34.3 A Közel-Keleti nagyhatalmak [i.e. 800-700]

  Az i. e. 8. században a Közel-Kelet ismét Asszíria hatalma alá került. Így a terület áttekintését vele, mind a pókháló közepével kezdem.

Az olvasáshoz aláfestő zenének ezt javaslom: https://www.youtube.com/watch?v=rYsGzWWCzfE&t=18s  valamint ezt: https://www.youtube.com/watch?v=VFj5dJwkd7E

[https://hu.wikipedia.org/wiki/III._Tukulti-apil-%C3%A9sarra#/media/F%C3%A1jl:Map_of_the_Assyrian_Empire.svg]

Asszíria

 III. Sulmánu-Asarídu új palota építésébe kezdett, az apja által alapított fővárosban, Kalhuban. A palota egyszerre volt adminisztratív központ, uralkodói kéjlak, erőd és fegyverraktár. A Fort Shalmanes nevet kapta a régészektől.

Sulmánu-Asarídu [https://www.wikiwand.com/hu/III._Sulm%C3%A1nu-asar%C3%ADdu]

Kalhu városa [https://www.worldhistory.org/Kalhu/]

 III. Sulmánu-Asarídu élete utolsó éveit visszavonultan töltötte. A hadjáratok vezetésével fővezérét, Dajján-Assurt bízta meg. Ez azonban az uralkodó elsőszülött fiából, Assur-danin-aplából féltékenységet váltott ki, s az fellázadt apja ellen. A lázadásban sok nagyváros csatlakozott hozzá. III. Sulmánu-Asarídu halála után mégsem ő foglalta el a trónt, hanem a babiloni szövetséges; Marduk-zákir-sumi segítségével a király egy másik fia: V. Samsi-Adad. A segítségért cserébe azonban el kellett ismernie alárendeltségét Babilóniával szemben. 

 Az ezért érzett bosszúvágyat hosszasan érlelhette, míg végül évtizedekkel később lehetősége nyílt fogságba vetni Marduk-zákir-sumi fiát és örökösét, Marduk-balátszu-ikbit, akit egy csatában győzőtt le. Ekkor ő is - mint korábban atyja - áldozatokat mutatott be Babilónia legfontosabb templomaiban.

V. Samsi-Adad [https://hu.wikipedia.org/wiki/V._Samsi-Adad]

 Urartut többször megtámadta, de sorozatosan kudarcot vallott vele szemben. Ugyanakkor a népnek minden hadjáratáról úgy számolt be, mintha világraszóló győzelmet aratott volna (lám, a hírhamisítás sem a modern kor szülötte).

 Amikor V. Samsi-Adad meghalt; fia, III. Adad-nirári még kicsi volt, ezért V. Samsi-Adad felesége, Sammuramat, közismertebb nevén Szemiramisz uralkodott 5 éven át. A hadsereg elfogadta őt és követte parancsait, a médektől nagyobb területet sikerült elhódítani. Sokat tett az ország vízellátásának javításáért, csatornák építésével. Uralma idején szüneteltek a hatalmi villongások Babilonnal, aminek oka az lehetett, hogy ő maga is babiloni származású volt.

 Azonban egy évtizedeken átnyúló hanyatlás következett, hiszen a II. Assur-nászir-apli idején bevezetett örökletes helytartói címek gyengítették az uralkodó hatalmát. Továbbá járványok és felkelések nehezítették az időszakot.

 Sammuramat/Szemiramisz valószínűleg babiloni hercegnő volt, s így lett V. Samsi-Adad felesége. Legalább egy hadjáratára elkísérte férjét. Férje halála után kezdetben régens volt, kiskorú fia helyett uralkodva, majd társuralkodó lett mellette a fia.

 Sammuramat/Szemiramisz építkezéseket folytatott az országában; az ő idejében épült a tuspai Szemiramisz-csatorna.

Szemiramisz függőkertje [https://www.edenkert.hu/vilagos-zold/zold-bolygo/szemiramisz-babiloni-fuggokertek/4650/]

A függőkert maradványai ma [https://www.costadelsolmagazin.com/content/szemiramisz-fuggokertje]

 Amikor Sammuramat/Szemiramisz meghalt, fia, III. Adad-nirári önállóan uralkodott tovább. Urartut ő is továbbra is elkerülte, de a Szíria, Babilon és a Kaszpi-tenger felé vezetett hadjáratai sikeresek voltak.

 III. Adad-nirári kb. i.e. 810-781-ig uralkodott. Ő is - mint elődei - kereskedővárost alapított az Eufrátesz mellett. Ezt Kár-Adad-nirárinak nevezte el. 

Hadakozott Szíriával, Egyiptommal és a médekkel. Babilonban megszilárdította hatalmát azzal, hogy hazaengedte a Babilonból kitelepítetteket és visszaadta az onnan elrabolt istenszobrokat.

 Azonban i.e. 800-ban az urartui Menua megtámadta Asszíriát és területeket foglalt el.

 Ennek igazán csak a szírek örültek, akik úgy kerekedtek az asszír fenyegetés fölé, hogy Urartuval szövetkeztek.

 Asszíria elszigetelődött a nyugati és az északi kereskedelmi útvonalaktól.

 III. Adad-nirárit a trónon legidősebb fia, IV. Sulmánu-asarídu követte i.e. 780-772-ig. Ő már több hadjáratot is vezetett Urartu ellen. Ott ekkor I. Argisti uralkodott, s nem hagyta magát legyőzni.

Asszíriának már csak nyugat felé volt lehetősége a kereskedelemre, de Urartu harcai az újhettita királyságokkal ezt is fenyegették.

Közben a királyi hatalmat még mindig nem sikerült visszaállítani; a vezérek, a nemesség, a főpapság és a tartománykormányzók mind-mind szuverén kiskirályként tevékenykedtek. IV. Sulmánu-asaríduval uralkodása végén valószínűleg egy palotaforradalom végzett. 

Mivel nem volt törvényes örököse, a trónon öccse, III. Assur-dán követte. Már trónralépése évében polgárháborús időszak kezdődött. A zavaros évek során egyedül a fővezér, Samsu-ilu tartotta meg mindvégig pozícióját.

III. Assur-dán [https://bible.fandom.com/wiki/Ashur-dan_III]

III. Assur-dán i.e. 771-754-ig uralkodott. Urartu eddigre nagyon megerősödött, de a belviszályok is gyengítették Asszíriát.

Az i.e. 766-os évből maradt fenn egy Urartuval vívott csata emléke, ami Asszíria számára vereséggel végződött.

A zsidók északi államát, Izraelt azonban sikerült meghódítania. Területüket ettől kezdve  Szamáriának nevezték és onnan a zsidó lakosságot kitelepítették.

I.e. 765-ben pestisjárvány pusztított Asszíriában, i.e. 763-ban pedig az addig legnagyobb mértékű lázadás tört ki, ami 5 évig tartott. A lázadás kitöréséhez minden bizonnyal hozzájárult  az i.e. 763-as ninivei napfogyatkozás. A lázadás Assur-dán győzelmével ért véget, de 4 évvel később Assur-dán meghalt.

Neki sem volt fia, ezért a trónon kisebbik öccse; V. Assur-nirári követte. A fővezír még mindig Samsi-ilu volt.

V. Assur-nirári uralkodása első négy évében ellen tudott állni annak az elvárásnak, hogy minden asszír uralkodónak hadjáratot kell vezetnie (mely elvárásnak még nagyanyja, Szemiramisz is eleget tett). 

 Ezt okosan tette, hiszen a belső viszályok miatt a hadsereg gyenge volt.

A következő két évben azonban megindult; először a Kaszpi-tenger felé. A katonák azonban Urartu és  Babilon elleni harcokra vágytak. A kereskedők pedig a szíriai városkirályságok elfoglalását és a Földközi-tengerhez való kijutást várták volna el.

 Az elégedetlenség megint lázadáshoz vezetett, ami i.e. 746-ban tört ki. A lázadás vezetője Tukulti-apil-ésarra volt, aki megszerezte a trónt is.

 Tukulti-apil-ésarra származása nem ismert. De ő lett végül az az uralkodó, aki kivezette a 60 éves regresszióból Asszíriát.

 Provinciákra osztotta birodalmát és azok élére eunuchokat nevezett ki. A hadsereget is átszervezte: állandó haderőt alakított ki, amelyet több hadseregre lehetett bontani. Személyesen persze csak az egyiket vezethette, de ő döntött arról, hogy a többi hadsereg-részt ki vezetheti. Rendkívül fejlett "vezérkar" alakult ki. A lovasság önálló fegyvernemmé vált. Kusból hozatott robosztus, erős lovakat és lovasokat. Tömegesen használt harci kocsikat is, melyeket masszívabbá alakítottak, megerősített kerekekkel és védművekkel láttak el. A kerekekre pengéket szereltek. Az Újasszír Birodalom hamarosan ellenfél nélküli szuperhatalommá vált.

 Felújították a tömeges deportálások módszerét is. Legalább 400.000 káldot, arámit, médet és más nemzetiségűeket deportáltak ezekben az időkben.

Tukulti-apil-ésarra uralkodása kezdetén legyőzte déli szomszédjában, Babilóniában az arámi törzseket, majd egészen a Perzsa-öbölig elhatolt. Közben a nagy városokban átvette a csak babiloni királyoknak járó áldozati ajándék-maradványokat és fölvette a "Sumér és Akkád királya" címet, de közben meghagyta a trónján Nabú-nászirt.

 Ezek után észak és nyugat ellen fordult, ahol Urartu, Gurgum, Kumaha és Arpad koalíciójával kellett szembenéznie, melyet Arpad királya, Mati-ilu és Urartu királya, II. Szarduri vezetett.

I.e. 743-ban Tukulti-apil-Ésarra óriási vereséget mért a koalíció seregeire, Kumahánál. Tuspáig üldözte Szardurit, ahol a kapuk előtt újabb győzelmet aratott. I.e. 741-ben Arpadot porig rombolta.

I.e. 738-ban elfoglalta a főníciai térségben levő Damaszkuszt és Unqit. 

Az asszír tartományok körül kis vazallus államokat tartott fent, melyek arámi és újhettita államocskák voltak a Torosz-hegységben és Szíriában (Hatti, Meliddu, Que, Szamal), Főnícia és Kánaán területén (Türosz, Büblosz, Izrael) és az arabok-lakta oázisokban (Tema, Szaba).

I.e. 734-ben a filiszteus városok ellen fordult (Júda, Ammón, Edóm, Moáb). Gáza elfoglalása után a várostól délre kereskedelmi telepet alapított, Bít-kári névvel. Így vonta ellenőrzése alá az Egyiptomba, Arábiába és Föníciába vezető kereskedelmi útvonalakat. A gázai Hanunu király Egyiptomba menekült, de nem merték őt fogadni, ezért visszatért. Végül visszaülhetett gázai trónjára.

I.e. 733-ban lázadás tört ki Damaszkusz és Izrael vezetésével. Be akarták vonni Júdát is, de Júda királya, Áház elutasította a részvételt. Ennek következtében a lázadók megostromolták Jeruzsálemet. Ekkor Áház Tukulti-apil-Ésarrától kért segítséget, aki segített is: ostromgyűrűt vont Damaszkusz köré és kiéheztette a várost, majd i.e. 732-ben elfoglalta. Uralkodóját, Rahianut, avagy Recint kivégeztette. Arámból provincia lett, Damaszkusz központtal.

Izraelben, hogy elkerülje a hasonló sorsot, Hóseás meggyilkoltatta Pekahot és maga ült a trónjára. Az asszírok azonban így is elcsatolták Izrael északi trületeit.

Ezt követően Tukulti-apil-Ésarra legyőzte az arabokat is és Szamszi királynőt, valamint egy arab törzset (Idi-bi'ili) tett meg "Egyiptom kapujának őrévé". Ezzel már közvetlenül fenyegette Alsó-Egyiptomot.

Eközben Felső-Egyiptom a kusita Piankhi fáraó (XXV. dinasztia) uralma alatt állt, aki jó kapcsolatban állt az asszírokkal.

Babilóniában, miután Nabú-nászit fiát elűzték i.e. 732-ben, a hatalom egy kháld sejk kezébe került. Tukulti-apil-Ésarra hamar megbuktatta a trónbitorlót és a kháldok meghódoltak neki. I.e. 728-ban és 727-ben az újévi ajándékok átvételével jelképesen átvette a babiloni trónt. Itteni uralkodóként a Pulu nevet használta.

Az asszír és babiloni trónon fia, V. Sulmánu-asarídu követte (Babilóniában Ulúljaú néven).

Babilon

 I.e. 855-ben meghalt a király - Nabú-appla-iddina - aki szövetséget kötött Asszíriával. Ekkor fia, Marduk-zákir-sumi volt a törvényes trónörökös, de a trónörökös öccse, Marduk-bél-uszáte felkelést szervezetett ellene. A trónörkös győzelméhez Asszíria közbelépésére volt szükség. A győzelem után az asszír uralkodó, III. Sulmánu-Asarídu demonstratívan körbeutazta Babilóniát és a áldozott a legfontosabb templomokban.

Nabu-apla-iddina [https://en.wikipedia.org/wiki/Nabu-apla-iddina]

Marduk-zákir-sumi [https://en.wikipedia.org/wiki/Marduk-zakir-shumi_I]

 Marduk-balátszu-ikbi, Baba-ahhé-iddína, Ninurta-apla, Marduk-Bél-zéri, Marduk-apla-uszur idejében tovább folytatódtak Babilónia területén az asszír-kháld harcok. Eríba-Marduk az egyik kháld törzs sejkje volt, majd innen lett Babilónia királya.

 Marduk-Bél-zéri idejében az akkori asszír uralkodó, III. Adad-nirári hazaengedte Babilonba az onnan kitelepítetteket és Bablion visszakapta az asszíroktól az elrabolt istenszobrokat is.

 Az asszír Tukulti-apil-Ésarra kb. a 750-es években legyőzte a babilóniai arámi törzseket és a Perzsa-öbölig elhatolt. Jelképesen - a királyoknak járó áldozati ajándék átvételével - átvette a vezetést Babilon fölött, de meghagyta trónján az akkor uralkodó babilóniai királyt, Nabú-nászirt. 

 Azonban fiát, Nabú-nádin-zérit már két év uralkodás után, i.e. 732-ben elűzte egy kháld sejk. Ám a trónbitorló sem maradhatott sokáig; Tukulti-apil-Ésarra ült végül Babilon trónjára, Púlu néven.

 Halála után pedig fia, V. Sulmánu-asarídu következett, Ulúlaju néven.

Urartu

Azt követően, hogy az asszírok által elnyomott népek összefogtak és létrejött belőlük az örmény nép [lásd itt] ez az évszázad lett Urartu fénykora. Az asszír uralkodó ekkor III. Adad-nirári volt.

 Ispuini i.e. 828-810-ig uralkodhatott. Ki tudta használni az apja által létrehozott erős szövetséget, s azt, hogy az asszírok két évtizeden át békénhagyták őket. Ez annak volt köszönhető, hogy a még kiskorú III. Adad-nirári helyett anyja, Sammuramat/Szemiramisz kormányzott. Ez alatt az idő alatt Ispuini jól szervezett államot tudott építeni, ami nem csak a hódítok visszaverésére, de hódításra is alkalmassá vált. Meg is hódította az Asszíria és Urartu között elhelyezkedő Muszaszirt. A muszasziri égisten kultuszát - a korszellemnek megfelelően - átvette, s Tuspába költöztette, ahol templomot is emeltek neki. De ezen túl is minden égtáj felé terjeszkedett.

 Tuspában nagyszabású csatornaépítést folytattak, amiről sok feliratos emlék, sztéle és emlékkő maradt.

Tuspa város maradványai [https://www.armmuseum.ru/history/orphans-874ta-yw5bp-efk7y-2j37d-j43s6-emp77-5reen-8deay-mtahl-7x3np]

Ispuini [https://hu.wikipedia.org/wiki/Ispuini]

 

 Urartu aranykora Ispuini fiának, Menuának uralkodása alatt is folytatódott. Ő kb. i.e. 810-től uralkodott, de akkor valószínűleg még csak társuralkodóként.

  Az ő uralkodási ideje alatt Urartu már használta saját nyelvén az asszír ékírást. I.e. 800 körülre Urartu Asszíriával egyenrangú nagyhatalom lett. 

Menua átszervezte Urartu közigazgatását. Az országot helytartóságokra osztotta, amelyeket kinevezett területi elöljárók kormányoztak. Ez a rendszer megakadályozta a helyi előkelők elszakadását.

 Fontos volt számukra, hogy a Felső-Eufrátesz területe a kezükben legyen, ugyanis csak innen szedhettek fémekben (arany, ezüst, vas) adót, amely ércekkel kereskedelmet is folytattak a görögök felé.

 Folytatta és befejezte az apja által elkezdett csatornaépítéseket. Ennek néhány része mindmáig használatban van!

Az asszír Samuramat/Szemiramisz uralkodása idején Urartu és Asszíria kapcsolatai jelentősen javultak.

 Menua  egységesítette Urartuban a vallási életet és a kultuszrendszert. 

I.e. 800-ra Urartu annyira megerősdödött, hogy Menua megtámadta Asszíriát és sikerült is területeket elvennie tőle.

Később az asszír IV. Sulmánu-Asarídu több hadjáratot is vezetett Urartu ellen. Urartuban ekkor I. Argisti volt a király, aki nem hagyta magát legyőzni.

 Nem sokkal trónra lépése után megalapította Erebuni várát (ami ma Örményország fővárosa, Jereván néven). Folytatta apja hódító politikáját. 

Elfoglalta az anatóliai Melíd (Meliténé/ Malatya) városát, s a legerősebb újhettita királyságnak, Hattinak a szomszédja lett. Ettől kezdve rendszeresen támadta Hattit, hogy kijáratot szerezzen a Földközi-tengerhez.

I.e. 774-ben megütközött az asszírokkal, s az asszírok egyelőre nem bírtak velük.

Erebuni 1 [https://sailingstonetravel.com/erebuni-fortress/]

Ilyenek lehettek a falfestések - Erebuni [https://araratour.com/the-legend-of-erebuni-fortress]

Erebuni 2 [https://www.lifeblink.com/places/10931]

Erebuni 3 [https://araratour.com/erebuni-fortress]

Egyetlen csatát nyertek meg velük szemben az asszírok, legalábbis Samsi-ilu tábornok felirata szerint: 

"Argisti, akinek a neve ugyanolyan szörnyű, mint egy rettenetes vihar, akinek hatalma mérhetetlen, aki nem hasonlítható össze bármelyik előző királlyal"

 Argisti átvette az asszír deportálási gyakorlatot a meghódított területeken. Ez azonban több lázadáshoz vezetett.  

Hadjáratai nagy hadizsákmánnyal és sok rabszolga szerzésével jártak. A hadifogoly rabszolgákat valószínűleg a nemesség földbirtokain dolgoztatták, egy részüket letelepítették, vagy helyőrséget szerveztek belőlük.

Az Argisti által sziklába vésetett horhori krónika fontos forrás erről az időszakról, akár csak az urartui jelentés. Ez utóbbi i.e. 774-ből beszámol az északi (Kaukázusi) szarmata harcokról. Az urartuiak Is-gi Gu-lu népnek nevezték a szarmatákat.

"Köszönvén Haldi isten nagyságának, Argisti kijelenti: meghódítottam Eriahi országát, elfoglaltam Irdaniu városát, Isgigulu országáig."

I. Argisti [https://zen.yandex.ru/media/armenia/argishti-i-kak-slojilas-sudba-caria-osnovavshego-erevan-5f27ac75e3f9a468f933a088]

I. Argisti fia és trónörököse II. Szarduri volt. Uralkodása alatt érte el Urartu virágkorának kiteljesedését, amit azonban válság követett. Uralkodása csúcsán Tuspában hatalmas falat emelt a következő felirattal:

"A fenséges király, a hatalmas király, király a világmindenség királya, Nairi ura, akivel egy király sem egyenlő, a csodálatos pásztor, a csaták hőse, a király, aki megalázta azokat, akik nem tisztelték a hatalmát" 

Szarduri fala Tuspában [https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Szarduri]

 Argisti deportálási gyakorlata miatt Szardurinak már felkeléseket kellett levernie, pl. Mana területén, ahol a médek lázongtak. 

 Szarduri Szíria védnökeként lépett fel, létrehozva a szíriai védelmi koalíciót az asszírokkal szemben. A koalíció vezetője Arpad városa lett.

 Miután azonban Asszíriában Tukulti-apil-Ésarra átvette az urartui közigazgatási mintát, Kumaha ellen indult, hogy elválassza Urartut Szíriától. Szarduri kénytelen volt menekülni, táborát is hátrahagyva.

