztán az a felfogás, hogy Jahve más, több, mint a többi isten. Ő az erkölcs egyedüli őre. A többi isten létét nem tagadták, de már kezdték hangsúlyozni velük szemben Jahve felsőbbségét, erkölcsi magasabbrendűségét. [Istenek és népek - Hahn István]
EGYIPTOM
A történészek Sisákot I. Sesonkkal azonosítják (vagy legalábbis korábban így volt). Sziamon [az előző rész utolsó fáraója] és I. Sesonk között II. Paszebahaenniut volt a fáraó.
Nem
tudjuk, hogy ő Sziamonnak fia volt-e, vagy egy thébai főpap volt, esetleg mindkettő.
Az országba beszivárgott líbiaiak eddigre jelentős mértékben átvették az
egyiptomi nyelvet és kultúrát, de mindeközben megőrizték saját hagyományaikat és törzsi szervezetüket. Így túlzottan erősekké váltak az egyiptomiakhoz
képest.
II. Paszebahaenniut idejében a líbiaiak úgy tűnik, már maximálisan beilleszkedtek.
A fáraónak volt egy líbiai származású tanácsadója, aki korábban az egyiptomi hadsereg egyik parancsnoka volt. Ez az ember a meswes törzs törzsfőjének, Nimlotnak és egy magas rangú egyiptomi nőnek; Oszokhór [lsd. előző egyiptomi rész] lánytestvérének a fia volt. S ezt a férfit hívták Sesonknak.
Amikor II. Paszebahaenniut meghalt, Sesonk lépett a trónra - ismeretlen körülmények között. Ő lett a XXII. dinasztia megalapítója.
Uralkodói székhelyét áthelyezte Thébából Pubasztéba (Bubasztisz).
Haditetteit a karnaki Ámon-templom falán örökíttette
meg. Elsősorban Júdea ellen harcolt, de rövid időre Núbiára is újra
kiterjesztette Egyiptom befolyását.
Jó kapcsolata volt viszont a bübloszi királlyal.
Júdeába 1200 harci szekérrel felszerelt núbiai és
líbiai harcosokkal tört be. Megrohanta és kifosztotta Jeruzsálemet, azon belül
a templomot is. A Biblia szerint azonban legalább a frigyládát sikerült
Roboámnak megmentenie.
David Rohl szerint nem hagyhatjuk figyelmen kívül (és szerintem sem), hogy a karnaki templom egyébként igen részletes képei nem tanúsítják, hogy I. Sesonk valaha Jeruzsáelemben járt volna. E képek szerint egyenes úton haladt a tengerparton észak felé egészen Megiddóig.
Őszerinte a Jeruzsálem elleni harcot még II. Ramszesz vívta. Ebben az esetben mindaz, amit I. Sesonkról írtam, hamis és az események sorrendjét is kissé nehéz kifésülni.
David Rohl szerint a bibliai Sisák nem I. Sesonkkal, hanem II. Ramszesszel azonos.
A történészek arra jöttek rá, hogy a harmadik átmeneti kor dinasztiái (a XXI. és a XXII.) valójában párhuzamosan uralkodtak. David Rohl még nagyobb átfedést feltételez.
Ezek szerint Dávid volt Ehnaton kortársa és II. Ramszesz az a fáraó, aki Roboám uralkodása alatt lerohanta Jeruzsálemet. [https://laszlovszkyandras.blog.hu/2020/07/25/rohl_es_a_kronologia]
Számomra az oldaná fel az időbeli ellentmondásokat, ha a XX. és a XXI. dinasztia uralkodott volna párhuzamosan. Ebben az esetben II. Ramszesz lehetene Roboámnak és Sisáknak is kortársa, s ez valamilyen szinten megmagyarázná a Biblia "tévedését", ha mégis etimológiailag Sisák és Sesonk azonos.
David Rohl levezetését arról, hogy a Ramszesz név hogyan alakulhatott át "Sisák"-ká, nem találtam. Ha megtalálod, segíts nekem hozzászólásban.
Egy szintén a témával foglalkozó blog szerint [https://laszlovszkyandras.blog.hu/2020/07/25/rohl_es_a_kronologia] "Ha Heribert Illignek és David Rohlnak egyszerre lenne igaza, akkor viszont II. Ramszesz rögtön az i. e. 6. században landolna." Ez a mondat azért fogott meg, mert a megiddói csatát, amit Sesonknak tulajdoníthatunk a karnaki templomi képek alapján; éppen az i. e. 6. századra datálják. S így kijönne az is, ha ezek hárman kortársak lettek volna (II. Ramszesz, I. Sisák és Roboám), hogy II. Ramszesz ment Jeruzsálembe és I. Sisák Megiddóba, mégpedig az i. e. 6. században. De nem vagyok régész, úgyhogy inkább folytatom a történetet az okosabbak által leírt forrásoknak megfelelően.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése