36.1. Ahol kelet és nyugat összeér [i.e. 600-500]

ÉSZAK-AMERIKA

É-Amerika keleti részén még tartott a woodland-periódus. Ennek népe kerámiaedényekkel kereskedett, melyek eljutottak az arktikus vidék keleti részéig is.

KÖZÉP-AMERIKA

Az olmék város, mely a mai La Venta területén létezett, a század folyamán érte el végeges formáját.

La Venta városa [http://tist-fla.blogspot.com/2012/02/az-olmek-olmec-nep-rejtelyes-eredete.html]

 A majáknak megkezdődött a késő középső preklasszikus korszakuk. Már az előző századokban kereskedelmet fojtattak az olmékokkal, s egymás kultúrájára hatottak. Az olmékok hatására a maja települések is elkezdtek városiasodni. Cuello településen a korszakban a szertartási központ egy kis udvar volt, ezt pedig épületek – valószínűleg templomok – vették körbe. A templomok fából épültek és alapzaton álltak.

Cuello feltárása [https://ittavege.blog.hu/2012/10/26/a_kezdet_es_a_veg_403]

Caracol, maja város legkésőbb ekkor már lakott volt. 

NYUGAT-EURÓPA

NAGY-BRITANNIA

 Porrexet Dyfnwal Moelmud követte a trónon. Ő azonban már nem csupán Britanniát tudhatta magáénak, hanem Albiont (Skócia), Cambria (Wales) területét, Loegriát és a Cornwalli királyságot is.

Porrex után hatalmi vákuum keletkezett. Ekkor a cornwalli herceg, Dyfnwall Moelmud legyőzte először Loegria királyát. Válaszlépésként Albion és Cambria királya szövetkezett. Dyfnwall ekkor a halott ellenségek páncéljába öltöztette 600 katonáját, s így támadtak rá a szövetséges királyokra - akiket le is győztek. Így szerezte meg Dyfnwal Moelmud Nagy-Britannia trónját.

Ezt követően megalkotta a Molmuti törvények elnevezésű szabályrendszert. Békében és jólétben uralkodott. 

PIRENEUSI-FÉLSZIGET

Az előző részekből: I.e. 814-ben a föníciai Türoszból (a bíborfesték városából) érkező telepesek alapították Karthagót É-Afrika partján. 

A karthágóiak alapítottak városokat a félszigeten, miközben a görögökkel és a rómaiakkal is vetélkedtek.

A félsziget keleti részén ibérek, beljebb kelták éltek. Kettejük keveredéséből alakult ki a keltibér kultúra. A baszkok már ekkor jelen lehettek a Pireneusokban. Nem tudjuk, ők honnan származnak, valószínűleg helyben maradt ősi nép. [https://mult-kor.hu/20040312_baszkfold_tortenelme]

Ibér markolat [https://hu.wikipedia.org/wiki/Ib%C3%A9r_m%C5%B1v%C3%A9szet]

Ibér kerámia [https://hu.wikipedia.org/wiki/Ib%C3%A9r_m%C5%B1v%C3%A9szet]

Bronztábla keltibér felirattal [https://hu.wikipedia.org/wiki/Keltib%C3%A9rek]

 Közben a században Babilónia támadta az őshazát; Türoszt, de nem tudta bevenni. 

AFRIKA

LÍBIA

I.e 630-ban a görögök megalapították Küréné városát. Majd az évszázad során Barkét (ma al-Marj), Eueszperidészt (ma Bengázi), Thaukeirát (ma Tukrah) és Appollóniát (ma Susah). Ez utóbbi Küréné kikötője volt. Az 5 várost együtt Pentapolisznak nevezték.

A rómaiak egyesítették Líbia régióit. Tripolitánia és Cyrenaica virágzó római provinciákká fejlődtek. (A Leptis Magna romjai ma is megtekinthetők.) A római világ minden részéről jöttek ide kereskedők és kézművesek , de Tripolitania megőrizte pun, Cyrenaica pedig görög jellegét.

Leptis Magna - ilyen lehetett [https://jeanclaudegolvin.com/en/gallery/leptis-magna-at-the-time-of-septimius-severus-2/]

Leptis Magna romjai [https://whc.unesco.org/en/list/183/]

TÁVOL-KELET

KÍNA

Még tartott a tavasz és ősz-korszak. A század császárai továbbra is a Csou dinasztia uralkodói: i.e. 585-572 Csien Vang és i.e. 571-545 Ling Vang, i.e. 544-521 I. Csing Vang, i.e. 520 Tao Vang és i.e. 519-476 II. Csing Vang.

 A század embere volt Lao-Ce, aki a Tao Te King ("Az út és az erény könyve") c. művet megírta. Ebben azt vallotta, hogy nincs szükség nagy birodalmakra, csak hagyni kell a falusiakat, hogy éljék békén a maguk életét. "Ha volnának hajók, kocsik, senki se utazzék [...] ha volnának vértek, kardok, senki se hadakozzék; írás helyett az emberek rojtot és bojtot kössenek". [forrás: Ős napkelet (képes történelem)]

A filozófus i.e. 600 körül születhetett, Honan tartományban. Hivatalnokként élt a Csou-dinasztia udvarában, s asztrológiával, jövendőmondással foglalkozott, s a szent könyvek őrzője volt. Öregkorában visszavonult, s egy nyugati utazásra indult. Ekkor vetette papírra filozófiáját. [forrás: Misztikus történetek gyűjteménye]

Lao-Ce [https://facts.hu/mely-lao-ce-idezetek-avagy-a-taoizmus-lenyege-par-mondatban-osszefoglalva/]

 Többé-kevésbé kortársa volt neki Kung-Fu-ce (alias Konfucius), aki olyan birodalomról álmodott, amelyet királyhű, művelt hivatalnokok kormányoznak, s akiknek legfőbb törekvése az ország java és a nép üdve. "Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradtság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelem." [forrás: Ős napkelet (képes történelem)]

Egy ősi legenda szerint "Ce-kung, Konfuciusz egyik tanítványa a kormányzásról kérdezősködött. A mester így szólt: "Legyen elegendő élelem, legyen elegendő fegyver, és a nép bízzon benned." Ce-kung ekkor azt mondta: "És ha elkerülhetetlen, hogy lemondjak valamelyikről, akkor melyikről mondhatok le először a három közül?" A mester azt felelte: "A fegyverekről." Ce-kung folytatta: "És ha elkerülhetetlen, hogy a kettő közül is lemondjak az egyikről, melyikről mondhatok le először?" A mester így felelt: "Az élelemről. Mert halál régi időktől fogva van, elkerülhetetlen, de ha a nép nem bízik benned, nem állhat fenn az ország" [forrás: Istenek, megváltók, próféták; Ecsedy Ildikó]

A legenda szerint a fiatal  Konfucius Lao-ceval találkozva annak tanítását és személyiségét is oly riasztónak találta, hogy egy szeleken és felhőkön lovagló nagy sárkányhoz hasonlította. 

Kung fu-ce [https://kungfuakademia.hu/kungfucianizmus/]

 Kínában eddigre elterjedt a vasolvasztás és vasmegmunkálás titka. Fegyvereiket korábban bronzból készítették, mostanra a vas könnyebbé tette a hétköznapi munkákat is.

 Ekkortájt élt Csui-Vu-ce is, egy előkelő kínai úr. Megtetszett neki az özvegy Tang Jiang, s noha az asszony még gyászban volt, sőt rokonságban álltak egymással, el akarta venni feleségül. Hogy megoldja problémáját, a Ji-king nevű jóskönyvből próbált tájékozódni, ahol ezt olvasta: "Egy férfinak el kell viselni, hogy kővel dobálják, hogy tövisen és bogáncson feküdjön. Belép a házba, és nem látja a feleségét. Ez szerencsétlenség." Ezt a házasság elleni intelmet azonban inkább nem vette magára, hanem úgy gondolta, ez a nő előző férjére kell, hogy vonatkozzon. S mégis feleségül vette Tangot.

 Egy alkalommal, mikor Csui távol volt, veszekedés robbant ki Tang (a nő)és családja, valamint Csui fiai között. Tang egyik fiát megölték, mire az anya fölakasztotta magát. Csui erre tért haza, s felmérve tragédiáját, ő is követte az asszony példáját. Így teljesült be a jóslat.

Jin-jang szimbólum [https://www.harmonet.hu/szepseg-egeszseg/1034-jin-es-jang-a-kinai-gyogyaszatban.html]

 A Ji-king (jóskönyv) beszél a jin-jangról: A régi kínaiak e két kozmikus őselem segítségével értelmezték a világegyetemet. A jin a nőies, sötét, nedves, holdjellegű, földszerű jelkép, a jang pedig a férfias, a száraz, a világos, a napszerű, az égi szimbólum. Egyik sem jó, vagy rossz. A köztük lévő kapcsolat ad magyarázatot mindenre. A jóskönyvben hexagramokban adnak meg jóslatokat. Egy hexagramban a jangot egyenes vonal, a jin-t szaggatott vonal jelzi. Három ilyen vonal felhasználásával nyolc módon lehet alakzatokat (trigramokat) alkotni, melyek mindegyikének más neve és jelentése van. Ha ezeket megkettőzik, 64 hatvonalas alakzat hozható létre. Mindnek saját neve és jelentése van, s mindegyik vonalukhoz egy szövegrész tartozik. A könyvet három pénzérme hatszori feldobásával "kérdezik meg", így jelölve ki az aktuális hexagramot és a hozzá tartozó szöveget, mely választ ad az aktuális kérdésre.

Kínai érmék [https://www.hszien.hu/szerencsepenz-2482]

A Ji-kin jelei [http://meditacionk.blogspot.com/2019/11/a-kut.html]

 A hagyomány szerint a trigramokat  Fu Hszi császár alkotta meg nagyon régen (az i.e. III. évezred végén). A hexagramokat már Ven-vang fejlesztette ki, az i.e. 12. században, s a fia, Vu-vang írta a szöveges sorokat. 

 A Ji king nem csak jóskönyv, hanem filozófiai mű is, amely a világ működésének ciklikus rendszerét írja le. [forrás: Misztikus történetek gyűjteménye]

JAPÁN

A szigetország hagyomány szerinti második császára, Szuizei i.e. 581- i.e. 549-ig uralkodott. Őt Annei követte i.e. 511-ig, amikor pedig Itoku következett. Ezekről az uralkodókról még legendák sem maradtak fenn. 

KELET ÉS NYUGAT ÖSSZEÉR

 Az, hogy az emberi faj Ázsiából a jégkorszakban szárazföldi összeköttetésként működő Bering-szoroson (akkor Bering-földhídon) át jutott el Észak-Amerikába, könnyen alátámasztható, elfogadott elmélet. 

 Az érdekesség az, hogy elképzelhető, hogy a kapcsolat sokkal tovább fennmaradt. Vannak dolgok, melyekre más magyarázatot nehéz elképzelni. Pl. Svetlana Balabanova bolgár toxikológus kokain- és nikotinnyomokat talált egy óegyiptomi (!) papnő múmiájának vizsgálatakor. Az eredményeket később Rosalie Davis (egyiptológus) is megerősítette. Apollinaire Frot francia kutató föníciai írásjelekhez hasonló betűkkel készült feliratokra bukkant Brazília területén. A feliratok rövidek és többnyire útjelzőként szolgáltak aranylelőhelyek felé. 

Brit Columbiában ősi kínai jellegű érmékre bukkantak. Betty Meggers szerint az olmék civilizáció a Sang dinasztia korában Amerikába érkezett ázsiai hajósok hatására jöhetett létre. A La Venta környékén felfedezett kőeszközök kínai jellegzetességeket mutatnak. Az olmék szobrok némelyikéről nem is beszélve...

Egy olmék szobor mongolid [jegyekkel https://www.facebook.com/1187238478112344/posts/1769132446589608/]

35.3. Egyiptomi nézőpont és eközben Kína [i.e. 700-600]

 Egyiptom és Kus

Emlékeztető: Az előző században Egyiptom - Piye fáraóval az élén - jó kapcsolatban állt Asszíriával. A kusita (núbiai) uralkodó újra egyesítette Alsó- és Felső-Egyiptomot. Piye után Sabataka, majd Piye fia, Taharka következett a trónon.

 Taharkát/ Tarakoszt Memphiszben koronázták meg. 26 évig uralkodott Kus (Núbia) és Egyiptom földjén. Uralkodásának hatodik évében a Nílus elöntötte a völgyet és gazdag termést hozott, ugyanakkor nem sodort el egyetlen falut sem. Ez nagy áldás volt az országnak és az időjárásért "felelős" uralkodónak is.

Taharka [https://hu.wikipedia.org/wiki/Taharka]

 A karnaki Ámon-templomhoz az uralkodó egy gigászi oszlopcsarnokot építtetett hozzá és több szentéllyel is kiegészítette. Napatában a város szent hegye ormának egy részét aranylemezekkel fedette be és fölvésette a nevét. Építkezéseihez a libanoni kereskedők szállították a borókafenyőt és a cédrust, s ezzel azonban Egyiptom keresztezte Asszíria érdekeit.

A karnaki Ámon-templom [https://www.wikiwand.com/hu/%C3%93kori_egyiptomi_templom%C3%A9p%C3%ADt%C3%A9szet]

A Napata-hegy [https://www.livius.org/articles/place/nubia/napata/]

 Az asszír uralkodó, Assur-ah-iddína ezért megpróbálta elvágni az Egyiptomba irányuló fakereskedelem útját, mire válaszul Taharka hadat küldött, hogy támogassa az asszírellenes felkeléseket a kánaáni területeken. Assur-ah-iddína leverte a felkelést, s ezt követően betört Egyiptomba. Taharka visszaverte az asszírokat, de azok újra támadtak és a Sínai-félszigeten legyőzték az egyiptomiakat. A Nílus-deltában, ahol Taharka személyesen vezette a sereget, ott is visszavonulásra kényszerültek a núbiaiak. Taharka elmenekült. Assur-ah-iddína lemészároltatta a falvak lakóit és halmokba rakatta a fejüket. 

 I.e. 672-ben az asszír Assur-ah-iddína elűzte a kusita dinasztiát, s az országot 20 részre osztva egyiptomi hűbéres fejedelmeknek adta át. Ezek leghatalmasabbika volt Nékó, Memphisz és Szaisz helytartója.

Memphisz [https://bencsik.rs3.hu/egyiptomi-obeliszkek-szallitasa/222-vmi.html]

Memphisz [https://www.origo.hu/tudomany/20150420-megtalaltak-memphisz-legendas-feher-falat.html]

 Az asszír uralkodó - egyiptomi szempontból szerencsére - rövidesen meghalt, s ekkor az invázió leállt.

Az asszírok kivonultak, Taharka pedig visszafoglalta Memphiszt. A következő asszír király, Assur-bán-apli azonan nem feledkezett meg Egyiptomról. Az asszír hadsereg újra megindult, s legyőzte Taharkát, aki végleg elmenekült. A Nílus-delta hűbéresei fellázadtak, így az asszírok nem tudták tovább kergetni Taharkát, mert ezt kellett leverniük.

 A Nílus-delta lázadóit a király színe előtt kivégezték. Kivéve Nékót, akit az asszír király megerősített a posztján.

 Ekkor Núbia és Egyiptom trónját Taharka unokatestvére, Sabaka fia, Tanutamon vette át. Neki sikerült visszafoglalnia egész Egyiptomot az asszíroktól. Azok azonban ellentámadást indítottak, feldúlták és kifosztották Thébát is. Tanutamon visszavonult Núbiába és ott halt meg. Nékó is ekkor halhatott meg.

Tanutamon [https://hu.wikipedia.org/wiki/Tanutamon]

 I.e. 664-ben I. Nékó fia, I. Pszammetik, asszír nevén Nabú-usézib-anni lépett a trónra, Assur-bán-apli támogatásával. Ekkor az asszírok - megbízható szövetségest hagyva hátra - önként kivonultak Egyiptomból.

I. Pszammetik [https://artsandculture.google.com/asset/shabti-of-psamtek-son-of-sebarekhyt/qgHGigmnnESFgg?hl=hu]

 I.e. 660-ban, miután Lüdiában (Gügész engedélyével) zsoldosokat gyűjtöttek, egy Memphisz melletti csatában az egyiptomiak végül lerázták magukról az asszír igát. Egyiptom ÉK-i határában egy zsoldosokból álló állandó tábort létesített, ami olyan jó körülményeket kínált, hogy 200 000 egyiptomi is önként csatlakozott hozzá. A birodalom fővárosává szülővárosát, Szaiszt tette. Helyreállította a régi egyiptomi vallást és szokásokat, fényes építkezésekbe kezdett, kereskedelmet folytatott a görögökkel. 

Ezzel megalapította a XXVI. (szaiszi) dinasztiát.

 Még le kellett építenie a független kormányzók rendszerét és visszavonni egyiptomi kézbe a núbiaivá vált tisztségeket. Az "Ámon felesége" címet például jelenleg núbiai hercegnő viselte. Úgy szerezték meg a núbiaiak ezt a posztot annak idején, hogy III. Oszkoron, előző századi egyiptomi fáraó örökbe fogadta az akkori núbiai (kusita) uralkodó, Kasta lányát, Amenirdiszt, s így rá lehetett ruházni a tisztséget. 

 I. Pszammetik egyszerű megoldást talált erre a problémára: Örökbe fogadtatta az aktuális núbiai hercegnővel, II. Sepenupettel a saját lányát, Nitókriszt, aki így visszaörökölte az "Ámon felesége" címet az egyiptomiak számára.

I. Amenirdisz [https://www.wikidata.org/wiki/Q270393]

II. Sepenupet [https://hu.wikipedia.org/wiki/II._Sepenupet]

II. Amenirdisz [https://hu.wikipedia.org/wiki/II._Amenirdisz]

Nitókrisz [https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Nit%C3%B3krisz]

 II. Szepenupet Piye lánya, Taharka testvére volt. Ameniridisztől örökölte az "Ámon felesége" címet, ami örökbefogadással öröklődött. Hogy a poszt továbbra is núbiai kézben maradjon, ő unokahúgát,  Taharka lányát, II. Amenirdiszt fogadta örökbe. Ám i.e. 656-ban I. Pszammetik, az egyiptomi fáraó örökbe fogadtatta vele saját lányát, Nitókriszt. Ennek dokumentuma is fennmaradt: az Örökbefogadási sztélé. A sztélé szövege kimondta, hogy Pszammetik nem kívánja kisemmizni az eredeti örököst, hanem az őt követő örökösnek szánja lányát. II. Amenirdisz is hozzájutott a tisztséghez, de őt Nitókrisz követte. Nitókrisz tizenhat napos utazással érkezett meg Thébába, ahol megtörtént az örökbefogadás szertartása. Utazása előtt apja számos birtokot adott neki, emellett rendelkezett havi bevételéről is, amelyet a papságtól kellett megkapnia.

 II. Szepenupetnek fennmaradt egy szfinxe, három szobra és néhány tárgya.

Nitókrisz hetven éven át töltötte be pozícióját. Uralkodása alatt sok építkezést folytatott Karnakban, Luxorban és Abüdoszban. Idős korában unokaöccse, II. Pszammetik lányát fogadja majd örökbe, Anhnesznoferibrét.

  I. Pszammetik i.e. 610-ben halt meg. Halála idejére Ninive már elesett, de Assur-bán-apli még tartotta magát Harránban. 

 I. Pszammetik halála után fia, II. Nékó lépett Egyiptom trónjára, aki folytatta apja politikáját például a görögökkel folytatott kereskedelemben.

II. Nékó [https://hu.wikipedia.org/wiki/II._N%C3%A9k%C3%B3]

 Asszíria hanyatlását kihasználva szíriai (hatti-i) hódításokba kezdett. Ő vezette azt az egyiptomi csapatot, amely eredetileg Asszíria segítségére indult, de Jósiás 3 évig feltartóztatta. Most Asszíria maradványainak felosztásában kívánt résztvenni, illetve ütközőzónát létesíteni Babilon és Egyiptom között. I.e. 609-ben legyőzte Jósiást Megiddónál és eljutott Karkemisig, ahol helyőrséget hagyott.

 A következő 4 évben II. Nékó korlátlan úr volt Palesztinában, Szíriában és Föníciában. A helyi fejedelemségek keresték is szövetségét, hiszen meg voltak ijedve a babiloni hatalomátvételtől.

 II. Nékó volt az, aki Júdea trónján Jóákházt Jójákimra cserélte (utóbbit ezért a zsidóság nem is fogadta el). 

 I.e. 605-ben II. Nékó a babiloni II. Nabú-kudurri-uszurtól teljes vereséget szenvedett. 

 Az általa trónra ültetett Jójákimot is elűzte a babiloni herceg, s Jójákint helyezte hatalomba Júdeában.

 

 Visszavonulásuk után azonban az egyiptomiaknak nem kellett a babiloniakkal foglalkozni, hiszen azokat lekötötték a júdeaiak.

 II. Nékó, hogy segítse a kereskedelmet, csatornával akarta összekötni a Vörös-tengert a Földközi-tengerrel. A munkálatok el is kezdődtek. A fáraó nagyszabású restaurálási munkákkal igyekezett helyreállítani Egyiptom régi dicsőségét. Régi sírokat, templomokat, középületeket felújíttatott. Bizonyos sírokban még a halotti kelengyét is pótolták.

 Nékó hatalmas flottákat is építtetett, s föníciai hajókat küldött ki, hogy körbehajózzák Afrikát. Ezek az expedíciók három év alatt teljesítették küldetésüket.

Föníciai hajó [https://www.travelo.hu/tavol/20200210-tunezia-karthago-usa-florida-foniciai-hajo-szelte-at-az-atlantioceant.html]

Föníciai hajó [https://www.origo.hu/tudomany/20200210-atszelte-az-atlantioceant-egy-foniciai-vitorlashajo-masa-a-the-phoenicia.html]

D'MT

Létrejött a D'mt állam, a későbbi Etiópia területén. Az itt élő nép öntözőrendszert épített ki, ismerte az ekét, kölest termesztett, az eszközöket és a fegyvereket vasból készítették.

 Kína

 A Csou-ház uralkodott még, de birodalma nem volt egységes. A helyi vezetők elismerték ugyan a Csou királyok politikai és szakrális hatalmát, de saját területükön önállóan uralkodtak.

 Csou Li Vang uralkodása alatt megkezdődött a dinasztia hanyatlása. Erősödtek a barbár támadások, s közben a helyi fejedelmek már nem kötődtek személyesen a Csou-házhoz, hiszen a hatalmukat nem a királytól kapták (hanem öröklés által).

Az előző századtól számítjuk a Késői vagy Keleti Csou-kort. A helyi fejedelmek tovább erősödtek. A király már csak szakrális hatalommal rendelkezett, bizonyos szerződéseket csak ő végezhetett el, s diplomáciai tevékenységekhez is kellett a hozzájárulása. A király által ténylegesen uralt terület azonban egy-két városnyira zsugorodott.

Az előző századtól a teljes politikai széttagoltság jellemezte Kínát. Ennek az időszaknak az elejét nevezzük Tavasz és ősz korszaknak, a "Tavasz és ősz krónika" alapján. Ekkor száznál is több független állam létezett egymás mellett. Ezek egymással hol háborúztak, hol szövetkeztek; kereskedtek, versengtek.

 Ugyanakkor ez az időszak lehetőséget adott a terület gazdasági és kulturális fejlődésére is. Olyan emberek is hatalomba kerülhettek, akik nem előkelő származásúak, hanem tehetségesek voltak. Ennek megfelelően azonban régi arisztokrata családok egyes tagjai kiestek a kegyekből és elszegényedtek.

A korszakban sor került a törvények első írásba foglalására. 

I.e. 827-782-ig Hszüan Vang, i.e. 781-771-ig Ju Vang, i.e. 770-720-ig Ping Vang, i.e. 719-697-ig Huan Vang uralkodott. Ezek az uralkodók apák és fiaik voltak. I.e. 696-682-ig Csuang Vang, i.e. 681-677-ig Hszi Vang, i.e. 676-652-ig I. Huj Vang, i.e. 651-619-ig Hsziang Vang, i.e. 618-613-ig Csing Vang, i.e. 612-607-ig Kuang Vang és i.e. 606-586-ig Ting Vang következett. 

Japán

Ekkortájt élt a szigetország első császára. Halála után mitikus figurává vált, a japánok a napistentől származtatják őt. A neve Dzsinmu volt. A legendákból kiszűrhető, hogy a sziget törzsfőinek legyőzésével, a törzsek egyesítésével válhatott ő az első császárrá. 

35.2. Az Asszír Birodalom bukása, az Újbabiloni Birodalom megszületése [i.e. 700-600]

 Asszíria és Babilónia

Emlékeztető: Az előző században az asszírok meghódították az Izraeli Királyságot, s Szamáriának nevezve beolvasztották. Babilont vazalusukká tették, legyőzték Urartut és az arabokat és kordában tartották Egyiptomot. 

 V. Sulmánu-asarídu uralkodása egy palotaforradalommal ért véget, ami a magas adók miatt tört ki. 

A palotaforradalom Sarrukínt juttatta hatalomra, akinek nevének jelentése "törvényes király". Mivel nem trónörökösként, hanem puccsal szerezte meg a hatalmat, érdekesség, hogy már abban az időben is a valósággal éppen ellenkező állításokkal igyekeztek manipulálni népet, mint valami jól irányzott reklámszlogennel.

Sarrukín [https://hu.wikipedia.org/wiki/Sarruk%C3%ADn_akk%C3%A1d_kir%C3%A1ly]

 Az V. Sulmánu-asarídu halála körüli zűrzavaros helyzetet kihasználva Babilonban egy kháld vezér, II. Marduk-apla-iddína szerezte meg a város feletti uralmat.

II. Marduk-apla-iddína törvényoszlopának részlete [https://hu.wikipedia.org/wiki/II._Marduk-apla-idd%C3%ADna]

 Sarrukín megtámadta Palesztinát és onnan zsidókat szállított Asszíriába, ahol beépítette a seregébe őket.

 Aztán Babilónia ellen vonult, hogy rendezze az ottani helyzetet. Útközben azonban előbb a babiloniakat támogató elámi sereggel találkozott (az elámi király I. Humban-Nikas volt). Az asszír feljegyzések szerint az asszírok győztek, a babiloni feljegyzések szerint az elámiak. Valójában körülbelül döntetlen lehetett a kimenetel, mert ezt követően az asszírok egy évtizedik nem avatkoztak bele az elámi és babilóniai ügyekbe.

Ezután Sarrukín a nyugati asszír-ellenes szövetség (Szíria, Damaszkusz, Arpad, Szamaria, Gáza, ...) ellen lépett fel. Minden hadjáratára elkísérte őt testvére, Szín-ahu-uszur, a lovastestőrség parancsnokaként.  Itt a karkari ostromban sikert arattak az asszírok és Egyiptom határáig kiterjesztették hatalmukat.

 Az ő kortársa volt a phrüg Midász király. Szövetségesek is lettek, amíg a Phrügiába beözönlő kimmerek el nem pusztították Gordiont, s Midász király öngyilkos nem lett.

 Még az előző század végén I. Rusza, urartui király meghódította Manát, azt a kis államot, ami ellátta az asszír haderőt csatalovakkal. Ezért asszír ellencsapás indult és "saját" királyt ültetett Mana trónjára, Ulluszunu személyében.

 Az Urartuban hamarosan megjelenő kimmerek és szkíták  kivonták Urartut az Asszíria elleni szervezkedésből.

Azután, hogy a többi határt rendezte, ismét délre fordult, Babilon felé, hogy letörje ott a kháld uralmat. Le is győzte Marduk-apla-iddinát (aki elmenekült) és elfoglalta az asszír trón mellett Babilónia trónját is. Végül beolvasztotta egy kormányzó vezetésével az Asszír Birodalomba. 108 000 kháldot és arámit deportált.

 Sarrukín építtette a Dúr-Sarrukín nevű erődöt. Egy évvel később azonban egy kisebb csatában elesett.

Látogassatok el Dúr-Sarrukínba ezzel a videóval.

 Sarrukín után Szín-ahhé-eriba (bibliai nevén Szanhérib) lépett a trónra. Ő Ninivébe tette székhelyét. A romos várost újjápíttette, királyi fővárossá tette. Kertjeit, parkjait csatornarendszer látta el. Palotáját győzelmeit hirdető domborművek díszítették. A kapukon és az udvarokon monumentális bikaszobrok voltak. A palota neve ez volt: "palota, amelynek nincs párja". [http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Okor-kelet/Okori.es.keleti.muveszet/index.asp_id=101.html]

Szín-ahhé-eríba [https://www.wikiwand.com/hu/Sz%C3%ADn-ahh%C3%A9-eriba]

A palota domborműveinek részlete 1. [http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Okor-kelet/Okori.es.keleti.muveszet/index.asp_id=101.html]

A palota domborműveinek részlete 2. [http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Okor-kelet/Okori.es.keleti.muveszet/index.asp_id=101.html]

 I.e. 701-ben Hattiban - egyiptomi segítséggel - az asszírok elleni lázadás tört ki. A lázadást sikerült megfékezni, de nem lehetett markáns a győzelem. A király nem nyomult előre, hanem inkább a szintén lázadó júdeai király, Ezékiás ellen vonult. Ám Jeruzsálem ostroma sikertelen volt. Ennek oka lehetett, hogy a táborukban kitört a pestis. Az asszír király otthon mindkét eseményről úgy nyilatkozott, hogy győzelmet aratott.

 Egy későbbi hadjáratában Elám ellen vonult, mert a kháldok oda menekültek. Szíriai mesterekkel készíttetett hajókat, s főníciai és ciprusi tengerészeket fogadott, hogy behajózza csapatait a Tigrisen és az Uláj-folyón. Sikerült Elámban meglepetést okozni. Több várost kifosztott és nagy zsákmánnyal tért haza.

I.e. 694-ben az elámiak indítottak ellenhadjáratot, s elpusztították Szippart és körülzárták Babilont. Szín-ahhé-eríba/ Szanhérib legidősebb fiát, Assur-nádin-sumit elhurcolták. Ám országukban trónviszály alakult ki. I.e. 693-ban. Ebben a zavarban i.e. 692-ben Szín-ahhé-eríba/ Szanhérib betört Elámba. Egy évvel később az egymással szövetséges babiloni-elámi sereg visszaverte a támadást. De i.e. 689-ben az asszírok újult erővel támadtak és Babilon elesett. A várost kifosztották és lerombolták, csatornákat ástak elárasztására, istenszobrait összetörték. A Marduk-kultusz így majdnem végetért. Helyette számos Assur-templomot építettek később a birodalomban, ahova eljuttatták a város hamvainak kis adagjait.

 Amikor Szín-ahhé-eríba / Szanhérib legidősebb fiát, Assur-nádin-sumit elhurcolták, Arda-Mulisszi lett a rangidős, ezért a király őt tette meg örökösének. De később meggondolta magát és kedvenc feleségétől született, legkisebb fiát, Assur-ah-iddinát tette örökösévé. Döntését - természetesen - az isteni orákulumok is megerősítették. Ez persze kivívta az idősebbek ellenszenvét. Intrikákkal elérték, hogy az apa meggyűlölje a legkisebb fiút (kihasználták, hogy a fiú valóban nem értett egyet apja Babilon-ellenes politikájával) aki végül jobbnak látta elmenekülni, de az is lehet, hogy száműzve lett. Eltávolítása után a fivérek végeztek Szín-ahhé-eribával / Szanhéribbel, i.e. 681-ben.

Assur-ah-iddína [https://www.wikiwand.com/hu/%C3%9Ajassz%C3%ADr_Birodalom]

"És lőn, hogy mikor imádkozék, Nisróknak, az ő istenének templomában, fiai: Adrimélek és Saréser levágták őt karddal" [Biblia]

 Ám a hadak a jóslatok által megerősített örökös oldalára álltak. A Ninivébe bevonuló Assur-ah-iddina elől a fivérek elmenekültek.

 Trónralépésének évében rögtön lázadás tört ki Babilóniában. Ő azonban Babilon-barát politikát akart folytatni. A lerombolt várost újjáépítették. Ennek oka az lehetett, hogy félt Marduk bosszújától. Számos templomot felújíttatott és gazdag adományokkal látott el.

 A királyt betegségek gyötörték, s talán emiatt szokatlan mértékben vallásos/babonás volt.

 Fennmaradt pl. egy olyan jóslat, i.e. 681-ből, amikor a trónörököst jelképező Merkúr és a királyt jelképező Szaturnusz együttállásából megjósolták a király, Szín-ahhé-eríba/ Szanhérib halálát. Egy i.e. 671-es holdfogyatkozás az asszír király és az egyiptomi fáraó bukását jósolta meg.

A király halála többször is meg lett jósolva. Ilyenkor azonban a bevált taktikával éltek: Helyettes királyt léptettek a trónra, majd 100 napon belül kivégezték, így zavarván össze a csillagokat/isteneket.

 A szkíta fejedelem, Bartatua/ Protothüész feleségül vette Assur-ah-iddína lányát, Serna-etertet - s így az asszírok hűbéres szövetségese lett.

 I.e. 676-ban egy szíriai (hatti-i) lázadást is le kellett verniük az asszíroknak.

 Miután a szíriai és a babiloni helyzetet rendezte, az asszír király figyelme a régi ellenség, Egyiptom felé fordult. Először elfoglalta az egyiptomi határon álló Arza városát, melynek fejedelmét Ninivében rituálisan kivégeztette (egy medvéhez, egy kutyához és egy disznóhoz kötötte). 

Ám i.e. 674-ben, a núbiai származású Taharka fáraóval szemben kudarcot vallott.

I.e. 671-ben újra próbálkozott, s ekkor sikerrel járt: Az asszír haderő bevette Memphiszt. 

Taharka a családjával együtt elmenekült. A kincstár zsákmányát az asszír király Babilon újjáépítésének finanszírozására fordította.

 Hadjáraton érte a halál, i.e. 669-ben, s ekkor az Egyiptom elleni invázió leállt.

 Assur-ah-iddína sok fia közül az egyiket, Assur-bán-aplit papi pályára szánták eredetileg. De aztán ő is meggondolta magát és a rangidős helyett ezt a fiút nevezte ki trónörökösének. Az ok az lehetett, hogy papi képzettségénél fogva ez a fiú műveltebb lett testvéreinél. A fiú testvéreit Assur-ah-iddína anyja megeskette, hogy nem fognak ez ellen fellázadni. Így a fiú hatalomra jutása zökkenőmentes volt. Diplomáciailag segítette a dolgot, hogy Assur-bán-apli rögtön megtette Babilónia királyává bátyját, Samas-sum-ukínt.

Assur-bán-apli, harc közben [https://hu.wikipedia.org/wiki/Assur-b%C3%A1n-apli]

Samas-sum-ukín áldozatot mutat be [https://en.wikipedia.org/wiki/Shamash-shum-ukin]

  I.e. 667-ben az asszír hadsereg újra megindult Egyiptom ellen - immár Assur-bán-apli vezetésével - és Memphisznél legyőzte Taharkát, aki családjával elmenekült. A király (Ninivéből) elrendelte a fáraó üldözését, de a Nílus-delta hűbéresei fellázadtak, így előbb ezt kellett leverniük. A lázadás felbujtóit a király színe előtt kivégezték, kivéve Szaisz* fejedelmét, I. Nékót, akit az asszír király megerősített a posztján.

*Szaisz egy Nílus-delta beli város volt, ebben az időben Egyiptom fővárosa.

 Ugyanebben az évben Assur-bán-apli hadjáratot vezetett az ősi ellenség, Elám ellen is. A helyi trónviszályba beavatkozva Tempt-Humban-Insusi ellen vonult.

 I.e. 664-ben Taharka meghalt, s utóda Tanutamon rohamot indított az egyiptomi szövetségesek ellen. I. Nékó ekkor halhatott meg. Tanutamon nem csak Memphiszt foglalta vissza, de Thébát is kirabolta.

 Ennek eredményeképpen Assur-bán-apli elengedte Egyiptomot.

Emlékeztető: Az előző században Phrügia Lüdiává változott. Királya, Gügész asszír szövetségben volt, de közben megengedte az egyiptomiaknak, hogy az ő földjén toborozzon sereget az asszírok ellen. Ezért amikor a kimmerek lerohanták Lüdiát, az asszírok nem védték meg őket. 

I.e. 653-ban Assur-bán-apli újra Elám ellen vonult. Ezúttal sikerült legyőznie Templt-Humban-Insusit, akinek levágott fejét közszemlére tette Ninivében.

Ninive [https://www.jw.org/hu/konyvtar/folyoiratok/ortorony-tanulmanyozas-november-2021/Ninive-buk%C3%A1sa/]

 I.e. 640-ben a kimmerek által már lerohant Lüdia fölött Assur-bán-apli hadai győzelmet arattak.

 Bár hosszú idő után, de i.e. 652-ben Assur-bán-apli bátyja, a Babilónia trónjával "kifizetett" Samas-sum-ukín mégis rájött, hogy igazából - rangidősként - neki kellene az Asszír Birodalom trónján ülnie. S - noha nagyanyjuk megeskette az összes fivért, hogy elfogadják Assur-bán-apli trónolását, ő most mégis fellázadt öccse ellen. Lázadásában támogatták őt az elámiak, a kháldok és az arabok is. Ezért i.e. 650-ben megostromolták Babilont az asszír seregek. Amikor Samas-sum-ukín látta, hogy minden elveszett, Babilon lángjai közé vetette magát.

 Két évvel későbbre sikerült csak pacifikálni a területet. Babilónia királya ekkor egy Kandalánu nevű férfi lett, aki lehetséges, hogy maga Assur-bán-apli volt, csak más trónnéven.

 Miután Babilóniában nyugalom lett, az asszírok büntetőhadjáratokat indítottak a DNy-i terület ellen. I.e. 648-ban és 647-ben feldúlták Szúszát, Elám fővárosát, ami végül egymással rivális fejedelemségekre hullott szét.

 Assur-bán-apli - a művelt király - nem csak rombolni, építeni is tudott. Ő alapította a ninivei könyvtárat, a történelem első szisztematikusan rendezett írás-gyűjteményét. A király néhány levele fennmaradt, melyekben templomoktól és iskoláktól azok anyagainak lemásolását és a fővárosba küldését rendelte el. Ezek az írások szótárak, orvosi és csillagászati művek, jóslatok és átkok tárai voltak, kiégetetlen agyagtáblákon, ékírással feljegyezve. A fontosabbakat bitumennel borított nádkosárba tették, s a kosarakon agyag-"címkék" jelölték, hogy mi van bennük. A levéltári anyagokat időrendbe tették, az irodalmi anyagokat téma szerint csoportosították. [https://sites.google.com/site/gblszkonyvtarhatvan/a-vilag-legregibb-koenyvtarai]

 Annak ellenére, hogy Assur-bán-apli nagyon sok feljegyzést készített, i.e. 640 után ezek a feljegyzések elmaradtak. Nem tudni, hogy miért, s hogy a király uralkodása hogyan ért véget.

 Assur-bán-apli uralkodása után polgárháborús időszak volt, a fiai, Assur-etelli-iláni, Szín-sar-iskun, valamint Szín-sum-lisir között, aki a régi udvar egyik gazdag eunuchja lehetett. Ráadásul Nabú-apal-uszur, a babilóniai kháld függetlenségi harcot indított i.e. 626-ban.

 A polgárháborúból Assur-etelli-iláni került ki győztesen, ő lett az Asszír Birodalom új királya.

Őt hamarosan testvére, Szín-sar-iskun követte. Felújíttatta a ninivei alabástrom-palotát, amit még Szín-ahhé-eríba epíttetett és az assuri Assur-templomot is.

 A babiloni függetlenségi harcnak legtovább Nippur és Uruk városa (a Perzsa-öböl kereskedelmének kulcsai) álltak ellen. I.e. 617-ben Nippur elesett. I.e. 616-ban Uruk is.

 A helyzetet látva Egyiptom most szövetséget kötött Asszíriával és segítséget küldött neki.

I.e. 615 Nabú-apal-uszur Assur ellen vonult, de ezt a várost az asszírok még tartani tudták. Azonban i.e. 614-ben elárasztották Asszíriát a médek, Umakistar (akkád nevén)/ Küaxarész (görög nevén) vezetésével és Kalkut és Ninivét ostromolták. Ekkor Assur elesett. Nabú-apal-uszur (a babilóniai) szövetséget kötött a médekkel; fia, a leendő II. Nabú-kudurri-uszur feleségül vette Umakistar/ Küaxarész lányát, Amüitiszt.

 I.e. 613-ban Szín-sar-iskun a vele szövetséges szkítákra bízta a keleti (méd) frontot, maga pedig a babiloiak ellen indult. Sikerült bevenni Anat városát, de i.e. 612-ben a médek és babiloniak egyesítették seregeiket, s még bevették a nomád manda törzset is, s három hónapnyi ostrommal bevették Ninivét, majd lerombolták a várost. Szín-sar-iskun - amikor látta, hogy minden elveszett - palotája lángjai közé vetette magát.

 Az Asszír Birodalom tragédiája az utókor és a régészet szerencséjét hordozta magában. Ugyanis a város felgyújtásakor Assur-bán-apli könyvtárának 1500 ékírásos agyagtáblája kiégett, s így az utókorra maradt. Így ismerhettük meg a Gilgames-eposzt. (A lelet nagy része a British Museumban található).

A megtalált agyagtáblák [http://krejcarneandrea.x3.hu/konyvtar.html]

A következő asszír trónralépő Assur-bán-apli másik fia, Szín-sar-iskun testvére, II. Assur-uballit volt.

 Székhelyét Harrán városába tette át. Segítségére az egyiptomi II. Nékó küldött csapatokat (abban a reményben, hogy ő megszerezheti Palesztinát és Szíriát (Hattit). 

 I.e. 610-ben a bablioni Nabú-apal-uszur meghódította Harránt is.

Harrán romjai [https://mienkavilag.hu/harran-abraham-varosa/]

 I.e. 609-ben Nékó fáraó a segítségére indult, Megiddóban legyőzte az őt feltartani szándékozó Jósiás királyt, lerohanta és visszafoglalta Harránt, de az ostromban II. Assur-uballit valószínűleg odaveszett.

Ezzel létrejött az Újbabiloni Birodalom.

 Az egyitomiak - ha már ott voltak (Jósiás miatt három évet késtek) - Eufrátesz gázlójánál, Karkemisnél helyőrséget állandósítottak. Most igényt tartottak a szövetség ürügyén az asszír területek fölötti ellenőrzésre.

 A babiloni király, Nabú-apal-uszur most Urartuban hadakozott, s fia, Nabu-kudurri-uszur is segített neki. A fiú helyőrséget telepített az egyiptomi mellé, Kimuhuba.

 Innen támadta meg i.e. 605-ben a karkemisi egyiptomi helyőrséget, s Hamath városáig űzte, majd mind egy szálig lemészároltatta őket.

 Ugyanebben az évben érkezett apjának halálhíre, aki fővárosában tartózkodott a halálakor. II. Nabú-kudurri-uszur rögtön hazatért és elfoglalta az Újbabiloni Birodalom trónját.

II. Nabú-kudurri-uszur, bibliai nevén Nabukodonozor [https://hu.wikipedia.org/wiki/II._Nab%C3%BA-kudurri-uszur]

35.1. 2600 éve működő csatorna, bezsírozott hajók, politikai eszmélés [i.e. 700-600]

 Róma

A háborús kedvű Tullus Hostilius után Ancus Martius lett Róma ura. Ő latin származású volt; Numa Pompilius unokája. Békés természetű, s Róma népe ezért választotta őt. Diplomáciával sok kisebb települést meggyőzött, hogy csatlakozzanak Rómához. A csatlakozókból lett a plebejusok társadalmi csoportja. A latinok ellen csatákat folytatott, s több városukat legyőzte. Ezek lakóit pedig az Aventinusra (a hét domb egyikére) telepítette. 

Ancus Martius [https://en.wikipedia.org/wiki/Ancus_Marcius]

 Még a században Lucius Tranquinius Priscus követte őt, aki Róma első etruszk származású királya volt. Ő Etruriában született, de valójában félig korinthoszi volt. Felemás származása miatt Etruriában nem várt rá nagy jövő, ezért a vegyes népességű Rómába ment. A legenda szerint egy sas levette, majd visszatette a kalapját, amit úgy értelmeztek, hogy Jupiter isten királlyá koronázta őt.

Lucius Tranquinius Priscus [https://en.wikipedia.org/wiki/Lucius_Tarquinius_Priscus]

 Uralkodása alatt épült meg a Cloaca Maxima, mely lecsapolta a római mocsarakat, s ezen a területen épült a Forum Romanum.

A Cloaca Maxima, mely csatorna ma is használatban van [https://www.reddit.com/r/ancientrome/comments/lkidwr/still_in_use_today_the_cloaca_maxima_was/]

A Forum Romanum [https://romesite.com/roman-forum.html]

Balkán-félsziget

 A görög politikai élet mozgatórugója valószínűleg a hadviselés gyalogostaktikájára vezethető vissza. A polgárok a városuk védelmében zárt alakzatban, együtt harcoltak, így egyforma felelősség és egyforma teher hárult mindannyiukra. A csatában való egyenlőség a politikai életben való egyenlőség igényét is felvethette. Az arisztokrata családok hatalmát több városban megdöntötték és helyettük "türannoszok" kerültek hatalomra. De eközben egyre nagyobb hatalom került a férfipolgárok kezébe, akik népgyűléseken döntöttek kérdésekről és a tisztségviselők személyéről. [Óvilág kultúrák]

Korinthosz

A görög városállam uralkodója, pontosabban türannosza ekkortájt Periandrosz volt. Legfontosabb rendelkezése a diolkosz nevű hajócsúszda megépíttetése volt, amely az Iszthmoszt, azaz a korinthoszi földszorost szelte át, s így óriási hasznot szerzett a városállam kereskedői számára. 

 Maga a földszoros ugyanis kb. 6 km keskeny. Ha viszont hajóval az egyikről a másik oldalára akartak átjutni, 700 km-es kerülőt kellett tenniük. Csatornát vágni a sziklás, földrengéses vidéken nem tudtak. Ezért azt találták ki, hogy egy kötélpályát létesítettek, ahol a hajókat zsírral síkosítva, faszerkezetre helyezve állati és emberi erővel áthúzták a szoros egyik partjáról a másikra. Ez volt az ún. hajócsúszda.

Periandrosz [https://hu.wikipedia.org/wiki/Periandrosz_korinthoszi_t%C3%BCrannosz]

A földszoros a Peloponésszoszi-félsziget keleti oldalán látható [https://hu.wikipedia.org/wiki/Diolkosz]

A diolkosz [https://hu.wikipedia.org/wiki/Diolkosz]

  Athén

Athénban a század királyai Agamésztór, Aiszkhülosz és Alkmaión voltak, akikről ismét nem nagyon lehet tudni semmi közelebbit. Hamarosan a királyság rendszerét felváltotta az, hogy a tanács nevezte ki a város vezetőjét, az arkhónt. I.e. 683 után a hivatalt csak egy évig viselhette valaki. Volt, amikor több arkhón vezette a várost, s volt, amikor egy.

I.e. 640-ben egy Külón nevű férfi kettős futásban az olimpiai játékok győztese lett. 

