ÉSZAK-AMERIKA
Még tart az Adena-kultúra az Ohio-folyó völgyében.
DÉL-AMERIKA
Még tart a Paracas-kultúra.
Az i.e. 3. század során megjelent a Tiahuanaco-kultúra is, a Titicaca-tó környékén. Tiahuanaco fontos vallási és közigazgatási központ volt. Fennmaradt benne egy 15 m magas piramis, valamint a Nap-kapu.
A tópartot végig templomok és szentélyek szegélyezték, mert az Andok-beli népek hite szerint a Teremtő a tó vizéből emelkedett ki, hogy megformálja a földet és az embereket.
Eddigre már kialakult a jellegzetes építkezési stílus süllyesztett udvarokkal, nagy kövekkel.
Ebben az évszázadban Tiahuanaco fejlett mezőgazdasági várossá fejlődött. Kiterjedt csatornarendszert építettek. Kukoricát, burgonyát, kionát termesztettek. A város kikötővel is rendelkezett a tavon.
A népesség növekedésével megindult a társadalom rétegződése. Az elit egy fallal és árokkal határolt, sziget-szerű területen élt. A nagyközönség csak ünnepek idején látogathatta a szent területet.
EURÓPA
ÍR-SZIGET
E századtól kezdve kelták jöttek a szigetre, több hullámban. Legnagyobb mennyiségben a gael-ek érkeztek. Több, mint 100 kis törzsi királyságot alapítottak. A harcokban csak az arisztokraták vettek részt. A hitet és a tudást (gyógyításról, asztrológiáról, mágiáról) a druidák őrizték.
A druidák mentesültek a katonai szolgálat alól és nem kellett adót fizetniük. Ők ítélkezhettek a köznép fölött. De a legszigorúbb büntetés a társadalomból való kizárás volt. Több istenben hittek és tiszteltek bizonyos természeti elemeket is, mint a nap, a hold, a csillagok, a tölgyfák, a fagyöngy, a magyal, ligetek, hegycsúcsok, patakok, tavak. A tűz több istenség jelképe is volt és a nappal, valamint a tisztasággal kapcsolták össze. Az állatok és a növények az istenek kifejeződései voltak a szemükben. Hittek a lélekvándorlásban is.
Ünnepeiket gyakran szent ligetekben, vagy szent források közelében tartották meg, ahol áldozatokat mutattak be.
Ünnepelték a nap-éj-egyenlőségeket és a napfordulókat. Imbolg volt a tavasz érkezésének ünnepe (a téli napforduló és a tavaszi napéjegyenlőség közötti időszak felénél, teliholdkor), Beltain a tavasz után kitejlesülő élet ünnepe (a tavaszi napéjegyenlőség és a nyári napforduló közti időszak felénél, teliholdkor), Lughnasadh a napisten hatalmának ünnepe (a nyári napforduló és az őszi napéjegyenlőség közti időszak felénél, teliholdkor) és Samhain az élők és holtak világa közti korlát megszűnésének ünnepe (az őszi napéjegyenlőség és a téli napforduló közti időszak felénél, teliholdkor).
A kelták hódításairól a mitikus Hódítások könyve tudósít.
A baszklensz uralkodó továbbra is Óengus Ollom volt.
BRIT-SZIGET
I.e. 353-ban egy Guithelin nevű király lépett trónra, a Monmouth dinasztia következő uralkodójaként.
SZICÍLIA
I.e. 347-ben Platón egy barátja segítségével kiszabadult szicíliai fogságából és hazatért Athénba.
I.e. 345-ben a szicíliai Siracusa Karthágó ellenében Korinthosztól kért segítséget. Ekkor a korinthoszi születésű politikus-hadvezért, Timoleónt tették meg közvetítőnek.
I.e. 343-ban Timoleón hadjárata sikeresnek bizonyult. II. Dionüszioszt beszorították városának fellegvárába . Végül kénytelen volt megadni magát. Ekkor II. Dionüsziosz újra száműzetésbe vonult, immár magánemberként, vagyonának egy részét megtartva Görögországba ment.
Majd egész Szicília területén elűzte a görög városállamokból a zsarnokokat.
