18.3 Gilgames kora [i.e. 2700 - 2500]

A Gilgames-eposz egy részlete sumér nyelven, eredeti hangszerrel előadva:

 Ezekben az időkben a Sumér fölötti hatalmat Kis városa (és annak királya) képviselte, míg a szellemi központot Nippur városa jelentette. A nippuri Enlil-kultusz a többi isten kultusza fölé emelkedett. A város szentélykörzetét Ékurnak hívták. Ide az ország minden részéről érkeztek emberek, hogy imádkozzanak és áldozatokat mutassanak be.

 A sumér királylista szerint Kisben az i.e. 27. század elején Mebarageszi uralkodott, akiről mindössze annyit tudunk, hogy harcolt Elámmal és győzött. A királylista szűkszavú szövege szerint ő az, „aki Elám ország fegyvereit zsákmányként elhozta”.

 Elám azelőtt gyakran indított rabló-hadjáratokat Mezopotámia területére, ez lehetett az egyik ok, amiért a sumérok lerohanták az elámiakat. A másik ok pedig, hogy fontos kereskedelmi útvonalak vezettek át Elám területén, melyek komoly bevételt hoztak a tulajdonosaiknak.

 Uruk királya Gilgames lett, akinek (a királylista szövege szerint) „apja egy lillu volt. Kullab en-papja”.* Gilgames apja Lugalbanda (az előző urui király), anyja pedig Ninszun volt. 

 Egy pici részlet a Gilgames-eposzból sumér nyelven így szól: „Gilgames en kulaba kiake zamizu duggaam”, ami azt jelenti, „Ó Gilgames, Kulaba ura, édes dicsőíteni téged”

Kis királya, Mebarageszit követően Agga lett, „En-Mebagareszi fia”.

Kullaba: Uruk szentélykörzete volt.

lillu: démon…

Gilgames nagy szigorral dolgoztatja népét [a kép forrása: https://www.artpresszo.hu/content/gilgames-eposz]

  Gilgames életének legendás emlékét őrzi a Gilgames-eposz, melynek részei a Gilgames és Agga, a Gilgames és Humbaba, a Gilgames és az égi bika, a Gilgames, az Enkidu és az alvilág, és a Gilgames halála című eposzok.

 

 Az első rész önmaga előzményeire is visszautal. Gilgames – úgy tűnik – eleinte abban látta kimerülni uralkodói feladatait, hogy a népet sanyargatva beszedte az adókat. Valójában kevés intézkedéséről tudunk. Az egyik az, hogy rendelkezett róla, hogy az Eufrátesz város alatti partján a nádast kiirtsák, a partot lépcsősre képezzék ki és pálmaligetet telepítsenek oda. Törvényt hozott arról, hogy az állatokat a lakóházak földszintjéről költöztessék ki – ennek talán közegészségügyi oka volt. Elrendelte azt is, hogy a házakban ne létrákat használjanak, hanem lépcsőket építsenek – ami a balesetek számának csökkentése érdekében lehetett fontos. 
 Az eposzból az derül ki, hogy Gilgamest többször kisegítette nehéz helyzetéből Agga. Egy alkalommal Urukban éhínség volt, mert a kutak, csatornák nem voltak rendesen karbantartva. A város Kis királyától, Aggától kapott segítséget. Ugyanakkor Agga – követein keresztül – fel is szólította Gilgamest, hogy javíttassa meg a kutakat és a csatornákat. Ez azonban már nem tetszett Gilgamesnek, aki úgy érezte, hogy Agga a felszólítással függetlenségében sérti őt.

Agga (a jobb oldali fej) [a kép forrása: https://www.youtube.com/watch?v=eMxpvKaFue0]

 Amikor Agga felszólítása megtörtént, Gilgames először a bölcsekhez, a vének tanácsához fordult, hogy megkérdezze a véleményüket. Ők Aggának adtak igazat. De Gilgames nem ezt akarta hallani, ezért megkérdezte az ifjú harcosok véleményét is, akik persze önérzetesek voltak, és harcolni akartak. Ezért Agga követeit elutasítással küldték haza, aminek hatására hamarosan megjelent Agga serege Uruk városfala alatt.

Ekkor Gilgames egyik testőre, Birhurtura vállalta a követi feladatot. Ő ment ki a városból, hogy tárgyaljon Aggával. De Agga serege elfogta és megverte őt.

 Volt Gilgamesnek egy első embere, Enkidu. Az eposzból az derül ki, hogy Enkidu a pusztából érkezett (talán pásztor nép sarja), nagy harcos volt és Uruk népe hívta őt segítségül, hogy győzze le a sanyargató uralkodót, Gilgamest. Gilgames anyja, Ninszun azt a tanácsot adta fiának, hogy egy ilyen erős harcos, mint Enkidu sokkal jobb barátként, mint ellenségként. Az uralkodói házhoz vették őt (és törzsét is talán) és Gilgames fogadott testvérévé, Ninszun fogadott fiává tették: „Enkidu! Enkidu! emeld föl fejedet a földről, emelkedj ki a porból! Fiammá fogadlak! Ma szültelek téged! A felséges Gilgames legyen a fivéred! Emelkedj föl a porból!” [Weöres Sándor: Gilgames]

Ez az Enkidu volt az, aki most felbuzdította az uruki sereget a kisiek ellen és végül legyőzte Agga seregét.

 

Enkidu [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Enkidu

 Ezt követően Gilgames hálája Agga felé abban nyilvánult meg, hogy békével, sértetlenül hagyta őt hazatérni, valamint abban, amilyen tisztelettel beszélt vele akkor is, amikor ellenfelek voltak: „Agga, felügyelőm, Agga, én hadnagyom, Agga, hadsereg parancsnokom! Agga, lélegzetet adtál nekem, Agga, életet adtál nekem, Agga, tartottál, mint menekültet az ő megragadásában, Agga, gabonával gondoskodtál a menekülő madárról.” [Gilgames és Agga eposz]

A Gilgames-eposz egyik agyagtáblája [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Gilgames-eposz]

 A Gilgames és Humbaba című részből az derül ki, hogy Enkidunak volt egy gyerekkori társa, Humbaba. (Aki, elképzelhetőnek tartom a következők alapján, hogy egy másik pásztor-törzs főnöke, papkirálya lehetett). Humbaba egy bizonyos cédrusligetet őrzött (a városon kívül, a pusztában), ahol a szöveg szerint „Az erdő tele van hangos madarakkal és tücskökkel, a fákon pedig majmok üvöltöznek és sikoltoznak”. Enkidu – mivel már Gilgamest szolgálta – az uruki sereg élén kivágta ezt a cédruserdőt és a fákat elvitték. Ez egy szent liget lehetett, ugyanis a történelem folyamán nem egyszer előfordult hasonló tett; hogy a megtámadott nép szent ligetét is kiirtották, ezzel (lelkileg is) megsemmisítvén őket. Enkiduban ez a tett feloldhatatlan lelkifurdalást okozott. [https://mult-kor.hu/megtalaltak-a-gilgames-eposz-egy-korabban-ismeretlen-reszletet-20151005]

Humbaba, akit a sumérok - hiszen ellenség volt - szörnyként ábrázoltak [a kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/Humbaba]

 A Gilgames és Enkidu eposzból úgy tűnik, hogy Enkidu egyszer csak – talán éppen a fenti események hatására – visszavágyott a szabad életbe és megszökött a városból. De már nem találta a helyét a pusztában sem. Visszatért (vagy elfogták és visszavitték) a városba. Addigra azonban egészsége megromlott és egy (joggal) sértett papnő varázsigével átsegítette őt a túlvilágra. „Ajtó, ajtó, nyílj ki piros ajtó, piros ajtó, piros száj… lélek indulj, messze járj, ne is menj, csak ugy szállj […] nőjjön pelyhed, nyíljon szárnyad, vezéreljen a négy állat, lélek indulj, messze járj, ne is menj, csak ugy szállj”

„Enkidu feküdt naptalan házban, nyirkos fal mellett, kockás lepelben, fürtös fejénél szurokfáklya égett, melle barlangjából elszállt a lehelet.”

 A gyönyörűen megírt történet itt olvasható el: https://webzone.ee/aurin/vers/wsgilgames.html. Weöres Sándor írta meg, nem szó szerinti fordításként. Inkább az eredeti mű hangulatát akarta visszaadni költeményében.

Gilgames annyira sajnálta, hogy elveszítette hű segítőjét, hogy elhatározta, megkeresi Enkidu lelkét és beszél vele. Ez sikerült is neki, minek során Enkidu elmesélte, hogy milyen sanyarú sorsa van az alvilágban azoknak a férfiaknak, akik nem csatában haltak meg. Ez a hit nagyban befolyásolhatta a sumér férfiak harci kedvét.
 

Agga és Gilgames kortársa volt Ur királya, Meszannepadda, kinek neve azt jelenti, „An kiválasztottja”. Felesége Ninbanda volt.

Ur romjai [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ur]

 Megindult a harc a Sumér fölötti főhatalomért, melyben főleg Uruk, Kis és Ur királyai vettek részt.

Agga halála után fia (?), Szuszuda lett Kis új királya.

 Amikor Gilgames meghalt, feleségei és szolgái kíséretében ment a túlvilágra. Úgy tűnik, hogy ők saját akaratukból csatlakoztak uruk túlvilági útjához.

 Gilgames fia, Urnungal és Meszannepadda fia, Aannepadda idejében tovább folytak a harcok, melyek során a nippuri szentélykörzet többször megsérült. Ám ezt olyan tiszteletben tartotta mindenki, hogy a városállamok királyai – a békés időkben – felváltva állították helyre a szentélyeket.

I.e.  2550-ig Kis és Ur városának közös királya lett, Meszkalamdug személyében,

Történeszek és zenészek közös kutatása szerint (eredeti szöveg, korhű hangszerek) az alábbi egy korhű zene:

További érdekességekért kövess facebook-on is (kattints)