47. [I.e. 400-390]

ÉSZAK-AMERIKA

Az irokéz nép Észak-Amerika észak-keleti területén élt, az Huron-tótól keletre és az Appalache-hegység területén elterülő erdős területeken. Földműveseik irtásos-égetéses technológiát alakítottak ki.

A cseroki indiánok eddigre már bizonyosan elváltak a többi irokéz törzstől. Hagyományos lakhelyük az Appalache-hegységben volt, a többiektől délebbre.

A csikaszók a Mississippi-kultúra részét képezték.

A krík indiánok a Tennessee-folyó mentén építettek mesterséges dombokat.

KÖZÉP-AMERIKA

A olmék városok közül még tartotta magát Laguna de los Cerros a Tuxtla-hegység déli lábánál. Még épültek a titokzatos párhuzamos halmok, melyek között négyszögletes tereket alakítottak ki. Ez az olmék település maradt fenn a legtovább, de eddigre már ez is erősen hanyatlott. 

Laguna de los Cerros halmai [https://sw.thebrainchamber.com/laguna-de-los-cerros/]

I.e. 400 körül a maják elkezdték felépíteni Komche központjában az öt hatalmas emelvényt, melyek egy teret vesznek körül. Illetve megalapították Edzná városát.

Edzná [https://hu.wikipedia.org/wiki/Edzn%C3%A1]

ÍR-SZIGET

Írország fölött i.e. 414-től i.e. 396-ig X. Eochaid Ailtlethan uralkodott; a kettővel korábbi uralkodónak a fia. 

BRITANNIA

I.e. 394-ben Dyfnwal Moelmud briton királyt két fia váltotta a trónon; Belnius és Brennius. Ők együtt, társkirályként uralkodtak.

A görögök és a karthágóiak számára a bronz alapanyagát jelentő ón fontos forrása volt a Brit-sziget. A görögök "Ón-szigetekként" ismerték a szigetcsoportot. 

KARTHAGO

I.e. 400-ban a karthagóiak elfoglalták Máltát. 

I.e. 398-ra a szicíliai Dionüsziosz a békeszerződést megszegve lecsapott Karthago Motya nevű erődítményre. A karthagói Himilko visszafoglalta, de egy lendülettel bevette Messinát is, majd ostrom alá vette Szürakuszait. I.e. 397-ben még folyt az ostrom, amikor ismét felütötte fejét a pestis. Ettől a karthagói sereg összeomlott.

Azután, hogy Himilko hazatérni kényszerült, i.e. 396-ban öngyilkos lett.

I.e. 392-ben újabb sereget küldtek Szicíliára, Szürakuszai ellen, azonban megint kikaptak. 

Azon a területen, amelyet Hanno felfedezett, a karthágóiak az ismeretlen népekkel úgynevezett néma kereskedelmet folytattak. Erről így írt Hérodotosz: "...olyan emberek fajával kereskedtek, akik Lybia egy részén éltek a Héraklész oszlopain kívül. Erre a földre érve kipakolják áruikat, szépen kiterítik a partra, és miközben visszatérnek csónakjaikra, füstjelzést adnak. Amikor meglátják ezt a jelzést, a helyiek lejönnek a partra, leraknak egy bizonyos mennyiségű aranyat csereáruként, majd eltávolodnak. A karthágóiak most visszatérnek a tengerpartra és megvizsgálják az aranyat. Ha tisztességes árnak tartják, összeszedik és elmennek vele. Ellenkező esetben, ha kevésnek tűnik nekik, visszamennek a csónakjukhoz és megvárják, amíg a helyiek visszajönnek és újabb aranyat raknak le, amíg mindketten elégedettek lesznek. Mindkét oldalon teljes az őszinteség, a karthágóiak csak akkor veszik el az aranyat, ha annak mennyisége megfelel annak az értéknek, amit eladásra kínáltak, a bennszülöttek pedig addig nem viszik el a felajánlott árukat, amíg az aranyat el nem viszik a karthágóiak." [A 9. századi, görög nyelvű kéziratot ma a heidelbergi egyetemi könyvtárban őrzik Hanno Carthagiensis néven]

A karthágóiak jellegzetes árui borszőlő, illatanyagok, építőanyagok, állatbőrök voltak és nem csak aranyat, hanem elefántcsontot is kaptak cserébe.

Ugyanekkor a Himilko által felfedezett Brit-szigetek területéről ónt és borostyánt szereztek be.

A szárazföldi kereskedő-utak egyike az Atlasz-hegységtől a mai Mauritánia rézbányáihoz vezetett, másika a Földközi-tenger partjától a Niger-folyó kanyarulatáig, illetve a Csád-tóhoz.

SZICÍLIA

I.e. 399-ben a görögök megalapították Agirát. 

I.e. 398-ban a görög Dionüsziosz megszegte a Karthagóval kötött békeszerződést és lecsapott a város Motya nevű erődítményére. Erődítményt emelt Szürakuszai Otrigia nevű szigetén, és 22 km hosszú falat épített a város köré. 

A szürakuszaiak szerencséjére dögvész (pestis) sújtott le a pun hadakra. 

I.e. 397-ben a karthágóiak megalapították Lilybaeum városát. 

Ugyanebben az évben megszületett Dionüsziosz fia, II. Dionüsziosz.

I. Dionüsziosz [https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Dion%C3%BCsziosz_sz%C3%BCrakuszai_t%C3%BCrannosz]

I.e. 392-ben újabb karhagói sereg érkezett Szürakuszai ellen, de Dionüsziosz a sziget őslakóival, a szikánokkal összefogva visszaverte őket. Ezután megállapodtak abban, hogy a szürakuszaiaknak jogukban áll újabb területeket szerezni. Új városokat alapítottak: Adrano-t, Ancona-t, Adriát, Tindarit és Tauromenoszt. Az Itáliai-félszigeten pedig meghódították Reggio Calabria területét.

I.e. 391-ben I. Dionüsziosz elkezdte kiterjeszteni hatalmát a dél-itáliai görög városokra és Rhégiont is ostromolta - de sikertelenül. 

GALLOK

I.e. 391-ben Clusiumot ostromolták. Egy római követség érkezett hozzájuk, akik azonban "véletlenül" megölték az egyik gall parancsnokot. Ezután a gallok megindultak Róma felé.

I.e. 390-ben a Brennus-vezette gall sereg legyőzte az alliai csatában a rómaiakat. A Capitolium kivételével egész Rómát elfoglalták és fölgyújtották a várost. Az ostromlottak 1000 font aranyat fizettek hadisarcként.

Brennus, a gall [https://hu.wikipedia.org/wiki/Brennus_%28%3F_%E2%80%93_i._e._390%29]

Livius később így írt erről: "A gallusokat hagyomány szerint terményeink, különösen az akkor új élvezetnek számító bor zamata csábította rá, hogy az Alpokon átkelve elfoglalják a régebben az etruszkok által megművelt földeket."

A hagyomány szerint a Capitoliumot (fellegvárat) azért nem tudták a gallok bevenni - noha olyan ügyesen lopakodtak, hogy a kutyák sem vették őket észre - a ludak riasztották a védőket, akiket Juno szent állataiként a rómaik az éhezésben is megkíméltek.

APPENNINI-FÉLSZIGET

I.e. 396-ban Rómában dictatorrá választották Marcus Furius Camillust. Vezetésével a rómaiak 10 év ostrom után elfoglalták az etruszk Veii-t. Ezzel Róma hozzáfért az etruszkok központi területeihez és elkezdte azokat is meghódítani.

Ugyanekkor kelta (gall) törzsek keltek át az Alpokon és a Pó-folyó vidékén telepedtek le.

I.e. 391-ben a szicíliai Dionüsziosz elkezdte kiterjeszteni hatalmát a dél-itáliai görög városokra. 

Marcus Furius Camillust azzal vádolták, hogy igazságtalanul osztotta szét a Veii elfoglalásakor szerzett zsákmányt, mire ő önkéntes száműzetésbe vonult. 

Clusiumot gallok ostromolták. Hozzájuk követségbe küldték Quintus Fabius Ambustust és a Fabius család még két tagját. A követség belekeveredett egy csetepatéba az ostromlottak oldalán és megölték az egyik gall parancsnokot. Ekkor a gallok vezére, Brennus a Fabiusok kiadatását követelte Rómától, ők azonban ezt megtagadták. Ekkor a gallok megindultak a város felé.

I.e. 390-ben meg is érkeztek és az alliai csatában le is győzték a rómaiakat. A Capitolium kivételével elfoglalták az egész várost. A rómaiak, hogy a gallok ne pusztítsák el az egész várost, 1000 font arany hadisarcot fizettek nekik. 

MAKEDÓNIA

I.e. 400-ban III. Amüntasz király kénytelen volt királysága egy részét a görög kalkidiákra bízni. 

I.e. 399-ben I. Arkhelaosz makedón királyt apródja és szeretője, Kraterosz egy vadászat alkalmával meggyilkolta. Ezután négy napig ő ült a trónra, de Arkhelaosz kiskorú fia, Oresztész, a régens, II. Aeroposz segítségével elűzte. 

I.e. 393-ban I. Alexandrosz dédunokája, III. Amüntasz lépett a trónra.

I.e. 392 -ben III. Amüntasz felesége lett Eurüdiké. 

BALKÁN-FÉLSZIGET

Ebben az évtizedben a 8-18 éves Knidoszi Eudoxos athéni tanulmányokat folytatott, majd Egyiptomba ment, hogy ott csillagászati ismereteket szerezzen.

Xenophonnak sikerült hazatérnie görög földre, de mivel a perzsákkal harcolt, nem szívesen látták őt Athénban. Ezért a spártai sereghez csatlakozott. 

I.e. 399-ben a spártai király, II. Agisz meghalt. Fiát, Leotükhidaszt törvénytelennek nyilvánították. Ekkor féltestvére, II. Agészilaosz lépett a helyére (Lüszandrosz segítségével). Lüszandrosz felvetette, hogy a királyt ezentúl válasszák és ne legyen automatikusan a hadsereg fővezére is a király feltétlenül. De javaslatát elvetették. Agészilaosz király és Lüszandrosz hadvezér közös expedíciót vezettek a Perzsa Birodalom ellen. Agészilaosz azonban úgy érezte, hogy túl nagy az arca Lüszandrosznak és elkezdte őt leépíteni.

 Athénban Szókratészt elítélték istentelenség miatt, ugyanis azt állította, hogy a bálványok nem istenek - és az ifjúság megrontása vádjával száműzetésre ítélték, de ő inkább a méreggel való kivégzést választotta. Elítélése után tanítványai meg akarták szöktetni. Ez sikerült is, azonban egyszer csak megállt lelkiismerete szavára, s mivel azt hirdette korábban, hogy a törvény ellen lázadni nem szabad és a rossz törvényt is meg kell tartani, nem akarta hitelét veszteni. Ezért visszament és kiitta a bürökpoharat.

I.e. 396-ban Lüszandrosz hadvezér visszatért Spártába. 

Az athéni Konon vezetésével egy egyesített perzsa-föníciai-kilikiai-ciprusi, 500 hajós flotta elfoglalta a Spárta által megszállva tartott Rodoszt.

A spártai király, II. Ageszilaosz viszont Kis-Ázsiában ért el hadi sikereket, Pharnabazosz és Tisszaphernész szatrapák ellen. A perzsák három hónapos fegyverszünetet kértek, de ezalatt sem sikerült békét kötni, ezért a spártaiak végül feldúlták Frígiát. 

Ebben az évben Platón kiadta az Apologiát, a Szókratész-védőbeszédet. Athénban megszületett Lükurgosz, leendő államférfi, valamint Xenokratész, leendő filozófus.

    Platón védőbeszéde: "Hogyan hatott rátok, athéni férfiak, vádlóim beszéde, nem tudom; én bizony magam is kis híján belefeledkeztem; olyan meggyőzően beszéltek. Ámbár igazat úgyszólván semmit nem mondtak. [...] Védenem kell magamat, athéni férfiak, és meg kell kísérelnem kiirtani belőletek, méghozzá ilyen rövid idő alatt, azt a rágalmat, mely oly hosszú ideig élt bennetek.  [...] megkíséreltem mindegyikteket meggyőzni: ne törődjék semminemű dolgával előbb, mielőtt önmagával nem törődik, hogyan lehet a lehető legderekabb és legokosabb, sem a város ügyeivel míg magával a várossal nem törődik és minden más dologban is hasonlóképpen járjon el. [...] Én halni indulok, ti élni: de hogy kettőnk közül melyik megy jobb sors elé, az mindenki előtt rejtve van, kivéve az istent"

Spártában pedig Küniszka hercegnő négyesfogata (férfi hajtóval) megnyerte az olimpiai versenyt.

I.e. 395-ben Lüszandrosz szövetséges hadsereget vezetett Boiótiába. 

Athént, Thébait, Korinthoszt és Argoszt lefizette egy perzsa szatrapa, hogy megtámadják Spártát. Ezzel kezdődött el a korinthoszi háború. II. Ageszilaoszt hazahívták Kis-Ázsiából. Lüszandrosz és Pauszaniasz alatt a spártaiak két sereget állítottak föl. Mindkettő Boiotiába ment és Haliartosz várost vették ostrom alá. Lüszandrosz serege előbb érkezett, de el is esett. Pauszaniasz egy nappal később érkezett, s csak a holttesteket tudta visszaszerezni. Mulasztásáért bíróság elé állították. A várható halálbüntetés elől Tegeába menekült, trónját pedig fia, I. Ageszipolisz vette át. 

Lüszandrosz [https://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%BCszandrosz]

 I.e. 394-ben II. Ageszilaosz spártai király égei-tengeri flottájával hazafelé igyekezett. Azonban a Konon által vezetett athéni-perzsa flotta elfogta a spártai hajóhadat és megsemmisítették. 

Eközben egy 18.000 fős spártai sereg indult Korinthosz felé, ahol Athén, Thébai és Argosz csapatai is gyülekeztek. A két sereg Nemeánál ütközött meg. A spártaiak győztek, de a nagy veszteségek miatt ők is visszavonultak.

II. Ageszilaosz hazaérkezve 13.000 fős sereggel betört Boiótiába és legyőzte a korinthoszi szövetség csapatait.

Tegeában leégett  az Athéné-templom, a legjelentősebb görög kultuszhelyek egyike.

Ebben az évben megszületett Polüperkhon, leendő görög hadvezér. 

I.e. 393-ban a Konon-vezette athéni és a Pharmabazosz-vezette perzsa sereg annyira felbuzdult a spártai hajók legyőzésén, hogy végigdúlták Lakónia partvidékét és elfoglalták Küthéra szigetét. 

Ezután Pharmabazosz jelentős pénzbeli támogatással hazaküldte Konont, hogy az segítsen az Athént Pireusszal összekötő hosszú fal építésében. Ennek elkészültével az athéniak elfoglalták Szküroszt, Imbroszt, és Lemnoszt. Ezeken a szigeteken athéni polgárokból álló kolóniákat létesítettek. 

Korinthoszban egymással csaptak össze a demokraták és az oligarcha pártok hívei. Az Argosz által támogatott demokraták kiűzték az oligarcha pártot. A száműzöttek Spártától kértek támogatást. Majd spártai segítséggel egy éjszakai támadásban elfoglalták a város Korinthoszi-öböl felőli kikötőjét és visszaverték a következő napon ellenük küldött csapatokat. 

Ebben az évben Athénban előadták Arisztophanész "A nőuralom" c. komédiáját. Ebben az athéni nők egy kizárólagosan női közösséget próbálnak meg létrehozni, de vállalkozásuk kudarcba fullad.

I.e. 392-ben Lüszandrosz spártai követségbe ment a béke érdekében, de ezért a szerepléséért számkivetették. 

 Egy cipész fia, Iphikratész feleségül vette I. Kotis trák király lányát. Két fiuk született. Az elsőt a tórjai háború egyik legendás királyáról, Menestheusznak nevezték el. A másodikat pedig Iphicratésnek.

A spártaiak Antalkidasz személyében követet küldtek a perzsa szatrapához, Tiribazoszhoz, hogy tudassák vele, az athéni Konon a rábízott perzsa hajóhaddal Athén befolyási zónáját terjeszti ki. Ezt megtudták az athéniak, s szintén követséget küldtek a szatrapához (ezt maga, Konon vezette). Tiribazosz azonban letartóztatta Konont és a spártaiakat kezdte pénzzel támogatni, hogy felszereljenek egy flottát. Konon megszökött, de hamarosan Cipruson meghalt.  

Spártában a görög városállamok békekonferenciát tartottak. Az athéniakat Andokidész vezette. Akit hazatérése után bíróság elé állítottak, száműzték, a békefeltételeket pedig elutasították. 

Iszokratész retorikai iskolát alapított Khioszon. Feleségül vette Hippiasz özvegyét, Plathanét és adoptálta fiukat, Aphareoszt, aki növendéke is volt. Jelentős vagyonra tett szert. 

Spártában pedig Küniszka hercegnő négyesfogata ismét győzött az olimpián. 

Iphikratész athéni hadvezér súlyos vereséget mért a spártaiakra. 

I.e. 391-ben az athéni Iphikratész szinte teljesen könnyűfegyverzetű gyalogosokkal és dárdahajítókkal döntő vereséget mért a spártai hoplitákra. Ezután feldúlta Phleiusz környékét és Árkádiát.

Egy argoszi sereg megszállta Korinthoszt.

I.e. 390-ben az athéniak szövetséget kötöttek Egyiptommal és a ciprusi Eugorasszal.

Epidauroszban felépült Aszklépiosz temploma.

Athénban megszületett Hüpereidész, leendő szónok és politikus. 

CIPRUS

I.e. 391 körül perzsa-ellenes lázadás tört ki. Ekkor Szalamisz királya, I. Euagorasz szövetségre lépett Athénnal és az egyiptomi nefritákkal.

EGYIPTOM

I.e. 399-ben I. Nefaarud egy csatában legyőzte és kivégeztette Amonardisz fáraót. Megalapította a következő (29.) dinasztiát és Mendeszbe helyezte a fővárost. 

I. Nefarud [https://althistory.fandom.com/wiki/Nefaarud_I_(Pharaonic_Survival)]

Az új egyiptomi fáraó Kis-Ázsiában Spártát támogatta búzával és hajófelszerelésekkel.

I.e. 393-ban I. Nefaarud fáraó meghalt. Rivális pártok küzdöttek a hatalomért. Pszenmut lépett trónra, de néhány hónappal később uralmát megdöntötte Hakórisz. Uralkodása elején a nyugati határt biztosította (alkut kötött a barkaiakkal), majd egyezségre lépett Euagorasszal és az athéniakkal, akik lázadtak a perzsa király, Artaxerxész ellen.Gabonát, hadi szereket, hajókat és pénzt küldött Athénnak, azok pedig néhány ezer embert küldtek, élükön Khabriász hadvezérrel. 

I.e. 390-ben Hakórisz fáraó hármas szövetséget kötött a ciprusi Eugorasszal és Athénnal.

PERZSA BIRODALOM

Kis-Ázsiában folytatódott a spártai-perzsa háborúskodás. Spárta legyőzte Éliszt. A Spártaiakat az egyiptomiak támogatták.

I.e. 398-ban a spártaiak a rövid fegyverszünetet kihasználva védőfalat építettek Kherszonészosz félszigetén, hogy a trákoktól védve legyenek. A hadvezér ekkor Derküllidasz volt.

I.e. 396-ban a perzsák 3 hónapos fegyverszünetet kértek a spártaiaktól, de ennek végén a spártaiak feldúlták Frígiát. 

I.e. 395-ben Parüszatisz, II. Dareiosz özvegye rávette II. Artaxerxész nagykirályt, hogy kivégezze Tisszaphernész szatrapát. Az ürügy Szardeisz elvesztése volt. A valós ok pedig az, hogy Tisszaphernész rosszul bánt Parüszatisz fiával, ifjabb Kürosszal. 

II. Artaxerxész [https://de.m.wikipedia.org/wiki/Datei:Artaxerxes_II_relief_portrait_detail.jpg]

Kis-Ázsiában eközben II. Ageszilaosz, spártai király megerősítette lovasságát és sikerrel betört Lüdiába.

Tisszaphernész helyét Tithrausztész vette át, aki fegyverszünetet kötött a spártaiakkal, majd lefizette őket, hogy menjenek északabbra és Pharnabazoszt támadják inkább. Ő nem volt képes katonailag ellenállni a spártaiaknak, ezért lefizette Athént, Thébait, Korinthoszt és Argoszt, hogy megtámadják Spártát.

Tiribazosz szatrapához spártai követség érkezett, hogy elárulják neki; az athéni Konon arra használja a szatrapa által kölcsönzött perzsa hajóhadat, hogy Athén befolyási zónáját növelje. Athén is küldött követséget hozzá, amit maga, Konon vezetett. Tiribazosz azonban az előbb érkezetteknek hitt és letartóztatta Konont. Konon megszökött. II. Artaxerxész viszont, amikor tudomást szerzett Tiribazosz akciójáról, leváltotta őt. Helyébe a spárta-ellenes Sztruthaszt nevezte ki. 

I.e. 391-ben Kis-Ázsia spártai uralom alatt lévő városainak kormányzója, Thibrón földúlta a Spárta-ellenes szatrapa, Sztruthasz területeit. Egy rajtaütésben azonban életét vesztette. 

Euagorasz, szalamiszi király, athéni és egyitomi segítséggel kiszorította a perzsákat Ciprus nagy részéről. 

KÍNA

I.e. 397-ben meghalt Ven állam fejedelme. A trónt Vej Vu Hou vette át. Vu Csi hadvezér pedig megmaradt továbbra is Ven állam fejedelmének szolgálatában.

I.e. 391-ben meghalt Mo-ce, filozófus. 

46. [i.e. 410-400]

AMERIKA

Az olmék kultúra végetért. La Ventát és San Lorenzót elhagyták az emberek.

BRITANNIA

Még mindig a Monmouth-ház első királya, Dyfnwal Moelmud uralkodott. 

IBÉRIAI-FÉLSZIGET

Az itteni pun gyarmatok elszakadtak Karthago-tól. 

MAROKKÓ

Kb. 200 év óta már karthagói bázisok láncolata húzódott az északi partvidéken az Atlanti-óceánig. Köztük Tingis-szel (ma Tanger). 

Tangir ókori romjai [https://www.getyourguide.com/hu-hu/tanger-l835/fes-tanger-2-nap-chefchaouen-i-ejszakaval-2-nap-fes-tangier-t687460/]

 A karthagóiak a kikötővárosaikból kiindulva lassan befolyásuk alá vonták a berber törzseket. Ellenőrzésük alatt tartották Tetuánt, Banasát és Volubilist. 

Az i.e. 400-as években már karthagói uralom alatt volt Gibraltár is.

A Szaharán át is kereskedelmi útvonalak vezettek. Az Appennini-félszigeten élő etruszkokkal kereskedtek: ónt, aranyat és ezüstöt adtak és vasat és rezet vettek tőlük.

KARTHAGO

I.e. 410-re a punok kiheverték a görögöktől elszenvedett szicíliai vereségeket. Meghódították a mai Tunézia területének jó részét, megerősítették észak-afrikai gyarmataikat, sőt újabbakat alapítottak.

Mivel a város elveszítette ibériai gyarmatait, s ezáltal fő ezüst- és rézforrását, expedíciókat indítottak a mai Marokkó és Szenegál területére, valamint az Atlanti-óceánra.

Mago Barcának sikerült áthaladni a Szaharán. Hanno Afrika partjai mentén messze délre eljutott. Himilco pedig kikötött a Brit partokon - de az oly titokzatos helynek tűnt, hogy a kortársak a létezését is kétségbevonták.

Mago Barca pénzérméje [https://andreaskluth.org/tag/mago/]

 Hanno Hamilcar fia volt. Pun nyelven írt útleírást felfedező útjairól. Ezt Karthagóban, Saturnus templomában őrizték. Később görög nyelvre is lefordították. Azonban csonkán maradt fenn a szöveg. (Említés tesz benne pl. egy emberekhez igen hasonló gorillafajról, amely Afrika nyugati partjainál élt.)

Hanno útleírás-részletei Hérodotosz fordításának köszönhetően maradtak fenn: "...így hát útnak indult, 60 ötvenevezős hajó élén és sok férfit és nőt vitt magával [...] amikor elhaladtunk az oszlopok mellett [Heraklész oszlopai, azaz a Gibraltári-szoros], két napig vitorláztunk tovább és megalapítottuk első városunkat, amelyet Thymiaterionnak neveztünk, hatalmas síkságot uralt. Ezután nyugat felé hajóztunk és találkoztunk Soloeis fákkal borított líbiai hegyfokával. Ott szentélyt emeltünk Poszeidónnak, visszamentünk a fedélzetre és fél napig délnek vettük az irányt, amíg el nem értünk egy tóhoz, nem messze a tengertől. Tele volt vastag, magas náddal. Nagy számban éltek ott elefántok és egyéb legelő állatok is. [...] miután elhagytuk, a nagy Lixos-folyóhoz érkeztünk [...] Egy nomád nép, a lixiták legeltették ott nyájaikat, egy darabig náluk maradtunk, mert barátok lettünk.

E mögött a vendégszerető etiópok telepedtek le, akik egy vad földön legeltettek, amelyet magas hegyláncok kerítettek be.  [...] Ezek körül a hegyek körül furcsa külsejű emberek éltek, a trogloditák*, akikről a lixiták azt állították, hogy gyorsabban tudnak futni, mint a lovak. [...] majd két napig dél felé hajóztunk egy elhagyatott sivatag mentén, onnan ismét kelet felé, egy napi útra. Ott találtunk egy kis szigetet egy öböl sarkában [...] Települést alapítottunk rajta, amit Kernének hívtunk. [...] a tó sarkához értünk, amely fölött igen magas hegyek emelkedtek, amelyek tele voltak állatbőrbe burkolt vademberekkel; köveket dobáltak, elkergettek minket, és nem engedtek ki a partra. 

Innen továbbhajóztunk és egy másik folyóhoz értünk, amely nagy és széles volt és tele volt krokodilokkal és vízilovakkal. Ott megfordultunk és visszatértünk a [tengerre].

Onnan tizenkét napig hajóztunk dél felé, mindig a part alatt, amelyet teljes hosszában etiópok laktak. Elszöktek előlünk [...] Olyan nyelven beszéltek, amit még a velünk utazó lixiták sem tudtak megérteni. 

Az utolsó napon magas, sűrű erdős hegyek közelében horgonyoztunk le. A fák anyaga illatos és változatos színű volt. Két napig körbehajóztuk ezeket a hegyeket és egy mérhetetlenül nagy kiterjedésű tengerhez értünk. Egyik oldalán, a szárazföld felé egy síkság terült el, ahonnan éjszaka mindenütt tüzeket láttunk. 

Vízre szálltunk és onnan öt napig hajóztunk a part mentén, mígnem elértünk egy nagy öblöt [...] nappal nem láttunk mást, csak erdőt, éjjel viszont számos tüzet láttunk és hallottuk a furulyák hangját, a cintányérok és dobok zúgását és ezernyi különféle kiáltozást. Aztán elfogott minket a félelem és a látnokok azt mondták, hagyjuk el a szigetet. 

Gyorsan elindultunk és elhaladtunk egy tűztől izzó és füsttel teli föld mellett. Hatalmas tűzpatakok zúdultak ki belőle a tengerbe. De a föld túl forró volt ahhoz, hogy sétáljunk rajta. [...]

A sarokban volt az elsőhöz hasonló sziget [...] tele vad emberekkel. Túlnyomórészt nők voltak, akiknek sűrű szőrük volt az egész testükön; a tolmácsok goríllainak hívták őket. Üldöztük őket, de egyetlen férfit sem tudtunk elkapni, mindannyian megszöktek, mert kiváló mászók voltak és sziklákkal védekeztek. De elkaptunk három nőt; haraptak és vakaróztak és nem akarták követni azokat, akik vezették őket. Így hát megöltük őket, megnyúztuk és Karthágóba vittük a bőröket. Aztán nem hajóztunk tovább onnan, mert élelmiszerkészletünk kifogyóban volt.

*trogloditák: A szó görög jelentése: "barlangba menők". Hérodotosz szerint kígyókkal, gyíkokkal és más hüllőkkel táplálkoztak, nyelvük pedig úgy hangzik, mint a denevérek beszéde. A garamantészek (egy berber törzs belső Líbia területén) rájuk vadásztak. 

I.e. 410-ben Hannibal Mago még Karthago bírája volt. 

I.e. 409-ben az ő vezetésével indult meg a sereg Szicíliába, Segesta kérésére (Selinus ellen). Elfoglalta Selinus és Himera városát. Nagyapja vesztesége miatti bosszúból 3000 foglyot megkínoztatott és megöletett. Ezután gazdag zsákmánnyal hazatért.

Segesta [https://www.turismotrapani.com/en/elementor-6356/]

I.e. 405-ben újra megtámadta a szigetet. Ám most elkeseredett ellenállásba ütközött. Agrigentum ostroma közben ráadásul pestis járvány tört ki a punok között. Maga, Hannibal Mago is elkapta és meghalt.

Agrigentum [https://www.dreamstime.com/photos-images/agrigentum.html]

 Az új vezér Himilko lett. Neki sikerült bevennie Gela városát és több győzelmet aratott Szürakuszai seregei fölött. De a pestis az ő seregét is meggyengítette, s végül arra kényszerült, hogy békét kérjen, hogy visszatérhessen Karthagóba.

Szürakuszai [https://www.getyourguide.com/hu-hu/catania-l258/siracusa-es-noto-kombinalt-tura-t98877/]

 I.e. 400-ban a karthágóiak elfoglalták Máltát. 

TUNÉZIA

A területen berber törzsek éltek eredetileg. Eddigre már keveredtek a punokkal.

SZICÍLIA

I.e. 410-ben Prótagorasz Athénból Szicília felé menekült, de a partok közelében hajótörést szenvedett és meghalt.

I.e. 409-ben Szicílián a karthágói Hannibal Mago legyőzte a helyi görögöket. Hogy nagyapja korábbi vereségét megbosszulja, 3000 foglyot megkínoztatott és kivégeztetett. Szelinoszt kifosztotta, Himérát lerombolta.

Amikor Agrigentumot ostromolták, járvány tört ki köztük. Ekkor maga, Hannibal Mago is meghalt.

Himilco vette át a parancsnokságot. Ő kifosztotta Agrigentumot, Camarinát és elpusztította Gelát. A városok népe Szürakuszaiban kerestek menedéket.

A hazatérő karthagói katonák hazavitték a járványt is.

Szürakuszaiban eddig egy Dionüsziosz nevű fiatalember írnokként dolgozott. Az i.e. 409-es háborúban elért eredményeit követően - 23 évesen - megkapta a legfelsőbb katonai vezető rangot. 

I.e. 407-ben  Hermokratész - aki eddigi életében a szicíliai egységért állt ki a görög befolyás ellen - erőszakkal megpróbált visszatérni a városállam élére. Utcai harcban megölték őt.

I.e. 406-ban, 26 évesen megszerezte a legfőbb hatalmat, s Szürakuszai türannosza lett. A korábbi demokráciát fokozatosan megszüntette. Elrendelte, hogy zsoldosai teljes jogú tagjai legyenek a polisz közösségének. Papírforma szerint még demokrácia volt, de zsoldosaival bármit el tudott érni.

I.e. 405-ben békét kötött a karthágói Himilco-val. A békeszerződés értelmében a sziget nyugati és déli része maradt karthagói uralom alatt. 

I.e. 403-ra sokan ellenezték zsarnoki mivoltát.

Mivel Szürakuszai Spártával volt szövetséges, Dionüsziosz újonc zsoldosokat akár spártai területekről is besorozhatott. 

I.e. 401-ben megtörtént az első hivatalos pénzleértékelés: I. Dionüsziosz begyűjtötte az arany- és ezüstpénzeket és újraverette az azonos súlyú, de kétszeres címletű érméket.

MÁLTA

Eddig a szigetet a föníciai hajósok kikötőnek használták. Kolonizálni i.e. 700 körül kezdték.

I.e. 400-ban  a karthagóiak elfoglalták egész Máltát.

APPENNINI-FÉLSZIGET

I.e. 406 Róma hadat üzent Veii-nek és megkezdte annak 10 évig tartó ostromát.

I.e. 402-ben elfoglalták Anxurt a volscusok vagy volszkok. 

Falerii megpróbált segítséget nyújtani Veiinek.

MAKEDÓNIA

Spárta nem nézte jó szemmel Makedónia terjeszkedését, ezért ellenségesnek nyilvánította.

A makedón király ekkor Arrhabeus volt, akinek i.e. 410-ben lány unokája született lányától és egy illír törzsfőnöktől. A lány neve Eurüdiké lett.

Megszületett Parmenion, leendő hadvezér is.

I.e. 402-ben a király a hellén Larisszában segítette az oligarchapárti kormányzatot.

I.e. 400-ban meggyilkolták Arrhabeuszt. Összeesküvés áldozata lett, amit fiú szeretői szőttek ellene. Az összeesküvés vezetője Dekamnikhosz volt, aki évekkel korábban állítólag azt mondta Euripidészre, hogy büdös a szája, s a király kiszolgáltatta őt Euripidész számára, hogy az megkorbácsolhassa őt. De végül a tényleges tettet egy vadászaton Krataiosz ölte meg, aki azért haragudott a királyra, mert neki ígérte egyik lányát, de nem teljesítette ígéretét.

BALKÁN-FÉLSZIGET

Előadták Szophoklész "Philoktétész" c. tragédiáját.

I.e. 410-ben a közikoszi csatának (és Alkibiadésznak) köszönhetően Athén visszanyerte a Fekete-tengeri gabonakereskedelem fölötti ellenőrzést. Alkibiadész Krüzopoliszban helyőrséget is állított, hogy megadóztassa a fekete-tengeri kereskedelmet. Így hamarosan visszaállhatott a demokratikus rend Athénban.

Alkibiadész [https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Alkibi%C3%A1d%C3%A9sz.jpg]

Kerkirán még fellázadt az oligarcha-párt, de nem jártak sikerrel.

Prótagorasz már 70. életéve körül járt. Athénban vádat emeltek ellene, amiért az egyik művében azt állította, hogy "az istenekről nem tudhatom sem azt, hogy vannak, sem azt, hogy nincsenek, mert sok minden gátolja a róluk való tudást, amilyen a rejtettség és az emberi élet rövidsége." Ezek a gondolatok egyébként értelemszerűen következtek gondolkodásmódjából, miszerint "Minden dologról két, egymásnak ellentmondó kijelentés állítható". Vádlója egy Püthodórosz nevű férfi volt, egyike annak a 400 embernek, akik az athéni demokráciát megdöntötték. Prótagorasz elmenekült Athénból, de a szicíliai partok közelében hajótörést szenvedett és meghalt. Ezután könyveit nyilvánosan elégették. 

I.e. 409-ben Khalkédón felmondta az athéni szövetséget és spártai helyőrséget fogadott be. Ezért az Alkibiadész ostrom alá vette a várost. A perzsa Pharnabazosz felmentő sereget küldött a spártaiaknak, de Alkibiadész megfutamította őt. A spártai vezért, Hippokratészt pedig megölték az athéniak. A város ezután már hajlandó volt tárgyalni. A város Athén-párti lakosai éjszaka beengedték Alkibiadészt a kapun, ő azonban nem fosztotta ki, csak sarcot vetett ki rá és helyőrséget helyezett el benne.

Ezt követően Alkibiadész csatlakozott a Büzantiont ostromló Théramenészhez és Thraszülloszhoz. Itt is - nagy zűrzavar közepette - a város Athén-párti lakói nyitották meg a kapukat titokban. Így, Büzantion megszerzésével az athéniak teljesen ellenőrzésük alá vonták Helleszpontoszt és a fekete-tengeri gabonakereskedelmet.

Thraszüllosz athéni hadvezér a lázongó Ióniában elfoglalta Kolophónt, de Epheszosz mellett vereséget szenvedett az egyesült epheszoszi-perzsa-szürakuszai erőktől.

Spárta élén Pleisztoanaxot Pauszaniasz váltotta fel.

Pauszaniasz [https://hu.wikipedia.org/wiki/Pauszaniasz_%28hadvez%C3%A9r%29]

Megalapították Rhodosz városát. 

Rhodosz [https://www.getyourguide.com/hu-hu/rodosz-akropolisza-l121415/]

I.e. 408-ban Alkibiadész dicsőségesen térve vissza Athénba maga vezette a vallásos menetet Eleusziszba. Ezzel megmutatva a népnek, hogy felmentették a korábbi szentségtöréses vádak alól. Sztratégosszá is választották, s Szamoszra utazott, ahol az athéni flotta állomásozott.

Előadták Euripidész Oresztész és a föníciai nők c. tragédiáját. Euripidész maga csalódottan elhagyta Athént és Makedóniába utazott, I. Arkhelaosz meghívására.

Megszületett Knidoszi Eudoxosz, leendő matematikus és csillagász. Fiatalkori tanulmányait Athénban végezte.

Megszületett Dion, a szicíliai Szürakuszai leendő türannosza.

A spártai Lüszandrosz - perzsa segítséggel - nagy flottát épít.

Az olümpiai pánhellén gyűlésen a filozófus Gorgiasz felszólalt a spártaiak perzsákkal kötött szövetsége ellen.

I.e. 407-ben Lüszandrosz a spártai flotta parancsnoka lett. 

Alkibiadész pedig úgy érezte, most már hazatérhet Athénba. Korábbi ítéletét  formálisan nem vonták vissza, és tudta, hogy amikor Spárta szolgálatában állt, nagy károkat okozott a városnak, ezért óvatosan járt el. 

Hatalmas hadizsákmányát felhalmozva, a legyőzött ellenséges hajók orrdíszeivel vonult be flottájával a kikötőbe. Itt a nép igazi sztárként fogadta - a többi hadvezérrel mit sem törődve letámadták, s babérkoszorút tettek a fejére. A nép teljhatalmú hadvezérévé nevezték ki. Vagyonát visszaszolgáltatták és a papi átkot visszavonták. 

Ezután részt vett az eleusziszi misztériumokon, ami fokozta népszerűségét. Azért a város befolyásos polgárai tartottak tőle, ezért mindent megszavaztak neki a következő hadjáratához, csak hogy siettessék a távozását.

Alkibiadész ugyanis tengeri csatát kezdeményezett a spártai Lüszandrosz ellen. 

Lüszandrosz [https://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%BCszandrosz]

Alkibiadész ismét csatába indult. Helyzete azonban jóval nehezebbé vált a korábbiakhoz képest. Ugyanis perzsa barátját, Tisszaphernészt már II. Dareiosz egyik fia, Kürosz váltotta fel, aki a spártaiakat támogatta. Spárta így többet tudott fizetni tengerészeinek, amivel egyre több athéni tengerészt is elcsábított. A spártai flotta élén pedig Mindarosz helyett már Lüszandrosz állt, aki tehetséges harcos volt. Alkibiadész ezért elindult, hogy pénzt hajtson fel tengerészei zsoldjára. Ehhez egy kisebb flottát vitt magával, a maradék 80 hajót pedig Antiokhoszra bízta a lelkére kötve, hogy tartsa szemmel a spártaiakat (akik behúzódtak Epheszosz kikötőjébe) de ne bocsátkozzon harcba. Antiokhosz azonban dicsőségre vágyott, ezért megpróbálta kicsalogatni a spártaiakat. A vége az lett, hogy a spártaiak Antiokhosz hajóját elsüllyesztették, ő maga elesett és a flotta többi részét elsüllyesztették vagy szétszórták. A vereség miatt Alkibiadészt Athénban megfosztották parancsnoki tisztségétől. Ugyanis a közvélemény szerint baráti alapon osztogatta a parancsnoki pozíciókat, nem nézve katonai alkalmasságukat. Ekkor ő visszavonult trákiai birtokára. Ott pedig zsoldosokat toborzott és hátralevő idejében a görög telepeseket zaklató trák törzsek ellen harcolt.

Megszületett Athénban Szpeuszipposz, leendő görög filozófus. Platón egyik lánytestvérének fia volt. Platón nevelte, Iszokratész (szónok) iskolájába járt. Később Platónt elkísérte szicíliai útjára.

Platón ekkor lett (20 évesen) Szókratész követője. Ezt megelőzően Kratülosz és Hérakleitosz voltak az első mesterei.

I.e. 406-ban Euripidész megírta a Bacchánsnők c. tragédiáját.

 Nem sokkal később meghalt. Még pedig úgy, hogy egy vadászatra készülő tömeg zajára lett figyelmes - kilépett a házából - és két kutya ráugrott. Az elesése következtében koponyatörést szenvedett, abba halt bele.

A spártai Lüszandrosz tengeri csatát nyert és elnyerte a perzsa Kürosz támogatását. De szerzett támogatókat az Athénnak alávetett városok közül is.

