31.5. Ehnaton, az ember [i.e. 1100-1000]

 Ehnaton olyan kereteket átlépő ember volt, aki megérdemel egy önálló részt.

 Ha ezt olvasod és már valaha belemélyedtél Egyiptom történelmébe, valószínűleg felkapod a fejed a dátum helytelensége miatt. 

 Ám erre a korra háromféle kronológia volt érvényben korábban is, de David Rohl még egy negyediket is hozzá tett a készlethez. Nekem szimpatikusak az ő érvei, ezért én is ennél a dátumnál maradtam. 
 De 3000 év távlatából 300 év eltérés ide vagy oda talán nem is annyira fontos. 

Az már sokkal érdekesebb lenne, hogy Ehnaton végülis megelőzte-e Mózest, vagy Mózes élt korábban - de ez sem igazán tisztázott kérdés.

 Azt viszont lehet tudni az Amarna-levelekből, hogy kik voltak Ehnaton kortársai:

- a babiloni II. Barnaburias, akinek egyik lánya (kinek neve nem maradt fenn) Ehnaton felesége lett

- az asszír Assur-uballit, aki babiloni vazallusállamból Babilon riválisává emelte Asszíriát

- a hettita Szuppiluliumasz, aki feleségül vette a babiloni II. Barnaburias egy másik lányát, akinek viszont tudjuk a nevét is: ő volt Nikalmal.

Ehnaton fáraó [https://mitoszvadasz.hu/regeszet/ehnaton-a-zsarnok-es-eretnek-kiraly/2929/]

Ehnaton amikor megszületett, még az Amenhotep nevet kapta, akárcsak apja (III. Amenhotep), dédapja (II. Amenhotep) és a kb. két évszázaddal korábban uralkodott, a múlt dicsőségébe vesző őse, I. Amenhotep.

 III. Amenhotep; az apa uralkodása alatt a birodalmat a béke, a gazdagság, a kereskedelem és a diplomáciai kapcsolatok jellemezték. Egyiptom korábbi ellenségével, Mitannival már sikerült békét kötni, amit két Mitanniból származó hercegnővel is megpecsételtek. Az egyiptomiak kezdték meglátni a külföldi népekben is az embert (s nem csupán az ellenséget); kezdték azt gondolni, hogy a többi embert is Ré teremtette, nem csak őket.

III. Amenhotepnek, Ehnaton apja még a hagyományos stílusban, szép arcvonásokkal, merev tartásban készült szobra [https://hu.wikipedia.org/wiki/III._Amenhotep]

III. Amenhotep realisztikus ábrázolása. Az új stílus, ami Ehnaton uralkodása alatt modernnek számított. Ez a szobor Thotmesz szobrász műhelyéből származik [https://hu.wikipedia.org/wiki/Thotmesz_(szobr%C3%A1sz)#/media/F%C3%A1jl:PortraitStudyOfAmenhotepIII-ThutmoseWorkshop_EgyptianMuseumBerlin.png]

 Már III. Amenhotep uralkodása alatt a fáraók istenítése egyre nagyobb mértéket öltött. A luxori Ámon-templom falán jelenetek hirdetik mindmáig III. Amenhotepnek Amon istentől való fogantatását. Úgy tartották, hogy a fáraó tulajdonképpen azonos Amon istennel, sőt minden fáraó azonos vele; azaz fáraók Amon isten újjászületései ("avatárjai"). Ugyanakkor III. Amenhotepet, első jubileumi ünnepségén (uralkodásának 30. évében) a napbárkán hajózó Ré szerepében jelenítették meg. A vallás szoláris elemei eddig soha nem látott hangsúlyt kaptak. A napisten kultusza összefüggésbe került olyan istenek kultuszával, melyekhez korábban nem kapcsolódott. Egyre inkább megnyilvánult az a nézet, hogy az uralkodó testesíti meg a Nap ciklikusságát és a termékenység fölötti hatalmat. A fáraó építkezései is mutatták, hogy mennyire fontos neki a napistennel való azonosítás.

 III. Amenhotep háromszor tartotta meg élete során a szed-ünnepet (a fiatalító szertartást), uralkodásának 30., 33, és 36. évében. Ezeket a szertartásokat mindig Thébában rendezték meg, Ré napszeme, majd Ré holdszeme kiengesztelésével, majd az ünnepség részeként a fáraónak négy kört kellett futnia, hogy bizonyítsa, fizikailag is ereje teljében van még (a 29.1. és a 29.2. részben volt szó részletesebben az uralkodónak természetirányító, isteni hatalmáról, ami komoly felelősséggel járt...) 
 Ez után napkoronggal díszített koronával újra megkoronázták, s természetesen ruháján is napszimbólumok utaltak a napistennel való azonosságára.

Napkorongos korona [http://mitologia.csillagkapu.hu/mitologia.php?oldal=13]

 Az első fiatalító szertartásán III. Amenhotep feleségül vette legidősebb lányát, Szitamont, a másodikon fiatalabb lányát, Iszetet, a harmadikon pedig harmadik lányát, Henuttanebet. Az ünnepségek után a királyt megfiatalodott, már-már gyermeki arcvonásokkal ábrázolták.

Szitamon [https://hu.wikipedia.org/wiki/Szitamon]

Szitamon trónja [https://hu.wikipedia.org/wiki/Szitamon#/media/F%C3%A1jl:Sitamun_chair_replica_2.jpg]

 III. Amenhotep fő felesége és egyben Ehnaton anyja Tije volt. Valószínűleg még mindketten gyerekek voltak, amikor összeházasították őket.

A szigorú arcú Tije [https://hu.wikipedia.org/wiki/Tije]

Tije halotti maszkja [https://hu.wikipedia.org/wiki/Tije#/media/F%C3%A1jl:QueenTiyFuneraryMask-AltesMuseum-Berlin.png]

 Tije óriási befolyásra tett szert királynéként; ő az első királyné, akinek neve hivatalos iratokon is megjelenik. Részévé vált annak a vallási elképzelésnek is, mely a fáraót a napistennel azonosította: őt tartották Ré szeme megtestesülésének.

 Ehnatonnak, amikor megszületett, már volt egy bátyja is (a hivatalos trónörökös), Thotmesz herceg, és több nővére. Egy napisten-imádó apa és egy erőskezű, hatalommal élő anya mellett nőtt föl. Őt magát papnak szánták.

 Thotmesz hercegnek egyébként volt egy macskája, akit Ta-Mit-nek (Cicalánynak) nevezett, s melynek nagy jelentősége lehetett, mert amikor a macska meghalt, testét bebalzsamozták és saját szarkofágban temették el.

 Ebben az időben a macskákat azért tartották nagy becsben az egyiptomiak, mert ezek az állatok hozzájárultak a gazdaság rendben tartásához (azzal, hogy fogyasztották az egereket, patkányokat... ráadásul a kígyóktól is megvédték a házat). Baszt* istennőt (Ré napisten és a fáraó védelmezőjét) már nem nagymacskaként ábrázolták, hanem házimacskaként. Ám a herceg személyes életében lehet, hogy nem a mezőgazdasági munkálatok eredményének megvédése miatt lehetett nagy szerepe a cicájának, hanem inkább afféle házibarátként. A Nap-imádó fáraócsalád szerethette azt az állatot, amely osztozott vallási nézetükben.

