Egyiptom és Kus
Emlékeztető: Az előző században Egyiptom - Piye fáraóval az élén - jó kapcsolatban állt Asszíriával. A kusita (núbiai) uralkodó újra egyesítette Alsó- és Felső-Egyiptomot. Piye után Sabataka, majd Piye fia, Taharka következett a trónon.
Taharkát/ Tarakoszt Memphiszben koronázták meg. 26 évig uralkodott Kus (Núbia) és Egyiptom földjén. Uralkodásának hatodik évében a Nílus elöntötte a völgyet és gazdag termést hozott, ugyanakkor nem sodort el egyetlen falut sem. Ez nagy áldás volt az országnak és az időjárásért "felelős" uralkodónak is.
Taharka [https://hu.wikipedia.org/wiki/Taharka]
A karnaki Ámon-templomhoz az uralkodó egy gigászi oszlopcsarnokot építtetett hozzá és több szentéllyel is kiegészítette. Napatában a város szent hegye ormának egy részét aranylemezekkel fedette be és fölvésette a nevét. Építkezéseihez a libanoni kereskedők szállították a borókafenyőt és a cédrust, s ezzel azonban Egyiptom keresztezte Asszíria érdekeit.
A karnaki Ámon-templom [https://www.wikiwand.com/hu/%C3%93kori_egyiptomi_templom%C3%A9p%C3%ADt%C3%A9szet]
A Napata-hegy [https://www.livius.org/articles/place/nubia/napata/]
Az asszír uralkodó, Assur-ah-iddína ezért megpróbálta elvágni az Egyiptomba irányuló fakereskedelem útját, mire válaszul Taharka hadat küldött, hogy támogassa az asszírellenes felkeléseket a kánaáni területeken. Assur-ah-iddína leverte a felkelést, s ezt követően betört Egyiptomba. Taharka visszaverte az asszírokat, de azok újra támadtak és a Sínai-félszigeten legyőzték az egyiptomiakat. A Nílus-deltában, ahol Taharka személyesen vezette a sereget, ott is visszavonulásra kényszerültek a núbiaiak. Taharka elmenekült. Assur-ah-iddína lemészároltatta a falvak lakóit és halmokba rakatta a fejüket.
I.e. 672-ben az asszír Assur-ah-iddína elűzte a kusita dinasztiát, s az országot 20 részre osztva egyiptomi hűbéres fejedelmeknek adta át. Ezek leghatalmasabbika volt Nékó, Memphisz és Szaisz helytartója.
Memphisz [https://bencsik.rs3.hu/egyiptomi-obeliszkek-szallitasa/222-vmi.html]
Memphisz [https://www.origo.hu/tudomany/20150420-megtalaltak-memphisz-legendas-feher-falat.html]
Az asszír uralkodó - egyiptomi szempontból szerencsére - rövidesen meghalt, s ekkor az invázió leállt.
Az asszírok kivonultak, Taharka pedig visszafoglalta Memphiszt. A következő asszír király, Assur-bán-apli azonan nem feledkezett meg Egyiptomról. Az asszír hadsereg újra megindult, s legyőzte Taharkát, aki végleg elmenekült. A Nílus-delta hűbéresei fellázadtak, így az asszírok nem tudták tovább kergetni Taharkát, mert ezt kellett leverniük.
A Nílus-delta lázadóit a király színe előtt kivégezték. Kivéve Nékót, akit az asszír király megerősített a posztján.
Ekkor Núbia és Egyiptom trónját Taharka unokatestvére, Sabaka fia, Tanutamon vette át. Neki sikerült visszafoglalnia egész Egyiptomot az asszíroktól. Azok azonban ellentámadást indítottak, feldúlták és kifosztották Thébát is. Tanutamon visszavonult Núbiába és ott halt meg. Nékó is ekkor halhatott meg.
Tanutamon [https://hu.wikipedia.org/wiki/Tanutamon]
I.e. 664-ben I. Nékó fia, I. Pszammetik, asszír nevén Nabú-usézib-anni lépett a trónra, Assur-bán-apli támogatásával. Ekkor az asszírok - megbízható szövetségest hagyva hátra - önként kivonultak Egyiptomból.
