PERZSA BIRODALOM
Előzmények: A század elején a kis-ázsiai görög városállamok föllázadtak a perzsa uralom ellen. Segítséget kértek - és kaptak - a balkáni görögöktől. A perzsa uralkodó, Dárajavusz/Dareiosz/Dáriusz leverte a lázadást, majd bosszút fogadott a balkáni görögök ellen. Így jutottak el a marathoni csatáig, amelyben a perzsák nagy vereséget szenvedtek.
I.e. 486-ban Dárajavus/Dareiosz/Dáriusz már újra meg akart indulni a balkáni görögök ellen, de ekkor Egyiptom (ami szintén a Perzsa Birodalom része volt) fellázadt, s a perzsáknak el kellett halasztaniuk a görögök elleni támadást. Ebben az évben Dárajavus/Dareiosz/Dáriusz 63 évesen meghalt. Holttestét bebalzsamozták, majd sziklából kivágott, gazdagon díszített síremlékben helyezték el. A Dáriusz kincsére utaló mondásaink őróla szólnak, hiszen uralkodása során hatalmas vagyont halmozott föl, egységes (ezáltal megbízható és könnyen használható) pénzérméinek és a beszedett adóknak köszönhetően. (Száz szobás kincstárának romja - és palotájáé - ma Iránban látható, Taht-e Dzsamsid - görög nevén Perszepolisz - romvárosban). Szúza városát is nagyvárossá fejlesztette, annak ősi várához arannyal díszített márványpalotát építtetett. Ez volt az uralkodó téli fővárosa, s egyben kedvenc rezidenciája. A város kereskedelmi központ lett uralkodási ideje alatt.
Fia, I. Khsajársá, görög nevén Xerxész, héber nevén Ahasvérós lépett a trónra, 32 évesen.
[http://tortenelemcikkek.hu/node/131]
Dárajavusz perzsa nagykirály [https://vk.com/wall315635664_7622]
A domborművet és a feliratot maga Dáriusz király készíttette, egy lázadás leverése után. Három nyelven készült a felirat; óperzsa, elámi és akkád nyelveken.
Taht-e Dzsamsid alias Perszepolisz [https://www.otptravel.hu/inspiraciok/iran-Perszepolisz-a-perzsak-varosa]
Ilyen lehetett a város elrendezése a maga korában [https://backpacking.blog.hu/2013/12/29/perszepolisz]
Ilyenek lehettek a város színei [https://hu.wikipedia.org/wiki/Perszepolisz#/media/F%C3%A1jl:Persepolis_T_Chipiez.jpg]
Khsajársá leverte az egyiptomi felkelést, majd megszilárdította hatalmát Babilóniában is.
Az uralkodó palotájába és magánéletébe Eszter könyve révén kaphatunk betekintést: "Amikor Ahasvérós király Súsán [Szúza] várában királyi trónján ült [...] lakomát rendezett összes vezető emberének és tisztviselőjének. [...] Fehér vászon- és kék bíbor gyapjúszőttesek voltak fehér gyapjú- és bíborkötelekkel és ezüstkarikákkal márványoszlopokhoz erősítve. Arany- és ezüstkerevetek voltak az alabástrom-, márvány-, gyöngyház- és sötét márványkövezeten. Aranyedényekből ittak [...] A hetedik napon a királynak jó kedve támadt a bortól és megparancsolta, [...] hogy vezessék be Vasti királynét a király elé királyi koronával a fején. Meg akarta mutatni a népnek és a vezető embereknek, hogy milyen szép. [...] De Vasti királyné nem volt hajlandó bemenni [...] Ezen nagyon fölháborodott a király, és forrt benne a harag. Megkérdezte a [...] bölcseket [...] mit kell tenni a törvény szerint Vasti királynéval, mivel nem teljesítette [...] parancsát. [...] Nemcsak a király ellen vétett Vasti királyné, hanem Ahasvérós király minden tartományának összes vezető embere és egész népe ellen is. Mert a királyné tettének a híre eljut majd minden asszonyhoz és ők is megvetik férjüket. [...] A királynő tettének hallatára így fognak majd beszélni az előkelő perzsa és méd asszonyok a király összes vezető emberével és lesz bőven megvetés és fölháborodás. [...] jegyezzék azt föl a perzsák és médek megmásíthatatlan törvényei közé, hogy Vasti nem jelenhet meg többé Ahasvérós király színe előtt; királynői méltóságát pedig adja át a király másnak, nála jobbnak. Ha kihirdetik a király rendeletét [...] akkor minden asszony, a legnagyobb és a legkisebb rangú is megadja majd férjének a tiszteletet."
Kiadták a parancsot, hogy "gyűjtsenek össze minden szép termetű szűz leányt Súsán várába, az asszonyok palotájába. [...] Volt Súsán várában egy Mordokaj nevű zsidó ember. [...] Jeruzsálemből vitték fogságba [...] amikor Nabukodnozor, Babilónia királya fogságba vitte őket. Ő gyámja volt Hadasszának, azaz Eszternek [...] Amikor kihirdették a király parancsát [...] Eszter is bekerült a királyi palotába. [...] Egy-egy leányra akkor került sor, hogy bemenjen Ahasvérós királyhoz, ha letelt a nők számára előírt tizenkét hónap, mert ennyi ideig tartott a szépítésük. Hat hónapig mirhaolajjal szépítették őket, hat hónapig pedig balzsamokkal és más női szépítőszerekkel. Így ment be a leány a királyhoz. [...] Este bement, reggel pedig átment az asszonyok másik palotájába. [...] Többé nem mehetett a királyhoz, csak ha megkedvelte a király és név szerint hívták. [...] a király minden nőnél jobban megszerette Esztert [...] és királynévá tette Vasti helyett."
Eszter révén Mordokaj is megfordult a királyi udvarban, s így lehetősége nyílt leleplezni egy király elleni összeesküvést, amit két háremőr fontolgatott. Ezeket felakasztották, s az eseményt feljegyezték a Történetek Könyvébe.
Volt a perzsa nagykirálynak egy bizalmas embere az udvarban, Hámán. Ő előtte - királyi parancsra - minden udvari ember térdet hajtott, kivéve Eszter gyámját, Mordokajt. Ő ugyanis vallási okból nem tehette meg ezt. "Hámánt elöntötte a méreg. De kevésnek tartotta, hogy csak Mordokajra emeljen kezet [...] arra törekedett [...], hogy Mordokajjal együtt minden zsidót kipusztítson Ahasvérós egész birodalmából. [...] Meggyőzte a királyt, hogy adjon ki parancsot, hogy egy adott napon a birodalomban mindenhol meg kell ölni minden zsidót."
