15. Ötzi és Stonehenge - a bronzkor kezdete [i.e. 3200 - 3000]

I.e. 3200 – 3100

 Közép-Amerikában, Mexikó területén ebből a korból származnak az ottani legrégibb agyagedények.

 A Pireneusi-félszigeten felállították a Los Millaresi megalitokat. Ezek három koncentrikus kört alkotnak. Az ezt használó nép sok kerámiát hagyott hátra, melyeket ugyanolyan szimbólumokkal díszítettek, mint magukat, a köveket. Az itt élő nép gyakran harcolt a szomszédaival.

 

Los Millares rekonstrukciós makettje [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Megalitikus_kult%C3%BAr%C3%A1k]

Los Millaresi romok [a kép forrása: https://curiosmos.com/los-millares-the-largest-known-fortified-neolithic-settlement-in-europe/]

Los Millaresi rekonstrukció [a kép forrása: https://www.alamy.com/reconstruction-of-buildings-los-millares-prehistoric-chalcolithic-image151275860.html]

Los Millares [a kép forrása: http://www.faydon.com/Millares/Millares.html]

Ebben az időben ment fel Ötzi az Alpokba. Ő az, akinek jégbe fagyott, mumifikálódott testét pár évvel ezelőtt találták meg (a felmelegedés miatti gleccserjégolvadás tette hozzáférhetővé többezer év után), az Ötzvölgyi Alpokban, Ausztria olaszországi határához közel.

 Emberünk kb. 45 éves lehetett, 160 cm magas és 50 kg-os - abban az időben átlagos. 15 szénporral készült tetoválása volt, melyek valószínűleg gyógyító szándékkal készültek. Volt pár olyan, ami sima párhuzamos vonalakból állt, valamit kereszt alakú rajzolat a jobb térdhajlatában és pontok a klasszikus akupunktúra-pontokon. A tetoválások készítésekor tűvel nem csak a szénport, hanem gyógynövényeket is juttattak a bőr alá. Ötzi kabátja barna és fehér kecskeszőrme összevarrásából készült, így divatosan csíkos volt. Lábszárvédőjét borjúbőrszíjjal rögzítette. Ágyékkötője térdig leért. Cipőjének talpa medvebőrből készült, felső része szarvasbőrből. Hogy lábát melegen tartsa, cipőjét szalmával tömte ki. Sapkáját medveszőrből készítette. Az eső ellen száraz fűből készített köpenye volt. Nem akárki lehetett a saját törzsében, mert volt saját rézbaltája (a réz akkoriban drága cucc volt). Íja tiszafából készült, nyilai ostorménfából, nyílhegyei tűzkőből. Továbbá volt nála egy kőrisfanyelű, tűzkő-pengéjű tőr is. Favázas hátizsákjában cipelte a cuccait, egy nyírfakéregből készült edényben pedig a parazsát. Ezeken túl még egy kis bőrszütyője is volt, amiben csont-árja, tűzkő-pengéi, élesítő kövei és gyújtótaplója volt, valamint egy lyukas kődarab, amit talán amulettként tartott magánál.

 Ötzi úgy lelte halálát fönt a zord hegyen, hogy egy nyíllal eltalálták a vállán az artériáját. A vérzés miatt legyengült, ezután már szemtől szembe sem volt nehéz legyőzni őt. Ahogy fejbe vágták, ő hanyatt vágódott és éppen egy kőbe verte a fejét. Hogy ki lehetett az ellensége, nem tudjuk.

Ötzi [a kép forrása: http://sikerado.hu/tudomany/ep-testben/az_etcsokolade_segiti_az_arterias_betegsegben_szenvedo_idosek_jarasat/]

Ötzi [a kép forrása: https://www.origo.hu/tudomany/20180713-kecske-es-szarvashust-buzaszemeket-fogyasztott-otzi-a-halala-elott.html]

Ötzi tetoválásai [a kép forrása: https://www.dailymail.co.uk/sciencetech/article-6201659/tzi-iceman-covered-acupuncture-like-marks-used-primitive-painkiller.html]

Ötzi cipője [a kép forrása: https://www.thevintagenews.com/2017/12/12/otzi-the-iceman-shoes/]

Ötzi tőre (másolat) [a kép forrása (és egy videó a készítéséről): https://www.alloutdoor.com/2018/05/29/watch-making-otzi-iceman-flint-dagger/ ]

Anatólia ÉNy-i részén, a leendő Trója helyén már létezett egy település: Kum Tepe. Sok szobás hosszúházakban éltek, földet műveltek és állatot tenyésztettek; főleg kecskét és juhot. Az állatoknak nem csak a húsát fogyasztották, de tejüket és a gyapját is felhasználták.
 