APPENNINI-FÉLSZIGET
Előzmények: A rómaiak legyőzték a volscusokat és az etruszkokat. A szamniszokkal védelmi szövetséget kötöttek a gallok ellen.
Róma falain belül, a spontánul épített házcsoportok közötti utcákat elkezdték lekövezni.
I.e. 349-ben Marcus Valerius Corvus 21 évesen vált ismertté, amikor katonai tribunusként szolgált, Lucius Furius Camillus konzul alatt. Camillus hadjáratot indított az észak-itáliai gallok ellen. Egy csata előtt egy hatalmas gall harcos párharcra hívta ki bármelyik rómait. Marcus Valerius Corvus megkapta a consul engedélyét, hogy kiálljon vele. Amikor összecsaptak, egy holló telepedett Valerius sisakjára, majd arcába repült az óriásnak. Így Valeriusnak lehetővé tette a győzelmet. A két hadsereg ezután összecsapott, ami római győzelemmel végződött. Bátorságáért Valerius tíz ökröt és egy aranykoronát kapott és a Corvus előnevet.
I.e. 348-ban Valerius Corvust 22 évesen távollétében consullá választották. Ő szerződést kötött Róma és Karthágó között.
Előzmények: Az athéniak elvették a tránkoktól a Kheroszonészoszi-félszigetet. A makedón II. Philipposz túszul ejtette Kerszobleptész trák király fiát.
MAKEDÓNIA
Előzmények: I.e. 359-ben megszületett a leendő III. Philipposz király. Gyámja, a korábbi király öccse volt, II. Philipposz. Ő elfoglalta a Panagaion-hegy aranybányáit. Döntő vereséget mért a phókisziakra és túszul ejtette a trák Kerszobleptész király fiát.
Lüszimakhosz (leendő hadvezér és király), Nearkhosz (leendő flottaparancsnok) és Kasszandrosz (leendő makedón király) tizenéves korukat élték.
A szintén tizenéves Szeleukosz (leendő hadvezér és dinasztialapító) a királyi udvarban nevelkedett.
A kis (6-16 éves) Alexandrosznak (Nagy Sándornak) egy Laniké nevű nő volt a dajkája, akit ő nagyon szeretett. A dajka testvére volt Alexandrosz egyik testőre, s egyben korai példaképe. Alexandrosz már nagyon kicsi korában elkezdte megtanulni a lovaglást.
I.e. 349-ben, amikor 7 éves volt, a nevelője az édesanyjának egyik rokona lett, aki katonás szigorral nevelte. Őt is szerette.
Egy anekdota szerint egy alkalommal az ifjú Alexandrosz két maroknyi tömjént szórt az oltárra egy szertartás alkalmával. Ekkor nevelője így feddte meg: "Majd ha már meghódítottad azokat az országokat, ahol ezek a fűszerek teremnek, akkor olyan tékozló szertartásokat tarthatsz, amilyeneket csak akarsz."
I.e. 346-ban, 10 éves volt, amikor hoztak apjának Thesszáliából egy lovat, amely senkit nem engedett a hátára ülni. Alexandrosznak azonban sikerült megszelidítenie, ugyanis észrevette, hogy a ló a saját ide-oda mozgó árnyékától ijed meg. A fáma szerint II. Philipposz sírva fakadt a büszkeségtől és a nyeregből leszálló fiát homlokon csókolta, majd így szólt: "Fiam, keress magadhoz méltóbb királyságot, szűk neked Makedónia!" Alexandrosz a lovat megtarthatta és Bukephalosznak nevezte el.
Kamaszként nagyon szerette a homéroszi eposzokat, kívülről tudta Euripidész darabjait, nagyon szeretett olvasni.
Korán kitűnt a fegyverforgatásban.
