Párhuzamos történelem időszámításunk előtt: 18.1. Egyiptom (istenek, piramisok, ékszerek) [i.e. 2700

Az olvasás mellé hallgassátok ezt a zenét: Anciant egyptian music :)

Egyiptomban mindenki a maga által választott istent imádta, de elismerte a többi isten létezését is. Ebben az időben viszont a legnagyobb jelentőségűvé a napisten-kultusz vált.

Ré napisten egyiptomi ábrázolása. Egyértelmű a sólyom-istennel való kapcsolata. Ré Hóruszból alakult ki, a sólyom-istenségből. Egy sólyom volt az, akinek leszállása mutatta a bíztató jelet Nimród/Enmerkar számára, a szigetén való letelepedéshez. Így tulajdonképpen - a maguk értelmezésében - az egyiptomi uralkodók valóban a Napistentől származtak. [a kép forrása:

https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%A9

Hitük szerint Ré, az egyiptomi napisten, a fáraó isteni atyja volt. Hieroglif jele (egy kör, a közepén egy ponttal) a fényt és az időt jelentő szavakban is előfordul. Az ő könnyeiből lettek az emberek (az ember és a könny szavak az egyiptomi nyelvben hasonlítanak). A napkorongot Ré szemének tartották. Jelét gyakran kiterjesztett szárnyakkal is kiegészítették. Sólyom-, kos- vagy szkarabeuszfejű férfiként is ábrázolták olykor.

Szárnyas Nap-ábrázolás. Nyilvánvaló a hasonlóság a Nimródot ábrázoló sumér jelképpel, ami úgy tűnik, alátámasztja a közös származást. [a kép forrása:

https://napiufo.hu/2017/09/24/lebuktak-az-osi-idegenek-itt-a-magyarazat-az-egyiptomi-szarnyas-napkorongra/]

Egy, a sumérok által használt jel, ami Nimródot/Enmerkart ábrázolja. A két jelkép a közös származásra utal. [a kép forrása:

http://hunhir.info/index.php?pid=ony&id=000532]

I.e. 2686 – 2668-ig Szanaht fáraó uralkodott, kinek neve annyit jelent, „erős védelmező”. A királyi családnak Ineb Hedzsben (ma Memphisz) volt a székhelye az ő idejében, és ők kezdtek el Szakkarában temetkezni.

Szanaht fáraó hieroglifája [a kép forrása: http://www.vilagvege2012.hu/2017/08/11/egy-uj-kutatas-szerint-az-osi-egyiptomi-szanaht-farao-egy-orias-lehetett/]

Őt követte a trónon Dzsószer fáraó, i.e. 2668 – 2649-ig. Nagy jelentőségű uralkodó volt ő, akinek nevét a torinói papirusz királylistáján* piros tintával jegyezték föl.

*Torinói papirusz: Valójában Luxorban találták meg, de a Torinói Múzeumban őrzik. A papirusz egy sor uralkodói nevet megőrzött.

A torinói (luxori) papirusz egy darabja [a kép forrása:

http://felfedes.hu/2016/07/20/a-papirusz-amely-lerantotta-a-leplet-a-piramisok-rejtelyerol/]

Felesége Hotephernebi volt, aki valószínűleg egyben a testvére vagy féltestvére is lehetett.

Egy gyerekük ismert a történelem számára; Inetkauesz hercegnő.

Dzsószer idejében a fáraó után a második legnagyobb ember Egyiptomban Imhotep volt, az első ismert polihisztor. Nevének jelentése „aki békében érkezik”. Valóban nagy tudású férfi lehetett ő, foglalkozott mérnöki, orvosi, építészeti tudományokkal, íróként és költőként is munkálkodott. Egyik műve a „Bölcs mondások könyve”. A fáraó tanácsnoka és egyben főpap volt. Az ún. Edwin Smith-papirusz (ami egy másolat volt) eredetijét ő írhatta. A szöveg anatómiai megfigyeléseket és gyógymódokat tartalmaz. Van benne szó sebek összevarrásáról, a fertőzések megelőzéséről, a méz gyógyító erejéről. Tartalmaz azért mágikus ráolvasásokat is.

Imhotep [a kép forrása: https://fr.wikipedia.org/wiki/Imhotep]

A fáraó udvarában munkálkodott Hesziré és Meriptah is. Hesziré is orvos és pap volt, de leginkább fogorvosként volt nagy jelentősége. Azonkívül diagnosztizálni tudta a cukorbetegséget is.

Hesziré [a kép forrása: http://okorieygiptoklub.network.hu/kepek/oegyiptomi/heszire-002]

Meriptah pedig a történelem első név szerint ismert női tudósa, akinek címe „az orvosok elöljárója” volt.

Elképzelhető, hogy a szakkarai lépcsős piramist már Szanaht fáraó kezdte el építtetni, de azután átvette tőle Dzsószer, nem tudjuk, milyen körülmények között. Az építkezés kivitelezője és felügyelője is Imhotep volt. A piramis 6 szintből épült föl és 62 és fél méter magas lett. Kívül turai mészkővel burkolták.

Dzsószer volt az első fáraó, aki a Nub Ré, vagyis „Arany Nap” címet viselte.

Élete folyamán hadat viselt Kinahhi ellen, ami egy palesztinai terület volt. De a núbiai terület is részben egyiptomi fennhatóság alá került.

A kereskedelmet azonban személyes monopóliumává tette, s így az hanyatlásnak indult. A távoli vidékekről érkező arany, türkiz, fa, fűszer, füstölő áruk folyama elapadt, mert ezek a köznép számára elérhetetlenné váltak. Mivel belföldön nem voltak fémbányáik, a pénzverés megszűnt. A pénzhiányra azt a megoldást találták ki az emberek, hogy írnokok meghatározták az áruk értékét (mennyi rezet vagy ezüstöt érne elméletben), s elcserélték olyan árura, ami azonos értékű volt. Az arany sem volt túl gyakori az ország területén, így fizető eszközként nem jött szóba, viszont a Nap jelképeként fontos szimbolikus értéke kezdett lenni.

A fáraó testét, halála után végül nem a szakkarai piramisban helyezték el, valószínűleg azért, mert addigra már egyszer kirabolták a síremléket. Ugyanis másokat is elhelyeztek ott – valószínűleg családtagokat. Az ötödik sírkamrában két alabástrom szarkofág állt, melyek egyikében egy 8 éves gyerek múmiája volt.

A piramisban, egy betemetett folyosóban rengeteg kelengyét találtak a régészek, 30-40 ezer kőedényben.

Annak ellenére, hogy Dzsószert nem ide temették, életnagyságú kőszobrát még elhelyezték itt. Ez az első ilyen jellegű szobor Egyiptomból.

Dzsószer fáraó szobra [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Dzs%C3%B3szer]

A szakkarai lépcsős piramis [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Dzs%C3%B3szer-piramis]

Fő embere, Imhotep olyan népszerű volt, hogy halála után istenként kezdték el tisztelni. A későbbi évszázadok során az írnokok rendszeresen italáldozatot mutattak be neki, mielőtt munkához láttak volna.

Dzsószert Egyiptom trónján testvére, Szehemhet követte, i.e. 2649 – 2643-ig, akinek felesége Dzsószeranhnebti volt.

Ez az uralkodó is piramist építtetett magának, ez az ún. „eltemetett piramis”. Az építő munkások közvetlenül Imhotep építkezéséről érkeztek erre a munkára, ami egy, a falán fennmaradt „graffiti”-ből derül ki. Ezt hét lépcsősre tervezték. Az építkezés úgy zajlott, hogy először hosszú, mélyülő gödröt ástak, ami majd a sírkamra folyosója lesz. A sírkamrát pontosan a leendő épület középpontja alatt, az átlók metszéspontjában helyezték el. Benne alabástrom szarkofág kapott helyett. A lejtős folyosó felénél függőleges kürtő nyílik. A tájolás nagyjából észak-déli, inkább a helyi terepviszonyokhoz alkalmazkodtak. A folyosó elejéből nyílik egy másik folyosó, ami három oldalról keretezi a majdani piramist, a „ka” hieroglifához hasonló alakban, melynek jelentése „lélek”. A keretező folyosóból kamrák nyílnak, melyekben kelengyéket helyeztek el.

