2019. április 16., kedd

4. Kőkori művészek [i.e. 30 000 - 15 000]


 A kor vadászai már jó ideje készítettek barlangrajzokat. Ezeken többnyire életnagyságban igyekeztek ábrázolni az állatot, legtöbbször bikát, vagy lovat. Őseink az egymásra hasonlító dolgokat egylényegűnek is érezték. Így például a bika szarváról a fogyó- és növő Holdra asszociáltak. A Hold ciklusaival összefüggött a nők hasonló ciklusú „megtisztulása”. A várandós has a növő Holddal, így a Hold (és a bikaszarv) a termékenységgel függött össze. A barlang az anyaméhvel, és a Földanyával. Innen már nem nehéz megtalálni az összefüggést a föld termékenysége (az ezt biztosító eső) és a Hold között sem.
 A Hold lett az első kozmikus jelképe a születés-elmúlás-újjászületés ciklusának.

 Őseinknek bőven volt idejük a tiszta eget, a csillagokat figyelni. Bizonyára őket is lenyűgözte a látvány, ahogy a tűzből ég felé szálló pernye összeolvadt a csillagokkal. S a csillagokban – mivel mindent élőnek tekintettek – felsőbbrendű lényeket sejthettek.

 A barlangok falára festett bikák, esetleg bölények szarva néha nem profilból van ábrázolva (mint az állat maga), hanem elfordított perspektívában, hogy a két szarv szimmetrikus legyen egymással. Így a növekvő, illetve a fogyó Holdra lehet róluk asszociálni. [Rudolf Dössler: Amikor a csillagok istenek voltak]

 A síkbeli ábrázolás nem csak sziklafalakra történt, hanem mindenféle felületre, például csontokra is. A szimbolikus ábrázolás egyik nagy szintlépését jelenti a przsedmoszti geometrikus Vénusz. Ez is egy „holdanyát” ábrázol, de a formát szándékosan, geometrikus vonalakkal stilizálva ábrázolta az alkotó. Talán először csak játszott a csontdarabbal, „firkálgatott”, aztán egyszerre meglátta, hogy ilyen „másféle” vonalakkal is meg lehet rajzolni a kívánt figurát. Az ő törzse nagyon megszerette ezt a fajta ábrázolásmódot 30 000 évvel ezelőtt. De tágabb körben még nem terjedt el. 

 Őseink már 27 000 évvel ezelőtt hold-naptárakat készítettek – pl. mészkőből. Ilyen a bodrogkeresztúri lelet. A tárgy formája az anyaméhre emlékeztethet, s a rajta található bemetszések adják a naptárat.

 Úgy tűnik, hogy eléggé törekedtek a valósághű ábrázolásra (kivéve, ha a szimbolikus jelentőség – pl. >Hold = bikaszarv< lényegesebb szempont volt). A Montespan-barlangban találtak a régészek egy agyagból készült, majdnem életnagyságú medve-szobrot. A feje valódi medvekoponya volt és valódi medvebőrrel fedték le. A medvebőrön lándzsa-ütötte sérülések voltak. Szinte látom magam előtt, ahogy az ifjú, vadászatra éppen megérő srácok ezen gyakorolják a mesterfogásokat, a nem éppen veszélytelen vállalkozásra.

Az agyagmedve [a kép forrása: https://slideplayer.hu/slide/2252418/]

 Lassan rájöttek az emberek, hogy az állatok szobrait kicsinyítve is elkészíthetik – különféle mágikus szertartásokra így is alkalmasak.  Ezáltal az állat- (és ember-) ábrázolások nagyon lassan elkezdtek képmásból szimbólumokká válni.

 25 000 évvel ezelőtt élt a Dolní Vestonice-i művész, aki kicsit fura figura lehetett a maga törzsében; más mint a többiek. Az ő kunyhója a többiekétől távolabb állt. Benne agyagkályha volt, melyben kis állatszobrait kiégette. A szobrocskákat csonthamuval kevert agyagból készítette, amihez kötőanyagként zsiradékot is használt (mintha azt remélte volna, hogy a test anyagaiból valódi test lesz). Művészetének eredményei kőkemény, évezredeken keresztül fennmaradó állatszobrocskák lettek.  Egyikük; egy medve-szobrocska, még az alkotó ujjlenyomatát is megőrizte.
 Művészünk egy észak-európai kortársa mamutagyarból kis mamutszobrocskát faragott, mintha ezzel vissza akart volna adni valamit, amit az állat megölésével elvettek.

 A gyermeket váró nő kikerekedése emlékeztethette őseinket a Hold kitelésére. Divatba jöttek a kerekségeket erősen hangsúlyozó kis szobrok. Ezek talán idővel az ősanyát (akitől "mind származunk"), illetve a földanyát (akinek barlangjaiból újraszülethetünk) kezdték el jelképezni. Bár a régészek Vénusz-szobroknak nevezték el ezeket, talán még találóbb lenne Éva-szobroknak, vagy Gaia-szobroknak, esetleg Hold- vagy Földanyácskáknak nevezni őket…

A vestonicei Vénusz [a kép forrása: https://hrglobe.hu/hirek/az-anyaistenno-resz/]

 A leghíresebb a Vénusz-szobrok közül a mészkőből készült Willendorfi Vénusz, melyet vörös okkerrel színeztek – mintha az életteli színnel az amúgy sápadt szobrocskát életre akarták volna kelteni.

A willendorfi Vénusz [a kép forrása: https://mult-kor.hu/idosebb-a-willendorfi-venusz-mint-korabban-hittek-20150923]
A willendorfi vénusz megvásárolható kézműves termék-változatáért kattints ide

 A lascaux-i barlangban számos látványos rajz maradt fönt.

Vemhes vadló Lascaux-ból [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Lascaux-i_barlang]
 
Lascaux [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Lascaux-i_barlang]
 
Lascaux-i bikák [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Lascaux-i_barlang]

Ahogyan az Altamirai-barlangban is.

Egy bika Altamirából [a kép forrása: http://www.culturaydeporte.gob.es/mnaltamira/cueva-altamira/arte.html]

 Ezek az emberek talán már térérzékeltetéssel próbálkoztak akkor, amikor kisebb és nagyobb egyedeket festettek a sziklára azonos fajú állatokból. Itt-ott megjelent a szimmetria is. 

 Mindeközben eszközeiket is egyre praktikusabbá fejlesztették. Már nem csak kőből, hanem fából és csontból is készítették őket, s markolatokat, nyeleket is készítettek hozzájuk. Volt már szigonyuk is, amit két-három visszahajló horoggal láttak el.

 18 000 évvel időszámításunk kezdete előtt a közel-keleten, a mai Palesztina területén megjelent a kebara-kultúra. Az ő idejük során kezdtek el az ideiglenes telepek átalakulni állandó településekké. E kultúra emberei kör alaprajzú kunyhókban laktak. Vadásztak még, de amellett sok gyűjtött, vad gabonafélét is ettek. Ők már gyorsítani akarták a gyűjtögetési munkát, s e célra feltalálták a sarlót. Talán már az is elhangzott, hogy "ezek a mai fiatalok... mindent összekapkodnak, nem tisztelik az ételt. Mi még sarló nélkül is remekül megéltünk". Pár generáció elteltével azonban a sarló - mely a holdsarlóhoz hasonló volt, ezért a termékenység egyik jelképe lett - szent tárggyá vált. Néhány fa- vagy csontnyelű kovakősarló maradt fenn tőlük. A gabonamagvakat megpörkölték, megőrölték és vízzel keverve megsütötték, vagy kását főztek belőle.

 Nem tudni, mikor rajzolták és kik a Gilf-Kebir Vádi Szura oázis sziklarajzait. Ezek mélyen a Szaharában találhatóak, de azt bizonyítják, hogy a területen az őskorban jóval csapadékosabb éghajlat uralkodott, ami zöld növényzetet sarjasztott. A sziklarajzok nem csak zsiráfokat, pálmafákat, egyéb állatokat és növényeket ábrázolnak, hanem olyan embereket is, akik úgy tűnik, vidáman úszkálnak valami tóban.

Az "Úszók barlangja"-nak sziklarajzai [a kép forrása:

Az "Úszók barlangja"-nak sziklarajzai [a kép forrása:




  Emlékszem az előző életeimre…

Egyszer, amikor kisgyerek voltam: Unatkoztam, s találtam egy festéktörő mozsarat. Azzal kezdtem játszogatni. Valamit össze akartam törni vele, mintha igazi festéket készítenék. Megtaláltam egy iszákban az összegyűjtött fűmagokat. Azokat kezdtem el összetörni. Közben csöpögött az eső is, de nem törődtem vele, mert amúgy langyos, tavaszi idő volt és lekötötte a figyelmemet a játék.
 Amikor anya meglátta a trutymót, amit csináltam, nagyon mérges lett. Azt mondta, tönkretettem azt a kevés ételt, amink volt... és dühösen behajította a parázsba.
 Estére már olyan éhes voltam, hogy úgy döntöttem, kikotrom a hamuból a trutymót, amit csináltam. Meg volt keményedve. De végül ráfanyalodtam, hogy beleharapjak... és igazán nem is volt rossz. Mondtam, hogy én máskor is ilyet akarok enni. Erre már kíváncsi lett apám és ő is megkóstolta. És neki is ízlett!
 Mire felnőttem, az lett a szokás, hogy csak ilyet ettünk.

Lepénykenyér [a kép forrása: https://femina.hu/recept/glutenmentes-lepenykenyer/]

--> Vihető régészeti lelet-ihletésű kézművek itt: https://www.alkotokboltja.hu/Shop/index/27279
--> Kövess facebook-on is: https://www.facebook.com/Bezzeg-r%C3%A9gen-338544310331985/?modal=admin_todo_tour

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

44. Elmúlik a járvány, szünetelnek a nagy háborúk [i.e. 430-420]

ÉSZAK-NYUGAT-EURÓPA Nagyjából ebben az időben - talán klimatikus okok miatt - kezdtek a mai Németország területéről északabbra; Skandináviáb...