 A Kánaán és Mezopotámia közötti félsivatagos területen az amurrúk éltek, akiknek ekkorra már fejlett városállamaik voltak, mint Ebla, Karkemis és Jamhad. Városaikat védőfallal vették körül. Kereskedelmet folytattak a sumérokkal; hatottak a mezopotámiai építészetre és átvették a suméroktól az ékírást.

 Mezopotámiában, az uruki Éanna-körzetben zikkuratot építettek, de még mindig kezdetlegeset. 

Már sok ezer évvel korábban létezett a szakrális kannibalizmus, ami azt jelentette, hogy a legyőzött ellenfél testét megették. Ennek pedig az volt az értelme, hogy úgy hitték, ezzel magukévá teszik a másik ember erejét (főleg a lelki-szellemi erejét). Az is előfordult (és természeti népeknél szinte napjainkig fennmaradt a szokás), hogy amikor valaki megöregedett, meggyengült, akkor megölték és megették (legalábbis bizonyos testrészeit), hogy az illetőben lakozó erő ne tűnjön el (mint amikor végelgyengülésben meghal), hanem még amikor megvan, „továbbörökítődjön” a törzs többi tagjába.

Ez a szokás a matriarchális társadalmak idején valamennyire visszaszorult, mert a test értéke – mint az anyaölből születő élet, test, teremtő anyag – megnőtt. (Mutatja a kapcsolatot a latin mater és a materia szó hasonló formája, ahogyan a magyaré is: anya – anyag. Ezért helyettesítő megoldásokat találtak ki. Ennek egyik példája az állatáldozat, amikor az állat által megjelenített istenség erejét vélték magukévá tenni az állat elfogyasztásával. Későbbi, szelídebb változat pedig az ember-/állat-alakúra gyúrt tésztafélék fogyasztása. Ide tartozik a Hold-alakú kifli, a hajfonatra emlékeztető kalács, valamint a perec, ami eredetileg kör alakú volt és a Napot szimbolizálta (csupán a kereszténység idején került a közepébe a kereszt). [Várkonyi Nándor: Sziriat oszlopai]

 Az ősi szokás mostanra csak a királyokra, uralkodókra maradt érvényes. Ha a király – aki az egész közösséget/államot jelentette egy személyben – meggyengült, akkor az általa vezetett állam is meggyengült. Ez megengedhetetlen volt. Ezért az ősi közösségekben elterjedt szokás volt, hogy a kijelölt új királynak meg kellett ölnie az öreg királyt (és valószínűleg fogyasztania is kellett belőle).

A sumérok erre is kitaláltak egy helyettesítő megoldást. Kijelöltek egy embert minden évben, aki egy napra a király volt. Egy napig a királyi státusz minden előnyét élvezhette. Azonban a napnyugta elérkeztével őt ölték meg, hogy ezzel a király erejét megújítsák. (Ez a „pünkösdi királyság” ősi eredete). [Hahn István: Istenek és népek]

 

 Egyiptom – hódító hadjáratokat kezdett indítani délre, a kusiták ellen, ahol ekkor drasztikus népességcsökkenés következett be.

Egyiptom erre az időre eső uralkodóinak maximum csak a nevüket lehet tudni. A következő fáraó-nevek ismertek a 0. dinasztiából: I. Skorpió,  Hórnineith, Kaneith, Két Sólyom, Hórni (II. Sólyom), Hórpenabu (vagy Elefántkirály), Hórhat, Hórhedzsu, Ka, Narmer és Iri-Hór.

Skorpió király hieroglifája [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Skorpi%C3%B3]

 

Két Sólyom fáraó hieroglifája [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A9t_S%C3%B3lyom]

I. Ka hieroglifája [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Ka#/media/File:KaSerekh2.png]

Narmer hieroglifája [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Narmer#/media/File:Narmer.png]

 Iri-Hórról azt lehet tudni, hogy székhelyét Nehenből áthelyezte Abüdoszba (Apszuba). Az ő buzogányáról ismerjük a heb szed-ünnep szertartását. A sumérokhoz hasonlóan ők is úgy gondolták, hogy az uralkodót időről-időre meg kell fiatalítani. Ezért annak a királynak, aki már régóta a trónon ült, egy szimbolikus fiatalító szertartáson kellett részt vennie, melynek során bizonyítania kellett fizikai erőnlétét.

 A király ilyenkor egymaga felállított egy dzsed-oszlopot*, ami az állandóság szimbóluma volt. Papok áldozatot mutattak be az oszlopnál. Ezután a fáraónak futnia kellett az Egyiptom határait kijelölő két határkő között. Áldozatot mutatott be az istenszobroknak, majd újra megkoronázták őt. Ezután jutalomosztás és lakoma következett. Végül szobrot készítettek, amit a király szed-ünnepi ruhájába öltöztettek és eltemettek. Így a jelképesen eltemetett uralkodó helyébe megifjodott önmaga lépett.

*Dzsed-oszlop: Világfa-szimbólum, az állandóság, tartósság jelképe.

Dzsed-oszlop [a kép forrása: https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/dzsed-oszlop-amulett-2/]

 A Szaharában élő pásztorok, a szárazodás ellenére még kitartottak: A Tasszilin Ádzser sziklarajzainak tanúsága szerint szarvasmarhát tenyésztettek.

Tasszilin Ádzser sziklára festett marhacsordája [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Sziklarajz#/media/F%C3%A1jl:Rock_Paintings,_White_Lady_with_Arrow_(3690486840).jpg]

Japánban az ott élő emberek veremházakban laktak. Agyagedényeik egyre kidolgozottabbá váltak, diót, gesztenyét, makkot nagy mennyiségben gyűjtöttek és fogyasztottak.

I.e. 3100 – 3050

 Az európai kontinensről egy nép a Brit-szigetre érkezett. Ők voltak a windmill hill-kultúra népe. E nép tagjai gracilisak voltak, könnyebb csontúak, mint a mai ember. Fogazatuk szerint szénhidrát-szegény étrenden éltek, egészségesek voltak. Ők kezdték el benépesíteni a Brit-sziget D-i részét, és ők azok, akik megkezdték a Stonehenge építését. Szarvasagancs-csákányokkal ástak hozzá alapot, s a kiásott mészköves törmeléket az árok belső oldalán halmozták föl. Az építmény ÉK-i bejáratánál két kőoszlopot állítottak föl. Ezek egyike az ún. oltárkő. A stációkövek ekkor kerültek a helyükre. Az építmény első kövei, az ún. kék kövek, melyek Wales DNy-i részéről származnak.

 A közelben volt egy falu. A koponya-leletek azt mutatják, hogy jó néhánnyal közülük tompa tárgytól származó erős ütés végzett, függetlenül attól, hogy férfi, vagy nő volt az illető.

Stonehenge [a kép forrása: https://www.multinavigator.hu/cikk.php?id=1278]

 

Stonehenge [a kép forrása: https://koroshircentrum.hu/2019/03/16/a-legkorabbi-oskori-tomeges-ritualek-kozpontja-lehetett-a-stonehenge/]

Mezopotámiában megkezdődött a Dzsemdet Naszr-kor. Az ékírás ősének fonetizáló jellegei is kezdtek megjelenni (ezt megelőzően csak képírás volt).

Ahogy a Dzsemdet Naszr-kultúra egyre dél felé terjeszkedett, az addig a D-i területet uraló uruki-kultúra hanyatlani kezdett. Urukban az Éanna-körzet megszűnt templomkörzetként működni. Egyik templomának helyén lakóházak épültek. Uruk istenének, Inannának (anya-isten, termékenység-istennő) szerepét átvette a nippuri Enlil (férfi istenség, a föld ura, az ember barátja, az adamiták – Ádám népe – által is legfőbbként tisztelt isten).

Az éghajlat szárazodása tovább folytatódott, így Mezopotámia északi városai elnéptelenedtek, csupán Esnunna városának népessége nőtt meg.

Délen Uruk (sumér nyelven Unug) népessége és területe viszont továbbra is egyre nagyobb lett, így a várost ellátó földterületnek is növekednie kellett. A nagy kiterjedésű földek öntözését már nem volt olyan egyszerű megoldani, mint a közvetlenül a vízparton elterülő földekét. A folyó vizét kellett egyre távolabbra eljuttatni.  Ennek hatékony megoldására találták föl a csatornázást. Ebből a korszakból származnak az első nagyobb folyamszabályozásra és öntözőcsatornákra vonatkozó, egyértelmű bizonyítékok.

A vidékről sok – immár sumér nyelven íródott – agyagtábla maradt fenn. Ezek szövegei gazdasági jellegűek; fejadagokról szóltak, illetve az ünnepségeken feláldozandó állatok listái szerepeltek rajtuk. Kerámiáikat az Arab-félsziget legdélibb részén élő hafit-kultúra népével cseréték el rézre.

