31.2. Békétlen közel-kelet "világ"-járvánnyal [i.e. 1100-1000]

ÁZSIA

Kis-Ázsia

 E földön, mely már a bronzkor végén "egymás elől menekülő vándornépek országútja" volt [Képes Történelem: Ős napkelet], majd egyiptomi, babiloni, asszír és hettita hatalmi érdekek ütközőhelye - talán az őskor óta soha nem volt béke. E nagy népek között éltek még Mitanniban a hurriták, akik elhozták a ló-idomítás és a ló-vontatta harci szekerek használatának tudását keletről. Majd ezzel a tőlük szerzett tudással a környező népek ellenük fordultak. Ebben az időben már - a vaskor kezdetén - a nagyhatalmaknál alapvető fontosságú volt a lovak és harci szekerek megléte és használata. Annyira, hogy a királyok levelezésében a hivatalos protokoll szerint szerepelnie kellett e köszöntő fordulatnak: "Házadnak, feleségeidnek, fiaidnak, főembereidnek, válogatott harcosaidnak, lovaidnak, harci szekereidnek és országod szívének legyen nagyon jó!", de el is dicsekedtek velük a válaszlevélben: "házaim, feleségeim, fiaim, főembereim, képzett harcosaim, lovaim, harci szekereim és országom szíve nagyon jól vannak!" [Képes Történelem: Ős napkelet]

Kis-Ázsia a vaskorban

 Trójában Parisz nővérének férje, Aineiasz volt az, aki a háború után összefogott néhány túlélőt és elhajózott velük új életet kezdeni – az Itáliai-félszigetre. Róla szól Vergilius Aeneis c. műve. Aineiasz a fiát, Aszkanioszt is magával vitte. A félsziget őslakóival háborúba keveredtek, majd békét kötöttek, majd velük keveredve létrehozták a latin népcsoportot. A hagyomány szerint Aszkaniosz alapította meg Alba Longa városát, a legrégibb latin várost Latiumban, s az ő unokája lehetett az a Brutus, aki aztán Britanniáig vándorolt tovább. (ld. előző rész)

Hettita Birodalom

 Most II. Muvatallisz uralkodott. A régi fővárosban, Hattuszaszban öccsét, Hattusziliszt nevezte ki kormányzónak, maga pedig Tarhuntasszasz városból uralkodott a birodalom fölött. Valószínűleg azért, mert ennek a városnak az istenét tisztelte a legjobban (Tesubot, avagy Tarhuntaszt).

Hattuszasz város kapuja [https://funkystock.photoshelter.com/image/I0000v2RtKpDkBFY]

Teshub viharisten [https://www.wikidata.org/wiki/Q248242]

 Hattuszilisz hadakozott északon a kaszkákkal, de egyébként eleinte béke volt a birodalomban.

 Nem sokkal később azonban a nyugati területek fellázadtak II. Muvatallisz ellen, de ezt házasság révén sikerült megoldania: lánytestvérét feleségül adta az egyik kaszka királyhoz.

 Ugyanekkor keleten Mitanni királya, Sattuara, úgy döntött, hogy függetlenedni akar a hettitáktól és az asszírokhoz közeledett, tőlük várt volna törekvéséhez segítséget. Azonban segítség helyett az asszír I. Adad-nirári Mitanni ellen vonult. Végül az asszírok kényszerítették hűségesküre Sattuarát. A hettiták - mivel belharcaikkal voltak elfoglalva - Mitannit hagyták veszni. Ettől kezdve Mitannit ismét asszír nevén, asszír tartományként, Hanigalbatként emlegették.

I. Adad-Nirári [https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Adad-nir%C3%A1ri]

 II. Muvatallisz, hettita uralkodó felújította apjának az asszírokkal kötött szerződéseit.

Miután testvére, Hattuszilisz rendezte a helyzetet északon (legyőzte a kaszkákat), rábeszélte II. Muvatalliszt egy Egyiptom elleni hadjáratra. Így került sor a kádesi csatára, ami után 16 évig zajlottak a béketárgyalások, de ilyen nagy ütközetre a két birodalom között többet nem került sor.

 II. Muvatallisz halála után fia, III. Murszilisz volt a trón örököse. Ő ismét Hattuszaszt tette meg fővárosnak („visszavitte az isteneket Tarhuntasszaszból Hattuszaszba”), ahol azonban nagybátyjának, Hattuszilisznek a befolyása érvényesült. Ellenséges viszonyban voltak, s III. Murszilisznek nem is sikerült teljesen egyesítenie birodalmát, Hattuszilisszal szemben. Végül III. Murszilisznak el is kellett menekülnie országából. Egyiptomba menekült (a Hettita Birodalom legnagyobb ellenfeléhez) és a fáraótól kért – és kapott – menedéket. Emiatt a két birodalom kis híján újabb háborúba kezdett, hiszen Hattuszilisz nem tűrhette, hogy birodalmának ellensége bújtassa az ő ellenségét. Újabb háború helyett azonban inkább megírták a történelem első politikai menekültek státuszáról szóló szerződését. Ennek értelmében valószínűleg a fáraó végülis kiadta III. Mursziliszt, ugyanis Murszilisz neve ettől a dátumtól kezdve eltűnik a feliratokról és a levelekből - sejthetjük, mi történt vele...

Asszíria

 Sulmánu-asarídu uralkodott azután, hogy elődje, Adad-nirári leigázta Mitannit és Asszíria részévé tette, Hanigalbat néven, valamint véghezvitte a hurrita holokausztot (a hurriták egy része el tudott menekülni Urartu területére). Sulmánu-asarídu akkor lépett a trónra, mikor a hettiták és az egyiptomiak között zajlott a kádesi csata. Ezt kihasználva birodalmához csatolta Ny-Mezopotámiát is. Így szerzett magának egyszerre két nagy ellenséget; Egyiptomot és a Hettita Birodalmat. A két nagy birodalom (egymásnak is ellenségei) azzal próbálkozott, hogy megbénítja az asszír külkereskedelmet – de mivel az asszír kereskedőket mindenhova asszír hadsereg kísérte, nem jártak sikerrel.

 Sulmánu-asarídu deportálásokba kezdett, hogy hadakozó birodalma munkaerő-igényét kielégítse azokon a területeken, ahol nem maradt férfi a földeken dolgozni (a besorozások miatt). Az ő hadjáratain jelent meg a pszichológiai hadviselés eszközeként a látványos kegyetlenkedés: tömegmészárlások, megnyúzott vezetők bőrének városfalra szegezése, stb. Sulmánu-asarídu az ősi kultuszokat is igyekezett újjáéleszteni. Felújíttatta Assur legrégebbi templomát, Éhurszag-kurkurrát – amellyel Asszíria mindenek feletti hatalmát akarta reprezentálni.

 Fia és örököse I. Tukulti-Ninurta volt.

Assur város maradványai [https://www.almuraqeb-aliraqi.org/2017/01/26/69601/]

I. Tukulti-Ninurta [https://www.facebook.com/TukultiNinurtaI]

Babiloni Birodalom

 Kadasman-Enlilt a trónon fia, II. Burnaburias követte. II. Burnaburias levelezésben állt Ehnaton fáraóval, akárcsak apja a fáraó apjával. Egyik lányát feleségül is adta hozzá, s a jegyajándékokról terjedelmes listák maradtak fenn.

II. Burnaburias egy levele a fáraóhoz [https://hu.wikipedia.org/wiki/II._Burnaburias]

II. Burnaburias egy másik levele a fáraóhoz [https://artsandculture.google.com/entity/ii-burnaburias/m0bmd_n?hl=hu]

 II. Burnaburias uralkodása idején kezdtek Mezopotámia északi részén az asszírok önállósodni. II. Buranbiras az asszírokat alattvalóinak tekintette, így amikor az asszír Assur-uballit uralkodása kezdetén még alázatosan, ám Babilon közvetítése nélkül arra kérte az egyiptomi fáraót, hogy fogadja szerény követségét, II. Burnaburias teljesen fölháborodott, hogy asszír uralkodó az ő "megkerülésével" akart a fáraóhoz eljutni. S követelte a fáraótól, hogy szüntessen be az asszír uralkodóval minden kapcsolatot. Egyiptom azonban önálló volt és úgy gondolta, hogy az agresszívan terjeszkedő Hettita Birodalom ellenében mégiscsak jobb lesz nekik kapcsolatot keresni az asszírokkal. Mivel a kaszkák is (a hettiták ellenségeként) az asszírokat erősítették, Assur-uballit az uralkodása végére már annyira megerősödött, hogy ekkor már egyenrangú félként írhatott levelet az egyiptomi fáraónak. Végül II. Burnaburias is belátta, hogy az asszírok komoly ellenfél lehetnek, ezért ő a hettiták szövetségét kezdte keresni: egyik lányát, Nikalmalt feleségül adta Szuppiluliumaszhoz, az akkori hettita uralkodóhoz. E házasságból azonban nem született gyermek.

 II. Burnaburias halála után a fia, Karahardas követte őt a babiloni trónon. Azonban egy lázadás leverése során életét vesztette. Most az ismeretlen származású Nazibugas következett. Azonban ő is egy lázadás miatt halt meg viszonylag hamar.

 A lázadozások sorának végül az asszír uralkodó vetett véget, aki a megüresedett babiloni trónra II. Kurigalzut ültette. Az ő uralkodásának ideje jelentette a Babiloni Birodalom újabb felemelkedésének kezdetét. Felújíttatta Íszín, Ur és Uruk templomait és győzelmet aratott Elám fölött is.

II. Kurigalzu pecsétje [https://en.wikipedia.org/wiki/Kurigalzu_II]

Elám

 Nagyjából ez az időszak az, amit Elám második virágkorának nevezhetünk.

 A bablioni II. Kurigalzu támadásai révén egy új dinasztia lépett Elám trónjára: Igehalki.

 Egyik későbbi uralkodójuk, Sutruk-Nahhunte terjeszkedését bizonyítja a rengeteg mezopotámiai eredetű zsákmány-lelet.

Urartu

 Független államok és törzsi területek összessége volt még Urartu, ahova a hurrita holokauszt túlélői menekültek az asszírrá lett Mitanniból a múlt században.

A narancssárgával bekarikázott terület kb. Urartu

 Kánaánról a Bibliának köszönhetően bőséges információnk van ebből az időből, ezért azt a következő részben fogom megosztani Veletek. 

AFRIKA

Egyiptom

 Ehnaton uralkodásának 12. évében nagy ünnepségre – nyilván királyfiatalító szertartásra – került sor. Ugyanebben az évben egy núbiai hadjárat is lezajlott. Sírfeliratokból tudhatjuk, hogy az ünnepség többek között ünnepi felvonulásból, és a külföldi uralkodóktól érkezett ajándékok felvonultatásából (egzotikus állatok, arany- és ezüsttárgyak, rabszolgák, elfogott lázadók) állt.
 Egyiptomot csapások sora érte: Szövetségesét, Mitannit legyőzték az asszírok, a pestis-járványban, ami végigsöpört a közel-keleten, a királyi család több tagja meghalt, s Ehnaton második lánya, Maketaton meghalt szülés közben.

Maketaton síremlékének falán az ábrák elmesélik, hogy mi történt [https://www.flickr.com/photos/71637794@N04/7137240135]

 A betiltott istenek üldözése minden eddiginél nagyobb mértéket öltött.

 Ehnaton, uralkodásának vége felé megtette társuralkodóinak Nofertitit (aki a továbbiakban férfinéven, Nofernoferautonként szerepelt), valamint öccsét, Szemenhkarét.

Szemenhkaré [Szemenhkaré: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szemenhkar%C3%A9]

Kenya

Fennsíkján megjelentek a földművelő gazdálkodás legkorábbi emlékei.

ÁZSIA

Kína

 A Sang-dinasztia alatt komoly államszervezet alakult ki. A dinasztia utolsó uralkodója már akkora hatalomra tett szert, hogy a legfelsőbb istenség emberi párjának tartotta magát. Különféle feladatokat ellátó osztályokból álló kormányzata volt.

 A Sang dinasztia uralma idején a Csou nép egyre közelebb vándorolt és terjeszkedett a Sang dinasztia felségterületéhez. A Sangok a Sárga-folyó síkságán éltek főleg, a Csouk pedig az ő nyugati szomszédaik lettek. Viszonyuk kezdetben barátság és háború között váltakozott. Mivel a Sangok voltak az erősebbek, a Csouk idővel a vazallusaikká váltak. Csakhogy a Csouk is erősödtek. A Csou népnek sikerült kiépítenie egy koalíciót kisebb államokból, ami délről és nyugatról félig bekerítette a Sangokat.

 Amikor a Sangok költséges háborúkkal és expedíciókkal felélték erőforrásaikat, már nem volt nehéz legyőzni őket: vereséget szenvedtek a Csouktól – akik megörökölték a Sangok vazallusállamait. A Csouk új államközi kapcsolatok rendszerét építették ki. Helyőrségi államokat hoztak létre a Sárga-folyó síkságán. Megalapították Csengcsou fővárost.

 A háborúk azonban munkaerőhiányhoz vezettek, s ez arra kényszerítette a Csoukat, hogy együttműködjenek a Sangokkal. A Csou uralkodó, Vu megengedte a Sang hercegnek, hogy továbbra is uralkodjon a Sang terület egy része fölött. A Sang harcosok a Csou seregekkel együtt védték a helyőrségi államokat. A Csou dinasztiát házassági kapcsolatokkal is megerősítették. [Az ember képes története: Óvilági kultúrák]

 Vu király után Cseng ült a trónra, i.e. 1042-ben, de még nagyon fiatal volt, így zűrzavaros állapotok alakultak ki. Egy Vu-keng nevű, Sang-párti férfi ezt kihasználva, barbárokkal szövetkezve felkelést robbantott ki a Csou-ház ellen. A fiatal uralkodó nagybátyja, Csou-kung herceg vette kézbe a dolgokat. Lerombolták a Sangok fővárosát, a felkelésben résztvevő barbárok pedig behódoltak.

 Ebben a században készült el a Dalok könyve – egy kínai dalgyűjtemény.

Dalok könyve [https://hu.wikipedia.org/wiki/Dalok_k%C3%B6nyve]

India

Ebből az időből maradtak fenn a tamil nyelv első emlékei.

Kodzsoszon

 Ez az ország a Koreai-félszigeten létezett.

 I.e. 1120 környékén egy Kidzsa nevű uralkodó vette át a hatalmat, aki saját dinasztiát alapított. Ő a kínai Csouk által megbuktatott Sang-dinasztia utolsó uralkodójának egyik rokona volt.

Vietnám

 I.e. 1100 körül, a kora bronzkori Dong Dau-kultúrát kezdte felváltani a középső-bronzkori Go Mun-kultúra. Eddigre a bronz használata nagyrészt itt is felváltotta a kő használatát. Már nem csak a fegyvereket és az ékszereket készítették a titokzatos és értékes új anyagból, hanem a hétköznapibb* szerszámokat, mezőgazdasági eszközöket is.

*Ebben az időben a mezőgazdasági munkálatok a termékenységgel összefüggésben továbbra is szent dolgok voltak, így a „hétköznapi” kifejezés esetükben nem teljesen helytálló

Japán

 Az évezred során az éghajlat melegebbé és csapadékosabbá vált. A túl sok csapadék néhány helyet a Japán-szigeteken lakhatatlanná tett, ugyanakkor az emberek egyre északabbra tudtak költözni, mert a jég is visszahúzódott. Ekkortájt keletkeztek az ismeretlen rendeltetésű kőkörök Japán északi részén. A kőkörök közelében rendkívül sok leletet találtak, de holttestek nélkül, így azt kizárják, hogy temetkezésre használták volna.

Egy az észak-japán kőkörök közül [https://mult-kor.hu/20081216_rejtelyek_ovezik_a_titokzatos_japan_kokort]

*Ahol nem jelöltem meg külön forrást, ott a wikipédia volt segítségemre

További érdekességekért kövess a facebook-on is (kattints)

30.2. Ehnaton, Nefertiti és a távol-kelet [i.e. 1200-1100]

KIS-ÁZSIA ÉS KÖZEL-KELET

A Közel-Kelet és Kis-Ázsia térképe a bronzkor vége felé [https://worldarkeoloji.blogspot.com/2016/02/kizzuvatna.html]

Arzava

 Arzavának ebben az időben önálló királya volt, Kupanta-Kuruntasz személyében, akinek a hettita I. Tudhalijasszal voltak nézeteltérései.

Kizzuvatna:

 Trójától keletre, de még a Hettita Birodalomtól innen, a Ny-Anatóliában élő népek több nagyobb várost alapítottak. Közös nyelvként ezek a népek a luvi nyelvet használták, és annyira együtt tudtak működni, hogy a hettiták és a tengerparti népek számára jelentős fenyegetést jelentettek. [https://index.hu/tudomany/tortenelem/2016/07/16/a_nulladik_vilaghaboruban_pusztult_el_troja/]

 A luvi nyelv a hettita nyelvből származott; annak egy olyan nyelvjárása lehetett, ami keveredett egy korai, nem indoeurópai nyelvvel. Szavaik lejegyzésére a hettitákkal ellentétben (talán éppen azért, hogy megkülönböztessék magukat tőlük) hieroglifákat használtak.

 A luvi etnikum Kizzuvatnában élt. A század elején még Mitanni része volt, ám később visszanyerte függetlenségét és a Hatti Birodalom vazallusává fog válni.

 Tarhuntaradu – aki a hettita Szuppiluliumasz kortársa lesz – néhány kaszka törzzsel szövetséget köt a Hettita Birodalom és Vilusza (a Trója környéki terület) ellen. Ugyanakkor más kaszkák ellen bizonyára harcolt, mert III. Amenhotep kaszka rabszolgákat kért tőle.

Tarhuntaradu után Anzapahhadu lép Arzava trónjára, aki szintén ellenséges viszonyban marad a hettita Szuppiluliumasszal.

Mitanni (a hurriták állama)

 Mitanniban Parsatatart Saustatar követte. Szíriai területetit sorra vesztette el Egyiptommal szemben. Kantucclilsz és I. Tudhalijasz, hettita uralkodók legyőzték Mitannit.

 Pár évtizeddel később az akkor uralkodó Tusratta gyakorlatilag harc nélkül adta fel nyugati területeit, amikor a hettiták megtámadták. De fővárosát, Vassukannit még tartotta. Innen menekült Hattusasba Sattivaza, aki feleségül kapta a hettita uralkodó lányát. Ez a hettita uralkodónak azért volt érdeke, mert Sattivazát saját vejeként visszahelyezte Mitanni trónjára, ezzel vazallusává téve az országot.

 Azonban Sattivaza ellen merényletet próbáltak meg elkövetni, aki ennél fogva kénytelen volt ismét visszamenekülni Hattusasba.

 Később I. Artatama lépett a trónra, őt pedig II. Suttarna követte. Uralkodása alatt Mitanni rövid időre elvesztette Kizzuvatnát. II. Suttarna a lányát, Kiluhepát III. Amenhotephez adta Egyiptomba feleségül.

 A hettitákat a kaszka betörés kötötte le éppen, így Mitanninak viszonylagos nyugalma volt. II. Suttarna később Szuppiluliumasz hettita királytól jelentős vereségeket szenvedett, szíriai vazallusait elvesztette. Ezt kihasználva I. Assur-uballit, Asszíria uralkodója jelentős területeket hódított el Kelet-Mitannitól.

 II. Suttarnát legidősebb fia, Artasumara követte. Az ő uralkodása alatt a Hettita Birodalom elhódította Mitannitól Kizzuvatnát, ami elégedetlenséget váltott ki népéből, s fölkeléshez vezetett. A puccs élére valószínűleg öccse, Tusratta állt, aki el is foglalta a trónt. Az ország belviszályokkal terhes évtizedei alatt Mitanni tovább hanyatlott.

 Mivel Egyiptom Asszíriával igyekezett szövetkezni, Tusratta a hettiták barátságát kereste. Feleségül vetette fiával, Sattivazával Szuppiluliumasz hettita uralkodó egyik lányát. De hogy Egyiptommal való kapcsolatát is javítsa, egyik lányát, Taduhepát III. Amenhotephez adta.

Tusratta egy lázadás során halt meg.

 Őt II. Arattarna követte, majd III. Suttarna következett, aki a hettitákkal szemben az asszírokkal szövetkezett. A hettita sereget azonban Tusratta fia, Kili-Tesub erősítette, aki atyja trónját igyekezett visszaszerezni. A hettitákat Pijaszilisz vezette. A lakosság III. Suttarnával rokonszenvezett. III. Suttarna a hettiták ellen vonult, de vereséget szenvedett, mire a fővárosban is lázadás tört ki ellene. Az asszírok III. Suttarna segítségére siettek és megostromolták Vassukannit, a fővárost. Az asszírok támadása miatt azonban a hurriták is III. Suttarna ellen fordultak.

 Pijaszilisz és Kili-Tesub bevonult Mitanniba és Kili-Tesubot kikiáltották királynak. Ő pedig  felvette a Sattivaza nevet. Ezzel Mitanni teljes egészében hettita befolyás alá került.

 Mitanni következő királya I. Sattuara. I. Sattuara fellázadt a hettita hatalom ellen, majd behódolt. Mitanni neve innentől Hanigalbat. Hanigalbat megtámadta Asszíriát, de nem járt sikerrel.

Ezt követően Hanigalbatnak még két uralkodója volt; Vaszasatta és II. Sattuara.

 Az asszír I. Sulmánu-asarídu megtorolta a hurriták lázadását – ezt a történelemben hurrita holokausztnak nevezik. Aki tudott közülük, az felköltözött az Örmény-felföldre és ott létrehozták azokat a fejedelemségeket, melyekből majd Urartu fog létrejönni. A Tigris-folyó mentén fennmaradt néhány hurrita városállam, melyeket nem sokkal később I. Tukulti-Ninurta pusztított el.

Asszíria

Assur-uballit levetette a hurriták igáját Asszíriáról, sőt olyan győzelmeket aratott Mitanni fölött, hogy a hettitáknak be kellett avatkozniuk.

Asszíria annyira megerősödött, hogy Egyiptom az ő szövetségüket kereste.

Adad-nirári, az uralkodó az Eufráteszig akart eljutni, hogy az ottani kereskedelmi utakat ellenőrizhesse. Ebben azonban a Babiloni Birodalom akadályozta.

Hanigalbat (a korábbi Mitanni) megtámadta Asszíriát, de Adad-nirári visszaverte seregüket.

I. Sulmánu-asarídu király követte Adad-Nirárit. A hurritákat az asszírok kiirtották Mitanni/Hanigalbatból a lázadás megtorlásaként. Ezt az eseményt a történelemben hurrita-holokausztként említik.

Az asszíriok ezt követően arra törekedetek, hogy a Babiloni Birodalom ellen vonuljanak, amivel azonban erősen sértették a hettiták és Egyiptom érdekeit.

Mukis Királyság

 Ez az amorita királyság É-Szíria területén volt. Többnyire hettita fennhatóság alatt állt, de néha Mitanni vagy Egyiptom hatalma alá került. Ebben az időben Mitanni uralta 7 évig, míg az előző független uralkodó, I. Ilim-ilimma fia, Idrimi el nem ment Kánaánba, hogy ott sereget gyűjtsön öröksége visszafoglalásához.

Hettita Birodalom

 Most I. Tudhalijasz, Kantuccilisz fia volt a Hettita Birodalom uralkodója.

 Uralkodása a Hettita Birodalom lassú, de stabil erősödésének kezdete volt. A hurrita befolyás is erősödött; I. Tudhalijasz felesége is egy hurrita nő, Nikalmati volt. A későbbiek során az uralkodóknál „divat” lett hurrita nevet viselni.

Tudhalijasz támogatta Ahhijavát (az akhájokat), Kupanta-Kuruntasz azonban (Arzava uralkodója) kis híján Arzava részéve tette a területet. Ezt Tudhalijasz nem tűrhette, ezért megtámadta és legyőzte Kupanta-Kuruntaszt. Az arzavai uralkodó végül megszökött a vesztes ütközetből és hazatért. [https://hu.wikipedia.org/wiki/Arzava#Hettita_%C3%B3-_%C3%A9s_k%C3%B6z%C3%A9pbirodalom_kora]

 Ezt követően a Hettita Birodalomnak ÉK felől támadt veszélyes szomszédja; a kaszkák „személyében”.

 A „Kaszka Birodalom” államszerveződésben nem jutott el magasabb szintre, de az itt élő kaszkák viszonylag egységes törzsszövetséget hoztak létre. A Hettita Birodalom teljes fennállása alatt ők akadályozták meg, hogy a hettiták a Fekete-tengerhez kijussanak. [https://www.wikiwand.com/hu/Kaska]

 Most a kaszkák támadták is a Hettita Birodalmat, ezért a király áthelyezte fővárosát Hattuszaszból Szapinuvába. Ebben a városban volt az időjárás-isten kultusza. Jelentős hurrita kulturális hatás is érte a várost. [https://hu.wikipedia.org/wiki/Szapinuva] Közben a régi főváros arisztokráciája elégedetlenkedett, Kizzuvatna visszanyerte függetlenségét Mitannitól; ezért a Hettita Birodalom szerződést tudott kötni Kizzuvatnával, melynek értelmében Szunasszura luvi (kizzuvatnai) király vállalta a Hettita Birodalom DK-i határainak védelmét. Ez azonban nem egyenrangú felek szerződése, hanem egy vazallusi szerződés volt.

 Tudhalijasz tehát segítséget nyújtott Ahhijava/Akháj-föld királyának, Attariszijasz/Átreusznak, s ezzel jelentős nyugati területekhez jutott.

 Viszont egyenrangú szerződést kötött Egyiptom fáraójával, II. Amenhoteppel.

 Tudhalijasz uralkodásának végére birodalmának befolyása kiterjedt majdnem egész Anatóliára és elfoglalta Mitanni fővárosát, Vassukannit is. Mitanni területét Kizzuvatnához csatolták (vagyis fordult a kocka; az előző szádban Mitanni része volt Kizzuvatna, most viszont Kizzuvatna része lett Mitanni).

 A kaszkák már közel jártak a régi fővároshoz, Hattuszaszhoz.

 Tudhalijasz kivételes módon természetes halállal halt meg. De a leányági trónöröklés hagyományát még őrizték; az új király a király lányának, Aszmu-Nikalnak a férje, I. Arnuvandasz lett. Aszmu-nikal, Tudhalijasz lánya, az arinnai napisten papnője volt. [https://hu.wikipedia.org/wiki/Aszmu-Nikal]

 Fontos lelet a korból „Tudhalijasz kardja”: Egy bronz hosszúkard, ami Hattuszasz közeléből került elő. A penge hármas bordázatú. Utólagosan rávésett felirat vallja: „Amidőn Tudhalijasz, a nagykirály szétzúzta Asszuva országát, felajánlotta ezeket a kardokat a Viharistennek, az ő urának.” A felirat azonban valószínűleg csak annyit jelent, hogy fogadalmi felajánlásként Tudhalijasz királynak ajánlották.

Tudhalijasz kardja [https://hu.wikipedia.org/wiki/Tudhalijasz-kard]

Aszmu-Nikel pecsétje [https://hu.wikipedia.org/wiki/Aszmu-Nikal]

 Arnuvandasz volt tehát az új király. Fennmaradt a nagypecsétje, amelynek körirata ékírásos, középső részén pedig luvi hieroglifák szerepelnek.

 A kaszkák I. Arnuvandasz uralkodása alatt elfoglalták Nerik városát, ami az arinnai Napistennő gyermekének, a Viharistennek kultikus központja volt, akiknek vallásos fesztiválokat rendeztek itt. A hettiták úgy vélték, hogy ez a sok csapás a kaszkák részéről azért éri őket, mert nem tisztelték eléggé isteneiket. Ezért a király és a királynő együtt írtak egy himnuszt, melyben felróják az isteneknek, hogy a kaszka néptörzs támadja és feldúlja jámbor, istenfélő országukat. Nerik kultuszát átköltöztették Hakpisz városba.

 Törvénybe foglalta a várak kapuinak és lépcsőinek kialakítását, kötelezővé tette a vakolást, megtiltotta, hogy a várfalakhoz közvetlenül csatlakozzon bármilyen épület (talán hallotta Jerikó történetét…), és még egy fajta műemlékvédelemről is gondoskodott: „csak úgy lehet újjáépíteni valamit, ahogy az eredetileg készült”. Törvényei kitértek a csatornák karbantartására is.

 Az ő uralkodása alatt Arzava trónját Madduvattasz vette át, de formálisan a kis ország független maradt.

 Arnuvandasz után II. Tudhalijasz lépett a Hettita Birodalom trónjára. Felesége Szatanduhepa volt, tanácsadója és tábornoka pedig egy Szuppiluliumasz nevű ember.

 II. Tudhalijasz alatt meggyengült a Hettita Birodalom; mind Arzava, mind a Kaszka Birodalom hatalmas területeket foglalt el belőle.

 Újabb ellenfélként pedig Hajasza tűnt fel északon.

 II. Tudhalijasz külpolitikai ügyekben levelezést folytatott Egyiptom fáraójával, aki már III. Amenhotep volt.

II. Tudhalijasz halála után Taduhepa új férje II. Hattuszilisz lett, őt pedig a valószínűleg gyermek- vagy fiatalkorú III. Tudhalijasz követte.

 Mivel nagyon fiatal volt még, úgy igyekeztek biztosítani hatalmát, hogy a nemességet megeskették, elfogadják őt trónörökösnek. Azonban a Hettita Birodalmat folyamatosan támadták mind a kaszkák, mind az arzavaiak, valamint a hajaszaiak, ráadásul pestisjárvány dúlt. Mindez a szent király rituális hatalmának gyengeségét mutatta, így halnia kellett. A hadsereg tisztjei összeesküdtek ellene és megölték. II. és III. Tudhalijasz családtagjait lemészárolták. Az összeesküvés vezetője Szuppiluliumasz volt, aki győzelme után el is foglalta a Hettita Birodalom trónját és új dinasztiát alapított.

III. Tudhalijasz [https://hu.wikipedia.org/wiki/III._Tudhalijasz_hettita_kir%C3%A1ly]

Szuppiluliumasz legyőzte Hajaszát és lánytestvérét feleségül adta az ottani királyhoz, Hukkanához, hogy ezzel hettita tartománnyá tegye a területet. Hukkanának megtiltotta, hogy a továbbiakban korábbi feleségeivel érintkezzen.

 Legyőzte a kaszkákat is, a Hettita Birodalom fővárosa pedig újra Hattuszilisz lett.

 Szuppiluliumasz uralkodása alatt lépett Arzava trónjára Tarhuntaradu, majd Anzapahhadu. Mindkét király ellenséges viszonyban volt a hettitákkal. Arzava meg is támadta a Hettita Birodalmat, de hamar vissza kellett, hogy vonuljanak.

 Szuppiluliumasz egyik fiát, aki szintén az Arnuvandasz nevet viselte, kijelölte trónörökösének, de míg el nem jött az ideje, hogy a fiú trónra lépjen, megtette őt kizzuvatnai pappá és a királyi testőrség vezetőjévé. Másik fia, Telipinusz fiatalon Kizzuvatna főpapja lett, majd később a Halapi Királyságot kormányozta, mikor apja Szíria ellen vonult.

 Az egyiptomi Ehnaton fáraó uralkodása alatti zűrzavart kihasználva Szuppiluliumasz elfoglalta a korábban egyiptomi fennhatóság alatt álló szíriai területeket. Ebben segítette őt Amurrú* fejedelme, Abdi-Asratum, Gubla fejedelme, Ríbaddi és Ugarit uralkodója, II. Níkmaddu. Az uralkodók levelezése fennmaradt Ehnaton levéltárában.

Amurrú: Az amoriták királysága Kánaán északi részén.

 Azonban a szövetségesek egymás iránt már nem volt lojálisak: Ríbaddi számos levélben panaszkodott Ehnatonnak, hogy Abdi-Asratum területeket próbál elfoglalni tőle. Abdi-Asratum halála után fia, Aziru el is fogta Ríbaddit.

 Ehnaton halála után az özvegy királynő, Anheszenamon férjül kérte a hettita Szuppiluliumasz egyik fiát. Miután követei jelentették, hogy Egyiptomnak valóban nincs trónörököse, Szuppiluliumasz elküldte fiát, Cannancát. A herceget azonban út közben megölték. Szuppiluliumasz bosszúból hadjáratot indított Egyiptom kánaáni és észak-szíriai szövetségesei ellen. Seregében azonban fertőző betegség (pestis vagy nyúlpestis) terjedt el. A fertőzést elkapta Szuppiluliumasz és belehalt, de meghalt kijelölt örököse, (II.) Arnuvandasz is.

Nyúlpestis: Baktérium okozza; a behatolási ponton fekély képződik, majd begyulladnak a közeli nyirokcsomók és láz.

 Ekkor Szuppiluliumasz másik fia, II. Murszilisz lépett a Hettita Birodalom trónjára, miközben Telipinusz nevű fia, aki a Halapi Királyságot kormányozta már régóta, annak önálló királya lett, de testvére hattuszaszi főhatósága alatt.

 A hettitákat nyugtalanította, hogy Mitanni/Hanigalbat, megszűnt, mint ütközőállam az asszírok felé. Ezért II. Muvatallisz ezért békére törekedett velük. Inkább Egyiptomra koncentrált.

 Hanigalbat utolsó királya II. Sattuara volt.

Babiloni Birodalom

 Hamurappi után sok király volt, kiknek csak a neve maradt fenn. Hamurappi és utódai még amoriták voltak. Az ő dinasztiájuk után a tengerföldi dinasztia következett, majd a kasszita dinasztia.

A kasszita dinasztia egyik királya, I. Kadasman-Enlil volt, aki levelezésben állt III. Amenhoteppel.

Kánaán

 Kánaán északi részén állt Büblosz (Gebla) városa, ahol Ríbaddi uralkodott ebben az időben. Amurrú (Kánaán és a Hettita Birodalom közé szorult kis „ország”) királya pedig Abdiasirta volt, majd az őt követő Aziru, akik mindketten harcoltak Ríbaddi ellen. Olyannyira, hogy Ríbaddi segítséget kért Ehnatontól. Ő azonban nem nagyon avatkozott közbe, csak amikor Aziru már legyőzte Ríbaddit, akkor fejezte ki Ehnaton nemtetszését és udvarába rendelte Azirut. Csak akkor engedte őt haza, amikor a hettiták már Amurrút veszélyeztették. Aziru azonban, mikor hazatért, szövetkezett a hettitákkal.

Az Amarna-levelek egyike [https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%ADbaddi#/media/F%C3%A1jl:Amarna_Akkadian_letter.png]

AFRIKA

Egyiptom

 IV. Thotmesz valószínűleg testvéreivel viszálykodott a trónért. Trónra lépését az álom-sztélé örökítette meg. Ennek szövege szerint a herceg megpihent a Szfinx árnyékában és elaludt. Álmában megjelent neki a Napisten (ebben az időben az ő szobrának tekintették a szfinxet) és megkérte, szabadítsa ki a sivatag homokjából, mely egyre inkább maga alá temette. Cserébe a trónt ígérte neki. Thotmesz kiásatta a szobrot, védőfallal vetette körül, s elfoglalta a trónt.

IV. Thotmesz álomsztéléje [https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81lom-szt%C3%A9l%C3%A9#/media/F%C3%A1jl:ReproductionOfDreamSteleOfThutmoseIV_RosicrucianEgyptianMuseum.png]

 Uralkodása alatt megszilárdult a Mitannival kötött béke, és tovább épült a karnaki templom-együttes. Már az ő idejében egyre jelentősebb volt a Nap-kultusz. Első számú trónörököse korán meghalt, így a trónt másik fia, III. Amenhotep örökölte.

A gyermekkorú III. Amenhotep [https://www.wikiwand.com/en/Amenhotep_III]

III. Amenhotep [https://en.wikipedia.org/wiki/Colossal_red_granite_statue_of_Amenhotep_III]

 III. Amenhotep majdnem 4 évtizedig uralkodott. Kb. 12 évesen léphetett trónra, kezdetben anyja állt mellette régensként. Uralkodása alatt Egyiptomban béke és bőség honolt. Virágzott a kereskedelem és a kultúra. Felépült a luxori templomkomplexum és a karnaki templom-együttes jelentős része. Rengeteg – különféle eseményeket megörökítő – szkarabeusz-amulett készült ebben az időben. A fáraó istenítése soha nem látott mértéket öltött.

Luxori templomok maradványai [https://www.invia.hu/blog/luxor/]

Szkarabausz-amulettek [https://nlc.hu/advent_tuti_tippek/20081126/rzo-vedo_amulettek/]

 Hatalmas háreme volt. Főfelesége Tije, akivel valószínűleg még mindkettejük gyerekkorában házasították össze. Tijének egész életében nagy volt a befolyása a fáraóra. Szedeingában (Núbia) templom is épült neki.

 Egy emlék-szkarabeusz felirata így szól: „[…] a nagy királyi hitves, Tije, kinek apja neve Juja, anyja neve Tuja. Őfelsége elrendelte egy tó készítését a nagy királyi hitves, Tije – élet adassék neki – számára városában, Dzsakaruban. […] Őfelsége az Aten-tjehen királyi bárkán hajózott rajta”

 Tije személyesen levelezett más uralkodókkal, mint pl. Mitanni királyával, Tusrattával.

 III. Amenhotepnek több külföldi származású felesége is volt. Pl. Giluhepa és Taduhepa Mitanniból. Giluhepa II. Suttarna lánya, Tusratta testvére volt, s a fáraó uralkodásának 10. évében érkezett Egyiptomba, 317 hölgyből álló kíséretével. Ő lett a fáraó „második felesége”.

 Taduhepa Tusratta lánya volt, kb. 15 éves lehetett, amikor az egyiptomi fáraó felesége lett, annak kb. 36. uralkodási évében – a béke megszilárdításának zálogául.

  III. Amenhotepnek három saját, Tijétől született lánya is a felesége lett: Szitamon, Iszet és Henuttaneb.

 Uralkodása elején sor került egy núbiai lázadás leverésére, de ezt leszámítva nem a hadjáratok, hanem a diplomácia jellemezte uralkodását. Az ún. Amarna-levelek az ő leveleivel kezdődtek, melyeket Asszíria, Mitanni, a Babiloni Birodalom és a Hettita Birodalom uralkodóival váltott. I. Kadasman-Enlil, bablioni király pl. egy levélben feleségül kérte III. Amenhotep egyik lányát.

 Az egyiptomiak ekkor kulturálisan is nyitottak más népek felé, s kezdték a más országok népeit is Ré által teremtettnek tekinteni. A béke hatására fellendült a kereskedelem – Mükénét, Knósszoszt, Phaisztoszt is említik hieroglifák a fáraó halotti templomában. Sőt Görögország kontinentális részén is találtak olyan egyiptomi leleteket, melyek erre az időre datálhatóak.

 Egyik fontos embere volt a fáraónak Hapu fia Amenhotep, építkezéseinek vezetője, aki egyszerű katonai írnokként kezdte pályáját. A déli országrész vezírje Ramosze volt.

 Mivel III. Amenhotepnek volt ideje megöregedni, utolsó éveit már nagyon betegesen töltötte. Múmiájának vizsgálatából megállapítható, hogy fogai – kopásuk miatt – begyulladtak, begennyesedtek, iszonyúan fájhattak.

 III. Amenhotep halála után fia, IV. Amenhotep örökölte a háremét.

  IV. Amenhotep mellett az anyja, Tije, tanácsadóként működött tovább.

IV. Amenhotep megkoronázása még Ámon isten kultuszának központjában történt, Karnakban. A fáraó eleinte a hagyományosan, sólyomfejű emberként ábrázolt napistent, Ré-Harahtit imádta, de nemsokára Aton, a napkorong imádata töltötte be a szívét. Aton tiszteletére templomépítésbe kezdett, mégpedig Ámon városában. Egy fennmaradt beszédében kiáltványt intézett a néphez, vallási reformját magyarázva. Kinyilatkoztatta, hogy Egyiptomban a korábban tisztelt istenek nem voltak hatékonyak – beszüntették mozgásukat és templomaik romba dőltek – szemben Atonnal, az örökké mozgó és létező napistennel.

Nevét is megváltoztatta, felvette az Ehnaton nevet.

Ehnaton [https://ancientegyptonline.co.uk/akhenaten/]

 A régi isteneket, különösen Amont kíméletlenül megsemmisítették. A magas obeliszkek tetejére felmászva ellenőrizték, hogy nem maradt-e olyan ábrázolás vagy felirat, amit a földről nem vettek észre, hogy azt is eltüntessék. [Óvilági kultúrák – Officina nova]

*Itt Terry Pratchett „Kisistenek” c. művét ajánlom figyelmetekbe.

 A karnaki építkezések abbamaradtak. Mivel Théba Ámon kultuszának városa volt, a fáraó áttette székhelyét egy olyan helyre, mely „nem volt sem istené, sem istennőé, sem királyé, sem királynőé, senki más nem mondhatja magáénak.” – ahogyan a fáraó fogalmazott az alapítószövegében. Ez a város Ahet-Aton lett. A helyszín kiválasztásában szerepet játszott egy sziklahasadék, amely úgy helyezkedett el, hogy a Nap éppen a két szikla között kelt fel.

Ahet-Aton maradványai [https://www.flickr.com/photos/plingthepenguin/31009529865/in/album-72157660812615978/]

 Az új város gyorsan épült, mivel az újfajta építkezési módszerrel dolgoztak, melynek során lényegesen kisebb kőtömböket használtak.

 Mivel a papságot vallási reformjával maga ellen fordította, azokra a nemesekre számíthatott, akiket ő maga emelt nemesi sorba, de a hadsereg támogatását is élvezte.

 Miután felépült városa, a vallási reform is szigorodott. Egyiptom többi istenének kultuszát betiltotta. Azok ünnepeit nem rendezték meg. Templomaik jövedelmének egy részét átirányították Aton kincstárába. Azokat a hieroglifákat, melyek egy-egy istenségre utaltak, megszüntették, s helyettük fonetikus írásjeleket használtak.

 Ehnaton testvére, Áj herceg volt a hadak vezetője, barátja és segítője pedig Hóremheb. [Istenek, megváltók, próféták – Hegedüs Géza, Hahn István – Ehnaton]

 Az Aton-himnuszt valószínűleg maga a fáraó írta. A művészetben a könnyed természetesség vált uralkodóvá, sőt a már-már eltúlzott naturalizmus. A falakon, oszlopokon megjelentek az élénk színek, vidám, természeti jelenetek. De ebben a naturalizmusban még mindig jelen volt a szimbolizmus.

Ehnaton nap-himnusza [https://hu.wikipedia.org/wiki/Aton-himnusz#/media/F%C3%A1jl:Aten_worship_-_Great_Hymn_to_Aten2.jpg]

 Mitannival hűvösebbé vált a viszony, Tusratta, Mitanni királya arról panaszkodott egy levelében, hogy Ehnaton csak aranyozott szobrokat küld neki az apja által ígért színarany szobrok helyett. Mivel Mitanni belső polgárháborúk és hettita támadások martalékává vált, Egyiptomnak új mezopotámiai barátra volt szüksége, ezért Asszíria felé fordult.

Ehnaton uralkodásának 12. évében a Hettita Birodalom legyőzte Mitannit, s egyre nagyobb fenyegetést jelentett Egyiptom számára. Egyiptomban járvány pusztított, ami valószínűleg elvitte a királyi család több tagját, Ehnaton is ebbe halt bele, uralkodásának 12. évében. A járvány az egész Közel-Keleten tombolt.

 Ehnaton főfelesége a legendás szépségű Nofertiti volt. Férje uralkodása alatt már-már társuralkodóként állt mellette.

Nofertiti [https://hu.m.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Nofertiti.JPG]

ÁZSIA

Kína

 A Csou törzs végül annyira megerősödött, hogy átvette a főhatalmat. Uralkodóik történetmesélői persze megmagyarázták, hogy azért, mert a Sang-dinasztia utolsó királya olyannyira züllött és kegyetlen volt, hogy muszáj volt… Ezzel megkezdődött a Csou-dinasztia korszaka. Ebben a korban öltött formát tulajdonképpen a kínai kultúra. Vu király volt az, aki meghódította a sangok befolyása alatt álló területeket. A meghódított területet rokonainak, híveinek és a behódolt területek vezetőinek adta adományul – hiszen túl nagy volt, hogy egyedül kormányozza. Ezek elismerték a Csou dinasztia politikai és szakrális hatalmát, de többé-kevésbé önállóan uralkodtak. Első uralkodói követték Vu példáját.

India

 A Gangesz völgyében is kezdtek letelepedni és földművelő életmódra váltani az emberek. 

I.e. 1200 körül új kerámiahagyomány jelent meg Pandzsáb és Rádzsasztán területén; a fekete-vörös kerámia és a festett szürke áru. Utóbbi alkotói új településeket alapítottak a Gangesz mellékfolyói mentén. Úgy tűnik, hogy a néhány száz évvel korábban Pakisztán hegyeiben megjelent Gandhára-kultúra népe vándorolt ide. A Gandhárai királyság kereskedelmi és kulturális találkozási pont volt India és a Közel-Kelet között. Nem tudni miért, népének egy része keletebbre vándorolt, s 

megérkezett a Gangeszhez.

 Ők már vasat is használtak; fegyvereket és szerszámokat készítettek belőle. Lóhátról harcoltak. Ez a korszak a késő védikus epikus költészet kora, ami – egyelőre szájhagyomány útján – az indoeurópai törzsek harcait örökítette meg. Az eddig itt élő dászákat szolgaságba taszították.

A földeket az erdők irtásával és a mocsarak lecsapolásával tették művelhetővé. Házaik egyszerű, kör alakú, gerendavázas, zsúpfedeles, paticsfalú, több helyiséges építmények voltak. [Óvilági kultúrák – Officina nova]

Srí Lanka

 Még a veddák éltek itt, a sziget őslakói.

veddák [https://magyarok-srilankan.blogspot.com/2014/08/sri-lanka-informaciok-sziget-rovid.html]

Korea

 Már létezett, egy Kodzsoszonnak nevezett ország a félsziget területén, ahol a nép földműveléssel foglalkozott és klán-struktúrában élt.

Vietnám

 Véget ért a Phung-nguyen kultúra. Kialakult az öntözéses rizstermesztésen alapuló, bronzeszközöket használó Dong Dan-kultúra, a Vörös-folyó síkságán. Nevezetesek a kultúra bronz dobjai, -fegyverei és -szerszámai. A technológiát helyben alakították ki, de később érték DK-Ázsiai hatások.

Dong-Son bronzdob [https://commons.m.wikimedia.org/wiki/File:Dong_Son_bronze_drum_by_Gy%C3%B6rgy_Fusz_(2010),_2018_Paks.jpg]

Japán

 Továbbra is Dzsómon korban éltek, amit a vonaldíszes kerámia és a különös kis áldozati szobrok jellemeztek.

Dzsómon-szobrok [https://tsukaiban.wordpress.com/2016/03/20/japan-tetko/]