 I.e. 738-ban az asszírok bevették Arpadot.

Szarduri i.e. 735-ben meghalt. Síremléke mindmáig Tuspa fellegvárában található. 

Utódja fia, I. Rusza lett.

Szarduri évkönyvei [https://hu.wikipedia.org/wiki/Tuspa#/media/F%C3%A1jl:Sarduri_annals_1915.jpg]

Szarduri tegeze [https://hu.wikipedia.org/wiki/II._Szarduri]

 Olyan pillanatban vette át az országot, amikor nem csak Asszíriával szemben bizonyultak gyengének - hosszú idő után -, de északon feltűntek a kimmerek is, akik rendszeresen portyáztak urartui területen.

A tartományi helytartók az elégedetlenség miatt fellázadtak és önállósodtak.

 Rusza rájött, hogy most nem az a fontos, hogy asszír területeket hódítson. Ehelyett védekezésre készült föl. Szövetséget kötött Phrügia királyával, Midasszal, támogatta a szíriai védelmi koalíciót, keleten a médeket próbálta asszírellenes felkelésre bírni - sikerrel. Ezzel a módszerrel sikerült államát újra egyesítenie, visszavette Muszaszirt is. Egy muszasziri sztélé így tanúskodik:

"kezem két lovammal és egy kocsimmal szerezte meg az urartui királyi hatalmat".

 I.e. 714-ben, amikor a médek éppen lázadtak az asszírok ellen, Rusza úgy látta, most kell csapást mérnie Asszíriára. 

Ugyanekkor lázadt fel Karkemisben Piszirisz.

Az asszírok azonban időben tudomást szereztek Rusza tervezett hadműveletéről és idő előtt tönkreverték seregét. Az asszír Sarrukín kíméletlenül földúlta Urartut és Karkemist annektálta.

Közben a kimmerek is betörtek északon.

I.e. 713-ban Rusza öngyilkos lett. Trónját fia, II. Argisti örökölte.

 Miután i.e. 705-ben az asszír Sarrukín meghalt, Urartu, II. Argisti vezetésével jelentős területeket tudott visszaszerezni. E győzelmek arra kényszerítették Asszíriát, hogy békét kössenek Urartuval.

Argisti hosszú uralkodását ez után urartui aranykornak is szokták nevezni, mert a békés időszak gazdasági jólétet is hozott.

 Argistitől több ősörmény nyelvű felirat maradt fenn. Pl. a Tanahat sztélé és a Zagan-hegyi felirat.

34.2. Róma alapítása, szkíták és szarmaták megjelenése, Spárta és Midasz király [i.e. 800-700]

Appenini-félsziget 

 Etruszkok éltek ekkoriban a félsziget közép-nyugati részén. Legendáik szerint - és valószínűleg ténylegesen is - ők is trójai menekültek leszármazottjai voltak.

 Hamarosan megszilárdították itteni helyzetüket, s hatalmas szántóik, földjeik, erdőik, gazdag bányáik lettek. Bányakincseikkel kereskedelmet folytattak a mediterrán népekkel és Közép-Európával. Sokat tanultak a szomszédos kultúráktól.

 Eredettörténetük szerint az ide érkezett trójai Aineiasz feleségül vette a helyi Latinus király lányát, s kettejük fia alapította Alba Longa városát [lásd itt]

 A matriarchátust természetesen ide is magukkal hozták még. Két fiú harcolt a hatalomért [lásd: pásztorkirályok]; Numitor és Amulius. Numitor lánya volt a papnő (ahogy rendesen, minden mariarchális kultúrában), akit Rhea Silviának (erdő úrnőjének) neveztek. Ő szült egy ikerpárt (a matriarchális kultúrákban a lány és az anya egylényegű volt. Így a király lánya egyben a király anyjaként is értelmezhető. Így lehetett "ikertestvér" király és fia, avagy vérrokonság nélkül is kijelölt helyettese, a "pünkösdi király"). A matriarchális kultúra szokásait már nem értő utódok a szájról szájra örökölt történetet úgy mesélték tovább, hogy Rhea Silvia szülte Romolust és Remust. Ám neki - papnőként - nem lehetett volna gyereke (a patriarchális szokásrend szerint), ezért, hogy elrejtse, a Tiberis folyóra bízta őket. A két kisfiút egy anyafarkas fogadta örökbe, majd egy pásztor* [lásd: pásztorkirályok] talált rájuk. Az egyik fiú, mire felnőtt, a Quinctilius törzs, másikuk pedig a Fabius törzs vezetője lett (ez elárulja, hogy nem a társadalom alján levő árva gyerekekről beszélünk, hanem valószínűleg a pásztor-király által "örökbe fogadott" trónörökösről és helyettes királyáról).

Rhea Silvia [https://hu.pinterest.com/pin/543950461229474004/ ]

Romulus és Remus [https://www.wikiwand.com/hu/Romulus_%C3%A9s_Remus]

 Az ikrek által vezetett két törzs letaszította trónjáról Amuliust és visszasegítették Numitort, aki hálából földet adományozott nekik.

*Azaz Numitor lehetett az igazi király, Amulius pedig a helyettes-király. Ideig-óráig Amulius király ült a trónon, hogy aztán Numitor visszatérhessen, az újjászületési szertartás révén.

A kapott területen Romolus és Remus i.e 753-ban megalapította Róma városát. 

Róma a megalapításakor [https://www.quora.com/What-did-Rome-look-like-when-the-Latins-settled-the-7-hills-I-think-this-was-the-8th-century-BC]

 Itt ismét keveredik a legendákban a matriarchális és patriarchális értékrend, mert úgy mesélik, hogy az ikrek versengeni kezdtek városuk vezetéséért. Valójában itt is király és helyettes-király szerepről lehetett szó. Romulus megölte Remust, így ő lett az első római uralkodó.

 Romulus ezt követően hadsereget alapított. Azok, akik nem voltak besorozva; voltak a köznép. S végül kiválasztott 100 nemesembert a lakosságból, akikből megalapította a szenátust, azaz tanácsot.

 A nemeseket patríciusoknak nevezte, mert szerette volna, ha a hatalommal rendelkezők úgy bánnak a köznéppel, mint ahogyan apák gondoskodnak a fiaikról.

 Róma befogadó politikát folytatott. A város menedékül szolgált mindenki számára, aki új életet akart kezdeni. Sok száműzött, menekült, bűnöző és szökött rabszolga érkezett ide. Ebből következően sokkal több lett a városban a férfi, mint a nő. Ez újabb problémát okozott, aminek megoldására Romulus a legenda szerint nagy ünnepséget rendezett, melyre meghívta a szomszédos szabin törzset is. Az érkezők családostul jöttek az ünnepségre, emberei pedig adott jelre (felállt, leoldotta lila palástját, majd újra magára terítette) elrabolták a szabin lányokat. Így szereztek Rómának 700 feleséget.

A szabin nők elrablása [http://www.romaikor.hu/roma_az_orok_varos/roma_varostortenetenek_kronologiaja/roma_szuletese/roma_alapitasa_(i__sz__753)/cikk/a_szabin_nok_elrablasa]

A szabin nők elrablása [https://pixabay.com/hu/photos/giovanni-da-bologna-191476/]

 Így Róma népe egy vegyes: etruszkokból, latinokból, szabinokból és különféle menekültekből álló népből eredt.

Egy elrabolt szabin nő lett Romulus felesége is. Őt Hersiliának hívták.

 Az elrabolt lányok szülei azonban nem ültek ölbe tett kézzel... Az egyik szabin város királyához, Titus Tatiushoz fordultak segítségért. Végül több szabin város szövetkezett, s megindultak Róma ellen, anélkül azonban, hogy megvárták volna Titus javaslatát. Romulus könnyedén leverte őket. Ezt követően Hersilia megkérte, kössön békét a szabinokkal és fogadja be őket is városába. Így lett.

 Titus azonban nem volt a befogadottak között - az ő haditerve még csak mostanra készült el. Így teljességgel váratlanul tört Rómára: Egy lány becsempészte seregét a Capitoliumba* és ott lemészároltak az alvó rómaiakat, ezzel elfoglalva a fellegvárat. Azonban mielőtt másnap a két had egymásra támadt volna, a szabin nők - sokan már gyerekkel a karjukon - a két sereg közé szaladtak. A gyerekek - ahogy anyáik tanították nekik - nagyapjuk nevét kiáltozták. A harcosok döbbent csendben maradtak, s végül a két király békét kötött és megegyeztek, hogy a két népből egy lesz.

*Capitolinus Róma hét dombja közül a leginkább tisztelt magaslat volt. A köztük lévő mélyedések az évszázadok alatt teljesen feltöltődtek. A domb nagyjából 50 m magas. Ekkoriban fellegvár állt rajta.

A fellegvár maradványai [https://latomus.eoldal.hu/cikkek/R-o-m-a/romulus-es-remus.-mitosz-es-tortenelem.html]

Titus és Romulus megegyezése [https://fineartamerica.com/featured/the-reconciliation-between-romulus-and-titus-tatius-king-of-the-sabines-bernardo-castello.html]

 Romulus halála után egy szabin férfi, Numa Pompilius követte őt a trónon. I.e. 715-ben, 38 évesen lépett a trónra, a római nép választotta meg őt. 

 Pompilius a szomszédos népekkel is békét kötött és befogadta Rómába a Vesta-kultuszt és a Janus-kultuszt. Megalapította a Vesta-templomot. 12 hónapos naptárat vezetett be, a korábbi 10 hónapos helyett; a két új hónap a Ianuarius és a Februarius lett. Előbbi Ianus kétarcú istenre és a nász hónapjára utalt, míg Februarius a tisztulás idejét jelentette.

 Az ő felesége is papnő lehetett, mert a legendák úgy szólnak, hogy a felesége Egeria nimfa, a forrás istennője volt, aki a szent ariciai völgyben élt.

 Uralkodásának 8. esztendejében, tehát i.e. 707-ben a legenda szerint az égből egy pajzs hullott alá, ami egyrészt az istenek védelmét jelképezte Róma számára, másrészt azt jelentette, hogy Róma lesz a világ ura. Numa készíttetett 11 pontos másolatot a pajzsról, hogy aki el akarná lopni, ne tudhassa, melyik az eredeti és megalapította Mars tiszteletére a Saliusi papok tizenkét tagból álló testületét, akiknek egyik feladata a pajzsok őrzése volt.

Numa Pompilius [https://www.tiffany-parks.com/blog/2011/10/31/numa-pompilius-second-king-of-rome]

Az "égből hullott" pajzs [https://en.wikipedia.org/wiki/Ancile]

A pajzs és 11 másolata [https://etc.usf.edu/clipart/15800/15837/ancile_15837.htm]

Ilyen lehetett [https://www.amazon.com/Ancile-Umbrella/dp/B07PYX7SH4]

 Rendeletet hozott arról is, hogy ha egy anya meghal szülés közben, a magzatot császármetszéssel meg kell menteni.

 Papkirályként uralkodott, az istenek üzeneteit; a vaticinatiókat a Vaticanus-dombon hirdette ki népének.

 Numa nyolc ipartestületet hozott létre (bronzművesek, fazekasok, aranyművesek, ácsok, kelmefestők, tímárok, bőrművesek, fuvolajátékosok). A munkaerő specializálódásának növekedése nagyobb népességkoncentrációhoz vezetett. Egyre több város jött létre a tengerparton és a folyóvölgyekben. [Óvilág kultúrák]

Az etruszk településeken cseréptetős, négyszögletes házak terjedtek el. A tetőcserép a görögöktől átvett újdonság volt, de míg ott csak középületeken használták, az etruszkoknál teljesen elterjedt a használata, sőt a domborművekkel ellátott, festett cseréptető évszázadokon át kifejezetten etruszk specialitásnak számított. [Óvilág kultúrák]

 Az etruszkok a hallottaiknak még látványosabb sírokat építettek, mint amilyenek az élők házai voltak. A század folyamán a hamvasztást fölváltotta a csontvázas temetkezés. Importált luxuscikkekkel gazdagon ellátott síremlékeket építettek a számukra. Ezek freskóit élénk színek jellemezték, melyeken leginkább a borivást ábrázolták. Csupán egy üresen maradt dívány, vagy egy zárt ajtó utal rajtuk a halálra. [Óvilág kultúrák]

 Numa Pompiliust egy latin származású király követte a trónon: Tullus Hostilius. A nép választotta őt is. Ő azonban már háborút vezetett Alba Longa, Veii és a szabinok ellen is. Ez aztán valószínűleg nem tetszett a népnek, ezért emlékezete úgy maradt meg, hogy nem tisztelte az isteneket sem, akik miatta dögvészt bocsátottak Rómára. Amikor a király végül mégis imádkozni kezdett Jupiterhez, egy villám agyonsúlytotta.

Tullus Hostilius korabeli ábrázolása egy pénzérmén [https://hu.wikipedia.org/wiki/Tullus_Hostilius]

Tullus Hostilius egy antik ábrázolása [https://alchetron.com/Tullus-Hostilius]

Tullus Hostilius egy modern ábrázolása [https://www.personality-database.com/profile/232151/tullus-hostilius-historical-figures-1st-millenium-bce-mbti-personality-type]

...és Tullus Hostilius a társkeresőről :) [https://twitter.com/hostull3]

Kelták Közép-Európában

 A kelták itt is a halstatti kultúrát képviselték. Eddigre teljesen elterjedt köreikben a vas használata.

Dél felől a Kárpát-medencébe érkeztek különböző illír törzsek. 

Illír törzs volt a dalmatáké az Adriai-tenger partvidékén, ahogyan az ardieusoké is.

A Dráva - Száva közén telepedett le pannon törzsük nagy része. Azal törzsük pedig egészen a Dunakanyarig jött.

