20. Akkád Birodalom és bekerítős sakk [i.e. 2200-2100]

A Brit-szigeten folytatódott az Avebury Henge építése, amit már az i. e. 3400-ban elkezdtek. Eddig egy nagy sánckör jelentette az építményt, a több körben álló óriásköveket most állították fel. Ennek külső köre, az „outer circle” Európában a legnagyobb átmérőjű ilyen kőkör. A nagy körön belül két kisebb kőkör látható, a „northern inner ring” (északi belső gyűrű) és a „southern inner ring” (déli belső gyűrű). Belülről kifelé haladva lettek felállítva a kőkörök.

 

Az Avebury henge alaprajza [a kép forrása: https://ericwedwards.wordpress.com/2014/05/08/avebury-and-its-environs-as-a-ritual-landscape/]

Avebury henge [a kép forrása: https://www.visitwiltshire.co.uk/things-to-do/avebury-stone-circle-and-avebury-manor-and-garden-p134483]

 Szintén a Brit-szigeten van a Silbury Hill, amiről szintén volt már szó, s ami egy mesterséges mészkődomb. Az i. e. 28. században kezdték építeni, de a fő építési időszaka az i. e. 24. századra esett, most pedig folytatódott. A domb teteje alatt néhány méterrel lépcsőmaradványok vannak. Ez lehetett az építkezés középpontja, ahonnan körbe leszórták a törmelékeket (mészkövet, agyagot, termőtalajt, kavicsot, kovakövet, homokkövet, kagylót, mohát, fadarabokat, fagyöngyöt, marhacsontokat és agancsdarabokat).

A Balkán területén már ott éltek az úgynevezett pelaszg törzsek, amikor észak felől más népek bevándoroltak. A két nép összeolvadásából lettek a görögök ősei.

Most, az i.e. 22. században, a Földközi-tenger egyik szigetére, Máltára új népcsoport érkezett, akik felváltották az előzőleg itt élt népességet, amelyik a Xaghrai kőkört megépítette. De ez az új népcsoport (akár csak az előző) még mindig ismeretlen a régészet számára.

 

Anatóliában egyre nagyobb számban jelentek meg a hettiták és a hurrik, akik a Kaukázus területéről érkeztek és az itt élő hattik közé keveredtek be.

Kanis mellett Karkemis is fontos kereskedőtelepük volt az asszíroknak. Ez a város Mezopotámia északi kereskedelmi kapujává vált. Kövezett rakpartja volt, vízikapuval ellátva, kőalapú vályogfallal körülvéve. Sok más várossal együtt ez is Ebla uralma alá tartozott.

Karkemis városa a térképen [a kép forrása: http://rapatur.blogspot.com/2009/01/karkemis.html]

  Mezopotámia területére ebben az időben a hegyvidékekről akkádok érkeztek, akik kezdetben békésen keveredtek a helyi - főként sumér - népességgel. Volt közöttük egy Laibum nevű férfi, aki Azupiranu városban telepedett le. Itt megismerte Istár/Inanna egy papnőjét, akire Enítum néven („enu” = kitett, „entum” = papnő – akkád nyelven) emlékszik a történelem. Istár papnőinek ebben az időben már szüzességi fogadalmat kellett tenniük, ami érdekes változás a termékenység-varázsló szertartások kora után*. Ez a papnő azonban – Laibummal – megszegte fogadalmát, s ennek gyümölcseként fia született. A fiút, hogy elrejtse bűnét, kitette az Eufráteszre egy kosárban és a sorsára hagyta.

 

*A papnők még mindig magas rangú, nagy tiszteletben álló nők voltak, akiket csak a király ölelhetett, hogy szimoblikusan eljátssza a természetet megtermékenyítő erőket [http://www.noiportal.hu/rejtely-misztika/szent-szex-buja-aldozat-a-szerelem-istennoinek-oltaran]

Ősi szövegeket őriztek, melyek Inanna és Dumuzi egyesüléséről írtak, meglehetősen részletesen – ennek talán oktatási célja is volt. Az, hogy ezekben a szövegekben a szeretkezés női szemszögből kerül kifejtésre, mutatja, hogy még a matriarchális időkből származnak.

A nő szimbóluma, a lefelé mutató háromszög, jellegzetes jelkép volt még ebben az időben is; fogadalmi ábrázolásként használták – sok ilyen került elő pl. Assur városából.

Mivel a földi és a kozmikus rend fenntartása céljából kulcsfontosságú volt a király és a főpapnő szexuális kapcsolata, lehetséges, hogy a többi – „kezdő” – papnőnek kellett szüzességi fogadalmat tennie, s ezt addig megtartani, míg főpapnő nem lett valamelyikükből. De az is lehet, hogy a király és a papnő egyesülése csupán szimbolikus módon történt meg, s így a szüzességi fogadalom és a termékenységvarázslás nem zárja ki egymást, sőt előbbi feltétele az utóbbinak, a papnő rituális tisztasága révén. [https://mult-kor.hu/szex-istenekkel-isteni-szex-az-okori-mezopotamiaban-20180503]

A kisfiút egy Akki nevű, vízmerítő* foglalkozású férfi találta meg, kimentette a folyóból és felnevelte. A fiú neve Sarrukín lett. Sarrukín fiatal korában nevelőapja kertészeként dolgozott. 

Uruk és Ur trónján Lugalkiginedudut a fia, Lugalkiszalszi követte. Aksak városában egy Súsin nevű férfi uralkodott, de i.e. 2159-ben elfoglalta városát Kis királya, Puzur-Szín. A követkő évben azonban Puzur-Szín is meghalt, trónján pedig fia, Ur-Zababa követte. 

Az ifjú Sarrukín Ur-Zababa udvarába (Kis városába) került, a király pohárnokaként, s olyan ügyes volt, hogy idővel a király főminiszterévé vált.

 

Sarrukín [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Sarruk%C3%ADn_akk%C3%A1d_kir%C3%A1ly]

 Lagas királya ugyanekkor Urukagina volt, aki egy népmozgalomra támaszkodva űzte el a korábbi uralkodót, Lugalandát. Urukagina nem csak a hatalom megszerzéséhez használta fel az embereket, hanem uralkodóként is szem előtt tartotta a köznép érdekeit és ahogy trónra lépett, reformokba kezdett. Korlátozta a gazdagok és a hatalmasságok önkényét. Előírta, hogy ha egy gazdag vásárol egy alárendelttől, akkor ezüsttel kell fizetnie, de az alárendelt nem kötelezhető eladásra, ha nem akar eladni valamit. A papoknak megtiltotta, hogy a köznép kertjéből gyümölcsöt, vagy fát vegyenek el. Megtiltotta az uzsorát* és az áruhalmozást*. Biztonsági intézkedéseket vezetett be a tolvajlások, rablások és gyilkosságok ellen. Előírta a temetkezések állami finanszírozását és támogatta az árvákat és az özvegyeket.

 

uzsora: aránytalanul magas kamat kérése kölcsönadott pénzért.

áruhalmozás: áruk visszatartása, hogy a kialakult hiány révén drágábban lehessen eladni az adott árukat.

 Természetesen ezzel szerzett magának ellenségeket is – elsősorban a papság soraiban. A papok összefogtak ellene, Umma akkori királyával, Lugalzaggeszivel.

Lugazaggeszi rögtön, trónra lépése után terjeszkedésbe fogott; ennek egyik lépése volt számára Lagas elfoglalása, Urukagina legyőzésével. Ezt követően megszerezte Urt, Urukot, Kist (Ur-Zababa városát) és Nippurt is. Királyi székhelyét Urukba helyezte át. Így ő lett az, aki megteremtette az egységes Sumér Királyságot. Fennhatósága kiterjedt egész Mezopotámiára, egészen a Földközi-tenger keleti partjáig. A kereskedelem működése érdekében katonákkal biztosította a karavánutakat.

 Ebben az időszakban a Perzsa-öbölbe hatalmas mennyiségű hordalékot szállító Buranunna-folyó folyamatosan és gyorsan töltögette föl a partvidéket. Emiatt az egykor tengerparti városok, mint Larsza, Eridu és Lagas fokozatosan egyre inkább eltávolodtak a tengerparttól. Ez pedig lassan visszavetette a sumérok kereskedelmét a Perzsa-öbölben.

 Kis városban Ur-Zababa főminisztere, Sarrkukín olyan ügyes politikus lett, hogy saját fejedelemséget alapított i.e. 2117-ben, melynek fővárosa az őáltala alapított Agade lett. Agade várost azért alapította, hogy így jelképesen függetlenné tegye magát Babilontól. A legenda szerint Marduk isten (Babilon istene) emiatt megátkozta őt. 

 Sarrukín feleségül vette az akkád Taslultumot, akitől gyerekei születettek: Rímus, Manistusu, Enhéduanna, Ibarum és Abaistakal. Enhéduanna felnőve a helyi holdisten, Nanna főpapnője lett.

I.e. 2105-ben egy alkalommal Ur-Zababa (aki mostmár Lugalzaggeszi vazakkusaként uralkodott Kisben) olyan álmot látott, ami nagyon nyugtalanította őt. Ebben az álomban a király Istár kezétől fulladt meg. Magához hívatta főminiszterét, Sarrukínt, hogy segítsen megfejteni az álmot. Ezután megbízta őt, hogy ölje meg az udvari kézművesek főnökét, Belistikalt. Ám ez nem sikerült neki, mert „Istár közbelépett”. (Úgy gondolom, itt arról van szó, hogy Istár a kézművesek istene (is) volt, s ezért az álom szimbolikája azt sugallta a királynak és álomfejtőjének, hogy a kézművesek fognak a király életére törni. A király ezért akarta a merényletet ily módon megelőzni. S ezért volt Istár az, aki megvédte hívét.) Erre Ur-Zababa méregbe gurult, hogy főminiszterére sem számíthat, mert ilyen ügyetlen volt, s követként elküldte őt Lugalzaggeszihez, az Urukban székelő főkirályához. Egy írott üzenetet kellett elvinnie. Az üzenetben Sarrukín a saját halálos ítéletét vitte. Ugyanis a levélben Ur-Zababa azt kérte Lugalzaggeszitől, hogy ölje meg követét.

 Sarrukínt azonban egy álom figyelmeztette a veszélyre. Ezért megtámadta Lugalzaggeszit és le is győzte. Az egykori főkirályt nyakkalodában Nippur városába, az Ékur nevű szentélykörzet kapujához állították (ahol Enlilt imádták) – további sorsa ismeretlen.

 „Uruk város fegyverrel leveretett, királysága Agade városba ragadtatott el.”

Nippur romjai [a kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/Nippur]

 Ezt követően Sarrukín hazament Kisbe, ahol egy álmot látott. Az álomban Anu és Enlil istenek elrendelték, hogy rombolja le Ur-Zababa palotáját is.

 

Ő pedig engedelmeskedett isteneinek, s Kisben palotaforradalom tört ki a vezetésével, ő pedig átvette a hatalmat.

Sarrukín ezzel megalapította az Akkád Birodalmat.

Elám ország élére egy vazallusát állította.

 A meghódított területek társadalmi szerkezete változatlan maradt. A nép számára csupán annyi változott, hogy a sumér városok vezető pozíciói akkád férfiak kezébe kerültek.

 

 Így uralkodott az összes sumér város fölött Sarrukín, immár akkád ’alkirályok’ segítségével. 

Azonban az egykor független városállamokban a lázadozások szinte állandóak lehettek. 

 „Öregkorában minden ország fellázadt ellene”, de ő „kitörve seregüket megverte, pusztulásukat okozta”. 

[David Rohl: Az elveszett testamentum]

Egyiptomban i.e. 2228-2175-ig I. Pepi volt a fáraó, Teti fáraó fia. Két féltestvérét vette feleségül. Uralkodása idején a központi hatalom meggyengült az arisztokratákkal szemben. A tartományi fejedelmeket megpróbálták házasságok révén az uralkodóházhoz kötni, de ez is inkább függőségi helyzetet okozott a saját maguk számára. I. Pepi kereskedelmi expedíciókat indított a Sínai-fsz.-re, Palesztinába, valamint Núbiába.

I. Pepi fáraó [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Pepi]

 Pepi fáraó fia volt Nemtiemszaf, aki i.e. 2175-ben lépett trónra. Uralkodói neve Merenré lett, de csak rövid ideig uralkodott. 

 

 Őt apai féltestvére, II. Pepi követte, 6 évesen. Fiatal kora miatt anyja régenskedett mellette. II. Pepi, hogy újra megerősítse a központi hatalmat, számos olyan kiváltságot eltörölt, ami a papi, vagy nemesi földekhez kapcsolódott. Ám ezzel még nem aratott sikert, az arisztokraták valóságos kiskirályokká váltak mostanra. Hivatalukat – mint a királyok – fiaikra örökítették. Ugyanakkor kötelességeiket elhanyagolták, pl. nem védték meg a Nílust a kelet felől beözönlő népekkel szemben, akik a szárazság elől áramlottak a Nílus vidékére. A Nílus áradásai ekkoriban kicsik voltak, ami éhínséghez vezetett. A kiskirályként viselkedő arisztokraták azonban csak a robotot növelték, fényűző építkezéseiken.

II. Pepi fáraó, a felett régenskedő anyjával ábrázolva [a kép forrása: https://www.ask-aladdin.com/egypt-pharaohs/pepi-ii/]

Kínában i.e. 2137-ben napfogyatkozást figyelhettek meg.

A Sárga-folyó völgyében Csuan-hszü után (aki nem régen megtiltotta a vérfertőző házasságokat) Ku lett a császár. A Sárga Császár legidősebb fiának, Sao-haonak a fia volt Csiao-csi, s az ő fia volt Ku. A Sárga Császár második fiának, Csang-jinek a fia volt Csuan-hszü, aki uralkodott, s akinek halála után visszaszállt a hatalom a másik testvér ágára. Így Ku, avagy Kao-hszin trónra léphetett. Őt fia, Cse követte. Amikor ő meghalt, féltestvére, Jao császár következett, akire bölcs és mértékletes uralkodóként emlékeznek. Télen szarvasbőr öltözékkel védte magát, nyáron pedig egyszerű kenderruhában járt és cserépedényből evett és ivott. Legfőbb feladatának tekintette, hogy valamennyi emberéről gondoskodjon. Egyik alattvalója, Kun, aki egyébként szintén a Sárga Császár egyenes ági leszármazottja volt, fogta az övéit, és keletre vándorolt, a Szung-hegyig. Itt Jao császártól földet kaptak, cserébe pedig hűségesküt tettek neki. Itt, ennek a hegynek a lejtőin nőtt fel Kun fia, Ta-jü, aki megházasodott és neki is egy fia született, Csi.

Jao császárnak volt egy fia, Tan-zhu, aki azonban léhűtő volt. Hogy őt jobb útra terelje, feltalálta a bekerítős sakkot* (vej-csi). De nem sikerült őt megnevelni, azért, hogy ne ő legyen a következő uralkodó, Jao inkább lemondott a trónról Sun javára, akihez két lányát, O-huanot és Nü-jinget is hozzáadta. A két fiatalasszony Sun családjában azzal szembesült, hogy folyamatosan Sun életére törnek, hogy megszerezzék vagyonát. Ám Sun mégis tisztelettudóan szolgálta őket – ezért így tettek az asszonyok is.

*A bekerítős sakk talán legismertebb neve a "go", amit valóban kb. 4000 évvel ezelőtt találtak ki Kínában, s azóta is játsszák. A "go"-t eredetileg fekete és fehér (sötét és világos) kavicsokkal játszották, egy 17x17 négyzetre osztott táblán. Egy-egy kavicsnak annyi "élete" van, ahány szabad mező van körülötte. Ha ez 0, akkor a kavics "fogollyá" válik és lekerül a tábláról. A játékosok célja minél több foglyot gyűjteni és minél nagyobb területet bekeríteni.

 

A go-játék néhány lépése [a kép forrása

https://hu.wikipedia.org/wiki/Go#/media/F%C3%A1jl:Go-board-animated.gif]

Jao császár [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Jao_cs%C3%A1sz%C3%A1r]

 A Sárga Császár kisebbik fia volt Csang-ji. Az ő fia volt Csuan-hszü. Az ő fia volt Csiung-csan. Az ő fia volt Csing-kang. Az ő fia volt Csü-vang. Az ő fia volt Csiao-niu. Az ő fia volt Ku-szou. S az ő fia volt Sun. Amikor meghalt, két felesége a folyóba ölte magát.

Sun szintén nem akarta mihaszna fiára, Sang-csünre örökíteni a hatalmat. (Sang-csün)

Ebben az időben Kun hazatért családjával. A Sárga-folyó völgyét gyakran sújtotta árvíz, ami akadályozta a gazdasági fejlődést. Először Kunt, Ta-jü apját bízták meg a folyamszabályozás megszervezésével. Ő 9 éven át dolgozott rajta, de nem járt sikerrel. Fia folytatta munkáját és egy Hou-csi nevű férfi volt a segítségére, aki Ku császár egyik fia volt. Ta-jü rájött, hogy a gátak és töltések önmagukban csak felduzzasztják a vizet, ezért öntözőcsatornákat is kiépített, valamit nem művelt árterekre irányította a vízfölösleget. Sőt, a meder kotrását is bevezette. A Sárga-folyó egy szakaszát ma is Jümenkou néven, vagyis „Jü kapuja”-ként ismerik.

Ezzel a munkával elnyerte a törzsek bizalmát, Sun pedig őt tette meg hatalma örökösének.

Ta-jü i.e. 2205-2147-ig uralkodott. Ő volt a Hszia-dinasztia első uralkodója. A hagyomány szerint uralkodása végén egy vadászat során halt meg.

 

 Az ő idejében Kínában már fokozatosan felbomlott az ősközösségi társadalom. Helyette magántulajdonon alapuló, rabszolgatartó társadalom alakult ki. A törzsek területén egységes mértékrendszert vezettek be (ami talán hozzájárult a csatorna- és gátépítés sikeréhez).

Ta-jü-t fia, Csi követte, i.e. 2146-2117-ig. I.e. 2135-ben – nem tudjuk, miért – kisebbik fiát, Vu-kant száműzte nyugatra. I.e. 2131-ben Vu-kan fellázadt apja ellen, mire Csi egyik miniszterét küldte oda, hogy büntesse meg fiát. Erre Vu-kan megadta magát.

Amikor Csi is meghalt, idősebb fia, Taj Kang lett az örököse, aki i.e. 2188-ban kezdte meg uralkodását.

További érdekességekért kövessetek a facebook-on is (kattints)