40. Periklész, az "igazi" politikus és néhány görög misztériumkultusz [i.e. 470-460]

PERZSA BIRODALOM

Előzmények: Baktria, a Perzsa Birodalom legkeletibb tartománya volt, kb. a Kaukázusnál. A zend nyelvet beszélhették. Itt élt Zarathusztra is. 

I.e. 469-467 között a görögök teljesen kiűzték a perzsákat Európából. Maga, Xerxész is ott volt a csatában, az Eurümedón-folyó torkolatánál.

Xerxész hazatért és folytatta kicsapongó életét, fölösleges kegyetlenkedéseit. A nép meggyűlölte őt. I.e. 465-ben testőreinek vezére, Artabanosz és egy eunuch; Mithriadész palotaforradalmat robbantott ki és megölték a nagykirályt. Ezt követően a gyanút a király elsőszülött fiára, Dáriuszra terelték. A király második fia, Artakhsaszjá/ Artaxerxész első dühében megölte testvérét és elfoglalta a trónt. Ekkor kb. 35 éves volt. 

Artaxerxész [https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Artakhsaszj%C3%A1_perzsa_kir%C3%A1ly]

 Ő fogadta be országába a az Athénből száműzött Themisztoklészt, annak ellenére, hogy a görög férfinak óriási szerepe volt a perzsák elleni görög győzelemben. 

I.e. 463-ban a Perzsa Birodalom legkeletibb tartományában, Baktriában zendülés tört ki, s ugyanekkor felkelés tört ki Egyiptomban is. A baktriai zendülést Artabanosz satrapa vezette, az egyiptomit pedig Inarosz (III. Pszammetik fáraó fia). Inarosz a líbiaiakkal együtt harcolt és a görögöktől is kért segítséget. Kimón, a Déloszi Szövetség élén eleget tett a segélykérésnek. 

 A egyiptomi-líbiai-görög sereg Memphisznél ostromgyűrűbe zárta a perzsákat, de a várost elfoglalni nem tudták. A perzsa hadvezér Megabyzos volt, (aki egyébként a 480 körüli görögök elleni harcokban is részt vett, s azt követően Szíria satrapája lett).

Megabyzos [https://en.wikipedia.org/wiki/Megabyzus]

 Megabyzos szavát adta, hogy nem fogják bántani Egyiptomban szerzett foglyait. Ennek ellenére Xerxész felesége, Amestris kivégeztette őket. Megabyzos ekkor fellázadt Amestris ellen.

 Később Megabyzos megmentette Artaxerxész nagykirályt egy oroszlántól egy vadászat során. Ugyanezzel azonban megsértette azt a szokásjogot, hogy a vadászat során először a nagykirály ölhet. Ezért száműzték őt. Nem sokkal később magát leprásnak kiadva kért és kapott kegyelmet, hogy visszatérhessen Szúzába.

Artaxerxész uralkodása alatt épült a perszepoliszi palotában a "Százoszlopos csarnok". Valláspolitikáját a tolerancia jellemezte. 

A Szászoszlopos csarnok romjai [https://hu.wikipedia.org/wiki/Perszepolisz]

 A nagykirály pohárnoka egy Nehémiás nevű zsidó volt. Amikor a pohárnok hallott őshazája nehéz helyzetéről, kérelmet nyújtott be a nagykirálynak, hogy hazatérhessen és ő lehessen Júda kormányzója. Az engedélyt meg is kapta. Egy Esdrás nevű másik zsidóval együtt ment vissza Jeruzsálembe, i.e. 460 körül. Artaxerxész azt mondta, hogy Esdrás legyen a felelős népének oktatásáért és a vallási reformért. Nehémiásnak pedig megengedte, hogy Jeruzsálem városfalait felépítse.

JÚDEA (A Perzsa Birodalom része)

Miután a szamaritánusokat elutasították a zsidók, azok igyekeztek megakadályozni a templomépítést és támadásokat intéztek ellenük. Így a jeruzsálemi templomot némi ellenállás közepette építették újjá Nehémiásék.

"legényeimnek csak a fele végezte a munkát, a másik fele dárdával, pajzzsal, íjjal és páncéllal volt fölfegyverkezve. [...] Mindegyik építőnek derekára volt kötve a kardja, úgy építettek. [...] ha kürt hangját halljátok, gyűljetek ide, hozzánk. [...] még a vízhez is mindenki kopjával ment." [Biblia, Nehémiás könyve]

APPENINI-FÉLSZIGET

Előzmények: A Rómától délre lévő terület, ahol volscusok éltek, egyben etruszk kalózok lakóhelye volt ezekben az időkben. Korábban Tarquinius Superbus (akit később száműztek Rómából, mert Tarquinius volt és ekkor Kümében telepedett le) bevonta a terület lakosait a latin szövetségbe. De később azok kiváltak belőle és inkább a velük együtt élő volscusokhoz pártoltak.

I.e. 468-ban a rómaiak meghódították a tőlük délre levő területet. Egy évvel később megalapították Antium latin coloniát. 

I.e. 461-ben Lucius Quinctius Cincinattus fiát, Caeso Quinctiust bíróság elé állították, mert egy vitában tettlegességig ment. Úgy tűnt, hogy el fogják ítélni, de az éjszaka leple alatt az etruszkokhoz menekült. 

I.e. 460-ban fellázadt rabszolgák elfoglalták a Capitoliumot és az ellenük folytatott küzdelemben elesett az aktuális consul, Publius Valerius Publicola. Helyére a patríciusok támogatásával Cincinattust választották meg. 

Cinncinatus [https://www.worldhistory.org/Cincinnatus/]

SZICÍLIA

Szürakuszaiban i.e. 467-ben Thraszibülosz demokráciát vezetett be. A város tovább terjeszkedett a szigeten. 

Akragasz uralkodója, Teron után fia, Thraszidéusz lett, majd az ő bukása után Akragasz demokratikus városállammá alakult. Az Athén és Szürakuszai közötti ellenségeskedésben semleges maradt.

Akragaszi romok [https://hu.wikipedia.org/wiki/Agrigento_r%C3%A9g%C3%A9szeti_lel%C5%91helyei]

BALKÁN-FÉLSZIGET

Előzmények: Miltiádész i.e. 499-ben csatlakozott a Perzsa Birodalom elleni ión felkeléshez. Majd i.e. 490-ben, a marathoni csatában a 10 sztratégosz egyike volt, sőt ő lett az ellenállás vezére, a stratégia kitalálója - az, aki dicsőségével kivívta Themisztoklész (aki a tengeri flotta felszerelését propagálta a második nagy perzsa támadás előtt) irigylését. Majd a perzsák mellett kiálló görög szigetek elleni bosszúhadjáratával felsült, és súlyos lábsérülésébe belehalt. 

Argosz az i.e. VII. század óta a Peloponésszoszi-félsziget vezető városállama volt, egészen Spárta megerősödéséig

 Miután Spárta meghódította Messzinát és annak lakosait rabszolgasorba taszította (ők voltak a helóták),a város szövetségeseket keresett ahhoz, hogy megakadályozza, hogy a helóták külső segítséget kapjanak. Maguk a spártaiak viszont gyakran segítettek más városoknak azok türannoszai, uralkodói ellen. Spárta legnagyobb ellenfele a Peloponésszoszi-félszigeten Argosz volt. A félszigeten minden városnak végül döntenie kellett, hogy Spárta vagy Argosz mellett áll. A Spárta által vezetett szövetséget akkoriban "Spárta és szövetségesei"-nek nevezték, csak utólag nevezzük Peloponésszoszi Szövetségnek.

Aigina szigetén dórok éltek és hajózással és kereskedelemmel foglalkoztak. I.e. 492 körül behódoltak Dareiosz perzsa nagykirálynak. 

Korinthoszt is dórok lakták (ők is szerepet vállaltak a perzsák elleni háborúban).

I.e. 470 körül athéni megrendelésre Pheidiasz elkészítette a marathóni győzelem emlékére emelt szoborcsoportját, melynek központi alakja Miltiádész, s melyet Delphoiban állítottak fel.

 Ő alkotta az athéni Akropoliszon felállított, 9 m magas Promakhosz Athéna szobrot is.

Promakhosz Athéna [https://en.wikipedia.org/wiki/Athena_Promachos]

I.e. 469-ben Kimón újabb nagy győzelmet aratott a perzsák fölött az Eurümédón-folyó torkolatánál. Ezzel megerősítette a Déloszi Szövetség helyzetét a béketárgyalások előtt. 

I.e. 468 után a makedón Alexandrosz mükénéi menekülteket fogadott be és két várost alapított, melyekkel igyekezett a hellénekhez való tartozását kifejezni. Ez a két város Hérakleion és Dion volt.

 Szophoklész ebben az évben aratta első drámaírói győzelmét, Aiszkülosszal szemben, Triptolemosz c. tragédiájával.

Szophoklész [https://www.lira.hu/hu/szerzo/szophoklesz]

 I.e. 464-ben súlyos földrengés pusztított Lakedaimónban. A helóták életében ez egy "utolsó csepp" lehetett, mert ezt követően fellázadtak Spárta ellen. A spártaiak annyira megszorultak, hogy Athéntól kértek segítséget. 

Periklész (már 42 éves felnőttként) már vezető szerepben volt Athénban. Mellette szintén meghatározó politikusok voltak Kimón, Ephialtész és Ariszteidész. Kimón és Ariszteidész határozottan az arisztokratákat képviselték, Ariszteidész hozta létre a Déloszi Szövetséget, folytatni akarták a perzsa-ellenes harcot és fenn akarták tartani a jó viszonyt Spártával. Hogy szembehelyezkedjenek velük, Periklész és Ephialtész a demokrata-oldalt választotta (noha Periklész maga is arisztokrata-származású volt és korábban antidemokratikus nézeteket vallott). A Spártával való szövetséget idejétmúltnak tartották és el akartak tőle szakadni.

Amikor a helótalázadás miatt a spártaiak segítséget kértek Athéntól, Periklész és Ephialtész minden erejével azon volt, hogy elutasítsák a kérést. 

I.e. 463-ban Kimónt azzal vádolták, hogy megvesztegette az ellenség, a makedón király, I. Alexandrosz. A Kimón elleni perben Periklész ügyészi szerepet vállalt. (Kb. 30 évvel korábban ugyanezzel vádolta Periklész apja (Xanthipposz) Kimón apját (Militádészt). Miltiádészt akkor börtönbe zárták és hatalmas pénzbüntetésre ítélték. Miltiádész a börtönben pár nap után belehalt háborús sebesülésébe, pénzbütetését Kimón fizette meg.) Ebben a perben Kimónt felmentették, s az ítélet még tovább növelte népszerűségét és tekintélyét.

 Kimón ekkor felajánlotta, hogy saját vezérletével visz 4000 nehéz fegyverzetű katonát Spárta megsegítésére és el is indultak. Ez a 4000 fő azonban a tehetősebb athéni polgárok közül került ki, ezért távollétükben megerősödött a szabad születésű, szegényebbekből álló demokrata szárnya a népgyűlésnek.