A trákokhoz tartozó dákok felváltották Erdély korábbi kultúráit.

A fent említett népekkel szemben, akik a hegy- és dombvidékeket kedvelték, a szkíták inkább az alföldeken telepedtek le.

Itt és Kelet-Európában (ahonnan érkeztek), a szkíták gerendavázas halomsírokba temetkeztek ebben az időben. A században egy Kaukázuson túl hadi vállalkozásba kezdtek. Az ún. urartui jelentés i.e. 774-ből származik és beszámol ezekről a harcoktról. 

Ugyanekkor újabb lovas nép érkezett, a szarmaták személyében.

Balkán-félsziget

A század athéni királyainak ismét csak a neve maradt fenn: Diognétosz, Phereklész, Ariphrón, Theszpieosz.

 A városállam a századra újra felemelkedett központi fekvése, biztonságos akropolisza és tengeri kijárata folytán.

Spártáról kicsivel többet lehet tudni: A városállam, amit az i.e. X. században alapítottak dór törzsek az elmúlt időszakban terjeszkedett. Környezetében további 4 dór város jött létre, amelyeket a központtal együtt Lakedaimón államnak is neveztek. Erre utalt a pajzsaikra festett vagy vésett lambda betű.  A század közepére kialakult a protogeometrikus kerámia helyi változata. I.e. 776 óta 4 évente olümpiai játékokat rendeztek, melynek idejére általános fegyverszünetet hirdettek. 

Spártai pajzs [https://ferfiakjatekboltja.hu/id/12543-Spartai-rez-kerek-pajzs--881004]

 A század második felében megváltozott a spártai kerámia: argoszi és korinthoszi* motívumok jelentek meg rajtuk, ami arra utal, hogy a városállam engedett zárkózottságából.

*Korinthosz: Ez is dór alapítású város volt, mely jelentős kereskedelmet folytatott a cserépedényeivel.

Az i.e. 740-es években került sor az első messzénai háborúra, melyben Spárta meghódította Messzénát és megszerezte a Peloponésszoszi-fsz. DNy-i részét.

I.e. 756-ban a görögök megalapították Cyzicus (Küzikosz) városát a Márvány-tenger déli partján. A város funkciója a Földközi-tengerről a Fekete-tengerre átvezető vízi útvonal őrzése volt. 

Ie. 750 körül Spártában Lükurgosz uralkodott. Születését i.e. 800-ra datálják. Amikor apja is és bátyja is meghalt, neki kellett elfoglalnia a trónt, de csak 8 hónapig uralkodott, mert amikor megtudta, hogy bátyjának özvegye terhesen maradt, önként lemondott, a törvényes trónörökös; a még meg nem született unokaöccse javára. Az özvegy azonban szerette volna, ha Lükurgosz feleségül veszi, ezért megpróbálta elhajtani a magzatot. Lükurgosz ezt megtudta, s ekkor bíztatva meggyőzte az asszonyt, hogy ne tegyen ilyet, ő majd segít felnevelni, gondoskodik róla. A gyermek fiú lett, s a Kharilaosz nevet kapta. 

Az asszony azonban nem békélt meg azzal, hogy Lükurgosz nem vette őt feleségül. Ő és családja Lükurgosz ellen próbálta hangolni Spárta népét. Ezért Lükurgosz önkéntes száműzetésbe vonult: elindult világot látni. Megjárta Ióniát, Krétát és Egyiptomot is, s ott igyekezett megismerni az államok működését, törvényeit. Krétán megismerkedett Thalésszal, aki költő és törvényhozó volt (tehát nem azonos a matematikussal)

 Idő közben Spártában kiderült az ártatlansága, s többször küldtek érte, hogy menjen haza, s uralkodjon.

 Lükurgosz először Thalész barátját kérte meg, hogy utazzon Spártába, s ott költeményeivel készítse elő a nép szívét. Végül hazatért, gazdag pártfogókat keresett, s meggyőzte a tanácsot reformjai jogosságáról és hasznosságáról.

 Mindez azonban csak legenda Lükhurgoszról, történeti adat nagyon kevés maradt róla. Ami minden bizonnyal tényleg az ő nevéhez köthető: a vének tanácsának felállítása, hogy korlátozza a királyok hatalmát. Később felnövekvő unokaöccse, Kharilaosz is támogatta reformjait. 

Bevezette a népgyűlést is, amit nyílt területen tartottak, nehogy az épületek díszítése elvonja az emberek figyelmét. 

Lükorgosz önellátóvá akarta tenni a spártai államokat, ezért fokozatosan elszigetelte őket a külvilágtól: Olyan pénzt veztetett be (ezüst helyett ecettel edzett vaspénzt = obeloszt), amivel nem lehetett kereskedni más városállamokkal. Ennek a pénznek a vasanyagát sem lehetett másra fölhasználni, s nem is érme alakú volt, hanem nehéz rudakba öntötték. De ezen túlmenően is a cserekereskedelmet támogatta a pénzzel való kereskedelem helyett. Az önállátóságot csak folyamatos hódításokkal lehetett fönntartani, ezért a lakosságot militarizálni kellett. 

A szigorú nevelési rendszert agogé-nak nevezték. A fiú gyerek az állam tulajdona volt. A városon kívüli területeken írásra, olvasásra, zenére és harcra oktatták őket. 

 Ilyen oktatásban a helóták nem részesültek. Ők látták el az ipart. 

Lükurgosz megtiltotta, hogy a törvényeket írásba foglalják. Sokkal inkább az esküben hitt. 

Még azt is elrendelte, hogy hogyan kell megépíteni a spártai házakat: csak két szerszámot volt szabad használni; fűrészt és baltát. Ezzel elejét véve a fényűzésnek.

Bevezette a szüsszitiát, a spártai közös étkezést. Ezen minden egyes spártainak részt kellett vennie, 10-15 fős asztaltársaságokban. 

A földeket egyenlően osztotta el a nép között.

"Az ifjaknak évente öltözék ruhánál többet nem engedélyezett, s azt sem engedte, hogy egyik a másiknál díszesebb ruhában járjon, bőségesebben étkezzék, hogy egymás utánzása ne váljon fényűzéssé. [...] Elrendelte, hogy kényeskedés nélkül éljék életüket, és ne térjenek előbb vissza a városba, csak amikor már férfiak lettek. 

Elrendelte, hogy a hajadonok hozomány nélkül menjenek férjhez, hogy bennük a feleséget válasszák és ne a pénzüket  [...] Úgy intézkedett, hogy a legnagyobb tisztelet ne a gazdagokat és hatalmasokat övezze, hanem az öregeket, kit-kit életkora szerint, s valóban: sehol a földkerekségen nagyobb tiszteletben nem részesült az öregkor." [Marcus Iunianus Iustinus]

 Mivel a korábban többé-kevésbé törvények nélkül élő nép természetesen húzódozott a szigorúság alól, Lükorgosz azt mondta nekik, hogy mindezek nem az ő ötletei, hanem a Delphoi jósdában Apolló  isten mondta neki.