I.e. 343-ban, amikor 13 éves volt Arisztotelészt kérte fel II. Philipposz, hogy legyen a tanítója fiának. Arisztotelész cserébe azt az ígéretet kapta, hogy szülővárosát, Sztageirát - melyet II. Philipposz korábban lerombolt - újjáépítik és visszatelepítik korábbi lakóit. (Ha rabszolgasorba kerültek, felszabadítják őket, ha száműzetésbe, akkor hazahívják őket). Arisztotelész orvostudományt, filozófiát, etikát, vallási ismereteket, logikát, földrajzot és művészeteket tanított a fiúnak. Ez a tanítás Miezában folyt, ahol Alexandrosz jó barátokat is szerzett.
GÖRÖGORSZÁG
Spártában az előző évtized óta III. Arkhidamosz volt a király. Noha Spárta a peloponésszoszi háborúból nyertesként került ki, gazdaságilag és katonailag is meggyengült.
I.e. 347-ben meghalt Arkhütasz, matematikus, filozófus, csillagász, politikus és hadvezér.
Platón hazatért Athénba, szicíliai rabságából. Nyolcvan évesen, egy esküvői lakoma közben halt meg. Ekkor egy kis időre unokaöccse és neveltje, Szpeuszipposz vette át iskolája vezetését. Azonban testi gyengesége miatt kénytelen volt ezt átadni Xenokratésznek.
Marcus Valerius Corvust praetorrá választották.
I.e. 346-ban Marcus Valerius Corvust újra consullá választották. Hadjárata során legyőzte az antiatészeket és a volscusokat. Elpusztította Satricum városát (csak Mater Matuta templomát hagyta meg).
A szicíliai Szürakuszaiban élő görögök Korinthosztól (származási városuktól) segítséget kértek, mert II. Dionüsziosz újra elfoglalta városuk trónját. Korinthoszból a kiváló hadvezért, Timoleónt indították útnak, egy kisebb sereggel.
Az athéni Démoszthenész (politikus, szónok) féltve a poliszok függetlenségét és a görög kultúrát a makedónoktól a békekötés mellett lépett föl.
I.e. 344-től viszont Démoszthenész szemben állt a makedónbarát párttal és annak vezetőjével, Iszokratésszel.
III. Arthaxerxész perzsa király követei érkeztek, s kérték a görögök részvételét egy Egyiptom elleni hadjáratban. Athén és Spárta tartózkodott attól, hogy szövetséget kössön Egyiptom ellen. Más városok viszont, pl. Thébai és Argos, támogatták a perzsákat.
I.e. 343-ban Marcus Valerius Corvust harmadszor is consullá választották. Kitört az első szamnita háború. Ebben Marcus Valerius Corvus kétszer is győzelmet aratott. Ezután D-re ment, hogy megvédje Camaniát a szamnita betörésektől.
Miután Timoleón serege a távoli Szicíliában sikerrel járt, II. Dionüsziosz, immár magánemberként Görögországba érkezett, hogy itt töltse száműzetését. Itt a későbbiek során iskolamesterként kezdett dolgozni, de igazi "celebnek" számított. Viszonylag egyszerűen élt, de sokat ivott, az utcákon és a piacokon csavargott és gyakran vitatkozott az emberekkel. Nem is élt itt sokáig; ebben vagy a következő évben meghalt.
I.e. 342-ben a capuai és környékbeli római légiók fellázadtak. Rómában ekkor Marcus Valerius Corvust nevezték ki diktátornak, hogy kezelje a lázadókat. Ő tárgyalásokat folytatott velük. A hadsereggel való korábbi kapcsolatát felhasználva, bizalmukat elnyerte és megállapodásra jutott velük. Törvényeket vitt keresztül, amelyek mentességet biztosítottak a lázadó katonáknak a büntetőeljárás alól. Megakadályozták, hogy egy katona nevét a beleegyezése nélkül eltávolíthassák a szolgálati névjegyzékből. Megtiltották, hogy bármely katonai tribunust centurióvá lehessen lefokozni. Abba azonban nem egyezett bele, hogy a lovasság fizetését csökkentsék és hogy a decemvirit kivégezzék. Marcus Valerius Corvus javasolta a szenátusnak, hogy egyezzen bele a plebejusok követeléseibe, az adósságok eltörlésébe. Ezt azonban a szenátus elutasította.
Korinthoszból és Peloponésszoszról, Timoleón hívására több tízezer görög települt át az elnéptelenedett Szicíliába. Főleg Szürakuszaiba.
I.e. 340-ben Démoszthenészt (a makedón-ellenes politikus szónokot) az athéni nép aranykoszorúval jutalmazta.
AFRIKA
EGYIPTOM
Előzmények: Nathórhebit lett a fáraó, Dzsedhór uralmának megdöntésével, spártai segítséggel. Vezetése alatt Egyiptom kelet felé terjeszkedett, elérte és a perzsák ellen fordította Szíriát, Föníciát és Ciprust is.
I.e. 343-ban a perzsa III. Arthaxerxész Egyiptom ellen indult.
I.e. 342-ben III. Arthaxerxész bevonult Memphiszbe és saját satrapát nevezett ki. Nathórhebit D-re, majd Núbiába (a Kusita Királyságba) menekült. Az ottani Hababas segítségével kísérletet tett trónja visszaszerzésére, de sikertelenül.
Egyiptomban a perzsák lerombolták az erődöket, politikai tisztogatásba kezdtek, megfélelmlítették a lakosságot. Főleg a papságon álltak bosszút, akik korábban leginkább fűtötték a függetlenségi mozgalmakat. Kifosztották a templomok kincstárait, elkobozták a szent könyveket, levéltári iratokat. III. Arthaxerxész, hogy gúnyt űzzön az egyiptomi vallásból, föláldozta az Ápisz-bikát, lakomát rendezett a húsából és egy szamarat tett a helyére; a memphiszi templomba). Ami annál is nagyobb sértés volt, mert a szamár az egyiptomiak számára Széth isten szent állata volt, tehát a káoszt, a pusztítást, a gonoszságot jelképezte.
III. Arthaxerxész Egyiptomban egy Bagóasz nevű eunuchot emelt főminiszteri méltóságra. Az volt ennek az eunuchna a számára az előny, hogy nem tartozott egy befolyásos arisztokra családhoz sem. Ráadásul részt vett hadvezérként Egyiptom meghódításában. Bagóasz a templomok kifosztásából óriási vagyonra tett szert.
KARTHÁGÓ
A város gyarmatosítói Szicílián a sziget DNy-i csücskébe szorultak i.e. 342-re.
ÁZSIA
PERZSA BIRODALOM
I.e. 344-ben III. Arthaxerxész követeket küldött Görögországba, hogy segítséget kérjen egy Egyiptomi hadjárathoz. Athén és Spárta nem, Thébai és Argos viszont segített.
Ugyanebben az időben segítette a görögöket a makedónok feltartóztatásában.
I.e. 343-ban a perzsák sikerrel jártak és elűzték trónjáról Nathórhebit fáraót.
III. Arthaxerxész Egyiptomban egy Bagóasz nevű eunuchot emelt főminiszteri méltóságra. Az volt számára az előny, hogy nem tartozott egy befolyásos arisztokra családhoz sem. Ráadásul részt vett hadvezérként Egyiptom meghódításában. Bagóasz a templomok kifosztásából óriási vagyonra tett szert.
SZKÍTÁK
Ők nomád törzsszövetségeket alkottak a közép-ázsiai sztyeppéken.
INDIA
Magadha állam egész Észak-Indiára kiterjesztette fennhatóságát.
KÍNA
Csin államban egy évtized után a nép megértette Sang Jang reformjainak céljait és méltányolta az eredményeket.
"Miután a rendeletek tíz évig érvényben voltak, Csin népe nagy örömben élt. Az utakon elvesztett tárgyakat nem vették fel, a hegyekben nem tanyáztak tolvajok és rablók, a családok jól el voltak látva, az embereknek mindenből volt elegendő. A közemberek bátrak voltak a fejedelem csatáiban, de gyávák a magánverekedésekben. A falvakban és a városokban nagy rend uralkodott."
Csin állam fővárosát átköltöztették Hszienjangba. Hsziao herceg sorra jelentős katonai sikereket könyvelhetett el.
I.e. 341-ben Szun Pinnek (Csi államból) sikerült fogságba ejtenie Pang Csüant (Vej államból) és foglyul ejtette a veji herceget, Sen herceget is.
