43. Járvány tizedeli az ismert világ lakosságát [i.e. 440-430]

BRITANNIA

Előzmények: Az öt király háborúja alatt Dunvallo (alias Dyfnwal) még csak Cornwall királya volt. Legyőzte Pinnert, Loegria királyát. Válaszul Cambria királya, Rudaucus és Albany királya, Staterius szövetkezett ellene és elpusztították Dunvallo földjeinek nagy részét. A két sereg egymással szemben állva patthelyzetbe került. Ekkor Dunvallo 600 emberével a halott ellenségek páncéljába öltöztek és így támadtak a másik csapatra. Serege megölte az ellenséges két királyt.

I.e. 434-ben dinasztia-váltás történt: A Cornwalli-ház utolsó uralkodója, Pinner meghalt, s a trónt Monmouth-ház első királya, Dunvallo Molmutius foglalta el. Ezt követően megalkotta a Molmuti törvények nevű szabályrendszert, amellyel majdnem sikerült véget vetni a királyságon belüli rablásoknak és évszázadokon át követték. 

Neki tulajdonítják Bristol városának megalapítását.

Uralkodása alatt béke és jólét volt. 

Bristol [https://www.londonanglia.hu/regio/del_es_kozep_wales]

APPENINI-FÉLSZIGET

 I.e. 439-ben egy Spurius Maelius nevű gazdag katona összeesküvést szőtt: vissza akarta állítani a királyságot Rómában. Gabonaosztogatással népszerűséget szerzett és fegyvereket gyűjtött a híveinek. A consulok nem mertek fellépni ellene, inkább újra felkérték dictatornak Cincinnatust (aki egyébként már elmúlt 80 éves ekkor). Spuriust el akarták fogni és bíróság elé állítani. Ő ellenállt, s az ellenállás során megölték. 

Miután elhárult az erőszakos hatalomátvétel veszélye, Cincinnatus ismét lemondott. 

I.e. 431-ben Róma győzelmet aratott az aequusok és a volscusok fölött. 

SZICÍLIA

I.e. 432-ben megszületett Szürakuszaiban (I.) Dionüsziosz, leendő türannosz. 

TRÁKIA

Szitalkész uralma alatt virágzó, hatalmas állammá fejlődött. Szitalkész - athéni támogatással - a szomszédos Makedóniában polgárháborúzó három trónörökös közül Philipposzt támogatta. 

MAKEDÓNIA

I. Alexandrosz három, egymással polgárháborúzó fia közül II. Perdikkasz kihasználta az epidamnoszi háborút, hogy elmélyítse Athén és Korinthosz ellenségeskedését. Ezt úgy érte el, hogy kiugrasztotta a Déloszi Szövetségből Poteidaiát. Amire Athén megtámadta a lázadó khalkidikéi államokat. Ezzel tört ki a peloponésszoszi háború.

II. Perdikkasz hamarosan arra kényszerült, hogy kiegyezzen Athénnal. Athén ugyanis a trák király, Szitalkész mellé állt, aki pedig Perdikkasz testvérét, Philipposzt támogatta. Perdikkasz továbbra is Spártát és annak szövetségeseit erősítette.

I.e. 431-ben az athéniak megalapították Amphipoliszt. 

Amphipolisz [https://wikimapia.org/9568290/Ancient-walls-of-Amphipolis]

BALKÁN-FÉLSZIGET

Miután Szamosz és Büzantion egyszerre akart kilépni a Déloszi Szövetségből, Periklész előbb i.e. 439-ben legyőzte a szamoszi hajóhadat és kilenc hónapos ostrom után elfoglalta az egész szigetet. Szamosznak le kellett rombolnia bástyáit, át kellett adnia hajóit, és meg kellett fizetnie a háború összes költségét. Valamint el kellett fogadniuk a rájuk erőszakolt demokrata alkotmányt.

Ezután a büzantioni felkelést is leverte.

Periklész amikor egy elszakadni vágyó várost, vagy szigetet visszakényszerített, mindig kihasított annak területéből egy kis megművelhető földet athéni gyarmatosok részére. Ezeket a gyarmatokat Athénban sorsolás útján osztotta ki. Ilyen gyarmatok voltak már Androsz és Naxosz szigetén és Amphipholiszban is.

Periklész építtette meg az Athént Pireusszal összekötő középső falat, melynek az volt a célja, hogy Athén ostrom idején se legyen elválasztva kikötőjétől.

I.e. 438-ban elkészült az athéni Akropoliszon a Parthenon, (a linken egy gyönyörű szép 3D-rekonstrukció látható) vagyis Pallasz Athéné temploma. Felavatásakor Athén egész lakossága a szentélyhez vonult, hogy együtt adják át az istennőnek. A templom kívülről dór stílusú.

 A Parthenon felépítése után Periklész ellenségei meggyanúsították Pheidiaszt (az építészt és szobrászt) azzal, hogy a számára kiutalt nemesfémeket és elefántcsontot hűtlenül kezelte. Miután tisztázta magát, az szúrta az ellenfelek szemét, hogy a Pallasz Athéné szobor pajzsán megörökítette saját képmását is. Emiatt börtönbe vetették, de kiszabadult és Olümpiába menekült. Ott alkotta meg Zeusz 12 m magas arany-elefántcsont ülőszobrát, amit az ókori világ 7 csodája egyikének tartanak.

Zeusz szobra (az ókori világ 7 csodájának egyike), mely 12 méter magas volt és aranyból és elefántcsontból készült. Pheidiasz készítette Olümpiában [https://www.pontvelem.hu/hirek/erdekessegek-a-nagyvilagbol/372-az-okori-vilag-het-csodaja]

 I.e. 437-432 között megépült a Propülaia, az athéni Akropolisz kapuépülete. Egy dór templom formáját mutatja. Fehér és kékesfekete márványból építették. Közepén található a bejárócsarnok.

 I.e. 436-ban megszületett Iszokratész, leendő szónok. Jómódú, athéni családjában töltötte el gyerekkorát. Apjának fuvolakészítő üzeme volt. A családi vagyon jóvoltából neves szofista bölcselők tanították, pl. Prótagorasz (aki 44 évvel volt idősebb nála) és Gorgiasz (aki pedig 49 évvel volt idősebb). Utóbbival barátságban is volt. Kapcsolatba került Szókratésszel is.

I.e. 435-ben megszületett Euagorasz, Szalamisz leendő királya. Szalamiszban nevelkedett. Ekkor még a perzsa-hű föníciai uralkodó, Abdémón állt a város élén. 

 Ebben az évben kitört az epidamnoszi konfliktus. Epidamnosz egy kerküra szigeti gyarmat volt. A város szomszédságában továbbra is "barbár" taulantok (illírek) éltek. A városból a nép elűzte az előkelőket, akik viszont a taulantokhoz menekültek és velük szövetkezve szorongatták a várost. A városlakók erre az "anyavároshoz", Kerkürához fordultak segítségért, de eredménytelenül. Ekkor Delphoiban kértek jóslatot, ami alapján Korinthoszba küldtek követeket támogatásért. A korinthosziaknak ez kapóra jött, mert ők meg meg voltak sértődve Kerkürára. Korinthoszból fegyveres csapat indult szárazföldi úton Epidamnoszba. Ugyanakkor Kerkürából 2 hajóhad érkezett, s követelték, hogy a Kerkürába menekült száműzötteket visszafogadják és a korinthosziakat küldjék haza. A város lakói nem tettek ennek eleget, ezért a kerkürai hajóhad megtámadta Epidamnoszt. A korinthosziak viszont védték a várost. A kerküraiak győztek. Ezután feldúlták Leukasz környékét - ami korinthoszi gyarmat volt és fölégették Küllénét, amely város segített a korinthosziaknak. 

 A csata után Korinthosz készült az újabb bevetésre, Kerküra pedig Athénhoz fordult segítségért. Athén szövetségesévé fogadta Kerkürát. 

 I.e. 433-ban a kerküraiak Korinthosz ellen harcoltak. Korinthosz Spárta legfőbb szövetségese volt, ezért Periklész jó ötletnek látta segítséget küldeni a kerküraiaknak. A szübotai csatában ütközött meg a két hajóhad.

Végül mindkét fél győztesnek nyilvánította magát. Epidamnosz korinthoszi fennhatóság alá került. 

A Periklész által gyámságba vett Alkibiadész ebben az évben volt 10-20 éves. Kitűnt testi szépségével. Enyhén selypítve beszélt, ami azonban csak fokozta vonzerejét. Számos rajongó vette körül. Már fiatalon kicsapongó életmódot folytatott. 

 Csak a nála 15 évvel idősebb barátját, Szókratészt tisztelte, mindenki mást lenézett. Szókratész próbálta őt jó útra terelni.

I.e. 432-ben az athéniak a korinthoszi gyarmatosok ellen harcoltak, a poteidaiai csatában.

A csatában ott volt Szókratész (37 évesen) és Alkibiadész is (22 évesen). Amikor Alkibiadész megsebesült, Szókratész mentette meg az életét.

Periklész Megara ellen kereskedelmi tilalmat hirdetett ki: a megarai kereskedőket kitiltották Athén piacairól és a birodalom kikötőiből, arra hivatkozva, hogy a megaraiak Démétér istennőnek szentelt földet műveltek meg és szökött rabszolgáknak nyújtottak menedéket.

 A spártaiaktól küldöttség érkezett azzal a követeléssel, hogy az athéniak az Alkmaiónidákat (a 200 évvel korábbi külóni vérbűn miatt) űzzék el (Periklész is ennek a családnak a sarja volt anyai ágon) és vonják vissza a megarai határozatot. Ennek a húzásnak a nyilvánvaló célja az volt, hogy viszályt szítsanak az athéni nép és Periklész között. Azonban ekkor még az athéniak feltétel nélkül elfogadták Periklész utasításait.

 Athén azt kérte a megarai határozat visszavonásáért cserébe, hogy Spárta hagyja abba az idegenek kiűzését saját területeiről és ismerje el saját szövetségeseinek függetlenségét. Spárta ezt nem tette meg, így mindkét fél elkezdett a háborúra készülni.

I.e. 431 II. Arkhidamosz spártai király delegációt küldött Athénba, hogy azok tegyenek eleget a spártaiak követeléseinek. Ezt a küldöttséget azonban már be sem engedték Athénba.

Periklész számított arra, hogy a spártai stratégia első lépése Attika lerohanása lesz és hogy az ellenség szárazföldön jóval erősebb náluk. Ezért a régió teljes lakosságát áttelepítette Athén falain belülre.

I.e. 431-ben az athéni sereg megszállta Megarát. - Ekkor Periklész tartott egy gyászbeszédet:

"Olyan alkotmánnyal élünk, amely nem igazodik szomszédaink törvényei után, s inkább mi magunk szolgálunk például, mintsem hogy utánoznánk másokat. A neve pedig, mivel nem kevesekre, hanem a többségre támaszkodik: demokrácia. Törvényeink szerint a személyes ügyeket tekintve, mindenki egyenjogú, de ami a megbecsülést illeti, hogy a közösség előtt kinek miben van jó híre, itt nem a társadalmi helyzet, hanem a kiválóság ér többet, és ha valaki olyasmire képes, ami a város javára van, szegény sorsa és így jelentéktelen társadalmi rangja nem áll útjában. A szabadság szellemében intézzük el a közügyeinket, és mindennapi tevékenységeink során nem válunk gyanakvókká egymással szemben, nem haragudva meg szomszédunkra, ha egyszer a maga kedve szerint cselekszik, és nem öltve szemrehányó tekintetet, ami, bár nem büntetés, mégis rosszul esik neki. Ilyen nyíltszívűek vagyunk a magunk közötti érintkezésben, azt azonban, amit az állam parancsolt, elsősorban tiszteletből nem merjük áthágni, engedelmeskedve azoknak, akik éppen az élen állnak, és a törvényeknek, különösképpen azoknak, amelyek az igazságtalansággal sújtottakat védik, és azoknak, amelyek bár íratlanok, megsértésüket gyalázatnak tekinti." (Valószínű, hogy a fontos közéleti beszédeire Aszpászia segítette őt felkészülni.)

A boiót államok a peloponésszoszi háborúban Spárta oldalán álltak. 

I.e. 430-ban a Földközi-tenger térségéből egy napfogyatkozás volt látható. Athénban járvány tombolt. A korabeli híradások szerint a járvány Etiópia felől indult. Érintette Egyiptomot, Lybiát és a Perzsa Birodalmat is. De a legnagyobb pusztítást Athénban végezte (a lakosság egynegyede meghalt). Ehhez nagy mértékben hozzájárult az is, hogy Periklész Attika lakosságát betelepítette Athénba. Thuküdidész - aki maga is átélte és túlélte a járványt - így írt róla: "Az emberek beözönlése a környékről a meglevő megpróbáltatások közepette még újabb csapást jelentett, amely elsősorban magukat, a beköltözötteket sújtotta. Ezek között - mivel nem volt elegendő lakás, és a nyár idejére fojtó levegőjű kalyibákba húzódtak - vad szertelenséggel dúlt a kór, egymás hegyén-hátán heverve lehelték ki lelküket, s feküdtek ott tetemként, vagy pedig a szomjúságtól félholtan ott vonaglottak az utakon és a források körül" A tünetek forróságérzet, láz, szemgyulladás, vörös nyálkahártyák, bűzös lehellet, tüsszögés, rekedtség, epeömlés, hányinger, kiütések, csillapíthatatlan szomjúság és álmatlanság voltak. Ha a 7.-9. napot túlélték, a tünetek a test alsó részére húzódtak és ott daganatokat okozott a betegség. "Azok a madarak és négylábúak, amelyek hozzá szoktak nyúlni az emberi tetemekhez, noha annyi halott hevert eltemetetlenül, még csak nem is közelítettek hozzájuk, s ha mégis ettek belőlük, felfordultak. Ezt bizonyítja az is, hogy az ilyen fajta madarak száma szemmel láthatóan megfogyatkozott, és hogy sem máshol, sem a halottak körül nem lehetett látni őket. A hatást különösen a kutyákon lehetett megfigyelni, mivel ezek az emberek mellett élnek." 

"Az emberek egyre bátrabban adták át magukat az eddig titkolt élvezeteknek, látva, hogy milyen gyorsan változik a szerencse, hogyan halnak meg egy pillanat alatt a gazdagok, s hogyan ülnek be javaikba azonnal olyanok, akik addig teljesen nincstelenek voltak. [...] Már senkit sem tartott vissza sem az istenektől való félelem, sem az emberi törvény [...] senki sem hitte, hogy megéri azt a napot, amelyen bűneiért törvény elé állítják [...]" [Thuküdidész: A peloponésszoszi háború]

 A népnek kezdett nagyon elege lenni. Periklész egy nárcisztikus beszéddel, melyben saját erényeit domborította és a népnek felrótta hálátlanságát, igyekezett lenyugtatni őket:

"Valahogy azt ne gondoljátok, hogy most csak arról van szó: rabok legyünk-e vagy szabadok! Nem! Sokkal inkább hatalmatok az, ami most kockán forog, meg mindaz, ami ennek az elveszítésével járhat. Hiszen meggyűlöltek már benneteket mindazok, akiken uralkodtok. A hatalomról pedig ti most már le sem mondhattok, mint ahogy azt egyesek ebben a nehéz órában jámborul tán óhajtanák. Mert a ti uralmatok zsarnokság, türannisz. Türanniszra törekedni pedig jogtalanság ugyan, de ha már elnyerte az ember, veszélyes dolog lemondani róla."

2001-ben görög régészek az athéni fazekas negyed feltárása során egy tömegsírt találtak, az i.e. 420-as évek elejéről. Ennek elemzése alapján arra jutottak, hogy a járvány hastífusz volt, vagy valami ahhoz hasonló. [https://ujkor.hu/content/egy-tulelo-foljegyzesei-thukudidesz-es-az-atheni-jarvany]

Arkhidamosz spártai uralkodó az elvártaknak megfelelően lépett, és Attika lerohanásánál egy athénit sem talált a városon kívül.

Valójában Arkhidamosz és Periklész között barátság volt, ezért Periklész bízhatott abban, hogy Arkhidamosz nem fogja feldúlni a városfalakon kívüli földjeit. Ugyanis ezeket ajánlotta föl az athéniaknak, ha az ellenség nem fosztja ki. Ez nem így lett.

A földek fosztogatását látva az athéniak egyre elégedetlenebbek lettek Periklésszel. Míg a spártai hadsereg Attikában volt, Periklész 100 hajós flottát küldött a Peloponésszoszi-félsziget fosztogatására és lovasságot a városközeli feldúlt tanyák őrzésére.

Ezután Periklész hozott egy határozatot, miszerint az athéni hatóságoknak 1000 tálentumot és 100 hajót félre kell tenni arra az esetre, ha a tenger felől érné támadás a várost. Ezen javak ettől való eltérő felhasználásának még csak a megemlítését is halálbüntetés terhe mellett tiltotta.

Aigina szigetének lakosságát elűzték az athéniak és athéni gyarmatosokkal telepítették be.

 I.e. 430-ban a spártai sereg újra fosztogatni kezdte Attikát. Periklész továbbra sem volt hajlandó szárazföldi csatába bocsátkozni Spártával. Helyette újabb tengeri fosztogató hadjáratot indított 100 hajóval a peloponésszoszi partokhoz. Indulás előtt egy napfogyatkozás rémítette meg az athéniakat, de Periklész az Anaxagórasztól (a materialista filozófus-csillagásztól) szerzett tudása segítségével meg tudta nyugtatni őket.

 Perikész belső ellenségei végül elérték, hogy megfosszák őt hadvezéri rangjától és büntetést szabtak ki rá, hűtlen kezelés miatt. A Periklész elleni per ügyésze a háború idején felemelkedett politikus, Kleón volt.

PERZSA BIRODALOM

Jeruzsálemből hazatért Nehémiás, akit a perzsa nagykirály kormányzónak küldött oda. 

JÚDEA

I.e. 433-ban - 12 év kormányzói munka után - Nehémiás visszatért Jeruzsálemből a perzsa királyi udvarba, Szúzába. 

KÍNA

I.e. 440-ben megszületett Vu Csi, leendő hadvezér és politikus.

42. A római jog megjelenése és Periklész nő-ügyei [i.e. 450-440]

KÖZÉP-AMERIKA

Ebben az időben a maja kultúra emberei megsokasodtak; megnőtt a népsűrűség. Cuello várossá vált, kb. 10.000 lakossal. Városaik közös sajátossága volt a hatalmas köztér, melyet templomok és a nemesek házai vettek körül. Ebben az időben a szertartási központok mindenhol megnövekedtek és a városok központjába kerültek. A templomok platformon álltak, melyre lépcsők vezettek. Oldalaikat mészkőből készült maszkok borították, melyek különböző isteneket ábrázoltak. Megjelentek az első feliratok is, melyek az első uralkodók tetteiről adtak számot. 

ÍR-SZIGET

I.e. 443-ban Connla mac Irareo Fáthach-ot fia, Ailill mac Connla Cáem ("a görbe fogú") váltotta a trónon.  

APPENINI-FÉLSZIGET

I.e. 450-ben, mivel az első decemvirátus nem végzett a törvények egységes rendszerbe foglalásával egy év alatt, kinevezték a második decemvirátust, amelynek öt patrícius és öt plebejus volt a tagja. Ezek azonban visszaéltek hatalmukkal, így a közfelháborodás megfosztotta őket attól. Azért eredménye is volt a munkásságuknak: A tizenkét táblás törvények. A törvénytáblákat nyilvánosan látható helyre tették és a továbbiakban a római gyerekek ez alapján tanultak írni és olvasni. A törvények forrásai görög és keleti törvények voltak. A törvények szerint a városfalon túli területek már külföldnek számítottak. A szankciók között sok vallási jellegű volt. 

 I.e. 447-ben választottak először 4 questort Rómában, 1 évre. Ők a  vád képviselői voltak főbenjáró bűnök esetében. 

I.e. 445-ben Rómában kiadták a Lex Canuleiát, mely törvény célja a patríciusok és a plebejusok közti házasság engedélyezése volt (aminek tilalma még a tizenkét táblás törvényekben szerepelt). 

 Ugyanebben az évben Athén és Spárta lezárta az első peloponésszoszi háborút egy harminc évre szóló békeszerződéssel, melynek értelmében Athén lemondott hódításairól; csak Aiginát tartotta meg. 

I.e. 442-ben megalapították Ardea latin kolóniát a rutulusok földjén. A rutulusok törzse egy italicus népcsoport volt. 

Ardea ősi falai [https://www.britannica.com/place/Ardea-Italy]

BALKÁN-FÉLSZIGET

I.e. 450-ben zajlott le az utolsó görög-perzsa csata a ciprusi Szalamisznál. A görögök győztek.

Ebben az évben született meg Athénban Alkibiadész, leendő államférfi és hadvezér. Arisztokrata családban született, apja egy olyan ember volt, aki saját költségén háromevezősoros hajóval harcolt a perzsák ellen. A spártaiakkal vendégbaráti kapcsolatban voltak.

 I.e. 449-ben a spártaiak megindultak, hogy felszabadítsák Delphoit a phókisziak uralma alól és sikeresen visszaadták a szentélyt a delphoiaknak. A jóslatkérés előjogát pedig felvésték a szentély bejáratánál álló farkasszobor homlokára. Azonban amint a spártaiak elvonultak, megjelent Periklész az athéniak élén és visszahelyezte a phókisziak birtokába a szentélyt. Saját jóslatkérési előjogát pedig a farkasszobor oldalán rögzítette. 

 Miután Kimón meghalt Ciprus szigetén, a görögök békét kötöttek Artaxerxész perzsa nagykirállyal és ennek értelmében elhagyták a szigetet. A következő években a sziget perzsa fennhatóság alatt volt, s ők a sziget lakói közül a föníciai népességet támogatták. A ciprusi királyságok legmeghatározóbbika ez után Szalamisz lett. Szalamisz szoros kapcsolatot tartott fenn Athénnal és támogatta a várost Spárta ellen.

Kimón [https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Kimon.jpg]

II. Artaxerxész, perzsa uralkodó [https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Kimon.jpg]

I.e. 447-ben Periklész kiűzte az őslakosokat a Gallipoli-félszigetről, hogy athéni gyarmatokat hozhasson létre.

 Hérodotosz, a történetetíró Szamoszról a dél-itáliai Thurioiba költözött, majd i.e. 447 körül Athénban élt. Itt kapcsolatba került Szophoklésszel és Periklésszel is. Felolvasásokat tartott műveiből, amiért a város tíz tálentom arannyal jutalmazta őt. 

Hérodotosz [https://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%A9rodotosz]

Thurioi [https://en.wikipedia.org/wiki/Thurii]

Szophoklész [https://www.citatum.hu/szerzo/Szophoklesz]

 Ettől az évtől kezdve Pheidiasz szobrász és építész Periklész bizalmasa lett. Az athéni Akropolisz építése során a szobrászok munkáját személyesen felügyelte és irányította. 

A boiótok fellázadtak az athéni uralom ellen és több várost uralmuk alá vontak. Tolmidész támadást indított a leverésükre, de hadait szétverték, ő maga pedig elesett. Athén a foglyok kiadásáért cserébe kivonult a tartományból. Meggyengülését látva Phókisz és Lokrisz is elszakadt Athéntól.

Alkibiadész apja a boiótok ellen vívott egyik csatában elesett. Alkibiadész ekkor még csak 3 éves volt. Mivel rokonságban állt Periklésszel, Periklész és testvére Ariphrón vállalták a gyámságot fölötte. Dajkája egy spártai asszony lett. 

Thébai vezetésével megalakították a Boiót Szövetséget.

I.e. 446/445-ben Pleisztoanax spártai király (Pauszaniasz fia) hadjáratot vezetett Athén ellen, de Periklész megvesztegette, mire az visszavonta csapatait. A hazatért spártai királyt, korruptsága miatt száműzték, s ő Árkádiába ment. Ekkor a trónt a száműzött király fia, Pauszaniasz (ki nagyapja nevét örökölte) foglalta el. Ő azonban még túl fiatal volt ehhez, ezért a tényleges hatalom nagybátyja, Kleomenész kezében volt.

Euboia szigete fellázadt Athén ellen. Periklész hadat vitt, hogy leverje. Megara is elpártolt Athéntól; annak helyőrségét lemészároltatta.

Pleisztoanax spártai király megarai támogatással Attikára támadott. Erre Perikész serege visszajött Euboiából, de fegyverszünetet kötöttek (a megvesztegetésnek köszönhetően). Ekkor Athén le tudott csapni Euboiára és könnyedén visszafoglalta. Annak városait szigorú ellenőrzés alá vonta. 

I.e. 446-ban, amikor letelt az Athén és Spárta közötti 5 éves fegyverszünet, Boiótiában megsemmisítették az athéni sereget, Megara elszakadt Athéntól, Euboián lázadás tört ki és a spártaiak betörtek Attikába. Periklész azonban tárgyalással és megvesztegetéssel elérte, hogy a spártai hadsereg hazatérjen.

 Végül megkötötték a 30 éves békét, melynek értelmében Athén lemondott a i.e. 460 óta szerzett érdekeltségei nagy részéről, hogy erejét az euboiai lázadás leverésére összpontosíthassa és megegyezett a két városállam, hogy egymás szövetségeseit nem próbálják meg a saját oldalukra állítani.

Pindarosz görög költő ebben az évben meghalt. 

 Boiótiai családból származott. Ifjú korában Athénba került és zeneművészetet tanult. Költészetét Hellász-szerte elismerték. Nagyhatalmú uralkodók kérték fel dicsőítő költemények megírására (vagyis korabeli marketinges volt). Sokat utazott. Amikor hazája, Thébai a görögök ellen fordult, lakhelyét elhagyta, s az időszakot Aiginában vészelte át. Később Szicíliában vendégeskedett. Thébaiba hazatérve Rheia- és Pán-szentélyeket emelt. Halálakor már nyolcvan éves volt, amikor Argoszban, "egy szeretett fiú ölében meghalt". 

Pindarosz [https://hu.wikipedia.org/wiki/Pindarosz]

I.e. 445-ben Periklész elvált feleségétől. Ezt követően nagy szerelmével, a milétoszi Aszpasziával élt együtt, mintha házasok lennének, aki lehetséges, hogy hetéra volt (korábbi hívei közé tartozhatott Szókratész és Platón is) [https://nlc.hu/szabadido/20171209/luxusprosti-vagy-politikai-tanacsado-aszpaszia-tortenete-aki-athen-elso-asszonya-lett/] Mivel a nő nem athéni volt, nem házasodhattak össze. Emiatt sok vád érte Periklészt, saját idősebbik fia, Xanthipposz részéről is (aki politikai babérokra tört).

Aszpaszia [https://nlc.hu/szabadido/20171209/luxusprosti-vagy-politikai-tanacsado-aszpaszia-tortenete-aki-athen-elso-asszonya-lett/]

 Hérodotosz (a történetíró) ebben az évben nagy utazásokra indult Egyiptomba, majd a Fekete-tenger környékére (annak északi részére; Szkítiába is), Babilonba és a Közel-Keletre. 

 Fő műve a "Történelem", (http://real-eod.mtak.hu/3270/) ami tulajdonképpen a görög-perzsa háborúkról szól, de bevezetés-képpen részletezi az Óperzsa Birodalom kialakulását és azoknak a népeknek a néprajzát, melyeket a Birodalom meghódított. Írásaiban Hérodotosz igyekezett elhatárolni magát a mítoszoktól, s azokat legfeljebb ironikusan tárgyalta. Elhatárolta saját tapasztalatait és a másoktól hallott történeteket. 

Nem sokkal ezután meghalt.

 I.e. 444-ben, mivel Periklész évente 10 tálentumot küldött titokban Spártának (a békét ezzel vásárolva meg), Athén vagyonának egy részével nem tudott elszámolni. Ezért az a vád érte a konzervatívok új vezetője, Thuküdidész felől, hogy az építkezésekre fordított költekezéseivel tönkreteszi a városállam pénzügyeit. Amikor azonban Periklész azt válaszolta, hogy megtéríti a város költségeit saját vagyonából, azzal a feltétellel, hogy az épületeket az ő nevében áldják meg, újra maga mellett tudhatta a nép támogatását.

Thuküdidész [https://ujkor.hu/content/egy-tulelo-foljegyzesei-thukudidesz-es-az-atheni-jarvany]

Nem lehetett véletlen ezek után, hogy i.e. 442-ben Thuküdidészt is kiszavazták (cserépszavazás által) Athénból. 

I.e. 440-ben kisebb háború tört ki a Déloszi Szövetség két tagja, Szamosz és Milétosz között. Mindkettő Priénét akarta megszerezni. A gyengébb Milétosz Athénra szerette volna bízni a döntést. Szamoszban az ellenzékben levő demokraták elfogadták volna Athén beavatkozását, az uralmon levő arisztokraták azonban nem. Ekkor Periklész megjelent hadával és megbuktatta a szamoszi arisztokrata kormányt és a demokratákra bízta az államügyeket. 100 arisztokrata túszt Lémnosz szigetére szállított és az ottani athéni gyarmatosok őrizetére bízta.

 Nem sokkal később azonban a szamoszi arisztokraták, perzsa segítséggel elkergették a demokratákat, kiszabadították a lémnoszi túszokat és bejelentették, hogy kilépnek a Déloszi Szövetségből. Ugyanekkor pártolt el Athéntól Büzantion is.

PERZSA BIRODALOM

I.e. 449-ben Szalamisznál a görögök ismét döntő győzelmet arattak a perzsák fölött. 

I.e. 448-ban a görögök és a perzsák tárgyalásba kezdtek egymással. Megkötötték a Kalliasz-féle békét: A görög városok Kis-Ázsiában és Küproszon névleg a Perzsa Birodalom részei maradtak, de a perzsa nagykirály elsimerte önállóságukat. A Perzsa Birodalom lemondott az Égei-tenger, a Helleszpontosz és a Boszporusz fölötti irányító szerepéről. 

 Az ezután Spárta és Athén között kirobbant ellentétben mindkét fél megpróbált szövetkezni a perzsa nagykirállyal. Ez azonban egyiküknek sem jött össze.

KODZSOSZON

Az ország a mai Korea területén létezett, ekkor már másfél évezrede (eleinte nem országként, csak önálló kultúraként). Ebben a században már megerősödött annyira, hogy a kínai források királyként utaltak az uralkodóikra. 

41. Peloponésszoszi háborúk, Periklész sikkasztásai és újabb trükkjei [i.e. 460-450]

BRITANNIA

Az Ír-szigeten továbbra is Connla mac Irareo Fáthach uralkodott. 

APPENINI-FÉLSZIGET

Előzmények: Rómában Cincinnatus fiát bíróság elé állították, ő azonban az etruszkokhoz menekült. Ennek ellenére Cincinnatust consullá választották:

 I.e. 458-ban megtámadták Rómát a szabinok és az aequusok. A városon kívül az egyik consul seregét körbezárták, s csak néhány lovas tudott kitörni, hogy megvigye a hírt a városba. Ott pánik tört ki és a szenátus felhatalmazta a másik consult, hogy dictatort nevezzen ki.

 Dictatornak Cincinnatust választották. Ő éppen földjét művelte, mikor megérkeztek érte. Kb. 400 évvel később így ír az eseményekről Titus Livius: "Éppen [...] néminemű mezei munkával foglalatoskodott, amikor a követek, kölcsönös üdvözlések után megkérték: öltse fel tógáját [...] letörölvén magáról a port, a verítéket, felöltözve lefelé indul, a követek pedig szerencsét kívánva neki, mint dictatort köszöntik" [vagy, "mint az közismert..."]

Cinncinnatus [https://www.britannica.com/biography/Lucius-Quinctius-Cincinnatus]

 Cincinnatus ekkor bezáratta a csapszékeket és elrendelte, hogy minden katonaköteles korban lévő férfi jelenjen meg a Mars-mezőn. Ezekkel a körbezárt consul felmentésére sietett. Elkezdték sánccal körülzárni az aequusokat. Azok megpróbálták ezt megakadályozni, ekkor persze nem tudták rendesen őrizni a bekerítetteket. A külső római seregnek sikerült befejezni a sáncot, s így az aequusok a két római sereg közé szorulva megadták magukat. 

 Cincinnatus diadalmenete után a fia tárgyalásán kiderült, hogy fiát hamisan vádolták meg. Ezt követően Cincinnatus lemondott dictatori tisztségéről és visszament földet művelni.

 I.e. 451-ben tíz tekintélyes patríciust neveztek ki Rómában arra, hogy az állami ügyeket intézzék. Ez volt a decemviiri. A törvényeket megpróbálták egységes rendszerbe foglalni, amire egy évük lett volna. 

MAKEDÓNIA

I.e. 455 körül I. Alexandroszt valószínűleg meggyilkolták. Öt fia közül három; Philipposz, Alketasz és Perdikkasz között polgárháború robbant ki. E harcok során elvesztették nyugati területeiket, a gazdag nemesfémbányákkal. A kaotikus helyzetet kihasználva keletről a trákok támadták őket, nyugaton belső ellenségként a fejedelmek igyekeztek függetlenedni, délről pedig az athéniak fenyegették a királyságot. 

TRÁKOK

Ekkortájt, I. Teresz uralma alatt a trákok egy birodalommá egyesültek. 

BALKÁN-FÉLSZIGET

Előzmények: I.e. 460-ban kitört az első peloponésszoszi háború. Az argosziak athéni segítséggel győztek Spárta fölött. Az athéniak blokád alá vették Aigina szigetét, s vereséget mértek az azt felmenteni igyekvő Korinthoszra. Periklész eltávolítva politikai riválisait (Kimónt száműzték, Ephialtészt megölték), populista politikát folytatott.

I.e. 458-ig Pleisztarkosz volt Spártában az uralkodó, aki I. Leonidasz fia volt. Atyja halálakor még kisfiú volt, ezért régens volt mellette a nagybátyja, Kleombrotosz. I.e. 479-ben Kleombrotosz elhunyt, a gyámságot ekkor fia, Pauszaniasz vette át. Őt azonban i.e. 470 körül hazaárulás vádjával elítélték és kivégezték.

Egyiptom segítséget kért a görögöktől a perzsák elleni harcához és az athéniak - noha Periklész ellenezte ezt - segítettek is.

 I.e. 460 körül született meg Athénhoz közel Thuküdidész, leendő görög történetíró. Rokonságban állt Miltiádésszel és Kimónnal (Miltiádész fiával). Ő maga trák származású volt. 

 Periklész csökkentette Athénban az arkhónsághoz szükséges földbirtok nagyságát. 

 I.e. 460 körül Prótagorasz (20 éves ekkortájt) szülővárosában nyilvános felolvasásokat vállalt, majd Athénba ment, ahol ékesszólást tanított. Ő volt az első, aki pénzt kért a tanításért (amiről meg is oszlott az emberek véleménye) és nemsokára óriási vagyonra tett szert. 

Prótagorasz [https://eta.bibl.u-szeged.hu/3240/6/EFOP343_AP6_BTK3_Filoz%C3%B3fiat%C3%B6rt%C3%A9net%20%C3%A9s%20kort%C3%A1rs%20filoz%C3%B3fia.%20Plat%C3%B3n_2_3_Mogyor%C3%B3di%20Emese_2020_07_31.pdf]

Ekkortájt született meg Hippokratész is (leendő orvos), Kosz szigetén. Valószínűleg apja vezette be őt az orvostudományba. De mesterei között volt Gorgiasz és Démokritosz is. 

 I.e. 459-ben az athéniak nem nézték jó szemmel Aigina növekedő tengeri és kereskedelmi hatalmát, ezért elfoglalták a szigetet.

Aigina ókori romjai [https://www.isleios.com/aegina]

 I.e. 458-ig Spártában Pleisztarkosz uralkodott. Ebben az évben meghalt. Ekkor korábbi régensének (és egyben unokatestvérének), Pauszaniasznak a fia, Pleisztoanax örökölte a trónt. 

 I.e. 457-ben Phókis megtámadta Dóriszt. Ekkor Spárta Dórisz segítségére sietett, s mivel az athéni haderő egy része éppen Egyiptomban harcolt a perzsák ellen, a spártaiak gyors győzelmet arattak. 

 Amikor azonban hazafelé tartottak, az utat blokád alá vonták Athén szövetségesei. Ekkor a spártaiak Athén alá vonultak, Thébai-i megerősítéssel. Az athéni haderő kivonult eléjük. 

 Az athéni táborban felbukkant a nemrég száműzött Kimón is és kérte, hadd harcoljon városáért. Periklész sztratégosz azonban [akinek már 30 évvel korábban apja (Xanthipposz) is száműzette Kimón apját (Miltiádészt)], nem engedte neki.

Kimón [https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Kimon.jpg]

Periklész [https://tortenelmioneletrajzok.blog.hu/2017/11/17/periklesz_mint_babszinesz]

 A spártaiak győztek, de ők is nagy veszteségeket szenvedtek el. 

 Athén és Spárta négy hónapra fegyverszünetet kötött. 

 Athén később, de még ebben az évben vereséget mért Thébaira. Elfoglalta Boiótiát és Phókiszt és 10 évre megszállta.

 Aiszkhülosz újra visszatért Szicíliára. Itt érte a halál, 69 éves korában (a legenda szerint egy sas egy teknőst ejtett a fejére)

Aiszkhülosz [https://hu.wikipedia.org/wiki/Aiszkh%C3%BClosz]

 I.e. 456-ban Aigina belátván, hogy sokkal gyengébb az ellenfelénél, megadta magát. 

 I.e. 455-ben egy Tolmidész nevű athéni körbehajózta Peloponésszoszt és lerombolta a spártai hajóépítő műhelyeket. 

 Eurüpidész (25 évesen) részt vett egy drámai versenyen és harmadik helyezést ért el. Ő nem vállalt közéleti szerepet, sem állami megbízást, ezért keveset tudunk róla. Főként írással és könyvgyűjtéssel foglalkozott. Ám korának gondolkodóival kapcsolatot tartott, tanult Prótagorasztól is. Két felesége volt. 

 I.e. 454-ben Periklész a Héliaiában (esküdtbíróságban) esküdtként résztvevő polgároknak (akiket egyébként sorsolással választottak) bőséges fizetést biztosított és bevezette az állami hivatalok díjazását is.

 Eddigre az egyiptomi kísérlet teljes kudarcba fulladt. Athén 35.000 embert és 200 hajót veszített.

 Ennek hatására Milétosz és Erüthrai fellázadt, amit i.e. 450-re sikerült leverni.

Milétosz városa is nagyjából a trójai háború után jött létre. Korábban hettiták lakták a várost, de a legenda szerint a görögök megölték a férfiakat és magukhoz vették az asszonyokat. Többnyire lüdiai megszállás alatt éltek, de ez jót tett a kultúrájuknak. Milétosz a Földközi-tenger medencéjében sok gyarmatot alapított, amelyekbe nem csak a kereskedők utaztak el, hanem más milétoszi lakosok is, turistáskodási céllal. 

Periklész ugyanebben az évben megtámadta Sziküónt és Akarnaniát és sikerrel járt.

Sziküónt dórok lakták. 

A Déloszi Szövetség pénztárát Déloszról áthelyezték Athénba, a nagyobb biztonság érdekében (valószínűleg athéni sugalmazásra). Ez Periklésznek kapóra jött, mert ebből tudta finanszírozni nagyra törő építkezéseit az Akropoliszon, köztük a Propülaiát, a Parthenónt és Pallasz Athéné aranyszobrát (amit egyébként egy barátja, Pheidiasz alkotott).

A Parthenónt, vagyis Pallasz Athéné templomát i.e. 448-ban kezdték el építeni. Anyaga sárgás színű márvány.

Parthenon [https://mymodernmet.com/the-parthenon-greece/]

 A templomban helyezték el Pallasz Athéné 12 méter magas szobrát, ami elefántcsontból és aranyból készült. Az előtte elhelyezett kis medence vize biztosította a megfelelő páratartalmat, hogy az elefántcsont megőrizze szépségét.

Ilyen lehetett a maga idejében [https://www.bonoutazas.hu/cikk/images/1083.jpg]

 I.e. 451-ben, amikor lejárt Kimón 10 éves száműzetése, Periklész újabb "trükkhöz" folyamodott ellene. Hozott egy törvényt, mely az athéni állampolgárságot mindkét szülő athéni voltához kötötte (addig elég volt az apa). Kimónnak történetesen csak az apja volt athéni. Ugyanakkor Periklész maga hívta vissza Kimónt, aki 5 éves fegyverszünetet kötött Spártával. Kimónnak az igazi küldetése a perzsák ellen való harc volt, s valamiféle megegyezés születhetett kettőjük között, miszerint Kimón folytathatja ezt, Periklész pedig szabad kezet kap a belpolitikában.

 Kimón nagy hajóhaddal Küproszra indult. A küproszi Szalamisznál újabb győzelmet arattak a perzsák fölött, azonban Kimón egy betegség miatt meghalt.

 Periklész nagyon fontosnak tartotta, hogy fenntartsa Athén vezető szerepét a Déloszi Szövetségben. Ezért nem tűrte a szövetségből való kilépést és minden alkalmat megragadott arra, hogy a szövetséges városokban megbuktassa az arisztokratákat és a demokráciát vezesse be.

 I.e. 451-ben, 18 évesen Szókratész katonának ment és nehéz fegyverzetű gyalogos lett a seregben. Ugyanebben az évben meghalt Bakkhülidész (Szimónidész unokaöccse volt, sokoldalú költő lett).

 I.e. 450-ben Anaxagóraszt istentagadással vádolták, mert olyanokat mondott, hogy a Nap izzó anyag. Ekkor Anaxagórasz ügyvédje Periklész volt. Pénzbüntetésre és száműzetésre ítélték Anaxagóraszt. 

 A görögök úgy tartották, hogy Delphoiban van a világ közepe. Ezt egy faragott kővel, a "köldökkővel" avagy omphalosszal meg is jelölték. A kő a mai napig a helyén van. 

A világ köldöke Delphoiban [https://samsarahun.blogspot.com/2020/09/ismerd-meg-onmagad-delphoi-josda.html]

PERZSA BIRODALOM

I.e. 456-ban Egyiptomban a perzsák feltörték a memphiszi ostromgyűrűt és megsemmisítették ellenségük görög részét. 

I.e. 454-ben a perzsa veszélytől tartva a Déloszi Szövetség déloszi kincstárát áthelyezték Athénba. 

I.e. 451-ben Kimón megtámadta Küproszt és 5 éves fegyverszünetet kötött Spártával. (Kimón ebben az évben halt meg.)

I.e. 450-ben a görögök elfoglalták Küproszt 

EGYIPTOM (A Perzsa Birodalom része)

I.e. 456-ban a perzsa Megabyzus leverte az egyiptomi-líbiai-görög sereget Egyiptomban.

Megabyzus [https://en.wikipedia.org/wiki/Megabyzus]

JÚDEA

Folyt Jeruzsálem újjáépítése. Továbbra is felfegyverkezve dolgoztak. De nem csak a támadások ellen védekeztek, hanem életmódjuk megóvása érdekében is: szombatonként bezárták a város kapuit, hogy olyankor az idegenek ne tudjanak ott kereskedni. 

KÍNA

Ebben az évtizedben továbbra is a Csou-dinasztia-beli Csen-ting Vang uralkodott. 

40. Periklész, az "igazi" politikus és néhány görög misztériumkultusz [i.e. 470-460]

PERZSA BIRODALOM

Előzmények: Baktria, a Perzsa Birodalom legkeletibb tartománya volt, kb. a Kaukázusnál. A zend nyelvet beszélhették. Itt élt Zarathusztra is. 

I.e. 469-467 között a görögök teljesen kiűzték a perzsákat Európából. Maga, Xerxész is ott volt a csatában, az Eurümedón-folyó torkolatánál.

Xerxész hazatért és folytatta kicsapongó életét, fölösleges kegyetlenkedéseit. A nép meggyűlölte őt. I.e. 465-ben testőreinek vezére, Artabanosz és egy eunuch; Mithriadész palotaforradalmat robbantott ki és megölték a nagykirályt. Ezt követően a gyanút a király elsőszülött fiára, Dáriuszra terelték. A király második fia, Artakhsaszjá/ Artaxerxész első dühében megölte testvérét és elfoglalta a trónt. Ekkor kb. 35 éves volt. 

Artaxerxész [https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Artakhsaszj%C3%A1_perzsa_kir%C3%A1ly]

 Ő fogadta be országába a az Athénből száműzött Themisztoklészt, annak ellenére, hogy a görög férfinak óriási szerepe volt a perzsák elleni görög győzelemben. 

I.e. 463-ban a Perzsa Birodalom legkeletibb tartományában, Baktriában zendülés tört ki, s ugyanekkor felkelés tört ki Egyiptomban is. A baktriai zendülést Artabanosz satrapa vezette, az egyiptomit pedig Inarosz (III. Pszammetik fáraó fia). Inarosz a líbiaiakkal együtt harcolt és a görögöktől is kért segítséget. Kimón, a Déloszi Szövetség élén eleget tett a segélykérésnek. 