Az "eltemetett piramis" [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Eltemetett_piramis]

Ezek után a négy sarokkövet helyezték el, igazodási pontokként. A 15°-ban befele dőlő falakat kívülről befelé haladva emelték; az egymásra dőlő rétegek saját súlyuktól nem omlottak le. Ezt a piramist azonban félbehagyták.

A következő fáraó Nebka volt, majd őt követte i.e. 2643-ig Haba. Ez utóbbi tervezett nyughelye a „réteges piramis”, vagy „kettévágott piramis”, melyet még „kerek piramis”-nak is szoktak nevezni, mert a belső mag maradványai ovális alaprajzúak. Ezt csak 5 lépcsősre tervezték, de ez is félbemaradt.

A kerek piramis [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%A9teges_piramis]

A következő fáraó II. Hudzsefa, majd II. Noferkaré volt, azután pedig Huni, i.e. 2637-2613-ig következett. Innen – pontosabban i.e. 2635-től – számítjuk az Óbirodalmat, ugyanis Egyiptom – az Nílus első zuhatagától a deltájáig – ekkortól nevezhető egységes államnak.

II. Noferkaré hieroglifája [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/II._Noferkar%C3%A9]

Huni fáraó [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Huni]

Az állam működtetésében a fáraónak 10 sepat (kormányzó) segített.

Minden családból két fiú volt hadköteles, de őket se mindig hívták be. A katonák csak ellátást kaptak szolgálataikért. Minimális fegyverzettel voltak ellátva, inkább zsákmányolásra, mintsem hódításra voltak felkészülve.

Közmunka-rendszer is működött Egyiptomban. A közmunkások szintén ellátást kaptak csak; csatornákat, gátakat kellett építeniük.

Az ország bőségnek örvendett 8 milliós népességével. A gazdaságuk 16 milliót is elbírt volna. A kézművesség fellendült. A terményfölösleg a fáraó személyes tulajdonának minősült. A szabad földközösségen alapuló falvak megszűntek, mert a termőföld is a király tulajdonává vált. A külkereskedelem továbbra is királyi monopólium volt; mézet, zsírt, ruhát, fajansztárgyakat és alabástromvázákat exportáltak.

Az állam működését a fáraó irányította. A kormányzati rendszer élén egy vezír állt, alatta a kancellár és a tartományi kormányzók.

A nép adót kellett, hogy fizessen; aminek összegét annak alapján határozták meg, hogy mennyi csatorna, tó, kút, vízi út és fa volt az adott birtokon. A pásztorok jószágaik után adóztak, a kézművesek a termékeik után, a földművesek az áradás alapján megállapított és elvárható termés után. A könyveléseket papiruszon vezették az írnokok.

Az áradás minden év júliusában következett be, szeptemberben tetőzött és csak októberre apadt le. Erre az időre magasabb területekre költöztek az emberek. Általában ebben az időszakban sorozták be őket a fáraó piramisépítői közé, vagy a hadseregbe, vagy közmunkásnak.

Majd visszatértek, a földjeiket újból kimérték, égetetlen vályogtéglaházaikat újjáépítették és nekiálltak a vetésnek. A folyó vizét nagy tárolómedencékben eltárolták és csatornákon kivezették a földekre.

Aratás után a leadózott terményeikből főleg kenyeret és sört készítettek.

Ahhoz, hogy ki tudják számítani, mikor jön az áradás, szükségük volt naptárra. A 365 és negyed napos időszámítást úgy oldották meg, hogy minden negyedik évben egy nappal eltolták az évkezdetet.

Huni fáraó idejében a kisebb hadi vállalkozások által kevés rabszolga került az országba, akiket házaknál, illetve a mezőgazdaságban dolgoztattak.

Az ő uralkodása alatt kezdődött meg a mejdúmi piramis építése. Ennek lépcsőközeit kitöltötték. Hozzá közel találtak a régészek egy vörösgránit szoborfejet, ami talán Hunit ábrázolja.