Amikor Mordokaj erről tudomást szerzett, megkérte Esztert, hogy járjon közben népük érdekében a királynál. Ez nem volt olyan egyszerű, mert Eszter sem mehetett be a királyhoz hívatlanul (halálbüntetés terhe mellett). (A nagykirályok komolyan vették magukat, nem olyan régen például, még Dáriusz idejében több nemesember füleit és orrát levágták, mert akkor akartak bemenni a királyhoz, amikor az már lefeküdt...) Márpedig Esztert mostanra már egy hónapja nem hívta magához a király. A dolog fontosságát felmérve Eszter mégis kockáztatott. A király jóindulattal fogadta őt. Eszter ekkor lakomára invitálta, Hámánnal együtt. Hámán már nagyon szeretett volna bosszút állni Mordokájon, ezért egy akasztófát is előre csináltatott.
"Azon az éjszakán kerülte az álom a királyt. Ezért megparancsolta, hogy hozzák elő a nevezetes Történetek Könyvét, és olvassanak föl belőle [...] És rátaláltak arra a följegyzésre, hogyan jelentette föl Mordokaj" a két, összeesküvést tervező háremőrt és mentette meg a király életét. A király ekkor megkérdezte, hogyan jutalmazták Mordokajt, s amikor meghallotta, hogy sehogyan, akkor elhatározta, hogy ezt pótolni fogja. Bizalmasát, Hámánt kérdezte meg arról, hogy miként jutalmazna egy ilyen embert. Hámán arra gondolt, hogy ő az, akit a király meg akar jutalmazni, és elő is állt szebbnél szebb ötletekkel. Ekkor a király éppen őt, Hámánt bízta meg azzal, hogy saját ötletei alapján tüntesse ki Mordokájt. Hámán kénytelen volt engedelmeskedni.
Eszter újabb lakomára hívta a királyt és Hámánt. Amikor a király megkérdezte Esztertől, hogy mit kíván, Eszter elmondta, hogy egész népét fenyegeti valaki, majd elmondta, hogy Hámán az a valaki. A király ekkor dühösen kiment a palota kertjébe, Hámán pedig könyörögni kezdett Eszternek. Ez a könyörgés azzal járt, hogy ráborult Eszterre, s a király ezt látta meg, amikor visszalépett a borozó helyiségbe: "Még erőszakot is akar elkövetni a királynén itt nálam a palotában?!" Hámánt ekkor azonnal fölakasztották a saját maga által állíttatott akasztófára.
Ahasvérós/Khsajársá korábbi parancsát (a zsidók ellenit) törvény szerint nem tudta visszavonni. Ezért "Mordokaj parancsa szerint írtak [...] a tartományok vezetőinek Indiától Etiópiáig [...] minden egyes tartománynak a saját írásmódja szerint, és minden egyes népnek a maga nyelvén [...] Ahasvérós király nevében [...] megengedte a király, hogy az egyes városokban lakó zsidók összegyűljenek életük védelmére, sőt hogy elpusztíthassák [...] velük szemben ellenséges erőit. [...] Akkor leverték a zsidók minden ellenségüket. [...] Mordokaj leírta mindezeket az eseményeket. Majd leveleket küldött mindazoknak a zsidóknak, akik Ahasvérós király tartományaiban laktak [...] és kötelezővé tette számukra, hogy tartsák meg" ezt a napot "évről évre. [...] Mordokaj nagyságának a leírása, akit kitüntetett a király, meg van írva a méd és a perzsa királyok történetének a könyvében." [Biblia, Eszter könyve]
Ezt a napot a zsidók azóta is tartják; kb. márciusban. Ez a purim, magyarul sorsvetés ünnepe (mert Hámán sorsvetéssel választotta ki a napot, amellyen ki akarta irtatni őket). Ilyenkor böjt után meghallgatják a zsinagógában Eszter Könyvét, majd finomságokat és ajándékokat adnak egymásnak, illetve adakoznak a szegényeknek.
A történetnek készült megfilmesítése, "Eszter, Perzsia királynője" címmel. Nagyon magas szinten odafigyeltek benne a történelmi hűségre, külön tetszett nekem, hogy Nehémiást, a király pohárnokát is megjelenítették. Véleményem szerint a dramaturgia viszont borzasztóan naív és a színészi teljesítmény is elég gyenge - főleg a "király" részéről.
Eszter felkészítése [https://bibliakultura.blog.hu/2019/02/10/eszter_naivabol_kiralyne]
EGYIPTOM (A Perzsa Birodalom része)
Előzmények: Egyiptom jó ideje görög-barát politikát folytatott. Ebben az időszakban a perzsa nagykirályok egyiptomi fáraók is voltak egyben.
A görögök kiváltságai vezettek i.e. 486-ban az egyiptomi felkeléshez (az egyiptomi nép ugyanis megelégelte, hogy a görög bevándorlók sokkal több előnyt élveznek, mint ők). Ekkor még Dárajavusz uralkodott (övé volt az egyiptomi fáraó-cím is), de a lázadást már fia, Khsajársá verte le.
JÚDEA (a Perzsa Birodalom része)
A "babiloni fogság" alatt a zsidók vallásilag tudatosabbá váltak. Igyekeztek összegyűjteni tanításaikat és hagyományaikat, világnézetüket írásban rögzíteni. A Júdeába visszatért zsidók perzsa fennhatóság alatt a jeruzsálemi főpapok vezetése alá kerültek.
Ekkor írták le Mózes öt könyvét, ami a világ teremtésétől a Kánaánba való visszatérésig állította össze a hagyományokat, törvénygyűjteményeket, mondákat. A szerkesztés során tudatosan hagyták ki a kánaáni eredetű mitikus hagyományokat. Ugyanebben az időben készültek el az Ótestamentum történeti könyvei is, melyek a Kánaánba való benyomulástól a Perzsa Birodalomban való létezésig mesélik el az eseményeket. Végül pedig elmélkedő, költői részek kerültek bele, mint a zsoltárok és a példabeszédek. [Hahn István: Istenek és népek]
PERZSA BIRODALOM
I.e. 484-ben megszületett Halikarnasszoszban Hérodotosz, egy befolyásos család fiaként. Halikarnasszosz a Perzsa Birodalom egyik, ekkor még fiatal, ión városa volt.
Még gyerek volt Hérodotosz, mikor családja elmenekült Lügdamisz türannosz elől, Számosz szigetére.
Lügdamisz Halikarnasszosz királya (türannosza) volt ebben az időben. Amikor felesége belehalt a szülésbe, úgy döntött, hogy nem vesz maga mellé új asszonyt, hanem lányát, Artemisziát fogja örökösének nevelni. A lány ebben az időben már közel volt ahhoz, hogy átvegye a trónt.
I.e. 481-ben Khsajársá (mint apja, 10 évvel korábban) követekkel próbálkozott a balkáni görög városoknál. Jóindulatáról biztosította azokat a poliszokat, amelyek hajlandóak szerződést kötni a Perzsa Birodalommal. A thesszáliai városok és Thébai behódoltak.