Kimón serege azonban Spártánál olyannyira eredménytelen volt, hogy a spártaiak azzal vádolták, hogy összejátszik a helótákkal és sértő módon inkább hazaküldték őt és seregét.

Ezt kihasználva Periklésznek sikerült a közhangulatot Kimón ellen fordítania és elérték, hogy i.e. 461-ben Kimónt cserépszavazással száműzzék Athénból 10 évre (Spárta-barátság miatt).

Ugyanebben az évben Ephialtész gyilkosság áldozata lett. Így a politikai vezetés egyedül Periklész kezébe került.

 Periklész folytatta a populista politikát, pl. lehetővé tette a szegények ingyenes színház-látogatását.

I.e. 461-ben az athéniak szövetségre léptek Spárta ős-ellenségével, Argosszal. Az addig a Peloponoésszoszi (spártai) Szövetséghez tartozó Megara is kilépett és átlépett a Déloszi (athéni) Szövetségbe. 

I.e. 460-ban kitört az első peloponésszoszi háború. Az argosziak athéni segítséggel győztek Spárta fölött. Az athéniak blokád alá vették Aigina szigetét, s vereséget mértek az azt felmenteni igyekvő Korinthoszra. 

Kimón [https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Kimon.jpg]

Periklész [https://hu.pinterest.com/pin/366410119666010268/]

 Az egyik ókori görög vallás az Adonisz misztérium-kultusz volt. Az elnevezés a sémi "adon" = "úr" szóból származott. Ez a meghaló és feltámadó isten állt a misztérium középpontjában. A görög mítosz szerint Adonisznak az év egyik részét a nevelőanyjánál, Perszephonénál kell töltenie, az alvilágban, egyharmadát pedig szeretőjénél, Aphroditénál a földön. A harmadik harmadról szabadon dönthetett és Aphroditét választotta. A nyári hérics az ő véréből származik. Mint mítoszából is látszik, ő egy termékenységisten; télen az alvilágban tartózkodik, a vegetációs időszakban pedig a földön. Ősszel gyászszertartásokkal, tavasszal örömünnepekkel emlékeztek meg róla. Adoniszkertecskékkel tisztelték (ezek agyagedényekbe ültetett, gyorsan kivirágzó és gyorsan elvirágzó növények közé kis Adonisz-képmásokat helyeztek).

nyári hérics (Adonis aestivalis) [https://hu.museum-digital.org/object/908968]

 Ekkortájt alakult ki az orphikus misztériumkultusz, melynek főistene Dionüszosz. A kultusz Orpheusz és Eurüdiké legendáján alapult. Orpheusz egy meghaló és feltámadó isten. A beavatottak végső célja az volt, hogy megszabaduljanak a lélekvándorlás körforgásából, tisztaság, lemondás, erkölcsös élet és mértékletesség által. A kultusz követőinek sírjában, aranytáblácskákat találtak (halott-útleveleket), melyek segítséget nyújtottak, hogy a halott kiismerje magát az alvilágban, illetve a lélek kívánalmai voltak rajta azt illetően, hogy hogyan fogadják őt odaát. [Nagy valláskalauz]

orfikus aranylemezke [https://okorportal.hu/wp-content/uploads/2019/12/2018_2_egyed.pdf]

 A szamothrakéi misztériumkultuszban a tengerhajózás patrónusait tisztelték. A beavatottak bíborszín vállszalagot kaptak, ami ellenállóvá tette őket a viharokkal szemben és mágnesvasból való gyűrűt, ami az istenekkel való állandó kontaktus szimbóluma volt. A fallikus szobrok és a háromszögű női jelképek tanúsága szerint a vallás a termékenység és az újjászületés kérdéseivel foglalkozott. [Nagy valláskalauz]

 Az eleusziszi misztériumkultusz is századokra nyúlt már vissza ekkoriban. A kultusz szertartásait csak a beavatottak tarthatták, de bárki részt vehetett rajtuk, aki nem követett el gyilkosságot. Az ünnepség kezdetén Athénnál rituálisan megfürödtek a tengerben, majd Eleusziszba vonultak és ott, egy fáklyákkal megvilágított csarnokban szavaltak, előadásokat rendeztek, drámákat mutattak be. A kultusz középpontjában két istennő állt; Démétér, a bő gabonatermés istennője, és ennek lánya, Perszephoné, akit Hádész elragadott, ezért az évnek csak kétharmad részét tölthette a földön. Visszatérése a tavaszt jelenti. Fennmaradt egy legenda a perzsa háborúk idejéből, miszerint akkor sem maradtak el a misztériumjátékok, amikor Athént és Eleusziszt is kiürítették. Csak ekkor az istenek maguk adták elő. Állítólag perzsa kémek látták, amint porfelhő szállt fel és hallották az Eleuszisz felé igyekvő isteni vendégek kiáltásait. Ugyan ezen a napon történt, hogy a perzsák vereséget szenvedtek a szalamiszi csatában. [Misztikus történetek gyűjteménye]

Egy fogadalmi emléktábla az eleusziszi misztériumokat ábrázoló jelenettel [https://www.researchgate.net/profile/Ede-Frecska/publication/260552940_The_Eleusinian_mysteries_Az_eleusziszi_miszteriumok/links/0deec5318a44e5b153000000/The-Eleusinian-mysteries-Az-eleusziszi-miszteriumok.pdf]

MAKEDÓNIA

Makedónia területén az athéniak számára értékesnek tűnt Amphipolisz /Enneahodoi városa, ahol trákok éltek. I.e. 464-ben megpróbálták megvetni a lábukat ott, de a trák edonok törzse legyőzte őket és a telepeseket (10.000 athénit) lemészárolták. 

Amphibolis városfalának és hídjának maradványai [https://hu.wikipedia.org/wiki/Amphipolisz]

ÍR-SZIGET

I.e. 463-ban Connla Cáem (a Szép) lépett a trónra, a kettővel korábbi királynak a fia, ismét királygyilkosság által.

KÍNA

A Csou-dinasztiában i.e. 469-ig Jüan Vang uralkodott, majd i.e. 468-tól Csen-ting Vang.

39. A Perzsa Birodalom napja hanyatlani kezd [i.e. 480-470]

PERZSA BIRODALOM

 Előzmények: Xerxész folytatta apja bosszú-hadjáratát a balkáni görögök ellen, de végül vereséget szenvedett. 

 A perzsa nagykirály, Khsajársá utolsó éveit leginkább az élvezetek hajszolása töltötte ki. Oktalan kicsapongásai és fölösleges kegyetlenkedései gyűlöletessé tették őt népe előtt. 

 Perszepoliszban még folytak fényűző építkezések, még útjára indult egy Afrikát megkerülő hajós expedíció, de a Birodalom már romlott. 

BALKÁN-FÉLSZIGET

Előzmények: A görögök - összefogásuknak, ravaszságuknak és kitartásuknak köszönhetően - óriási győzelmet arattak a perzsák fölött. A 10 éve fenyegető perzsa veszélyt végre elhárították.

 I.e. 480-ban már létezett a Boiótiai Szövetség, aminek Thébai volt a vezetője. Mivel a görög-perzsa háborúkban Thébai a perzsa oldalra került, a szövetség is perzsa oldalon harcolt. Boiótia területére a trójai háború után érkeztek görögök, de trákok és föníciaiak is éltek a régióban. Szövetségük szimbóluma a két oldalán bemélyedő pajzs volt.

 A plataiai csata után Ariszteidész (aki a thermopülai csatát megelőzően a szárazföldi hadsereg fejlesztése mellett állt ki az athéni politikában, s ekkor már kb. 60 éves volt) felkarolta Kimónt (aki a marathoni hős, Miltiádész fia volt, aki apja halála után annak büntetését megfizette, aki részt vett a thermopülai csatában és mostanra kb. 30 éves volt. Amikor a görög szigeteket szabadította fel a perzsa hatalom alól, a hadizsákmányokból és hadifoglyokért kapott váltságdíjakból szépen meggazdagodott), de nem önzetlenül, hanem hogy nagyobb ereje legyen politikai ellenfelével, Themisztoklésszel (aki a thermopülai csatát megelőzően a hajóflotta fejlesztését propagálta, aki kitalálta a thermopülai csata stratégiáját és aki mostanra 45 éves volt) szemben. 

 Ebben az évben a 20 éves Pheidiaszt már a szobrászat elismert mestereként tartották számon, Athénban több megrendelést kapott. Kezdetben festéssel is próbálkozott. Jelentős pl. a marathoni győzelem c. szoborcsoportja, melynek központi alakja Miltiádész. Ezt Delphoiban helyezték el. Szintén ő alkotta az athéni Akropolisz Parthenónjába a 9 m magas Pallasz Athéné szobrot, melynek sisakját a hajósok is láthatták a tengerről. 

Pheidiasz [https://hu.wikipedia.org/wiki/Pheidiasz]

Pheidiasz elefántcsontból és aranyból készült Athéné-szobra [https://hu.wikipedia.org/wiki/Pheidiasz]

 Egy még nem egészen 200 éves, trák-görög lakosságú városban, Abdérában megszületett Prótagorasz, leendő szofista gondolkodó. 

Abdéra először görög gyarmatvárosként létesült, majd elpusztult, majd a perzsák elől menekülő (a kis-ázsiai Theoszból érkezett) görögök alapították újra. A görög-perzsa háborúk során Xerxésznek volt bázisa. A városlakók korlátoltsága és meggondolatlansága közmondásos volt abban az időben.

Abdéra és Theosz [https://hu.wikipedia.org/wiki/Abd%C3%A9ra]

 Mivel a Boiótiai Szövetség perzsa oldalon harcolt a görög-perzsa háborúkban, i.e. 479-ben, a plataiai csata után a győztes görög városállamok feloszlatták.

 Miután Athént újjáépítették és falait megerősítették és Themisztoklész és Ariszteidész elsimította nézeteltéréseit, Themisztoklész  (49 éves) mégis elvesztette az emberek bizalmát - arroganciája miatt. I.e. 476-ban száműzte őt a város. Ekkor Argoszba ment, de közben a spártaiak is megvádolták - a perzsákkal való összeesküvéssel. Ekkor Kerkirára menekült, majd Makedóniába (ahol Alexandrosz segített neki) s végül Kis-Ázsiába. Athénban maradt vagyonát elkobozták, noha barátai megmentették annak egy részét a számára. 

Egy Themisztoklészt kiszavazó cserépdarab [https://hu.wikipedia.org/wiki/Themisztokl%C3%A9sz]

 Themisztoklész után az athéni flotta főparancsnoka Xanthipposz lett, majd hamarosan Athén arkhónja is ő lett (41 éves ekkor, fia, Periklész pedig 16).

 A Földközi-tenger térségében a görögök-lakta szigetek közül már csak Ciprus volt perzsa uralom alatt. De i.e. 478-ban a görög flotta több várost megszerzett ott is. Ezek a városok valamilyen szinten megpróbálták átvenni a demokrácia intézményeit is. 

 Sziküon hadai a mükaléi csatában rendkívüli hősiességről tettek tanúbizonyságot. Athén egyre nyomasztóbb fölénye a Déloszi Szövetségben őket is zavarta.

Sziküón a Peloponésszoszi-fsz. északi részén egy pár száz éves, ión, majd dór város volt.

 I.e. 478-ban az athéni flotta elfoglalta Büzantiont.

Két évszázaddal korábban még Megara alias Attika Korinthoszhoz tartozó terület volt. Amikor i.e. 667-ben a helyiek kivívták függetlenségüket, akkor alapították meg Büzantiont (amit Büzasz királyról neveztek el) és Khalkédónt is.

 A ciprusi és a büzantioni csatákat is Pauszaniasz, spártai hadvezér vezette (aki Leónidasz kiskorú fia fölött régenskedett Spártában).

 Azonban elkezdett terjedni egy pletyka (valószínűleg az athéni arkhón, Ariszteidész által), miszerint Pauszaniasz titokban megegyezett Artabanosszal (a perzsa nagykirály, Xerxész testőr-parancsnokával).

Amikor megfelelő helyekre elért a pletyka, Pauszaniaszt visszahívták Spártába és pert indítottak ellene, árulás vádjával. Ártatlansága tisztázódott, de ez volt az a pont, amelyen azt mondta, hogy Spárta nem vesz tovább részt Athén háborúiban. Lemondott a régensségről és Bizantiumba ment.

 A spártai II. Leótükidasz (13 éves volt ekkor) azt a javaslatot tette a görög szövetségnek, hogy a kis-ázsiai görögöket telepítsék át a Balkán-félszigetre, mert csak így lehet őket tartósan felszabadítani  a perzsa uralom alól. Az athéni Xanthipposznak azonban ez nem tetszett. A kis-ázsiai ión városok Athén gyarmatai voltak, így ő ott helyben akarta megvédeni őket. Spárta kiszállt a Déloszi Szövetségből, Athén pedig átvette annak vezetését. A tagok megegyeztek abban, hogy a szövetségben való részvétel nem csak katonákban megoldható, hanem hajó- vagy pénzbeli hozzájárulással is. 

 A 10 éven át tartó perzsa háborúk során az athéniak úgy tűnik, hogy "nyitott szemmel jártak", ugyanis most sokat átvettek a perzsák birodalom-irányító módszereiből. Ilyen volt a közös háborúhoz való pénzbeli hozzájárulás lehetősége a szövetségesek részéről, valamint az is, hogy az athéniak minden szövetséges városba "megfigyelőket" küldtek, akiknek az volt a dolguk, hogy megelőzzék a felkeléseket, számon tartsák a hozzájárulásokat és kivizsgálják és jelentsék az Athénra leselkedő veszélyeket. 

I.e. 474-ben a szicíliai szürakuszai városának királya, I. Hierón segítséget küldött az Appenini-félszigetre az ottani görög gyarmatvárosnak, Kümének, hogy azok leverhessék az etruszkok lázadását. Elsöprő vereséget mértek rájuk. 

A következő évben  I. Hierón hírét vette Aiszkhülosznak, aki nem csak a perzsák elleni harcokban tüntette ki magát (pl. a mükaléi csatában), hanem a drámaírásban is (a "Perzsák" című darabja elég híres lett). Úgy döntött, hogy meghívja magához. 

 A már 52 éves Aiszkhülosz oda is utazott, s a frissen megalapított Aitné városát az "Aitnei nők" c. munkájával köszöntötte.

  Pauszaniasz (akit az athéni Ariszteidész megvádolt azzal, hogy szövetkezett a perzsa nagy király testőrével, s aki emiatt lemondott régensségéről és Büzantionba ment), most,  i.e. 471-ben visszatért Spártába. Azonban az athéni Kimón (akit Ariszteidész felkarolt) elűzte őt a hadsereg éléről. Kimón lett a fővezér.

 Aiszkhülosz, aki már visszatért Szicíliáról, i.e. 471-ben ismét visszautazott oda, hogy jelen legyen, amikor betanítják és bemutatják ott is a "Perzsák" című művét Szürakuszaiban.

 I.e. 470-ben, Athénban egy középosztálybeli családban, egy szobrász apától és egy bábaasszony anyától megszületett Szókratész, leendő filozófus.

 A század folyamán a delphoi papság hűsége ingadozott a perzsák és a görögök, illetve a görög városállamok között. Ez pedig csökkentette a tekintélyüket. A papok perzsa-barátsága ellenére Xerxész egy alkalommal kiraboltatta a jóshelyet. 

SZICÍLIA ÉS KARTHÁGÓ

I.e. 478-ban a Földközi-tenger térségében teljes napfogyatkozás volt. Legjobban a Szicíliáról és Karthágóból látszott, valamint Krétáról és a Gibraltári-szoros területéről.

Ebben az évben meghalt Gelón, Szürakuszai türannosza. Státuszát ezután testvére, Hieron örökölte.

I. Hieron [https://cs.wikipedia.org/wiki/Hier%C3%B3n_I.]

Szürakuszai-i romok 

I.e. 474-ben Hieron a küméi flottával összefogva legyőzte az egyesült etruszk-karthágói flottát, a küméi csatában. Ezzel átvették a hatalmat Korzika és Elba szigete és a Földközi-tenger nyugati medencéjének hajózása fölött is.

I.e. 473-ban Hieron meghívta a híres athéni drámaírót, Aiszkhüloszt magához.

I.e. 471-ben bemutatták Aiszkhülosz "Perzsák" c. drámáját, ami a perzsák elleni görög győzelemről szólt.

Gelón [https://cs.wikipedia.org/wiki/Gel%C3%B3n]

KORZIKA

Előzmények: A főníciai és az etruszk hódítók után érkeztek a görög telepesek, főleg phókisziak. Ez nem tetszett a tengeri kereskedelmet uraló karthagóiaknak. A karthagóiak az etruszkokkal kötöttek szövetséget. A szigetet sikerült visszavonniuk karthagói fennhatóság alá.

Az i.e. 747-es küméi csata után (ami az Appenini-fsz.-en zajlott le) egy rövid időre Korzika küméi-szürakuszai-i - azaz görög befolyás alá került, de ez rövid ideig tartott. Hamarosan ismét a karthagói befolyás lett erősebb.

MAKEDÓNIA

Előzmények: I. Alexandrosz makedón király úgy forgatta a lapjait, hogy a görögök is és a perzsák is a barátjuknak higgye, s eközben a saját országa és népe a legkevesebb veszteséggel vészelje át a népek egymásnak feszülését.

 Miután a perzsák veszítettek a görögökkel szemben, Alexandrosz a perzsák ellen fordult és területeket hódított el tőlük. Ezzel azonban a szintén terjeszkedő Déloszi Szövetség érdekeivel került szembe. 

 A görögöknél hazaárulónak kikiáltott, Makedóniába menekülő Themisztoklésznek először ő nyújtott segítséget nyújtott.

TRÁKIA

Xerxész visszavonulása után a trákok visszanyerték függetlenségüket.

APPENNINI-FÉLSZIGET

Előzmények: Cumae (Kümé) egy görög gyarmat volt a félsziget D-Ny-i részén. Majd az innen származó telepesek alapítottak kolóniákat Szicílián. Az i.e. VI. századra a félszigeten Kümé a vidék legbefolyásosabb városa lett. Ez természetesen nem tetszett az őshonos etruszkoknak, akik, a többi őslakos néppel együtt fel is lázadtak ellenük. Azonban a küméiek leverték őket. 

A küméi flotta i.e. 474-ben összefogott a szürakuszaiakkal és elsöprő vereséget mért az etruszkokra. Ez a veszteség nagy (negatív) hatással volt a tengerparti etruszkok teljes kultúrájára, a Pó-vidéken élő etruszkok települései azonban fejlődésnek indultak. 

ÍR-SZIGET

Irereo Fáthach, a Bölcs, i.e. 474-ig uralkodott. Ekkor őt Fer Corb, a hárommal korábbi király fia váltotta, ismét királygyilkosság által. 

BRIT-SZIGET

I.e. 482-ben, az öt király háborújának idején. Pinner Loegria szerezte meg a trónt a Cornwalli-háztól. De uralma nem terjedt ki a teljes királyság területére.

NYUGAT-EURÓPA

Dél-Nyugat-Európától a Kárpát-medencéig kelták népesítették be Európát. Sőt megjelentek Egyiptomban, a fáraó testőreiként is! A Kárpát-medencében továbbépítették a korábbi népek által megkezdett földvárakat és utakat is építettek, kereskedelmi és katonai céllal. Mindeközben keveredtek a helyi népekkel

A szárazföldi kelták főistene Taranisra volt, aki egy időjárásisten volt ("menydörgető"). Cernunnos volt az élőlények ura, akit szarvasaganccsal ábrázoltak és termékenységisten volt. Tisztelték még Belenust, a fényistent, és feleségét, Belisamát, a tűz-istennőt. A lovakat, szarvasokat, medvéket, bikákat és varjakat szentnek tekintették. Kultuszuk nagy jelentőséget tulajdonított a tölgyfának és a tiszafának. Papjaik a druidák voltak, akik fehér ruhát viseltek és feladataik közé tartozott, hogy holdas éjszakákon aranysarlóval gyűjtsenek tölgyfákról fagyöngyöt. Női papság is volt (driadok), ők inkább a látomásokkal foglalkoztak. [Nagy valláskalauz]

Taranis [https://it.wikipedia.org/wiki/Taranis]

Cernunnos [https://en.wikipedia.org/wiki/Cernunnos]

KÁRPÁT-MEDENCE

A Dunántúlon illír-pannon törzsek éltek, az Alföldön szkíták, Erdélyben dákok.

A szkíták vallásában a legfőbb isten az égisten, Papaiosz volt, akinek felesége, Api a földistennő volt. A napisten, Oisztoszürosz, a holdistennő, Argimpasza. A fejedelmeket kurgánokba (halomsírok alá, fakamrákba) temették. Ilyenkor feleségeit, kíséretét és lovait is megölték és eltemették a fejedelemmel együtt. Az isteneknek többnyire lovakat áldoztak. A hadistent egy vaskard szimbolizálta. A sámánt, ha a jóslata nem vált be, megölték. [Nagy valláskalauz]

Argimpasza [https://hu.pinterest.com/pin/418623727863493691/]

Papaiosz [https://paganimagevault.tumblr.com/post/697785050582941696/scythian-god-papaios-by-unknown-artist-papaios]

KÍNA

Előzmények: I.e. 495 körül Konfúciuszt száműzték, politikai belviszályok miatt. Ekkor fejedelemségről fejedelemségre vándorolt tanítványaival.

I.e. 482-ben, 68 évesen Konfúciusz hazatérhetett. Ekkor már számos tanítványa volt. Életében nem írt le semmit, csak szóban tanított. Két saját gyermeke volt és az unokahúgát is ő nevelte. 3 évvel később, i.e. 479-ben meghalt.

Konfúciusz [https://tudomanyplaza.hu/egy-vervonalhoz-tartoznak-konfuciusz-utodok/]

 I.e. 470-ben megszületett Mo Ti, leendő filozófus, aki gyermekként klasszikus szövegeken alapuló oktatásban részesül majd. 

JAPÁN

I.e. 476-ra datálják, hogy Itoku császárt Kósó követte a trónon. 

38. Újra összecsap a Perzsa Birodalom és Hellász, itt-ott szerephez jutnak a nők [i.e. 490-480]

PERZSA BIRODALOM

Előzmények: A század elején a kis-ázsiai görög városállamok föllázadtak a perzsa uralom ellen. Segítséget kértek - és kaptak - a balkáni görögöktől. A perzsa uralkodó, Dárajavusz/Dareiosz/Dáriusz leverte a lázadást, majd bosszút fogadott a balkáni görögök ellen. Így jutottak el a marathoni csatáig, amelyben a perzsák nagy vereséget szenvedtek. 

 I.e. 486-ban Dárajavus/Dareiosz/Dáriusz már újra meg akart indulni a balkáni görögök ellen, de ekkor Egyiptom (ami szintén a Perzsa Birodalom része volt) fellázadt, s a perzsáknak el kellett halasztaniuk a görögök elleni támadást. Ebben az évben Dárajavus/Dareiosz/Dáriusz 63 évesen meghalt. Holttestét bebalzsamozták, majd sziklából kivágott, gazdagon díszített síremlékben helyezték el. A Dáriusz kincsére utaló mondásaink őróla szólnak, hiszen uralkodása során hatalmas vagyont halmozott föl, egységes (ezáltal megbízható és könnyen használható) pénzérméinek és a beszedett adóknak köszönhetően. (Száz szobás kincstárának romja - és palotájáé - ma Iránban látható, Taht-e Dzsamsid - görög nevén Perszepolisz - romvárosban). Szúza városát is nagyvárossá fejlesztette, annak ősi várához arannyal díszített márványpalotát építtetett. Ez volt az uralkodó téli fővárosa, s egyben kedvenc rezidenciája. A város kereskedelmi központ lett uralkodási ideje alatt. 

 Fia, I. Khsajársá, görög nevén Xerxész, héber nevén Ahasvérós lépett a trónra, 32 évesen. 

[http://tortenelemcikkek.hu/node/131]

Dárajavusz perzsa nagykirály [https://vk.com/wall315635664_7622]

A domborművet és a feliratot maga Dáriusz király készíttette, egy lázadás leverése után. Három nyelven készült a felirat; óperzsa, elámi és akkád nyelveken. 

Taht-e Dzsamsid alias Perszepolisz [https://www.otptravel.hu/inspiraciok/iran-Perszepolisz-a-perzsak-varosa]

Ilyen lehetett a város elrendezése a maga korában [https://backpacking.blog.hu/2013/12/29/perszepolisz]

Ilyenek lehettek a város színei [https://hu.wikipedia.org/wiki/Perszepolisz#/media/F%C3%A1jl:Persepolis_T_Chipiez.jpg]

Khsajársá leverte az egyiptomi felkelést, majd megszilárdította hatalmát Babilóniában is. 

Az uralkodó palotájába és magánéletébe Eszter könyve révén kaphatunk betekintést: "Amikor Ahasvérós király Súsán [Szúza] várában királyi trónján ült [...] lakomát rendezett összes vezető emberének és tisztviselőjének. [...] Fehér vászon- és kék bíbor gyapjúszőttesek voltak fehér gyapjú- és bíborkötelekkel és ezüstkarikákkal márványoszlopokhoz erősítve. Arany- és ezüstkerevetek voltak az alabástrom-, márvány-, gyöngyház- és sötét márványkövezeten. Aranyedényekből ittak [...] A hetedik napon a királynak jó kedve támadt a bortól és megparancsolta, [...] hogy vezessék be Vasti királynét a király elé királyi koronával a fején. Meg akarta mutatni a népnek és a vezető embereknek, hogy milyen szép. [...] De Vasti királyné nem volt hajlandó bemenni [...] Ezen nagyon fölháborodott a király, és forrt benne a harag. Megkérdezte a [...] bölcseket [...] mit kell tenni a törvény szerint Vasti királynéval, mivel nem teljesítette [...] parancsát. [...] Nemcsak a király ellen vétett Vasti királyné, hanem Ahasvérós király minden tartományának összes vezető embere és egész népe ellen is. Mert a királyné tettének a híre eljut majd minden asszonyhoz és ők is megvetik férjüket. [...] A királynő tettének hallatára így fognak majd beszélni az előkelő perzsa és méd asszonyok a király összes vezető emberével és lesz bőven megvetés és fölháborodás. [...] jegyezzék azt föl a perzsák és médek megmásíthatatlan törvényei közé, hogy Vasti nem jelenhet meg többé Ahasvérós király színe előtt; királynői méltóságát pedig adja át a király másnak, nála jobbnak. Ha kihirdetik a király rendeletét [...] akkor minden asszony, a legnagyobb és a legkisebb rangú is megadja majd férjének a tiszteletet."

 Kiadták a parancsot, hogy "gyűjtsenek össze minden szép termetű szűz leányt Súsán várába, az asszonyok palotájába. [...] Volt Súsán várában egy Mordokaj nevű zsidó ember. [...] Jeruzsálemből vitték fogságba [...] amikor Nabukodnozor, Babilónia királya fogságba vitte őket. Ő gyámja volt Hadasszának, azaz Eszternek [...] Amikor kihirdették a király parancsát [...] Eszter is bekerült a királyi palotába. [...] Egy-egy leányra akkor került sor, hogy bemenjen Ahasvérós királyhoz, ha letelt a nők számára előírt tizenkét hónap, mert ennyi ideig tartott a szépítésük. Hat hónapig mirhaolajjal szépítették őket, hat hónapig pedig balzsamokkal és más női szépítőszerekkel. Így ment be a leány a királyhoz. [...] Este bement, reggel pedig átment az asszonyok másik palotájába. [...] Többé nem mehetett a királyhoz, csak ha megkedvelte a király és név szerint hívták. [...] a király minden nőnél jobban megszerette Esztert  [...] és királynévá tette Vasti helyett." 

 Eszter révén Mordokaj is megfordult a királyi udvarban, s így lehetősége nyílt leleplezni egy király elleni összeesküvést, amit két háremőr fontolgatott. Ezeket felakasztották, s az eseményt feljegyezték a Történetek Könyvébe.

 Volt a perzsa nagykirálynak egy bizalmas embere az udvarban, Hámán. Ő előtte - királyi parancsra - minden udvari ember térdet hajtott, kivéve Eszter gyámját, Mordokajt. Ő ugyanis vallási okból nem tehette meg ezt. "Hámánt elöntötte a méreg. De kevésnek tartotta, hogy csak Mordokajra emeljen kezet [...] arra törekedett [...], hogy Mordokajjal együtt minden zsidót kipusztítson Ahasvérós egész birodalmából. [...] Meggyőzte a királyt, hogy adjon ki parancsot, hogy egy adott napon a birodalomban mindenhol meg kell ölni minden zsidót."

 Amikor Mordokaj erről tudomást szerzett, megkérte Esztert, hogy járjon közben népük érdekében a királynál. Ez nem volt olyan egyszerű, mert Eszter sem mehetett be a királyhoz hívatlanul (halálbüntetés terhe mellett). (A nagykirályok komolyan vették magukat, nem olyan régen például, még Dáriusz idejében több nemesember füleit és orrát levágták, mert akkor akartak bemenni a királyhoz, amikor az már lefeküdt...) Márpedig Esztert mostanra már egy hónapja nem hívta magához a király. A dolog fontosságát felmérve Eszter mégis kockáztatott. A király jóindulattal fogadta őt. Eszter ekkor lakomára invitálta, Hámánnal együtt. Hámán már nagyon szeretett volna bosszút állni Mordokájon, ezért egy akasztófát is előre csináltatott.

 "Azon az éjszakán kerülte az álom a királyt. Ezért megparancsolta, hogy hozzák elő a nevezetes Történetek Könyvét, és olvassanak föl belőle [...] És rátaláltak arra a följegyzésre, hogyan jelentette föl Mordokaj" a két, összeesküvést tervező háremőrt és mentette meg a király életét. A király ekkor megkérdezte, hogyan jutalmazták Mordokajt, s amikor meghallotta, hogy sehogyan, akkor elhatározta, hogy ezt pótolni fogja. Bizalmasát, Hámánt kérdezte meg arról, hogy miként jutalmazna egy ilyen embert. Hámán arra gondolt, hogy ő az, akit a király meg akar jutalmazni, és elő is állt szebbnél szebb ötletekkel. Ekkor a király éppen őt, Hámánt bízta meg azzal, hogy saját ötletei alapján tüntesse ki Mordokájt. Hámán kénytelen volt engedelmeskedni. 

 Eszter újabb lakomára hívta a királyt és Hámánt. Amikor a király megkérdezte Esztertől, hogy mit kíván, Eszter elmondta, hogy egész népét fenyegeti valaki, majd elmondta, hogy Hámán az a valaki. A király ekkor dühösen kiment a palota kertjébe, Hámán pedig könyörögni kezdett Eszternek. Ez a könyörgés azzal járt, hogy ráborult Eszterre, s a király ezt látta meg, amikor visszalépett a borozó helyiségbe: "Még erőszakot is akar elkövetni a királynén itt nálam a palotában?!" Hámánt ekkor azonnal fölakasztották a saját maga által állíttatott akasztófára. 

 Ahasvérós/Khsajársá korábbi parancsát (a zsidók ellenit) törvény szerint nem tudta visszavonni. Ezért "Mordokaj parancsa szerint írtak [...] a tartományok vezetőinek Indiától Etiópiáig [...] minden egyes tartománynak a saját írásmódja szerint, és minden egyes népnek a maga nyelvén [...] Ahasvérós király nevében [...] megengedte a király, hogy az egyes városokban lakó zsidók összegyűljenek életük védelmére, sőt hogy elpusztíthassák [...] velük szemben ellenséges erőit. [...] Akkor leverték a zsidók minden ellenségüket. [...] Mordokaj leírta mindezeket az eseményeket. Majd leveleket küldött mindazoknak a zsidóknak, akik Ahasvérós király tartományaiban laktak [...] és kötelezővé tette számukra, hogy tartsák meg" ezt a napot "évről évre. [...] Mordokaj nagyságának a leírása, akit kitüntetett a király, meg van írva a méd és a perzsa királyok történetének a könyvében." [Biblia, Eszter könyve]

Ezt a napot a zsidók azóta is tartják; kb. márciusban. Ez a purim, magyarul sorsvetés ünnepe (mert Hámán sorsvetéssel választotta ki a napot, amellyen ki akarta irtatni őket). Ilyenkor böjt után meghallgatják a zsinagógában Eszter Könyvét, majd finomságokat és ajándékokat adnak egymásnak, illetve adakoznak a szegényeknek. 

A történetnek készült megfilmesítése, "Eszter, Perzsia királynője" címmel. Nagyon magas szinten odafigyeltek benne a történelmi hűségre, külön tetszett nekem, hogy Nehémiást, a király pohárnokát is megjelenítették. Véleményem szerint a dramaturgia viszont borzasztóan naív és a színészi teljesítmény is elég gyenge - főleg a "király" részéről. 

Eszter felkészítése [https://bibliakultura.blog.hu/2019/02/10/eszter_naivabol_kiralyne]

EGYIPTOM (A Perzsa Birodalom része)

Előzmények: Egyiptom jó ideje görög-barát politikát folytatott. Ebben az időszakban a perzsa nagykirályok egyiptomi fáraók is voltak egyben. 

A görögök kiváltságai vezettek i.e. 486-ban az egyiptomi felkeléshez (az egyiptomi nép ugyanis megelégelte, hogy a görög bevándorlók sokkal több előnyt élveznek, mint ők). Ekkor még Dárajavusz uralkodott (övé volt az egyiptomi fáraó-cím is), de a lázadást már fia, Khsajársá verte le.

JÚDEA (a Perzsa Birodalom része)

 A "babiloni fogság" alatt a zsidók vallásilag tudatosabbá váltak. Igyekeztek összegyűjteni tanításaikat és hagyományaikat, világnézetüket írásban rögzíteni. A Júdeába visszatért zsidók perzsa fennhatóság alatt a jeruzsálemi főpapok vezetése alá kerültek.

 Ekkor írták le Mózes öt könyvét, ami a világ teremtésétől a Kánaánba való visszatérésig állította össze a hagyományokat, törvénygyűjteményeket, mondákat. A szerkesztés során tudatosan hagyták ki a kánaáni eredetű mitikus hagyományokat. Ugyanebben az időben készültek el az Ótestamentum történeti könyvei is, melyek a Kánaánba való benyomulástól a Perzsa Birodalomban való létezésig mesélik el az eseményeket. Végül pedig elmélkedő, költői részek kerültek bele, mint a zsoltárok és a példabeszédek. [Hahn István: Istenek és népek]

PERZSA BIRODALOM

 I.e. 484-ben megszületett Halikarnasszoszban Hérodotosz, egy befolyásos család fiaként. Halikarnasszosz a Perzsa Birodalom egyik, ekkor még fiatal, ión városa volt.

 Még gyerek volt Hérodotosz, mikor családja elmenekült Lügdamisz türannosz elől, Számosz szigetére.

 Lügdamisz Halikarnasszosz királya (türannosza) volt ebben az időben. Amikor felesége belehalt a szülésbe, úgy döntött, hogy nem vesz maga mellé új asszonyt, hanem lányát, Artemisziát fogja örökösének nevelni. A lány ebben az időben már közel volt ahhoz, hogy átvegye a trónt. 

 I.e. 481-ben Khsajársá (mint apja, 10 évvel korábban) követekkel próbálkozott a balkáni görög városoknál. Jóindulatáról biztosította azokat a poliszokat, amelyek hajlandóak szerződést kötni a Perzsa Birodalommal. A thesszáliai városok és Thébai behódoltak.

[https://www.google.hu/search?q=Thessz%C3%A1lia&tbm=isch&ved=2ahUKEwjFi-fsq-eCAxWNiP0HHa-8ANcQ2-cCegQIABAA&oq=Thessz%C3%A1lia&gs_lcp=CgNpbWcQAzIFCAAQgAQyBQgAEIAEMgcIABCABBAYMgcIABCABBAYMgcIABCABBAYMgcIABCABBAYMgcIABCABBAYMgcIABCABBAYMgcIABCABBAYOgkIABCABBAYEApQlAZYlAZg6gloAHAAeACAAVSIAZgBkgEBMpgBAKABAaoBC2d3cy13aXotaW1nwAEB&sclient=img&ei=6TNmZYXzDo2R9u8Pr_mCuA0&bih=712&biw=1455&hl=hu#imgrc=e_yu5F1iKNGhqM]

MAKEDÓNIA (A Perzsa Birodalom része)

Amikor Khsajársá/Xerxész megindult seregével a Balkán felé, Makedónia területén is át kellett mennie. Makedónia érdeke az volt, hogy ne töltsenek ott sok időt, ne éljék föl a helyi készleteket, ne abuzálják a helyi lakosságot a perzsák.

 Alexandrosz, a makedón uralkodó hírét vette annak, hogy a görögök lezárták a Tempé völgyét. Emiatt arra lehetett számítani, hogy a perzsák mégis hosszasan fognak vesztegelni Makedóniában, vagy nagy kerülőt tesznek Makedónia területén. 

Alexandrosz ügyes diplomata volt; miközben seregével csatlakozott a perzsákhoz, követeivel értesítette a görögöket a perzsák létszámáról és felvonulási terveiről. Ezért a görögök hálásak voltak neki. Úgy döntöttek, hogy elhagyják a Tempé-völgyet és visszahúzódnak a Thermopülai-szorosig. Így azonban Thesszália védelem nélkül maradt és kénytelen volt átállni perzsa oldalra. Emiatt pedig a perzsák voltak hálásak Alexandrosznak. Ráadásul ezzel elérte azt is, hogy a perzsák ne tartózkodjanak hosszan Makedóniában.

I. Alexandrosz pénze [https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Alexandrosz_maked%C3%B3n_kir%C3%A1ly]

BALKÁN-FÉLSZIGET

Előzmények: Miután Athén és néhány városállam segítséget nyújtott a Kis-Ázsiában maradt ión rokonoknak a perzsák elleni lázadásban, a perzsa uralkodó, Dareiosz bosszújával kellett szembenézniük. I.e. 490-ben a marathoni csatában hatalmas győzelmet arattak a görögök a perzsák fölött. 

Miltiádész - miután jelentős szerepet töltött be a marathoni csata győztes kimenetelében - i.e. 489-ben bosszúhadjáratot vezetett azok ellen a görög szigetek ellen, melyekről úgy gondolta, hogy a perzsákat támogatták. Párosz szigetének megtámadása során azonban súlyos lábsérülést szenvedett, s ráadásul - mivel nem sikerült bevennie a szigetet - követelték Athénba való visszatérését és árulással vádolták. Fő vádlója Xanthipposz (az akkor 6 éves Periklész apja) volt. Miltiádészt halálra és nagyon komoly pénzbüntetésre ítélték, de még börtönében meghalt, üszkösödés következtében (i.e. 489-ben).

 Miltiádész egyik fia, Kimón ekkor 21 éves volt. Kicsapongó, részeges életet kezdett élni. Állítólag műveletlen volt, de ennek ellenére csodás jellemmel rendelkezett. Bátor volt és igazságos. 

Miltiádész [https://hu.wikipedia.org/wiki/Miltiad%C3%A9sz]

 Miltiádész halála után bontakozott ki a marathoni csata másik két sztratégoszának, Ariszteidésznek és Themisztoklésznek a rivalizálása. Előbbi a szárazföldi hadsereg fejlesztését tűzte ki zászlajára és ezzel keresett magának támogatókat a nép körében, utóbbi pedig a hajóflotta fejlesztése mellett állt ki. 

 I.e. 489-ben a Marathonnál elesettek tiszteletére meghirdetett elégiaköltő versenyen részt vett Aiszkhülosz, de nem aratott diadalt; Szimónidésszel szemben maradt alul.

Aiszkhülosz [https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/IrodalmiArckapcsarnok-hegedus-geza-irodalmi-arckepcsarnok-1/vilagirodalmi-arckepcsarnok-9B9/aiszkhulosz-kr-e-525455-9E5/]

Szimonidész [https://www.idezzetek.hu/author/8608-Szimonidesz/info]

 I.e. 485-ben viszont Aiszkhülosz átütő sikert ért el, megszerezve élete első győzelmét a dionüszián, 4, ma már ismeretlen művével. 

 Ugyanebben az évben megszületett Gorgiasz, leendő szónok és szofista filozófus. Fiatal korában a most még csak 8 éves Empedoklésztől, a szicíliai rétortól tanul majd. 

A két rivalizáló (hajóflotta vs szárazföldi hadsereg megerősítése) athéni politikus közül Ariszteidész volt az, aki még a Marathoni csata idején lemondott a hadvezetés rá eső részéről Miltiádész javára, mert jobb hadvezérnek tartotta önmagánál. A másik riválisról, Themisztoklészről fennmaradt, hogy irigyelte Miltiádész dicsőségét. A csata után Ariszteidész fontos hivatalt kapott Athénban, s a nép az "igazságos" melléknevet adta neki. De pont mivel minden ügyben szeretett maga bíráskodni és ítélni, Themisztoklész (akivel a marathoni csatában még együtt harcoltak) könnyen el tudta róla terjeszteni, hogy egyeduralomra tör. Themisztoklész elérte, hogy Ariszteidészt i.e. 483-ban cserépszavazással száműzték Athénból.

Egy Ariszteidészt kiszavazó cserépdarab [https://pera-graner.blogspot.com/2020/11/a-demokracia-cserepei.html]

 De egy évvel később, i.e. 484-ben (az akkor már 11 éves Periklész apját) Xanthipposzt (aki miatt Miltiádésznak, a marathoni hősnek börtönben kellett meghalnia) szintén kiszavazták a városállamból. 

Az egyik, Xanthipposzt kiszavazó cserépdarab [https://hu.wikipedia.org/wiki/Xanthipposz_%28Perikl%C3%A9sz_apja%29]

 I.e. 481-ben azonban (Periklész ekkor már 14 éves volt, apja, Xanthipposz pedig 39), a fokozódó perzsa-veszély miatt visszahívták Xanthipposzt.

 Azok a görög városállamok és szigetek, amelyek nem hódoltak be a perzsa fenyegetésnek, tanácskozást tartottak. Ezek voltak Athén, Spárta, Phókisz, Argosz, Épeirosz városok és a szigetek közül Kréta, Kerküra és Szicília. Elnevezték magukat Iszthmoszi Szövetségnek és az irányításukkal Spártát bízták meg. 

PERZSA BIRODALOM

 Amikor Khsajársá már látta, hogy a görög városállamok és szigetek közül ki van velük és ki ellenük, i.e. 480-ban megindult seregével a Balkán ellen. A Hellészpontoszon hajóhíd felállításával segítették a hadsereg átkelését. Első alaklommal egy vihar miatt meghiúsult az átkelés, ezért Khsajársá megkorbácsoltatta a tengert, majd egy - a gonosztevőknek járó - bilincset dobatott bele. Végül pedig az ógörög feljegyzések szerint tetováltatta a tengert (nem tudjuk, milyen módon) - ami az engedetlen rabszolgáknak, hadifoglyoknak járt. [https://latinszereto.blog.hu/2018/08/06/miert_kell_tetovalni_a_tengert]

A tenger ezután ideiglenesen jobb magaviseletet mutatott. 

A perzsák át tudtak kelni, s ezt követően átvonultak Thesszálián és Attikán. A hajóflotta a part közelében követte a gyalogságot.

BALKÁN-FÉLSZIGET

 I.e. 480-ban  megérkezett a görögökhöz a hír, hogy a perzsák átkeltek a Hellészpontoszon. Először a Tempé völgyében akarták várni őket, de a makedón király követeitől figyelmeztetést kaptak, hogy így kikerülhetik őket a perzsák. Ezért Themisztoklész ötlete alapján úgy döntöttek, hogy a Thermopülai-szorosnál fogják várni őket.

 Ez egy 14 m széles (vagy inkább szűk) és 5 km hosszú tengerparti sáv volt. Egyaránt alkalmas arra, hogy a perzsák létszámból adódó fölényét érvénytelenítse és hogy közelharcra kényszerítse őket. Ráadásul itt már állt egy korábban épített védőfal, amit csak meg kellett erősíteni. A tengeren a közeli csatorna kijáratát is le tudták zárni a görögök a hajóikkal. 

A Thermopülai-szoros mai képe (ma jóval szélesebb, mint akkoriban) [https://hu.wikipedia.org/wiki/Thermop%C3%BClai_csata_%28i._e._480%29]

 A veszély közeledtét látva Argosz, Épeirosz, Kréta és Kerküra megijedt és inkább semlegesnek nyilvánította magát. Szicíliának pedig bejött egy háború Karthágóval, így inkább azzal foglalkozott. Ráadásul meg is voltak sértődve a szicíliaiak, mert nem kapták meg az egyik fővezéri posztot sem.

 Így Athén, Spárta és Phókisz maradt csak állva a perzsákkal szemben.

 Amikor hírét vették a perzsák megérkezésének, Athént - előrelátóan - kitelepítették. A kitelepítettek között ott volt Periklész családja is. Ők Szalamisz szigetére menekültek. Periklész (a nem rég kiszavazott, majd a perzsa-veszély miatt Athénba visszahívott Xanthipposz fia) ekkor már 15 éves, visszahúzódó kamasz lehetett, aki szeretett tanulni. Családja vagyoni helyzete lehetővé tette számára, hogy a kor legnagyobb mestereitől tanuljon zenét és filozófiát. Míg apja, Xanthipposz Thermopülánál készült a perzsák fogadására, ő tanulhatott Prótagórasztól (aki szofista volt, vagyis a rábeszélőművészet mestere), Zénóntól (aki a paradoxonokkal szeretett foglalkozni) és Anaxagórasztól is (aki a csillagászat és a materializmus mestere volt). A hozzá korban közelálló (ekkor 20 éves) Anaxagórasszal jó barátok is lettek.

 Anaxagórasz lemondott örökségéről, hogy a természettudománynak szentelhesse életét. S amint lehetett, Athénba ment és filozófiai iskolát alapított. Lehetséges, hogy Periklész apja, Xanthipposz hívta oda.

A Robin Williams-arcú Prótagorasz [https://eta.bibl.u-szeged.hu/2389/5/EFOP343_AP6_BTK3_Antik%20eszmet%C3%B6rt%C3%A9net_004_Mogyor%C3%B3di%20Emese_2020_01_13.pdf]

Zénón [https://hu.wikipedia.org/wiki/Kitioni_Z%C3%A9n%C3%B3n]

PERZSA BIRODALOM

 Amikor a görög hadsereg már felállt a Thermopülai-szorosnál, Khsajársá/Xerxész felderítőket küldött. Ezek azt a hírt vitték neki, hogy a görög hadsereg kicsi. Elküldték követeiket, hogy rávegyék a görögöket a megadásra, de sikertelenül.

BALKÁN-FÉLSZIGET

 A Xerxész/Khsajársá által a Thermopülai-szoroshoz küldött perzsa felderítők nem láthatták sem a fal mögötti katonákat, sem a phókisziakat, akiket Leónidasz a spártai király a hegyi ösvény védelmére rendelt. Így a perzsák kisebbnek gondolták a görög hadsereget, mint az valójában volt. Perzsa követek érkeztek, hogy rávegyék őket a megadásra, de Leónidasz elutasította azt. 

 A perzsák 200-250 000-en lehettek, a görögök 5-8000-en.

Leonidasz [https://no.wikipedia.org/wiki/Leonidas_I]

Leonidasz "ma ismert arca" [https://moly.hu/enciklopedia/i-leonidasz]

A PERZSÁK ÉS A HELLÉNEK TALÁLKOZÁSA A THERMOPÜLAI CSATÁBAN

 A két had felállása után négy napon át várakoztak. A görögök nem kezdtek támadásba, mert tudták, hogy csak akkor van esélyük, ha a perzsákat becsalják a szűk szorosba. A perzsáknál muszáj volt a szárazföldi és a hajóhadnak együtt mozognia, mert a hajókról kapták az utánpótlást. 

 Az ötödik napon Xerxész/Khsajársá megfenyegette a görögöket, hogy nyilaik elsötétítik majd a Napot, mire valaki a görög hadseregben azt találta válaszolni flegmán: "legalább árnyékban harcolunk". Találó beszólása nagy tetszést arathatott, ha majdnem 3000 év után is fennmaradt és az is kitűnik belőle, hogy igen meleg lehetett azokban a napokban.

Xerxész ábrázolása napernyő alatt [https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Khsaj%C3%A1rs%C3%A1_perzsa_kir%C3%A1ly]

Xerxész/Khsajársá kiadta a parancsot 5000 íjászának a támadásra. Ám a görögök modern fa-pajzsaiknak köszönhetően veszteség nélkül állták a nyílzáport. 

Xerxész/Khsajársá ekkor bevetette a médeket és a kissziaiakat.

 A szorosban egyértelmű előnybe kerültek a görögök, erősebb páncélzatuknak, hosszabb lándzsáiknak, nagyobb pajzsaiknak és phalanx-technikájuknak köszönhetően. Ráadásul a görögök szabályos időközönként cserélték az elől harcoló katonákat, hogy azok tudjanak pihenni. Igyekeztek minél nagyobb veszteséget okozni a perzsáknak és ez sikerült is nekik, miközben mindössze 2-3 görög esett el.

phalanx-technika: Ez azt jelentette, hogy a katonák egy tömbben álltak, szorosan egymás mellett, egymást is, magukat is védve fa-pajzsaikkal. A pajzsok mögül csak hosszú lándzsáik álltak ki, mint egy sündisznó tüskéi. Így - főleg a perzsák rövidebb lándzsáival és gyengébb védőruházatával - szinte lehetetlen volt őket megközelíteni. 

Így nézett ki egy görög phalanx [https://hu.wikipedia.org/wiki/Phalanx]

Ilyen lehetett szembenézni vele [https://ntf.hu/index.php/2020/10/05/amikor-a-legio-maga-ala-gyurte-a-phalanxot/]

Egy korabeli ábrázolás [https://hu.wikipedia.org/wiki/Phalanx]

 Xerxésznek/Khsajársának már az első napon be kellett vetnie legnagyobb haderejét, a "halhatatlanokat", elit alakulatát, a perzsák egyedüli nehéz fegyverzetű hadát. Azért nevezték őket így, mert az elesettek helyébe azonnal megfelelő számú új embert soroztak be a hajókról. Így létszámuk mindig állandó - 10 000 fő - maradt. Fémpikkelyekből álló páncélt, fejükön díszes kendőt viseltek és könnyű bőrpajzzsal védekeztek. A spártaiak ekkor visszavonulást színleltek, majd ellentámadásba lendültek. 

Korabeli ábrázolás a "halhatatlanok"-ról [https://hu.wikipedia.org/wiki/Halhatatlanok_%28Perzsa_Birodalom%29]

 A hatodik napon (azaz a konkrét csata második napján) Xerxész/Khsajársá reménykedett, hogy a görögök legalább elfáradtak és majd megadják magukat. Újra elrendelte a támadást. De már azon kellett gondolkodnia, hogy a szorosban annyira felmorzsolják seregét, hogy ha tovább is jutnak, Athén megtámadására már nem marad erejük. Ezért visszarendelte csapatait. A görögök nyerésre álltak.

 Ekkor azonban egy spártai görög (a legenda szerint torzszülött) pásztor, Ephialtész, aki testi hibája miatt nem lehetett katona (ami a spártaiak szemében az egyetlen értelmes életforma volt) - jutalom reményében - elárulta a perzsáknak, hogy van egy hegyi ösvény, ami a görögök táborába vezet. 

 Xerxész/Khsajársá az éjjel leple alatt elindította 20 000 katonáját, akik az éjszaka folyamán megkerülték az Anopaia-hegyet, s így a görögök hátába kerültek. 

 Az ösvényt őrző phókisziak megijedtek, ahogy a perzsák is tőlük. A phókisziak visszavonultak, így a perzsák tovább tudtak menni, de a phókisziak hírnököt küldtek Leónidasznak. 

 Másnap reggel Leónidasz látta, hogy így már nem nyerhetnek. Viszont ha feladják a szorost, a perzsák letarolják egész Hellászt. Úgy döntött, hogy feltartóztatják a perzsákat, amíg a katonák többsége hazatér és figyelmezteti az otthoniakat. Felajánlotta a görög városállamok képviselőinek, hogy ha úgy gondolják, vonuljanak vissza seregrészükkel. Ő maga azonban 700 theszpiai, 300 spártai, és 400 thébai katonával ott maradt, hogy ez a védőosztag fedezze a visszavonuló görög csapatokat, hiszen a nyílt terepen utolérve őket a perzsák az egész görög sereget lemészárolták volna.

*A kérdésre, hogy ha Théba a Perzsa Birodalom pártján volt, akkor mit kerestek itt, görög oldalon thébaiak, az lehet a válasz, hogy ezek nem értettek egyet városuk vezetésével és saját akaratukból inkább a védekező görögökhöz csatlakoztak. 

A theszpiaiak városa már evakuálva volt, így az ő személyes érintettségük kisebb volt. Hogy mégis úgy döntöttek, maradnak, az személyes, hősies döntésük lehetett. 

 A következő hajnalon Xerxész/Khsajársá italáldozatot mutatott be. A perzsák a görög sereget elölről és hátulról is támadva fölénybe kerültek. Végül a "halhatatlanok" a sziklafalhoz szorították őket, ahol a perzsa íjászok végeztek velük. Maga, Leónidasz is elesett. A maradék thébai letette a fegyvert. Spártai csak kettő élte túl a csatát. Egyikük Arisztodémosz volt, akit szemsérülése miatt a visszavonuló szövetségesek - Leónidasz parancsára - magukkal vittek, hogy hírt vigyen városának. A másik pedig Pantitész, akit Leónidasz azért küldött el, még a csata hevében, hogy Thesszáliában sereget toborozzon. Ő azonban csak a csata után ért vissza a szoroshoz, ezért szégyenében fölakasztotta magát. 

 Amikor a perzsák megtalálták Leónidasz testét, Xerxész/Khsajársá elrendelte, hogy fejét vágják le és testét feszítsék keresztre. 

 Később a spártaiak nyughelyére egy kőtáblát emeltek a görögök, melyre rávésték Szimónidész epigrammáját: "Itt fekszünk vándor, vidd hírül a spártaiaknak: Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza".

 Közben, a szárazföldi harcokkal párhuzamosan a tengeren is megütközött a két flotta. Itt ugyan a görögök is okoztak károkat a perzsa hajóknak, de az igazi károkat egy vihar miatt szenvedték el a perzsák. A szárazföldi görög vereség hírét megkapva a görög flotta visszavonult Szalamisz szigete mellé.

 A perzsák szárazföldi serege átjutva a thermopülai akadályon földúlta - az addigra kiürített - Athént. A perzsa hajóflotta pedig a Szalamiszhoz menekült görög flotta nyomába eredt. 

A perzsák elleni csatákban egyébként Miltiádész fia, Kimón vitézül harcolt, hírnevet és elismerést szerzett. 

Kimón [https://hu.wikipedia.org/wiki/Kim%C3%B3n_%28Miltiad%C3%A9sz_fia%29]

  A thermopülai csatának állított modern emléket a "300" című film, melynek vizuális megvalósítása meseszerű, mégis törekedtek benne a történelmi hűségre. (Ugyanez sajnos a film folytatásáról, A birodalom hajnaláról, nem mondható el). 

Az alábbi videó a thermopülai csatáról felfed még egy-két érdekességet. 

A PERZSÁK ÉS A GÖRÖGÖK TALÁLKOZÁSA A SZALAMISZI ÜTKÖZETBEN

A görögök hajóflottája 380 triérészből állt. 

A triérész egy görög fejlesztésű hadihajó. A célja az volt, hogy minél több evezőst tudjanak ráültetni, a minél nagyobb sebesség elérése érdekében. Ezt úgy oldották meg, hogy függőlegesen bővítették a hajót és így egy oldalon nem egy, hanem három sornyi evezős dolgozhatott. A hajóorron döfésre és rongálásra alkalmas, bronzzal borított nyúlványt helyeztek el. 

triérész [https://aquamagazin.hu/barki-evezhet-egy-okori-gorog-hajon/?p=15603]

 A perzsa flotta nem volt sokkal nagyobb a görögnél; mintegy 500-550 kereskedelmi hajóból átalakított, nehézkes gálya. A dolog pikantériája, hogy a milétosziak (akik miatt elkezdődött ez az egész perpatvar, akiknek Athén segítséget küldött a lázadásuk idején, s ezért szomjazott bosszúra a Perzsa Birodalom), most a perzsa flottát erősítették. 

A görögök előnye volt a nagyobb hajózási tapasztalat, nagyobb tudás és az, hogy hazai vizeken voltak. A görög flotta vezetőjének a spártai Eurübiádészt választották, de a stratégiát Themisztoklész dolgozta ki. Itt is az volt a terv, hogy a szűk tengerszoros adottságait használják fel arra, hogy a perzsa sereg létszámbeli fölénye kevésbé tudjon érvényesülni. 

  A görögök már napokkal előbb hadrendbe álltak, mire a perzsák utolérték őket. Így kipihenten vártak. A tenger is a görögöket pártolta, ugyanis ismét egy nagy vihar tizedelte meg a perzsákat. Hajóik harmada elsüllyedt vagy használhatatlanná vált. 

 Ezután Themisztoklész egy követ által elhitette a perzsákkal, hogy a görögök visszavonulnak (egy levelet írt, melyben azt állította, hogy a görögök hadseregét nyugatra viszi és új hazát alapítanak).  Ezzel szépen be is csalták a perzsákat a szorosba, ahol lehetetlenné vált azok nehéz gályáinak manőverezése. A könnyű görög hajók, orrukon a bronzborítású döfőorral, szélviharként csaptak le rájuk. 

 Az egyik perzsa hajó, melyet Artemiszia királynő vezetett, athéni zászlókat vont fel saját hajóján, s ezzel a csellel megtévesztve a görögöket több athéni hajót is elsüllyesztett.

 Ez az Artemiszia azért volt nő létére uralkodó (Halikarnasszosz királynője - innen menekültek el, még Artemiszia apja, Lügdamisz elől Hérodotosz és a családja), mert apja nem akart második feleséget, s így egyetlen gyermekét, a lányát nevelte örökösének. Ennek megfelelően a lány 12 éves korára már négy nyelven beszélt folyékonyan. Ennyi idősen vett részt először haditanácson. Felnőtt korára kitűnően értett a taktikához, stratégiához, navigációhoz, sőt a közelharchoz is. Emellett azért jól tudott hárfázni és énekelni. Apja egyre gyakrabban őt küldte el diplomáciai utakra. Artemiszia, hatalomra kerülése után felszabadított rabszolgákból és zsoldosokból egy kis létszámú, de annál kiválóbb haderőt hozott létre. A tengeren nem csak a királyi hajók, de a kalózok támogatását is élvezte. A görög-perzsa háborúkban perzsa oldalon harcolt, hiszen Halikarnasszosz egy kis-ázsiai város volt. A csatákban sokszor higgadtabb, okosabb és talán gátlástalanabb volt férfi társainál. A görögök vérdíjat tűztek ki a fejére. 

 Egy alkalommal egy görög tisztet húztak ki a tengerből Artemiszia hajójára. A királynő egyben Poszeidón papnője is volt, ezért jogában állt megkegyelmezni a vízből kimentett ellenségnek. Így is akart tenni, de a görög  leköpte és azt mondta, inkább meghal, minthogy egy ilyen boszorkány kímélje meg. Artemisziának nem kellett kétszer mondani; kifeszítette a tisztet a hajóorra és átvágta a torkát, hogy vére a tengerbe hulljon, áldozat gyanánt. 

 Ám ahogy a perzsa gályák menekülni próbáltak, egymás mellé szorultak, s így már a nehéz fegyverzetű görög gyalogság a fedélzeten könnyen megverte a közelharcra nem felkészült perzsákat. Ha fegyverük nem volt már, akkor törött evezőkkel és gerendadarabokkal ütlegelték az ellenséges katonákat. Ezt Aiszkhülosztól (a tragédiaírótól) tudjuk, aki 45 évesen maga is ott harcolt. 

 Artemiszia hajója is beszorult (mert eredetileg az élvonalban harcolt, s most a mögé beszorult hajóktól nem tudod elmenni). Amikor üldözőbe vette hajóját egy görög hajó, Artemiszia nekiment egy perzsa hajónak. Vagy azért, hogy így görögnek higgyék, vagy csak sodródott, mindenesetre bevált a dolog, mert üldözője leszállt róla.

 Xerxész/Khsajársá, aki a hegyoldalról figyelte az eseményeket, azt tudta, hogy melyik Artemiszia hajója. De azt hitte, hogy Artemiszia egy görög hajót süllyesztett el. Ekkor elégedetlen-elégedetten így szólt: "A perzsa férfiak asszonyokká válnak, az asszonyok pedig férfiakká" (lám ez a fajta panasz sem új a nap alatt...).

 Ciprus szigete is kénytelen volt részt venni a csatában perzsa oldalon, annak ellenére, hogy nemrégiben lázadtak fel a perzsa uralom ellen, hiszen görög többségű sziget volt. Mivel a perzsák a felkelést leverték, most Ciprus a Perzsa Birodalom része volt. 150 hajóval vettek részt. Természetesen nem harcoltak szívből a balkáni görögök ellen, ami miatt egy alkalommal Artemiszia le is szidta  parancsnokaiakat Xerxész jelenlétében, a csatában tanúsított közömbösségük miatt. 

Artemiszia [https://www.kello.hu/magazine/konyvkultura/2015/07/artemisszia]

Artemiszia [https://www.kello.hu/magazine/konyvkultura/2015/07/artemisszia]

 Feljegyzések szerint egyébként Artemiszia volt az egyetlen, aki az események előtti haditanácson ellenezte, hogy a tengeren szálljanak szembe a görögökkel. Ő a szárazföldiekkel kezdett volna, akikhez képest tényleg jelentős túlerejük volt a perzsáknak és utána már a görög hajóknak nem lett volna hova visszavonulni. Khsajársá/Xerxész még egyet is érett volna vele, de végül többségi alapon döntött a perzsa haditanács. 

 A perzsák óriási vereséget szenvedtek. Xerxész/ Khsajársá - attól tartva, hogy a görögök szétrombolják Hellészpontoszi hajóhídjukat és nem fog tudni később visszamenni, azonnal visszavonult Kis-Ázsiába. Amúgy is mennie kellett, mert Babilóniában felkelés tört ki. Csupán Mardoniosz nevű parancsnokát (aki egyben az unokatestvére is volt) hagyta Észak-Hellászban egy nagyobb seregkülönítménnyel.

Mardoniosz [https://en.wikipedia.org/wiki/Mardonius_%28nephew_of_Darius_I%29]

 Artemiszia is visszatért Halikarnasszoszba, ahol királynőként idősen hal majd meg. Erős és gazdag városállamot hagyva hátra. 

BALÁN-FÉLSZIGET

 A szalamiszi ütközet napján, Szalamiszon megszületett Euripidész, egy szatócs apa és egy zöldség- és gyógynövényárus anya gyermeke. Apjának egy jós azt mondta, fiát "játékokon szerzett koszorúkkal" látja. Ezért elsősorban atlétikára taníttatta őt. 

 A szalamiszi győzelem örömére rendezett ünnepen a fiúkarban a 13 éves Szophoklész is ott énekelt. 

Phrünikosz megírta a szalamiszi csatát feldolgozó "Föníciai nők" c. darabját, amivel nagy sikert aratott.

 Leónidasz fia, Pleisztarkhosz volt a trónörökös (az egyik, mert Spártában két király uralkodott párhuzamosan), de még kiskorú volt, ezért Kleombrotosz (Leónidasz testvére), majd mikor ez is meghalt i.e. 479-ben, fia, Pauszaniasz lett a régens. II. Leótükhidasszal osztoztak a hatalmon. 

Pauszaniasz [https://hu.wikipedia.org/wiki/Pauszaniasz_%28hadvez%C3%A9r%29]

 A békés tél folyamán a görög szövetség tagjai között nézeteltérések támadtak.

 Spárta két vezetője Pauszaniasz és II. Leótükhidasz egyetértett abban, hogy nem vesznek részt tovább a háborúban, nem nyújtanak több támogatást Athénnak. 

 A helyben maradt perzsa hadvezér, Mardoniosz megpróbálta meglovagolni a helyzetet, hogy egymás ellen fordítsa a két nagy görög városállamot: az athéniaknak békét ajánlott. Athén ekkor Spártához fordult szövetségért, hogy űzzék ki a félsziget északi részéről a perzsákat, még mielőtt azok nagykirálya visszatér. De Spárta visszautasította őket. A Mardoniosz újabb próbálkozása után Athén megint a spártaiakhoz fordult, akik ezúttal végre elfogadták a szövetséget és hatalmas sereget küldtek. Attika és Lakónia városai is Athén mellé álltak. 

 Mardoniosz azonban gyorsabb volt. Még mielőtt a spártaiak megérkeztek volna, elfoglalta Athént (könnyedén, mivel Themisztoklész minden erőforrást a hajóhad fejlesztésére fordított, miközben a szárazföldi védekezés felkészítése elmaradt) és fölgyújtotta a várost. Majd tábort ütött egy síkságon, ahol kiirtatta az erdőt, hogy lovassági fölényét még jobban ki tudja használni. 

A PERZSÁK ÉS A GÖRÖGÖK TALÁLKOZÁSA A PLATAIAI CSATÁBAN

 A két sereg 8 napig nézte egymást (a görögök egy magaslaton, a perzsák a síkságon), majd a perzsák egy hirtelen hadmozdulattal átkeltek a két sereget addig elválasztó folyón, így elvágva a görögöket ivóvízforrásuktól. Pauszaniasz (a spártai görög hadvezér) ekkor szeretett volna fedezéket és víz-utánpótlást keresni a mögöttük levő hegyek szorosaiban. Ez azonban nem sikerült: amikor a perzsák hajnalban észrevették a rendezetlenül visszavonulni szándékozó görögöket, a lovasság rohamra indult ellenük, s azokat követte a gyalogság. Azonban a perzsa csapatok mozgása sem volt összehangolt, s ezt észrevéve Pauszaniasz ellentámadásba lendült. Egy spártai parittyásnak sikerült megölnie a perzsa fővezért, Mardonioszt. Ez hozta a fordulatot. A vezető nélkül maradt perzsa sereg (kb. 40 000 fő) visszavonult. A csatában a spártai Arisztodémosz - akit a thermopülai csatából Leónidasz a szemsérülése miatt elküdött hírnökként - halálmegvető bátorsággal harcolt, amivel újra kivívta Spárta tiszteletét. 

 Ezután Pauszaniasz egy 20 napos ostrommal bevette Thébait és kivégeztette a perzsapárti vezetőket. 

A görögök - hálából a plataiai győzelemért - egy tekergő kígyókat ábrázoló bronzoszlopot állítottak fel a delphoi szentélyben, ami egy háromlábú edényt tartott. (Ennek maradványa ma Isztambulban látható)

A PERZSÁK ÉS A GÖRÖGÖK TALÁLKOZÁSA A MÜKALÉI CSATÁBAN

 Az athéni flotta főparancsnokságát átvette Themisztoklésztől Xanthipposz. A spártai II. Leótükhidasz és az athéni Xanthipposz által vezetett flotta a tengeren is győzelmet aratott.

 Közvetlen perzsa fennhatóság alatt ezután már egyedül a küproszi görögök voltak.

A perzsák végre visszavonultak.

BALKÁN-FÉLSZIGET

 A perzsa visszavonulás után az athéniak igyekeztek felépíteni romba döntött városukat és helyreállítani a védőfalakat. Spárta ellenezte ezt, arra hivatkozva, hogyha elfoglalják a perzsák, akkor az erődítmény nagyobb veszélyt fog jelenteni Hellászra.  De Themisztoklész mindenféle ürügyekkel időt szerzett arra, hogy közel készre felhúzzák a falakat. Közben Pireuszt valódi kikötővé és erőddé alakították, aminek köszönhetően Athén kereskedelmi központtá vált. Ez sok üzletembert vonzott a városba, ráadásul Themisztoklész elengedte az adójukat is. Elsikálta nézeteltéréseit Ariszteidésszel, azonban arroganciája miatt kezdte elveszíteni a nép bizalmát. 

 Aiszkhülosz megírta "Perzsák" c. drámáját, melyben így fejezte ki a megvert ellenség érzéseit: 

"Siratja e föld szép zsengéjét:

gyilkos Xerxész Hádészt tölti

perzsa fiakkal; száll a sok ember,

száll Hádészbe, föld virága, 

nyíllal ölő hős, sűrű tömeg nép, 

sok tízezer hős: jaj, kihúnyt mind!

Ó jaj, ó jaj! - támaszaink mind!

Föld királya! - Ázsia földe

- szégyen, szégyen - térdre legörbedt!"

SZICÍLIA ÉS KARTHÁGÓ

 A szigeten eddigre már több görög városállam kialakult. Így pl. Himéra, Akragasz és Szürakuszai. 

 Akragasz türannosza i.e. 488-tól Teron volt. I.e. 483-ban elfoglalta Himéra városát és elűzte annak uralkodóját, Terilloszt. Terillosz ekkor a karthágói punoktól kért - és kapott segítséget. Akik már csak azért is segítettek, mert ők is számot tartottak Szicíliára, ezekben az időkben el is kezdtek letelepedni a sziget nyugati részén. 

I.e. 481-ben elért Szicíliára is a perzsa fenyegetés híre, ezért ők is beszálltak az Iszthmoszi szövetségbe Athén, Spárta, Phókisz, Argosz, Épeirosz, Kréta, és Kerküra mellé. 

 Azonban i.e. 480-ra a pun fenyegetés itt, a Földközi-tenger nyugatabbi oldalán sokkal kézzelfoghatóbb lett, mint a perzsa fenyegetés. Ezért Szicília kiszállt a perzsák elleni szövetségből, hogy megvívhassa harcát Karthágó ellen. 

 Terillosz és a karthágói Hamilkár megpróbálták visszafoglalni Himérát. Ez volt a himériai csata. Az akragaszi Teron azonban szintén nem maradt egyedül, hanem vejével, a Szürakuszaiban uralkodó Gelonnal szövetségben védekezett és győzelmet aratott a punok fölött. A karthagói uralkodó, Hamilkár elesett a csatában.

 A punoknak a veszteséget követően jóvátételt kellett fizetniük Szicília számára, és a görögök rengeteg rabszolgát ejtettek közülük.

 A csata után a rabszolgává lett hadifoglyok középületeket, vízvezetékeket, és egy nagy mesterséges tavat építettek Akragaszban.

 

Az, hogy a görögök nagyjából azonos időben győzték le Szicílián a punokat és Szalamisznál a perzsákat, elkezdte őket valóban egy nemzetté kovácsolni.

APPENNINI-FÉLSZIGET

Előzmények: Publicola - hogy ne vádolhassák őt azzal, hogy egyeduralomra tör - hozott egy törvényt, miszerint tárgyalás nélkül kivégezhető az, aki Rómában egyeduralomra tör.

 I.e. 486-ban ismét (harmadszor) Spurius Cassius Viscellinus lett az egyik szenátor, Proculus Verginius Tricostus Rutilus mellett. Kivonult a volscusok és a hernicusok ellen, de végül harc nélkül békét, sőt szövetséget kötöttek. A senatusban benyújtott egy földtörvényjavaslatot, aminek azonban sok patricius nem örült. Az új törvény szerint a patríciusok közföldhasználatát szigorúan felügyelni kellene és saját földjeiket megadóztatni. Természetesen ellenállásba ütközött. Javaslatát végül elfogadták, de nem szereztek neki érvényt. Bosszúból a következő évben azzal vádolták őt, hogy királyságra tör, s a nem is olyan régen hozott törvény értelmében ilyen esetben tárgyalás nélkül kivégezhették. Így is tettek. 

 Az ezt követő években évről évre más-más consul-páros működött Róma élén, akikről nem sok információ maradt fenn. 

ÍR-SZIGET

 A korábbi királyhoz hasonlóan, a jelenlegi király is elődje megölésével lépett a trónra i.e. 499-ben. Ő II. Óengus Ollom volt, a hárommal korábbi király (Labraid Loingsech unokája). Nevének jelentése: "Tudós". I.e. 481-ig uralkodott. Ekkor őt ismét a hárommal korábbi uralkodó (Meilge Molbthach) fia, Irereo Fáthach ölte meg, hogy trónra léphessen. Nevének jelentése: "Bölcs". 

ÉSZAK- ÉS NYUGAT-EURÓPA

Kelta törzsek rajzottak ki Közép-Európába is. Ennek az időszaknak a kelta kultúráját La Téne-kultúrának nevezzük. Ekkor már a rómaiak galloknak nevezték őket. 

Már használtak fazekas korongot, s az edényeket mértani rajzokkal díszítették. A leletek között sok a vas-, zománc-, és üvegtárgy.

Kapcsolat fűzte őket a nagy hatalmú Hallstatt-fejedelemségekhez. Masszaliával (a mai Marseille), az ekkor 100 éves görög gyarmatvárossal kereskedelmet folytattak. Élelmiszert, aranyat, vasat, szőrmét és rabszolgákat cseréltek déli termékekre. 

A századra a kelták benépesítették egész Európát. 

A Hallstatti kultúra utolsó sírjai i.e. 500 körüli. Ekkor - ismeretlen okból - felhagytak a temető használatával. 

ETRURIA

Az etruszkok keleti és görög jegyeket egyaránt mutató városállamokban laktak. Ezek közül kiemelkedett Tarquinii. Az arisztokrácia gazdasági és politikai hatalma csökkent. 

Minden város élén a legfőbb bíró, a hadsereg feje állt, aki a vallási hatalmat is gyakorolta. A helyi oligarchák által irányított városok függetlenek voltak, csak mindannyiukat fenyegető veszély esetén léptek szövetségre. 

Az etruszk társadalomban a nők egyenjogúak voltak (a görögök értelemszerűen erkölcstelennek tartották az etruszk nőket, amiért azok nyilvánosság előtt is mutatkoztak, részt vettek lakomákon és játékokon is). 

INDIA

Magadha királyságban meghalt Buddha. A királyság fontos szerepet játszott ezt követően a buddhizmus (és a dzsainizmus) elterjedésében. 

 Buddha maga csak szóban tanított. Tanításait első hívei foglalták írásba. Ezek legrégibb gyűjteménye a Tri-patáka, aminek jelentése "Három kosár". Ennek három része "A fegyelem kosara", "A bölcs beszédek kosara", "Az elméleti tanítások kosara". Ez a filozófia azt mondta ki, hogy az emberi élet az szenvedés, s ennek megszüntetése a vágyak megszüntetésével lehetséges. Az emberi élet javainak elutasítása a kasztrendszer passzív elutasítását is jelentette. Azt is kimondta, hogy az isteneknek szóló áldozatok, rítusok és imák értelmetlenek, mert az isteneket nem lehet befolyásolni.

A buddhizmus népszerű lett, mert vigaszt nyújtott az elesetteknek, de nem volt veszélyes a hatalmon levőkre sem. [Hahn István: Istenek és népek]

VIETNÁM

A század elején megjelent a Dong Son-kultúra. Már elsősorban a bronzot használták szerszám- és fegyverkészítésre. A kor leleteire jellemzőek a nagy hatalmú főnökök sírhelyéről előkerült gazdag sírmelléklet; bronzból készült rituális- és használati tárgyak, dobok, merítőkanalak, hangszerek, tőrök, csatok.