 A egyiptomi-líbiai-görög sereg Memphisznél ostromgyűrűbe zárta a perzsákat, de a várost elfoglalni nem tudták. A perzsa hadvezér Megabyzos volt, (aki egyébként a 480 körüli görögök elleni harcokban is részt vett, s azt követően Szíria satrapája lett).

Megabyzos [https://en.wikipedia.org/wiki/Megabyzus]

 Megabyzos szavát adta, hogy nem fogják bántani Egyiptomban szerzett foglyait. Ennek ellenére Xerxész felesége, Amestris kivégeztette őket. Megabyzos ekkor fellázadt Amestris ellen.

 Később Megabyzos megmentette Artaxerxész nagykirályt egy oroszlántól egy vadászat során. Ugyanezzel azonban megsértette azt a szokásjogot, hogy a vadászat során először a nagykirály ölhet. Ezért száműzték őt. Nem sokkal később magát leprásnak kiadva kért és kapott kegyelmet, hogy visszatérhessen Szúzába.

Artaxerxész uralkodása alatt épült a perszepoliszi palotában a "Százoszlopos csarnok". Valláspolitikáját a tolerancia jellemezte. 

A Szászoszlopos csarnok romjai [https://hu.wikipedia.org/wiki/Perszepolisz]

 A nagykirály pohárnoka egy Nehémiás nevű zsidó volt. Amikor a pohárnok hallott őshazája nehéz helyzetéről, kérelmet nyújtott be a nagykirálynak, hogy hazatérhessen és ő lehessen Júda kormányzója. Az engedélyt meg is kapta. Egy Esdrás nevű másik zsidóval együtt ment vissza Jeruzsálembe, i.e. 460 körül. Artaxerxész azt mondta, hogy Esdrás legyen a felelős népének oktatásáért és a vallási reformért. Nehémiásnak pedig megengedte, hogy Jeruzsálem városfalait felépítse.

JÚDEA (A Perzsa Birodalom része)

Miután a szamaritánusokat elutasították a zsidók, azok igyekeztek megakadályozni a templomépítést és támadásokat intéztek ellenük. Így a jeruzsálemi templomot némi ellenállás közepette építették újjá Nehémiásék.

"legényeimnek csak a fele végezte a munkát, a másik fele dárdával, pajzzsal, íjjal és páncéllal volt fölfegyverkezve. [...] Mindegyik építőnek derekára volt kötve a kardja, úgy építettek. [...] ha kürt hangját halljátok, gyűljetek ide, hozzánk. [...] még a vízhez is mindenki kopjával ment." [Biblia, Nehémiás könyve]

APPENINI-FÉLSZIGET

Előzmények: A Rómától délre lévő terület, ahol volscusok éltek, egyben etruszk kalózok lakóhelye volt ezekben az időkben. Korábban Tarquinius Superbus (akit később száműztek Rómából, mert Tarquinius volt és ekkor Kümében telepedett le) bevonta a terület lakosait a latin szövetségbe. De később azok kiváltak belőle és inkább a velük együtt élő volscusokhoz pártoltak.

I.e. 468-ban a rómaiak meghódították a tőlük délre levő területet. Egy évvel később megalapították Antium latin coloniát. 

I.e. 461-ben Lucius Quinctius Cincinattus fiát, Caeso Quinctiust bíróság elé állították, mert egy vitában tettlegességig ment. Úgy tűnt, hogy el fogják ítélni, de az éjszaka leple alatt az etruszkokhoz menekült. 

I.e. 460-ban fellázadt rabszolgák elfoglalták a Capitoliumot és az ellenük folytatott küzdelemben elesett az aktuális consul, Publius Valerius Publicola. Helyére a patríciusok támogatásával Cincinattust választották meg. 

Cinncinatus [https://www.worldhistory.org/Cincinnatus/]

SZICÍLIA

Szürakuszaiban i.e. 467-ben Thraszibülosz demokráciát vezetett be. A város tovább terjeszkedett a szigeten. 

Akragasz uralkodója, Teron után fia, Thraszidéusz lett, majd az ő bukása után Akragasz demokratikus városállammá alakult. Az Athén és Szürakuszai közötti ellenségeskedésben semleges maradt.

Akragaszi romok [https://hu.wikipedia.org/wiki/Agrigento_r%C3%A9g%C3%A9szeti_lel%C5%91helyei]

BALKÁN-FÉLSZIGET

Előzmények: Miltiádész i.e. 499-ben csatlakozott a Perzsa Birodalom elleni ión felkeléshez. Majd i.e. 490-ben, a marathoni csatában a 10 sztratégosz egyike volt, sőt ő lett az ellenállás vezére, a stratégia kitalálója - az, aki dicsőségével kivívta Themisztoklész (aki a tengeri flotta felszerelését propagálta a második nagy perzsa támadás előtt) irigylését. Majd a perzsák mellett kiálló görög szigetek elleni bosszúhadjáratával felsült, és súlyos lábsérülésébe belehalt. 

Argosz az i.e. VII. század óta a Peloponésszoszi-félsziget vezető városállama volt, egészen Spárta megerősödéséig

 Miután Spárta meghódította Messzinát és annak lakosait rabszolgasorba taszította (ők voltak a helóták),a város szövetségeseket keresett ahhoz, hogy megakadályozza, hogy a helóták külső segítséget kapjanak. Maguk a spártaiak viszont gyakran segítettek más városoknak azok türannoszai, uralkodói ellen. Spárta legnagyobb ellenfele a Peloponésszoszi-félszigeten Argosz volt. A félszigeten minden városnak végül döntenie kellett, hogy Spárta vagy Argosz mellett áll. A Spárta által vezetett szövetséget akkoriban "Spárta és szövetségesei"-nek nevezték, csak utólag nevezzük Peloponésszoszi Szövetségnek.

Aigina szigetén dórok éltek és hajózással és kereskedelemmel foglalkoztak. I.e. 492 körül behódoltak Dareiosz perzsa nagykirálynak. 

Korinthoszt is dórok lakták (ők is szerepet vállaltak a perzsák elleni háborúban).

I.e. 470 körül athéni megrendelésre Pheidiasz elkészítette a marathóni győzelem emlékére emelt szoborcsoportját, melynek központi alakja Miltiádész, s melyet Delphoiban állítottak fel.

 Ő alkotta az athéni Akropoliszon felállított, 9 m magas Promakhosz Athéna szobrot is.

Promakhosz Athéna [https://en.wikipedia.org/wiki/Athena_Promachos]

I.e. 469-ben Kimón újabb nagy győzelmet aratott a perzsák fölött az Eurümédón-folyó torkolatánál. Ezzel megerősítette a Déloszi Szövetség helyzetét a béketárgyalások előtt. 

I.e. 468 után a makedón Alexandrosz mükénéi menekülteket fogadott be és két várost alapított, melyekkel igyekezett a hellénekhez való tartozását kifejezni. Ez a két város Hérakleion és Dion volt.

 Szophoklész ebben az évben aratta első drámaírói győzelmét, Aiszkülosszal szemben, Triptolemosz c. tragédiájával.

Szophoklész [https://www.lira.hu/hu/szerzo/szophoklesz]

 I.e. 464-ben súlyos földrengés pusztított Lakedaimónban. A helóták életében ez egy "utolsó csepp" lehetett, mert ezt követően fellázadtak Spárta ellen. A spártaiak annyira megszorultak, hogy Athéntól kértek segítséget. 

Periklész (már 42 éves felnőttként) már vezető szerepben volt Athénban. Mellette szintén meghatározó politikusok voltak Kimón, Ephialtész és Ariszteidész. Kimón és Ariszteidész határozottan az arisztokratákat képviselték, Ariszteidész hozta létre a Déloszi Szövetséget, folytatni akarták a perzsa-ellenes harcot és fenn akarták tartani a jó viszonyt Spártával. Hogy szembehelyezkedjenek velük, Periklész és Ephialtész a demokrata-oldalt választotta (noha Periklész maga is arisztokrata-származású volt és korábban antidemokratikus nézeteket vallott). A Spártával való szövetséget idejétmúltnak tartották és el akartak tőle szakadni.

Amikor a helótalázadás miatt a spártaiak segítséget kértek Athéntól, Periklész és Ephialtész minden erejével azon volt, hogy elutasítsák a kérést. 

I.e. 463-ban Kimónt azzal vádolták, hogy megvesztegette az ellenség, a makedón király, I. Alexandrosz. A Kimón elleni perben Periklész ügyészi szerepet vállalt. (Kb. 30 évvel korábban ugyanezzel vádolta Periklész apja (Xanthipposz) Kimón apját (Militádészt). Miltiádészt akkor börtönbe zárták és hatalmas pénzbüntetésre ítélték. Miltiádész a börtönben pár nap után belehalt háborús sebesülésébe, pénzbütetését Kimón fizette meg.) Ebben a perben Kimónt felmentették, s az ítélet még tovább növelte népszerűségét és tekintélyét.

 Kimón ekkor felajánlotta, hogy saját vezérletével visz 4000 nehéz fegyverzetű katonát Spárta megsegítésére és el is indultak. Ez a 4000 fő azonban a tehetősebb athéni polgárok közül került ki, ezért távollétükben megerősödött a szabad születésű, szegényebbekből álló demokrata szárnya a népgyűlésnek.

Kimón serege azonban Spártánál olyannyira eredménytelen volt, hogy a spártaiak azzal vádolták, hogy összejátszik a helótákkal és sértő módon inkább hazaküldték őt és seregét.

Ezt kihasználva Periklésznek sikerült a közhangulatot Kimón ellen fordítania és elérték, hogy i.e. 461-ben Kimónt cserépszavazással száműzzék Athénból 10 évre (Spárta-barátság miatt).

Ugyanebben az évben Ephialtész gyilkosság áldozata lett. Így a politikai vezetés egyedül Periklész kezébe került.

 Periklész folytatta a populista politikát, pl. lehetővé tette a szegények ingyenes színház-látogatását.

I.e. 461-ben az athéniak szövetségre léptek Spárta ős-ellenségével, Argosszal. Az addig a Peloponoésszoszi (spártai) Szövetséghez tartozó Megara is kilépett és átlépett a Déloszi (athéni) Szövetségbe. 

I.e. 460-ban kitört az első peloponésszoszi háború. Az argosziak athéni segítséggel győztek Spárta fölött. Az athéniak blokád alá vették Aigina szigetét, s vereséget mértek az azt felmenteni igyekvő Korinthoszra. 

Kimón [https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Kimon.jpg]

Periklész [https://hu.pinterest.com/pin/366410119666010268/]

 Az egyik ókori görög vallás az Adonisz misztérium-kultusz volt. Az elnevezés a sémi "adon" = "úr" szóból származott. Ez a meghaló és feltámadó isten állt a misztérium középpontjában. A görög mítosz szerint Adonisznak az év egyik részét a nevelőanyjánál, Perszephonénál kell töltenie, az alvilágban, egyharmadát pedig szeretőjénél, Aphroditénál a földön. A harmadik harmadról szabadon dönthetett és Aphroditét választotta. A nyári hérics az ő véréből származik. Mint mítoszából is látszik, ő egy termékenységisten; télen az alvilágban tartózkodik, a vegetációs időszakban pedig a földön. Ősszel gyászszertartásokkal, tavasszal örömünnepekkel emlékeztek meg róla. Adoniszkertecskékkel tisztelték (ezek agyagedényekbe ültetett, gyorsan kivirágzó és gyorsan elvirágzó növények közé kis Adonisz-képmásokat helyeztek).

nyári hérics (Adonis aestivalis) [https://hu.museum-digital.org/object/908968]

 Ekkortájt alakult ki az orphikus misztériumkultusz, melynek főistene Dionüszosz. A kultusz Orpheusz és Eurüdiké legendáján alapult. Orpheusz egy meghaló és feltámadó isten. A beavatottak végső célja az volt, hogy megszabaduljanak a lélekvándorlás körforgásából, tisztaság, lemondás, erkölcsös élet és mértékletesség által. A kultusz követőinek sírjában, aranytáblácskákat találtak (halott-útleveleket), melyek segítséget nyújtottak, hogy a halott kiismerje magát az alvilágban, illetve a lélek kívánalmai voltak rajta azt illetően, hogy hogyan fogadják őt odaát. [Nagy valláskalauz]

orfikus aranylemezke [https://okorportal.hu/wp-content/uploads/2019/12/2018_2_egyed.pdf]

 A szamothrakéi misztériumkultuszban a tengerhajózás patrónusait tisztelték. A beavatottak bíborszín vállszalagot kaptak, ami ellenállóvá tette őket a viharokkal szemben és mágnesvasból való gyűrűt, ami az istenekkel való állandó kontaktus szimbóluma volt. A fallikus szobrok és a háromszögű női jelképek tanúsága szerint a vallás a termékenység és az újjászületés kérdéseivel foglalkozott. [Nagy valláskalauz]

 Az eleusziszi misztériumkultusz is századokra nyúlt már vissza ekkoriban. A kultusz szertartásait csak a beavatottak tarthatták, de bárki részt vehetett rajtuk, aki nem követett el gyilkosságot. Az ünnepség kezdetén Athénnál rituálisan megfürödtek a tengerben, majd Eleusziszba vonultak és ott, egy fáklyákkal megvilágított csarnokban szavaltak, előadásokat rendeztek, drámákat mutattak be. A kultusz középpontjában két istennő állt; Démétér, a bő gabonatermés istennője, és ennek lánya, Perszephoné, akit Hádész elragadott, ezért az évnek csak kétharmad részét tölthette a földön. Visszatérése a tavaszt jelenti. Fennmaradt egy legenda a perzsa háborúk idejéből, miszerint akkor sem maradtak el a misztériumjátékok, amikor Athént és Eleusziszt is kiürítették. Csak ekkor az istenek maguk adták elő. Állítólag perzsa kémek látták, amint porfelhő szállt fel és hallották az Eleuszisz felé igyekvő isteni vendégek kiáltásait. Ugyan ezen a napon történt, hogy a perzsák vereséget szenvedtek a szalamiszi csatában. [Misztikus történetek gyűjteménye]

Egy fogadalmi emléktábla az eleusziszi misztériumokat ábrázoló jelenettel [https://www.researchgate.net/profile/Ede-Frecska/publication/260552940_The_Eleusinian_mysteries_Az_eleusziszi_miszteriumok/links/0deec5318a44e5b153000000/The-Eleusinian-mysteries-Az-eleusziszi-miszteriumok.pdf]

MAKEDÓNIA

Makedónia területén az athéniak számára értékesnek tűnt Amphipolisz /Enneahodoi városa, ahol trákok éltek. I.e. 464-ben megpróbálták megvetni a lábukat ott, de a trák edonok törzse legyőzte őket és a telepeseket (10.000 athénit) lemészárolták. 

Amphibolis városfalának és hídjának maradványai [https://hu.wikipedia.org/wiki/Amphipolisz]

ÍR-SZIGET

I.e. 463-ban Connla Cáem (a Szép) lépett a trónra, a kettővel korábbi királynak a fia, ismét királygyilkosság által.

KÍNA

A Csou-dinasztiában i.e. 469-ig Jüan Vang uralkodott, majd i.e. 468-tól Csen-ting Vang.