[https://www.google.hu/search?q=Thessz%C3%A1lia&tbm=isch&ved=2ahUKEwjFi-fsq-eCAxWNiP0HHa-8ANcQ2-cCegQIABAA&oq=Thessz%C3%A1lia&gs_lcp=CgNpbWcQAzIFCAAQgAQyBQgAEIAEMgcIABCABBAYMgcIABCABBAYMgcIABCABBAYMgcIABCABBAYMgcIABCABBAYMgcIABCABBAYMgcIABCABBAYOgkIABCABBAYEApQlAZYlAZg6gloAHAAeACAAVSIAZgBkgEBMpgBAKABAaoBC2d3cy13aXotaW1nwAEB&sclient=img&ei=6TNmZYXzDo2R9u8Pr_mCuA0&bih=712&biw=1455&hl=hu#imgrc=e_yu5F1iKNGhqM]
MAKEDÓNIA (A Perzsa Birodalom része)
Amikor Khsajársá/Xerxész megindult seregével a Balkán felé, Makedónia területén is át kellett mennie. Makedónia érdeke az volt, hogy ne töltsenek ott sok időt, ne éljék föl a helyi készleteket, ne abuzálják a helyi lakosságot a perzsák.
Alexandrosz, a makedón uralkodó hírét vette annak, hogy a görögök lezárták a Tempé völgyét. Emiatt arra lehetett számítani, hogy a perzsák mégis hosszasan fognak vesztegelni Makedóniában, vagy nagy kerülőt tesznek Makedónia területén.
Alexandrosz ügyes diplomata volt; miközben seregével csatlakozott a perzsákhoz, követeivel értesítette a görögöket a perzsák létszámáról és felvonulási terveiről. Ezért a görögök hálásak voltak neki. Úgy döntöttek, hogy elhagyják a Tempé-völgyet és visszahúzódnak a Thermopülai-szorosig. Így azonban Thesszália védelem nélkül maradt és kénytelen volt átállni perzsa oldalra. Emiatt pedig a perzsák voltak hálásak Alexandrosznak. Ráadásul ezzel elérte azt is, hogy a perzsák ne tartózkodjanak hosszan Makedóniában.
I. Alexandrosz pénze [https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Alexandrosz_maked%C3%B3n_kir%C3%A1ly]
BALKÁN-FÉLSZIGET
Előzmények: Miután Athén és néhány városállam segítséget nyújtott a Kis-Ázsiában maradt ión rokonoknak a perzsák elleni lázadásban, a perzsa uralkodó, Dareiosz bosszújával kellett szembenézniük. I.e. 490-ben a marathoni csatában hatalmas győzelmet arattak a görögök a perzsák fölött.
Miltiádész - miután jelentős szerepet töltött be a marathoni csata győztes kimenetelében - i.e. 489-ben bosszúhadjáratot vezetett azok ellen a görög szigetek ellen, melyekről úgy gondolta, hogy a perzsákat támogatták. Párosz szigetének megtámadása során azonban súlyos lábsérülést szenvedett, s ráadásul - mivel nem sikerült bevennie a szigetet - követelték Athénba való visszatérését és árulással vádolták. Fő vádlója Xanthipposz (az akkor 6 éves Periklész apja) volt. Miltiádészt halálra és nagyon komoly pénzbüntetésre ítélték, de még börtönében meghalt, üszkösödés következtében (i.e. 489-ben).
Miltiádész egyik fia, Kimón ekkor 21 éves volt. Kicsapongó, részeges életet kezdett élni. Állítólag műveletlen volt, de ennek ellenére csodás jellemmel rendelkezett. Bátor volt és igazságos.
Miltiádész [https://hu.wikipedia.org/wiki/Miltiad%C3%A9sz]
Miltiádész halála után bontakozott ki a marathoni csata másik két sztratégoszának, Ariszteidésznek és Themisztoklésznek a rivalizálása. Előbbi a szárazföldi hadsereg fejlesztését tűzte ki zászlajára és ezzel keresett magának támogatókat a nép körében, utóbbi pedig a hajóflotta fejlesztése mellett állt ki.
I.e. 489-ben a Marathonnál elesettek tiszteletére meghirdetett elégiaköltő versenyen részt vett Aiszkhülosz, de nem aratott diadalt; Szimónidésszel szemben maradt alul.
Aiszkhülosz [https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/IrodalmiArckapcsarnok-hegedus-geza-irodalmi-arckepcsarnok-1/vilagirodalmi-arckepcsarnok-9B9/aiszkhulosz-kr-e-525455-9E5/]
Szimonidész [https://www.idezzetek.hu/author/8608-Szimonidesz/info]
I.e. 485-ben viszont Aiszkhülosz átütő sikert ért el, megszerezve élete első győzelmét a dionüszián, 4, ma már ismeretlen művével.
Ugyanebben az évben megszületett Gorgiasz, leendő szónok és szofista filozófus. Fiatal korában a most még csak 8 éves Empedoklésztől, a szicíliai rétortól tanul majd.
A két rivalizáló (hajóflotta vs szárazföldi hadsereg megerősítése) athéni politikus közül Ariszteidész volt az, aki még a Marathoni csata idején lemondott a hadvezetés rá eső részéről Miltiádész javára, mert jobb hadvezérnek tartotta önmagánál. A másik riválisról, Themisztoklészről fennmaradt, hogy irigyelte Miltiádész dicsőségét. A csata után Ariszteidész fontos hivatalt kapott Athénban, s a nép az "igazságos" melléknevet adta neki. De pont mivel minden ügyben szeretett maga bíráskodni és ítélni, Themisztoklész (akivel a marathoni csatában még együtt harcoltak) könnyen el tudta róla terjeszteni, hogy egyeduralomra tör. Themisztoklész elérte, hogy Ariszteidészt i.e. 483-ban cserépszavazással száműzték Athénból.
Egy Ariszteidészt kiszavazó cserépdarab [https://pera-graner.blogspot.com/2020/11/a-demokracia-cserepei.html]
De egy évvel később, i.e. 484-ben (az akkor már 11 éves Periklész apját) Xanthipposzt (aki miatt Miltiádésznak, a marathoni hősnek börtönben kellett meghalnia) szintén kiszavazták a városállamból.
Az egyik, Xanthipposzt kiszavazó cserépdarab [https://hu.wikipedia.org/wiki/Xanthipposz_%28Perikl%C3%A9sz_apja%29]
I.e. 481-ben azonban (Periklész ekkor már 14 éves volt, apja, Xanthipposz pedig 39), a fokozódó perzsa-veszély miatt visszahívták Xanthipposzt.
Azok a görög városállamok és szigetek, amelyek nem hódoltak be a perzsa fenyegetésnek, tanácskozást tartottak. Ezek voltak Athén, Spárta, Phókisz, Argosz, Épeirosz városok és a szigetek közül Kréta, Kerküra és Szicília. Elnevezték magukat Iszthmoszi Szövetségnek és az irányításukkal Spártát bízták meg.
PERZSA BIRODALOM
Amikor Khsajársá már látta, hogy a görög városállamok és szigetek közül ki van velük és ki ellenük, i.e. 480-ban megindult seregével a Balkán ellen. A Hellészpontoszon hajóhíd felállításával segítették a hadsereg átkelését. Első alaklommal egy vihar miatt meghiúsult az átkelés, ezért Khsajársá megkorbácsoltatta a tengert, majd egy - a gonosztevőknek járó - bilincset dobatott bele. Végül pedig az ógörög feljegyzések szerint tetováltatta a tengert (nem tudjuk, milyen módon) - ami az engedetlen rabszolgáknak, hadifoglyoknak járt. [https://latinszereto.blog.hu/2018/08/06/miert_kell_tetovalni_a_tengert]
A tenger ezután ideiglenesen jobb magaviseletet mutatott.
A perzsák át tudtak kelni, s ezt követően átvonultak Thesszálián és Attikán. A hajóflotta a part közelében követte a gyalogságot.
BALKÁN-FÉLSZIGET
I.e. 480-ban megérkezett a görögökhöz a hír, hogy a perzsák átkeltek a Hellészpontoszon. Először a Tempé völgyében akarták várni őket, de a makedón király követeitől figyelmeztetést kaptak, hogy így kikerülhetik őket a perzsák. Ezért Themisztoklész ötlete alapján úgy döntöttek, hogy a Thermopülai-szorosnál fogják várni őket.
Ez egy 14 m széles (vagy inkább szűk) és 5 km hosszú tengerparti sáv volt. Egyaránt alkalmas arra, hogy a perzsák létszámból adódó fölényét érvénytelenítse és hogy közelharcra kényszerítse őket. Ráadásul itt már állt egy korábban épített védőfal, amit csak meg kellett erősíteni. A tengeren a közeli csatorna kijáratát is le tudták zárni a görögök a hajóikkal.
A Thermopülai-szoros mai képe (ma jóval szélesebb, mint akkoriban) [https://hu.wikipedia.org/wiki/Thermop%C3%BClai_csata_%28i._e._480%29]
A veszély közeledtét látva Argosz, Épeirosz, Kréta és Kerküra megijedt és inkább semlegesnek nyilvánította magát. Szicíliának pedig bejött egy háború Karthágóval, így inkább azzal foglalkozott. Ráadásul meg is voltak sértődve a szicíliaiak, mert nem kapták meg az egyik fővezéri posztot sem.
Így Athén, Spárta és Phókisz maradt csak állva a perzsákkal szemben.
Amikor hírét vették a perzsák megérkezésének, Athént - előrelátóan - kitelepítették. A kitelepítettek között ott volt Periklész családja is. Ők Szalamisz szigetére menekültek. Periklész (a nem rég kiszavazott, majd a perzsa-veszély miatt Athénba visszahívott Xanthipposz fia) ekkor már 15 éves, visszahúzódó kamasz lehetett, aki szeretett tanulni. Családja vagyoni helyzete lehetővé tette számára, hogy a kor legnagyobb mestereitől tanuljon zenét és filozófiát. Míg apja, Xanthipposz Thermopülánál készült a perzsák fogadására, ő tanulhatott Prótagórasztól (aki szofista volt, vagyis a rábeszélőművészet mestere), Zénóntól (aki a paradoxonokkal szeretett foglalkozni) és Anaxagórasztól is (aki a csillagászat és a materializmus mestere volt). A hozzá korban közelálló (ekkor 20 éves) Anaxagórasszal jó barátok is lettek.
Anaxagórasz lemondott örökségéről, hogy a természettudománynak szentelhesse életét. S amint lehetett, Athénba ment és filozófiai iskolát alapított. Lehetséges, hogy Periklész apja, Xanthipposz hívta oda.
A Robin Williams-arcú Prótagorasz [https://eta.bibl.u-szeged.hu/2389/5/EFOP343_AP6_BTK3_Antik%20eszmet%C3%B6rt%C3%A9net_004_Mogyor%C3%B3di%20Emese_2020_01_13.pdf]
Zénón [https://hu.wikipedia.org/wiki/Kitioni_Z%C3%A9n%C3%B3n]
PERZSA BIRODALOM
Amikor a görög hadsereg már felállt a Thermopülai-szorosnál, Khsajársá/Xerxész felderítőket küldött. Ezek azt a hírt vitték neki, hogy a görög hadsereg kicsi. Elküldték követeiket, hogy rávegyék a görögöket a megadásra, de sikertelenül.
BALKÁN-FÉLSZIGET
A Xerxész/Khsajársá által a Thermopülai-szoroshoz küldött perzsa felderítők nem láthatták sem a fal mögötti katonákat, sem a phókisziakat, akiket Leónidasz a spártai király a hegyi ösvény védelmére rendelt. Így a perzsák kisebbnek gondolták a görög hadsereget, mint az valójában volt. Perzsa követek érkeztek, hogy rávegyék őket a megadásra, de Leónidasz elutasította azt.
A perzsák 200-250 000-en lehettek, a görögök 5-8000-en.
Leonidasz [https://no.wikipedia.org/wiki/Leonidas_I]
Leonidasz "ma ismert arca" [https://moly.hu/enciklopedia/i-leonidasz]
A PERZSÁK ÉS A HELLÉNEK TALÁLKOZÁSA A THERMOPÜLAI CSATÁBAN
A két had felállása után négy napon át várakoztak. A görögök nem kezdtek támadásba, mert tudták, hogy csak akkor van esélyük, ha a perzsákat becsalják a szűk szorosba. A perzsáknál muszáj volt a szárazföldi és a hajóhadnak együtt mozognia, mert a hajókról kapták az utánpótlást.
Az ötödik napon Xerxész/Khsajársá megfenyegette a görögöket, hogy nyilaik elsötétítik majd a Napot, mire valaki a görög hadseregben azt találta válaszolni flegmán: "legalább árnyékban harcolunk". Találó beszólása nagy tetszést arathatott, ha majdnem 3000 év után is fennmaradt és az is kitűnik belőle, hogy igen meleg lehetett azokban a napokban.
Xerxész ábrázolása napernyő alatt [https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Khsaj%C3%A1rs%C3%A1_perzsa_kir%C3%A1ly]
Xerxész/Khsajársá kiadta a parancsot 5000 íjászának a támadásra. Ám a görögök modern fa-pajzsaiknak köszönhetően veszteség nélkül állták a nyílzáport.
Xerxész/Khsajársá ekkor bevetette a médeket és a kissziaiakat.
A szorosban egyértelmű előnybe kerültek a görögök, erősebb páncélzatuknak, hosszabb lándzsáiknak, nagyobb pajzsaiknak és phalanx-technikájuknak köszönhetően. Ráadásul a görögök szabályos időközönként cserélték az elől harcoló katonákat, hogy azok tudjanak pihenni. Igyekeztek minél nagyobb veszteséget okozni a perzsáknak és ez sikerült is nekik, miközben mindössze 2-3 görög esett el.
phalanx-technika: Ez azt jelentette, hogy a katonák egy tömbben álltak, szorosan egymás mellett, egymást is, magukat is védve fa-pajzsaikkal. A pajzsok mögül csak hosszú lándzsáik álltak ki, mint egy sündisznó tüskéi. Így - főleg a perzsák rövidebb lándzsáival és gyengébb védőruházatával - szinte lehetetlen volt őket megközelíteni.
Így nézett ki egy görög phalanx [https://hu.wikipedia.org/wiki/Phalanx]
Ilyen lehetett szembenézni vele [https://ntf.hu/index.php/2020/10/05/amikor-a-legio-maga-ala-gyurte-a-phalanxot/]
Egy korabeli ábrázolás [https://hu.wikipedia.org/wiki/Phalanx]
Xerxésznek/Khsajársának már az első napon be kellett vetnie legnagyobb haderejét, a "halhatatlanokat", elit alakulatát, a perzsák egyedüli nehéz fegyverzetű hadát. Azért nevezték őket így, mert az elesettek helyébe azonnal megfelelő számú új embert soroztak be a hajókról. Így létszámuk mindig állandó - 10 000 fő - maradt. Fémpikkelyekből álló páncélt, fejükön díszes kendőt viseltek és könnyű bőrpajzzsal védekeztek. A spártaiak ekkor visszavonulást színleltek, majd ellentámadásba lendültek.
Korabeli ábrázolás a "halhatatlanok"-ról [https://hu.wikipedia.org/wiki/Halhatatlanok_%28Perzsa_Birodalom%29]
A hatodik napon (azaz a konkrét csata második napján) Xerxész/Khsajársá reménykedett, hogy a görögök legalább elfáradtak és majd megadják magukat. Újra elrendelte a támadást. De már azon kellett gondolkodnia, hogy a szorosban annyira felmorzsolják seregét, hogy ha tovább is jutnak, Athén megtámadására már nem marad erejük. Ezért visszarendelte csapatait. A görögök nyerésre álltak.
Ekkor azonban egy spártai görög (a legenda szerint torzszülött) pásztor, Ephialtész, aki testi hibája miatt nem lehetett katona (ami a spártaiak szemében az egyetlen értelmes életforma volt) - jutalom reményében - elárulta a perzsáknak, hogy van egy hegyi ösvény, ami a görögök táborába vezet.
Xerxész/Khsajársá az éjjel leple alatt elindította 20 000 katonáját, akik az éjszaka folyamán megkerülték az Anopaia-hegyet, s így a görögök hátába kerültek.
Az ösvényt őrző phókisziak megijedtek, ahogy a perzsák is tőlük. A phókisziak visszavonultak, így a perzsák tovább tudtak menni, de a phókisziak hírnököt küldtek Leónidasznak.
Másnap reggel Leónidasz látta, hogy így már nem nyerhetnek. Viszont ha feladják a szorost, a perzsák letarolják egész Hellászt. Úgy döntött, hogy feltartóztatják a perzsákat, amíg a katonák többsége hazatér és figyelmezteti az otthoniakat. Felajánlotta a görög városállamok képviselőinek, hogy ha úgy gondolják, vonuljanak vissza seregrészükkel. Ő maga azonban 700 theszpiai, 300 spártai, és 400 thébai katonával ott maradt, hogy ez a védőosztag fedezze a visszavonuló görög csapatokat, hiszen a nyílt terepen utolérve őket a perzsák az egész görög sereget lemészárolták volna.
*A kérdésre, hogy ha Théba a Perzsa Birodalom pártján volt, akkor mit kerestek itt, görög oldalon thébaiak, az lehet a válasz, hogy ezek nem értettek egyet városuk vezetésével és saját akaratukból inkább a védekező görögökhöz csatlakoztak.
A theszpiaiak városa már evakuálva volt, így az ő személyes érintettségük kisebb volt. Hogy mégis úgy döntöttek, maradnak, az személyes, hősies döntésük lehetett.
A következő hajnalon Xerxész/Khsajársá italáldozatot mutatott be. A perzsák a görög sereget elölről és hátulról is támadva fölénybe kerültek. Végül a "halhatatlanok" a sziklafalhoz szorították őket, ahol a perzsa íjászok végeztek velük. Maga, Leónidasz is elesett. A maradék thébai letette a fegyvert. Spártai csak kettő élte túl a csatát. Egyikük Arisztodémosz volt, akit szemsérülése miatt a visszavonuló szövetségesek - Leónidasz parancsára - magukkal vittek, hogy hírt vigyen városának. A másik pedig Pantitész, akit Leónidasz azért küldött el, még a csata hevében, hogy Thesszáliában sereget toborozzon. Ő azonban csak a csata után ért vissza a szoroshoz, ezért szégyenében fölakasztotta magát.
Amikor a perzsák megtalálták Leónidasz testét, Xerxész/Khsajársá elrendelte, hogy fejét vágják le és testét feszítsék keresztre.
Később a spártaiak nyughelyére egy kőtáblát emeltek a görögök, melyre rávésték Szimónidész epigrammáját: "Itt fekszünk vándor, vidd hírül a spártaiaknak: Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza".
Közben, a szárazföldi harcokkal párhuzamosan a tengeren is megütközött a két flotta. Itt ugyan a görögök is okoztak károkat a perzsa hajóknak, de az igazi károkat egy vihar miatt szenvedték el a perzsák. A szárazföldi görög vereség hírét megkapva a görög flotta visszavonult Szalamisz szigete mellé.
A perzsák szárazföldi serege átjutva a thermopülai akadályon földúlta - az addigra kiürített - Athént. A perzsa hajóflotta pedig a Szalamiszhoz menekült görög flotta nyomába eredt.
A perzsák elleni csatákban egyébként Miltiádész fia, Kimón vitézül harcolt, hírnevet és elismerést szerzett.
Kimón [https://hu.wikipedia.org/wiki/Kim%C3%B3n_%28Miltiad%C3%A9sz_fia%29]
A thermopülai csatának állított modern emléket a "300" című film, melynek vizuális megvalósítása meseszerű, mégis törekedtek benne a történelmi hűségre. (Ugyanez sajnos a film folytatásáról, A birodalom hajnaláról, nem mondható el).
Az alábbi videó a thermopülai csatáról felfed még egy-két érdekességet.
A PERZSÁK ÉS A GÖRÖGÖK TALÁLKOZÁSA A SZALAMISZI ÜTKÖZETBEN
A görögök hajóflottája 380 triérészből állt.
A triérész egy görög fejlesztésű hadihajó. A célja az volt, hogy minél több evezőst tudjanak ráültetni, a minél nagyobb sebesség elérése érdekében. Ezt úgy oldották meg, hogy függőlegesen bővítették a hajót és így egy oldalon nem egy, hanem három sornyi evezős dolgozhatott. A hajóorron döfésre és rongálásra alkalmas, bronzzal borított nyúlványt helyeztek el.
triérész [https://aquamagazin.hu/barki-evezhet-egy-okori-gorog-hajon/?p=15603]
A perzsa flotta nem volt sokkal nagyobb a görögnél; mintegy 500-550 kereskedelmi hajóból átalakított, nehézkes gálya. A dolog pikantériája, hogy a milétosziak (akik miatt elkezdődött ez az egész perpatvar, akiknek Athén segítséget küldött a lázadásuk idején, s ezért szomjazott bosszúra a Perzsa Birodalom), most a perzsa flottát erősítették.
A görögök előnye volt a nagyobb hajózási tapasztalat, nagyobb tudás és az, hogy hazai vizeken voltak. A görög flotta vezetőjének a spártai Eurübiádészt választották, de a stratégiát Themisztoklész dolgozta ki. Itt is az volt a terv, hogy a szűk tengerszoros adottságait használják fel arra, hogy a perzsa sereg létszámbeli fölénye kevésbé tudjon érvényesülni.
A görögök már napokkal előbb hadrendbe álltak, mire a perzsák utolérték őket. Így kipihenten vártak. A tenger is a görögöket pártolta, ugyanis ismét egy nagy vihar tizedelte meg a perzsákat. Hajóik harmada elsüllyedt vagy használhatatlanná vált.
Ezután Themisztoklész egy követ által elhitette a perzsákkal, hogy a görögök visszavonulnak (egy levelet írt, melyben azt állította, hogy a görögök hadseregét nyugatra viszi és új hazát alapítanak). Ezzel szépen be is csalták a perzsákat a szorosba, ahol lehetetlenné vált azok nehéz gályáinak manőverezése. A könnyű görög hajók, orrukon a bronzborítású döfőorral, szélviharként csaptak le rájuk.
Az egyik perzsa hajó, melyet Artemiszia királynő vezetett, athéni zászlókat vont fel saját hajóján, s ezzel a csellel megtévesztve a görögöket több athéni hajót is elsüllyesztett.
Ez az Artemiszia azért volt nő létére uralkodó (Halikarnasszosz királynője - innen menekültek el, még Artemiszia apja, Lügdamisz elől Hérodotosz és a családja), mert apja nem akart második feleséget, s így egyetlen gyermekét, a lányát nevelte örökösének. Ennek megfelelően a lány 12 éves korára már négy nyelven beszélt folyékonyan. Ennyi idősen vett részt először haditanácson. Felnőtt korára kitűnően értett a taktikához, stratégiához, navigációhoz, sőt a közelharchoz is. Emellett azért jól tudott hárfázni és énekelni. Apja egyre gyakrabban őt küldte el diplomáciai utakra. Artemiszia, hatalomra kerülése után felszabadított rabszolgákból és zsoldosokból egy kis létszámú, de annál kiválóbb haderőt hozott létre. A tengeren nem csak a királyi hajók, de a kalózok támogatását is élvezte. A görög-perzsa háborúkban perzsa oldalon harcolt, hiszen Halikarnasszosz egy kis-ázsiai város volt. A csatákban sokszor higgadtabb, okosabb és talán gátlástalanabb volt férfi társainál. A görögök vérdíjat tűztek ki a fejére.
Egy alkalommal egy görög tisztet húztak ki a tengerből Artemiszia hajójára. A királynő egyben Poszeidón papnője is volt, ezért jogában állt megkegyelmezni a vízből kimentett ellenségnek. Így is akart tenni, de a görög leköpte és azt mondta, inkább meghal, minthogy egy ilyen boszorkány kímélje meg. Artemisziának nem kellett kétszer mondani; kifeszítette a tisztet a hajóorra és átvágta a torkát, hogy vére a tengerbe hulljon, áldozat gyanánt.
Ám ahogy a perzsa gályák menekülni próbáltak, egymás mellé szorultak, s így már a nehéz fegyverzetű görög gyalogság a fedélzeten könnyen megverte a közelharcra nem felkészült perzsákat. Ha fegyverük nem volt már, akkor törött evezőkkel és gerendadarabokkal ütlegelték az ellenséges katonákat. Ezt Aiszkhülosztól (a tragédiaírótól) tudjuk, aki 45 évesen maga is ott harcolt.
Artemiszia hajója is beszorult (mert eredetileg az élvonalban harcolt, s most a mögé beszorult hajóktól nem tudod elmenni). Amikor üldözőbe vette hajóját egy görög hajó, Artemiszia nekiment egy perzsa hajónak. Vagy azért, hogy így görögnek higgyék, vagy csak sodródott, mindenesetre bevált a dolog, mert üldözője leszállt róla.
Xerxész/Khsajársá, aki a hegyoldalról figyelte az eseményeket, azt tudta, hogy melyik Artemiszia hajója. De azt hitte, hogy Artemiszia egy görög hajót süllyesztett el. Ekkor elégedetlen-elégedetten így szólt: "A perzsa férfiak asszonyokká válnak, az asszonyok pedig férfiakká" (lám ez a fajta panasz sem új a nap alatt...).
Ciprus szigete is kénytelen volt részt venni a csatában perzsa oldalon, annak ellenére, hogy nemrégiben lázadtak fel a perzsa uralom ellen, hiszen görög többségű sziget volt. Mivel a perzsák a felkelést leverték, most Ciprus a Perzsa Birodalom része volt. 150 hajóval vettek részt. Természetesen nem harcoltak szívből a balkáni görögök ellen, ami miatt egy alkalommal Artemiszia le is szidta parancsnokaiakat Xerxész jelenlétében, a csatában tanúsított közömbösségük miatt.
Artemiszia [https://www.kello.hu/magazine/konyvkultura/2015/07/artemisszia]
Artemiszia [https://www.kello.hu/magazine/konyvkultura/2015/07/artemisszia]
Feljegyzések szerint egyébként Artemiszia volt az egyetlen, aki az események előtti haditanácson ellenezte, hogy a tengeren szálljanak szembe a görögökkel. Ő a szárazföldiekkel kezdett volna, akikhez képest tényleg jelentős túlerejük volt a perzsáknak és utána már a görög hajóknak nem lett volna hova visszavonulni. Khsajársá/Xerxész még egyet is érett volna vele, de végül többségi alapon döntött a perzsa haditanács.
A perzsák óriási vereséget szenvedtek. Xerxész/ Khsajársá - attól tartva, hogy a görögök szétrombolják Hellészpontoszi hajóhídjukat és nem fog tudni később visszamenni, azonnal visszavonult Kis-Ázsiába. Amúgy is mennie kellett, mert Babilóniában felkelés tört ki. Csupán Mardoniosz nevű parancsnokát (aki egyben az unokatestvére is volt) hagyta Észak-Hellászban egy nagyobb seregkülönítménnyel.
Mardoniosz [https://en.wikipedia.org/wiki/Mardonius_%28nephew_of_Darius_I%29]
Artemiszia is visszatért Halikarnasszoszba, ahol királynőként idősen hal majd meg. Erős és gazdag városállamot hagyva hátra.
BALÁN-FÉLSZIGET
A szalamiszi ütközet napján, Szalamiszon megszületett Euripidész, egy szatócs apa és egy zöldség- és gyógynövényárus anya gyermeke. Apjának egy jós azt mondta, fiát "játékokon szerzett koszorúkkal" látja. Ezért elsősorban atlétikára taníttatta őt.
A szalamiszi győzelem örömére rendezett ünnepen a fiúkarban a 13 éves Szophoklész is ott énekelt.
Phrünikosz megírta a szalamiszi csatát feldolgozó "Föníciai nők" c. darabját, amivel nagy sikert aratott.
Leónidasz fia, Pleisztarkhosz volt a trónörökös (az egyik, mert Spártában két király uralkodott párhuzamosan), de még kiskorú volt, ezért Kleombrotosz (Leónidasz testvére), majd mikor ez is meghalt i.e. 479-ben, fia, Pauszaniasz lett a régens. II. Leótükhidasszal osztoztak a hatalmon.
Pauszaniasz [https://hu.wikipedia.org/wiki/Pauszaniasz_%28hadvez%C3%A9r%29]
A békés tél folyamán a görög szövetség tagjai között nézeteltérések támadtak.
Spárta két vezetője Pauszaniasz és II. Leótükhidasz egyetértett abban, hogy nem vesznek részt tovább a háborúban, nem nyújtanak több támogatást Athénnak.
A helyben maradt perzsa hadvezér, Mardoniosz megpróbálta meglovagolni a helyzetet, hogy egymás ellen fordítsa a két nagy görög városállamot: az athéniaknak békét ajánlott. Athén ekkor Spártához fordult szövetségért, hogy űzzék ki a félsziget északi részéről a perzsákat, még mielőtt azok nagykirálya visszatér. De Spárta visszautasította őket. A Mardoniosz újabb próbálkozása után Athén megint a spártaiakhoz fordult, akik ezúttal végre elfogadták a szövetséget és hatalmas sereget küldtek. Attika és Lakónia városai is Athén mellé álltak.
Mardoniosz azonban gyorsabb volt. Még mielőtt a spártaiak megérkeztek volna, elfoglalta Athént (könnyedén, mivel Themisztoklész minden erőforrást a hajóhad fejlesztésére fordított, miközben a szárazföldi védekezés felkészítése elmaradt) és fölgyújtotta a várost. Majd tábort ütött egy síkságon, ahol kiirtatta az erdőt, hogy lovassági fölényét még jobban ki tudja használni.
A PERZSÁK ÉS A GÖRÖGÖK TALÁLKOZÁSA A PLATAIAI CSATÁBAN
A két sereg 8 napig nézte egymást (a görögök egy magaslaton, a perzsák a síkságon), majd a perzsák egy hirtelen hadmozdulattal átkeltek a két sereget addig elválasztó folyón, így elvágva a görögöket ivóvízforrásuktól. Pauszaniasz (a spártai görög hadvezér) ekkor szeretett volna fedezéket és víz-utánpótlást keresni a mögöttük levő hegyek szorosaiban. Ez azonban nem sikerült: amikor a perzsák hajnalban észrevették a rendezetlenül visszavonulni szándékozó görögöket, a lovasság rohamra indult ellenük, s azokat követte a gyalogság. Azonban a perzsa csapatok mozgása sem volt összehangolt, s ezt észrevéve Pauszaniasz ellentámadásba lendült. Egy spártai parittyásnak sikerült megölnie a perzsa fővezért, Mardonioszt. Ez hozta a fordulatot. A vezető nélkül maradt perzsa sereg (kb. 40 000 fő) visszavonult. A csatában a spártai Arisztodémosz - akit a thermopülai csatából Leónidasz a szemsérülése miatt elküdött hírnökként - halálmegvető bátorsággal harcolt, amivel újra kivívta Spárta tiszteletét.
Ezután Pauszaniasz egy 20 napos ostrommal bevette Thébait és kivégeztette a perzsapárti vezetőket.
A görögök - hálából a plataiai győzelemért - egy tekergő kígyókat ábrázoló bronzoszlopot állítottak fel a delphoi szentélyben, ami egy háromlábú edényt tartott. (Ennek maradványa ma Isztambulban látható)
A PERZSÁK ÉS A GÖRÖGÖK TALÁLKOZÁSA A MÜKALÉI CSATÁBAN
Az athéni flotta főparancsnokságát átvette Themisztoklésztől Xanthipposz. A spártai II. Leótükhidasz és az athéni Xanthipposz által vezetett flotta a tengeren is győzelmet aratott.
Közvetlen perzsa fennhatóság alatt ezután már egyedül a küproszi görögök voltak.
A perzsák végre visszavonultak.
BALKÁN-FÉLSZIGET
A perzsa visszavonulás után az athéniak igyekeztek felépíteni romba döntött városukat és helyreállítani a védőfalakat. Spárta ellenezte ezt, arra hivatkozva, hogyha elfoglalják a perzsák, akkor az erődítmény nagyobb veszélyt fog jelenteni Hellászra. De Themisztoklész mindenféle ürügyekkel időt szerzett arra, hogy közel készre felhúzzák a falakat. Közben Pireuszt valódi kikötővé és erőddé alakították, aminek köszönhetően Athén kereskedelmi központtá vált. Ez sok üzletembert vonzott a városba, ráadásul Themisztoklész elengedte az adójukat is. Elsikálta nézeteltéréseit Ariszteidésszel, azonban arroganciája miatt kezdte elveszíteni a nép bizalmát.
Aiszkhülosz megírta "Perzsák" c. drámáját, melyben így fejezte ki a megvert ellenség érzéseit:
"Siratja e föld szép zsengéjét:
gyilkos Xerxész Hádészt tölti
perzsa fiakkal; száll a sok ember,
száll Hádészbe, föld virága,
nyíllal ölő hős, sűrű tömeg nép,
sok tízezer hős: jaj, kihúnyt mind!
Ó jaj, ó jaj! - támaszaink mind!
Föld királya! - Ázsia földe
- szégyen, szégyen - térdre legörbedt!"