A meidúmi piramis [a kép forrása: https://www.divehardtours.com/egyiptomi-piramisok]

Az ő fia volt Sznofru, aki befejzte apja piramisának építtetését. Apai féltestvérét, I. Hotephereszt vette feleségül és i.e. 2613 – 2589-ig uralkodott. Ő volt a IV. dinasztia első uralkodója. Több fiuk született, akik közül Nofermaat, Kanefré és Hufu neve maradt fenn.

Nem csak a mejdúmi piramis építtetését fejezte be, hanem az ő uralkodása alatt emelték a dahsúri tört falú piramist és a vörös piramist is. Líbiában, Núbiában és Szinájon (Síneai-fsz.) is hadakozott, északon és délen is erődöket építtetett.

A törtfalú piramis [a kép forrása: https://hu.advisor.travel/poi/Tort-falu-piramis-5705]

A vörös piramis [a kép forrása: https://szavazo.hu/szavazas/1751/mindenbol-egy-kicsi-ez-is-az-is]

A kereskedelemről sem feledkezett meg: Számos hajót – tengerjárókat is – építtetett, melyeken Bübloszba papiruszt szállítottak, onnan pedig libanoni cédrust hoztak.

Hotepheresz (a fáraó-feleség) halála után a temetkezési kellékei között voltak bútorai is. Az ő sírjában találták meg a régészek a legrégebbi kanópuszedényeket, így lehet, hogy ő volt az első, akinek belső szerveit a mumifikálás során eltávolították.

A Hotepheresz bútorai leletcsoportban volt többek között egy hordszék aranyból és ébenfából, amit gyékényfonat-mintával díszítettek. A háttámlára a királyné nevét és rangját írták fel.

Hotepheresz hordszéke [a kép forrása: https://www.pinterest.fr/pin/397020523373714330/]

Egy karosszék, szintén fából és aranyból.

Hotepheresz széke [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Hotepheresz_b%C3%BAtorai]

Egy aranylemezzel borított, lejtős faágy. A lábrészénél volt egy támla, hogy a matrac ne csússzon le. A támlát arany háttéren kék és fekete fajanszberakással, virág- és tollmintázattal díszítették. A fej fejtámaszon pihent (nem is olyan régen még a szabadban élő ősök úgy aludtak, hogy könyöklő kezükre támaszkodtak. Így előzték meg, hogy a skorpiók a fülükbe/fejükre másszanak. Valószínűleg ezért volt még meg a szokás a fáraói családban is, hogy nem tették le a fejüket alvárkor.) Az egész ágy baldachin alatt állt, ami szintén megmaradt. A baldachin tartókerete libanoni cédrusból készült, aranylemezes borítással, a függöny természetesen vászonból volt.

Hotepheresz ágya [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81gy]

Hotepheresz hálója, a székkel, ággyal és a baldachin-állvánnyal [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Hotepheresz_b%C3%BAtorai]

Egy fa ékszeres ládika is megmaradt, amit kívül és belül is aranylemezekkel díszítettek és a királyné a bokapereceit tartotta benne. Tetején egy elefántcsont gombbal lehetett kinyitni. A belsejében a két farudat, melyre a bokapereceket lehetett sorakoztatni, négy szitakötő figurát ábrázoló berakással díszítették, melyek anyaga karneol, türkiz és lapis lazuli.

Hotepheresz ékszerei [a kép forrása: http://okorieygiptoklub.network.hu/kepek/oegyiptomi/hotepheresz]

Fennmaradtak még arany- és réz kanalak, tűk, borotvapengék, négyszögletes kések (ezeknek mind a négy oldala éles volt), és kovakő kések. Ez utóbbiak szerepe – mint ősöktől fennmaradt, ősök által használt tárgyaké – már csak rituális lehetett.

Sznofru egyik fia, Nofermaat herceg, aki egyben vezír is volt, maga tervezte meg sírhelyének (medúmi 16-os masztabasír) díszítését. Az ő felesége Itet volt, aki szintén itt nyugszik. A sírhely belsejében a mészkőbe belevésett képeket faragtak, melyeket színes pasztával töltöttek ki. Innen, Itet kápolnájából származik a gyönyörű, „meidúmi ludak” néven ismert kép.