I. Pszammetik [https://artsandculture.google.com/asset/shabti-of-psamtek-son-of-sebarekhyt/qgHGigmnnESFgg?hl=hu]
I.e. 660-ban, miután Lüdiában (Gügész engedélyével) zsoldosokat gyűjtöttek, egy Memphisz melletti csatában az egyiptomiak végül lerázták magukról az asszír igát. Egyiptom ÉK-i határában egy zsoldosokból álló állandó tábort létesített, ami olyan jó körülményeket kínált, hogy 200 000 egyiptomi is önként csatlakozott hozzá. A birodalom fővárosává szülővárosát, Szaiszt tette. Helyreállította a régi egyiptomi vallást és szokásokat, fényes építkezésekbe kezdett, kereskedelmet folytatott a görögökkel.
Ezzel megalapította a XXVI. (szaiszi) dinasztiát.
Még le kellett építenie a független kormányzók rendszerét és visszavonni egyiptomi kézbe a núbiaivá vált tisztségeket. Az "Ámon felesége" címet például jelenleg núbiai hercegnő viselte. Úgy szerezték meg a núbiaiak ezt a posztot annak idején, hogy III. Oszkoron, előző századi egyiptomi fáraó örökbe fogadta az akkori núbiai (kusita) uralkodó, Kasta lányát, Amenirdiszt, s így rá lehetett ruházni a tisztséget.
I. Pszammetik egyszerű megoldást talált erre a problémára: Örökbe fogadtatta az aktuális núbiai hercegnővel, II. Sepenupettel a saját lányát, Nitókriszt, aki így visszaörökölte az "Ámon felesége" címet az egyiptomiak számára.
I. Amenirdisz [https://www.wikidata.org/wiki/Q270393]
II. Sepenupet [https://hu.wikipedia.org/wiki/II._Sepenupet]
II. Amenirdisz [https://hu.wikipedia.org/wiki/II._Amenirdisz]
Nitókrisz [https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Nit%C3%B3krisz]
II. Szepenupet Piye lánya, Taharka testvére volt. Ameniridisztől örökölte az "Ámon felesége" címet, ami örökbefogadással öröklődött. Hogy a poszt továbbra is núbiai kézben maradjon, ő unokahúgát, Taharka lányát, II. Amenirdiszt fogadta örökbe. Ám i.e. 656-ban I. Pszammetik, az egyiptomi fáraó örökbe fogadtatta vele saját lányát, Nitókriszt. Ennek dokumentuma is fennmaradt: az Örökbefogadási sztélé. A sztélé szövege kimondta, hogy Pszammetik nem kívánja kisemmizni az eredeti örököst, hanem az őt követő örökösnek szánja lányát. II. Amenirdisz is hozzájutott a tisztséghez, de őt Nitókrisz követte. Nitókrisz tizenhat napos utazással érkezett meg Thébába, ahol megtörtént az örökbefogadás szertartása. Utazása előtt apja számos birtokot adott neki, emellett rendelkezett havi bevételéről is, amelyet a papságtól kellett megkapnia.
II. Szepenupetnek fennmaradt egy szfinxe, három szobra és néhány tárgya.
Nitókrisz hetven éven át töltötte be pozícióját. Uralkodása alatt sok építkezést folytatott Karnakban, Luxorban és Abüdoszban. Idős korában unokaöccse, II. Pszammetik lányát fogadja majd örökbe, Anhnesznoferibrét.
I. Pszammetik i.e. 610-ben halt meg. Halála idejére Ninive már elesett, de Assur-bán-apli még tartotta magát Harránban.
I. Pszammetik halála után fia, II. Nékó lépett Egyiptom trónjára, aki folytatta apja politikáját például a görögökkel folytatott kereskedelemben.
II. Nékó [https://hu.wikipedia.org/wiki/II._N%C3%A9k%C3%B3]
Asszíria hanyatlását kihasználva szíriai (hatti-i) hódításokba kezdett. Ő vezette azt az egyiptomi csapatot, amely eredetileg Asszíria segítségére indult, de Jósiás 3 évig feltartóztatta. Most Asszíria maradványainak felosztásában kívánt résztvenni, illetve ütközőzónát létesíteni Babilon és Egyiptom között. I.e. 609-ben legyőzte Jósiást Megiddónál és eljutott Karkemisig, ahol helyőrséget hagyott.
