2019. szeptember 27., péntek

24. Izsák és Jákob kora, hatalmi átrendeződés a Közel-Keleten, árják érkezése Indiába [i.e. 1800-1700]


 A század folyamán több teljes napfogyatkozás zajlott le, ráadásul legtöbbjük jól megfigyelhető volt a Közel-Keletről. (Ezt a csillagászok ki tudják számolni.) De még É-Amerikából is megfigyelhettek hármat, ám sajnos nem tudjuk, hogy az ottani emberek mit gondoltak, mi történik ilyenkor. I.e. 1760-ban és i. e. 1706-ban a Labrador-félsziget területéről az inuitok (eszkimók) ősei láthatták a Napot eltűnni a Hold mögött, i. e. 1751-ben pedig Grönland D-i részéről.

Napfogyatkozás [a kép forrása: https://www.origo.hu/tudomany/20180708-chile-teljes-napfogyatkozas-nezesere-arulnak-jegyeket-elovetelben.html]
 Kréta szigetén a lineáris B írást (amelyet a phaisztoszi korong őriz), felváltotta a lineáris A írás, ami azonban szintén megfejtetlen. Emellett elkezdték a tízes számrendszert használni.
Megérkeztek a szigetre az első görög betelepülők.
[http://titkostortenelem.org/tortenelem/1-goeroegorszag-a-goeroegoek-elott-a-pelaszgok-es-az-osi-orkhomenosz]

 Anatóliában a hettiták első ismert nevű uralkodója nagyjából ebben a században kezdte meg uralkodását. Ő volt Pithanasz, aki Kusszara város királya volt. Legyőzte Kanis várost, az asszírok kereskedelmi bázisát. Ezt követően győzelmet aratott Nesza város uralkodója, Varszamasz fölött is. Neszából az ún. „Varszamasz csarnoka” maradt fent, mint építészeti emlék – ami az uralkodói palota lehetett.

Varamasz csarnoka [a kép forrása: https://hu.m.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Nesza_06.jpg]
 Itt i. e. 1704-ben láthattak teljes napfogyatkozást az emberek, akárcsak i. e. 1753-ban és 1768-ban.

Napfogyatkozás [a kép forrása: https://ng.hu/termeszet/2019/07/04/ilyen-volt-a-2019-es-teljes-napfogyatkozas/]
 A nyugat-iráni fennsíkon egy lótenyésztő nép élt; a kassziták. Már régóta zaklatták a mezopotámiai városállamokat, főleg Esnunnát. Mostanra ráadásul még törzsszövetségbe is tömörültek, így még erősebbek lettek. 
 Kánaán északi részén, Ugarit városának vidékén, a főníciai területen még a termékenység-kultusz uralkodott, mitikus költemények maradtak fenn innen. Főistenük Baál volt, a bika-alakban ábrázolt, megtermékenyítő zivatar-isten*, aki a termőföld istennőjével, Anattal egyesülve termékenyítette meg a földeket. Baálnak ellenfele volt Mot, a nyári hőség megszemélyesítője, akinek uralma alatt a források kiapadnak, a földek kiszáradnak, de a gabona beérik. Ilyenkor Mot az alvilágba taszítja Baált. Ám ezt követően Baál felesége, Anat nekiront Motnak, cséphadaróval megcsépeli, szórólapáttal szétszórja, kézi malomban megőrli – és eltemeti (-elülteti). Ekkor Baál feltámad. [Hahn István: Istenek és népek]


*Baál, a bika-formájú zivataristen: az istenség figurája egészen az őskori időkig mutat vissza, amikor a barlang falára felrajzolták a Bika csillagképet, aminek legmagasabb égi állása hozta el a tavaszt, a termékenység idejét.
 

Baál ábrázolása [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ba%C3%A1l]
Baál ábrázolása [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ba%C3%A1l]
 
Szokás volt Baálnak gyermekekkel égő áldozatot bemutatni [a kép forrása: https://vilagfigyelo.com/ma-is-tomegevel-aldoznak-gyermekeket-a-baal-nak-ma-ugy-hivjak-hogy-abortusz/]

 
Baál kedvese, Anat istennő [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Anat]

Kánaánban az amoriták népén belül a héberek törzsei azok, amelyekről – a Bibliának köszönhetően – legtöbbet tudhatunk. Ábrahám fiának, Izsáknak (aki most már törzsfő volt) és Rebekának ikreik születtek: Ézsau és Jákob. Ézsau – elsőszülöttként – dominánsabb, vagányabb volt. Szeretett vadászni és pásztorkodni. A később megszületett Jákob visszahúzódóbb természetű lévén jobban szeretett a táborhelyen maradni és ott tevékenykedni. Éppen ezért Izsák, az apa szívéhez Ézsau, Rebeka, az anya szívéhez Jákob állt közelebb. Azonban Rebeka ezt annyira túlzásba vitte, hogy minden áron el akarta érni, hogy Jákob legyen majd apja örököse; a következő törzsfő. (Holott az ő esetükben egyértelmű lett volna a helyzet, a pár perccel előbb született Ézsaunak járt volna a poszt).
 
Izsák öregkorára megvakult, s ezt használta ki Rebeka, hogy elérje célját. Izsák, mikor érezte, hogy közel a vég számára, megkérte a számára kedvesebb (és pár perccel idősebb) fiát, Ézsaut, hogy vadásszon neki egy gazellát, mert az ennek húsából készült ételt szerette a legjobban. Akkor akarta neki adni az áldását, amikor megkapja tőle a sültet. Ézsau el is ment vadászni. Rebeka azonban rábeszélte Jákobot – Ézsau távollétét kihasználva –, hogy kecskegidából készült étellel becsapva apját menjen be hozzá – mintha ő lenne Ézsau. Még bátyja ruháit is felvette, hogy érintés által se jöhessen rá Izsák a turpisságra. Izsák meg is áldotta őt - ez pedig nem volt többé visszavonható. 
 Persze, amint Ézsau visszatért, fény derült a tettre – de ekkor már Izsák és Ézsau számára késő volt. Izsák csak annyit tehetett, hogy 14 évre száműzte csaló fiát.

Jákob csalással megszerzi az örökséget [a kép forrása: https://door43.org/u/Door43-Catalog/hu_obs/5f27c756c8/07.html]
 Jákob északra vándorolt, nagybátyja, Náhór törzséhez, Paddan-Aramba (Harrán).
 Ott beleszeretett másod-unokatestvérébe, Lábán kisebb lányába, Ráhelbe. Azonban a szokásnak megfelelően előbb Lábán idősebb lányának, Leának kellett férjet találni. Jákob ezúttal betartotta a szokásrendet; pár évet dolgozott a törzsnél, akkor feleségül vette Leát, majd hamarosan megkapta Ráhelt is. Az évek során jópár gyereke született, nem csak a két feleségétől, hanem azok szolgálóitól is. A Leától született fiai: Ruben, Simeon, Lévi, Júda, Isszachár és Zebulon. A Lea szolgálójától, Szilpától született fiúk: Gád és Áser. A Ráchel szolgálójától, Bilhától született fiúk Dán és Naftali. S éppen a szerelmétől, Ráheltől született fiúk születtek meg legkésőbb, József és majd később Benjamin. (Ők lesznek Izrael 12 törzsének ősei.)
 Amikor letelt száműzetésének 14 éve (mivel a Biblia szerint 7 évet várt, hogy Ráhelt feleségül vehesse, József maximum 5-6 éves lehetett), Jákob feleségével és gyerekeivel visszaindult, apja, Izsák táborhelyére.
 Az út nem volt rövid, a törzs lassan haladt a nyájakkal és a kisgyerekes családokkal...

 Egy helyen, ahol látomásszerű álmot látott, oltárt épített El-Saddáinak. A hely neve Bétel ("Isten háza" lett)

 Felkereste testvérét, Ézsaut is, Edom földjén és békét kötöttek egymással.

 Megpihentek Szichem törzsének területén, ahol már város is épült. Az itteniek barátságosan fogadták az utazókat, ezért Jákob még földet is vett a város falain kívül. Azt a földet, ahol az egykori szent tölgyliget helyén még állt az a tölgyfa, ahol nem olyan régen nagyapja, Ábrahám ült és fogadta a mezopotámiaiak támadásáról szóló híreket. 

 A bajok ott kezdődtek, hogy Jákobnak volt egy szépséges lánya, Dina (ő sem lehetett idősebb 13-14 évnél). Szichem fia, Hámor beleszeretett, de nem várták meg a kapcsolat szentesítését, hanem idejekorán „együtt háltak” (nem biztos, hogy kölcsönös beleegyezés alapján).
 Mire Hámor az apja elé állt, és könyörgött neki, hogy kérje meg számára feleségül Dinát, már eljutott a szégyenteljes hír Jákobhoz és Dina testvéreihez. Ezért azok már csak a bosszúra tudtak gondolni. Szichem és Hámor ugyan valóban elmentek tárgyalni Jákobbal, aki nem mutatta ki haragját, hanem hamis ígéretet tett (korábbi élettörténetéből már tudjuk, ez nem állt tőle távol). Azt mondta, ha Szichem törzsének minden férfija körülmetélkedik, akkor Hámor feleségül kaphatja Dinát, s népeik egy néppé lesznek. Szichem elfogadta a feltételt, s eleget tettek a követelésnek. Azonban három nap múlva, mikor még gyengélkedtek Szichem törzsének férfiai, Jákobék orvul megtámadták és lemészárolták őket. Állataikat elhajtották, a nőket és a gyerekeket rabszolgaként magukkal vitték. A mészárlásra emlékeztető véres ruhákat egy nagy halomban elégették.

 A fenti események következtében a két törzs leszármazottai, a szicheimek és a héberek között ma is létezik az ellentét.

 Jákob büszke volt magára a „győzelem” után és újabb oltárt épített El-Saddáinak. Ő maga pedig új nevet vett föl: ettől kezdve Izra-El-nek („El legyen erős) hívatta magát.

Ézsau és Jákob kibékül [a kép forrása: https://wol.jw.org/hu/wol/d/r17/lp-h/1102016023]

 Ezt követően született csak meg legkisebbik fia, Benjámin. Ám a szülésbe Ráhelbelehalt.
Ahol eltemették Ráhelt, annak a helynek a neve Betlehem lett. Ráhel sírhelye még ma is megtalálható:

Ráhel sírja [a kép forrása: http://www.rieth.hu/Utiemlekek/IzraeliUt94/710Judea.htm]

 Végül hazatért apjához, Izsákhoz, aki visszafogadta őt.
Amikor Izsák meghalt, két fia együtt temette el.

 Ahogy cseperedett József, egyre jobban emlékeztette apját, Jákobot meghalt szerelmére, Ráhelre. Érthető, ha ő lett a „kedvenc”. Ebből eredő túlzott önbizalma azonban féltékenységgel töltötte el bátyjait.
 Amikor József betöltötte 16. évét, kapott ajándékba egy gyönyörű színes ujjast, ami vörös, barna és fekete gyapjúszálakból készült, s amihez hasonlót egyik idősebb testvére sem kapott. Ennek látványa minden alkalommal aggodalommal töltötte el már felnőtt bátyjait, akik nyilván kíváncsian várták, melyikük és mikor kapja már meg majd apjuk áldását és a törzs vezetését.

 Egy alkalommal, mikor az idősebb fiúk Szichem környékén legeltettek, Józsefet utánuk küldték a törzsből, valamilyen üzenettel. Amikor bátyjai meglátták őt a szép köntösében, felébredt szívükben az irigység és elhatározták, hogy megszabadulnak tőle. Egyedül Rubennek volt közülük annyi becsülete, hogy meggyőzze a többieket, ne öljék meg öccsüket, találjanak ki más megoldást. Éppen kapóra jött, hogy midiánita kereskedők jártak arra (Ábrahám szolgálójának, Keturának a leszármazottjai, akiket Izsák anyja, Sára száműzetett annak idején). Júda ötlete alapján a fiúk eladták öccsüket a kereskedőknek, akik magukkal vitték őt Egyiptomba, és ott eladták rabszolgának.

 Jákobnak azt hazudták, hogy József meghalt, még véres ruhát is vittek bizonyítékul. Jákob élete végéig nem tudta elfogadni ezt. A hátralévő időben ideje nagy részét sátrában töltötte és nem kereste senki társaságát.

Megszaggatta ruháját, zsákot kötött csípője köré és hosszú ideig gyászolta fiát. Minden fia és lánya igyekezett vigasztalni, de nem akart vigasztalódni, hanem így szólt: „Gyászolva költözöm le a fiamhoz az alvilágba”. Így siratta őt az apja.” [Biblia]
[David Rohl: Az elveszett testamentum]

Izsák törzse és családja (Jákob és a többiek) az évszázad során hat napfogyatkozást is megfigyelhettek. I.e. 1798-ban, 1795-ben, 1779-ben, 1713-ban, 1706-ban és 1704-ben is a teljes napfogyatkozás sávjában volt az egész Közel-Kelet.

 Az észak-mezopotámiai amoriták a században egyre erősebbek lettek, míg a Sumér Birodalom gyengült.

 Ur város fegyverrel leveretett, királysága Íszín városba ragadtatott el.” – áll a kőbe vésett III. uri dinasztia nevei alatt a szűkszavú történelmi összefoglaló ([sumér királylista]). 
 Azaz megkezdte uralkodását Isbí-Erra Íszín városából, a korábbi király egykori hadvezére, aki az uralkodó bizalmával visszaélve ragadta magához a hatalmat. Ő akkád származású férfi volt. Miközben a Sumér Birodalom kezdett szétesni; Íszín város uralkodója Larszával és Babilonnal kezdett osztozkodott a területen. Larsza élére egy amorita vezér, Naplánum állt, akit még kb. ebben a században követett a trónon Emiszum és Szamium. Nekik csupán a nevük maradt fenn. 

 Babilont is amoriták szállták meg és ők alapítottak benne új dinasztiát. Babilon első ismert királya Szumuabum, Isbí-Erra kortársa. Uralkodása kezdetén rögtön felépíttette Babilon városfalait és templomot is emeltetett Nin istennő számára (aki az akkádok Ningal istennőjének – Marduk feleségének – íszíni megfelelője volt).

Babilon városfala [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Babilon]
Babilon gyönyörű kapuja [a kép forrása: https://regivarosok.wordpress.com/2013/01/07/babilon-az-istenek-kapuja/]
 Őt fia, Szumu-la-Él követte Babilon trónján, akiről azt tudjuk, hogy csatornákat építtetett és meghódította Kis és Íszín városát és a területeket, melyek eddig az íszíni dinasztia uralma alá tartoztak, a maga részéhez csatolta. Az ő fia, Szábium volt, aki szintén Babilon uralkodója lett. Uralkodásának nagyobb része békés volt. Őt a harcok közül csak az érintette, ami Larsza városával folyt évtizedeken át. Ezúttal ő aratott kisebb győzelmet.

 Mezopotámia területe sem maradt ki a században a teljes napfogyatkozásokból. I.e. 1704-ben ők is látták azt, amit a hettiták Anatóliából. Továbbá i. e. 1772-ben is láttak egy teljes napfogyatkozást, azt, amit az asszírok is láthattak ugyanekkor.

Napfogyatkozás [a kép forrása: https://kaposvarmost.hu/hirek/orszagos-hirek/2019/08/11/20-eve-volt-lathato-a-teljes-napfogyatkozas-magyarorszagon.html]
 Egyiptomban ebben a században a XII. dinasztia uralkodott, melynek első fáraója I. Amenemhat volt, akinek apja még egy közember volt.  A fáraó maga mellé vette fiát, I. Szenuszertet társuralkodónak, egyrészt, hogy amíg egyikük harcol, addig is legyen helytartója, másrészt, hogy elejét vegye a későbbi trónviszályoknak. I. Szenuszert főfelesége a testvére, III. Noferu lett. Szenuszert épp távol volt, egy líbiai hadjáraton, amikor hírét vette, hogy apját meggyilkolták. Ekkor hazasietett és sikerült rendeznie a polgárháborús helyzetet. Megszilárdította hatalmát, s még növelte is Egyiptom Núbia fölötti befolyását.

I. Amenemhat [a kép forrása: https://www.britannica.com/biography/Amenemhet-I]
 
I. Szenuszert [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Szenuszert]
  Több építkezés kapcsolódik Szenuszert nevéhez, pl. a héliopoliszi Nap-templom építése. Itt két obeliszket is felállítottak, melyek közül az egyik – amit Kleopátra tűjének is neveznek – a mai napig látható.

A héliopoliszi naptemplom egyik megmaradt obeliszkje [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Obeliszk]
 Szenuszertnek és testvérének, III. Noferunak a fia, II. Amenemhat volt (uralkodói nevén Nubkauré), aki szintén társuralkodóként kezdte pályafutását, az apja mellett.

II. Amenemhat [a kép forrása: https://ourstorian.wordpress.com/2011/08/23/%E2%80%98amenemhat-ii%E2%80%99-still-reigns/]
Ő hadjáratot indított Punt földjére, a Vörös-tengerhez D-i részére. De emellett – főként a Núbiából befolyó arany segítségével – fenntartotta az állam virágzását.
 
 I. e. 1795-ben egy teljes napfogyatkozás volt Egyiptomból látható.


 Az amoriták népében a hébereken kívül más törzsek is. A jaminiak törzséből származó Ila-kabkabi Tirka város fölött uralkodott, míg Mári városban a szimali törzsből való Jaggid-Lim volt a király. Ezek kezdetben szövetségben voltak egymással, azonban a szövetséget Jaggid-Lim megszegte. A két város között vérbosszúkkal terhes küzdelmek folytak. Kezdetben Ila-kabkabi volt erősebb.

Mezopotámiában az Íszínből uralkodó Isbí-Erra i.e. 1773-ban halt meg. Hatalmát fia, Sú-ilísu örökölte i.e. 1753-ig. Őt Iddin-Dagan követte, i.e. 1732-ig, majd Ismé-Dagan, i.e. 1712-ig. A század utolsó íszíni királya pedig az ő fia, Lipit-Istar volt, i.e. 1711-1701-ig.

  Még Kínából is láthattak teljes napfogyatkozásokat a században; i.e. 1760-ban, 1751-ben és 1713-ban.

 Itt a Hszia-beli Kao uralkodott az előző század vége óta. Őt fia, Fa követte az uralkodásban, akinek idejéből feljegyeztek egy földrengést. Őt követően fia, Csie lépett trónra. Ám Csie méltatlan, kicsapongó életmódot folytatott és zsarnokoskodott népe fölött. Nem tűrte, hogy bárki is kritizálja szokásai miatt. 

Csie [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Hszia-h%C3%A1zbeli_Csie]
 Uralkodásának 10. évében „öt csillag jelent meg az égen”, éjjel meteoreső hullott, másnap pedig földrengés következett be. [Bambusz évkönyvek]
 
 Uralkodásának 14. évében megtámadta Minsant, s a tartomány királyának két lánya megtetszett neki. Feleségül is vette őket, nevüket megváltoztatta, s hogy az első feleség ne legyen útban, a palotájában egy külön tornyot építtetett számára és oda űzte őt.

 Végül meggyengült uralma és a Sang törzsbeli Tang lázadt föl ellene, aki le is győzte. Ezzel véget ért a Hszia-dinasztia uralma és megkezdődött a Sang-dinasztia kora.

 A Hindusztáni-félsziget északnyugati területére árja törzsek (magukat nevezték árjának, ami azt jelentette a nyelvükön, hogy „vendégszeretők”/”nemesek”) érkeztek, akik minden bizonnyal szanszkrit nyelvet beszéltek – vagy annak egy archaikus (indoeurópai nyelvcsalád) változatát. A dravidák délkelet felé húzódtak előlük és keveredtek a korábbi őslakókkal. Ez volt a védikus kor kezdete Indiában – bár még évszázadokon keresztül csak szájhagyomány útján éltek a védák*. A védikus vallás követői szerint az isteneknek nem azért kell áldozatot bemutatni, hogy kegyesek legyenek az emberekhez, hanem nekik épp úgy szükségük van az áldozatként adományozott ételekre, javakra az életben maradáshoz, mint az embereknek az ételre. Áldozataik lakoma-jellegűek voltak, melyekre csoportosan hívták meg az isteneket. [Nagy valláskalauz] 

*Védák: India ősi írásai

 Az árják vezették be a kasztrendszert – bőrszín alapján, mivel az ő bőrük (északabbi származásuk révén) világosabb volt, mint a dravidáké, akiknél csak a korábbi őslakók voltak még sötétebb bőrűek. 

Az árják bevándorlásáról Rigvéda mesél, amelynek adott részéből megismerhetjük a nagy csaták történetét, melyek ebben a korban zajlottak le.

Az Indiából látható teljes napfogyatkozások dátumai a században: i. e. 1779, 1768, 1718, 1706 és 1704. Ez utóbbit látták Anatóliából és Mezopotámiából is.

További érdekességekért kövess a facebook-on is (kattints) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

44. Elmúlik a járvány, szünetelnek a nagy háborúk [i.e. 430-420]

ÉSZAK-NYUGAT-EURÓPA Nagyjából ebben az időben - talán klimatikus okok miatt - kezdtek a mai Németország területéről északabbra; Skandináviáb...