12. Az első kocsik [i.e. 5000 - 4000]

 „Jáfet fiai: Gómer, Magóg, Mádaj, Jáván, Túbal, Mesek és Tírász. […] Ezektől ágaztak szét országaikba a szigetlakó népek […]

Hám fiai: Kús, Micraim, Pút és Kánaán. […]

Sém fiai: Elám, Assúr, Arpaksad, Lúd és Arám.” [Biblia]

 Ahogy az előző részben Sém, Hám és Jáfet; itt is egy-egy személy egy-egy ősi népet jelöl. Nem mindegyiket sikerült beazonosítani, de néhányat igen:

- Jáfet fia Mádaj a médek őseit jelképezi. Ők egy az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozó, indoiráni nyelvet beszélő népcsoport. Ősi szálláshelyük Közép-Ázsiában volt, a Kaszpi-tengertől és az Aral-tótól É-ra.

- Jáfet fia Jáván az iónok őseit szimbolizálja. A görög ősmonda szerint őseik Aigialeia népességét képezték eredetileg. Ez a terület Peloponésszosz É-i részén volt.

- Hám fia Kús a leendő Kusita Királyság ősi népét jelenti, a kusitákat, akik Egyiptom területétől D-re, a Vörös-tenger két partján éltek.

- Hám fia Micraim Egyiptom népének őseivel azonos. (Az izraeliták nevezik majd így az országot).

- Hám fia Kánaán a kánaánita népek őseit jelképezi, akik Palesztina földjén éltek.

- Sém fia Elám az Elám nevű ókori államalakulat alapítóinak őseit jelképezi (Mezopotámia területén).

- Sém fia Assúr az asszírok őseit szimbolizálja.

- Sém fia Lúd Lydia (leendő É-afrikai ország) népének őseit jelenti.

- Sém fia Arám pedig az arámiak őseit jelképezi, akik a Holt-tenger és a Földközi-tenger közötti területen éltek.

I.e. 5000-4900

 Kréta fővárosát, Knósszoszt az ott élő pelaszgok az ezredforduló táján fallal vették körül, amiből arra lehet következtetni, hogy más települések népeitől, esetleg a tengerről érkezőktől tartaniuk kellett. 

 Tasszilin Ádzser sziklarajzain; a Szaharában ettől az időtől kezdve az ábrázolási divat megváltozott, ekkortól rajzolták az ún. „kerekfejű embereket”.  A rajzolt emberkék fejét gyakran szarvak, vagy tollkorona díszíti. Bőrükön tetoválások figyelhetőek meg.

Tasszilin Ádzser kerekfejű figurái [a kép forrása: https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&ved=2ahUKEwiYtt634KDiAhXLaFAKHdC0CskQjhx6BAgBEAI&url=http%3A%2F%2Fwww.afrikatudastar.hu%2FHU%2Fmagyar-afrika-tudas-tar%2Fitem%2Fdownload%2F917_012ef7e758ce4933dcd89a51f59278b5&psig=AOvVaw1zizrQMoUALhs3XWONKZv7&ust=1558120199742956]

 Mezopotámiában már használtak olyan szánokat, melyeket kerekekkel láttak el. Korábban az eredeti szánokat mocsaras síkságokon használták áruk szállítására, míg valakinek az az ötlete nem támadt, hogy a keréken húzott szánt sokkal könnyebb mozgatni.

 Az itt élő népek újabb városokat alapítottak. Így Larszát, Ningírszut, Hattuszaszt és Iszínt. Iszínben Niníszínia istennő kultusza uralkodott, aki a gyógyítás istennője volt, s szent állataként tisztelték a kutyát. Tiszteletére agyag kutyaszobrokat helyeztek el az oltárainál.

Kína területén háziasították a vízi bivalyt. Divatba jöttek a jáde-kőből készült tárgyak és a sárkány-tisztelet. 

Jáde-kő [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%A1de]

 

Kínai sárkány-amulett jádekőből [a kép forrása: https://auktion.catawiki.de/kavels/2470521-jade-amulett-china-mitte-eden-20-jh]

A Sárga-folyó völgyében a jangsao-kultúra virágzott. Kőházakban laktak és volt egy közösségi házuk is. Tudtak szőni. A településtől elkülönítve volt egy fazekas negyed. Temetőkertjükben a nőket és a férfiakat külön, a gyerekeket urnában a falun belül helyezték el. Ennél a kultúránál fedezték fel a legkorábbi sárkány-ábrázolást, mégpedig egy sírban, kagylóhéjakból kirakva.

I.e. 4900 – 4800

Ázsia északi részén új kultúraként a szrednyij sztog-kultúra jelent meg; a kor színvonalának megfelelő földművelő-állattenyésztő kultúraként. A Don-Donyec-Dnyepper-folyók vidékén, a ligetes sztyeppéken élt e kultúra népe.

I.e. 4800 – 4700

 Thesszáliában a dimini-kultúra jelent meg. Ennek népe az edényeit absztrakt mintákkal díszítette.

Dimini edény [a kép forrása: https://ancient-greece.org/archaeology/dimini.html]

 Mezopotámiában továbbra is az ubaid-kultúra uralkodott. Ekkor már valódi zikkuratokat kezdtek emelni. Ezeket az jellemzi, hogy emelvényre állították őket. Az emelvényből később emelet lett, végül hét (esetleg kilenc), felfele egyre kisebb épületből álló emeletet építettek egymás tetejére. Az emeletekre lépcsőn lehetett felmenni. Minden emeletet más-más színűre festettek. A legfelső emelet belterét szobává alakították, s itt őrizték az istenségek szobrát, itt folytak a szertartások, s innen lehetett csillagászati megfigyeléseket folytatni.  A belső falakat freskók díszítették és szobrok álltak a helyiségben. Az ábrázolásokon a férfiaknak hosszú, göndör szakálla volt, és középen elválasztott, hosszú haja, felsőtestük meztelen, egyetlen ruhadarabjuk szorosan a derekuk köré volt tekerve. A nők haja copfba volt fonva és a fejük tetején körbetekerve. Testre simuló ruhát viseltek, amit vállnál kötöttek meg, s a jobb kar kivételével egész testüket fedte.

Ubaid kerámia [a kép forrása:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Tell_el-Ubaid]

 

Egy zikkurat [a kép forrása:

https://tarrdaniel.com/documents/Vallasfilozofia/ziqquratu.htm]

 

Ubaid férfi [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Sumer_m%C5%B1v%C3%A9szet]

A Nílus-delta nyugati részén megjelent a merimde-kultúra népe. Sövényfalú, gyékénnyel, vagy náddal fedett kunyhókban laktak és nagy gabonatárolóik voltak, ami mutatja, hogy bőséges felesleget tudtak termeszteni, amit azután elcserélhettek más árukra. Halottaikat a házaik közelében temették el, néhány gabonaszemet helyezve melléjük „útravalóul”.

 

I.e. 4600 – 4500

Közép- és Kelet-Európa északi részén létrejött a lengyeli-kultúra. Ez a nép már nem csak a folyópartokat és alföldeket lakta, hanem a magasabb területeket is elkezdték benépesíteni. Fekete föld helyett jobban szerették a barna földet megművelni. Cölöpházakat építettek, melyeket középen egy fal osztott két részre. Földvárakat is emeltek, melyeket árokkal vettek körül.

Cölöpház [a kép forrása: https://www.epitoanyag.eu/colophazak-az-oskorban/]

I.e. 4500 – 4400

 A földművelést a nyugat- és észak-európai népek is megtanulták.

Mezopotámiában megalapították Kis városát.

Eridu városában (sumér nyelven a várost Nunki-nak nevezték, ami azt jelentette, "hatalmas város") méter magas teraszon emelt templomokat építettek.

I.e. 4400 – 4300

Thesszáliából ebben az időben eltűnt a sesklo-kultúra.

A Nílus mellett újként a badari-kultúra jelent meg. Ez egy darabig a merimde-kultúrával párhuzamosan létezett. A badari-kultúra népe felfedezte, hogy malachitból is lehet kis rézgyöngyöket kiolvasztani. Elefántcsontból, kvarcból, rézből készült ékszereket viseltek. Amulettjeik állatokat ábrázoltak, mint például antilopot vagy vízilovat.

Malachit [a kép forrása: http://norbertscrystals.hu/termekek/asvanyok_kristalyok/malachit/malachit-2/]

Badari nőszobor [a kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/Badarian_culture#/media/File:Egypte_louvre_314.jpg]

Víziló-amulett [a kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/475903885606019409/?lp=true]

Madár amulett [a kép forrása: https://www.khm.at/objektdb/detail/317604/]

I.e. 4300 – 4200 

 

Mezopotámiában az ubaid-kultúrát fölváltotta az uruk-kultúra. Rövid idő alatt megnőtt a környék népsűrűsége. Több – egymástól független – települést alapítottak. Nippur területe volt a legsűrűbben lakott vidék. Az ő jellemző kerámiájuk szürke és vörös színű, fényesre polírozott volt.  

A Nílus mellett a merimde-kultúrának vége lett.

I.e. 4200 – 4100

Már Norvégia területének északi részén is keletkeztek sziklarajzok; így például az Alta-barlang rajzai. Ezeket kvarcit vésőkkel gránitba vésték. Gyakran ábrázoltak rénszarvasokat kerítéssel elkerítve, továbbá jávorszarvasokat, medvéket, madarakat, halakat, vadászjeleneteket és csónakokat, táncot, főzést és szexet. Egyes figurák kiemelt helyzetűek. Ezek azok lehettek, akiknek társadalmi helyzete is kiemelt volt; sámánok, törzsfők. [https://sielok.hu/rovat/tortenelem/cikk/sizes-tortenete/]

Altai sziklarajzok. A norvégok a kiállítás érdekében, hogy jobban láthatóak legyenek a rajzok, vörös festékkel kiemelték őket. Ezt utólag már nem tartják jó ötletnek, ezért hagyják lekopni a vörös festéket [a kép forrása: https://hu.advisor.travel/poi/Alta-sziklarajzai-7213/photos]

Altai sziklarajzok [a kép forrása: https://hu.advisor.travel/poi/Alta-sziklarajzai-7213/photos]

Altai sziklarajzok [a kép forrása:  http://www.utikalauz.hu/nyugat-es-eszak-eu/denke_gergely_svedorszag_norvegia_-_2004/]

Altai sziklarajzok [a kép forrása: http://regi.travellina.hu/?page=vilagorokseg&id=125]

I.e. 4100 – 4000

 A Kárpát-medence alföldi területén az évezred során létrejött a Tisza-kultúra. Ennek népe készítette az öt Szegvár-Tűzkövesi idolt. Ezek legismertebb darabja a "Sarlós isten"; aki a vállára hajtott sarlóval a kezében üldögél egy sámlin (esetleg trónon). A további négy figura, a Baltás isten, két nőalak és egy hermafrodita figura. A "Baltás istenke" baltájának nyele fából volt, s elkorhadt. Csupán a lenyomata maradt meg a figura vállán. A pici baltafej agyagból volt kialakítva, s a szobrocska mellett találták meg a régészek.

Szegvár-Tűzkövesi idolok [a kép forrása: http://hullo-eso.blogspot.com/2014/10/a-regiek-istenei.html]

 

A Sarlós isten és egyik nőtársa [a kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/441000988488741407/?lp=true]

  Az ember isten-képe lassanként változott. Korábban a rejtett természeti erőket tisztelték, majd magukat a növényeket. Később a természet körforgását szabályozó erőket, mint Nap, Hold, csillagok... de ahogy az emberek közti rangbeli különbségek megszülettek, s ember ember fölött uralkodni kezdett, az istenek is kezdtek ember-alakot ölteni. Ezt mutatja az is, hogy istenek neveiben megjelent az „anya” és az „apa” szó. (Így pl. Dies pater-ből lesz majd Jupiter, Démétér nevében a „métér” (máter) az „anyát” jelenti).

 Málta szigetén temetkezni kezdtek a Xaghrai kőkör környékén. A temetkezési helyet a természetes barlangok felhasználásával alakították ki. A felszínen, a barlangokkal megegyező területen, a barlangok fölött kőkört emeltek, melybe két kőoszlop között, egy kőküszöb fölött átlépve lehetett belépni. Mögötte lépcsők vezettek a mélybe. A kőkör közepén hatalmas kőtömbökből épült trilithonok* övezte helyiséget alakítottak ki, a barlangok járataiban pedig kövekkel kisebb tereket választottak le. A koponyákat az egyik, a csontokat a másik oldalra temették, mintha így meg akarták volna akadályozni az elhunytak esetleges életre kelését.
 Keréknyomoknak tűnő vájatok is maradtak fenn a sziget mészkövében, melyek az akkor még képlékeny, iszapos aljzatba vágódtak bele. Ezzel kapcsolatban azonban van néhány ellentmondás. Pl. a nyomok helyenként olyan szűk kanyarokat írnak le, hogy nem származhatnak mai értelemben vett kocsiktól. A mélyedések nyomtávolsága sem állandó, ez is a kocsik ellen szól. Esetleg valamiféle, a földön csúszó szán vájhatta a nyomokat, amit állat, vagy ember vontatott. S amikor túl mély lett a vájat, hogy már nem tudták használni, akkor kiemelték a vájatból és mellett, a még sima talajon húzták a szerkezetet, míg az újabb vájatot alakított ki. Ez megmagyarázná a nagyjából párhuzamosan futó vonalak sokaságát. Ez utóbbi elmélethez viszont túl párhuzamosak a nyomok...

Xaghrai kőkör [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Xag%C4%A7rai_k%C5%91k%C3%B6r]

*Trilithon [a kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/Trilithon]

Máltai "keréknyomok" [a kép forrása: https://s9.www.tvn.hu/sessyaqwsxcderfvbgtzhnmjuiklop918273645qpwoeir987freemail2002/index.tvn]

Kánaánban Ugarit városa ismét elnéptelenedett. 
 

Egyiptomban és Indiában labdajáték-ábrázolások kerültek sziklákra.

Az évezred végére a Nílus mellől a badari-kultúra is eltűnt.

A világtenger szintje pedig teljesen a mai szintjére került.

 Emlékszem az előző életeimre…

 A Hatalmas Város szélén éltem a családommal. Volt egy nagybátyám, akit nagyon szerettem. Kézművesként dolgozott. Kicsit kétbalkezes volt, örökké minden levert, felborított, kiöntött… de hihetetlenül kreatív is volt. Minden megoldott, amihez kézügyesség és jó ötlet kellett, rengeteg új ötlete volt. 

 Szeretett a ház mellett, a szabadban dolgozni, a domboldal fölött. Nyári meleg estéken ide vitte ki lábbal hajtós fazekaskorongját, itt készítette az edényeit, szobrocskáit, amulettjeit, mi pedig szerettünk köré gyűlni. Egy este arról beszélgettünk, hogy milyen nehéz a szánokat vontatni, mikor rajtuk van a sok áru. Az állatok is nehezen bírják. Ha nem vizes a talaj, akkor állandóan elakadunk velük. Arról nem is beszélve, hogy emelkedőn felhúzni milyen nehéz. Ahogy beszélgettünk, hirtelen arra ijedtünk meg, hogy nagybátyám véletlenül feldöntötte az egész állványt, s az legurult a domboldalon. A fiúk utánaszaladtak. Nagybátyám nem nagyon törődött vele, semmit nem aggódott túl… De most elgondolkodva nézett a szerkezet után. A következő napon pedig eltűnt a műhelyében, s egész nap barkácsolt. Ezt folytatta egy egész héten keresztül, feleségét is csak addig látta, míg ételt kapott tőle.

  Végül előbújt és megmutatta, min dolgozott. Egy szán alá, annak két végén két darab, oldalán fekvő fazekaskorongot rögzített. A gyerekek nevettek, hogy mi ez. A felesége szörnyülködött, hogy hogyan fog ezután dolgozni, ha mind a két fazekaskorongját tönkretette. Ő azonban szó nélkül elindult, maga után húzva a szánt, amit az alá szerelt fazekaskorongok görögve-pörögve követtek. Pontosabban... mintha a fazekaskorongok maguk vitték volna a szánt. Az emberek először nevettek, hogy megint mit bolondozik. Aztán elkezdtek figyelni, s végre feltűnt nekik a lényeg; hogy egy kezével milyen könnyedén húzza azt a szánt a csontszáraz agyagúton, állat segítsége nélkül. Végre eltátották a szájukat a csodálkozástól. Végül néhány okosabb megkérdezte és megvizsgálta, hogyan működik. Egy páran meg is kérték nagybátyámat, hogy az ő szánjukat is alakítsa át ilyenre.

--> Vihető régészeti lelet-ihletésű kézművek itt: https://www.alkotokboltja.hu/Shop/index/27279

--> Kövess facebook-on is: https://www.facebook.com/Bezzeg-r%C3%A9gen-338544310331985/?modal=admin_todo_tour