15. Ötzi és Stonehenge - a bronzkor kezdete [i.e. 3200 - 3000]

I.e. 3200 – 3100

 Közép-Amerikában, Mexikó területén ebből a korból származnak az ottani legrégibb agyagedények.

 A Pireneusi-félszigeten felállították a Los Millaresi megalitokat. Ezek három koncentrikus kört alkotnak. Az ezt használó nép sok kerámiát hagyott hátra, melyeket ugyanolyan szimbólumokkal díszítettek, mint magukat, a köveket. Az itt élő nép gyakran harcolt a szomszédaival.

 

Los Millares rekonstrukciós makettje [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Megalitikus_kult%C3%BAr%C3%A1k]

Los Millaresi romok [a kép forrása: https://curiosmos.com/los-millares-the-largest-known-fortified-neolithic-settlement-in-europe/]

Los Millaresi rekonstrukció [a kép forrása: https://www.alamy.com/reconstruction-of-buildings-los-millares-prehistoric-chalcolithic-image151275860.html]

Los Millares [a kép forrása: http://www.faydon.com/Millares/Millares.html]

Ebben az időben ment fel Ötzi az Alpokba. Ő az, akinek jégbe fagyott, mumifikálódott testét pár évvel ezelőtt találták meg (a felmelegedés miatti gleccserjégolvadás tette hozzáférhetővé többezer év után), az Ötzvölgyi Alpokban, Ausztria olaszországi határához közel.

 Emberünk kb. 45 éves lehetett, 160 cm magas és 50 kg-os - abban az időben átlagos. 15 szénporral készült tetoválása volt, melyek valószínűleg gyógyító szándékkal készültek. Volt pár olyan, ami sima párhuzamos vonalakból állt, valamit kereszt alakú rajzolat a jobb térdhajlatában és pontok a klasszikus akupunktúra-pontokon. A tetoválások készítésekor tűvel nem csak a szénport, hanem gyógynövényeket is juttattak a bőr alá. Ötzi kabátja barna és fehér kecskeszőrme összevarrásából készült, így divatosan csíkos volt. Lábszárvédőjét borjúbőrszíjjal rögzítette. Ágyékkötője térdig leért. Cipőjének talpa medvebőrből készült, felső része szarvasbőrből. Hogy lábát melegen tartsa, cipőjét szalmával tömte ki. Sapkáját medveszőrből készítette. Az eső ellen száraz fűből készített köpenye volt. Nem akárki lehetett a saját törzsében, mert volt saját rézbaltája (a réz akkoriban drága cucc volt). Íja tiszafából készült, nyilai ostorménfából, nyílhegyei tűzkőből. Továbbá volt nála egy kőrisfanyelű, tűzkő-pengéjű tőr is. Favázas hátizsákjában cipelte a cuccait, egy nyírfakéregből készült edényben pedig a parazsát. Ezeken túl még egy kis bőrszütyője is volt, amiben csont-árja, tűzkő-pengéi, élesítő kövei és gyújtótaplója volt, valamint egy lyukas kődarab, amit talán amulettként tartott magánál.

 Ötzi úgy lelte halálát fönt a zord hegyen, hogy egy nyíllal eltalálták a vállán az artériáját. A vérzés miatt legyengült, ezután már szemtől szembe sem volt nehéz legyőzni őt. Ahogy fejbe vágták, ő hanyatt vágódott és éppen egy kőbe verte a fejét. Hogy ki lehetett az ellensége, nem tudjuk.

Ötzi [a kép forrása: http://sikerado.hu/tudomany/ep-testben/az_etcsokolade_segiti_az_arterias_betegsegben_szenvedo_idosek_jarasat/]

Ötzi [a kép forrása: https://www.origo.hu/tudomany/20180713-kecske-es-szarvashust-buzaszemeket-fogyasztott-otzi-a-halala-elott.html]

Ötzi tetoválásai [a kép forrása: https://www.dailymail.co.uk/sciencetech/article-6201659/tzi-iceman-covered-acupuncture-like-marks-used-primitive-painkiller.html]

Ötzi cipője [a kép forrása: https://www.thevintagenews.com/2017/12/12/otzi-the-iceman-shoes/]

Ötzi tőre (másolat) [a kép forrása (és egy videó a készítéséről): https://www.alloutdoor.com/2018/05/29/watch-making-otzi-iceman-flint-dagger/ ]

Anatólia ÉNy-i részén, a leendő Trója helyén már létezett egy település: Kum Tepe. Sok szobás hosszúházakban éltek, földet műveltek és állatot tenyésztettek; főleg kecskét és juhot. Az állatoknak nem csak a húsát fogyasztották, de tejüket és a gyapját is felhasználták.
 

 A Kánaán és Mezopotámia közötti félsivatagos területen az amurrúk éltek, akiknek ekkorra már fejlett városállamaik voltak, mint Ebla, Karkemis és Jamhad. Városaikat védőfallal vették körül. Kereskedelmet folytattak a sumérokkal; hatottak a mezopotámiai építészetre és átvették a suméroktól az ékírást.

 Mezopotámiában, az uruki Éanna-körzetben zikkuratot építettek, de még mindig kezdetlegeset. 

Már sok ezer évvel korábban létezett a szakrális kannibalizmus, ami azt jelentette, hogy a legyőzött ellenfél testét megették. Ennek pedig az volt az értelme, hogy úgy hitték, ezzel magukévá teszik a másik ember erejét (főleg a lelki-szellemi erejét). Az is előfordult (és természeti népeknél szinte napjainkig fennmaradt a szokás), hogy amikor valaki megöregedett, meggyengült, akkor megölték és megették (legalábbis bizonyos testrészeit), hogy az illetőben lakozó erő ne tűnjön el (mint amikor végelgyengülésben meghal), hanem még amikor megvan, „továbbörökítődjön” a törzs többi tagjába.

Ez a szokás a matriarchális társadalmak idején valamennyire visszaszorult, mert a test értéke – mint az anyaölből születő élet, test, teremtő anyag – megnőtt. (Mutatja a kapcsolatot a latin mater és a materia szó hasonló formája, ahogyan a magyaré is: anya – anyag. Ezért helyettesítő megoldásokat találtak ki. Ennek egyik példája az állatáldozat, amikor az állat által megjelenített istenség erejét vélték magukévá tenni az állat elfogyasztásával. Későbbi, szelídebb változat pedig az ember-/állat-alakúra gyúrt tésztafélék fogyasztása. Ide tartozik a Hold-alakú kifli, a hajfonatra emlékeztető kalács, valamint a perec, ami eredetileg kör alakú volt és a Napot szimbolizálta (csupán a kereszténység idején került a közepébe a kereszt). [Várkonyi Nándor: Sziriat oszlopai]

 Az ősi szokás mostanra csak a királyokra, uralkodókra maradt érvényes. Ha a király – aki az egész közösséget/államot jelentette egy személyben – meggyengült, akkor az általa vezetett állam is meggyengült. Ez megengedhetetlen volt. Ezért az ősi közösségekben elterjedt szokás volt, hogy a kijelölt új királynak meg kellett ölnie az öreg királyt (és valószínűleg fogyasztania is kellett belőle).

A sumérok erre is kitaláltak egy helyettesítő megoldást. Kijelöltek egy embert minden évben, aki egy napra a király volt. Egy napig a királyi státusz minden előnyét élvezhette. Azonban a napnyugta elérkeztével őt ölték meg, hogy ezzel a király erejét megújítsák. (Ez a „pünkösdi királyság” ősi eredete). [Hahn István: Istenek és népek]

 

 Egyiptom – hódító hadjáratokat kezdett indítani délre, a kusiták ellen, ahol ekkor drasztikus népességcsökkenés következett be.

Egyiptom erre az időre eső uralkodóinak maximum csak a nevüket lehet tudni. A következő fáraó-nevek ismertek a 0. dinasztiából: I. Skorpió,  Hórnineith, Kaneith, Két Sólyom, Hórni (II. Sólyom), Hórpenabu (vagy Elefántkirály), Hórhat, Hórhedzsu, Ka, Narmer és Iri-Hór.

Skorpió király hieroglifája [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Skorpi%C3%B3]

 

Két Sólyom fáraó hieroglifája [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A9t_S%C3%B3lyom]

I. Ka hieroglifája [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Ka#/media/File:KaSerekh2.png]

Narmer hieroglifája [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Narmer#/media/File:Narmer.png]

 Iri-Hórról azt lehet tudni, hogy székhelyét Nehenből áthelyezte Abüdoszba (Apszuba). Az ő buzogányáról ismerjük a heb szed-ünnep szertartását. A sumérokhoz hasonlóan ők is úgy gondolták, hogy az uralkodót időről-időre meg kell fiatalítani. Ezért annak a királynak, aki már régóta a trónon ült, egy szimbolikus fiatalító szertartáson kellett részt vennie, melynek során bizonyítania kellett fizikai erőnlétét.

 A király ilyenkor egymaga felállított egy dzsed-oszlopot*, ami az állandóság szimbóluma volt. Papok áldozatot mutattak be az oszlopnál. Ezután a fáraónak futnia kellett az Egyiptom határait kijelölő két határkő között. Áldozatot mutatott be az istenszobroknak, majd újra megkoronázták őt. Ezután jutalomosztás és lakoma következett. Végül szobrot készítettek, amit a király szed-ünnepi ruhájába öltöztettek és eltemettek. Így a jelképesen eltemetett uralkodó helyébe megifjodott önmaga lépett.

*Dzsed-oszlop: Világfa-szimbólum, az állandóság, tartósság jelképe.

Dzsed-oszlop [a kép forrása: https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/dzsed-oszlop-amulett-2/]

 A Szaharában élő pásztorok, a szárazodás ellenére még kitartottak: A Tasszilin Ádzser sziklarajzainak tanúsága szerint szarvasmarhát tenyésztettek.

Tasszilin Ádzser sziklára festett marhacsordája [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Sziklarajz#/media/F%C3%A1jl:Rock_Paintings,_White_Lady_with_Arrow_(3690486840).jpg]

Japánban az ott élő emberek veremházakban laktak. Agyagedényeik egyre kidolgozottabbá váltak, diót, gesztenyét, makkot nagy mennyiségben gyűjtöttek és fogyasztottak.

I.e. 3100 – 3050

 Az európai kontinensről egy nép a Brit-szigetre érkezett. Ők voltak a windmill hill-kultúra népe. E nép tagjai gracilisak voltak, könnyebb csontúak, mint a mai ember. Fogazatuk szerint szénhidrát-szegény étrenden éltek, egészségesek voltak. Ők kezdték el benépesíteni a Brit-sziget D-i részét, és ők azok, akik megkezdték a Stonehenge építését. Szarvasagancs-csákányokkal ástak hozzá alapot, s a kiásott mészköves törmeléket az árok belső oldalán halmozták föl. Az építmény ÉK-i bejáratánál két kőoszlopot állítottak föl. Ezek egyike az ún. oltárkő. A stációkövek ekkor kerültek a helyükre. Az építmény első kövei, az ún. kék kövek, melyek Wales DNy-i részéről származnak.

 A közelben volt egy falu. A koponya-leletek azt mutatják, hogy jó néhánnyal közülük tompa tárgytól származó erős ütés végzett, függetlenül attól, hogy férfi, vagy nő volt az illető.

Stonehenge [a kép forrása: https://www.multinavigator.hu/cikk.php?id=1278]

 

Stonehenge [a kép forrása: https://koroshircentrum.hu/2019/03/16/a-legkorabbi-oskori-tomeges-ritualek-kozpontja-lehetett-a-stonehenge/]

Mezopotámiában megkezdődött a Dzsemdet Naszr-kor. Az ékírás ősének fonetizáló jellegei is kezdtek megjelenni (ezt megelőzően csak képírás volt).

Ahogy a Dzsemdet Naszr-kultúra egyre dél felé terjeszkedett, az addig a D-i területet uraló uruki-kultúra hanyatlani kezdett. Urukban az Éanna-körzet megszűnt templomkörzetként működni. Egyik templomának helyén lakóházak épültek. Uruk istenének, Inannának (anya-isten, termékenység-istennő) szerepét átvette a nippuri Enlil (férfi istenség, a föld ura, az ember barátja, az adamiták – Ádám népe – által is legfőbbként tisztelt isten).

Az éghajlat szárazodása tovább folytatódott, így Mezopotámia északi városai elnéptelenedtek, csupán Esnunna városának népessége nőtt meg.

Délen Uruk (sumér nyelven Unug) népessége és területe viszont továbbra is egyre nagyobb lett, így a várost ellátó földterületnek is növekednie kellett. A nagy kiterjedésű földek öntözését már nem volt olyan egyszerű megoldani, mint a közvetlenül a vízparton elterülő földekét. A folyó vizét kellett egyre távolabbra eljuttatni.  Ennek hatékony megoldására találták föl a csatornázást. Ebből a korszakból származnak az első nagyobb folyamszabályozásra és öntözőcsatornákra vonatkozó, egyértelmű bizonyítékok.

A vidékről sok – immár sumér nyelven íródott – agyagtábla maradt fenn. Ezek szövegei gazdasági jellegűek; fejadagokról szóltak, illetve az ünnepségeken feláldozandó állatok listái szerepeltek rajtuk. Kerámiáikat az Arab-félsziget legdélibb részén élő hafit-kultúra népével cseréték el rézre.

 Egy ilyen kerámián, az ún. warka-vázán egy templomi áldozat bemutatását ábrázolták. A képen az egyik alak az „en”, vagyis a főpap jelét tartja a kezében. Ez egy termékenységi szertartás volt, amelyben a király a papnővel egyesült. (Ezért is fontos volt, hogy a király ereje teljében legyen; mert őrajta múlt a földek termékenysége is). A király(ok) Dumuzit (a mitikus pásztort, akinek felesége lett Inanna) szimbolizálták, a papnők pedig Inanna istennőt. A szertartást zenével, és tánccal kísérték. A váza egy vésett alabástrom-edény, melyben bort tároltak. [https://juharizsuzsanna.blog.hu/2015/07/01/az_5000_eves_kep_az_erotikus_szent_naszt_idezi]

Warka-váza [a kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/Warka_Vase]

 A Warka-váza rajza [a kép forrása: https://juharizsuzsanna.blog.hu/2015/07/01/az_5000_eves_kep_az_erotikus_szent_naszt_idezi]

A Warka-váza rajza [a kép forrása: https://juharizsuzsanna.blog.hu/2015/07/01/az_5000_eves_kep_az_erotikus_szent_naszt_idezi]

 A sumérok városállamai Mezopotámiában egyre nagyobb hatalommal rendelkeztek. Így Eridu, Uruk, Ur, Lagas és Girszu. A sumér királylista szerint Eridu városa (sumérul Nunki) volt a világ első városa és királysága. Uruk első királya Meszkiaggaser volt, Ur első királya pedig Meszkalamdug.  Meszkalamdug nevének jelentése „a jó föld hőse” (sumér nyelven). Ő egyben Kis királya is volt. Uralkodóként aranysisakot viselt. 

 

Meszkalamdug aranysisakja [a kép forrása: http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Okor-kelet/Okori.es.keleti.muveszet/index.asp_id=50.html]

Egyiptom ekkori uralkodói még mindig a 0. dinasztiához tartoztak: Narmer, Szehendet, és II. Skorpió.


I.e. 3050 – 3000

 Egy Skóciától ÉNy-ra levő szigeten, az Isle of Lewis-on ekkortájt állították fel a Callanishi állóköveket. A kövek körben állnak, a körön belül pedig a fő monolit és egy kripta van. Az 50 kőtömböt agyaggal erősítették meg. Az építmény tetejét náddal fedték le. Halottaikat ebbe a kriptába helyezték el, cserépedények mellékletével.

A lengyeli-kultúra elkészítette a zengővárkonyi madonnát. Ez egy termékenységistennőt ábrázoló idol.

Anatólia lakói az évezred végén rájöttek, hogyan lehet ötvözni a rezet az ónnal – s így feltalálták a bronzot. Ettől kezdve ebből az anyagból készítették a fegyvereiket, edényeiket, dísztárgyaikat. De más fémeket is megmunkáltak: aranyat, ezüstöt, rezet), s tárgyaikkal kereskedelmet is folytattak. Fontos lelőhelye ennek a kornak Alacahüyük és Kültepe.

 Az évezred végén Mezopotámia és Anatólia között megalapították Assur városát, a Tigris-folyó gázlóját ellenőrző sziklaszirten. E város népe a hegyekből érkezett.

Zengővárkonyi madonna [a kép forrása:

https://www.facebook.com/448797651820479/photos/zeng%C5%91v%C3%A1rkonyi-madonnaa-term%C3%A9kenys%C3%A9g-istenn%C5%91j%C3%A9t-%C3%A1br%C3%A1zol%C3%B3-idol-kora-%C3%A9s-sz%C3%A1rmaztat%C3%A1/449679541732290/]

Talán már ekkor megkezdődött a közép-ázsiai árja népek D felé vándorlása, akik elől a dravidák a Hindusztáni-félsziget DK-i része felé kezdtek elhúzódni.

*árják: Közép-Ázsia felől vándorló, világosabb bőrű népek.

 Az ezredforduló táján Bali szigetére DK-Ázsiából származó vándorló törzsek érkeztek és telepedtek le. Ők még mindig kőeszközöket használtak.

--> Régészeti lelet-ihletésű kézműves munkák (ékszerek, díszek, bögrék) itt: https://www.alkotokboltja.hu/Shop/index/27279

--> Kövess facebook-on is: https://www.facebook.com/Bezzeg-r%C3%A9gen-338544310331985/?modal=admin_todo_tour

14. Az első városállamok [i.e. 3500 - 3200]

I.e. 3500 – 3400

Közép-Amerikában elkezdődött az archaikus kornak nevezett szakasz. Feltalálták a szövőszéket és pamutszöveteket készítettek. Megkezdődött a mezőgazdaság, az állandó települések és a fazekasság. 

Perui szövetdarab [a kép forrása: https://mult-kor.hu/az-osi-peruig-vezetheto-vissza-a-farmer-tortenete-20160916]

 Az évezred közepén éghajlatváltozás zajlott le, ami lehűlést és szárazodást jelentett.

A Kárpát-medencében a bükkerdők vették át az uralmat. A gazdálkodást az itt élők kénytelenek voltak átalakítani. A növénytermesztésről az állattenyésztésre tolódott át a gazdálkodás súlypontja. Az ekét is ekkortájt találták föl ezen a vidéken, s mivel az ekét állatok vontatták, az embereknek eszükbe jutott, hogy a kocsit is húzathatnák az állataikkal.

