5. Az első csillagkép [i.e. 15 000 - 14 000]

  A mezolitikum* kezdete egybeesett a holocén* kezdetével. 


*mezolitikum: középső kőkor. Az emberi történelem időszámításában használt kifejezés az adott időtartamra (i.e. 15 000 - 11500 -ig). 
*holocén: jelenkor - a jégkorszak utáni felmelegedéssel kezdődött. Földtörténeti időszakra használt kifejezés. (i.e. 15 000 körül kezdődött és jelenleg is tart).
 

A szolutreai kultúra helyett a magdaléni kultúra megjelenése DNy-Európában [i.e. 15 000 - 14 000]

 

 Úgy 15 000 évvel ezelőtt véget ért a jégkor. Itt volt a végső lehetőség, hogy őseink átsétáljanak Ázsiából É-Amerikába. A jégolvadások és a világtenger szintjének emelkedésével a földrészek elkezdtek elválni egymástól: A Brit-szigetek Európától, Észak-Amerika a Bering-szorosnál Ázsiától, Ausztrália a DK-Ázsiai szigetektől. A tundra éghajlatú füves területek termékeny erdőségekké váltak. Ám a felmelegedés nem jelentett egyértelmű megkönnyebbülést őseink számára – mint gondolnánk – hiszen ők addig a hideg éghajlathoz alkalmazkodtak. 

 A mezolitikumból nem maradtak fenn Közép- és K-Európában, valamint Ny-Ázsiában sem barlangrajzok, sem szobrocskák. A 28 000 évvel ezelőtt vulkánkitörés után a területet már újranépesítette az epigravetti és Ny-Ázsiában a zarzian kultúra, de úgy tűnik, ilyen irányú művészi hajlamaik nem voltak.

 Az európai megafauna* is kipusztult eddigre.

*megafauna: A jégkorban élt állatok, melyek igen nagyra megnőttek. Ide tartozott pl. a mamut, a kardfogú tigris, a barlangi oroszlán, stb.

Mamutok és kardfogú tigrisek [a kép forrása: https://paleotop.blog.hu/2017/11/12/oslenytani_legendak_utan_neveztek_el_az_uj_dinoszauruszfajt]

 

Gyapjas orrszarvú [a kép forrása:

https://hu.depositphotos.com/81563988/stock-photo-woolly-rhinoceros.html

Beerdősülés [a kép forrása: https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&ved=2ahUKEwj_3JG8mKjhAhUH6qQKHavbCYsQjhx6BAgBEAM&url=https%3A%2F%2Fwww.tankonyvtar.hu%2Fhu%2Ftartalom%2Ftkt%2Fmagyarorszag%2Fch02s02.html&psig=AOvVaw0QGnMifJeNDLef26Fdb186&ust=1553977754801168]

 Az emberiség ősemlékezete ezt az időszakot is megőrizte. Akik átélték a  felmelegedés időszakát, elmesélték a fiaiknak, azok az ő fiaiknak, és így tovább. Végül ilyen mesékké értek:

Észak-amerikai indiánok (csippevák): "Az idők kezdetén nagy hófuvatag támadt, egy egér azonban kirágta a bőrtömlőt, melybe a meleg be volt zárva. A meleg szétáradt a Földön, s a sok hó egyszeriben elolvadt. Annyi víz lett, hogy a legnagyobb fenyőfák is elmerültek benne; a víz végül a legmagasabb hegyek fölé emelkedett..."

Közép-amerikai indiánok: "Az Ég leszállt a vízhez, és egy nap alatt minden elmerült; mindent, ami test volt, megsemmisített az a nap. És ez az év Tzequalt éve volt, és az első napon, Nahuatl napján minden elveszett. És a víz csendes maradt ötvenkét tavaszon át..."

Óceánia szigetlakói: "Őseink régen sokkal nagyobb földön éltek. Egyszer egy csoport idegen jött, de a lakosok, egy asszony kivételével megtagadták tőlük a vendéglátást. Az idegenek hálából fölfedték az asszony előtt, hogy ők valójában istenek, s elhatározták, hogy vízözönt fognak támasztani Holdtölte idején, a nép romlottságának büntetéséül. Csupán ez az asszony élte túl a vízözönt, mert tutajra szállt. A sok sziget körös-körül csak morzsaléka a nagy földnek, ami a helyükön elterült valamikor."

Ez elég képletesen meséli el, hogy a tenger az emelkedése által az egykori szárazföldeket "felaprózta". Csak a valamikori  hegyek és magaslatok maradtak a vízszint fölött, szigetekként.

Nyugat-Ausztrália őslakói: "Egy folyam partjain két törzs élt. Az északi parton a fehérek, a délin a feketék. Így éltek, mígnem szakadni kezdett az eső, ömlött a víz, hónapokon át, a folyó kilépett medréből, a feketéknek beljebb kellett húzódni a szárazföldre. Amily sokáig dagadt a víz, éppoly sokáig tartott, míg leapadt. Mikor aztán a feketék visszatértek régi vadászterületükre, a fehérek helyén tengert találtak, ami elnyelte őket."

Ezek az ősi vízözön-történetek globálisak, és még (az óceániai kivételével) tényszerűen, erkölcsi tanultságtól mentesen adják elő a történteket. Az ausztráliai egészen világosan meséli el, hogyan szakadt meg a kapcsolatuk az északabbi, fehérebb bőrű népekkel, a szárazföldi összeköttetés megszűnése miatt.

 Az igazán nagy vadak kihalása után, őseink Európában és Ázsiában kénytelenek voltak új táplálékforrások után nézni. Ha nem is hozott annyit a konyhára egy rénszarvas, mint egy mamut, elejtése jóval biztonságosabb lehetett, s az állat minden részét hasznosították. Az emberek most már nem a mamutcsordák vándorlását követték, hanem a rénszarvasokét. Egy-egy törzs lényegében kisajátított egy-egy csordát. Követte azt, s megvédte más ragadozóktól, illetve más emberektől. Rájöttek, hogy mértéket kell tartaniuk az állatok fogyasztásában és arra is, hogy mindenki jobban jár, ha a gyengébb egyedeket veszik ki a csordából. Ez egyfajta vadász-pásztor életmód volt. Ekkortájt – főleg ínség idején – szokhattak rá arra, hogy az állatok tejét megigyák. Talán egy anya nélkül maradt gyereknek adtak először állati tejet. Aki folyamatosan itta, gyerekkorától, annak szervezete könnyebben megőrizhette a csecsemőkori laktóz-toleranciát, s egyre gyakrabban felnőttek is tudtak tejet fogyasztani. Ezzel úgy jutottak tartalmas, fehérjedús táplálékhoz, hogy nem kellett hozzá a csorda létszámát csökkenteni. [Szendi Gábor: Paleolit táplálkozás]

rénszarvas-csorda [a kép forrása: http://www.vilaglex.hu/Erdekes/Html/FoldEve_.htm]

 A jégmezők elolvadása nyomán a sík vidékeken hatalmas lápok és mocsarak alakultak ki – főként Közép-Európában. Az ilyen vidékeken élő emberek leginkább a halakat és a madarakat tekinthették tápláléknak, de ezeket nehezebb volt megszerezni, mint a szárazföldön sétáló vadakat. A halfogás érdekében eleinte szigonyokat használtak. Azután feltalálták a csónakot, és a varsát is. A madarak levadászására pedig olyan fegyverre volt szükségük, ami a madár után tudott repülni: feltalálták az íjat és a nyilat.

Talán egy igazi csónak mintájára készült játék-csónak (a púp az meg anyaghiba lehet - játéknak így is jó) [a kép forrása: https://www.gyoriszalon.hu/news/11913/63/%C5%90si-cs%C3%B3nak]

Kovakőből készült nyílhegyek [a kép forrása: https://hu.depositphotos.com/13735326/stock-photo-prehistoric-flint-arrowheads.html]

 A megváltozott körülmények miatt a növényi táplálékok jelentősége megnőtt. Gumókat, leveleket, terméseket, magvakat fogyasztottak, olykor megpirítva, megsütve, megfőzve azokat. 

Pirított árpa [a kép forrása: http://www.szepzold.hu/nassolj_piritott_arpat]

 Azt is észrevehették, hogy a kunyhójuk körül elejtett, elszórt magokból új élet sarjadt, s annál egyszerűbb dolguk volt a gyűjtögetéssel – nem kellett messze menni, s hosszan keresgélni a megevésre alkalmas növényeket, ha ott nőttek az "ajtó" előtt.

 I.e. 15 000-re eltűnt a szolutreai kultúra. A helyén, illetve egész Ny-Európában megjelent a magdaléni kultúra. E kultúra emberei rénszarvasra, gímszarvasra és lóra vadásztak. Csontokból és agancsokból készítettek lándzsahegyeket, horgokat és tűket. Követték az évszakok szerint vándorló csordákat. Ők festették a Lascaux-i és Altamirai-barlangok rajzait.

 Ezek egyikéről úgy tűnik, ők már 15 000 évvel ezelőtt „meglátták” a Bika csillagképet. A csillagkép a tavaszi napéj-egyenlőség éjjelén járt a legmagasabban az égen. Ezzel kijelölte a termékeny időszak kezdetét, még inkább alátámasztva a vélt összefüggéseket a bika és a termékenység között. A Bika csillagkép „szeme” az Alderaban csillag; a csillagkép legfényesebb csillaga. Az egyik barlangrajzon a Bika szemét több pont veszi körül, megfelelően a csillagképben az Alderaban körüli csillagcsoportnak; vagyis a Hiádoknak (magyarul Méhkas). A rajzolt bika válla fölé is festettek pár pontocskát, ami pedig a csillagkép Pleiádok (magyarul Fiastyúk) csillagcsoportjának elhelyezkedésével egyezik meg.

Bika a falon [a kép forrása: http://www.termeszetvilaga.hu/szamok/tv2010/tv1012/pasztor.html]

A fenti barlangrajz képével díszített kézműves dísztárgyért kattints ide 

 

A Bika csillagkép [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Bika_csillagk%C3%A9p]

 

A Bika a csillagokban [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Bika_csillagk%C3%A9p#/media/File:Tau.png]

  

Az Orion és a Bika csillagképek [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Bika_csillagk%C3%A9p]

Bika

 Az állatok képeit csontokra is rávésték. Vagy kifaragták őket. Ahogyan például egy mamutagyarból az úszó rénszarvasoknak elnevezett szobrocskát.

Úszó rénszarvasok [a kép forrása: http://www.bradshawfoundation.com/sculpture/swimming_reindeer.php]

Emlékszem az előző életeimre…

 A tűz mellett feküdtem. Az öregek már elmesélték a meséket, aludni készültünk. A hátamra fordultam és néztem a magas eget, s azon a csillagokat. Már nagyon vártam, hogy a Bika elérje égi útjának tetejét. Utána hosszúak lesznek a nappalok, és meleg lesz a világ. Jönnek a jó ízű, friss füvek, azután a gyümölcsök… Figyeltem, ahogy a tűzből szálltak föl az égre a kicsi csillagok. És nagyszerű ötletem támadt! Mi lenne, ha a tűzből fölszálló csillagokat valahogy megfognánk és a megfelelő alakba rendeznénk. Akkor talán örökké itt tarthatnánk a hosszú nappalokat és a meleg időt? Meg kellene próbálni! Ha mondjuk egy fáklyával bevinnénk a föld méhébe a tüzet, s ott engednénk föl a kicsi csillagokat? Ott csapdába ejthetnénk őket.

 Másnap reggel rögtön el is mondtam az ötletemet a többieknek és tetszett nekik. Azt mondták, próbáljuk meg! Csak hogyan mondjuk meg a kis tűz-csillagoknak, hogy hova szálljanak és hogyan tartsuk őket a helyükön? Egyikünknek az az ötlete támadt, hogy a tűzből lett korommal és a saját vérünkkel jelöljük ki a helyüket. Így mutatva meg, hogy testvérek vagyunk. Így is tettünk.

 Bementünk egy közeli barlangba, amit ismertünk. Vittünk fáklyákat. És korommal és vérrel felrajzoltuk a Bikát magasra és a rajzra ráengedtük a fáklyákról felszálló csillagokat… Utána pedig figyeltük a hatást. És valóban eljött a termékeny időszak. Sikerült.

--> Vihető régészeti lelet-ihletésű kézművek itt: https://www.alkotokboltja.hu/Shop/index/27279
--> Kövess facebook-on is: https://www.facebook.com/Bezzeg-r%C3%A9gen-338544310331985/?modal=admin_todo_tour