A kor
vadászai már jó ideje készítettek barlangrajzokat. Ezeken többnyire
életnagyságban igyekeztek ábrázolni az állatot, legtöbbször bikát, vagy
lovat. Őseink az egymásra hasonlító dolgokat egylényegűnek is érezték. Így például a bika szarváról a fogyó- és növő Holdra asszociáltak. A Hold
ciklusaival összefüggött a nők hasonló ciklusú „megtisztulása”. A várandós has
a növő Holddal, így a Hold (és a bikaszarv) a termékenységgel függött össze. A barlang az
anyaméhvel, és a Földanyával. Innen már nem nehéz megtalálni az összefüggést a
föld termékenysége (az ezt biztosító eső) és a Hold között sem.
A Hold lett az első kozmikus jelképe a születés-elmúlás-újjászületés ciklusának.
A Hold lett az első kozmikus jelképe a születés-elmúlás-újjászületés ciklusának.
Őseinknek bőven volt
idejük a tiszta eget, a csillagokat figyelni. Bizonyára őket is lenyűgözte a
látvány, ahogy a tűzből ég felé szálló pernye összeolvadt a csillagokkal. S a csillagokban – mivel mindent élőnek tekintettek –
felsőbbrendű lényeket sejthettek.
A barlangok
falára festett bikák, esetleg bölények szarva néha nem profilból van ábrázolva
(mint az állat maga), hanem elfordított perspektívában, hogy a két szarv szimmetrikus legyen egymással. Így a növekvő, illetve a fogyó Holdra lehet róluk asszociálni.
[Rudolf Dössler: Amikor a csillagok istenek voltak]
A síkbeli
ábrázolás nem csak sziklafalakra történt, hanem mindenféle felületre, például
csontokra is. A szimbolikus ábrázolás egyik nagy szintlépését jelenti a
przsedmoszti geometrikus Vénusz. Ez is egy „holdanyát” ábrázol, de a formát
szándékosan, geometrikus vonalakkal stilizálva ábrázolta az alkotó. Talán először csak
játszott a csontdarabbal, „firkálgatott”, aztán egyszerre meglátta,
hogy ilyen „másféle” vonalakkal is meg lehet rajzolni a kívánt figurát. Az ő törzse
nagyon megszerette ezt a fajta ábrázolásmódot 30 000 évvel ezelőtt. De
tágabb körben még nem terjedt el.
Őseink már
27 000 évvel ezelőtt hold-naptárakat készítettek – pl. mészkőből. Ilyen a
bodrogkeresztúri lelet. A tárgy formája az anyaméhre emlékeztethet, s a rajta
található bemetszések adják a naptárat.
Úgy tűnik, hogy eléggé törekedtek a valósághű ábrázolásra (kivéve, ha a szimbolikus jelentőség – pl. >Hold =
bikaszarv< lényegesebb szempont volt). A Montespan-barlangban
találtak a régészek egy agyagból készült, majdnem életnagyságú medve-szobrot. A
feje valódi medvekoponya volt és valódi medvebőrrel fedték le. A medvebőrön
lándzsa-ütötte sérülések voltak. Szinte látom magam előtt, ahogy az ifjú,
vadászatra éppen megérő srácok ezen gyakorolják a mesterfogásokat, a nem éppen
veszélytelen vállalkozásra.
Az agyagmedve [a kép forrása: https://slideplayer.hu/slide/2252418/] |
Lassan
rájöttek az emberek, hogy az állatok szobrait kicsinyítve is elkészíthetik – különféle
mágikus szertartásokra így is alkalmasak.
Ezáltal az állat- (és ember-) ábrázolások nagyon lassan elkezdtek
képmásból szimbólumokká válni.
25 000 évvel ezelőtt élt a Dolní Vestonice-i
művész, aki kicsit fura figura lehetett a maga törzsében; más mint a többiek. Az
ő kunyhója a többiekétől távolabb állt. Benne agyagkályha volt, melyben kis
állatszobrait kiégette. A szobrocskákat csonthamuval kevert agyagból
készítette, amihez kötőanyagként zsiradékot is használt (mintha azt remélte volna, hogy a test anyagaiból valódi test lesz). Művészetének eredményei
kőkemény, évezredeken keresztül fennmaradó állatszobrocskák lettek. Egyikük;
egy medve-szobrocska, még az alkotó ujjlenyomatát is megőrizte.
Művészünk egy
észak-európai kortársa mamutagyarból kis mamutszobrocskát faragott, mintha ezzel
vissza akart volna adni valamit, amit az állat megölésével elvettek.
A gyermeket váró nő kikerekedése emlékeztethette őseinket a Hold kitelésére. Divatba jöttek a kerekségeket
erősen hangsúlyozó kis szobrok. Ezek talán idővel az ősanyát (akitől "mind
származunk"), illetve a földanyát (akinek barlangjaiból újraszülethetünk)
kezdték el jelképezni. Bár a régészek Vénusz-szobroknak nevezték el ezeket, talán még
találóbb lenne Éva-szobroknak, vagy Gaia-szobroknak, esetleg Hold- vagy
Földanyácskáknak nevezni őket…
A vestonicei Vénusz [a kép forrása: https://hrglobe.hu/hirek/az-anyaistenno-resz/] |
A leghíresebb a Vénusz-szobrok közül a mészkőből
készült Willendorfi Vénusz, melyet vörös okkerrel színeztek – mintha az
életteli színnel az amúgy sápadt szobrocskát életre akarták volna kelteni.
