31.2. Békétlen közel-kelet "világ"-járvánnyal [i.e. 1100-1000]

ÁZSIA

Kis-Ázsia

 E földön, mely már a bronzkor végén "egymás elől menekülő vándornépek országútja" volt [Képes Történelem: Ős napkelet], majd egyiptomi, babiloni, asszír és hettita hatalmi érdekek ütközőhelye - talán az őskor óta soha nem volt béke. E nagy népek között éltek még Mitanniban a hurriták, akik elhozták a ló-idomítás és a ló-vontatta harci szekerek használatának tudását keletről. Majd ezzel a tőlük szerzett tudással a környező népek ellenük fordultak. Ebben az időben már - a vaskor kezdetén - a nagyhatalmaknál alapvető fontosságú volt a lovak és harci szekerek megléte és használata. Annyira, hogy a királyok levelezésében a hivatalos protokoll szerint szerepelnie kellett e köszöntő fordulatnak: "Házadnak, feleségeidnek, fiaidnak, főembereidnek, válogatott harcosaidnak, lovaidnak, harci szekereidnek és országod szívének legyen nagyon jó!", de el is dicsekedtek velük a válaszlevélben: "házaim, feleségeim, fiaim, főembereim, képzett harcosaim, lovaim, harci szekereim és országom szíve nagyon jól vannak!" [Képes Történelem: Ős napkelet]

Kis-Ázsia a vaskorban

 Trójában Parisz nővérének férje, Aineiasz volt az, aki a háború után összefogott néhány túlélőt és elhajózott velük új életet kezdeni – az Itáliai-félszigetre. Róla szól Vergilius Aeneis c. műve. Aineiasz a fiát, Aszkanioszt is magával vitte. A félsziget őslakóival háborúba keveredtek, majd békét kötöttek, majd velük keveredve létrehozták a latin népcsoportot. A hagyomány szerint Aszkaniosz alapította meg Alba Longa városát, a legrégibb latin várost Latiumban, s az ő unokája lehetett az a Brutus, aki aztán Britanniáig vándorolt tovább. (ld. előző rész)

Hettita Birodalom

 Most II. Muvatallisz uralkodott. A régi fővárosban, Hattuszaszban öccsét, Hattusziliszt nevezte ki kormányzónak, maga pedig Tarhuntasszasz városból uralkodott a birodalom fölött. Valószínűleg azért, mert ennek a városnak az istenét tisztelte a legjobban (Tesubot, avagy Tarhuntaszt).

Hattuszasz város kapuja [https://funkystock.photoshelter.com/image/I0000v2RtKpDkBFY]

Teshub viharisten [https://www.wikidata.org/wiki/Q248242]

 Hattuszilisz hadakozott északon a kaszkákkal, de egyébként eleinte béke volt a birodalomban.

 Nem sokkal később azonban a nyugati területek fellázadtak II. Muvatallisz ellen, de ezt házasság révén sikerült megoldania: lánytestvérét feleségül adta az egyik kaszka királyhoz.

 Ugyanekkor keleten Mitanni királya, Sattuara, úgy döntött, hogy függetlenedni akar a hettitáktól és az asszírokhoz közeledett, tőlük várt volna törekvéséhez segítséget. Azonban segítség helyett az asszír I. Adad-nirári Mitanni ellen vonult. Végül az asszírok kényszerítették hűségesküre Sattuarát. A hettiták - mivel belharcaikkal voltak elfoglalva - Mitannit hagyták veszni. Ettől kezdve Mitannit ismét asszír nevén, asszír tartományként, Hanigalbatként emlegették.

I. Adad-Nirári [https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Adad-nir%C3%A1ri]

 II. Muvatallisz, hettita uralkodó felújította apjának az asszírokkal kötött szerződéseit.

Miután testvére, Hattuszilisz rendezte a helyzetet északon (legyőzte a kaszkákat), rábeszélte II. Muvatalliszt egy Egyiptom elleni hadjáratra. Így került sor a kádesi csatára, ami után 16 évig zajlottak a béketárgyalások, de ilyen nagy ütközetre a két birodalom között többet nem került sor.

 II. Muvatallisz halála után fia, III. Murszilisz volt a trón örököse. Ő ismét Hattuszaszt tette meg fővárosnak („visszavitte az isteneket Tarhuntasszaszból Hattuszaszba”), ahol azonban nagybátyjának, Hattuszilisznek a befolyása érvényesült. Ellenséges viszonyban voltak, s III. Murszilisznek nem is sikerült teljesen egyesítenie birodalmát, Hattuszilisszal szemben. Végül III. Murszilisznak el is kellett menekülnie országából. Egyiptomba menekült (a Hettita Birodalom legnagyobb ellenfeléhez) és a fáraótól kért – és kapott – menedéket. Emiatt a két birodalom kis híján újabb háborúba kezdett, hiszen Hattuszilisz nem tűrhette, hogy birodalmának ellensége bújtassa az ő ellenségét. Újabb háború helyett azonban inkább megírták a történelem első politikai menekültek státuszáról szóló szerződését. Ennek értelmében valószínűleg a fáraó végülis kiadta III. Mursziliszt, ugyanis Murszilisz neve ettől a dátumtól kezdve eltűnik a feliratokról és a levelekből - sejthetjük, mi történt vele...

Asszíria

 Sulmánu-asarídu uralkodott azután, hogy elődje, Adad-nirári leigázta Mitannit és Asszíria részévé tette, Hanigalbat néven, valamint véghezvitte a hurrita holokausztot (a hurriták egy része el tudott menekülni Urartu területére). Sulmánu-asarídu akkor lépett a trónra, mikor a hettiták és az egyiptomiak között zajlott a kádesi csata. Ezt kihasználva birodalmához csatolta Ny-Mezopotámiát is. Így szerzett magának egyszerre két nagy ellenséget; Egyiptomot és a Hettita Birodalmat. A két nagy birodalom (egymásnak is ellenségei) azzal próbálkozott, hogy megbénítja az asszír külkereskedelmet – de mivel az asszír kereskedőket mindenhova asszír hadsereg kísérte, nem jártak sikerrel.

 Sulmánu-asarídu deportálásokba kezdett, hogy hadakozó birodalma munkaerő-igényét kielégítse azokon a területeken, ahol nem maradt férfi a földeken dolgozni (a besorozások miatt). Az ő hadjáratain jelent meg a pszichológiai hadviselés eszközeként a látványos kegyetlenkedés: tömegmészárlások, megnyúzott vezetők bőrének városfalra szegezése, stb. Sulmánu-asarídu az ősi kultuszokat is igyekezett újjáéleszteni. Felújíttatta Assur legrégebbi templomát, Éhurszag-kurkurrát – amellyel Asszíria mindenek feletti hatalmát akarta reprezentálni.

 Fia és örököse I. Tukulti-Ninurta volt.

Assur város maradványai [https://www.almuraqeb-aliraqi.org/2017/01/26/69601/]

I. Tukulti-Ninurta [https://www.facebook.com/TukultiNinurtaI]

Babiloni Birodalom

 Kadasman-Enlilt a trónon fia, II. Burnaburias követte. II. Burnaburias levelezésben állt Ehnaton fáraóval, akárcsak apja a fáraó apjával. Egyik lányát feleségül is adta hozzá, s a jegyajándékokról terjedelmes listák maradtak fenn.

II. Burnaburias egy levele a fáraóhoz [https://hu.wikipedia.org/wiki/II._Burnaburias]

II. Burnaburias egy másik levele a fáraóhoz [https://artsandculture.google.com/entity/ii-burnaburias/m0bmd_n?hl=hu]

 II. Burnaburias uralkodása idején kezdtek Mezopotámia északi részén az asszírok önállósodni. II. Buranbiras az asszírokat alattvalóinak tekintette, így amikor az asszír Assur-uballit uralkodása kezdetén még alázatosan, ám Babilon közvetítése nélkül arra kérte az egyiptomi fáraót, hogy fogadja szerény követségét, II. Burnaburias teljesen fölháborodott, hogy asszír uralkodó az ő "megkerülésével" akart a fáraóhoz eljutni. S követelte a fáraótól, hogy szüntessen be az asszír uralkodóval minden kapcsolatot. Egyiptom azonban önálló volt és úgy gondolta, hogy az agresszívan terjeszkedő Hettita Birodalom ellenében mégiscsak jobb lesz nekik kapcsolatot keresni az asszírokkal. Mivel a kaszkák is (a hettiták ellenségeként) az asszírokat erősítették, Assur-uballit az uralkodása végére már annyira megerősödött, hogy ekkor már egyenrangú félként írhatott levelet az egyiptomi fáraónak. Végül II. Burnaburias is belátta, hogy az asszírok komoly ellenfél lehetnek, ezért ő a hettiták szövetségét kezdte keresni: egyik lányát, Nikalmalt feleségül adta Szuppiluliumaszhoz, az akkori hettita uralkodóhoz. E házasságból azonban nem született gyermek.

 II. Burnaburias halála után a fia, Karahardas követte őt a babiloni trónon. Azonban egy lázadás leverése során életét vesztette. Most az ismeretlen származású Nazibugas következett. Azonban ő is egy lázadás miatt halt meg viszonylag hamar.

 A lázadozások sorának végül az asszír uralkodó vetett véget, aki a megüresedett babiloni trónra II. Kurigalzut ültette. Az ő uralkodásának ideje jelentette a Babiloni Birodalom újabb felemelkedésének kezdetét. Felújíttatta Íszín, Ur és Uruk templomait és győzelmet aratott Elám fölött is.

II. Kurigalzu pecsétje [https://en.wikipedia.org/wiki/Kurigalzu_II]

Elám

 Nagyjából ez az időszak az, amit Elám második virágkorának nevezhetünk.

 A bablioni II. Kurigalzu támadásai révén egy új dinasztia lépett Elám trónjára: Igehalki.

 Egyik későbbi uralkodójuk, Sutruk-Nahhunte terjeszkedését bizonyítja a rengeteg mezopotámiai eredetű zsákmány-lelet.

Urartu

 Független államok és törzsi területek összessége volt még Urartu, ahova a hurrita holokauszt túlélői menekültek az asszírrá lett Mitanniból a múlt században.

A narancssárgával bekarikázott terület kb. Urartu

 Kánaánról a Bibliának köszönhetően bőséges információnk van ebből az időből, ezért azt a következő részben fogom megosztani Veletek. 

AFRIKA

Egyiptom

 Ehnaton uralkodásának 12. évében nagy ünnepségre – nyilván királyfiatalító szertartásra – került sor. Ugyanebben az évben egy núbiai hadjárat is lezajlott. Sírfeliratokból tudhatjuk, hogy az ünnepség többek között ünnepi felvonulásból, és a külföldi uralkodóktól érkezett ajándékok felvonultatásából (egzotikus állatok, arany- és ezüsttárgyak, rabszolgák, elfogott lázadók) állt.
 Egyiptomot csapások sora érte: Szövetségesét, Mitannit legyőzték az asszírok, a pestis-járványban, ami végigsöpört a közel-keleten, a királyi család több tagja meghalt, s Ehnaton második lánya, Maketaton meghalt szülés közben.

Maketaton síremlékének falán az ábrák elmesélik, hogy mi történt [https://www.flickr.com/photos/71637794@N04/7137240135]

 A betiltott istenek üldözése minden eddiginél nagyobb mértéket öltött.

 Ehnaton, uralkodásának vége felé megtette társuralkodóinak Nofertitit (aki a továbbiakban férfinéven, Nofernoferautonként szerepelt), valamint öccsét, Szemenhkarét.

Szemenhkaré [Szemenhkaré: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szemenhkar%C3%A9]

Kenya

Fennsíkján megjelentek a földművelő gazdálkodás legkorábbi emlékei.

ÁZSIA

Kína

 A Sang-dinasztia alatt komoly államszervezet alakult ki. A dinasztia utolsó uralkodója már akkora hatalomra tett szert, hogy a legfelsőbb istenség emberi párjának tartotta magát. Különféle feladatokat ellátó osztályokból álló kormányzata volt.

 A Sang dinasztia uralma idején a Csou nép egyre közelebb vándorolt és terjeszkedett a Sang dinasztia felségterületéhez. A Sangok a Sárga-folyó síkságán éltek főleg, a Csouk pedig az ő nyugati szomszédaik lettek. Viszonyuk kezdetben barátság és háború között váltakozott. Mivel a Sangok voltak az erősebbek, a Csouk idővel a vazallusaikká váltak. Csakhogy a Csouk is erősödtek. A Csou népnek sikerült kiépítenie egy koalíciót kisebb államokból, ami délről és nyugatról félig bekerítette a Sangokat.

 Amikor a Sangok költséges háborúkkal és expedíciókkal felélték erőforrásaikat, már nem volt nehéz legyőzni őket: vereséget szenvedtek a Csouktól – akik megörökölték a Sangok vazallusállamait. A Csouk új államközi kapcsolatok rendszerét építették ki. Helyőrségi államokat hoztak létre a Sárga-folyó síkságán. Megalapították Csengcsou fővárost.

 A háborúk azonban munkaerőhiányhoz vezettek, s ez arra kényszerítette a Csoukat, hogy együttműködjenek a Sangokkal. A Csou uralkodó, Vu megengedte a Sang hercegnek, hogy továbbra is uralkodjon a Sang terület egy része fölött. A Sang harcosok a Csou seregekkel együtt védték a helyőrségi államokat. A Csou dinasztiát házassági kapcsolatokkal is megerősítették. [Az ember képes története: Óvilági kultúrák]

 Vu király után Cseng ült a trónra, i.e. 1042-ben, de még nagyon fiatal volt, így zűrzavaros állapotok alakultak ki. Egy Vu-keng nevű, Sang-párti férfi ezt kihasználva, barbárokkal szövetkezve felkelést robbantott ki a Csou-ház ellen. A fiatal uralkodó nagybátyja, Csou-kung herceg vette kézbe a dolgokat. Lerombolták a Sangok fővárosát, a felkelésben résztvevő barbárok pedig behódoltak.

 Ebben a században készült el a Dalok könyve – egy kínai dalgyűjtemény.

Dalok könyve [https://hu.wikipedia.org/wiki/Dalok_k%C3%B6nyve]

India

Ebből az időből maradtak fenn a tamil nyelv első emlékei.

Kodzsoszon

 Ez az ország a Koreai-félszigeten létezett.

 I.e. 1120 környékén egy Kidzsa nevű uralkodó vette át a hatalmat, aki saját dinasztiát alapított. Ő a kínai Csouk által megbuktatott Sang-dinasztia utolsó uralkodójának egyik rokona volt.

Vietnám

 I.e. 1100 körül, a kora bronzkori Dong Dau-kultúrát kezdte felváltani a középső-bronzkori Go Mun-kultúra. Eddigre a bronz használata nagyrészt itt is felváltotta a kő használatát. Már nem csak a fegyvereket és az ékszereket készítették a titokzatos és értékes új anyagból, hanem a hétköznapibb* szerszámokat, mezőgazdasági eszközöket is.

*Ebben az időben a mezőgazdasági munkálatok a termékenységgel összefüggésben továbbra is szent dolgok voltak, így a „hétköznapi” kifejezés esetükben nem teljesen helytálló

Japán

 Az évezred során az éghajlat melegebbé és csapadékosabbá vált. A túl sok csapadék néhány helyet a Japán-szigeteken lakhatatlanná tett, ugyanakkor az emberek egyre északabbra tudtak költözni, mert a jég is visszahúzódott. Ekkortájt keletkeztek az ismeretlen rendeltetésű kőkörök Japán északi részén. A kőkörök közelében rendkívül sok leletet találtak, de holttestek nélkül, így azt kizárják, hogy temetkezésre használták volna.

Egy az észak-japán kőkörök közül [https://mult-kor.hu/20081216_rejtelyek_ovezik_a_titokzatos_japan_kokort]

*Ahol nem jelöltem meg külön forrást, ott a wikipédia volt segítségemre

További érdekességekért kövess a facebook-on is (kattints)