2020. január 18., szombat

29.1. Viharistenek és Holdpapnők világszerte, valamint Herkules 12 próbája [i.e. 1300-1200]


AMERIKÁBAN

 Észak-Amerikában a Poverty Point nevű területen tovább építkeztek. [előzmények a 25.1. részben; itt] Ekkortájt emelték a terület szakrális központjának tűnő "A-halmot", ami nagyobb a többinél. 22 m magas, alapja 215 m x 200 m, tehát nagyjából kör alakú. Ez félkör alakú halmok által körülölelt kör középpontjával van egy magasságban, a félkörökön kívül. Úgy tűnik, hogy ezt nagyon gyorsan, mindössze kb. 3 hónap alatt emelték. Mielőtt a munkához hozzákezdtek volna, a területén a növényzetet felégették. Már ezt a felégetett területet befedték egy iszapréteggel. Az A-halom környezetében felfedezték a régészek azokat a gödröket is, ahonnan az építők a löszt kiáshatták.
 Találtam egy rövid kis youtube-videót róluk (angolul): 









Az olmékok területe Közép-Amerikában [https://hu.wikipedia.org/wiki/Olm%C3%A9kok]

 Az olmék civilizációnak már i.e. 1600-tól kezdve vannak nyomai Közép-Amerikában, amikor földművesek telepedtek le itt. Ám nagyobb településeik és első központjaik csak i.e. 13. századtól kezdve létesültek. Az egyik ilyen San Lorenzo Tenochtitlán. Ekkor és itt épültek azok a 3 méter magas kőfejek, melyek érdekes módon negrid jegyeket viselnek. A hely nagyrészt szertartás-központ volt, városfalak nélkül. A városnak volt egy bonyolult vízelvezető rendszere, ami nem csak ivóvizet hozott, de rituális célokat is szolgált.

Olmék kőfej [https://www.trekearth.com/gallery/North_America/Mexico/Gulf/Veracruz/San_Lorenzo_Tenochtitlan/photo1501405.htm
 Az olmékok másik nagy települése szintén az i.e. 13. század végén vált központtá, ez Laguna de los Cerros területén volt. Egy közeli vulkanikus hegy bazaltját bányászták, de maga, a terület mocsaras volt.

A Laguna de los Cerros területén megmaradt ősi romok bozóttal borítva [https://www.pinterest.co.uk/pin/197032552428146947/
 Az olmékoknál is létrejött egy uralkodói réteg, élén a papkirállyal, akiket isteneik földi megtestesüléseinek tartottak, akárcsak a Közel-keleten, vagy az ősi görögöknél nagyjából ugyanebben az időben. Egyfajta mágikus-sámánisztikus vallást gyakoroltak. A sámánok hallucinogén gombák és egyéb bódító anyagok használatával léptek kapcsolatba a természetfölötti világgal. Az áldozatok és szertartások barlangokban zajlottak le. Az olmékok terjesztették el Közép-Amerikában a jaguár-kultuszt.
 Szobraikat egyetlen tömbből faragták ki és lépcsős piramisokat emeltek.


Tenochtitlán piramisa [https://www.cleanpng.com/png-san-lorenzo-tenochtitln-tres-zapotes-olmec-colos-2420679/preview.html
 A sírokat melléklettel látták el, s a mellékletekben gyakran csecsemőre emlékeztető kis szobrocskák is voltak.
 Ismerték már a kerámiatechnikát és kereskedelmet folytattak távolabbi kisebb törzsekkel.

Csecsemő-szobor (?) [https://hu.wikipedia.org/wiki/Olm%C3%A9kok]
 A negrid szoborarcok mellett érdekessége még a kultúrának, hogy olyan, mintha a piramisépítés hagyományát is máshonnan hozták volna; hiszen letelepedési területük nem köves, hanem mocsaras volt. Tehát olyan területen éltek, ahol kifejezetten nehéz volt követ találni.

 Thor Heyerdahl* elmélete szerint Afrikából érkezett emberek hajóztak vagy inkább sodródtak át az óceánon, s ők alapították ezt a kultúrát.