Napimádó macska [https://nlc.hu/szabadido/20170607/ez-a-10-macska-barmikor-aldozna-a-napisten-oltaran/]

*Az istennő nevét hibásan Basztet néven ismerjük. Valójában az egyiptomiak a szó végi t-t nem ejtették, ezért a Bászt szó esetében hozzáírtak még egy t-t, hogy tudni lehessen, itt ki kell ejteni a szó végi „t”-t.[https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A1sztet]

Baszt istennő [https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A1sztet]

Thotmesz herceg... [https://hu.wikipedia.org/wiki/Thotmesz_(herceg)]

...és cicája [https://hu.wikipedia.org/wiki/Thotmesz_(herceg)]

 Thotmesz herceg készült elfoglalni a trónt, ezért már egész fiatalon Ptah főpapja és „a csapatok kapitánya” volt. A herceg azonban nem érte meg, hogy betölthesse a fáraói szerepet, fiatalon meghalt.

 Az ifjú Amenhotep (a későbbi Ehnaton) ekkor megörökölte bátyja szerepkörét. Ő lett az új trónörökös. Feleségül kapta nagybátyjának, Aynak a lányát, a híresen gyönyörű Nofertitit, azaz az unokatestvérét.

Nofertiti és Ehnaton [https://hu.wikipedia.org/wiki/Nofertiti]

Nofertiti [https://www.wikiwand.com/hu/Nofertiti]

 Az ifjú Amenhotep – mivel papnak nevelkedett – bizonyára világosan belelátott a papság működésébe és tanult korabeli teológiát. Egyrészt volt alkalma a valláson és annak igazságtartalmán gondolkodni, másrészt pontosan tudhatta, hogy a papok hatalma mennyire eltúlzottá vált a fáraóéval szemben. Zavarhatta őt az az ellentmondás, hogy a papok elméletileg a főistent imádják a fáraó személyében, a gyakorlatban azonban irányítani akarják őt.

 Kialakuló személyiségét nyilván befolyásolta az is, hogy betegségek nehezítették életét. Szobrait és múmiáját vizsgálva megállapították, hogy valószínűleg súlyos látáshibája volt („szellemkép-látás”).  Farkastorokkal született. Jellegzetes fejformájából (hosszúfejűség) marfan-szindrómára következtettek, amit azonban utóbb megcáfoltak. (Mindenesetre ez az a fejforma, amivel az Aladdin c. rajzfilm Jafar-ját is ábrázolta a Disney-stúdió)

Ehnaton [https://hu.wikipedia.org/wiki/Ehnaton]

Jafar [https://www.proprofs.com/quiz-school/story.php?title=3dq-jafar_2lr]

 Látás-betegsége miatt valószínűleg már korán az átlagembernél erősebben kötődött érzelmileg a fényhez és a színekhez, már csak emiatt is fontos lehetett számára a Napisten.

 Apja, III. Amenhotep az élete vége felé már komoly fogfájdalmakkal küzdött. Fogai elkoptak, begyulladtak, elgennyesedtek. Ekkor már nyilvánvaló lehetett számára, hogy nem sokáig húzza, lehet, hogy ekkor megtette társuralkodónak fiát. Amikor III. Amenhotep végül meghalt és az ifjú Amenhotep IV. Amenhotep néven ténylegesen elfoglalta a trónt, az addig is nagy hatalommal rendelkező anyja, Tije természetesen fontos tanácsadói szerepet töltött be mellette. IV. Amenhotep valószínűleg szerette, de biztos, hogy tisztelte őt.

 Amikor IV. Amenhotep megkezdte uralkodását, még nagyjából követte a hagyományokat, de már egész hamar megnyilvánultak kereteket feszegető, újító hajlamai.

 Első fáraói tettei között volt, hogy a karnaki templomban (Karnak egyébként Ámon isten kultuszának központja volt) megkezdte egy kapu díszítésének, képeinek kialakítását. Az első díszítéseken még a fáraó a hagyományoknak megfelelően a sólyom fejű emberként ábrázolt napistent imádta. A későbbi díszítéseken viszont már megjelent a napkorongként ábrázolt Aton.

A sólyomfejű napisten-ábrázolás [https://hu.wikipedia.org/wiki/Szerkeszt%C5%91:Milei.vencel/Napisten]

Aton, a napkorongként ábrázolt napisten [https://www.graycell.ru/finddef.php?word=%E0%F2%EE%ED]

 Mivel ő Aton istent imádta (a többi istennek a létét még elfogadta, de nem tisztelte őket), úgy döntött, hogy templomot épített neki. Talán lassan, fokozatosan kezdte megérezni a hatalmát és az ezzel járó lehetőségeket. S mivel mélyen el volt köteleződve Aton iránt, kötelességének érezte, hogy az ő tiszteletére megtérítse egész népét. Vagy már ekkor megvolt a fejében a cél, hogy a papságot visszaszorítsa. Lehet, hogy a papság túlzott hatalmát a többi istenek hibájának vélte, s így szemében az istenek és papságuk a közös ellenséget jelentették.

 Az Aton tiszteletére emelt templom helyéül naívan vagy direkt a karnaki templomkomplexum szomszédságát választotta. Mivel Karankot Amon központjának tartották, természetesen zavarta Amon papságát egy másik istennek épített templom ugyanabban a városban (az egész Közel-Keleten az volt a szokás, hogy egy-egy város egy-egy istennek hódolt). Ez a templom egyébként a Gempaaton („a napkorong megtaláltatott”) elnevezést kapta.

Gempaaton kövei [http://okorieygiptoklub.network.hu/kepek/ehnaton_es_kora/gempaaton_darabjai]

 Uralkodása első évében már megszületett Nofertititől első gyermeke, egy hercegnő: Meritaton.

 IV. Amenhotep az uralkodásának 2. évében egy kiáltvánnyal súlyosbította az Amon-papokkal már amúgy is meglevő feszültséget. A kiáltványt a Gempaaton egyik pülónjára* íratta ki. Ebben azt nyilatkoztatta ki, hogy az Egyiptomban eddig tisztelt istenek beszüntették mozgásukat és templomaik romba dőltek. Egyedül az örökké mozgó Aton a létező isten, akit imádni kell.

*Pülon: Monumentális templom-kapu [http://mindenuttjooo.blogspot.com/2018/03/edfu.html]

 Uralkodása 3. évében szokatlan módon már megtartotta első szed-ünnepét. Ez eddig csak az uralkodás 30. évében volt szokás, hiszen épp az volt a lényege, hogy megfiatalítsa a fáraót. Talán a betegségei miatt érezte szükségét, hogy megmutassa, igen is elég erős az uralkodáshoz.

 Uralkodásának 4. évében született meg második gyermeke, aki szintén lány volt; Maketaton.

Maketaton [https://hu.pinterest.com/pin/356065914259271752/]

 Az első határozottabb lépések uralkodásának 5. évében következtek. Ekkor vette föl az Amenhotep helyett az Ehnaton nevet. A név is mutatja vallási elkötelezettségét; jelentése: „aki hasznos Atonnak”. Ekkor már olyan szintű ellenállásba ütközött a karnaki Amon-papok részéről, hogy nem tudta folytatni az itteni építkezéseit. Ez valószínűleg feldühíthette őt, hogy elvileg teljhatalmú fáraóként mégsem hódolhat istenének úgy és ott, ahogy és ahol szeretne, mégsem hódolnak neki a papok úgy, ahogyan kellene. Ekkor olyan helyet keresett Aton számára, ahol nem kerül összeütközésbe semmilyen más istennel. Saját szavaival, melyek fennmaradtak, ez a hely „nem volt sem istené, sem istennőé, sem királyé, sem királynőé, senki más nem mondhatja magáénak”.

