25.2. József kora [i.e. 1700-1600]

 Egyiptomban II. Amenemhatot a fia, II. Szenuszert követte. Uralkodása alatt béke volt és virágzott a kereskedelem. Mind a négy felesége a lánytestvérei közül került ki: II. Nofret, I. Henemetnoferhedzset, Henemet és Itaweret.

II. Amenemhat [a kép forrása: https://www.geni.com/people/Amenemhat-II-Nubkaure-King-of-Egypt/6000000029812540030]

II. Nofret [a kép forrása: https://www.flickr.com/photos/ckirie/30794906128]

Henemnoferhedzset [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Henemetnoferhedzset]

Henemet nyaklánca [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Henemet]

 Henemetnoferhedzset (kinek neve azt jelenti, „aki egy a fehér koronával”) szülte azt a fiút, akiből a következő fáraó lett; III. Szenuszert. 

A núbiaiak többször kisebb támadásokat hajtottak végre Egyiptom D-i határán, ezért a fáraó több hadjáratot vezetett Núbiába és végül sikeresen kiterjesztette Egyiptom határait. Hatalmas erődítményeket építtetett a Nílus mentén: pl. Buhent, Szemnát, Kubánt. 

A buheni erőd [a kép forrása:

https://www.pinterest.com/gingerpig/essay-mk-nubia/]

 Templomot építtetett Abüdoszban és Medamudban. Fontos segítője volt Hnumhotep, aki még II. Szenuszert uralkodása idején került a királyi udvarba, most pedig vezírré nevezték ki. 
 A fáraó egyik felesége Meretszeger volt, aki elsőként viselte a „nagy királyi hitves” címet. Másik feleségé Nofrethenutnak hívták, a harmadik pedig Szithathorjunetnek. Utóbbi ékszereit megtalálták a kahúni piramiskomplexumban egy olyan fülkében, ami elkerülte a sírrablók figyelmét. Az ékszerek mellett kozmetikai cikkek, pl. tükrök és borotvák is megmaradtak. Uralkodása vége felé társuralkodóként ő is maga mellé vette fiát, III. Amenemhatot.

III. Szenuszert [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/III._Szenuszert]

Szenuszert melldísze [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/II._Szenuszert#/media/F%C3%A1jl:Pectoral_of_Senusret_II_by_John_Campana.jpg]

Szithathorjunet fejdísze [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szithathorjunet#/media/F%C3%A1jl:Crown_of_Sit-Hathor_Yunet_(Senusret_II's_daughter).jpg]

Szithathorjunet nyaklánca [a kép forrása: https://www.metmuseum.org/art/collection/search/544232]

S a medál közelebbről [a kép forrása:  https://www.flickr.com/photos/dslewis/5224338376]

Szithathorjunet karkötője [a kép forrása: https://www.flickr.com/photos/ggnyc/2539415179]

III. Amenemhat [a kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/Amenemhat_III]

 A héber (sőt Jákob névváltoztatása óta izraelita) Józsefet testvérei eladták a midiánita kereskedőknek, akik egészen Egyiptomig vitték őt és ott eladták rabszolgának. József ekkor először a Ben Ben kő templomának papjához került*, majd a memphiszi állami börtön irányítójához. Végül pedig Potifár (egyiptomiul Podiparé) nyári palotájába vették dolgozni, aki az egyiptomi hadsereg parancsnoka volt. Az egykori  kissé elkényeztetett - apa kedvence - fiú itt sem félt irányítani mások munkáját, de felelősségteljesen dolgozott és ezzel elnyerte Potifár/Podiparé bizalmát. A parancsnok hamarosan intézővé tette őt. Potifárnak azonban volt egy felesége, Nofreti, akinek szintén megtetszett az ifjú rabszolga, csak másképpen…  
 József elutasította az asszony közeledését, de Nofreti ezen megsértődött és megvádolta őt éppen azzal, amit nem követett el. Potifár ugyan ismerte feleségét és nem nagyon hitt neki, de a látszat kedvéért "igazságot kellett szolgáltatnia". József 9 évre börtönbe került. Ott is elnyerte az őrök bizalmát, s összebarátkozott két fogságba esett udvaronccal; a fősütőmester Anhtifivel és a főpohárnok Meketrével. Kiderült, hogy Józsefnek nagy tehetsége van az álomfejtéshez, a többiek gyakran fordultak hozzá ilyen jellegű kérdéseikkel. Két barátjának is megjósolta, hogy a főpohárnok vissza fog kerülni előző rangjába, a fősütőmestert viszont ki fogják végezni. Így is lett.

*Ben-ben kő: I.e. 1840 körül készült, az egyik piramis teteje volt. Az egyiptomiak abban hittek, hogy a kő képes feltámasztani a halottakat.

Ben-ben kő [a kép forrása: https://liked.hu/erdekesseg/14-izgalmas-erdekesseg-amit-a-national-geographic-musorokbol-tanult-meg-a-vilag/]

 Egyiptom fáraója ebben az időben már III. Amenemhat Nimaatré volt. Az ő korában íródott a Rhind-papirusz, ami egy ókori matematikai tanulmányt tartalmaz. Ezt egy Jahmesz nevű írnok írta, vagy másolta. Néhány matematikai hiba található benne.

Rhind-papirusz [a kép forrása: https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/matematika/matematika/nincs-kiralyi-ut/az-okori-matematika-tortenete/egyiptom]

 A fáraó havarai halotti temploma egy piramissal egységet alkotva különleges építmény volt. Eddigre már a fáraókat nem tekintették mindenhatóknak, ezért nem arra törekedtek, hogy óriási piramisokat építsenek a számukra, hanem inkább az építmények tökéletessége volt fontos. (Sztrabón a világ egyik csodájának tartotta, benne izgalmas biztonsági szerkezetek működtek, melyek hasonlatosak lehettek a hollywood-i filmszerzők által megálmodottakhoz. Ennek ellenére még az ókorban kirabolták.)

 Ebben az időben írták a „Szinuhe, a Paraszt panaszai” és a „Hajótörött története” c. műveket.

 Amikor József az országba került, III. Amenemhat még apja társuralkodója volt. A kettős rendszer miatt két udvart tartottak fenn. Az öreg fáraó lakhelye Memphiszben volt, a fiatalé pedig Iti-Tauiban.

 Egy szép napon a fiatal fáraó rosszat álmodott. Vagy legalábbis furcsát, ami nem hagyta őt nyugodni. Az álomban 2x7 tehén szerepelt:

„A Nílusból hét szép és kövér tehén jött ki, és legelt a sás között. De hét másik tehén is jött ki utánuk a Nílusból, amelyek rútak és soványak voltak, és odaálltak a többi tehén mellé a Nílus partján. A rút és sovány tehenek megették a hét szép és kövér tehenet.” [Biblia]

 Ahogy udvaroncait kérdezgette, hogy mit jelenthet az álma, a főpohárnoknak eszébe jutott egykori börtön-társa, József. Azt a tanácsot adta a fáraónak, hogy kérdezze meg őt.
(Ha valójában nem álom segített neki  -akkor ilyen intuitív, előrelátó ember lehetett ő)

 III. Amenemhat valóban így tett. Az akkori szimbolizmusban a tehén Hápi isten szimbóluma volt, aki az áradás termékenyítő erejéért volt felelős. Ez egy hermafrodita istenség, akit tehén- és víziló formájában is ábrázoltak.

 Ebből József arra kövekeztetett, hogy lesz 7 bő esztendő, majd 7 olyan esztendő, amikor az áradások túl nagyok lesznek és éhínséget okoznak. Még tanácsot is adott a fáraónak, hogy a 7 bőséges év idején adóztassa meg a népet és halmozzon fel tartalékokat. Mivel az álom azt mondta, hogy a 7 szűk esztendőt a túl nagy áradások fogják okozni, a magtárakat a sivatagba, magaslatokon építették föl. 
József tanácsára csatornát is építettek, hogy az majd levezesse az áradás vizét. Miután III. Amenemhat meghallgatta a bölcs Józsefet, nem csak hogy hallgatott rá, hanem meg is bízta őt a munkálatok vezetésével. József vezír lett és övé lett a „Nép Adományának Hivatala” (egyiptomi nyelven „Kha-en-dzsed-remeti”). A Bahr Juszuf nevű csatornát ő ásatta ki.

 Miután ilyen sikeres lett, Potifár hadvezér, aki már fiatalabb korában megkedvelte őt, neki adta feleségül a lányát, Jaszenát. Két fia született tőle, Manasszé és Efraim.

 Hogy a gabona-felhalmozási munkát végre lehessen hajtani, a fáraónak kényszerítő eszközöket is be kellett vetnie: A Nílus-környék törzsfőinek földjeit és palotáit államosította.

 Núbiában, Egyiptomtól D-re, a Nílus felsőbb részénél valóban pár év múlva már láthatták is, hogy az azévi esőzések 18 m-rel emelték a Nílus szintjét az áradás megszokott szintje fölé.

 Egyiptom több D-i, Nílus-parti városa, pl. Szüéné (Asszuán) és Uaszet (Théba) víz alá került.

 A királyság többi része azonban – József csatornájának köszönhetően – megmenekült.

I.e. 1660-ban meghalt III. Szenuszert, az öreg fáraó, ettől kezdve a vezetés egyedül III. Amenemhat kezébe került. Ő – hálából – egy vidéki házat adományozott Józsefnek. Ennek a neve „Hivatal háza”, egyiptomiul „hat-varet” lett, ami később „Havere” formára alakult, görögül pedig Avarisznak hívják majd.

 Ám az éhínség nem csak Egyiptomot érintette…

 A túl nagy áradást ebben az időben az okozta, hogy az egyenlítői éghajlati öv észak felé tolódott (ezzel persze eltolódott a többi éghajlati öv is). Így Etiópiába érkeztek azok a nagy esők, melyek máskor az egyenlítőnél szoktak lehullani. Ám ezzel a sivatagi éghajlati öv is északra tolódott; a Szaharában megszokott forró, száraz levegő most Levantét, Kánaánt érte el.

 Az ott élő héberek ismét vándorolni kényszerültek. Jákob fiai éppen a Nílusnak köszönhetően termékeny Egyiptom felé vették az irányt. Ahhoz azonban, hogy békével beléphessenek az országba, Egyiptom északi vezírével kellett tárgyalniuk Avariszban, aki most nem más volt, mint rabszolgának eladott kisöccsük, József (egyiptomi nevén Pa-anh (=”az, aki él”), ami becézve Anhu-ra rövidült). 20 év telt el azóta, hogy eladták őt. A nagy pompa közepette fel sem ismerték. József viszont felismerte őket. Elégtételként börtönbe vetette őket azzal a váddal, hogy kémek. Csupán egyiküket engedte el azzal a feltétellel, hogy legkisebb testvérüket elhozzák. Három nappal később, amikor a testvérek azt beszélték egymás között (nem tudván, hogy Egyiptom kormányzója minden szavukat érti), hogy a testvérük ellen elkövetett dolog miatt bűnhődnek, megenyhült irántuk. Csak egyiküket, Simeont tartotta ott, a többieket – bőséges gabonával felszerelve – hazaküldte.

Izsák először nem akarta elengedni Benjámint, attól félve, hogy őt is elveszíti. 

 Az éhínség azonban súlyosbodott, a kapott gabona elfogyott, a szárazság pedig még mindig tartott. Kénytelenek voltak ismét Egyiptomból segítséget kérni. Ekkor Júda azt az ígéretet tette apjuknak, hogy mindenképp visszahozza neki Benjámint.

 Amikor megérkeztek, és „József föltekintett, és meglátta testvérét, Benjámint, anyja fiát, ezt mondta […] Legyen kegyelmes hozzád az Isten, fiam! Azután elsietett József, mert öccsét látva elérzékenyedett, és sírnia kellett.” Ezután megvendégelte őket.

 Végül József nem bírta tovább és felfedte magát. „Benjáminnak a nyakába borult, és sírt. […] Majd megcsókolta mindegyik testvérét, és sírt velük. Azután elbeszélgettek vele a testvérei.” József pedig azt mondta nekik, hozzák el apjukat és az egész családját.

 III. Amenemhat megengedte Józsefnek, hogy törzsét letelepítse Gósen (Keszen) tartományban, a saját birtokán. Amikor Jákob megérkezett, József nekiadta a házát, magának pedig újat építtetett. Palotája úgy épült, hogy Jákob minden fiát egy-egy oszlop jelképezte. Bent, egy öltözőhelyiségben még mindig nagy becsben őrizte híres színes ujjasát. Egy központi medence is volt a házban, aminek vizét égetett agyag-csövek szállították a házba. A palota mögötti kertben állt egy öreg tamariszkuszfa, ahol szeretett üldögélni. 