 I.e. 730 körül azt mondta, elutazik Delphoiba, hogy ismét kikérje Apolló véleményét és tanácsait, de előtte megesketett mindenkit, hogy megtartják a törvényeket, amíg ő vissza nem tér. Azonban nem állt szándékában soha visszatérni. Nem is Delphoiba, hanem Krétára ment és mikor már haldoklott, rendelkezett, hogy halála után hamvait szórják a tengerbe. Így intézte el, hogy soha ne térjen/ térhessen vissza Spártába, s így a törvényeit az eskünek megfelelően mindörökké meg kelljen tartani.

[https://jegyzettar.blog.hu/2017/08/21/miert_volt_legyozhetetlen_az_okori_sparta]

Lükorgosz [https://s1.www.tvn.hu/sessyaqwsxcderfvbgtzhnmjuiklop918273645qpwoeir987freemail2002/index.tvn]

Szicília

A szigeten i.e. 734-ben korinthoszi görög telepesek megalapították Siracusát.  Arkhiász vezette őket. Egy mocsaras terület után nevezték el a helyet Szirakónak. A mocsár egy szigetén a telepesek termékeny talajt találtak, s az őshonos törzsek befogadták őket.

Kis-Ázsia

Phrügia

A phrügök (a görögök hívták őket így, saját magukat brüg névvel jelölték, a hettiták pedig muskiknak hívták őket) még a korábbi századokban a Balkánról vándoroltak be Anatóliába. Legnagyobb számban a trójai háború idején érkeztek. Ekkor a királyuk Mügdón volt. Később Gordiasz, majd Midasz. Gordiasz alapította a fővárosukat, Gordiont. Midasz király az i.e. 8. évszázadban született.

Gordion [https://www.trt.net.tr/magyar/idegenforgalom/2016/09/28/gordion-antikvaros-578208]

Gordiasz híres csomójának titka vallási titok lehetett: Maga, a „csomó” egy marhabőr zsinórra kötött írásjel volt, mely Dionüszosz nevére utalt. Dionüszosz nevét ugyanis nem volt szabad kimondani. A Mita-dinasztia (melynek tagjai voltak ezek a királyok) őt tisztelte legfőbb isteneként. Dionüszosz szent állatai a szamarak voltak.

 A görögöknél fennmaradt mítosz szerint Gordiasz eredetileg csak egy szegény paraszt volt. A phrügök eredetlegendája úgy szól, hogy valaha nem volt királyuk, ezért egy jós úgy döntött, hogy az első olyan ember legyen a király, aki egy ökrösszekérrel érkezik a városba. Ez az ember Gordiász volt, aki egy parasztember volt, akinek a sorsát egyébként már út közben megjósolta egy a szekerére szálló sas.

Már uralkodása alatt folyóparton talált rá az árva Midaszra. Örökbe fogadta, s feleségül vett egy papnőt. Amikor Phrügia királya meghalt, akkor a phrügök „egyhangúlag megválasztották őt királynak”.  Ez a sztori is a rituláis királygyilkosságok hagyományát rejtheti. Az új király ezekben a kultuszokban nem a király fia, hanem a király lányának, az új papnőnek a kérője lett. Így tehát valójában nem volt vérségi kapcsolatban az öreg királlyal. A görög mítoszok azért „hallgatnak” erről a részletről, mert patriarcha társadalomként félreértelmezhették a szájról szájra fennmaradó ősi, eredetileg matriarchális történeteket…

A phrüg király szamár-álarcot viselt (Dionüszosz előtt tisztelegve), így maradhatott a görög hagyományban az meg, hogy szamárfüle volt, s ez lehetett az oka annak, hogy később visszataszítóan hosszúfülű szatírnak ábrázolták.

 Midasz, mikor már ő volt a király, apja, vagy örökbefogadója uralkodásáért hálaként annak szekerét Szabaziosz phrügiai istennek ajánlotta fel (akit a görögök Zeusszal azonosítottak). Ennek a szekérnek a jármát illesztette a rúdjához a rejtélyes csomóval, melynek kötele somfaháncsból készült, s a kötél végeit a csomó belsejébe rejtette.

 A legenda része, hogy Midász érintésére minden arannyá változott. Ezzel a Mita-dinasztia mesés gazdagságára utalhattak, valamint a Paktólosz medrében található aranyra.

Midász volt az a phrüg király, aki megdöntötte Kisázsiában a hettiták hatalmát.

Legendájának két legemlékezetesebb része a mesés rózsakertje és az, hogy érintésére minden arannyá változott. 

Lego Midasz [https://freehotnews.ru/hu/kultura-rechi/mify-drevnei-grecii-car-midas-istoriya-carya-midasa-smotret-chto.html]

A phrügöket moszkhoszoknak is nevezték, ami „borjúembereket” jelent. Ez ennek a népnek a bikaborjú kultuszára utalhatott. Az év első részét ugyanis a Bika uralta (tavasz, kikelet, termékenység), míg a második részét a szamár.

A szamárkirály halála tradícionálisan úgy következett be, hogy haját, melyben királyi hatalma lakozott, levágták, majd a fejét is. Ez utóbbit egy gödörbe temették a város határában, hogy így védje az adott irányból a várost. [Robert Graves: A görög mítoszok]

... S végül még egy kis csemege, amit az interneten találtam. Ebben a blogbejegyzésben Lükorgosz jelentkezik egy szociálpedagógiai állásra: https://tortenelmioneletrajzok.blog.hu/2017/11/07/lukurgosz_oneletrajza#comment-form 

34.1. Ködbe veszett idők [i.e. 800-700]

 ÉSZAK-AMERIKA

Erdei kutúrák

A Mississippi völgye és annak tágas környéke továbbra is a woodland-periódust élte. Intenzíven termesztették a kukoricát, tököt, babot és néhány más növényt a folyópartokon és az alföldi területeken. Ez nagy mennyiségű embert eltartott. Minden falut pap-királyok vezettek. Így ezek olyasmi közösségek voltak, mint a korai mezopotámiai város-államok, de ezeket inkább falu-államoknak nevezhetjük. A gyakori háborúskodás két nagyobb szövetség létrejöttét eredményezte. A falvak/városkák középpontjában mindig volt egy tér egy ovális, vagy piramis-alakú földhalommal, melynek tetején a főnök lakhelye állt. Ezt vették körül a falu házai.

 A Mississippi-kultúra társadalma réz-, kagyló-, kő-, fa- és agyagtárgyakat hagytak hátra, valamint kidolgozott fejdíszeket, rituális fegyvereket, faragott pipákat, kerámiákat, képmásokat, maszkokat. Tollas kígyókat, szárnyas harcosokat, szvasztikákat, pókokat, sólyomszerű emberei arcokat, alakokat és geometriai motívumokat szerettek ábrázolni.

KÖZÉP- ÉS DÉL-AMERIKA

Olmékok

Egyik legfontosabb városuk ebben az időben a mai La Venta helyén volt. Ez fontos kereskedelmi központként funkcionált folyójának és a Mexikói-öböl közelségének köszönhetően. Így erős szövetségeseket is tudtak szerezni.

La Venta régészeti térképe [https://hu.wikipedia.org/wiki/La_Venta#/media/F%C3%A1jl:La_Venta_t%C3%A9rk%C3%A9pe.png ]

 A régészeti feltárás C-épületegyüttesénél áll egy több, mint 30 m magas piramis, s nem messze tőle áll a “Stirling-acropolisz”. Az ún. A épületegyüttes egy szertartási épületcsoport. Egy nyitott teret párhuzamos halmok kereteznek. Az északi részén olmék sírleletek maradtak: két, 20-20 m széles, több ezer kőből kirakott emberarc-forma, amiket 8 m vastag, különböző színű homokréteggel fedtek be. Előkerültek itt zöld kőből készült szekercék, antropomorf szobrocskák. Ezek fölé földhalmokat és bazlat-oszlopokból álló sírkamrákat emeltek, kőszarkofágot és hatalmas kőfejeket helyeztek el.

Úgynevezett kígyókövekből készült arc [https://hu.wikipedia.org/wiki/La_Venta#/media/F%C3%A1jl:La_Venta_Mosaic_(Ruben_Charles).jpg]

La Venta piramisának maradványa [https://en.wikipedia.org/wiki/La_Venta]

Az "A-együttes" maraványai [https://en.wikipedia.org/wiki/La_Venta#/media/File:La_Venta_Complejo_A.jpg]

Egy la venta-i oltár [https://en.wikipedia.org/wiki/La_Venta#/media/File:Altar_4_La_Venta_(Ruben_Charles).jpg]

Maják

 A század közepétől a maja társadalom elkezdett “naggyá” alakulni. Előtte a szertartási központok kis udvarok voltak csupán, melyet fa-templomok vettek körbe. A temetkezési mellékletekben egyre gyakrabban jelenik meg a gyékényszőnyeg, ami uralkodói jelkép lett az idők folyamán.

Paracas-kultúra

A mai Peru DNy-i partvidékén már a múlt században elkezdett kialakulni a Paracas-kultúra. Városuk, a “Holtak városa”, azaz “Paracas Necropolis” feltárásából vannak róluk információink. Itt múmiákat találtak sírkamrákban. Egy-egy sírkamra egy-egy család vagy klán tulajdonában lehetett, több generáción keresztül. A múmiákat zsinórokkal rögzítették és több rétegű, kivételes szépségű, finom textíliákba csomagolták. Ezeket a kelméket diplomáciai célokra és fogadalmi felajánlásként is használták. A gazdagságot, hatalmat szimolizálták. Az uralkodóknak sok ilyenjük volt, s haláluk után velük együtt eltemették őket. De áldoztak is ilyeneket isteneik számára.

 Szokásban volt náluk a koponya-nyújtás, ami státusz-szimbólum volt.

Az orvoslásban ismerték a koponya-lékelést.  A koponya átfúrásával véltek fizikai és pszichológiai problémákat gyógyítani egyaránt.

Paracas-ponchó [https://www.alamy.com/poncho-100-bcad-200-paracas-necropolis-peru-south-coast-paracas-peninsula-artist-paracas-necropolis-origin-peru-date-100-bc200-ad-image235905999.html]

Paracas múmiák [https://worldraider.com/2011/03/24/peru-cementerio-de-chauchilla/peru-49-cementerio-de-chauchilla-las-dos-veces-anteriores-que-visite-esta-necropolis-hace-ya-30-y-14-ani%C2%83os-todas-las-momias-estaban-esparcidas-en-medio-del-desierto-fuera-de-las-tumbas/]

Paracas kelmék [https://www.alamy.com/fragment-border-100-bcad-200-paracas-necropolis-peru-south-coast-paracas-peninsula-artist-paracas-necropolis-origin-peru-date-100-image235882267.html 

http://precolombino.cl/en/exposiciones/exposiciones-temporales/mantos-funerarios-de-paracas-ofrendas-para-la-vida-2015/el-arte-textil-de-paracas/falda-ser-de-los-grandes-ojos/]

Megnyújtott paracas-koponya [https://culturaparacas.website/deformaciones-craneanas/]

EURÓPA

Britannia

Az albioni ködbe vesző őstörténetben Gurgustiust annak fia, Sisillius követte a trónon. Mindössze annyit tudunk róla, hogy “legendás király volt”, ahogy az őt követő unokatestvére, Jago is.

Sisillius fia, Kimarcus volt a következő uralkodó, majd az ő fia, Gorboduc következett.

Gordobuc [http://elizabethandrama.org/the-playwrights/plays-of-historical-importance/gorboduc-by-thomas-norton-and-thomas-sackville/]

Az ő két fia, Ferrex és Porrex nem tudott megegyezni a trónöröklés kérdésében.

Porrex, aki a fiatalabb volt, testvére életére tört, akinek azonban sikerült Frank földre menekülnie. A frankok uralkodója ekkor Suhardus volt.

Ferrex tőle kért segítséget, s gall segítséggel megtámadta anyaországát. Azonban nem tudta legyőzni riválisát; a gall sereg megsemmisült, Ferrexet pedig maga Porrex ölte meg.

Az anya, Judon azonban - aki jobban szerette Ferrexet - maga ölte meg álmában bosszúból Porrexet.

A felső körök elítélték az anya tettét, a nép viszont őt pártolta. Ezért polgárháborús időszak következett.

Ez a sztori eléggé görög tragédia-jellegű. Figyelembevéve, hogy úgy tűnik, a brit civilizáció trójai eredetű, nem lehet véletlen. A görög tragédiákban legtöbbször a helyzetek félreértelmezéséből születtek a drámai történetek; amikor a patriarchális népek találkoztak az ősibb szokásrendű, matriarchális népek történeteivel, s nem értve félremagyarázták azok tetteit.

A két név - Ferrex és Porrex is mítoszba illően - rímel. Lehet, hogy itt is papkirályról és pünkösdi helyettes-királyáról van szó?  És az aktuális királynőnek; a mindenkori “anyának” a rituális feladata lehetett, hogy végezzen a királlyal, mikor annak lejárt az ideje? A briteknél is keveredtek a matriarchális és patriarchális szokások? (Ez egészen valószínű, hiszen a közel-keletről származó bevándorlók, a trójai menekültek néhány generációs utódai voltak ők).

Az első angol tragédia, amit megírtak (az írói Thomas Sackville és Thomas Norton) erről az eseményről szól. A címe Gorboduc.

Kelták a kontinens DNy-i részén

Az itt élő kelták, avagy gallok úgy tűnik, még a Hallstatti-kultúra időszakát élték.

Szaporodtak a görög és főníciai gyarmatok. A görögök az északi részeket preferálták, a főníciaiaknak jutottak a délebbi részek. A félszigetnek a görögök adták a nevet, az Iber nevű folyóról.

Hallstatti leletek [https://hu.wikipedia.org/wiki/Hallstatti_kult%C3%BAra#/media/F%C3%A1jl:Hallstattfunde.jpg]