23.2. Ábrahám kora - a Sumér Birodalomban és Kánaánban [i.e. 1900-1800]

 Kréta szigetén, akárcsak a világ más tájain ebben az időben és az ezt megelőző évezredben szokásban volt a gyermekáldozat. A régészek Krétán sok olyan gyerekcsontot találtak, amelyeken vágásnyomok maradtak.

 Anatóliában a hettita nép tagjai – amely már magába olvasztotta az ősibb idők óta ott élő hattikat – a kereskedelmi útvonal mentén fontos városokat alapítottak, pl. Hattuszaszt. Akkoriban az anatóliai területet Hattumnak nevezték – sumér nyelven a „ha-tum” azt jelentette, hogy „bronz tárgy”. Ugyanis itt a fémeknek kiemelkedő bőségű lelőhelye volt. A nyersanyagokat és az ezekből készült tárgyakat cserélték el Mezopotámiával élelmiszerekre. A közöttük közvetítő kereskedők kezdetben akkádok voltak, mostanra viszont asszírok vették át ezt a feladatot. Ez az „óasszír kereskedelem” kora.

Bronztárgyak a bronzkorból [a kép forrása: https://bencsik.rs3.hu/egyiptomi-tengeri-hajoepites-toertenete-i-e-1200-ig/31-a-bronzkori-femmuvesseg-kezdetei-az-i-e-4-evezredben.html]

  Kánaánban i. e. 1842-ben Ábrahám ágyasa, az Egyiptomból elhozott Hágár fiút szült, akit Izmáelnek neveztek el.

 A város, ahol Ábrahám unokaöccse, Lót élt a maga törzsével – Szodoma – a Holt-tenger nyugati partján állt, Gomora pedig a Holt-tenger D-i csücskétől valamivel távolabb. A kis sós „tenger”* vízszintje alacsonyabb volt, mint manapság. Szodoma földjeit az En-Gedi forrása táplálta, ami rövid távolság után bele is torkollott a „tengerbe”. A közelben aszfaltbánya is működött (ennek helye ma a víz alatt van), s az aszfaltot gyapjúra, vászonra és más javakra cserélték el. (Az előző részben ide dobták be Szodoma és Gomora előző királyainak holttestét, a mezopotámiaiakkal vívott háború után). A háború után mindkét várost – ugyan kevésbé pompásan –  újjáépítették, nem sejtve, hogy milyen rövid távra teszik ezt.

Szodoma romjai [a kép forrása: https://mult-kor.hu/megtalalhattak-a-bibliai-szodoma-varosat-20151015]

*Holt-tenger: Valójában egy magas sótartalmú tó.

 A terület tektonikai* mélyén geológia törésvonal van*. Az ennek következtében keletkezett mélyedés egyes részeit tölti ki maga a Holt-tenger és a Jordán-folyó is. Ábrahám idejében több földmozgás is megrázta a területet. A városban élő nép bízott a szilárd alapokra épített városban, ám a csak pár éve betelepült Lótot még nomád ösztönei vezették, s egy sugallat hatására jobbnak látta odébbállni. Két lányával kimenekült a városból – épp az utolsó pillanatban.

Tektonikai törésvonalak a Földön [a kép forrása: http://www.fajltube.com/biologia/szamitogepes/Java-sziget-kornyeki-foldmozga34797.php]

*tektonikai: földtani szerkezeti

*geológiai törésvonal: Jelen esetben ez egy olyan hely, ahol a mélyben, a kőzetlemezen hosszanti repedés képződött, s a nyílás egyre nagyobbá válik, vagyis a kőzetlemez két része lassan távolodik egymástól.

„A két angyal estére Sodomába érkezett,[…] ezt mondták […]: Vődet, fiaidat és leányaidat, meg mindenedet, ami a tied a városban, vidd el erről a helyről!”

 I. e. 1830-ban (Izmael egyébként ekkor 12 éves volt, de ő még Ábrahámmal élt a pusztában, így csak a messzi távolból láthatta az eseményeket…) az égből váratlan tűzeső érkezett, ami pillanatok alatt megsemmisítette a környék élőlényeit és építményeit.

„A nap éppen feljött a föld fölé […] Az Úr pedig kénköves tüzes esőt bocsátott Sodomára és Gomorára[…] Így semmisítette meg azokat a városokat és azt az egész környéket, a városok egész lakosságát, sőt a föld növényzetét is[…] Reggel fölkelt Ábrahám[…] Odatekintett Sodoma és Gomora felé, meg annak az egész környéknek a földje felé, és látta, hogy már csak füst szállt a föld felett, mint az olvasztókemence füstje.”

 Stephen Collins kutatásai szerint itt is (akárcsak talán Indiában is, nemrégiben) egy légrobbanás történt, amit egy aszteroida okozott. Ez magyarázhatja például azt, hogy nem maradt kráter. A régészeti leletekből látszik, hogy a földet egy „szuperforró” lökéshullám érte el, a levegőben szétrobbanó aszteroida miatt, ami a környezetében mindent, pillanatok alatt elégetett. Eredményeképpen egy gombafelhő keletkezett (ami a nukleáris robbantás gombfelhőjéhez hasonló), ami akár több 100 km-ről is jól látható lehetett. Az eseményt alátámasztja, hogy a város sártéglái megégtek, a régészek pedig olyan kerámiadarabokat találtak, melyek csak az egyik oldalukon lettek „zománcozva” (a zománcozás technikáját jóval később fedezik majd fel az emberek). Az esemény után csupán törmelékhalmok maradtak a két városból.

Lóték menekülnek [a kép forrása: http://igemorzsa.hu/gyerek_oldal/biblia-tanulmany/I.evfolyam/I.negyed/kicsi/12.html]

 Az alábbi videó arról szól, hogy hogyan jöttek rá a kutatók, hogy mi történhetett Szodomában:

 Ekkor Sumér főkirálya még mindig Amar-Szín volt, aki szerencsés távolságban tudhatta magát a végzetes eseményektől. Uralkodásának legmaradandóbb tette az volt, hogy megépíttette Égissirgalban Ningal templomát, ahol lánytestvére, Ennirzianna főpapnő volt. Égissirgal Ur városában Színnek (sumér nevén Nanna, azaz a Holdisten) és feleségének, Ningal istennőnek épített szentélykörzet volt.

 Egy évvel a két várost ért tragédia után végre Ábrahám első feleségének, Sárának is született egy fia. Izsáknak nevezték el őt. Izmael ekkor már 13 éves volt, de idő közben Ábrahámnak másik ágyasától, Keturától is születtek fiai.

 Ez az esemény komoly feszültséget okozott Sára és a két ágyas között. Ha az örökösödési törvény ekkoriban egyértelműen tisztázva lett volna, akkor ma talán nincsen ellenségeskedés az arabok és a zsidók között. 

 Ugyanis az a szokás, hogy az elsőszülött fiú örökölje a törzsfői posztot, Hágár fia, Izmael mellett szólt. Az alapján viszont, hogy az első feleség első fia legyen az örökös, Izsáknak kellett volna Ábrahám örökösévé válni. A két törvény közötti átmeneti időszak lehetett ez; az ősibb időkben nem volt első feleség (ez nem sorrendet, hanem rangot jelentett, „szeretett feleség”-nek is lehetne mondani), csak több feleség. Így egyértelmű volt az elsőszülött fiú joga. Mostanra viszont kezdett átbillenni a törvény az első feleség fiának javára.

 Sára tehát nem látta biztosítva fia jövőjét, ezért elérte Ábrahámnál, hogy a másik kettőt, Hágárt és Keturát, fiaikkal együtt küldje el. Ábrahám engedett neki, s kísérettel és bőséges ellátással elengedte őket, hogy keressenek maguknak helyet máshol. 

Megszületett Izsák, Ábrahám és Sára fia [a kép forrása: http://igemorzsa.hu/gyerek_oldal/biblia-tanulmany/I.evfolyam/I.negyed/kozep/13.html]

 Hágár és Izmael Egyiptom felé indultak vissza, Hágár szülőföldje felé, de Szinájon (Sínai-félsziget) letelepedtek. Később, mikor felnőtt, Izmael egyiptomi nőt vett feleségül, akivel – a hagyomány szerint – 12 fiuk született, akiktől 12 törzs származott. S az egész arab nép ezektől származtatja magát.

 Ketura pedig, hat fiával kelet felé indult és a Jordánon túl telepedett le. Ők lettek a midiánita törzsek alapítói.

 I.e. 1825-ben Sumér főkirálya Amar-Szín után testvére, Su-Szín lett. Uralkodása idején a Sumér birodalmat továbbra is kisebb, de folyamatos támadások érték: északról a hurrik, nyugatról az amoriták által. Előbbiek királyával diplomáciai kapcsolatot létesített, utóbbiak elleni védelemként pedig meghosszabbította a falat, amit már Sulgi elkezdett építtetni. Ez volt az ún. „nomád fal”, akkádul „murik tidnim” (= „a nomádok visszavetője”). De egyik módszer sem bizonyult igazán sikeresnek.