A willendorfi Vénusz [a kép forrása: https://mult-kor.hu/idosebb-a-willendorfi-venusz-mint-korabban-hittek-20150923] A willendorfi vénusz megvásárolható kézműves termék-változatáért kattints ide |
A lascaux-i barlangban számos látványos rajz
maradt fönt.
Vemhes vadló Lascaux-ból [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Lascaux-i_barlang] |
Lascaux [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Lascaux-i_barlang] |
Lascaux-i bikák [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Lascaux-i_barlang] |
Ahogyan az Altamirai-barlangban is.
Egy bika Altamirából [a kép forrása: http://www.culturaydeporte.gob.es/mnaltamira/cueva-altamira/arte.html] |
Ezek az
emberek talán már térérzékeltetéssel próbálkoztak akkor, amikor kisebb és
nagyobb egyedeket festettek a sziklára azonos fajú állatokból. Itt-ott
megjelent a szimmetria is.
Mindeközben eszközeiket is egyre praktikusabbá fejlesztették. Már nem csak kőből, hanem fából és csontból is készítették őket, s markolatokat, nyeleket is készítettek hozzájuk. Volt már szigonyuk is, amit két-három visszahajló horoggal láttak el.
18 000 évvel időszámításunk kezdete előtt a közel-keleten, a mai Palesztina területén megjelent a kebara-kultúra. Az ő idejük során kezdtek el az ideiglenes telepek átalakulni állandó településekké. E kultúra emberei kör alaprajzú kunyhókban laktak. Vadásztak még, de amellett sok gyűjtött, vad gabonafélét is ettek. Ők már gyorsítani akarták a gyűjtögetési munkát, s e célra feltalálták a sarlót. Talán már az is elhangzott, hogy "ezek a mai fiatalok... mindent összekapkodnak, nem tisztelik az ételt. Mi még sarló nélkül is remekül megéltünk". Pár generáció elteltével azonban a sarló - mely a holdsarlóhoz hasonló volt, ezért a termékenység egyik jelképe lett - szent tárggyá vált. Néhány fa- vagy csontnyelű kovakősarló maradt fenn tőlük. A gabonamagvakat megpörkölték, megőrölték és vízzel keverve megsütötték, vagy kását főztek belőle.
Nem tudni, mikor rajzolták és kik a Gilf-Kebir Vádi Szura oázis sziklarajzait. Ezek mélyen a Szaharában találhatóak, de azt bizonyítják, hogy a területen az őskorban jóval csapadékosabb éghajlat uralkodott, ami zöld növényzetet sarjasztott. A sziklarajzok nem csak zsiráfokat, pálmafákat, egyéb állatokat és növényeket ábrázolnak, hanem olyan embereket is, akik úgy tűnik, vidáman úszkálnak valami tóban.
Az "Úszók barlangja"-nak sziklarajzai [a kép forrása:
|
Az "Úszók barlangja"-nak sziklarajzai [a kép forrása:
|
Emlékszem az előző életeimre…
Egyszer, amikor kisgyerek
voltam: Unatkoztam, s találtam egy festéktörő mozsarat. Azzal kezdtem játszogatni.
Valamit össze akartam törni vele, mintha igazi festéket készítenék. Megtaláltam
egy iszákban az összegyűjtött fűmagokat. Azokat kezdtem el összetörni.
Közben csöpögött az eső
is, de nem törődtem
vele, mert amúgy langyos, tavaszi idő volt és lekötötte a figyelmemet a
játék.
Amikor anya meglátta a trutymót, amit
csináltam, nagyon mérges lett. Azt mondta, tönkretettem azt a kevés ételt,
amink volt... és dühösen behajította a parázsba.
Estére már olyan éhes voltam, hogy úgy döntöttem, kikotrom a hamuból a trutymót, amit csináltam. Meg volt keményedve. De végül ráfanyalodtam, hogy beleharapjak... és igazán nem is volt rossz. Mondtam, hogy én máskor is ilyet
akarok enni. Erre már kíváncsi lett apám és ő is megkóstolta. És neki is ízlett!
Mire felnőttem, az lett a szokás, hogy csak ilyet
ettünk.
Lepénykenyér [a kép forrása: https://femina.hu/recept/glutenmentes-lepenykenyer/] |
--> Vihető régészeti lelet-ihletésű kézművek
itt: https://www.alkotokboltja.hu/Shop/index/27279
--> Kövess facebook-on is: https://www.facebook.com/Bezzeg-r%C3%A9gen-338544310331985/?modal=admin_todo_tour
--> Kövess facebook-on is: https://www.facebook.com/Bezzeg-r%C3%A9gen-338544310331985/?modal=admin_todo_tour
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése