ÉSZAK-AMERIKA
Erdei kutúrák
A Mississippi völgye és annak tágas környéke továbbra is a woodland-periódust élte. Intenzíven termesztették a kukoricát, tököt, babot és néhány más növényt a folyópartokon és az alföldi területeken. Ez nagy mennyiségű embert eltartott. Minden falut pap-királyok vezettek. Így ezek olyasmi közösségek voltak, mint a korai mezopotámiai város-államok, de ezeket inkább falu-államoknak nevezhetjük. A gyakori háborúskodás két nagyobb szövetség létrejöttét eredményezte. A falvak/városkák középpontjában mindig volt egy tér egy ovális, vagy piramis-alakú földhalommal, melynek tetején a főnök lakhelye állt. Ezt vették körül a falu házai.
A Mississippi-kultúra társadalma réz-, kagyló-, kő-, fa- és agyagtárgyakat hagytak hátra, valamint kidolgozott fejdíszeket, rituális fegyvereket, faragott pipákat, kerámiákat, képmásokat, maszkokat. Tollas kígyókat, szárnyas harcosokat, szvasztikákat, pókokat, sólyomszerű emberei arcokat, alakokat és geometriai motívumokat szerettek ábrázolni.
KÖZÉP- ÉS DÉL-AMERIKA
Olmékok
Egyik legfontosabb városuk ebben az időben a mai La Venta helyén volt. Ez fontos kereskedelmi központként funkcionált folyójának és a Mexikói-öböl közelségének köszönhetően. Így erős szövetségeseket is tudtak szerezni.
A régészeti feltárás C-épületegyüttesénél áll egy több, mint 30 m magas piramis, s nem messze tőle áll a “Stirling-acropolisz”. Az ún. A épületegyüttes egy szertartási épületcsoport. Egy nyitott teret párhuzamos halmok kereteznek. Az északi részén olmék sírleletek maradtak: két, 20-20 m széles, több ezer kőből kirakott emberarc-forma, amiket 8 m vastag, különböző színű homokréteggel fedtek be. Előkerültek itt zöld kőből készült szekercék, antropomorf szobrocskák. Ezek fölé földhalmokat és bazlat-oszlopokból álló sírkamrákat emeltek, kőszarkofágot és hatalmas kőfejeket helyeztek el.
Maják
A század közepétől a maja társadalom elkezdett “naggyá” alakulni. Előtte a szertartási központok kis udvarok voltak csupán, melyet fa-templomok vettek körbe. A temetkezési mellékletekben egyre gyakrabban jelenik meg a gyékényszőnyeg, ami uralkodói jelkép lett az idők folyamán.
Paracas-kultúra
A mai Peru DNy-i partvidékén már a múlt században elkezdett kialakulni a Paracas-kultúra. Városuk, a “Holtak városa”, azaz “Paracas Necropolis” feltárásából vannak róluk információink. Itt múmiákat találtak sírkamrákban. Egy-egy sírkamra egy-egy család vagy klán tulajdonában lehetett, több generáción keresztül. A múmiákat zsinórokkal rögzítették és több rétegű, kivételes szépségű, finom textíliákba csomagolták. Ezeket a kelméket diplomáciai célokra és fogadalmi felajánlásként is használták. A gazdagságot, hatalmat szimolizálták. Az uralkodóknak sok ilyenjük volt, s haláluk után velük együtt eltemették őket. De áldoztak is ilyeneket isteneik számára.
Szokásban volt náluk a koponya-nyújtás, ami státusz-szimbólum volt.
Az orvoslásban ismerték a koponya-lékelést. A koponya átfúrásával véltek fizikai és pszichológiai problémákat gyógyítani egyaránt.
EURÓPA
Britannia
Az albioni ködbe vesző őstörténetben Gurgustiust annak fia, Sisillius követte a trónon. Mindössze annyit tudunk róla, hogy “legendás király volt”, ahogy az őt követő unokatestvére, Jago is.
Sisillius fia, Kimarcus volt a következő uralkodó, majd az ő fia, Gorboduc következett.
Porrex, aki a fiatalabb volt, testvére életére tört, akinek azonban sikerült Frank földre menekülnie. A frankok uralkodója ekkor Suhardus volt.
Ferrex tőle kért segítséget, s gall segítséggel megtámadta anyaországát. Azonban nem tudta legyőzni riválisát; a gall sereg megsemmisült, Ferrexet pedig maga Porrex ölte meg.
Az anya, Judon azonban - aki jobban szerette Ferrexet - maga ölte meg álmában bosszúból Porrexet.
A felső körök elítélték az anya tettét, a nép viszont őt pártolta. Ezért polgárháborús időszak következett.
Ez a sztori eléggé görög tragédia-jellegű. Figyelembevéve, hogy úgy tűnik, a brit civilizáció trójai eredetű, nem lehet véletlen. A görög tragédiákban legtöbbször a helyzetek félreértelmezéséből születtek a drámai történetek; amikor a patriarchális népek találkoztak az ősibb szokásrendű, matriarchális népek történeteivel, s nem értve félremagyarázták azok tetteit.
A két név - Ferrex és Porrex is mítoszba illően - rímel. Lehet, hogy itt is papkirályról és pünkösdi helyettes-királyáról van szó? És az aktuális királynőnek; a mindenkori “anyának” a rituális feladata lehetett, hogy végezzen a királlyal, mikor annak lejárt az ideje? A briteknél is keveredtek a matriarchális és patriarchális szokások? (Ez egészen valószínű, hiszen a közel-keletről származó bevándorlók, a trójai menekültek néhány generációs utódai voltak ők).
Az első angol tragédia, amit megírtak (az írói Thomas Sackville és Thomas Norton) erről az eseményről szól. A címe Gorboduc.
Kelták a kontinens DNy-i részén
Az itt élő kelták, avagy gallok úgy tűnik, még a Hallstatti-kultúra időszakát élték.
Szaporodtak a görög és főníciai gyarmatok. A görögök az északi részeket preferálták, a főníciaiaknak jutottak a délebbi részek. A félszigetnek a görögök adták a nevet, az Iber nevű folyóról.
.jpg){kind=link}
.jpg){kind=link}