 Jákob, mielőtt meghalt, megáldotta József két fiát. De az áldásban a második fiút, Efraimot az elsőszülött Manasszé elé helyezte, úgy látszik, ez volt a szokása... (Efraim fejére tette jobb kezét, Manasszééra pedig a balt). József már tudta a maga életéből, hogy az ilyesmi nem szerencsés, ezért megfogta apja kezét és figyelmeztette, hogy fordítva kellene. Apja azonban nem hallgatott rá, hanem megjósolta, hogy Efraimtól (a kisebbiktől) származik majd a nagyobb nép. Ezután jóslatot mondott fiainak, addigi életük alapján.

 Amikor az idős Jákob meghalt, házát – az akkori szokásnak megfelelően – lerombolták. I.e. 1642-ben Jákob testét József és törzse, egyiptomi hivatalnokok kíséretével elvitték Kánaánba, hogy ott temethessék el.

I.e. 1634-ben meghalt III. Amenemhat fáraó is, József pedig visszavonult hivatalától. Az új fáraó egy rövid időre fia, IV. Amenemhat, majd lánya, Szobeknoferu lépett trónra. A női fáraóval véget ért a XII. dinasztia uralma i.e. 1632-ben. 

IV. Amenemhat [a kép forrása: https://pharaohoppressionmosesisraelegyptdynasty.wordpress.com/tag/amenemhat-iv/]

 I.e. 1617-ben József is meghalt, de előtte még megeskette rokonait, hogy ha "eljön az ideje", elviszik majd testét a szülőföldjére. Most még itt, Egyiptomban egy kis, fehér piramis alá temették, ahol felállították 3 m magas ülőszobrát is. A szoborra ráfestették nevezetes színes ujjasát és lángvörös hajjal, sárgásfehér bőrrel ábrázolták őt. A jobb vállához emelt dobóbot a magas hivatal szimbóluma volt. 

József szobra [a kép forrása: David Rohl; Az elveszett testamentum]

 Ugyanebben az évben Szehemkaré Amenemhat (= Szenbef) fáraót meggyilkolták. Egyiptom anarchiába süllyedt, József jótettei pedig hamar feledésbe merültek. A Nílus-delta K-i részének birtokosa i.e. 1611-ben magához ragadta a hatalmat és Thébában, V. Amenemhat Szehemkaré néven ő lett a fáraó. Az új fáraó anyja József családjából származott, vagyis nem volt „tiszta egyiptomi”.

Szehemkaré Amenemhat [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/V._Amenemhat]

 Az egyiptomi nép pedig az anarchia és politikai válság által okozott problémák miatt őt kezdték hibáztatni, s vele együtt az idegen népet, amelyből (félig) származott.

 A Kínában most trónralépett Sang-dinasztiáról annyi információ sem maradt fenn, mint az őket megelőző Hszia-dinasztiáról. Leginkább a Han-dinasztia krónikásától, Sze-ma Csientől maradtak fenn adatok A Bambusz évkönyvek-nek köszönhetően. („A történetíró feljegyzései”).

 A dinasztia első császára, Tang megerősítette a törvényeket, leszállította a katonaidőt, békét és jólétet hozott az országnak.

 Az árja törzsek Indiába való beáramlásának korszakáról a Rigvéda 10 királyának nagy csatája mesél. Ők már ismerték a tüzet és a harci szekeret, melyet lovak húztak. Ezzel a harci-technikai fejlettséggel könnyedén legyőzték a korábban itt élt népet. Miután az első harcok véget értek és az árják jogot formáltak arra, hogy letelepedjenek a területen, a Gangesz-völgy őslakosságával asszimilálódtak. A két kultúra találkozásával alakult ki a hinduizmus. Az árják főistene Indra volt. É-Indiában elkezdtek szervezett államok kialakulni a bhárata és a kuru panosála törzsek területén. Ezt már a Ramajana eposz örökítette meg.

További érdekességekért kövess a facebook-on is (kattints)