21. Klímaváltozás és királyi bosszúk [i.e. 2100-2000]

Akkád Birodalom

Sarrukín i.e. 2061-ig uralkodott Agade városból. Uralkodása során hadjárataival eljutott a Földközi-tengerig és az Amanus-hegységig. Megszerezte a hatalmat Mári, Ebla és Jarmuti városok fölött is. Birodalmának határait a „Cédrus-erdő” (Libanon) és az „Ezüst-hegy” (Torosz-hg., Anatólia) jelentették, vagy másképpen az „Alsó-tengertől a Felső-tengerig” terjedtek határai. Az előbbi elnevezések azt mutatják, hogy milyen fontos volt számukra az a szempont, hogy hol milyen nyersanyagot tudnak szerezni. Az utóbbi szempont pedig a kereskedelmi lehetőségek fontosságát mutatja. A Perzsa-öblön („Alsó-tenger”) zajló kereskedelmet az Akkád Birodalom teljesen kisajátította.

Ebla város Sarrukín uralkodása idején élte fénykorát, mint fontos kereskedőváros.

Az Akkád Birodalom területén az akkád nyelv vált az elsődlegessé. A sumér a régiek nyelve lett, amit már csak a művelt írnokok használtak.

I.e. 2060-ban Sarrukín fia, Rímus lépett Agade és az Akkád Birodalom trónjára. Ő bátran folytatta apja katonai vállalkozásait. Leverte a lázadásokat és meghódította Elámot és Elámtól keletre Marhasit. Vele egykorú felirat szerint uralkodásának egyik évében „Adab megsemmisült”.  Adab város Ningírszu és Nippur között helyezkedett el.

Ám pár évnyi uralkodása végén, i.e. 2051-ben saját szolgái ölték meg őt, hogy fivérét, Manistusut juttassák hatalomra. Egy korabeli feliratból lehet tudni, hogy Manistusu a Perzsa-öblön keresztül expedíciót vezetett bizonyos ezüstbányákig és hozott onnan „szoborkészítéshez való követ” (valószínűleg fekete dioritot a mai Omán területéről).

Assur és Ninive is az Akkád Birodalomhoz tartozott már. Mindkét városban fontos Istár-szentély állt.

Egy Istár-ábrázolás (sumér nyelven Inannaként, akkádul Istárként tisztelték ugyanezt az istennőt) [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ist%C3%A1r]

  I.e. 2037-ben Manistusut fia, Narám-Szín követte az uralkodásban. Nagyapjához, nagybátyjához és apjához híven folytatta a birodalom fenntartásáért és növeléséért folytatott harcokat. Az ő uralma jelentette az Akkád Birodalom fénykorát. Mivel birodalmához tartozott a „Felső-„ és az „Alsó-tenger” is, keleten pedig az „összes” hegy, az Egyiptom és az Indus-völgye közötti ismert területet uralta, azt gondolhatta, hogy a világ legalább egyharmada az ő irányítása alatt áll. Ez adott okot számára arra a szerénytelenségre, hogy felvegye a „négy égtáj királya” címet, önmagát istenkirálynak nevezve, s alattvalói szemében az Akkád Birodalom istenévé váljon. Ilyen szempontból megelőzte őseit is, pl. Gilgamest, vagy Lugalbandát, akik csupán haláluk után emelkedtek az istenek közé. Ő viszont úgy gondolhatta, minek ezzel annyit várni…

 

Narám-Szín [a kép forrása: http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Okor-kelet/Okori.es.keleti.muveszet/index.asp_id=544.html]

Narám-Szín [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Nar%C3%A1m-Sz%C3%ADn_akk%C3%A1d_kir%C3%A1ly]

A legendák szerint nagyképűsége miatt meg is büntették őt az istenek azzal, hogy az Akkád Birodalomba keleti törzsek – amurrúk és gutik – törtek be.

 

 Az amurrúk, miután korábban elvesztették városaikat az akkád hódításokkal szemben (Eblát, Karkemist, Jamhadot…), visszatértek a nomád életmódhoz és kelet felé húzódtak. 

 Most azonban földrengések sorozata rázta meg az egész Közel-Keletet, melyek nyomában tűz és járványok következtek be. Az éghajlat közben melegebbre és szárazabbra fordult és megindult az elsivatagosodás.

 A nomád élet – az éghajlatváltozás miatt – nagyon nehézzé vált, Narám-Szín birodalma és annak gazdagsága pedig csábító préda volt, határai pedig (hatalmas kiterjedésénél fogva) védtelennek bizonyultak. Az északi hegyekből elkezdtek visszaszivárogni a harcias törzsek, főleg az amurrúk és a gutik és a meggyengült városokat kezdték fosztogatni. 

Egyiptom

II. Pepit Egyiptom trónján, fia, II. Nemtiemszaf, uralkodói nevén II. Merenré követte, i.e. 2074-ben, de még ebben az évben meghalt, egy merénylet következtében. Férje és fivére halálát Netjerkaré úgy bosszulta meg, hogy egy bankettre összehívta az elkövetőket, a palota egyik termébe, mintha velük együtt ünnepelne. De titokban egy csatorna segítségével oda irányíttatta a Nílus vizét. Majd egy óvatlan pillanatban bezárták a termet és megnyitották a csatornát. A merénylők a Nílus vizébe vesztek. Netjerkaré pedig elfoglalta Egyiptom trónját.

Netjerkaré sztéléje [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Netjerkar%C3%A9_Sziptah]

 Kína

Taj-Kang uralkodásáról mindössze annyi maradt fönn, hogy „elveszítette országát”, majd - 'hatékony megoldásként' – testvéreihez ment a Lo-folyótól északra, ahol megkomponálták az „Öt fiú dalát”, majd meghalt.

 Egyik testvére, Csung-Kang lett a következő „császár” (ebben az időben a császár még inkább olyan törzsfőt jelentett, aki a törzsszövetség fölött uralkodott). Az ő uralkodása idején történt, hogy két férfi, Hszi és Ho, akik olyan kicsapongó életet éltek, hogy még "a naptárban is zavart támasztottak"! Ezért egy Jin nevű vezér büntető hadjáratot indított ellenük.

 A császár egy Kun-vu nevű herceget a főminiszterévé tett, de hatalmának örököse a fia, Hsziang lett. Ő kb. i.e. 2075-ben lett császár.

 Trónra lépése után megtámadta a Huaj-folyónál élő „barbárokat”, akik hamarosan eljöttek hozzá behódolni. Egy Han Cso nevű lázadó hadúr azonban megölte legjobb mesteríjászát, Hou-ji-t.

 

Hou-ji [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Hou-ji]

 Lehetséges, hogy a Közel-Keleten említett éghajlatváltozás Kínában is változásokat okozott. Ugyanis Hou-jiről egy olyan legenda maradt fenn, hogy egyszer, az ő idejében 10 nap jelent meg az égen. Hou-ji azonban 9-et lenyilazott, s így megmentette a vidéket a gyötrő szárazságtól. Ezt követően Hou-ji lenyilazott egy ta-feng („nagy szél”) nevű vadmadarat is, amely forgószeleket keltve lerombolta az emberek házait.

 

 A hadúr, Han Cso a császár uralkodásának 26. évében már nyíltan a császár ellen lázadt fel és elküldte fiát, Csiao-t, hogy támadja meg a császár városát, Csenkuant. Csiao-nak sikerült nagy vereséget mérnie a császárra, akit el is fogtak és kivégeztek. Várandós feleségének azonban sikerült elmenekülnie. I.e. 2047-ben megszületett a fiú és a Sao Kang nevet kapta. Valószínűleg egész gyerekkorában arra készítette fel a édesanyja, hogy egyszer majd bosszút kell állnia, mert ő a jog szerinti uralkodó. A fiú 19 éves volt, amikor úgy érezte, hogy itt az idő. Megtámadta Han Cso-t és le is győzte – visszafoglalta apja trónját. Szövetségesével, Mi-vel sikerült elfognia és megölnie Han Cso-t és fiát, Csiao-t.

 Ezt tapasztalva a környező népek is látták, hogy jobb lesz vele vigyázni, ezért vazallusai felköszöntötték a trónra lépés alkalmából, majd hamarosan a barbárok küldöttei is tiszteletüket tették nála. I.e. 1985-ig uralkodott.

További érdekességekért kövess a facebook-on is (kattints)