 Egy ilyen kerámián, az ún. warka-vázán egy templomi áldozat bemutatását ábrázolták. A képen az egyik alak az „en”, vagyis a főpap jelét tartja a kezében. Ez egy termékenységi szertartás volt, amelyben a király a papnővel egyesült. (Ezért is fontos volt, hogy a király ereje teljében legyen; mert őrajta múlt a földek termékenysége is). A király(ok) Dumuzit (a mitikus pásztort, akinek felesége lett Inanna) szimbolizálták, a papnők pedig Inanna istennőt. A szertartást zenével, és tánccal kísérték. A váza egy vésett alabástrom-edény, melyben bort tároltak. [https://juharizsuzsanna.blog.hu/2015/07/01/az_5000_eves_kep_az_erotikus_szent_naszt_idezi]

Warka-váza [a kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/Warka_Vase]

 A Warka-váza rajza [a kép forrása: https://juharizsuzsanna.blog.hu/2015/07/01/az_5000_eves_kep_az_erotikus_szent_naszt_idezi]

A Warka-váza rajza [a kép forrása: https://juharizsuzsanna.blog.hu/2015/07/01/az_5000_eves_kep_az_erotikus_szent_naszt_idezi]

 A sumérok városállamai Mezopotámiában egyre nagyobb hatalommal rendelkeztek. Így Eridu, Uruk, Ur, Lagas és Girszu. A sumér királylista szerint Eridu városa (sumérul Nunki) volt a világ első városa és királysága. Uruk első királya Meszkiaggaser volt, Ur első királya pedig Meszkalamdug.  Meszkalamdug nevének jelentése „a jó föld hőse” (sumér nyelven). Ő egyben Kis királya is volt. Uralkodóként aranysisakot viselt. 

 

Meszkalamdug aranysisakja [a kép forrása: http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Okor-kelet/Okori.es.keleti.muveszet/index.asp_id=50.html]

Egyiptom ekkori uralkodói még mindig a 0. dinasztiához tartoztak: Narmer, Szehendet, és II. Skorpió.


I.e. 3050 – 3000

 Egy Skóciától ÉNy-ra levő szigeten, az Isle of Lewis-on ekkortájt állították fel a Callanishi állóköveket. A kövek körben állnak, a körön belül pedig a fő monolit és egy kripta van. Az 50 kőtömböt agyaggal erősítették meg. Az építmény tetejét náddal fedték le. Halottaikat ebbe a kriptába helyezték el, cserépedények mellékletével.

A lengyeli-kultúra elkészítette a zengővárkonyi madonnát. Ez egy termékenységistennőt ábrázoló idol.

Anatólia lakói az évezred végén rájöttek, hogyan lehet ötvözni a rezet az ónnal – s így feltalálták a bronzot. Ettől kezdve ebből az anyagból készítették a fegyvereiket, edényeiket, dísztárgyaikat. De más fémeket is megmunkáltak: aranyat, ezüstöt, rezet), s tárgyaikkal kereskedelmet is folytattak. Fontos lelőhelye ennek a kornak Alacahüyük és Kültepe.

 Az évezred végén Mezopotámia és Anatólia között megalapították Assur városát, a Tigris-folyó gázlóját ellenőrző sziklaszirten. E város népe a hegyekből érkezett.

Zengővárkonyi madonna [a kép forrása:

https://www.facebook.com/448797651820479/photos/zeng%C5%91v%C3%A1rkonyi-madonnaa-term%C3%A9kenys%C3%A9g-istenn%C5%91j%C3%A9t-%C3%A1br%C3%A1zol%C3%B3-idol-kora-%C3%A9s-sz%C3%A1rmaztat%C3%A1/449679541732290/]

Talán már ekkor megkezdődött a közép-ázsiai árja népek D felé vándorlása, akik elől a dravidák a Hindusztáni-félsziget DK-i része felé kezdtek elhúzódni.

*árják: Közép-Ázsia felől vándorló, világosabb bőrű népek.

 Az ezredforduló táján Bali szigetére DK-Ázsiából származó vándorló törzsek érkeztek és telepedtek le. Ők még mindig kőeszközöket használtak.

--> Régészeti lelet-ihletésű kézműves munkák (ékszerek, díszek, bögrék) itt: https://www.alkotokboltja.hu/Shop/index/27279

--> Kövess facebook-on is: https://www.facebook.com/Bezzeg-r%C3%A9gen-338544310331985/?modal=admin_todo_tour