 A korban sok természeti csapás érte Kánaán vidékét. Természetes szokás volt ilyenkor az isteneket áldozatokkal engesztelni. S minél kétségbe ejtőbb volt a helyzet, annál nagyobb, személyesebb áldozatot igyekeztek adni. Így alakult ki – már ezer évvel korábban – a gyermek – jobbára az elsőszülött fiú – feláldozásának bemutatása. Városok ostroma idején pl. a családok legidősebb fiait ledobták a falakról, abban a reményben, hogy a helyi istenség látva elkötelezettségüket a segítségükre siet. Ugaritban El és Baál imádatának bevett formája volt a gyerekkel bemutatott égő áldozat.

 A járványok, éhínség és egyéb bajok hatására végül Ábrahám, úgyis, mint népéért felelős törzsfő, úgy érezte, hogy neki is ezt kell tennie. Izsák ekkor tizen-kevés éves lehetett, aki már tisztában volt kora szokásaival.

 Amikor apja elhívta őt, hogy kísérje fel a hegyre, az oltárhoz, rájött, hogy miről van szó. S hogy megmutassa apja iránti feltétlen engedelmességét, hagyta, hogy az megkötözze a kezét és végigfeküdt az oltáron.

Izsák az oltárkövön [a kép forrása: http://igemorzsa.hu/gyerek_oldal/biblia-tanulmany/I.evfolyam/I.negyed/kozep/13.html]

  Amikor azonban Ábrahám döfésre emelte tőrét, neszezést hallott a bozótosból – észrevette, hogy egy kos a szarvánál fogva fennakadt. Ezt isteni jelként értelmezte – nyilván óriási megkönnyebbüléssel – s a fia helyett a kost áldozta föl.

 

 Jahve híveinek ettől kezdve tilos emberi életet kioltani.

 „Júda fiai […] fölépítették a Tófet magaslatát […], hogy áldozatul elégessék fiaikat és lányaikat, bár ilyet egyáltalán nem parancsoltam nekik, még csak eszembe se jutott” (Biblia)

 Így Izsák végül férfivá érhetett. Amikor így lett, Ábrahám egyik szolgája elment Ábrahám testvérének, Náhórnak törzséhez és Izsák számára feleségül kérte Náhór lányát, Rebekát. A törzset Náhór vezette, de a családi ügyekben már legidősebb fia, Lábán hozott döntéseket. Ő belegyezett a házasságba, s szolgálóival elengedte Rebekát Ábrahám törzséhez.

 I.e. 1816-ban Ibbi-Szín lépett a Sumér Birodalom trónjára, Su-Szín fia. Ő is folytatni kényszerült elődei harcait. A hurrik ellenében sikerrel járt, akárcsak délen az Elám-beli Ansan várossal szemben. A harcias hegyvidéki törzsek egyike azonban megtámadta a király elámi csapatait, mire Elámban általános felkelés tört ki a sumér uralom ellen. De a király sikeresen leverte ezt is, és a felkelés vezetőit Urba vitette.

 Az amoritáknak viszont sikerült áttörni a nomád falat és sorra foglaltak el sumér városokat.

 I.e. 1815-ben Ábrahám eseménydús életének végére ért. Fiai – Izsák, Izmael és Ketura fiai közül azok, akik elég közel voltak – együtt helyezték nyugalomra testét. Valószínűleg ez volt az utolsó együttműködés a különböző anyáktól származó utódai között…

 Kilenc évvel később a Sumér birodalom királya, Ibbi-Szín, aki Ur városából uralkodott, elküldte egyik katonai parancsnokát, Isbí-Errát 600 kg ezüsttel északra, hogy gabonát vásároljon. Ő azonban gondolt egyet, miszerint jobban is fel tudja használni ezt a vagyont. Nem tért vissza többé, hanem arra hivatkozva, hogy a nomádok elleni harchoz hajókra és biztonságos kikötőkre van szüksége kineveztette magát Íszín és Nippur városok helytartójává. Bölcsen választott, hiszen Nippurban volt a Sumér Birodalom vallási központja, így aki ezt a várost birtokolta, legitim uralkodónak tarthatta magát a birodalomban. Ezek után követeket küldött a városok vezetőihez, hogy elismertesse magát. Aki elismerte őt, az megtarthatta hivatalát, aki nem, azt fogságba vetette.

Isbí-Erra ábrázolása [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Isbi-Erra]

 Csupán – talán Ibbi-Szín iránt érzett valamiféle tisztelet miatt – Ur városát nem támadta meg.

További érdekességekért kövess a facebook-on is (kattints)