 Egyébként ebben az évben született meg Nofertitiől harmadik lánya, Anheszenpaaton.

Anheszenpaaton [https://hu.wikipedia.org/wiki/Anheszenamon]

 Városának a helyet a Nílus egy olyan szakaszánál találta meg, ami nem véletlenül volt lakatlan addig. A sivatag egészen a folyóig ért ezen a helyen. Itt észrevett egy sziklahasadékot, mely úgy helyezkedett el, hogy a kelő napot keretezte. Az egyiptomi templomok bejárati pülónjai ősidőktől fogva ezt a formát utánozták, s ő ezt isteni jelnek vélte. A várost Ahet-Atonnak nevezte el.

Ami Ahet-Atonból megmaradt [https://www.flickr.com/photos/isawnyu/7160209483]

 Hogy városa gyorsan épüljön föl, új technikát alkalmaztatott: lényegesen kisebb kőtömböket faragtak ki, mint addig a piramisok építésénél volt szokás. Ezeket a kisebb kőtömböket egy-egy ember egyedül is elcipelhette a rendeltetési helyére. 

 Uralkodásának 6.-8. évében lázas építkezés folyt. A thébai munkásait, sőt úgy néz ki, hogy azok gyerekeit, a már munkaképes, de nagyon fiatal, 10-20 éves korosztály képviselőit költöztette át az ahet-atoni munkásfaluba. 

 Uralkodásának 7. évében megszületett Nofertititől a negyedik lánya, Nofernoferuaton.

 Uralkodásának 8. évében költözött le a királyi család, az új városba. A feleségek, az anyakirályné, és egy kb. 7, egy 4, egy 3 és egy 1 éves kis hercegnő, a leghűbb alattvalók kíséretében. Ezek közül sokat ő emelt ki, alacsony sorból hivatalnokká, hogy a papsággal szemben erre a rétegre támaszkodhasson.

 Ebben az évben megszületett az ötödik hercegnő, szintén Nofertitiől. Az ő neve Nofernoferuré lett.

Nofernoferuré [https://greaterancestors.com/neferneferures-elongated-skull/]

 Vallási reformját ekkor kezdte el igazán beszigorítani. A többi isten kultuszát hatalmi szóval betiltotta, ünnepeiket nem engedte többé megrendezni. A többi isten templomába érkezett jövedelmeket átirányíttatta Aton kincstárába. A többi isten, de különösen Amon képeit, neveit, szimbólumait mindenhonnan el kellett tüntetni. Még az olyan szavakat, melyek egy szótag azonos hangzása miatt tartalmazták egy isten nevét és ezért hieroglif jelükben szerepelt az istenség jelképe, a továbbiakban inkább fonetikusan írták le. Egyedül Ré maradhatott, mert őt Ehnaton azonosnak tekintette Atonnal.

 Városában a művészet is megújult. Jellemzője a könnyed természetesség lett. A fáraót és feleségét a kor szokásával ellentétben hétköznapi, természetes mozdulataikban ábrázolták, élethűen. A falakat és oszlopokat élénk színekkel festették és vidám természeti jelenetekkel díszítették.

 Még Ehnaton szobrászának neve is fennmaradt; őt is Thotmesznek hívták, akár a már elhúnyt herceget. Thotmesz szobrász műhelye a város előkelő negyedében állt, s sok befejezetlen portré és tanulmány került elő innen, melyek Ehnatont, családtagjait és hivatalnokait ábrázolják.

 Az írást is megújította a fáraó. Ugyanis a korán kialakult írás a sok évszázaddal korábbi egyiptomi nyelvhez volt kitalálva, a fáraó pedig közelebb hozta az aktuálisan beszélt nyelvhez. az írásmódot. A képírást kezdte felváltani a fonetikus írás.

 A külpolitikában apja útját követte; diplomáciai levelezést folytatott a Közel-Kelettel (Amarna-levelek).

Az Amarna-levelek 3 "lapja" [https://www.ancientpages.com/2016/04/27/the-amarna-letters-diplomatic-correspondence-in-ancient-egypt/]

 Az uralkodó réteg Ahet-Atonban valószínűleg nagyon jól élt. Azonban az a kb. 30.000 ember, akit Thébából költöztetett ide dolgozni, már kevésbé. Az egykori kőbánya közelében talált temetőben az elhunytak 90%-a 7 és 25 éves kora között halt meg. A csontvázak vizsgálatából az derül ki, hogy csonttöréseik, gerincsérüléseik, ízületi gyulladásaik voltak. Vagyis rendkívül nehéz fizikai munkát végeztek – amibe nem ritkán bele is haltak. Az csontvázak mérete pedig arra utal, hogy ráadásul még éheztek is. Ezek a gyerekek és fiatalok itt, rokonaiktól távol dolgoztak és haltak meg.

 De nem csak a fizikai nehézségekkel kellett együtt élniük, hanem a félelemmel is.

 Miután Ehnaton betiltotta minden más isten jelképét és megemlítését, valószínűleg büntetést is helyezett kilátásba. Az emberek inkább kitörölték a saját személyes tárgyaikról is az egyéb istenek nevét. Ennek következtében viszont valószínűleg azoktól az istenektől féltek, akiket már nem tisztelhettek, akiknek nem áldozhattak… de a fáraó büntetésétől való félelem kézzel foghatóbb lehetett.

 Azok az emberek, akiket termékeny földű otthonaikból ide költöztetett, a sivatagi hőség és porviharok világába… elképzelhető, hogyan éreztek iránta.

 Az északi, bánya melletti temetővel ellentétben az ún. déli temetőben olyan sírokat találtak, amelyeket gondosan előkészítettek, gazdag sírmellékletet helyeztek beléjük. Ide temetkezett a jómódú réteg.

 Minden döntése, rendelkezése és újítása során úgy tűnik, egy valaki nagyon is szilárdan állt a fáraó mellett és támogatta őt egész életében. Ez pedig nem más, mint unokatestvére, egyben felesége, Nofertiti volt.

 Uralkodásának 9. évében született meg Nofertititől a hatodik lánya, Szetepenré hercegnő.

 Uralkodásának 10. évében pedig egyetlen fia, Tutanhamon is a világra jött, igaz, ő nem Nofertititől, hanem egyik mellékfeleségétől, aki a testvére volt. A testvérházasság miatt azonban a fiú nem volt egészséges. Dongalába, kapafoga volt, s valószínűleg a farkastorkot is megörökölte apjától.

Egy modern rekonstrukció szerint kb. így nézhetett ki Tutanhamon [http://www.borsonline.hu/aktualis/tutanhamon-rejtelye-budapesten/184161]

Tutanhamon rekonstrukciója (balra) és múmiája (jobbra) [https://hir.ma/tudomany/ilyen-torzszulott-volt-tutanhamon-a-valosagban-video/443650]

 Ehnaton uralkodásának 12. évében a szövetséges Mitannit legyőzte a Hettita Birodalom. A hettiták így már közvetlenül Egyiptomot is fenyegették.