SZICÍLIA ÉS KARTHÁGÓ
A szigeten eddigre már több görög városállam kialakult. Így pl. Himéra, Akragasz és Szürakuszai.
Akragasz türannosza i.e. 488-tól Teron volt. I.e. 483-ban elfoglalta Himéra városát és elűzte annak uralkodóját, Terilloszt. Terillosz ekkor a karthágói punoktól kért - és kapott segítséget. Akik már csak azért is segítettek, mert ők is számot tartottak Szicíliára, ezekben az időkben el is kezdtek letelepedni a sziget nyugati részén.
I.e. 481-ben elért Szicíliára is a perzsa fenyegetés híre, ezért ők is beszálltak az Iszthmoszi szövetségbe Athén, Spárta, Phókisz, Argosz, Épeirosz, Kréta, és Kerküra mellé.
Azonban i.e. 480-ra a pun fenyegetés itt, a Földközi-tenger nyugatabbi oldalán sokkal kézzelfoghatóbb lett, mint a perzsa fenyegetés. Ezért Szicília kiszállt a perzsák elleni szövetségből, hogy megvívhassa harcát Karthágó ellen.
Terillosz és a karthágói Hamilkár megpróbálták visszafoglalni Himérát. Ez volt a himériai csata. Az akragaszi Teron azonban szintén nem maradt egyedül, hanem vejével, a Szürakuszaiban uralkodó Gelonnal szövetségben védekezett és győzelmet aratott a punok fölött. A karthagói uralkodó, Hamilkár elesett a csatában.
A punoknak a veszteséget követően jóvátételt kellett fizetniük Szicília számára, és a görögök rengeteg rabszolgát ejtettek közülük.
A csata után a rabszolgává lett hadifoglyok középületeket, vízvezetékeket, és egy nagy mesterséges tavat építettek Akragaszban.
Az, hogy a görögök nagyjából azonos időben győzték le Szicílián a punokat és Szalamisznál a perzsákat, elkezdte őket valóban egy nemzetté kovácsolni.
APPENNINI-FÉLSZIGET
Előzmények: Publicola - hogy ne vádolhassák őt azzal, hogy egyeduralomra tör - hozott egy törvényt, miszerint tárgyalás nélkül kivégezhető az, aki Rómában egyeduralomra tör.
I.e. 486-ban ismét (harmadszor) Spurius Cassius Viscellinus lett az egyik szenátor, Proculus Verginius Tricostus Rutilus mellett. Kivonult a volscusok és a hernicusok ellen, de végül harc nélkül békét, sőt szövetséget kötöttek. A senatusban benyújtott egy földtörvényjavaslatot, aminek azonban sok patricius nem örült. Az új törvény szerint a patríciusok közföldhasználatát szigorúan felügyelni kellene és saját földjeiket megadóztatni. Természetesen ellenállásba ütközött. Javaslatát végül elfogadták, de nem szereztek neki érvényt. Bosszúból a következő évben azzal vádolták őt, hogy királyságra tör, s a nem is olyan régen hozott törvény értelmében ilyen esetben tárgyalás nélkül kivégezhették. Így is tettek.
Az ezt követő években évről évre más-más consul-páros működött Róma élén, akikről nem sok információ maradt fenn.
ÍR-SZIGET
A korábbi királyhoz hasonlóan, a jelenlegi király is elődje megölésével lépett a trónra i.e. 499-ben. Ő II. Óengus Ollom volt, a hárommal korábbi király (Labraid Loingsech unokája). Nevének jelentése: "Tudós". I.e. 481-ig uralkodott. Ekkor őt ismét a hárommal korábbi uralkodó (Meilge Molbthach) fia, Irereo Fáthach ölte meg, hogy trónra léphessen. Nevének jelentése: "Bölcs".
ÉSZAK- ÉS NYUGAT-EURÓPA
Kelta törzsek rajzottak ki Közép-Európába is. Ennek az időszaknak a kelta kultúráját La Téne-kultúrának nevezzük. Ekkor már a rómaiak galloknak nevezték őket.
Már használtak fazekas korongot, s az edényeket mértani rajzokkal díszítették. A leletek között sok a vas-, zománc-, és üvegtárgy.
Kapcsolat fűzte őket a nagy hatalmú Hallstatt-fejedelemségekhez. Masszaliával (a mai Marseille), az ekkor 100 éves görög gyarmatvárossal kereskedelmet folytattak. Élelmiszert, aranyat, vasat, szőrmét és rabszolgákat cseréltek déli termékekre.
A századra a kelták benépesítették egész Európát.
A Hallstatti kultúra utolsó sírjai i.e. 500 körüli. Ekkor - ismeretlen okból - felhagytak a temető használatával.
ETRURIA
Az etruszkok keleti és görög jegyeket egyaránt mutató városállamokban laktak. Ezek közül kiemelkedett Tarquinii. Az arisztokrácia gazdasági és politikai hatalma csökkent.
Minden város élén a legfőbb bíró, a hadsereg feje állt, aki a vallási hatalmat is gyakorolta. A helyi oligarchák által irányított városok függetlenek voltak, csak mindannyiukat fenyegető veszély esetén léptek szövetségre.
Az etruszk társadalomban a nők egyenjogúak voltak (a görögök értelemszerűen erkölcstelennek tartották az etruszk nőket, amiért azok nyilvánosság előtt is mutatkoztak, részt vettek lakomákon és játékokon is).
INDIA
Magadha királyságban meghalt Buddha. A királyság fontos szerepet játszott ezt követően a buddhizmus (és a dzsainizmus) elterjedésében.
Buddha maga csak szóban tanított. Tanításait első hívei foglalták írásba. Ezek legrégibb gyűjteménye a Tri-patáka, aminek jelentése "Három kosár". Ennek három része "A fegyelem kosara", "A bölcs beszédek kosara", "Az elméleti tanítások kosara". Ez a filozófia azt mondta ki, hogy az emberi élet az szenvedés, s ennek megszüntetése a vágyak megszüntetésével lehetséges. Az emberi élet javainak elutasítása a kasztrendszer passzív elutasítását is jelentette. Azt is kimondta, hogy az isteneknek szóló áldozatok, rítusok és imák értelmetlenek, mert az isteneket nem lehet befolyásolni.
A buddhizmus népszerű lett, mert vigaszt nyújtott az elesetteknek, de nem volt veszélyes a hatalmon levőkre sem. [Hahn István: Istenek és népek]
VIETNÁM
A század elején megjelent a Dong Son-kultúra. Már elsősorban a bronzot használták szerszám- és fegyverkészítésre. A kor leleteire jellemzőek a nagy hatalmú főnökök sírhelyéről előkerült gazdag sírmelléklet; bronzból készült rituális- és használati tárgyak, dobok, merítőkanalak, hangszerek, tőrök, csatok.