*Thor Heyerdahl művei: Tutajjal a Csendes-óceánon (ugyanis személyesen kipróbálta, hogy ősi afrikai tutajjal el lehetett-e jutni Közép-Amerikáig), Aku-aku – A Húsvét-sziget titka, A Ra-expedíciók, A Kon-Tiki-től a Ra-ig – egy elmélet kalandja, Fatu Hiva, Tigris. 11 egyetem avatta őt díszdoktorává.

Thor Heyerdahl személyesen bizonyította be, hogy egy bronzkori tutajjal át lehet jutni az Atlanti-óceánon [https://varldenshistoria.se/utforskning/upptacktsresor/kon-tiki-thor-heyerdahl-pa-vansinnigt-aventyr-mot-polynesien]
 Ebben a században már a maja kultúra is létezett Közép-Amerikában. Ők is tudtak kerámiákat készíteni, amellett pedig irtásos-parlagoltatásos földművelést folytattak.

Ősi közép-amerikai kerámia [https://keresztmagazin.wordpress.com/tag/olmek-civilizacio/]

EURÓPÁBAN

Európa [http://europa.terkepek.net/


Kelta világfa [http://ebredezok.hu/2015/06/a-kelta-vilagfa-es-a-szent-fak-kultusza/]

 A Föld keletebbi oldalán, a bronzkori civilizált világban a század folyamán jelentős értékrendbeli átalakulás kezdődött meg. 
 A prehellén matriarchális felfogás és a hellén (azon belül akháj) patriarchális felfogás találkozása lassan új értékrenddé áll majd össze: a rengeteg istent befogadó olümposzi vallássá.

BRIT-SZIGETEK ÉS NY-EURÓPA

 A Brit-szigeteken és Ny-Európában a bronzkor vége felé az ősibb halomsíros kultúra mellett megjelent az urnamezős kultúra. A halomsíros kultúra – értelemszerűen – halomsírokba, kurgánokba temetkezett. Jellemzően katonatársadalom volt. Az urnamezős kultúra népe a halottai hamvait külön mezőkön urnákba helyezve temette el. Az italikus és a kelta nyelveket tőlük származtatják. A század végére a két kultúra összeolvadt a Hallstadti-kultúrává. 

Bronztárgyak a Hallstatti kultúrából [https://24.hu/tag/hallstatti-kultura/]
Hallstatti kultúrából való kocsi [https://sirasok.blog.hu/2011/03/19/kocsi_a_hallstatt_kulturaban]
Hallstatti kultúra halomsírja a Soproni-hg.-ben (mikor Sopronban laktam, számtalanszor sétáltam el mellette) [https://hu.wikipedia.org/wiki/Hallstatti_kult%C3%BAra#/media/F%C3%A1jl:Varhely_12.jpg]
 A Brit-szigeten hatalmas szakadék jelent meg a kulturális fejlődésben a D-i és az északabbi részek között. A háborúk sújtotta Közel-Keletről és a széteső birodalmakból ugyanis rengetegen menekültek nyugatra és telepedtek itt le. A továbbiakban pedig kereskedelem révén tartották a kapcsolatot civilizáltabb őshazájukkal, s magukkal hozták, menekítették a pásztorkirályok hagyományait is. A keletiek hite szerint a termékenység a Gabona Szellemétől függött, aki megegyezett az Erdő Királyával és a Viharistennel, aki a főisten is szokott lenni, s ezt az istent egy mágikus hatalommal rendelkező király megszemélyesítette: ugyanígy volt D-Britanniában is. Kijelöltek egy szent királyt, aki szemükben azonos volt a Termékenység Istenével. E szent király pedig őrizte szent tölgyfáját, melyen az aranyág, vagyis a fagyöngy nőtt. Az emberek úgy gondolták, hogy a fába a tűz, azaz a Nap fénye és melege (amit csiszolással elő is tudtak varázsolni belőle) villámcsapás által került bele.  A tölgyfa viszont az életerejét (ezáltal nyilván a tűz magját is) télen az ilyenkor is zöld fagyöngybe menti át. A fagyöngy ugyanis nem érintkezik a földdel (ahogyan a királynak sem volt szabad), így a föld nem szívhatta ki belőle a mágikus erőt. Egyébként a fagyöngy maga is – „nyilván” – villámcsapás által került a fára. A király életereje a fáétól, a fáé pedig a királyétól függött.

*Fagyöngy: Örökzöld, félélősködő növény. Némi ásványi anyagot és vizet elvon gazdanövényétől, de maga is fotoszintetizál.

[https://pannonhirnok.com/tragedia-villamcsapas-a-gyenesdiasi-strandon/]
Tűz előcsiholása fából [http://www.kalasnyikov.hu/pages/sub/tuleles.htm]
Fagyöngyök egy fa koronájában [http://www.botanikaland.hu/viscum-album/feher-fagyongy/]

SKANDINÁVIA

 A Brit-szigeteken élő mágikus, pásztorkirályos, matriarchális hagyomány élt Skandináviában is. Az itteni népek szintén kereskedelmet folytattak a mediterrán területekkel; borostyánt cseréltek bronztárgyakra. A prehellének a „kimmerek”, illetve a „laisztrügonok földjének” nevezték ezt az északi vidéket, a népet pedig az „örök sötétség polgárainak”, hiszen megtapasztalhatták utazásaik során, hogy ezen a földön télen egy bizonyos időszakban nem kel föl a Nap. De azt is elmesélték (ez már nyilván nyári tapasztalat volt), hogy „az este és a reggel olyan közel esik egymáshoz, hogy a pásztorok, akik napnyugtakor hazahajtják a nyájaikat, találkoznak azokkal, akik hajnalban a legelőre hajtják a magukét”, amivel arra a jelenségre utalhattak, hogy nyáron az északi vidéken vagy nagyon rövidek az éjszakák, vagy le sem megy a Nap.
 Az északi barbár népek a maguk fejlettségi szintjén az eseményeket még ekkor is sziklarajzokon örökítették meg. 

Ez az animáció megmutatja "kívülről nézve", hogy hogyan "nem kel fel" a Nap télen (az árnyék egy nap alatt fordul körbe, itt 2 téli és 2 nyári napot láthatunk) és "nem nyugszik le" nyáron a sarkvidéken. [https://giphy.com/gifs/summer-vs-solstice-7gjoDwoFEYRfa
Skandináviai sziklarajzok hajókról és más járművekről [https://hu.depositphotos.com/100905454/stock-photo-bronze-age-rock-carvings-in.html
 Volt egy Aun vagy On nevű királyuk, akinek emlékét csak a mítoszok őrzik. Az ő előre meghatározott uralkodási ideje 9 év volt. Minden 9. évben egyik fia volt a helyettese, akit maga helyett föláldozott (ennek a szokásnak az értelméről az előző részben volt szó: https://bezzegregen.blogspot.com/2019/11/28-az-izraelitak-meghoditjak-kanaant.html)
 Ám amikor a 10. (legkisebb) fia került volna sorra, már igen öreg és gyenge lehetett, s nem engedte meg népe, hogy az utolsó fiút is megölje. A fiú ölte meg az öreg királyt, s lett az erős új király.

 Európára általában az jellemző a században, hogy a prehellén és egyéb mediterrán hajósnépek letelepedésre alkalmas helyeket kerestek – az őslakosok megtámadásával és elűzésével, esetleg beolvasztásával. [https://hu.wikipedia.org/wiki/Eur%C3%B3pa_t%C3%B6rt%C3%A9nelme]

BALKÁN

Az ősi "Görögország" városai [https://hu.maps-greece.com/%C3%B3kori-g%C3%B6r%C3%B6g-vil%C3%A1g-t%C3%A9rk%C3%A9p
  A 13. században Szthenelosz szent király és Diomédész hadvezér „iker”-párosát Mükéné és Tirünsz trónján Eurüsztheusz követte. A mítoszokban ő volt Héraklész riválisa, aki azért lett király, mert koraszülöttként előbb született meg, mint Héraklész. Sorozatosan megalázta parancsaival vetélytársát, ám félt is tőle – amikor Héraklész a városban járt, ő mindig elbújt egy bronzurnába. A mítosz arról is megemlékezik, hogy Héraklész (mert megsértették őt), megölte Eurüsztheusz 3 fiát, de a sajátjait sem kímélte. Ez utóbbi tettét a hellén utókor őrültséggel magyarázta.
 A valóság, mely a fenti mítosz magját adta, úgy nézhetett ki, hogy Eurüsztheusz volt a szent király, Héraklész pedig a hadvezére. Amikor Eurüsztheusznak eljött az ideje a szimbolikus halálra, egy bronzurnába zárták. Úgy tűnik, hogy eleinte a szent királyt a trónon a saját fiai helyettesítették, akiket azután megöltek, később pedig a hadvezér fiai voltak a helyettesek.
 Azt, amikor a király az őt helyettesítő gyermekeit megölte, az utókor már nem értette, ezért magyarázta őrültséggel.

Bronzkori kerámiakép, melyen Eurüsztheusz elbújik a bronzurnába [https://hu.wikipedia.org/wiki/Eur%C3%BCsztheusz]
A későbbi, hellén mítosz szerint Héraklész csecsemőkorában megfojtotta a kígyót, amelyik rá akart támadni [https://hu.wikipedia.org/wiki/Eur%C3%BCsztheusz]
 Eurüsztheusztól Pelopsz fia, Atreusz nyerte el a trónt. Könnyen lehet, hogy őróla mesél a hettitaVádemelés Madduwatta ellen” c. mű, ami a hettiták és görögök közötti összecsapásokról szóló, egykorú beszámoló, hettita nézőpontból. Ebben a görögök vezetőjének neve Atriyas, ami valószínűleg megfelel az Atreusz névnek. Görög szemszögből a korabeli eseményekről az Iliászból értesülhetünk.

 Atreusz/Atriyas idejében a trónt a szent király és helyettese időben osztották föl egymás között. A szent király – Thüesztész – a nyári napfordulóig ült a trónon, utána pedig a helyettese, Atreusz váltotta őt, a királynőt is feleségül véve erre az időre.

 Mükéné trónján Thüesztész és Atreusz után Atreusz fia, Agamemnón következett. Apja halála után legyőzte Thüesztészt, így lett király. Azonban már a patriarchátus betörését mutatja, hogy felesége Spárta királyának, Thündareósznak a lánya, Klütaimnésztra Mükénébe költözött, férje házába.

Agamemnón halotti maszkja [https://hu.wikipedia.org/wiki/Agamemn%C3%B3n]
Mükéné romjai [http://www.tudtad.com/2014/07/fenseges-mukene.html]
Spárta romjai [https://24.hu/tag/sparta-2/]
 Kréta szigetén a mindenkori királyt mellékneve Minósz volt. Azonosították őt a Viharistennel, akinek szimbóluma a Bika volt. Szokás volt a Holdistennőt képviselő királynő tiszteletére bikaugrást és táncot bemutatni. A királynő finom művű, drágakő-virágokkal díszített aranykoszorút viselt, amilyenek elő is kerültek a Mokhlosz-kincsekkel*.

A Mokhlosz-kincsek egy darabja (a koronáról sajnos nem találtam képet) [http://www.moczar.hu/index.php?modul_id=forum&from=700&amount=100]
 Az után, hogy a Théra vulkán hatalmas robbanása tönkretette a minószi civilizációt Krétán, a sziget népe még egy kis időre új erőre kapott. A Földközi-tenger K-i térségéért küzdöttek a különféle hajós népek. [Robert Graves: A görög mítoszok]

 Athén lett Kréta nagy ellenfele. Egy alkalommal a krétaiak megtámadták Athént, azok pedig a harcban megölték a krétai herceget. A mítosz legalábbis erre hivatkozik, amikor arról beszél, hogy Athén (jóvátételként) köteles volt adót fizetni Krétának. Nem is akármilyet: minden 8. évben 7 fiút és 7 lányt követeltek tőlük (valószínűleg a Napot, a Holdat és az öt (ismert) bolygót szimbolizálták számukkal – és az ezek által uralt részeit a világnak). [Robert Graves: A görög mítoszok]

 Krétán a bika-tiszteletet  fogoly-tisztelet (a madáré) előzte meg. A dürgési időszakban híres labirintusaik közepébe – melyeket kezdetben sövényből alakítottak ki – elhelyezték a hím fogolymadarat. Ő eljárta extatikus táncát, a nőstény foglyok pedig a labirintus utcácskáin eljutottak hozzá. Később ezt a termékenységi madár-táncot utánozták saját táncukkal az emberek egy festett, vagy mozaik-labirintuson a Hold-istennő ünnepén. [Robert Graves: A görög mítoszok]

A knósszoszi palota egyik freskója bikaugrást ábrázol [http://www.moczar.hu/index.php?modul_id=forum&from=700&amount=100]
Föld alatti járatok Knósszoszban [https://femina.hu/utazas/knosszosz_a_mitoszok_romba_dolt_varosa/]
 Minden 8. évben lejárt a király ideje, ám ilyenkor helyette a 7-7 athéni ifjút áldozták föl: hírhedt bronzbikájuk, a Thalosz mellkasában égették el őket. A Thalosz valószínűleg azonos a Minotaurusszal.

A Minotaurusz [http://mitologiaefantasia.blogspot.com/2013/05/minotauro.html]
 Az athéniak egyszer csak megelégelték a dolgot, s egyik hercegük; Thészeusz (Aigeusz fia) Krétán trónkövetelőként lépett föl. A próbákat* kiállta, az öreg királyt legyőzte, s a királylány; Ariadné* kezét elnyerte. Ettől kezdve Ariadné lett a főpapnő, aki a Hold-istennőt megszemélyesítette.

 Ám Thészeusz nem akart Krétán maradni.

 A matriarchális rendszer velejárója volt, hogy a trónörökösnőt minden földjeihez való jogától megfosztották volna, ha külföldre megy. Ezért – ahogy a mítosz is mondja – Ariadné nem ment el Thészeusszal Krétáról.

 Thészeusz viszont hazatért, s Athén királya lett. Itt az volt a szokás, mikor az öreg királynak lejárt az uralkodási ideje, hogy egy magas szikláról a tengerbe vetették őt.

*Thészeusz próbái: A mítoszok szerint sok királyt megölt, mindegyiket a maga „módszere” szerint (mert ezek ilyen kegyetlenkedő királyok voltak). A királyok legyőzésével elnyerte azok trónját. A módszerek különböző városok rituális királyfiatalító áldozatának módszerei voltak. Ha valaki király lett; egy módon megmenekülhetett korai halálától; ha uralkodása vége felé elvált feleségétől, ez ugyanis egyenértékű volt a hatalmáról (trónjáról) való lemondással. Úgy tűnik, Thészeusz többször is élt ezzel a lehetőséggel; mikor eljött az idő, továbbállt és másik királylány kezét nyerte el – így ismét királlyá válhatott.
 Robert Graves nála azzal magyarázza ezeket a mítosz-beli királygyilkosságokat, hogy ő és hellénjei véget akartak vetni ennek a matriarchális szokásnak. Számomra azonban ellentmondásos ezzel, hogy amikor Thészeusz hazamegy Athénba, saját apját is egy magas szikláról a tengerbe vetik.

*Ariadné fonala talán annak emléke, hogy a labirintustáncot néha úgy járták, hogy köteleket fogtak közben  – ennek segítségével megtartva a térformákat és távolságokat.

 Lassanként a tenger fölötti uralom a krétaiak kezéből az athéniakéba ment át. [Robert Graves: A görög mítoszok]

 Kreón, Thébai királya arra kérte Amphitrüónt, Mükéné és Tirünsz királyát, hogy szabadítsa meg Thébait a theumesszoszi rókától. Kreón és Amphitrüón a mítoszokban a hódító akhájokat képviselik, a theumesszoszi róka alatt pedig az őslakosok papnői értendők. Hekaté – azaz fogyó Hold – papnői ugyanis rókának öltözve végezték szertartásaikat, melyek között emberáldozás is szerepelt. Ők természetesen nem voltak hajlandóak elfogadni a hódítók és Zeusz patriarchális uralmát, s rendszeres heves támadásokat intéztek az akháj Perszeusz-dinasztia ellen.

 A hellén mítosz szerepet ad a theumesszoszi róka legyőzésében Héraklésznek.Ez utólagos kitalálás, Héraklész király olyan nagy hőse volt az őslakos (prehellén) népnek, hogy a hellén Perszeusz-dinasztia jobbnak látta, ha a saját családjukból származtatják őt, s a mítoszok úgy módosultak, hogy Héraklész bennük Héra (vagyis a matriarchátus) ellensége lett. A valóságban éppen, hogy a védelmezője lehetett a régi rendszernek - de hát "a történelmet a győztesek írják".

 A „lernai hydra” története is hasonló jelentésű: A lernai termékenységi rítusokat is igyekeztek az akhájok (az egyik hellén törzs) kiirtani. Az ő részükről érthető, hiszen a papnők szokása volt idegeneket elkapni és széttépni, majd megenni őket, vagy legalábbis egyes testrészeiket. A véletlenszerűen felbukkanó idegenekről ugyanis azt gondolták aratáskor, hogy a Gabona Szelleme úgy próbált elmenekülni, hogy ember alakot vett föl, s ezért jelent meg hirtelen az idegen ember. Márpedig a Gabona Szellemét nem volt szabad elengedni (hiszen az adott nekik termést): elfogták az idegen embert, lefejezték, földarabolták, ettek belőle, majd a maradványait egy folyóba dobták. Enni azért ettek belőle, hogy így testükbe kerüljön a Gabona Szelleme, s ezáltal újra megszülhessék, a folyóba pedig esővarázslás céljából dobták.

Küzdelem a lernai hydrával [https://arturjotaef.wordpress.com/2017/03/17/1498/]
 Ám az értetlen akhájok hiába irtották a papnőket, mindig újabbak és újabbak jelentek meg (mint ahogyan a mítoszban a hydra fejei újra meg újra kinőttek), míg végül föl nem égették az egész szent ligetet.

 Amphitrüón tirünszi és mükénéi király fia, Iphiklész próbák kiállása során elnyerte Kreón király lányának, Automeduszának a kezét és ő lett Thébai új szent királya. A valódi hatalmat azonban hadvezére, Héraklész gyakorolta.

 Héraklész egyszer csak úgy döntött, hogy a szent király is ő akar lenni, s magához ragadta a teljes királyi jogkört. Ahhoz, hogy ezt megtehesse, különböző próbákat kellett kiállnia – erről szól a 12 próbájáról szóló mítosz.  A próbák közül az első egy oroszlán megölése volt.  Ezt követően további vadállatokkal kellett rituális harcot folytatnia. Egy-egy állat egy-egy évszakot szimbolizált (Bika – Oroszlán – Skorpó – Hidra*; a napfordulók és napéjegyenlőségek állatövi csillagképeinek megfelelően), ugyanis így szerezhette meg a hatalmat az évszakok fölött.

*Ma az ide illő csillagkép a Halak lenne. Egyelőre nem találtam nyomát, hogy az utolsó téli hónap, a február csillagjegyének, a Halaknak helyében az ősi időkben miért a Hidra szerepelt.

A szent király küzdelme az oroszlánnal [https://www.vintagewineandport.co.uk/blog/Cambas-Nemea-1970]
Herkules (21. századi ábrázolás, Hollywood) [https://index.hu/kultur/cinematrix/2014/07/25/muszaj_herkules/]
 A jelöltnek meg kellett küzdenie egy vagy két bikával, vagy bikának öltözött emberrel is. A bika – a szarvai miatt – holdszimbólum volt. Az ősök hite szerint az esők és viharok teliholdkor érkeztek, az ég dörgésében és a bika bőgésében pedig azonosságot láttak. Vagyis úgy gondolták, hogy a bika a bőgésével elő tudja idézni a vihart – ha kellett, fáklyák dobálásával még rásegítettek, így utánozva a villámlást. Ha a király-jelölt legyőzte a bikát, annak erejével képessé vált arra, hogy esőt varázsoljon.

Bikafej [https://szerzoikonyvkiadas.blog.hu/2016/09/19/miert_halt_bikaval_minosz_felesege]
 A bikával azután fel kellett szántania egy területet, azt be kellett vetnie és le kellett aratnia – lehetőleg egy nap alatt. Ezt minden bizonnyal szimbolikusan kellett elvégeznie. A próbák közül részben erről szól Augeiász istállóinak mítosza, melyben a 12 ezüstfehér bika világosan jelképezi a 12 holdhónapot. E feladat elvégzésével a király képessé vált a földek termékennyé tételére.

 A sztümphaloszi madarak elűzése a mocsárban lakó lázdémonok elűzését jelentette. Az emberek a lázdémonokat madáralakban képzelték el, s a beteg embertől is kereplőkkel és csattogtatókkal igyekeztek elűzni őket, akár a valódi madarakat. Ezzel a király képessé vált népe egészségének megőrzésére.

 A próbák közé tartozott a királylány övének megoldása is – meg kellett vívnia a lánnyal, aki e közben drámajáték formájában alakváltozásokon ment keresztül: volt hidra, rák, szarvastehén, vadkanca, végül pedig felhő.

 Az öreg királyt lónak álcázott papnők vették üldözőbe, majd elkapták, széttépték és ettek belőle. Később ló-vontatta szekérről megrendezett balesetben esett le a király és lovai halálra zúzták. Még később az új király feladata lett egy vadlovat megfékezni (Diomédész kancáinak meséje), az öreg királynak pedig levágták a haját (ezzel is jelképezve erejének fogytát), felesége pedig, azaz az anyakirálynő, aki egyben a főpapnő is volt, azonos a Hold-istennővel (akinek egyik elnevezése Héra volt), megfosztotta őt királyi jelvényeitől és ruháitól, s végül a máglyára fektette.

 Az új király felavatása során az anyakirálynő jelképesen megszülte az új királyt. Az pedig rituálisan megtagadta halandó szüleit, s így Héra és a Viharisten fiává vált. Mind a négy égtáj felé kilőtt egy nyilat, majd egy ötödiket függőlegesen, a zenit felé.

 A király felvette az Atlasz („sokáig szenvedő”) melléknevet is, mert úgy tartották, hogy az eget (a Napot) is ő tartja a helyén.

Atlasz [http://percyjacksonhu.blogspot.com/2013/05/mitologia-percy-jackson-modra-atlasz.html
 Mikor a megkoronázás pillanata elérkezett, a nép szitkokat kiabált az új király felé, nehogy az istenek féltékenyek legyenek rá.

 Az anyakirálynőnek, azaz a Hold-papnőnek a király megölése, illetve a helyettes megölése, vagy szimbolikus megölése után (azaz minden évben) el kellett végeznie rituális fürdését, melynek során megtisztult a gyilkosság bűnétől.

 Thébaiban a királynak évenként kellett megfiatalodnia. Ilyenkor „leszállt az alvilágba”, vagyis mindenki úgy tett, mintha a király meghalt volna. Előtte azonban beavatást kellett nyernie az Eleusziszi Misztériumokba. A beavatást őszi napéjegyenlőség idején tartották meg, hogy előkészítsék a királyt arra, amikor a téli napforduló idején meg kell halnia – eleinte jelképesen, aztán egyszer csak a valóságban is. A misztériumokban eljátszott drámából tudta meg a király, hogy mi vár rá. Kapott egy mirtuszkoszorút (a mirtusz a halál egyik jelképe volt), jelképesen megtisztult, majd Hekaté, a holtak istennője (nyilván az egyik papnő) háromfejű szörny alakjában egy rézurnába zárta. A király 24 órát töltött itt. Közben a királyi család egyik tagja – rendszerint a király egyik fia – helyettesítette őt a trónon.
Mirtusz [https://www.kardinalis.hu/Myrtus-communis-valodi-mirtusz]
 Amikor a király visszatért, ezüstlevelű hársfa gallyaiból font koszorút viselt – ez a fa az újjászületés szimbóluma volt (már a suméroknál is). Most egy 8 főből álló kardtánc-csoporttal kellett jelképesen megküzdenie.

 A fiút ezután tűzáldozatként megölték, majd a király, hogy kiengesztelje fia lelkét, leharapta az egyik ujját, vagy ujjpercét.*

*A szokás némely óceániai természeti népnél a legutóbbi időkig létezett: Ha meghalt egy családtagjuk, levágták egy ujjpercüket.

 Ezután a szent király – az általa legyőzött oroszlán bőrét viselve – részt vett az 50 nőből álló papnő-testület erotikus orgiáján, amit egy kő-phallosz körül rendeztek. (Az egyik mítosz ennek emlékét őrzi, amikor arról mesél, hogy Héraklésznek egy király mind az 50 lányával együtt kellett hálnia).

 Egyszer azonban eljött az idő, amikor nem a király helyettesének, hanem magának a királynak kellett meghalnia. A téli napforduló idején egy vadkannak, vagy egy vadkannak álcázott trónkövetelőnek kellett megölnie a szent királyt. Ez az állat is (agyara miatt) holdjelkép volt.*

*Itt szükségét érzem egy személyes utalásnak: Kedvenc íróm, Terry Pratchett Korongvilágjában a nép nem karácsonyt ünnepel a téli napforduló idején, hanem Vadkanapó ünnepét tartja. 

Terry Pratchett Vadkanapó c. könyvének borítója, melyen látszik, hogy az író számára világos volt az egész hagyomány háttere
 Héraklész azonban ismét rendbontónak bizonyult, ugyanis ideje lejártakor ő is elvált feleségétől és igyekezett elnyerni egy másik – nyilván jóval fiatalabb – királylány kezét. Az öreg királyok azonban nem nézték jó szemmel az ilyen kiugrott királyokat, akik nem teljesítették meghalási kötelezettségüket.

*Elgondolkodtam azon, hogy ha egy társadalomban az a normális, hogy vagy a király öli meg saját fiát, vagy a királyt öli meg a fia és veszi feleségül mostohaanyját – ahhoz, hogy valaki ne teljesítse ezeket az elvárásokat;  ahhoz neki kellett pszichopatának lennie…?

 Eurüsztosz, Oikhalia királya nem is akarta őt vejének elfogadni. Ám Héraklész megölte az öreg királyt – a szokásnak megfelelően – s így elnyerte Oikhaliát és a lányt, Iolét.

 A későbbi idők során, amikor az akhájok már meghonosították a patriarchális rendszert és az olümposzi Zeusz uralmát, az őslakók mítoszait is saját szájuk íze szerint formálták. Héraklészt, mint patriarchális hőst vették át, s neki tulajdonították néhány korai győzelmüket az őslakók matriarchális szokásai fölött. Így vált Héra fia a mítoszokban Héra ellenségévé. [Robert Graves: A görög mítoszok]

Ezt a Herkules-filmet érdemes megnézni: Herkules-film Na nem történelmi szempontból, inkább csak a szórakozásért. Van benne jó sok anakronizmus, de vizuálisan szép és néhány jelenet igazán látványosra sikerült.

További érdekességekért kövess a facebook-on is (kattints)

Folyt. köv.

2 megjegyzés:

  1. Ismét egy élvezetes, remek írás, ami ráadásul számomra új ismereteket is adott a régi görögök szokásairól. Azt hiszem sok átlagember megrökönyödne, hogy milyen aberrált, véres szertartásai voltak ennek az általában vadregényesen ábrázolt kultúrának. Az emberáldozási szokásuk eddig sem volt újdonság számomra, de a rituális kannibalizmus már egy kicsit erős. Graves híres könyvét még nem olvastam, úgyhogy nem tudom milyen forrásokat használt, de valószínűleg nem csak az epikus művekre támaszkodott Kíváncsi vagyok, hogy milyen konkrét tárgyi leletek utalnak ezekre a rituálékra, úgyhogy utána is keresgélek néhány helyen.

    A másik, ami számomra érdekesség, hogy még ezekben a korokban is volt dominancia harc a matriarchális és patriarchális jellegű közösségek között. Ezen kívül a hettiták és a görögök kapcsolata is egy ritkán tárgyalt téma, aminek ugyancsak érdemes utánalesni.Ceramtól és Zamarovskytól is van egy-egy könyvem a hettitákról, rá is pillantok témára kíváncsiságból, hátha találok valami érdekességet.

    Köszönjük a tartalmas írást!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm a dicsérő szavakat és a tartalmas véleményt! :) Graves munkássága is lenyűgöző, de számomra Frazer teszi igazán érthetővé, hogy mit miért hogyan gondolhattak (Aranyág c. könyv). Tárgyi leletekre nem nagyon utal, viszont a fejlődés különböző szintjén élő népeknél a közelmúltig fennmaradt szokásokra annál inkább. És amit ír, mind nagyon logikus.

    További kellemes időtöltést kívánok a blogommal! :)

    VálaszTörlés

44. Elmúlik a járvány, szünetelnek a nagy háborúk [i.e. 430-420]

ÉSZAK-NYUGAT-EURÓPA Nagyjából ebben az időben - talán klimatikus okok miatt - kezdtek a mai Németország területéről északabbra; Skandináviáb...