 Nem sokkal ezután Ny-Ázsiából a sztyeppei népek (jamna-kultúra) kezdtek el beszivárogni a Kárpát-medence keleti részére.  http://regeszet.org.hu/old/images/regeszet2000/h_005.pdf

 

 A Közel-Keleten a nagy mocsarak elkezdtek kiszáradni. Arrafelé ez előnyt jelentett, mert megnőttek a megművelhető és a lakható területek. Az egymással szomszédos települések olykor annyira kiterjedtek, hogy végül összeértek és egybeolvadtak.

 Mezopotámiában kezdett elterjedni az írás. Ebből az időből származnak az uruki archaikus szövegek*. Ezek korai gazdasági feljegyzések, valamint jellisták, melyekről az írnokok tanulhatták a jeleket. A legkorábbi időkben még piktografikus írásjeleket használtak.

*Uruki archaikus szövegek: Egy sumér proto-ékírásos agyagtáblákat jelentő leletcsoport Urukból.

 

Az egyik uruki archaikus tábla [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Uruki_archaikus_sz%C3%B6vegek]

 Az uruki kultúrában szokássá vált pecsétekkel megjelölni a magántulajdont. Az ezt megelőző évezredekben – még a törzsközösségekben – nem létezett a magántulajdon fogalma. A földművelés-kézműveskedés kapcsán azonban megjelent és fontossá vált, hogy mit ki készített, mit ki szerzett, és a letelepedés révén megőrizhetővé is váltak a tárgyak. A békesség érdekében érdemes volt megelőző jelleggel egymás tudtára adni, hogy mi kié. Ha egy tárgyon szerepelt a tulajdonos pecsétje, akkor már nem mondhatta senki, hogy „jaj bocs, nem tudtam, hogy a tiéd”. A tulajdon-jelölő pecsétek különféle ábrákat hagytak a tárgyon. Ezeken egy jellegzetes fejpántos figura gyakran felbukkan, különféle tevékenységek közben. Ez Inanna istennő főpapja lehetett, aki egyben Uruk királya, ún. papkirály volt.

Mezopotámiai papkirály [a kép forrása: https://szkitahun.wordpress.com/2011/08/22/nimrod-kus-fia-a-magyarok-osapja/]

Valószínűleg Szusziana felől vándoroltak D-Mezopotámiába, az Iráni-fennsíkon és a Zagrosz-hegységen át a sumérok ősei, akik magukat szag-giga-nak, „feketefejűek”-nek nevezték. (A David Rohl-i elmélet szerint Káin utódai, a káiniták jöttek ezen az útvonalon, akik nem azonosak a sumérokkal, hanem beilleszkedtek a már D-mezopotámiában élő sumérok közé. Mivel a hagyományos történelem az eddig itt élt népet még nem azonosítja a sumérokkal, hanem egy helyben őshonos kultúra volt (az ubaid-kultúra); elképzelhetőnek tartom, hogy az ottani őshonos nép (ubaid-kultúra) és az érkező bevándorló nép (káiniták) együttműködése, egybeolvadása alakította ki a sumérnak nevezett kultúrát).

 Az érkező nép magával hozta kultúráját Szuszianából, így D-Mezopotámiában is megjelent a háromszintű településrendszer. A települések belső szerkezete is átalakult, ebben is kifejeződött a központosítás. A lakóházak a templom köré épültek. A nagy népesség szervezését, eltartását, az öntözéses földművelés megszervezését, a városok védelmét egy kézben kellett összefogni és irányítani. Így jött létre az állam intézménye és a király szerepe, akit hivatalnokai segítettek a szerteágazó munkában.

Ettől kezdve nevezzük D-Mezopotámiát Sumer-nek.

Mezopotámia déli részét, azaz Sumert Nippur (sumér nyelven Enlil) és Kis (sumér nyelven is Kis) városok kezdték uralni.  Nippur szellemi, Kis pedig politikai központtá vált. Aki a két város királyi címét viselhette, azé lett a hatalom egész D-Mezopotámia fölött. 

 

Szusziana fokozatosan elnéptelenedett. 

Szusziána körülbelüli területe (a térképen valójában Elám van ábrázolva pirossal, ami a korábbi Szuszianából alakul majd ki) [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/El%C3%A1m]

Afrikában a Szahara szárazodása felerősödött. A Nílus vidékén, nagy területen elterjedt a nagada-kultúra. E nép kerámialeleteinek sajátossága, hogy márgás agyagból készültek. 

Innen D-ebbre, a mai Szudán területén megjelent a kerma-kultúra. Nagy, kerek alaprajzú házakban éltek.

Mindkét kultúra kereskedelmet folytatott az Etiópia területén élő, obszidiánban gazdag néppel.

  A sumér királylista szerint Uruk első királya Meszkiaggaser volt. Ő a népével és fiaival bejárta a Perzsa-öblöt, sőt hajóikkal kijutottak az Indiai-óceánra és kereskedőútjaik során, a partok mentén haladva kelet felé eljutottak az Indus-völgyébe, nyugatra pedig az Arab-félszigetre, majd a Vörös-tengerre. Az Arab-félszigeten kolóniákat alapítottak. A Vörös-tenger nyugati partjainál pedig sokféle nyersanyagot találtak; állatbőröket, elefántcsontot, obszidiánt, ébenfát és aranyat. Melyekhez ezen az úton sokkal könnyebb volt hozzájutniuk, mintha Aratta és Éden felé mentek, ahova 7 hegyláncon 7 hágóján kellett keresztülmenniük (egyébként innen a "hetedik mennyország" kifejezés Édenre).

 Meszkiaggaser király neve azt jelenti: mesz = hős, ki = föld, ag = felosztó, + gaser, aminek jelentése tisztázatlan. Tehát "Gas(er), a hős, aki elosztja a földeket." A "Gas" a sémi nyelvben Kús-sá változott. Vagyis Meszkiaggaser azonos a Bibliában Kús-ként emlegetett emberrel, aki Hám egyik fia, Noé unokája volt. "Hám fiai: Kús, Micraim, Pút és Kánaán."

 A kereskedelem révén egy sumér törzs kolóniát alapított a Vörös-tenger Nyugati partján, ahol ma Eritrea van. Ez a törzs eredetileg a Perzsa-öböl egy szigetén élt, Dilmunon (ma Bahrain). Egy kalandor hajós nép volt ez, akik mesterei voltak a tengeri utak felfedezésének. Ők voltak a poiniták (ebből a névből lesz majd a görög phoiniké, vagyis a főníciaiak elnevezés). Róluk pedig az új kolónia neve a Vörös-tenger partján Poin lett. 

 Amikor Meszkiaggaser/Kús népével elindult nyugatra, poinitákat vitt magával, hogy segítsék a navigálásban. Pointól északra értek partot, ahonnan bementek a hegyvidékes szárazföldre, a Nílusig. 

"Meszkiaggaser a tengerbe alámerült, a hegyvidék felé kiemelkedett" (A sumér királylista szövege szerint)


Meszkiaggaser/Kús itt megalapította királyságát, mely az ő nevét viselte. Békésen telepedtek be a helyi nép mellé és házasodtak is velük. Az ő utódaik lettek a kustiák.
 Az expedíció során Kússal voltak testvérei is. Micraim (az egyiptomiak Maszrinak nevezik) északabbra hajózott a Vörös-tengeren. Maszri/Micraim kíséretében is volt egy poini felderítő. Ezt a felderítőt az egyiptomi vallás később a sakálfejű istenként tiszteli majd, Upuaut néven, akinek neve annyit tesz; "az utak megnyitója". Az egyiptomi mítoszok szerint ő volt az, aki a félisteneket (az ősök idővel istenekké, félistenekké váltak), a civilizáció hordozóit a Nílus völgyébe vezette. Ez nem volt egyszerű feladat, mivel a Nílus legnagyobb áradása idején is maradt 60 km a Vörös-tenger partja és a Nílus vize között. Ezen a szakaszon a hajókat át kellett vontatni, az ún. Hammamát területén. Hammamát népe egy vadász nép volt, akik a sziklákra az állat- és emberábrázolásokon kívül korai térképeket is rajzoltak (ezeket a hegyes-völgyes vidék tette szükségessé). Amikor megérkeztek a vádi partjára (a vádi a Nílus egyik mellékága volt, egy időszakos vízfolyás, ahol arra vártak, hogy a Nílus áradásához szükséges esőzések vize az Etióp-fennsíkról leérkezzen, s vigye a hajóikat a Nílusra), várakozniuk kellett. Ez alatt az idő alatt ők is sziklarajzokat készítettek, a már meglevő, ősibb sziklarajzok mellé. Az ő rajzaik főként hajókat ábrázolnak, ami a történet ismerete nélkül elég meglepő lehet egy sivatag közepén.

 Amikor megérkezett az áradás és levitte őket a Nílusra, a kisebb hajókkal és kevésbé hatékony fegyverekkel rendelkező helyi népeket könnyedén uralmuk alá hajtották. A harc szárazon és vízen is zajlott. Az áramlat minden bizonnyal holttesteket és hajóroncsokat sodort észak felé, rossz előjelként a part mentén élő, még mit sem sejtő népek számára. Maszri/Micráim törzse megalapította kolóniáját; Hierakónpoliszt (csak ez a későbbi, görög név maradt fenn), "a sólyom városát" a folyó nyugati oldalán. A város szent kerülete lett Nehen (a szent sólyomról elnevezett kerület). A vádi torkolatánál pedig egy másik települést alapítottak, Nehebet, a keselyűistennő, Nehbet városaként.

 A hódító nép egy része, Micraim két öccsének, Putnak és Kánaánnak vezetésével (egyiptomi nyelven Paut és Kanaan) még tovább mentek, észak felé. A Nílus-delta nyugati részén kikötőt alapítottak, hogy innen járják be a Földközi-tenger keleti részét. Ez a kikötő lett Alsó-Egyiptom fővárosa, Per Uadzset. Put, vagy Paut több települést alapított a leendő Líbia partjai mentén, míg Kánaán (avagy Kanaan) és poini navigátorai a Földközi-tenger keleti partján kötöttek ki és Ugariton és Bübloszon keresztül felvették a kapcsolatot Mezopotámia északi telepeivel. Kánaán területéről libanoni cédrust szállítottak a Nílus népeinek, ami lehetővé tette a hajózás és az építkezés nagy mértékű fejlődését.

 Egyiptom területén ettől kezdve a társadalmi-politikai piramis tetejére a hódítók, a sólyom-isten (Hórusz) követői és 'leszármazottai' kerültek, vagyis a királyi család. (A "hór" szó azt is jelentette, "távoli", s Noé neve is ebből a szóból eredt ("távoli hosszúéletű"). Így Hórusz, a sólyomisten a mitológiában azonossá vált Noéval, Noé utódai pedig így lettek a Sólyom-isten leszármazottai.) A királyi család alatti réteg voltak az eri-paut, vagyis a Pauthoz/Puthoz tartozók, Put népe. Utánuk következtek az állami hivatalnokok, majd a terület korábbi lakói, a hammamáti vadászok leszármazottai. Végül a deltavidék őslakói következtek, a rehitek. Belőlük lettek (vagy ők maradtak) a földművesek. A különböző társadalmi rétegek nem keveredtek egymással, kasztrendszer-szerűen elkülönültek egymástól. Mivel Put apja Hám volt, Hám neve "forró-"t jelent, ezért őt halála után a napistennel azonosították, így Sólyomisten fiai egyben a Napisten utódai is lettek. [David Rohl: Az elveszett testamentum]

 Az évezred során Mezopotámián át dravidák érkeztek a Hindusztáni-fsz. Ny-i részére, ahol befolyásolták az Indus-völgyi civilizáció alakulását.

I.e. 3400 - 3300

 Uruk városában (Mezopotámia), a városközponttól távolabb elkezdődött Inanna istennő szentélykörzetének kiépítése. Ez a rész önálló, falakkal körülkerített területe a városnak; az Éanna-körzet. Keleti részén egy mészkő-templom, nyugaton pedig az ún. Kőtemplom állt. Itt őrizték a már említett uruki archaikus szövegeket. Még két templom, egy palota és az ún. Nagy Udvar voltak a körzet részei.

Inanna istennő egyik ábrázolása [a kép forrása: http://maga-a-valosag.com/?page_id=356]

Egy kis időre megszakadt a kapcsolat Szusziana és a sumérok között. Ekkor az ottaniak önálló írást alakítottak ki; az a proto-elámi ékírást.

A Perzsa-öböl keleti partján elterülő Anshan városa (Szuszianában) fontos kereskedelmi központtá alakult. Gyöngyház, kagylóhéjak, karneol és lazúrkő voltak a legértékesebb kereskedelmi cikkek itt.

I.e. 3300 – 3200

 Ázsiában, az Altaj északi oldalán, az Ob és a Jenyiszej közötti területen létrejött az afanaszjevói kultúra. Ők is használtak már kocsikat, melyek elé bikákat és ökröket fogtak be. A kocsikon még tömör kerekeket használtak.

Tömör kerékkel ellátott kocsi [a kép forrása: https://bencsik.rs3.hu/egyiptomi-tengeri-hajoepites-toertenete-i-e-1200-ig/34-a-harci-szekerek-okori-toertenete.html?layout=blog]

 Urukban, az Éanna-körzetben a Kő-templomhoz hozzáépítettek szíjtéglából egy kisebb építményt. A kultikus temetkezések fölöslegessé vált tárgyait itt helyezték el. Ezt követően az Éanna-körzet két részre oszlott. A DK-i rész lett a Templom-körzet. Ennek bejárata a Mozaik-udvar, ami mögött három templom áll. A másik része az ÉNy-i. Ennek házaiban éltek a papok. Nyugaton áll egy különálló épület; a Kőszög-mozaik temploma. 

Kőszög-mozaik; a templom falának maradványa [a kép forrása: http://berlin-muzeumok.blogspot.com/2011_01_24_archive.html]

 

Egy rituális alapkő, melyre fogadalmi felajánlásokat írtak és rituális építkezések megkezdése előtt, szertartás keretében helyezték el. Hasonlóak voltak a kőszögek is, melyekből mozaikot készítettek [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ritu%C3%A1lis_alapk%C5%91]

  A Nílus vidékén Nehen város szerepe gyengülni kezdett, Nagada és Abüdosz pedig megerősödött. A három város – az egyre szárazodó éghajlat miatt – kénytelen volt a szűkös, folyam-menti termékeny területekért harcolni. De ez a preheroikus hadviselés időszaka volt (talán mert még emlékeztek rá, hogy Micraim és Kús utódaiként testvér-népek voltak) ami azt jelenti, hogy ha két város között konfliktus alakult ki, akkor látványos erődemonstrációval küzdöttek meg egymással: A felek felvonultak a csatatéren, esetleg elhajítottak néhány dárdát, s „első vér után” a vének tárgyalása útján megegyeztek. 

 

 A nagada-kultúra népénél a kerámia-díszítésben új divat jelent meg: Fehér párhuzamos vonalakkal díszítették őket, majd később egymást keresztező fehér vonalakkal, majd polírozták a felületüket. Kezdetben feketére, később vörösre, végül fehérre, vagy krémszínűre mázolták őket. Az ábrák fő motívumai hajók és stilizált emberek voltak, de állatábrázolások is előfordultak.

Nagada kerámia [a kép forrása: https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/muveszetek/muveszettortenet/muveszettortenet-7-evfolyam/egyiptom-muveszete-bevezetes-archaikus-kor/neolitikum-diszitett-keramia]

 

Halotti maszk [a kép forrása: http://real.mtak.hu/74960/1/Bacs_nyomdai_nezokeppel.pdf]

 A temetkezésekhez elkezdtek halotti maszkokat készíteni. A szegények és a gazdagok számára már külön temetőjük volt. De emellett külön temetőt alakítottak ki az állataik számára is. A társadalmi rétegek elkezdtek elkülönülni: a kézművesek rétege megkülönböztette magát a földművesektől. 

 A kovakőbányászat melléktermékeként talált aranyat kezdték felhasználni.

Arany [a kép forrása: https://24.hu/kultura/2018/10/04/arany-fiatalito-arckrem-helyett-franciaorszag-hercegno-femmergezes/]

 Nehen város központi szerepe áthelyeződött Nubitra. Nubit város istene későbbi nevén Széth (Széth neve is Kús nevéből ered: Kús - Kas - káosz - Széth --> ennek később még lesz jelentőssége). volt, így a mítoszokban Széth olykor magát a várost szimbolizálja, míg Nehenben Ozirisznak volt később kultusza (sólyomisten ~ napisten ~ Ozirisz) Így az Ozirisz-mítosz és a Hórusszal kapcsolatos mítoszok - melyekben Hórusz legyőzi testvérét, Széthet, - a Nubit és Nehen városok közti küzdelmeket örökítették meg.

A királyok számára külön temetők voltak és a királyi rang jelölésére egy piktogramot használtak. Itt is elkezdték öntözni a földeket és használtak fazekaskorongot.

 Nagadában a D-i városrészt 2 m-es fallal kerítették el, ez az ún. nagadai erőd.

 Mindhárom város népessége végül annyira megnőtt, hogy a harcok már nem oldották meg a helyzetet. A három város összeolvadt és egy állammá állt össze. Az állam első királya a Bikának nevezett király volt. 

--> Vihető régészeti lelet-ihletésű kézművek itt (vannak újak is): https://www.alkotokboltja.hu/Shop/index/27279

--> Kövess facebook-on is: https://www.facebook.com/Bezzeg-r%C3%A9gen-338544310331985/?modal=admin_todo_tour

+1. David Rohl

David Rohl

 Találtam egy remek írót, akinek a könyveit újabb forrásként fogom használni.
David Rohl egy 1950-ben született brit egyiptológus, aki az ősi szövegek alapján (Gilgames-eposz és más sumér eposzok, Biblia, Iosephus Flavius feljegyzései, stb.) átírta Egyiptom kronológiáját.

Természetesen a régész-történész világban nem egyértelműen elfogadottak David Rohl újszerű elméletei, de elgondolkodtatóak és rendkívül érdekesek.

 Ez az ember intuitív, ösztönös módon "látja meg" az ősi eseményeket, majd bizonyítékokat keres és talál elméletei alátámasztására - melyek az erősen foghíjas neolitikus és ókori történelem újragondolására adnak okot. Neki magának sem az a célja - saját bevallása szerint -, hogy mindenáron elfogadtassa elméleteit, hanem az, hogy a régészek és történészek foglalkozzanak velük, vitatkozzanak, gondolkodjanak rajtuk.

 Jelenleg az "Az elveszett testamentum" című könyvét olvasom és ez alapján írtam kiegészítést a10. és 11. részhez. A beillesztett részeket zölddel kiemeltem, hogy könnyen megtalálhatóak legyenek, s egy darabig így hagyom.