 A 13. évben halhatott meg Ehnaton legkisebbik lánya, az akkor kb. 4 éves Szetepenré.

Uralkodása 14. évében egy nagy járvány pusztított, amibe a királyi család több tagja belehalt. Pl. az ekkor kb. 10 éves második lánya, Maketaton és a 6 éves ötödik lánya, Nofernoferuré, valamint egyik mellékfelesége, Kia is. Szintén ebben az évben vesztette el a fáraó az anyját, Tijét is. Tije számára Ahet-Atonban templomot emeltetett.

 A sok tragédia megkeményítette a fáraó szívét, s most kezdett el igazán harcolni Egyiptom istenei ellen és Aton mellett.

 Nofetitinek a fáraó mellett egyre nagyobb lett a hatalma. Ehnaton uralkodásának vége felé már férfiasított néven, társuralkodóként állt mellette.

 Ehnaton uralkodásának 16. évében feleségül vette harmadik lányát, az ekkor kb. 11 éves Anheszenpaatont. 

 Ugyanettől az évtől kezdve nem találkozni többi Nofertiti nevével. Úgy tűnik, hogy őt, mint társuralkodót "férfiasították", s új nevet kapott: Nofernoferuaton. Erre abból lehet következtetni, hogy a Társuralkodás-sztélén Nofertiti nevét átjavították Nofernoferuatonra. Egy másik sztélén pedig, mely két személyt ábrázol, s Nofertiti egyedi koronája alapján jól azonosítható, három kártus mellé utólag egy negyediket is fölvéstek. Márpedig 2 kártus csak az uralkodóknak járt.

 Az uralkodása 17. évében pedig megszületett Anheszenpaatontól a lánya-unokája; Anheszenpaaton Ta-serit (= „a kisebbik Anheszenpaaton).

  Mikor Ehnaton már élete végéhez közeledett, valószínűleg már eldöntötték, hogy fia, Tutanhamon feleségül kapja féltestvérét, Ehnatonnak azt a lányát, aki már magának, Ehnatonnak is szült egy lányt, Anheszenpaatont (azaz a fiú apjának ezt a feleségét örökölte meg).

 Tutanhamon az apja halálakor még csak 9 éves lehetett, a feleségéül kijelölt Anheszenpaaton pedig 14.

 Amikor Ehnaton végül meghalt, a hatalmat Nofertiti/Nofernoferuaton vette át, de csak rövid időre. Mikor ő is meghalt, a hatalom Ehnaton apósa, Nofertiti apja, Ay kezébe került. Ő azonnal visszaállította a régi rendet. Visszaadta a papok hatalmát és Egyiptom isteneinek tiszteletét. Nyilván a legkisebb ellenállásba sem ütközött a nép részéről.

 Nem tudom, a papok hogyan magyarázhatták, hogy a fáraó személyében megtestesült főisten ekkorát tévedett, mint Ehnaton nevű "avatárja".... de az Ehnaton iránt érzett gyűlöletük is mutatja, hogy ők maguk aligha hittek fáraójuk isten-mivoltában:

Ay [https://da.wikipedia.org/wiki/Kheperkheprure_Ay]

 Ehnaton szobrának fejét összetörték, a szobor szemeit, füleit, száját tönkretették – hogy a túlvilágon is életképtelen legyen.

 Karnakban a Gempaaton templomot elbontották, köveit egy másik templom pülonjának töltelékeként használták föl.

Gempaaton köveivel feltöltött pülón [https://www.wikiwand.com/ca/Temple_d%27Aton_(Karnak)]

 Ehnaton és Aton nevét mindenhonnan kitörölték, hogy az "eretnek fáraónak" még az emléke is örökre eltűnjön. 

 Nofertiti szobrait viszont nem bántották – valószínűleg azért, mert ezt Nofertiti apja, az aktuális fáraó, Ay - aki bár nem volt a fáraói vérből való, mégis magához ragadta a hatalmat - nem engedte.



Forrásaim között volt az alábbi két film is, melyeket érdemes megnézni:

https://www.youtube.com/watch?v=382qTUbNNsQ

https://www.youtube.com/watch?v=0tAltlH9_Ao&t=2273s

Írott forrásaim voltak:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szed-%C3%BCnnep

https://hu.wikipedia.org/wiki/III._Amenhotep

https://hu.wikipedia.org/wiki/Thotmesz_(herceg)

https://hu.wikipedia.org/wiki/Tije

https://hu.wikipedia.org/wiki/Ehnaton

https://mult-kor.hu/20100312_ehnaton_mumiaja_hazater_egykori_fovarosaba

https://mult-kor.hu/20100216_malariaba_halhatott_bele_tutanhamon

https://mult-kor.hu/gyermekmunkasok-epithettek-az-eretnek-farao-ehnaton-uj-fovarosat-el-amarnaban-20170612

https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A1sztet

https://divany.hu/offline/2020/02/25/okori-egyiptomi-macskak/

https://tortenelmiportre.blog.hu/2019/08/31/okori_sasfiokok

31.4. Ázsia és Afrika a században [i.e. 1100-1000]

ÁZSIA

Arameusok

Körülbelül ebben az időben jöttek el őshazájukból; az Arab-félsziget sivatagából. A közel-keleti káoszban hatalmi vákuum keletkezett, s ez adott nekik alkalmat arra, hogy jobb termőföldekkel rendelkező területekre, Szíriába, Anatóliába és Mezopotámiába vándoroljanak és ott letelepedjenek. Jól értettek a kereskedelemhez (a sivatagban ebből tudtak megélni), ezért itt is hamar átvették a térség kereskedelmének irányítását.

Szamal

A Hettita Birodalom hanyatlása után, az évszázad végén, új államként jött létre Szamal, a Földközi-tenger keleti partjának északi csücskében. Területét a karkemisi alkirályság birtokolta.

Arám

Az arameus vándorlás idején kialakult egy másik új állam is; Arám Damaszkosz, melynek központja Damaszkusz volt.  Melynek fejedelme a Dávid király által korábban megfutamított Rezón lett.

Damaszkusz romjai [https://statravel.hu/uti-celok/sziria/damaszkusz]

Kína

A Sang-dinasztia idejéből érdekes leletek maradtak fenn. Olyan teknőspáncél-maradványok és csontdarabok, melyekbe jeleket véstek. Ezeket jövendőmondásra használták. A feliratok a kérdések voltak, melyeket isteneikhez intéztek. A kérdések  témái változatosak; időjárás, vadászat, áldozatok bemutatása, politika, álmok, egészség, házasság, gyermekáldás... Vu Ding király például két felesége jövendője felől érdeklődött az egyik ilyen jós-csont tanúsága szerint. Miután feltették a kérdést, felhevített kövek segítségével hőhatásnak tették ki a csontot, aminek következtében repedések jelentek meg azok felületén. A repedések mintázatából olvasták ki az istenek válaszát. [Reader's Digest válogatás: Misztikus történetek gyűjteménye]

AFRIKA

Kenya

A földművelő gazdálkodás megkezdődött Kenya fennsíkján is.

A kenyai fennsík [https://vista.hu/utazasok/kenya-tanzania-szafari]

ÁZSIA

Kína

 A Sang-dinasztia alatt komoly államszervezet alakult ki. A dinasztia utolsó uralkodója már akkora hatalomra tett szert, hogy a legfelsőbb istenség emberi párjának tartotta magát. Különféle feladatokat ellátó osztályokból álló kormányzata volt.