A következő 4 évben II. Nékó korlátlan úr volt Palesztinában, Szíriában és Föníciában. A helyi fejedelemségek keresték is szövetségét, hiszen meg voltak ijedve a babiloni hatalomátvételtől.
II. Nékó volt az, aki Júdea trónján Jóákházt Jójákimra cserélte (utóbbit ezért a zsidóság nem is fogadta el).
I.e. 605-ben II. Nékó a babiloni II. Nabú-kudurri-uszurtól teljes vereséget szenvedett.
Az általa trónra ültetett Jójákimot is elűzte a babiloni herceg, s Jójákint helyezte hatalomba Júdeában.
Visszavonulásuk után azonban az egyiptomiaknak nem kellett a babiloniakkal foglalkozni, hiszen azokat lekötötték a júdeaiak.
II. Nékó, hogy segítse a kereskedelmet, csatornával akarta összekötni a Vörös-tengert a Földközi-tengerrel. A munkálatok el is kezdődtek. A fáraó nagyszabású restaurálási munkákkal igyekezett helyreállítani Egyiptom régi dicsőségét. Régi sírokat, templomokat, középületeket felújíttatott. Bizonyos sírokban még a halotti kelengyét is pótolták.
Nékó hatalmas flottákat is építtetett, s föníciai hajókat küldött ki, hogy körbehajózzák Afrikát. Ezek az expedíciók három év alatt teljesítették küldetésüket.
Föníciai hajó [https://www.travelo.hu/tavol/20200210-tunezia-karthago-usa-florida-foniciai-hajo-szelte-at-az-atlantioceant.html]
Föníciai hajó [https://www.origo.hu/tudomany/20200210-atszelte-az-atlantioceant-egy-foniciai-vitorlashajo-masa-a-the-phoenicia.html]
Kína
A Csou-ház uralkodott még, de birodalma nem volt egységes. A helyi vezetők elismerték ugyan a Csou királyok politikai és szakrális hatalmát, de saját területükön önállóan uralkodtak.
Csou Li Vang uralkodása alatt megkezdődött a dinasztia hanyatlása. Erősödtek a barbár támadások, s közben a helyi fejedelmek már nem kötődtek személyesen a Csou-házhoz, hiszen a hatalmukat nem a királytól kapták (hanem öröklés által).
Az előző századtól számítjuk a Késői vagy Keleti Csou-kort. A helyi fejedelmek tovább erősödtek. A király már csak szakrális hatalommal rendelkezett, bizonyos szerződéseket csak ő végezhetett el, s diplomáciai tevékenységekhez is kellett a hozzájárulása. A király által ténylegesen uralt terület azonban egy-két városnyira zsugorodott.
Az előző századtól a teljes politikai széttagoltság jellemezte Kínát. Ennek az időszaknak az elejét nevezzük Tavasz és ősz korszaknak, a "Tavasz és ősz krónika" alapján. Ekkor száznál is több független állam létezett egymás mellett. Ezek egymással hol háborúztak, hol szövetkeztek; kereskedtek, versengtek.
Ugyanakkor ez az időszak lehetőséget adott a terület gazdasági és kulturális fejlődésére is. Olyan emberek is hatalomba kerülhettek, akik nem előkelő származásúak, hanem tehetségesek voltak. Ennek megfelelően azonban régi arisztokrata családok egyes tagjai kiestek a kegyekből és elszegényedtek.
A korszakban sor került a törvények első írásba foglalására.
I.e. 827-782-ig Hszüan Vang, i.e. 781-771-ig Ju Vang, i.e. 770-720-ig Ping Vang, i.e. 719-697-ig Huan Vang uralkodott. Ezek az uralkodók apák és fiaik voltak. I.e. 696-682-ig Csuang Vang, i.e. 681-677-ig Hszi Vang, i.e. 676-652-ig I. Huj Vang, i.e. 651-619-ig Hsziang Vang, i.e. 618-613-ig Csing Vang, i.e. 612-607-ig Kuang Vang és i.e. 606-586-ig Ting Vang következett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése