19. Gyógyító Stonehenge és folyóvizes fürdőszobák a bronzkorban [i.e. 2500-2200]

 Ebben az időben Európa-szerte a harangedényes kultúra terjedt el.

 

A harangedényes kultúra elterjedése [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Haranged%C3%A9nyes_kult%C3%BAra#/media/F%C3%A1jl:Bellbeaker_map_europe.jpg]

 A termékeny félhold népeihez képest ők még lemaradásban voltak, ott tartottak, hogy a kő-eszközeiket lassanként kezdték felváltani a bronzeszközök. Harang alakú kerámia edényeik, tőreik, csuklóvédőik (az íjászkodáshoz) és csontgombjaik (jellegzetesen V-furatúak) maradtak fenn.

"Harangedények" [a kép forrása: https://hir.ma/tudomany/valami-furcsa-dolog-tortent-europaba-4500-eve/83617]

Kő csuklóvédők [a kép forrása: http://www.ace.hu/am/2013_2/AM-13-02-HT.pdf]

 Tengerek és folyók partvidékén szerettek letelepedni, kereskedelmet is folytattak.

 Északon találkoztak a zsinegdíszes kultúra népével, akik inkább a száraz pusztákon éltek. Fazekaik jellegzetes díszítéséről kapták elnevezésüket. 

 A harangedényesek eljutottak a Brit-szigetekre is. Felfedezték a fél évezreddel korábban elhagyott Stonehenge maradványait és tovább építették azt. Vajon ők még emlékeztek, hogy a régiek miért állították fel az első óriás köveket?

 A harangedényesek idejében lehetséges, hogy békét kötő törzsek egységét jelképezte az építmény. Ők 80 (új) granulitoszlopot állítottak fel, két koncentrikus körben. A nyári napforduló idején a kör közepéről nézve a bejárat kövei a napkelte irányába néznek. Ebbe az irányba vezettek ki egy sugárutat, ami 3 km-rel odébb eléri az Avon-folyót. Az utat két oldalról árok és töltés védte.

Napkelte a Stonehenge-ből nézve [a kép forrása: https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/pogany-rituale-a-nyari-napfordulon/]

 Köveit a közeli gyógyforrások környékéről hordták ide, s az i. sz. 1. században Diodórosz azt írta, hogy ez egy Apollónnak* szentelt templom. Ez a két tény arra utal, hogy a Stonehenge-et gyógyítási célra használták.

*Apollón: a gyógyítás görög istene

 Alátámasztja ezt az is, hogy a közeli temetkezési helyről sok sérült és betegségek nyomait őrző csontváz került elő.

 Az emberek nagyon messzi tájakról is elzarándokoltak ide, a gyógyulás reményében. A temetőben elhelyezetteknek kb. fele távoli tájakról érkezett. Így például az itt nyugvó Amesbury-i íjász, és a borostyánkő-nyaklácos fiú. Az íjász még valahol, az Alpok lábánál született, a mai Németország, vagy Svájc területén és ott nőtt fel. Majd eljutott a Brit-szigetre és ott családot alapított. Valamilyen baleset érhette, amikor súlyosan megsérült a lába. Ekkor kereshette fel a Stonehenge-et (azt nem tudni, hogy a sérülés miatt indult el az Alpoktól, s közben „mellékesen”, családot alapított, vagy más okból vándorolt ide, s a családalapítás után sérült meg a lába, de a fia már a Brit-szigeten született) Ma fiával együtt nyugszik e helyen. Eltemették vele arany hajdíszét, rézkését, csuklóvédőjét és néhány agyagedényt.

Az amesbury-i íjász testének rekonstrukciója [a kép forrása: http://mobilitas.ri.btk.mta.hu/?media=a-bronzkori-mobilitas-bizonyitekai-2-az-amesbury-i-ijasz-es-a-harang-alaku-edenyek-kulturaja-vandorlasanak-kerdese&lang=hu]

A borostyánkő-nyakláncos fiú a Földközi-tenger partvidékéről érkezett, hogy fémműves tudományát kamatoztassa e „barbár” vidéken. De 15 évnél nem élt többet. [https://mult-kor.hu/20100930_a_mediterraneumbol_erkezhetett_a_stonehenge_mellett_eltemetett_gyermek]

A borostyánkő-nyaklácos fiú [a kép forrása: https://mult-kor.hu/20100930_a_mediterraneumbol_erkezhetett_a_stonehenge_mellett_eltemetett_gyermek]

 A közelben élő lakosság földet művelt, pásztorkodott és kereskedett.

Harangedényes házikó [a kép forrása: http://blog.english-heritage.org.uk/stonehenge-21st-century/reconstructed-neolithic-house/]

 Valamivel távolabb, a Stonehenge-től ÉK-re építették a Durrinton Walls-t, ami egy kör alakú, 450 m átmérőjű földsánc. A körön belül két körkörös gerendaépítmény állt, míg egy harmadik a sáncon kívül helyezkedett el. Ennek neve Woodhenge. A belső gerendaépítmények közül a D-i a téli napforduló napkeltéjének irányában állt (a középpontból nézve).

Durrinton walls - rekonstrukció [a kép forrása: https://www.archaeology.co.uk/articles/features/rethinking-durrington-walls-a-long-lost-monument-revealed.htm]

 

Durrinton walls [a kép forrása: http://www.stone-circles.org.uk/stone/durringtonwalls.htm]

 A Woodhenge nem teljesen kör-, inkább ovális alaprajzú. ÉK-en van a bejárata (a Stonehenge-dzsel átellenes irányban). Középpontjában egy 3 éves gyerek maradványait találták koponyasérülésekkel, aki áldozat lehetett. A középpont körül koncentrikus köröket alkotó cölöpépítmények voltak. Minden kört árok és fapalánk vett körül. Innen is vezetett út az Avon-folyóhoz, s az út két oldalán 7 kunyhó sorakozott. A 30 m széles utat kovakővel rakták ki.

Woodhenge [a kép forrása: https://www.english-heritage.org.uk/visit/places/woodhenge/]

A woodhenge cölöp-maradványai [a kép forrása: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Woodhenge_at_North_Newnton_-_geograph.org.uk_-_83122.jpg]

Woodhenge-rekonstrukció [a kép forrása: https://heritageaction.wordpress.com/2011/09/17/stonehenge-woodhenge-avebury-and-stanton-drew/]

 Bár a Brit-szigeten található megalitokat újra használatba vették, ugyanebben az időben Máltán a Xaghrai kőkör használata i. e. 2400-ra abbamaradt.

 Kréta szigetén a minószi kultúra korai képviselőinek köszönhetően kezdtek megjelenni a szabályosan tervezett városok. Ismerték a fémművességet és szépen kidolgozott ékszereket tudtak készíteni.

 Ugyanekkor a gyors fejlődésű közel-keleten elterjedt a küllős kerék használata. A harci szekereket ökrök helyett már a gyorsabb vadszamarakkal vontatták.

Vadszamár [a kép forrása: https://hu.depositphotos.com/6678950/stock-photo-african-wild-ass.html]

 A Zagrosz-hegységből bevándorolt asszírok Anatóliában kereskedelmi kolóniákat kezdtek létesíteni, s ők voltak azok, akiknek a telepein leginkább kibontakozott a fémművesség.

 Egyik legfontosabb telepük Kanis, ami az Assurból érkező és oda visszainduló karavánok egyik végállomása volt. Assur városából ónt, textíliát és gyapjút hoztak, s nemesfémet, főként ezüstöt vittek oda.

 A kereskedelmi utak biztonságának felügyelete a helyi uralkodók („hercegek”*) feladata volt, vámért cserében. Igaz, hogy ugyanez a megállapodás a csempészekkel is megköttetett.

*Az itteni uralkodók nem kapták meg a „lugal” címet, ami a mezopotámiai városállamok királyainak járt, hanem  az ottani királyok alattvalói voltak.

Kanis városában többféle nép élt együtt, kereskedőváros lévén. Sok házasság köttetett asszír férfiak és keleti nők között. A városon belül a kereskedőtelepek magától a várostól is független közösséget alkottak. Náluk (a város lakosságával ellentétben) tilos volt például a házi rabszolgák tartása.

Lakóházaik kétszintes, kőalapokra ácsolt, agyagtéglákkal megerősített gerendaszerkezetű házak voltak, szabálytalan alaprajzzal. Voltak vendéglők, műhelyek és boltok is a városban. Az utcák is spontán alakultak, de lekövezték őket, s közepükön széles vízelvezető árkot alakítottak ki.

Valószínűleg Sziusznak, a Napistennek volt itt a legnagyobb a kultusza.

 E kultúra központja Alacahöyükben volt, ahol hattik éltek. A város akkori nevét nem ismerjük. Fémművességük fejlett volt, kerámiáik viszont egyszerűek. Házaik kő alapon napon szárított téglákból épültek, lapos tetejüket földdel szórták be, padlójukat pedig gipszréteggel borították. A települést fallal vették körül, két kapuerődöt építettek hozzá, egyet K-en és egyet Ny-on. A keleti kapu oszlopait szfinxek védték (ezek ma is állnak). Fő istenük nekik is a Napistennő volt, aki náluk nőnemű volt. Es tan-nak neveztek.  Az istennő kultuszának központja Arinna városa volt. Es-tan mitológiai férje a föld- és viharisten, Tarhuntasz, akinek szent állata a bika. Ők voltak a hattik legfőbb istenei, de tiszteltek még egy nagyon jelentős anya-istennőt, Mah-ot, az „öreganyát”, mindenek anyját.

Alacahöyük romjai [a kép forrása: http://www.raillife.com.tr/en/corum-and-alacahoyuk/]

Alacahöyük kapuját őrző szfinxek [a kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/521995413036519512/?lp=true]

 A Kánaán és Mezopotámia közötti sztyeppés-félsivatagos területre nagy számban érkeztek a században az amoriták. Egy részük letelepedett, más részük nomád, félnomád életmódot folytatott. A letelepedők emlékét őrzi egy mítosz, melyben a nomád isten, Marduk (=Amurrú) megházasodik Numusda városi isten lányával. Jelentősebb városaik Ebla, Karkemis és Jamhad voltak. Ezeket a városokat erős falak védték, az építészetet is magas színvonalra fejlesztették.

Marduk ábrázolása [a kép forrása: https://www.vilaghelyzete.com/2016/04/vajon-miert-epitik-fel-az-osi-babiloni.html]

Ebla romjai [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ebla#/media/F%C3%A1jl:Ebla.jpg]

 

Ebla romjai [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ebla#/media/F%C3%A1jl:Ebla_ziggurat.jpg]

Sumérban, Kis városáról Agga halála után annyit jegyeztek fel a sumér királylistára, hogy „Kis város fegyverrel leveretett, királysága Éannába ragadtatott el.” (Éanna Uruk város szentélykörzete volt). 

 Uruk városában Gilgames uralkodása után több uralkodót (Gilgames leszármazottait) nevezi meg a sumér királylista (Urnungal, Utulkalamma, Labahsum, Ennundaranna, Melamanna, és Lugalkitun), de ezek mind csak rövid ideig uralkodtak. Végül a királylista azzal fejezi be az uruki első dinasztia neveinek sorát is, hogy „Uruk város fegyverrel leveretett, királysága Ur városba ragadtatott el.”

 Urban Meszannepadda után fia, Aannepadda, majd másik fia, Meszkiag-nanna következett a trónon, majd Elulu és Balulu.

 Végül Ur város trónjára is új dinasztia került. Ennek első királya, Lugalkiginedudu, aki i. e. 2410-től kezdve uralkodott. Ő volt az, aki a belháborúktól sújtott Sumérban saját hatalma alatt egyesítette Kist, Urt és Urukot.

 A század során nem csak Ur, hanem Lagas uralkodói is nagy sikereket értek el hatalmuk kiterjesztésében. Lagas királya az i. e. 26. század elején Lugalsagengur volt, majd őt Ur-Nanse követte. Ur-Nanse fia és trónörököse Akurgal volt. Neki két fia is a trónra ült. Először Éannatum, aki uralkodóként elfoglalt több sumér várost (köztük Ummát és Kist), sőt Elám országot is. Rövid időre egész Sumért és Elámot uralma alá hajtotta (úgy tűnik, hogy Elám támadott először). Számos templomot és palotát építtetett. Őt testvére Enannatum követte a trónon. Ekkor azonban fellázadt Umma királya, s a háború hosszúra nyúlt. Kis városát is elvesztették (ami visszakerült Urhoz). Csak Enannatum fia, Entemena tudta legyőzni Umma uralkodóját, mégpedig úgy, hogy testvériséget fogadott Uruk királyával, Lugalkigineduduval. Így a legfőbb hatalom – a Kis királya* cím révén – Lugalkiginedudué lett Sumér fölött.

*A sumér kezdetektől fogva mindig Kis királya volt a legnagyobb király, a többi város királya valamilyen szinten neki tartozott engedelmességgel.

Entemena alapköve a Lugalkigineduduval kötött testvériségről; a legrégibb diplomáciai "okirat" [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Lugalkiginedudu]

Entemena szobra, sajnos fejetlenül [a kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/Entemena]

Az elmúlt idők során a sumér lugalok (királyok) Ebla város uralkodója (malikumja) alá tartoztak. I. e. 2500 körül Eblában Ibizku király uralkodott, akinek sikerült meghódítania a sémi nép által lakott Mári városát.

 Egyiptomban Dzsedefptah uralkodásával véget ért a IV. dinasztia. A IV. dinasztia korábbi fáraójának, Dzsedefptah nagyapjának, Menkaurénak volt egy lánya, Hentkauesz, aki tehát Dzsedefptah nagynénje volt. Hentkauesz testvéréhez, Dzsedefptah apjához, Sepszeszkafhoz ment feleségül (második feleségként). Hentkauesz túlélte mind Sepszeszkafot, mind Dzsedefptahot. Ekkor egy Ré-főpaphoz, Uszerkafhoz ment feleségül. Uszerkaf így jogot formálhatott a trónra. I. e. 2498-2491-ig uralkodott. Felvette a Ré fia címet. Folytatta a Nílus deltavidékének beépítését, országszerte templomok épültek, pl. az Abu Szír-i naptemplom.

Uszerkaf [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Uszerkaf#/media/F%C3%A1jl:By_ovedc_-_Egyptian_Museum_(Cairo)_-_046_(cropped).jpg]

Hentkauesz két gyermekének neve maradt fenn; Szahuréé és Noferirkaréé. I. e. 2491-2477-ig Szahuré lett a fáraó. Ő is felvette a „Ré fia” címet. Uralkodását két vezír segítette; Szehemkaré és Urbauba. Utóbbi nem a királyi család sarja volt, ami mutatja, hogy a magas állami tisztségek elkezdtek kikerülni a fővárosi hivatalnokréteg kezébe.

Szahuré [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szahur%C3%A9]

Szahuré vezetett hadjáratot Szinájra és Líbiába is. Gyermektelen maradt, így a trónon testvére, Noferirkaré követte, i. e. 2477-2467-ig. Noferirkaré egy II. Hentkauesz nevű nőt vett feleségül, akivel a gyermekeik: Noferefré, Neuszerré és Sepszeszkaré. Amikor Noferirkaré meghalt, valószínűleg II. Hentkauesz, az „anyakirálynő” kezébe került a hatalom a rövid, átmeneti időre. Amikor Sepszeszkaré elérte a megfelelő kort, i. e. 2467-ben, ő ült a trónra. 7 éven át uralkodott, de uralkodásáról nem tudni semmit. I. e. 2460-ban testvére, Noferefré lett az új fáraó. Azonban ő is, két év uralkodás után, nagyon fiatalon, kb. 20 évesen elhunyt. Öccse, Neuszerré lett a következő fáraó. Neki sikerült több évtizeden át uralkodnia. Három lányának és két fiának neve maradt fenn. Közülük Menkauhór ült a trónra i. e. 2422-2414-ig. A század végén pedig Dzsedkaré Iszeszi lett a fáraó. Az ő idején változások történtek. Ő volt az V. dinasztia első olyan tagja, aki nem építtetett naptemplomot. Emellett átalakította az egyiptomi államszervezetet. A régiók és azok adminisztrátorai nagyobb hatalmat kaptak a papok ellenében. Egyik vezírje, Szesemnofer még a „király vér szerinti fia” címet is megkapta. Szesemnofer Hotephereszt, „a király vér szerinti lánya”-t kapta feleségül. A fáraó kisebb hadjáratokat vezetett Kánaánba és több kereskedelmi expedíciót indított: rézért és türkizért Szinájra, aranyért és dioritért Núbiába, tömjénért Puntra mentek. A nub szó egyébként egyiptomi nyelven aranyat jelentett – innen ered Núbia elnevezése. 

Noferefré [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Noferefr%C3%A9]

 

Neuszerré (az egyikük) [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Neuszerr%C3%A9]

Ami Dzsedkaré Iszeszi szobrából maradt [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Dzsedkar%C3%A9_Iszeszi]

 Az V. dinasztia idején már hagytak a piramisokban sírfeliratokat. Ezek imák, himnuszok, varázsigék voltak, melyek arra szolgáltak, hogy az elhunyt lelkét segítsék biztonságosan átjutni a túlvilágra. Az egyiptomiak ugyanis abban hittek, hogy a szimbólumok azonos értékűek a megjelenített dologgal és a megfelelően leírt szavaknak is ennek megfelelően varázserőt tulajdonítottak. A fáraó ellenségeinek nevét vagy képét pl. megrongálták, hogy a túlvilágon ne nehezíthessék a fáraó útját. [Misztikus történetek gyűjteménye, Reader’s digest válogatás]

Núbia területén (a Vörös-tenger Ny-i oldalán, ’középmagasságban’, Egyiptomtól délre) ebben a században egy bennszülött királyság jött létre, a Kerma királyság. Kerma ennek a fővárosa volt. Királyai uralták a Földközi-tenger felé irányuló luxuscikkek (elefántcsont, fák, állatbőrök, drágakövek, fűszer- és gyógynövények) kereskedelmét. Kermát is fallal vették körül, s központjában egy hatalmas vályogtégla-templom állt, melyben valamilyen kos formájú istenséget imádtak.

A kermai templom romjai [a kép forrása: https://24.hu/tudomany/2017/02/14/elveszett-civilizacio-nyomara-bukkantak-szudanban/]

 Punt a Vörös-tenger D-i részének területe volt. Innen Egyiptomba főként tömjént és mirhát szállítottak. Lakói kúp alakú házaikat cölöpökre építették, s létrán lehetett feljutni a házikókba.

Mezopotámiával kereskedelmi kapcsolatban állt az Indus-völgye is, ahol megjelent a Harappa-kultúra. Ez a kultúra még Egyiptomhoz és Sumérhoz képest is különlegesen magas szintre fejlődött. Népe szótagírást használt, ami azonban ma még megfejtetlen, bár jelentős hasonlóságot mutat a proto-elámi írásjegyekkel. A térség városai közös írást és közös súly- és mértékrendszert használtak. Településeiket úgy építették meg, hogy volt egy magaslatra épült citadellából és egy alsóvárosi részből állt. A kettőt minimum egy felvonulási út összekötötte, ahol a piacot is tartották. Az alsó város utcái derékszögben metszették egymást, házaik jó minőségű, égetett téglából épültek, s legalább egy emeletük volt. Kiválóan csatornázták a településeket, s a legtöbb házban volt fürdőszoba és mellékhelyiség is. Kultuszuk középpontjában a termékenységet szimbolizáló istenanya állhatott. A szent számokat jelekkel szimbolizálták. Az Indus völgyében földet műveltek, állatokat tenyésztettek. Gyapot- és gyapjúszöveteket, kézműves termékeket és ékszereket készítettek.

Harappa romjai [a kép forrása: http://www.thenagain.info/WebChron/India/Harappa.html]

Harappa - rekonstrukció [a kép forrása: http://www.sci-news.com/archaeology/science-collapse-harappan-civilization-01705.html]

A proto-elámi és az indus-völgyi írás elemeinek összehasonlítása [a kép forrása: https://kripto.blog.hu/2014/06/05/az_indus-volgyi_es_az_elami_irasok] 

A kultúra legjelentősebb városai Harappa, Mohendzsodáró, Lothal és Mergarh voltak. Mohendzsodáró utcái pontosan É-D-i és K-Ny-i irányban szelték át a várost. A szennyvízelvezető csatornákat kőlapokkal fedték le. Voltak boltok és műhelyek. Paloták, templomok, temetők azonban nem épültek. Fegyverek sem maradtak fenn e városokból. Mohendzsodárót 6 méter magas, tornyokkal erősített fallal vették körül, elsősorban az Indus esetleges áradása ellen.

Mohendzso Daro romjai [a kép forrása: http://costadelsolmagazin.com/content/tobb-ezer-eves-sugarzo-csontvazak-mohendzso-daro-ban]

Mehrgarh [a kép forrása: https://wondersofpakistan.wordpress.com/2009/02/21/mehrgarh-the-neolithic-period-from-7th-mill-bc/]

A középületeket és a közraktárakat a citadellában helyezték el.

Az egész város egyforma nagyságú agyagtéglákból épült. A legnagyobb házak (a gazdag kereskedők házai) egy központi udvart öleltek körül, ahol kút állt. A házakban folyó víz állt rendelkezésre a konyhában, a fürdőben és a mellékhelyiségben – az emeleteken is! A hulladék lerakására az utak mentén kijelölt helyek szolgáltak.

A Harappa-kultúra jómódjának forrása a kereskedelem volt, a virágzó (öntözéses) mezőgazdasággal együtt. Főként nyersanyagokat (rezet, ólmot, aranyat, gyöngyöt, kagylót, elefántcsontot, ezüstöt, lápis lazulit, himalájai fát) szállítottak a sumér uralkodóknak. Kézműiparban bronz szerszámokat, agyag hordókat, kerámiatárgyakat, ékszereket készítettek.

 Nagy szobrokat nem faragtak, viszont egy falmélyedésből előkerült terrakotta szobrocska, mely egy szigorú ábrázatú, ápolt szakállú, lóheremotívumokkal díszített ruhát viselő férfit ábrázol, a kultúra jelképe lett.

Harappa-figura [a kép forrása: https://hirmagazin.sulinet.hu/hu/civilizacio/mohendzsodaro-es-harappa]

Találtak még kis agyag állatszobrocskákat, melyek gyerekjátékok lehettek.

 Ázsiában, az Ural vidékén az éghajlatváltozás (felmelegedés) azt okozta, hogy az ottani népcsoportok vándorlásba kezdtek. Az ős-finn népcsoportok a lombos erdők sávját követve nyugat felé húzódtak az Uráltól, a szamojédek pedig a tundrát követve észak-kelet felé húzódtak. Az ugorok viszont helyben maradtak, de mivel az erdőiket felváltotta a ligetes sztyeppe, életmódjuk át tudott állni az állattenyésztésre és földművelésre.

Kínában ebből a századból ismert egy régi labdajáték, az ún. tsu chu. Ezt a játékot egy labdával játszották, ami röplabda nagyságú volt, bőrből varrták és szőrmével tömték ki. Ezt kellett átrúgni a „kapun”, ami egy háló volt, lyukkal a közepén, két bambuszrúdra 9 méter magasan kifüggesztve.

Tsu chu-játék [a kép forrása: https://www.gentside.com/football/non-le-football-ne-vient-pas-d-angleterre-voici-ses-veritables-origines_art87523.html]

Itt látható egy videó a kínai labdajáték mai, ám hagyományőrző változatáról:

 És egy kis 3D-séta Mohendzso Daróban:

A Koreai-félszigeten már létezett a Kodzsoszon nevű állam. Alapítójának neve és a róla szóló legenda maradt fenn. Az uralkodó neve Tangun volt. A koreaiak időszámítása az ő uralkodásának kezdetéhez kötődik: i.e 2333. Legendája szerint egy tigris és egy medve azért imádkoztak, hogy emberré válhassanak. A tigris nem tudta betartani az ehhez megadott feltételeket, a medve viszont igen. Ő nővé változott, de magányos volt, ezért gyermekért kezdett imádkozni. Az istenség feleségül vette őt, s így született meg Tangun.

További érdekességekért kövess a facebook-on is (kattints)