 A Sang dinasztia uralma idején a Csou nép egyre közelebb vándorolt és terjeszkedett a Sang dinasztia felségterületéhez. A Sangok a Sárga-folyó síkságán éltek főleg, a Csouk pedig az ő nyugati szomszédaik lettek. Viszonyuk kezdetben barátság és háború között váltakozott. Mivel a Sangok voltak az erősebbek, a Csouk idővel a vazallusaikká váltak. Csakhogy a Csouk is erősödtek. A Csou népnek sikerült kiépítenie egy koalíciót kisebb államokból, ami délről és nyugatról félig bekerítette a Sangokat.

 Amikor a Sangok költséges háborúkkal és expedíciókkal felélték erőforrásaikat, s így már nem volt nehéz legyőzni őket: vereséget szenvedtek a Csouktól – akik megörökölték a Sangok vazallusállamait. A Csouk új államközi kapcsolatok rendszerét építették ki. Helyőrségi államokat hoztak létre a Sárga-folyó síkságán. Megalapították Csengcsou fővárost.

 A háborúk azonban munkaerőhiányhoz vezettek, s ez arra kényszerítette a Csoukat, hogy együttműködjenek a Sangokkal. A Csou uralkodó, Vu megengedte a Sang hercegnek, hogy továbbra is uralkodjon a Sang terület egy része fölött. A Sang harcosok a Csou seregekkel együtt védték a helyőrségi államokat. A Csou dinasztiát házassági kapcsolatokkal is megerősítették. [Az ember képes története: Óvilági kultúrák]

 Vu király után Cseng ült a trónra, i.e. 1042-ben, de még nagyon fiatal volt. Ezért zűrzavaros állapotok alakultak ki. Egy Vu-keng nevű, Sang-párti férfi ezt kihasználva, barbárokkal szövetkezve felkelést robbantott ki a Csou-ház ellen. A fiatal uralkodó nagybátyja, Csou-kung herceg vette kézbe a dolgokat. Lerombolták a Sangok fővárosát, a felkelésben résztvevő barbárok pedig behódoltak.

 Ebben a században készült el a Dalok könyve – egy kínai dalgyűjtemény.

Dalok könyve [https://hu.wikipedia.org/wiki/Dalok_k%C3%B6nyve]

India

A tamil nyelv első emlékei származnak ebből az időből.

Kodzsoszon

Ez az ország a Koreai-félszigeten létezett.

 I.e. 1120 környékén egy Kidzsa nevű uralkodó vette át a hatalmat, aki saját dinasztiát alapított. Ő a kínai Csouk által megbuktatott Sang-dinasztia utolsó uralkodójának egyik rokona volt.

Vietnám

 I.e. 1100 körül, a kora bronzkori Dong Dau-kultúrát kezdte felváltani a középső-bronzkori Go Mun-kultúra. Eddigre a bronz használata nagyrészt itt is felváltotta a kő használatát. Már nem csak a fegyvereket és az ékszereket készítették a titokzatos és értékes új anyagból, hanem a hétköznapibb* szerszámokat, mezőgazdasági eszközöket is.

*Ebben az időben a mezőgazdasági munkálatok a termékenységgel való összefüggésben továbbra is szent dolgok voltak, így a „hétköznapi” kifejezés nem teljesen helytálló

Japán

 Az évezred során az éghajlat melegebbé és csapadékosabbá vált. A túl sok csapadék néhány helyet lakhatatlanná tett, ugyanakkor az emberek egyre északabbra tudtak költözni. Ekkortájt keletkeztek az ismeretlen rendeltetésű kőkörök Japán északi részén. A kőkörök közelében rendkívül sok leletet találtak, de holttesteket nem. [https://mult-kor.hu/20081216_rejtelyek_ovezik_a_titokzatos_japan_kokort]

Egy japán kőkör [https://mult-kor.hu/20081216_rejtelyek_ovezik_a_titokzatos_japan_kokort

31.3. Kánaán [i.e. 1100-1000]

Kánaán

 Mivel megíródott a Biblia és ezt a művet igen sok történész és régész boncolgatta, értelmezte, kutatta, az adott korból erről a területről tudunk a legtöbbet. 

 Kánaán ha nem  is irányítója, de jelentős szereplője volt a korai vaskor eseményeinek.

Ebben az időben alakulhatott ki a főníciai ábécé, amit a kánaánban élő népek fejlesztettek ki.

A főníciai ábécé [https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/magyar-nyelv-es-irodalom/magyar-nyelv/magyar-nyelv/az-iras-jelentosege/a-foniciai-abece]

 A Kánaán déli részén élő filiszteusok nem voltak mások, mint azok a hükszoszok, akik az egyiptomi hükszosz-korszak végén a deltából menekültek ide. [David Rohl]

 Kánaánban i.e. 1024-ben (ez a David Rohl szerinti dátum) zajlott le az eben-ha-ezeri csata, melyben a filiszteusoknak sikerült ellopniuk a szövetség ládáját (a frigyládát) az izraelitáktól. 

 Elvitték Asdód városába. Győzelmüket ünnepelték, a ládát pedig Dágon isten templomában állították ki, majd később Gátba, majd Ekrónba szállították, hogy az ottani népek is láthassák. A feljegyzések szerint Dágon isten szobra az éjszaka folyamán „leborult” (azaz ledőlt) a frigyláda előtt.

"A filiszteusok pedig fogták az Isten ládáját [...], bevitték Dágón templomába és odatették Dágón mellé. [...] másnap fölkeltek; Dágón arccal a földön feküdt az Úr ládája előtt."

[...] Ezután ránehezedett az Úr keze az asdódiakra, és pusztította őket. Megverte fekélyekkel...." [Biblia]

Mint az idézetből kitűnik, a pestis-járvány itt is pusztított.

 Amikor értesítették a láda elvesztéséről az izraelita bírát, Élit, az - valószínűleg -  szívrohamot kapott. Halála után az új bíra Sámuel próféta lett.

Dágon leborult a Frigyláda előtt [http://testveremnek.blogspot.com/2011/03/isten-frigylada-altal-nyilvanitja-ki.html]

Sámuel próféta [http://aprendendocomosgrandes.blogspot.com/2015/11/aprendendo-com-samuel.html]

 Mint az előző részből is kiderült, ebben az időben futótűzként terjedt a búbópestis a vidéken. Megtizedelte Dél-Anatólia és Észak-Szíria lakosságát, s Egyiptom északi részén is pusztított (a fáraó több családtagja belehalt). Az északról érkező kereskedőhajók patkányaival érkezett a ragály. Ezért még III. Amenhotep (Ehnaton apja) elrendelte, hogy készítsenek 730 szobrot, a betegségek istenéről, Szahmetről, hogy kiengeszteljék őt és a fertőzés ne jusson le a Nílus völgyébe, ahol legnagyobb volt a népsűrűség.

 Asdód, Gát és Ekrón filiszteus lakosai Jahve haragját látták a dologban (saját isteneiket tisztelték, de elfogadták más népek isteneinek létét is), ezért elhatározták, hogy a frigyládát visszaviszik az izraelitáknak. Letették Bet-Semes falujának határában, ahol már láthatták az izraeliek. Azok észre is vették, s hazavitték Kirjat-Jearimba, ahol 20 évig maradt, Eleazár védelme alatt.

"Miért keményítenétek meg a szíveteket, ahogyan az egyiptomiak és a fáraó megkeményítette a szívét? Nem úgy volt-e, hogy amikor csúffá tette őket, el kellett bocsátaniuk őket, és elmehettek?" [Biblia]

- érvelt a filiszteusok vezére utalva arra, hogy amikor az egyiptomiak nem engedtél el az izraelieket, akkor azoknak istene 10 súlyos csapással sújtotta az egyiptomiakat.

 A járvány valószínűleg gazdasági visszaesést is hozott magával, aminek jól ismert forgatókönyv szerinti következménye az volt, hogy a nép politikai változást akart:

 Az izraeliták miután felismerték, hogy a környezetükben élő sikeres népeknek vannak királyaik, ők maguk is erre kezdtek vágyni. A törzsek vezetői felkérték prófétájukat, Sámuelt, hogy adjon nekik királyt. A próféta ekkor a már 84 éves volt.

"Amikor megöregedett Sámuel, a fiait tette Izráel [...]. Fiai azonban nem az ő útján jártak, hanem a maguk hasznát keresték [...] Összegyűltek azért Izráel vénei és [...] ezt mondták neki [...]: Tény valakit királyunkká [...] ahogyan minden népnél szokás."

Talán Sámuel sokat megért, konzervatív ember volt, aki óvni akarta az eddig szabad népet attól, hogy uralkodót ültessen a saját nyakára, de az is lehet, hogy a neki tulajdonított szavakat utólag, már tapasztalat birtokában írták le: "Ez lesz a királynak a joga - mondta - aki uralkodni fog fölöttetek: Fiaitokat elveszi, harci kocsijaihoz, meg lovasaihoz osztja be őket, [...] Parancsnokokká teszi őket ezer ember felett, és parancsnokokká ötven ember felett. Velük szántatja szántóföldjét, és velük végezteti aratását, velük készítteti hadifölszerelését és a harci kocsik fölszerelését. Leányaitokat is elviszi kenőcskészítőknek, szakácsnőknek és sütőnőknek. Legjobb szántóföldjeiteket, szőlőiteket és olajfa-kertjeiteket elveszi, és hivatalnokainak adja. Vetéseitekből és szőlőitekből tizedet szed, és udvari embereinek meg hivatalnokainak adja. Szolgáitokat és szolgálóitokat, legszebb ifjaitokat és, még a szamaraitokat is elveszi, és a maga munkáját végezteti velük. Nyájaitokból tizedet szed, ti pedig a szolgái lesztek. Akkor majd panaszkodtok a királyotok miatt, akit magatoknak választottatok, de akkor már nem válaszol az Úr." De ők kötötték az ebet a karóhoz: "Olyanok akarunk lenni, mint minden más nép: királyunk bíráskodjék fölöttünk, ő vonuljon előttünk, és vezesse harcainkat!" [Biblia]

 Benjamin törzsében volt egy törzsfőnök, Kis, akinek legkisebb fia Labaju (neve azt jelenti, „Ja nagy oroszlánja”) volt. I.e. 1012-ben Labaju és szolgái Gibeából Rámába mentek, hogy megkeressék a törzsfőnök elkóborolt szamarait. Sámuel próféta valószínűleg továbbra sem értett egyet azzal, hogy királyra lenne szüksége a népének, ezért úgy tűnik, egy kis trollkodásra szánta el magát. 

Találkozott a pásztor Labajuval és úgy döntött (égi sugallat hatására), hogy őt jelöli ki királynak. Labaju meghökkent, hiszen ehhez alacsony származású volt. Sámuel próféta meghívta, hogy vegyen részt az áldozati lakomán, másnap pedig, egy titkos szertartás keretében felszentelte őt. Mivel Sámuel próféta választotta,  a törzsfőknek nem lehetett szavuk ellene. Gyűlésükön törvényes királlyá és hadúrrá választották. Ősi szokás szerint (melynek eredetére valószínűleg már ők maguk sem emlékeztek) új nevet is kapott. Az új név azt jelentette, „akit kértek”; héberül Saul.

 Úgy tűnik, hogy azért valami kis csendes zúgolódást mégis váltott ki a választás, mert a Biblia ezt írja: "az elvetemült emberek ezt mondták: Hogyan tudna ez segíteni rajtunk? És megvetették, ajándékot sem vittek neki. Ő azonban úgy tett, mintha ezt észre sem vette volna" 

Később azonban volt alkalma felszabadító háborúkban egyesíteni az izraelita törzseket, s ezzel bizonyított népe előtt.

Saul királlyá lesz [https://www.goodsalt.com/details/prcas0686.html]

 Nachas, az ammonitáknak (Ábrahám helyben maradt utódainak) királya betört Ruben és Gád területére és foglyokat ejtett. Elrendelte, hogy foglyainak szúrják ki a jobb szemét, bosszúból; amiért Mózes idejében az izraeliták megölték az ammonita király őseit.

 Saul erre levágta az ökreit és a tetemek darabjait elküldte királysága minden szegletébe. Az üzenet hadba hívást jelentett, azzal a kitétellel, hogy aki nem jön, úgy fogja végezni, mint az fent említett ökrök.

 Az izraeliták össze is gyűltek háromezren. Éjjel átkeltek a Jordánon és rajtaütöttek az ammoniták táborán, Jábes Gileád mellett.

 Saul ezt követően állandó hadsereget hozott létre, a többi királyról példát véve. A helyi nomádok közül válogatta össze őket, szerencsevadászokból, zsoldosokból - ahogy szokás volt. Őket hívták az egyiptomiak apirúknak, az izraeliták és kánaániták pedig habiruknak. Az egyiptomiak és a filiszteusok az izraelita népre úgy néztek, mint egyre a sok habirukat (= zsoldosokat) alkotó nép közül, ám az izraeliták most már, hogy volt királyuk, különbnek tartották magukat. Ettől kezdve, ha a habiruk közé sorolták őket, sértésnek számított.

 Az izraeliták mellett/között élő habiruk tehát bárkinek a szolgálatába beálltak, ha megfizették őket. Így Saul is össze tudta toborozni a maga habiru haderejét. Az északi hadsereg Saul parancsnoksága alatt állt, míg a délit a király legidősebb fia, Jonatán (neve azt jelenti, „Jah adta”) vezette.

Gibeat-Elohimnál egy magaslaton a filiszteusok nagy oszlopot emeltek, mely a térség fölötti hatalmukat jelképezte. Az izraeliták természetesen nem értettek egyet, és Jonatán vezetésével ledöntötték az oszlopot, majd megfújták a kosszarv-kürtöket, jelezvén, hogy megkezdődött a filiszteusok elleni fölkelés. Saulnak, Jonatánnak és habiruiknak azonban hamarosan vissza kellett vonulniuk.

Saul és Jonatán [https://wol.jw.org/hu/wol/d/r17/lp-h/1102016052]

 Az izraelita földművesek közben elhagyták falvaikat, sátraikat és a katonák és harcok elől barlangokba húzódtak vissza. Így a filiszteusok azt hitték, hogy vége a felkelésnek és hazatértek, a part menti síkságra. Csupán egy kis helyőrséget hagytak.

 Jonatán megtámadta és legyőzte a helyőrséget. Segítette őt egy kisebb földrengés is. Amikor a filiszteusok által felbérelt habiruk látták, hogy „megfordul a politikai széljárás” és a szerencse az izraeliták mellé állt, elkezdtek ők is átállni Jonatánhoz, ezzel tovább erősítve őt és az izraelita csapatokat. Valamint a külföldiek hitét azt illetően, hogy az izraeliek és a habiruk azonosak egymással.

 A kánaáni kereskedelmi útjuk körüli nyugtalanságra hamarosan az egyiptomiak is felfigyeltek. A fáraó ekkor már Ehnaton volt. Ehnaton levelet küldött Saulnak, melyben figyelmeztette őt, hogy nem tűri az ilyesmit. Saul azonban (ki egy eddig királytalan nép első királyaként talán nem ismerte a protokollt, de az is lehet, hogy csak indokolatlanul bátor volt) megalázkodás helyett hasonló határozott hangnemben felelt, s kifejtette válaszában, hogy a dombvidéki törzsek uraként csak az őt megillető jogot gyakorolta:

„Ha lecsapnak egy hangyát, talán nem harapja meg a kezet, nem harcol az ember ellen, aki lecsapta

őt?” [AL 252. – A fáraó levelezésének házából]

 Talán Ehnatonnak imponált a határozott válasz, vagy elfogadta az érveket, vagy csupán nem volt kedve harcokba bocsátkozni, mert dorgálását és annak visszautasítását nem követte részéről katonai akció. 

 Saul folytathatta terjeszkedését, de azért közben hűséget esküdött a fáraónak és adót fizetett neki.

 Néhány évvel később Abdi-Hepa, Jeruzsálem kánaánita királya levélben jelezte Ehnatonnak, hogy a habiruk egyre nagyobb veszélyt jelentenek királyságára.

 Saul közben megtámadta az amalekitákat is. Sámuel kérésére lerombolta sátrakból álló falvaikat, megöltek mindenkit, kivéve az uralkodót, Agagot. Őt viszont – állataival együtt – Saul fogságba ejtette. Sámuel felháborodott azon, hogy Saul a királyt nem ölte meg, így maga vette kezébe a dolgot és – Saul kardjával – ő vágta le Agagot.  De dühében Sault is megátkozta és kijelentette, hogy Saul utódai soha nem ülhetnek Izrael trónjára.

Sámuel megöli Agagot [https://www.1st-art-gallery.com/William-Brassey-Hole/Samuel-Slaying-Agag-Before-The-Lord-At-Gilgal.html]

 I.e. 1012-ben Efratából (a későbbi Betlehemből) jött egy Júda törzséből való fiatalember a király udvarába. Elhanan volt a neve (a név jelentése: „El kegyes”). Egyszerű pásztor volt ő is, aki gyönyörűen tudott játszani a lantján, ezért Saul az udvarába fogadta és megszerette.

 A filiszteusok egy alkalommal arra vették rá az izraelitákat, hogy párharcban döntsék el végleg a kettejük közti konfliktust, s a vesztes népe a győztes népének szolgáljon a továbbiakban.

 A maguk részéről egy óriás termetű, magabiztos, bronzpáncélos harcosukat, Gulatut (= Góliátot) állították ki. A Biblia megjegyezte e harcosról, hogy "Magassága hat könyök és egy arasz volt [...] lándzsájának hegye pedig [...] vasból volt" (Figyelembe véve, hogy egy könyök az kb. 40 cm - legalábbis az enyém ennyi, ez kb. 250 cm-es magasságot jelenthetett. Ilyen óriásnövésű emberek ma is vannak)

 Gulatu minden reggel elkiáltotta kihívását.

Góliát [http://igemorzsa.hu/gyerek_oldal/biblia-tanulmany/I.evfolyam/IV.negyed/kicsi/12.html]

 Végül az ifjú Elhanant töltötte el a szükséges bátorság és úgy döntött, kiáll az óriás ellen. Egyetlen fegyvere a parittyája volt, amit azonban nagyon ügyesen tudott használni.

 Homlokon is találta Gulatut, majd odament és az óriás saját kardjával levágta annak fejét.

Dávid/Elhanan és Góliát [http://tollal.hu/mu/david-es-goliat]

 A sikert természetesen az izraelita oldalon éjszakába nyúló ünnepség követte. A király Elhanant serege egyik parancsnokává nevezte ki. Elhanan összebarátkozott Saul trónörökös fiával, Jonatánnal. "Jónátán lelke összeforrt Dávid lelkével" [Biblia]

 Ugyanebben az évben lezajlott egy napfogyatkozás, melyet Ugaritban jegyeztek fel. Amikor a Nap – még holdárnyékban – lenyugodott, az Orion-csillagkép vált láthatóvá mellette, ami a babiloni hadistent, Nergalt jelképezte akkoriban.

 Elhanan egy év múlva már olyan népszerűségnek örvendett, hogy Saul szívét féltékenység töltötte el. 

"Saul leánya, Mikal azonban megszerette Dávidot. Megmondták ezt Saulnak, és ő helyeselte a dolgot.  Ezt gondolta ugyanis Saul: Neki adom őt, mert ez lesz a csapda, és elpusztítják őt a filiszteusok. [...] Mondjátok meg Dávidnak, hogy nem kíván a király mátkapénzt, csak száz filiszteusnak az előbőrét. [...] Saul ugyanis azt gondolta, hogy a filiszteusok által ejti el Dávidot. [...] elment Dávid az embereivel  együtt, és levágott kétszáz embert a filiszteusok közül. Elhozta Dávid az előbőrüket, és odaadta az összeset a királynak."

A király féltékenysége természetesen nem enyhült. Elhanan/Dávidnak el kellett menekülnie.

A Saul-pártiak és az Elhanan/Dávid-pártiak között polgárháborús helyzet alakult ki.

 Voltak, akik segítettek bújtatni Elhanant, de voltak, aki besúgtak a királynak a tartózkodási helyéről. Egy alkalommal például papok rejtegették őt, de megjelent Saul. "ezt mondta a király: Fogjátok körül és öljétek le az Úr papjait, mert ők is Dávidot segítették, hiszen tudták, hogy szökik, de nem leplezték le előttem. A király szolgái azonban nem akartak kezet emelni és rátámadni az Úr papjaira." [Biblia] Természetesen szentségtörésnek számított papra támadni. De azért abban az időben is került az uralkodó mellé olyan alak, aki elvégezte a "piszkos munkát", s nem jelentett gondot neki, hogy kardélre hányjon férfit és nőt, gyermeket és csecsemőt, ökröt, szamarat és bárányt. S persze papot is.

 A trónörökös Jonatán titokban megőrizte jó kapcsolatát Elhanannal, ám lebuktak. Saul szégyenkezett a dolog miatt és Ehnatonnak küldött levelében szabadkozik, miszerint semmit sem tudott arról, hogy fia összeszűrte a levet Elhanan habiru lázadóival. Jonatánt elküldte Egyiptom dél-kánaáni képviselőjéhez, hogy ott megkapja hivatalos elmarasztalását. Elhanant pedig üldözőbe vette.