Athén politikai életét két család, a régi athéni Almaiónidák és a nem rég óta athénivá lett Peiszisztratidák viszálya jellemezte. [Óvilág kultúrák] Külón Almaiónida volt és i.e. 632-ben puccsot kísérelt meg, a kilenc (Peiszisztratida) arkhón ellen (akkor éppen kilencen voltak). A puccs sikertelen volt, Külón és testvére elmenekült, de híveik beszorultak az akropoliszi Pallasz Athéné templomba. Az arkhónok meggyőzték őket, hogy jöjjenek ki és vállalják a felelősséget, cserébe megkímélik az életüket. Mikor a lázadókat már az éhhalál fenyegette, úgy döntöttek, kijönnek, de magukat kötéllel a templom szobrához kötötték, hogy ezáltal a templom tisztaságát mélyen tisztelő athéniak ne bántsák őket. A kötél azonban elszakadt, amit az athéniak úgy értelmeztek, hogy az istennő "levette a kezét" a bűnösökről. Ekkor halálra kövezték őket.

Azokat az athéniakat, akik ilyen módon megszegték ígéretüket, száműzték a városból. 

Pallasz Athéné temploma az Akropoliszon [http://gorogorszagklub.network.hu/blog/gorogorszag-klub-hirei/parthenon]

 Az eseményt követően kiélesedett az arisztokrata nemzetségek közötti harc. Drakón lett felkérve arra, hogy törvényekkel rendezze a helyzetet. Ez lett Athén alkotmánya (i.e. 620-ban). Ő megtiltotta a vérbosszút és megnövelte a politizálásra jogosultak körét. Immár nem a származástól, hanem a vagyoni helyzettől függött, hogy valaki beleszólhat-e a politikába. Ezzel párhuzamosan birtokkoncentráció indult meg - rengeteg kisparaszt vált földnélkülivé, telekhez kötött bérlővé vagy adósrabszolgává, mivel nem tudták kifizetni tartozásaikat a nagybirtokosoknak.

Drakón [https://kultura.hu/tortenelem-130122/]

 Spárta

A század során virágzásnak indult a művészetük és az árkádiai nemzetközi kapcsolataik. A szomszédos Tegeával a szántóföldekért küzdöttek, s ez akkor ért véget, amikor egy ütközőállam létesült közöttük. Ekkor már csak Argosz maradt a veszélyes rivális.

 A század elején lett alkotmánya a városnak. Ez merev, konzervatív alkotmány volt (a folyamatosan modernizálódó athénival ellentétben). Spártát az alkotmánya hatékony katonai gépezetté tette. A város élén két ősi családból származó király állt, akik mellett öt évente választott tisztségvielő (ephorosz) és egy 25 fős idősek tanácsa állt, olyan emberekből, akik korábban már ephoroszok voltak. [Óvilág kultúrák]

Milétosz

I.e. 624 körül megszületett Thalész, föníciai és kár eredetű, előkelő családban. 

I.e. 610-ben megszületett Anaximandrosz (Thalész leendő tanítványa, a materialista filozófia kiemelkedő alakja).

 Kimmerek, Phrügia-Lüdia, médek, asszírok és szkíták

A korabeli 'országok' térképe [https://www.wikiwand.com/hu/Danuna]

 Emlékeztető: Az előző században a szkíták dél felé nyomultak, s ezzel maguk előtt "hajtották" a kimmereket, akik kénytelenek voltak még délebbre vonulni előlük. Amikor a kimmerek "nekiütköztek" a Fekete-tengernek, két ágra szakadtak - nyugatira és keletire. Illetve egy részük beszorult a Krím-félszigetre. Keleti águk lerohanta Urartut (a térképen fent középen lila). Ám ezután az asszírok hódították meg a területet, és uralmuk alá hajtották mind az urartui, mind a kimmer népet. Ekkor az urartuiak és a kimmerek szövetséget kötöttek egymással és meghódították Phrügiát (ami tőlük nyugatra, Anatólia közepén volt). A század végén Midasz király volt Phrügia királya, aki i.e. 709-ben szövetséget kötött az asszír Sarrukínnal. 

 Ebben a században azonban újabb "adag" kimmer érkezett, sőt a szkíták is elérték az országot Lüdiát. I.e. 695 után az áradat véget vetett Gordion városának. Ekkor - a hagyomány szerint - Midász király önkezével vetett véget az életének. Ezt követően Phrügia kimmer-urartui fennhatóságú Lüdiává lett. Lüdia királya i.e. 680-650 az urartui származású Gügész volt. Gügész szövetségre lépett az asszír Assur-bán-aplival a kimmerek ellen. Ugyanakkor azonban szövetkezett az egyiptomi fáraóval is, akinek megengedte, hogy az ő országában zsoldosokat gyűjtsön éppen Asszíria ellen. Az egyiptomiaknak ezáltal sikerült is végre lerázniuk magukról az asszír igát.

 Így nem csoda, hogy az asszírok a kisujjukat sem mozdították, amikor a kimmerek Lüdiában súlyos pusztításokat vittek végbe, s megölték Gügészt. 

 Emlékeztető: Az észak-kelet felől érkező médek eleinte hadakoztak az asszírokkal. A kimmerek a médeket támogatták. De végül a médek behódoltak az asszíroknak. 

I.e. 673-ban felkelés tört ki, melynek vezetői között ott volt Khsathrita, a médek akkori vezére. Ez a felkelés az asszírok ellen sikerrel járt. Tehát most a kimmer-méd szövetség állt szemben a szkíta-asszír szövetséggel - és nyerésre állt. I.e. 665-ben Asszíria háborúba keveredett Elámmal is. 

Gügész fia, II. Ardüsz visszatért Asszíria hűségére. 

A méd Khsathritát Khavakhsatra követte, aki azonban elesett. Ekkor a médek és a kimmerek is a szkíták fennhatósága alá kerültek.

Eddigre már Lüdia és Asszíria is támadta a kimmereket, egy nagy járvány is lecsapott a rájuk. I.e. 640 körül az asszírok végleg leverték a őket, maradékaikat pedig az aktuális lüdiai király, Alüattész  hódította meg.

A kimmerek nyugati ágát a szkíták a Kárpátokon túlra, az Alföldre szorították.

 Júdea

Emlékeztető: Az asszírok megsemmisítették az Izraeli Királyságot. Népeit áttelepítették, helyükre pedig másokat telepítettek.

A kitelepített izraeliták a században Mezopotámiában és Perzsiában éltek. Az apokrif iratok szerint ezek a kitelepített törzsek elvándoroltak az Eufráteszen túlra. [Misztikus történetek gyűjteménye]

Júdea a babilóniakkal szövetkezett az asszírok ellen, ezért az asszírok büntető-hadjáratot indítottak Jeruzsálem ellen. A hatalmas sereget azonban Ezékiásnak - Ézsaiás próféta bíztatására - sikerült visszavonulásra késztetni.

Amikor Ezékiás meghalt, a fia, Manassé lépett trónra. Azonban ő még csak 12 éves volt. Ő megint eltért a zsidó vallás szigorú követésétől. Bálványokat állíttatott a jeruzsálemi templomban, később feláldozta saját fiát, pogány isteneket imádott. 

Egy alkalommal Manassét Babilonba hurcolták, s ekkor ő megtért, mivel a zsidók Istenéhez könyörgött, hogy kiszabaduljon, s könyörgései meghallgatásra találtak. Hazatérve eltávolította a bályványokat a Templomból, s népének is megparancsolja, hogy csak az Urat imádják.

Manassé egyébként hű vazallusa volt az asszír királynak, így viszonylagos függetlenségben tudta kormányozni országát.

Manassé [https://hu.wikipedia.org/wiki/Manass%C3%A9_j%C3%BAdai_kir%C3%A1ly]

Manassét is a fia, Ámón követte a trónon, i.e. 665-641-ig. Ő is "vallási tévelygő" volt a feljegyzések szerint és ő is "asszír-barát" lehetett. Ez nem tetszhetett az udvari arisztokráciának, ezért összeesküdtek ellene és végeztek vele. A merénylet után azonban a szabad birtokosok mégis elérték, hogy az ő fia, Jósiás foglalhassa el a trónt. Mindössze 8 éves volt még. I.e. 641-609-ig uralkodott. Nagyívű vallási reformot hozott, úgy lázadt az Asszír Birodalom ellen, hogy teljesen visszaállította a zsidó vallást. Valamikor 8 és 16 éves kora között vitte végbe a vallási reformot. 20 éves volt, amikor megtisztította Júdeát az áldozóhalmoktól, Aséra-szobroktól, a faragott és öntött bálványoktól. 26 éves, amikor folytatja a Templom helyreállítását.  A "férfi paráznák", azaz a kultikus prostituáltak házait is leromboltatta a Templom mellett. Ezt követően a nép megtartotta a Páska ünnepét, a bírák kora óta először. 

"hordjanak ki az Úr templomából minden olyan fölszerelést, amely Baálnak, Asérának, és az ég minden seregének készült. [...] Eltávolította a bálványpapokat [...] Leromboltatta a férfiparáznák házait, amelyek az Úr háza mellett voltak, ahol az asszonyok sátracskákat szőttek a napistennőnek. [...] Az áldozóhalmok papjai [...] nem járulhattak az Úr oltárához Jeruzsálemben [...] a Tófetet [...] tisztátalanná tette, hogy senki se égethesse el fiát vagy leányát áldozatul Moloknak. [...] A napnak szentelt kocsikat is elégette." [Biblia]

 Jósiás törvénykönyvet is írt, aminek története úgy maradt fönn, hogy egy ősi törvénykönyvet talált meg a Templomban. Nem tudni, hogy ez fordítási hiba, esetleg tényleg így történt, vagy így volt könnyebb elfogadtatni a néppel. "És felolvasta fülük hallatára a szövetség könyvének minden igéjét, amelyet az Úr házában találtak." [Biblia]

 

Ámón [https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81m%C3%B3n_j%C3%BAdai_kir%C3%A1ly]

 A század végén Asszíriának keletre kellett fordulnia, ugyanis Samas-sum-ukín, babiloniai király fellázadt fivére, Assur-bán-apli ellen. I.e. 625-ben Nabú-apal-uszurnak sikerült önállósítani magát, s megvetette az Újbabiloni Birodalom alapjait. A médek segítségével a babilóniaiak elfoglalták Ninivét is, az Asszír Birodalom fővárosát. I.e. 610-ben elűzték II. Assur-uballitot. 

Jósiás ebben a zavaros időszakban uralkodott. A feltételezések szerint nem csak az izraelita kultuszt állította helyre, hanem megtagadta az adófizetést az Asszír Birodalomnak - mivel ebben a helyzetben komoly megtorlásra nem kellett számítania.

Közben Egyiptom is erősödött. Amikor az egyiptomi II. Nékó elindult, hogy segítsen az asszír Assur-uballitnak, út közben megverte Jósiás seregét Meggiddónál, i.e. 609-ben. Ez azért történt, mert Jósiás nem akarta átengedi az egyiptomi sereget az országán. Ugyanis a babiloni Nabú-kudurri-uszur épp a keleti országrészében harcolt Elám ellen, s arra kérte Jósiást, hogy tartsa fel az egyiptomiakat. Jósiás gerilla-harcmodorral Megiddó mellett lesben állt seregével, hogy váratlanul csapjon le az egyiptomiakra. Azonban a csatában súlyosan megsebesült, s a csata szervezetlen menekülésbe és mészárlásba torkollott. Jósiás célját ugyan elérte (Nékó fáraó megállt, hogy Júdeában rendet teremtsen), de halálos sebet kapott.

 "Az ő idejében vonult fel Nékó fáraó, Egyiptom királya Asszíria királya ellen, az Eufrátesz folyó felé. Jósiás király szembeszállt vele, de az megölte Megiddónál" [Biblia]

 "Azok után, hogy Jósiás helyreállította a templomot, felvonult Nékó, Egyiptom királya [...] Jósiás azonban kivonult vele szemben. Nékó követeket küldött hozzá ezzel az üzenettel: Nem veled van dolgom, Júda királya! [...] Állj félre az Isten elől, aki velem van, hogy el ne pusztítson! Jósiás azonban nem tért ki előle [...] Fölvonult, hogy megütközzék Megiddó síkságán. Az íjászok eltalálták Jósiás királyt, [...] szolgái levették a harci kocsiról, egy másik kocsira tették és Jeruzsálembe vitték. Ott meghalt, és eltemették ősei sírjába." [Biblia]

 Jósiás két fia közül a fiatalabbat, Jóákházt tették meg királynak Júdeában. De hamarosan az Jóákházt  Egyiptomba vitette. Helyi királlyá a nagyobbik fiút, Jójákimot tette.

"fiát felkenték és királlyá tették [...] Nékó fáraó fogságba vetette őt [...] Az országra pedig száz tálentum ezüst és egy tálentum arany hadisarcot vetett ki. [...] Nékó fáraó Eljákimot, Jósiás fiát tettte királlyá [...] és a nevét Jójákimra változtatta. Jóákházt pedig magával vitte, aki így Egyiptomba került, és ott halt meg." [Biblia]

 Amikor az egyiptomiak - 3 évvel később -  tovább tudtak menni, már védekezésre kényszerültek, mert a babilóniaknak volt idejük felkészülni "fogadádukra", s az egyiptomi sereg i.e. 605-ben nagy vereséget szenvedett Karkemisnél. 

Jósiás [https://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%B3si%C3%A1s_j%C3%BAdai_kir%C3%A1ly]

A babiloni sereget Nabú-apal-uszur király vezette, de átadta a fővezérséget fiának, Nabú-kudurri-uszurnak, aki egy meglepetésszerű támadással bevette Karkemist. A babiloni sereg messzire kergette az egyiptomi fáraót, csak a királyuk halálhírére fordultak vissza, hogy a trónörökös elfoglalhassa a trónt.

Jójákim három évvel később föllázadt az akkor már uralkodó babilóni II. Nabú-kudurri-uszur / Nabukodonoszor ellen, aki ezért megostromolta Jeruzsálemet. Ezzel párhuzamosan kháld, arámi, móábita és ammonita népek szorultak dél felé, immár Júdeát is megszállva. Jójákim Jeruzsálem ostromában halt meg, i.e. 598-ban.

 "Az ő idejében vonult fel Nabukodnozor, Babilónia királya és szolgája lett Jójákim három éven át; de azután [...] föllázadt ellene. Ezért az Úr káldeus és arám rablócsapatokat, továbbá móábi és ammóni rablócsapatokat küldött ellene. [...] Júda ellen." [Biblia] 

 

Jójákim [https://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%B3j%C3%A1kim_j%C3%BAdai_kir%C3%A1ly]

 A század megrázkódtatásai a királyi és főpapi hatalmat arra késztették, hogy kibéküljenek a prófétai mozgalommal. Így a Jahve-kultusz jegyében egyesítsék az ország erőforrásait. E kiegyezés írásos dokumentuma Mózes ötödik könyve, az ún. Deuteronomium, i.e. 620 körülről. Ez megtiltja a jeruzsálemi szentélyen kívüli kultuszokat és felszámolja azok papságát. Ez megfelelt a centralizálós törekvéseknek és a papság ideológiai és anyagi érdekeinek is. Azonban ki kellett egyezni a prófétai mozgalom szociális követeléseivel is. A Deuteronomium a felszabadított rabszolgák számára végkielégítést írt elő, korlátozta az adósság miatti zálogolás lehetőségét, elrendelte a hetedévenkénti adósságelengedést, jótékonyságot követelt az árvák, özvegyek és a nemzetségi köteléken kívül állók számára, megtiltotta a napszámosok bérének önkényes visszatartását és a szökött rabszolgák számára bizonyos menedékjogot nyújtott. 

 A centralizálás végbe is ment, ám a szociális rendelkezések utopisztikus követelések maradtak. 

A Deuteronomium szerint Jahve még mindig nem egyedüli isten, de fölötte áll a többieknek. Ő az, aki a Napot, csillagokat a többi nép számára istenekül rendelte, de az izraeliták sorsának irányítását a maga számára tartotta fenn (így lettek ők a "választott nép"). [Istenek és népek - Hahn István]