30.1. Olmékok, trójai háború, Odüsszeusz [i.e. 1200-1100]

AMERIKA

 I.e. 1200-tól kezdve Közép-Amerikában San Lorenzo Tenochtitlán helyén volt a legnagyobb település. A környék mezőgazdasági és vallási központja lehetett.

 Másik jelentős városukat a mai La Venta város akkoriban mocsaras területén alakították ki. Egyik különleges lelete kettő 20 m széles, több ezer kígyóbőrből kirakott emberarc. Ezeket 8 m vastagon különféle színű homokréteggel fedték be. Előkerültek még zöld kőből készült szekercék és szobrocskák, amelyek adományok voltak. Sírkamráikat bazaltoszlopokból alakították ki, melyek mögött É felé néző kőfejeket állítottak fel. A nagy köveket vízi úton hozhatták ide (a legközelebbi kőbánya 90 km-re volt). A kocsit (kereket) nem ismerték (nem is vették volna hasznát a mocsárban), vontatásra nem használtak állatokat, a víz viszont rendelkezésükre állt.

Olmék zöldkő-szobrocskák [https://www.wikiwand.com/hu/Olm%C3%A9kok]

 Az olmékok kereskedtek a környékbeli kisebb törzsekkel; terményeik, kagylóhéj dísztárgyaik és kerámiáik mellett cseréltek el pl. gumilabdát* is. Cserébe obszidiánt, jádét és vasércet igyekeztek beszerezni. Ez utóbbiból tükröt csiszoltak. Azonban a tükröket nem önmagukban való gyönyörködésre használták, hanem az ősökkel és az istenekkel való beszélgetésre. [https://hu.wikipedia.org/wiki/Olm%C3%A9kok]

*A gumilabdával az ulama nevű játékot űzték, melynek során  a kezdő dobástól eltekintve nem használhatták kezüket vagy lábukat, hanem egyéb testrészeikkel (csípő, térd, könyök) kellett terelgetni a labdát. A vesztes csapat lett feláldozva az isteneknek. A játékteret két magas kőfal jelölte ki. A labdát vagy a másik csapat térfelére kellett átjuttatni, vagy a kosárlabdához hasonlóan a falon lévő kőkarikán kellett átlőni. A labda kb. 4 kg nehéz volt. A nézők közben kukoricából erjesztett alkoholos italt kortyolgattak. Sőt fogadtak is a győztesre, s önmagukat, vagy gyerekeiket ajánlották föl tétként. Ha vesztettek, rabszolgává lettek. [https://mult-kor.hu/a-3500-eves-gumilabda-amely-orokre-megvaltoztatta-a-sportot-20160127]

Olmék meccs [https://paginacinco.blogosfera.uol.com.br/2018/07/02/o-futebol-mortal-que-os-astecas-jogavam-antes-da-america-ser-invadida/]

NYUGAT-EURÓPA

 A Hallstatti kultúra népének nyugat-európai népessége tekinthető a kelta nép ősének.

Még a bronz eszközök voltak elterjedtek, de aki megengedhette magának, hogy kövesse az új trendeket, már vasszerszámokat is szerezhetett magának. Szokás szerint a modern technika elsősorban a hadviselésben terjedt el. Szívesen szereztek be vasból készült fegyvereket, sisakokat a harcosok. A bronz lassan inkább csak az edények, díszek, ékszerek féme lett.

 Kamrasírjaikba – melyeket 3-4 m magasra építettek kőből vagy fából – fegyvereket, lovakat, sőt néha kocsi alkatrészeket is elhelyeztek. [https://hu.wikipedia.org/wiki/Hallstatti_kult%C3%BAra]

SKANDINÁVIA

 A korábbinál hidegebbé és csapadékosabbá vált a terület klímája, ezért nagy volt az elvándorlás. Maradtak azonban azok a vállalkozó szellemű ősök, akik már értesültek arról, hogy a vasércnek folyamatosan megy föl az értéke. Az északi vidéken a tőzeglápokból ugyanis használható mennyiségben lehetett kinyerni a vasércet.

KELET-EURÓPA

 A Hallstatti kultúra keleti népe élt itt. Hagyományaik lényegében megegyeztek a nyugatiakéval.

DÉL-EURÓPA

Itáliai-félsziget

 Két kultúrkör volt az ezred közepétől a félsziget lakója: a Pó-vidéki kultúra (cölöpépítményekben – terramare-kban laktak) és az appenini-kultúra (barlangokban laktak), akik pásztrokodtak. Az északi részen megjelentek a ligurok és az eugenusok.

 Az őslakosok pedig a szigetekre – Szardíniára, Korzikára és Szicíliára – vándoroltak.

 Szardínia lakott volt az ősidők óta, így az újonnan érkezők valószínűleg egyszerűen beilleszkedtek közéjük. Az itt élők kultúrája a nurági kultúra volt. A kultúra az elnevezését a nurági nevű építményről kapta, amiből rengeteg maradt a szigeten. Ezek a megalitikus kultúra legépebb állapotban fennmaradt emlékei. Csonka kúp alakú építmények, gránit- vagy bazaltkövekből, kötőanyag nélkül. Alaprajzuk kör, átlagmagasságuk 10 m, rendeltetésük tisztázatlan. Belsejükben rendszerint lépcső vezetett a tetőre, vagy a felső szintre. Stratégiailag fontos helyekre épültek (tehát lehettek pl. őrtornyok). Falaik több m vastagok, bejáratuk többnyire D felé nyílik, ahonnan egy folyosó vezet egy kerek szobába. Tetejüket ágakból építették.

Nurági Szardínián [http://www.originalitaly.it/it/editoriali/a-i-nuraghi-simbolo-della-sardegna]

Egy másik nurági maradványai, szintén Szardínián [http://www.dharmaline.hu/hu/2014/08/szardinia/]

Balkán

 Mükéné királya Agamemnón volt. Felesége a korábbi spártai király lánya, Klütaimnésztra lett (Mükénét férfiágon örökölte, a nő ment férje házába - patriarchális). Agamemnón azt jelenti, „határozott” és ez Zeusz egyik mellékneve volt, ahogyan a Klütaimnésztra a Hold-istennő egyik neve lehetett. Ezért viselte ezt a nevet a király és a királynő. [Robert Graves]

 Agamemnónról azt mesélték, hogy jó király volt, békében élt a szomszédaival. Uralkodása alatt a városnak már volt egy palotakomplexuma.

Mükéné [https://hu.unansea.com/halotti-maszk-agamemnon/]

 Csupán egy hadjáratának emléke maradt fenn; a Trója és egyben Vilusza ellenié. Görög szemszögből az Odüsszeia mesél róla, míg hettita nézőpontból annyi maradt fenn, hogy „Atriyas fia, Ahhijava* királya néhány nyugat-anatóliai uralkodóval szövetkezve hadjáratot indított Vilusza* ellen” III. Hattuszilisz hettita király idején.

*Ahhijava = Az akhájok országa

*Vilusza = Lukka (luviak), a Tróját körülölelő terület.

 Amikor Agamemnón hajóflottájával el akart indulni Trója ellen, hosszas szélcsend hátráltatta. Ezért fel „kellett” áldoznia a lányát. Valószínűleg nem a saját lányát áldozta föl, hanem egy papnőt, aki ellen az volt a vád, hogy varázserejével ő tartja vissza a szelet (ez az esemény is mutatja a harcot a két értékrend között). Ám Agamemnón eljárása sértette az otthoni, konzervatív közvéleményt, mivel nőket, a matriarchális hagyomány szerint nem volt szabad föláldozni.

Agamemnón halotti maszkja [https://hu.wikipedia.org/wiki/Agamemn%C3%B3n]

 Klütaimnésztra testvérének, Helenének Menelaosz lett a férje, aki a hagyományos törvényes rend szerint nyerte el Spárta trónját. (A mítoszokban Klütaimnésztra és Helené apja Tündareosz, Spárta régi királya. Helené a holdistennő egyik neve, így a lány egy Holdpapnő lehetett). Menelaosz uralkodása alatt egyszer Spártában nagy pestisjárvány tört ki. Ezért a királynak be kellett mutatnia egy áldozatot Apollónak, ehhez azonban el kellett mennie Trójába. A trójai király, Parisz engedélyezte is neki a látogatást.

Menelaosz és Helené - antik vázakép [https://hu.wikipedia.org/wiki/Menelaosz_sp%C3%A1rtai_kir%C3%A1ly]

 Valamivel később Parisz viszonozta a királyi látogatást, ám ekkor történt a mítoszban, hogy Helenével egymásba szerettek.

 Athén trónján Thészeusz után Menesztheusz következett. Nem Thészeusz fia volt, így valószínű, hogy rituális királygyilkosság által nyerte el a trónt. Mítosza szerint mire Thészeusz visszatért Krétáról, Menesztheusz ravasz hízelgéseivel annyira megnyerte az athéniakat, hogy azok egykori királyukat elűzték és megölték. Valószínűleg ő volt Thészeusz társkirálya, akinek távollétében uralkodott.

 Athén seregét ő vezette a trójai háborúba.

KIS-ÁZSIA

Trójában Laomedón után a következő király Priamosz volt: A mítoszban Héraklész megölte Laomedón összes fiát, kivéve Podarkészt. Ami valószínűleg azt jelenti, hogy a helyettes királyok sora a hercegekből állt, de a legfiatalabbat már nem hagyták megölni (akár az előző részben a skandináviai On király esetében), hanem a legkisebb herceg ölte meg az öreg királyt. Podarkész új neve Priamosz lett. A korabeli népek abban hittek, hogy valakinek a neve egylényegű magával a személlyel. Akinek tudják a nevét, afölött hatalommal rendelkeznek. Ezért az emberek – különösen az uralkodók – valódi nevét eltitkolták, csak a legszűkebb családja ismerte. A szent királyok emiatt új nevet kaptak felavatásukkor. Ezt az ún. „kis nevet” használták a nyilvánosság előtt, míg a valódi nevüket, a „nagy nevet” igyekeztek eltitkolni. Volt olyan hely, ahol a valódi nevüket a királyok felavatásukkor egy kerámiatéglába vésve a tengerbe dobták.

 Az, hogy Priamosznak „50 fia született”, csupán azt szimbolizálja, hogy hivatalos uralkodási ideje 50 holdhónap volt.

 Őt Parisz követte. Mítosza a szokásos kitett herceg mesét tartalmazza, vagyis „külföldről” jött király lehetett. De mítosza szerint uralkodása alatt még életben volt az előző király, Priamosz. A mítoszokban Parisz Priamosznak saját fia volt. A valóságban – nem valószínű.

 Amikor megindult a háború, az akháj szövetségben volt a boiótiai flotta, az orkhomenosziak, a phókisziak, az euboiaiak és az athéniak. Ott voltak saját flottával Aiasz vezetésével a lokrisziak, Diomédész alatt a kalüdóniak, Agamemnónnal a mükénéiek, Menelaosszal a spártaiak, Nesztórral a pülosziak, Agapénórral Árkádia, Amphimakhosszal és Odüsszeusszal az ithakaiak, Megésszel az epeioszok (egy görög törzs), Thoasszal a tauroszok, Idomeneusz a krétaiakkal, Tlépolemosz Rhodosz szigetéről, Nireusz, Pheidipposz, Antiphosz, Próteszilaosz és a phülakéiak, Eumélosz, Guneusz, Podaleiriosz, Makhaón (utóbbi kettő orvos volt) Eurüpülosz a müszaiakkal, Polüpoitész a Pélion-hegyiekkel, Prothoosz, valamint Philoktétész, Akhilleusz és maga, Héraklész is ott volt.

 Az a mese, hogy Akhilleuszt lányok közé rejtették és lányként nevelték, igazából arról szólhat, hogy a hercegek fiatal korukban a női lakosztályban laktak amíg papnő anyjuk sem fegyvert, sem szabadságot nem engedélyezett a számukra. Csak amikor kikerültek anyjuk gyámsága alól, akkor foghattak fegyvert. Az anyát, anyaságot az éjjel is szimbolizálta, s az év „sötét időszakáik”, azaz a téli napfordulóig tartó időszak. Ezért Akhilleusz csak a 4. hónap végén, a téli napforduló után indult el a háborúba.

Akhilleusz [https://twitter.com/clasicasieda/status/1140740213108563968]

 Philoktétész Tirünsz királya volt Héraklész után. „Csak ő vállalta, hogy meggyújtja a máglyát a szenvedő Héraklész alatt”, amikor Héraklésznek lejárt az ideje.

Mikor Trója ellen indultak, még ott volt a hadseregben, de út közben megmarta őt egy kígyó. „Egy kígyómarás miatt bűzlött és siránkozott, ezért kitették Lemnosz szigetén.” Egy jóslat szerint azonban nélküle nem győzhettek, ezért visszamentek érte és odavitték Trója alá (ahol meg is gyógyították).

Philoktétész [https://hu.wikipedia.org/wiki/Philokt%C3%A9t%C3%A9sz]

 Az addigi történelemben példa nélküli volt ez a hatalmas összefogás, amit az akhájok megvalósítottak. Ezúttal tényleg elhatározták magukat a Helleszpontosz ügyében. Nem más kellett hozzá, mint kereskedelmi (anyagi) érdek. Azóta is ez motiválja a történelem eseményeit.

  A háború felmorzsoló háború volt. Az első 9 évben Trója környékét fosztogatták; Leszboszt, Lürnésszoszt, Abüdoszt…

 Lehetséges, hogy a trójaiakat segítették az amazonok (anyajogú szkíták), Pentheszileia királynőjük vezetésével és az aithiopsziak, Memnón király vezetésével. Priamosz király legidősebb fia, Parisz testvére Hektór volt. Ő volt a trójai vár parancsnoka. Egy alkalommal Aiasz kihívta őt párbajra. Egy egész napon át küzdöttek, de egyik sem tudta legyőzni a másikat.

Amazonok [http://costadelsolmagazin.com/content/valoban-leteztek-amazonok]

Hektór és Aiasz harca [http://emf-kryon.blogspot.com/2014/12/hektor-es-kasszandra.html]

 Maguk az amazonok valószínűleg azonosak a médekkel, akik anyajogú társadalom voltak, s akiknél egy lány addig nem mehetett férjhez, amíg meg nem ölt egy férfit az ellenségeik közül.

Pentheszileiát, az amazonok királynőjét végül Akhilleusz ölte meg a mítosz szerint, ám azután beleszeretett a halott amazonba és megsiratta.

 A mítoszok szerint az egyik csata megnyerése után, mikor a zsákmányt osztogatták, Akhilleusz kapta meg az elrabolt nők közül Briszéiszt, ám Agamemnón (Athén királya) elvette tőle. Briszéiszt Lürnésszosz városából zsákmányolták. Akhilleusz azzal lázadt az őt ért igazságtalanság ellen, hogy nem vett részt a következő harcban. Ekkor barátja, Patroklosz magára öltötte Akhilleusz páncélját és elvette fegyvereit (hogy azt higgyék, ő az). Hektór már régóta meg akart vívni Akhilleusszal, s azt hitte, itt az alkalom. Meg is ölte – Patrokloszt. Akhilleusz ekkor bosszút esküdött Hektór ellen. Le is győzte őt, s hogy megalázza, holttestét kocsija után húzta a porban a görög sereg előtt.

 Hektór halála után Memnón, az aithiopszi király lett a trójai sereg fővezére. Ő is eldöntetlen párbajt vívott Aiasszal és ő is Akhilleusz kezétől esett el.

Akhilleuszt Parisz győzte le végül, mikor egy nyíllal átlőtte a sarkát.

 Parisz és Hektór egyik mítoszbeli lánytestvére volt Kasszandra, a jósnő, de „sose hittek neki”. Trója bukásakor Agamemnón vitte haza őt ágyasának.

Agamemnón történetét megírta Aiszkhülosz:[http://mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/mediatar/bevezetes_a_gorog_bolcseletbe/aiszkhulosz_agamemnon_40_257.pdf]

 Trójai nők címmel pedig Euripidész írt egy tragédiát

A trójai háború 10 évig tartott és a falovas trükkel sikerült az akhájoknak bevenniük a várost – a mítosz szerint. Mítoszkutatók azt mondják, ilyen ló aligha létezhetett, ám az ostromgépet vizezett lóbőrökkel fedték le, hogy ne lehessen felgyújtani – ez lehetett a faló meséjének magja.

Trójai faló [https://narciszkertesz.blog.hu/2017/05/12/a_trojai_falo]

 Két király esetében megőrizte az emlékezet azt is, hogy a trójai győzelem után mi történt velük: Az egyik Agamemnón, a másik pedig Odüsszeusz.

 Agamemnón, mikor hazaért Mükénébe, megtudta, hogy unokaöccse, Aigiszthosz elcsábította a feleségét, Klütaimnésztrát. Ezek ketten összeesküdtek ellene, s az Agamemnón hazatérésére rendezett ünnepen Aigiszthosz megölte őt és elfoglalta a trónt. Valójában természetesen itt is rituális királygyilkosságról lehetett szó. „Klütaimnésztra valószínűleg még egy almát is nyomott Agamemnón kezébe és akkor ölte meg, amikor Agamemnón az almát az ajkához emelte.” [Robert Graves] Ez ugyanis azt jelentette, hogy a szent király elfogadja a halált a főpapnő kezéből.

 Aigisztosz 7 évig uralkodott, ekkor lejárt az uralkodási ideje, mint szent királynak, s Oresztész megölte őt. A mítoszban Oresztész az anyját is megölte, mégpedig bosszúból.

Valószínűleg az anyagyilkosság története csak utólag került a mítoszba éppen azért, hogy a matriarchális törvényeket gyengítsék.

 Az olümposzi vallás a prehellén és a hellén felfogás közötti kompromisszumból jött létre. Kezdetben kiegyeztek abban, hogy az „istenek családja” hat istenből és hat istennőből áll. Mivel a matriarchátusban valamennyi király szükségszerűen idegen volt – hiszen a trón leányágon öröklődött, a hercegek hozzászoktak, hogy a királyság legfőbb támaszának az anyjukat tekintsék, az anyagyilkosságot pedig elképzelhetetlen bűnnek tekintették. Az anyakultuszt az új vallás patriarcha papjai igyekeztek lejáratni.

 Az új király nem Oresztész lett, hanem Aigiszthosz egyik fia, Alétész. Oresztész nem szabadul egykönnyen az Erinnüszöktől (s lelkiismeret szellemeitől, melyek az anyagyilkosság miatt üldözik), hiába végzi el többször is a tisztító szertartásokat. Végül egy perben az egyik isten felmenti őt – ami már magát, a patriarchátus győzelmét mutatja.

 A másik király, akinek tudunk valamit az utóéletéről, Ithaka királya, Odüsszeusz. A görögök neki tulajdonították azt az ötletet, hogy Tündareósz spártai király eskesse meg Helené kérőit, hogy aki elnyeri a lánya kezét, azt a többiek megvédik majd. Ám amikor sor került arra, hogy Helené elrablása miatt Trója ellen vonultak a görög királyok és hadvezérek, Odüsszeusz őrültséget tettetett, hogy ne kelljen hadba vonulnia: tojáshéj formájú nemezkalapban, ökröt és szamarat egymás mellé fogva szántott, és sóval „vetette be” a barázdákat. Azonban lebukott, hogy semmi baja, mert amikor csecsemő korú kisfiát tették az egyik barázdába, mint egy normális ember, megállította az állatokat. Így kénytelen volt csatlakozni a hadba indulókhoz.

Amire a mítosz a fenti módon emlékezik, valószínűleg egy ősi jóslási forma volt. Valószínűleg azt akarta jóslatszerűen demonstrálni Odüsszeusz, hogy semmi értelme a háborúnak, amelybe hívják. A kúp alakú kalap, amit viselt, a látnokok ismertetőjele volt. Az ökör és a szamár Zeuszt és Kronoszt, illetve a nyarat és a telet jelképezte, s minden egyes sóval bevetett barázda egy kárba veszett évet jelentett. Palamédész – a másik jós kétségkívül a 10. barázdánál kapta ki Thélemakoszt Pénelopé kezéből és fektette az állatok elé; így fejezte ki, hogy a döntő ütközetre a 10. esztendőben kerül sor.

 A trójai háború után azonban Odüsszeusz még nem térhetett haza, hanem 10 évig bolyongott a Földközi-tengeren. Ennek történetét írta meg Homérosz: Odüsszeia címmel. Távolléte alatt feleségének, Pénelopénak rengeteg kérője akadt. Fia, Télemakhosz apja keresésére indult.

 Odüsszeusz a bolyongása során sok mindent látott és tapasztalt: harcol a kikónokkal, megismerkedik a lótoszevőkkel, rabul ejtette és majdnem megette őket a küklopszok vezére, Polüphémosz, meglátogatták Aioloszt, a szelek királyát, az óriás laisztrügonokat, Kirkét, a varázslónőt, leszállt az Alvilágba, megúszta a Szirének Szigetét, legyőzte Szküllát és Kharübdiszt és rabolt Héliosz napisten nyájából.

A lótoszevők Nyugat-Líbiában éltek. Fő eledelük a cordia myxa, egy édes, ragadós gyümölcs. Ezt kipréselve, liszttel keverve fogyasztották. A későbbi ezt összetéveszthették egy vadalmafélélvel, ami - erjesztett változatában - valóban feledékenységet okoz.

cordia myxa [https://alchetron.com/Cordia-myxa]

A klükopsz barlangja a halál jelképe, az pedig, hogy 13 emberével ragadt a barlangban, arra utal, hogy uralkodási ideje 13 hónap lett volna. A küklopsz egyetlen szeme ősi görög Nap-jelkép volt.

 A vadállatokká változtatott emberek a lélekvándorlást idézik. A zsákokba rejtett szelek a holtak szellemeit jelképezik. 

Szkülla és Kharübdisz két halálos természeti jelenség megszemélyesítése volt: Szkülla a víz alatti zátonyokat jelentette, Kharübdisz pedig az örvényt.

Odüsszeusz neve latinul Ulysses. Úlosz = seb, iszkhea = comb. Ez arra a vadkanagyar-vágta sebre utal, mely Odüsszeusz combján volt. A király rituális halálának ugyanis az volt a megszokott formája Ithakában, hogy felhasította a combját egy vadkan. Odüsszeusz valahogy túlélte a sebesülést, s ezt hordozva töltötte be sorsát.

 Végül Kalüpszó nimfa szigetére kerül, Ógügiére, ahol oltalmat lelt. (Ógügié azonos lehet az Ókeanosz szóval. Az itt élő Kalüpszó egy halál-istennő, ahogy égerfákkal, petrezselyemmel és írisszel körülvett barlangja mutatja. Kalüpszó örök fiatalságot ígért Odüsszeusznak, ő azonban élni akart. Ha fiatalon hal meg, akkor a túlvilágon fiatalon él örökké...). De egy idő után a nimfának megparancsolták az istenek, hogy engedje Odüsszeuszt további útjára. Ezután még elsodródott a phaiakok szigetére, ahol a királylány, Nausziká vette oltalmába, majd maga, a király, Alkinoosz. A király gazdag ajándékokkal és saját hajójával vitette haza, Ithakába Odüsszeuszt.

 Ő Ithakában először álruhában méri fel a helyzetet. Újra elnyeri felesége kezét és fia segítségével megöli az összes kérőt.