 Egy alkalommal Elhanan és emberei egy mély barlangban rejtőztek el. Az üldöző Saul – mit sem sejtve – éppen a barlang nyílásánál állt meg, hogy könnyítsen magán. Ekkor Elhanan észrevétlenül odakúszott és levágott egy bojtot a köntöséről. Majd mikor Saul távozott volna, Elhanan utána kiabált felmutatva a bojtot: "most a saját szemeddel láthattad, hogy kezembe adott az Úr a barlangban [...] Nem emelek kezet az én uramra, mert az Úr fölkentje ő"

 Saul ekkor meghatódott, s elvonult. "Te igazabb vagy, mint én, mert te jól bántál velem, bár én rosszul bántam veled [...] Jóval fizessen neked az Úr azért, amit ma tettél velem!" [Biblia]

 Közben az izraelita király, Saul figyelme Gézer felé fordult. Gézerben amoriták uralkodtak, akik az izraeliták szövetségesei voltak. Azonban amikor Gézer lakói is segítettek üldözni Elhanant, s „kiürült” a város, Saul elfoglalta Gézert, és elűzte annak amorita királyát, Milikut. 

 Ez után megint Elhanant kezdte üldözni. Elhanannak megint lehetősége lett volna orvul megölni a királyt, de megint megkímélte az életét. Ekkor a király megint meghatódott. "Akkor ezt mondta Saul Dávidnak: Légy áldott Dávid fiam!" [Biblia]

 Attól kezdve, hogy Saul alattvalójává tette az amorita királyt, Sault Egyiptom első számú ellenségének tartották, hiszen zavaróan terjeszkedett és növelte hatalmát. Elfogták őt és Megiddóba vitték. Ám fogvatartója (tetemes pénzösszegért cserébe) engedte őt „megszökni”. Csakhogy Megiddo királya, Biridija rájött a turpisságra és jelentette Ehnatonnak az árulást.

 Gát uralkodója, Suvardata felajánlotta Ehnatonnak, hogy zsoldosaival csatlakozzon Sault és fiait üldöző seregéhez. Amellett hurrita harcosokat rendelt habiru katonái mellé. A hurrita katonák parancsnokai Elhananhoz voltak hűek, így szívesen üldözték Sault. Saul két tűz közé került. A hurriták egyébként (saját nyelvükre tükör-fordítva) Taduának nevezték Elhanant, ami a héberben Dúdra formálódott. Ebből a névből lett később Dadua, majd Dávid.

 Dávid most Saul elől a filiszteusokhoz menekült. Gát királya, Ákis fogadta be. Úgy gondolta Ákis, hogy Dávid "nagyon meggyűlöltette magát népvel, Izráellel, ezért örökre az én szolgám lesz" [Biblia]

Dávid azonban valójában ez alatt az idő alatt is az őslakosokat irtotta hadseregével: "megtámadták a  gesúriakat, a gézerieket és az amálékiakat. Ezek voltak ősidőktől fogva annak a földnek a lakói. [...] sem férfit, sem asszonyt nem hagyott életben, és elvitt juhot és marhát, szamarat, tevét és ruhaneműt, azután visszament Ákishoz. Amikor Ákis megkérdezte, hogy hova törtek be most, ezt felelte Dávid [...] a jerahmeélieknek és a kénieknek a területére. Dávid azonban nem hagyott életben és nem vitt Gátban sem férfit, sem asszonyt, hogy ne mondhassák el, mit csinált Dávid. Ez volt az szokása egész idő alatt, amíg a filiszteusok mezején lakott." [Biblia]

 Amikor a filiszteusok fölvonultak Saul ellen, Dávid is velük tartott, a maga habiru seregével. Ám a filiszteus városok vezérei figyelmeztették Ákist, hogy nem bíznak Dávidban; az nyilván átáll majd a harc hevében az izraelitákhoz, s lekaszabolja a filiszteusokat, hogy így nyerje vissza Saul kegyét. Ákis ugyan nem hitt nekik, mert bízott Dávidban, de azért hallgatott rájuk, s elküldte a seregből Dávidot és az embereit. Dávid visszavonult.

  Sault az amalekiták segítették – mivel alig hat hónappal korábban Saul legyőzte őket, így most az izraeliták parancsainak voltak kénytelenek engedelmeskedni.

 Suvardata titokban felvette a kapcsolatot a gátiak hadvezérével és megállapodott vele, hogy átálljon a filiszteusok oldalára. Az amalekiták pedig megszöktek Saul seregéből, hogy hátba támadják az izraelita sereget.

 Saul látta, hogy bajban van, de öreg tanácsadója, Sámuel már nem élt. Kétségbeesésében Saul elhatározta, hogy megpróbál egy halottidéző asszony segítségével kapcsolatba lépni Sámuel prófétával, annak ellenére, hogy a törvény szigorúan tiltotta a halottak megidézését és az ilyen módon való jövendölést, ráadásul ezt a törvényt éppen maga, Saul hozta. 

 Szolgái ismertek egy halottidéző asszonyt Endorban, akivel sikerrel jártak. Az asszonyon keresztül azt üzente Sámuel a túlvilágról Saulnak, hogy Izrael vereséget fog szenvedni, Saul a fiaival együtt odavész, s az új király Dávid lesz. [Reader's Digest válogatás: Misztikus történetek gyűjteménye]

 A harcban Saul halálos sebet kapott és fiai is odavesztek. Sault egy nyílvessző a háta közepén találta el, s mivel nem akarta, hogy élve elfogják, megparancsolta egy szolgájának, hogy szúrja le őt. A filiszteusok a hercegek és a király holttesteit lefejezték, s a fejeket kopjákra szúrva körülhordozták, testeiket pedig kilógatták Bet-Seán falára. A király nyakában viselt pecséthenger – amit árulója hozott neki – itt esett le a földre – ahonnan legközelebb i.sz. 1993-ban vették föl ... a régészek.

 A Saul és fiai haláláról szóló híreket egy az az ember hozta el Dávidnak, aki leszúrta Sault. Büntetése 'természetesen' halál volt. 

 Dávid, a politikai korrektség jegyében "bánatában" megszaggatta ruháit, zokogott és böjtölt.

*Érdekes, hogy Saul kezdetben szerette Dávidot, majd amikor az népszerűbb lett nála, üldözni kezdte. Halálra üldözte, de amikor szembetalálkoztak, akkor mindig megbocsátott neki, megbánta, hogy üldözte őt, és megáldotta. Aztán megint fojtatta az üldözését. A Biblia is többször hivatkozik Saul "rossz szellemére", így valószínű, hogy volt valami baj a fejével. Ha valaki, pszichológiai érdeklődésű ember olvassa ezt és tudja, milyen pszichés probléma ismerhető fel a fentiek alapján, írja meg hozzászólásban! 

 Saul halála után Megiddo királya amiatt írt szabadkozó levelet Ehnatonnak, hogy nem tudta teljesíteni a fáraó azon kérését, hogy Sault Egyiptomba szállítsák - ahol szertartásos keretek között végezték volna ki.

 I.e. 1010-ben Dávid lépett Izrael trónjára.

 Létrejött a királyság, amely egész Kánaánt az izraelita törzsek uralma alatt egyesítette (a habiru hadsereg segítségével). Jahve magába olvasztotta a főníciai panteon legfőbb isteneinek, Élnek és Baálnak jellemvonásait. [Hahn István: Istenek és népek]

Nagyjából ebben az időben születhetett meg a Debóra éneke címen ismert poétikus héber szöveg; egy archaikus győzelmi ének.

Ha szeretnéd meghallgatni a 3000 éves verset, mellyel Dávid siratta Sault, kattintsd ide