A peloponésszoszi háborúban a spártai flottát Lüszandrosz helyett már Kallikratidasz vezette. Ostrom alá vette a leszboszi Methümnát. Ezzel veszélyeztette Athén gabona-ellátását. Ezért az athéni flotta is odament Leszboszhoz, Konon vezetésével. Ám a spártaiak fölényben voltak. 

Az athéniaknak mégis sikerült legyőzniük a spártaiakat. Kallikratidasz el is esett. Az Athénba visszatérő flottaparancsnokokat (köztük Periklész fiát is) megvádolták azzal, hogy az ütközet során nem vették föl az elsüllyedt hajók túlélőit. Emiatt pedig kivégezték őket. 

Spárta békét kért, de Athén elutasította.

Az évben meghalt Szophoklész is.

I.e. 405-ben bemutatták Arisztophanész A békák c. komédiáját. Az athéni akropoliszon befejezték az Erekhtheiont.

Erektheion [https://en.wikipedia.org/wiki/Erechtheion#/media/File:Erechtheum_Acropolis_Athens.jpg]

Ugyanebben az évben a tengeren szerzett athéni győzelem után az athéni flotta Helleszpontoszhoz üldözte a spárrtait. Ott azonban a spártaiak (Lüszandrosz vezetésével) összeszedték magukat és legyőzték az athéniakat. Az athéni vezér, Konon - immár vesztesként - Ciprusra menekült. Athént a veszteség éhínségbe taszította. Lüszandrosz a csata után csatlakozott a spártai királyokhoz, Ágiszhoz és Pauszanioszhoz. Pauszaniosz ostrom alá vette szárazföldön Athént. Lüszandrosz ezalatt a pireuszi kikötőt tartotta blokád alatt. 

I.e. 404-ben a kiéheztetett Athén megadta magát. Ezzel pedig véget ért a peloponésszoszi háború. Athén megtarthatta függetlenségét, de falait lebontották, külső birtokait elvesztette, ahogy maradék flottáját is. S Spárta szövetségeseként kellett működnie a továbbiakban.

Az égei tengeri és ióniai görög városok ismét perzsa fennhatóság alá kerülnek.

A spártai Lüszandrosz bábkormányt létesített Athénban, "a harminc zsarnokot", akiket Kritiasz vezetett. Ezek megfosztották az athéni polgárokat számos joguktól.

Platón (23 éves volt ekkor) kezdetben a 30 athéni zsarnok közé tartozó nagybátyjai politikája mellé állt, amiről később ezt írta: "azt vártam ugyanis, hogy céljuk az államot a törvénytelenség állapotából az igazságosságon alapuló élet felé vezetni... nem csoda, ami akkor történt, hisz még fiatal voltam." Hamarosan annyira csalódott a politikusokban, hogy inkább a filozófia felé fordult.

Platon [https://history.karpat.in.ua/?p=4362&lang=hu]

Alkibiadész Frígia perzsa helytartójánál keresett ekkor menedéket és kért segítséget. Bithüniában azonban a trákok kirabolták. Ekkor Pharnabazosz szatrapától kért menedéket Phrügiában. Spárta azonban nem volt nyugodt, amíg Alkibiadész él, ezért titkos parancsot küldtek Lüszandrosznak, Alkibiadész meggyilkolására. Lüszandrosz továbbította Pharnabazosznak a parancsot, aki pedig testvérét, Magaioszt és nagybátyját, Szuszamithrészt bízta meg a feladattal. A merénylők katonákkal körbevették Alkibiadész házát és fölgyújtották. Ő kardjával kirontott házából, mire a katonák nyilakkal és lándzsákkal megölték őt.

A nő, akivel ekkor együtt élt, egy hetéra volt, Timandra. Ő rendezett neki méltó temetést.

Lüszandrosz elfoglalta Szamoszt is.

Ebben az évben, amikor véget ért a háború, az általános amnesztia nyomán visszatérhetett Athénba Thuküdidész, a történetíró és sztratégosz. Száműzetése 20 éve alatt adatokat gyűjtött és megírta a háborúról szóló nagy művét, amelyet azonban nem tudott teljesen befejezni. (Thuküdidész - A peloponésszoszi háború)

A háború alatt Iszokratész, a szónok apja leveszítette egész vagyonát, fuvolakészítő műhelyét és birtokait. A politikai helyzet elől Khiosz szigetére menekült és rétoriskolát akart alapítani, de ebben nem járt sikerrel.

Iszokratész [https://sk.wikipedia.org/wiki/Isokrates_z_At%C3%A9n]

I.e. 403-ban a "30 zsarnok" uralmával szemben ellenállás szerveződött Athénban. Ezt Thraszübulosz vezette. Ekkor Spártából Lüszandroszt küldték ellene. Ő tette is a dolgát, de közben a spártai királyok fordulatot csináltak a politikájukban, s elkezdték támogatni az athéni demokrácia növekedését.

Az ütközetben elesett Kritiasz, a 30 zsarnok vezetője. 

Pauszaniasz végül megállapodott az athéniakkal, hogy visszaállítják a korábbi, demokratikus kormányzatot és megengedik az Athén és Pireusz közötti falak újjáépítését.

A demokrácia visszaállítója Thraszübulosz volt, s Lüsziasz, a híres szónok segített neki. 

Lüsziasz [https://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%BCsziasz]

A harminc zsarnok közül az életben maradtak Eleusziszba távozhattak.

Az amnesztia hatására hazatérhetett Andokidész (aki még a szent hermák megcsonkításának ügyébe keveredett bele).

Athénban írásreformot is bevezettek Eukleidész vezetésével: hivatalossá tették az ión ábécét, ami tartalmazza az éta és az ómega betűket is.

A demokrácia helyreállítása után Iszokratész szónok haza tudott térni és törvényszéki beszédíró lett. Azonban gyenge orgánuma és félszeg fellépése volt. Ezért ő maga inkább csak másoknak írt beszédekkel ért el sikereket.

I.e. 402-ben a thesszáliai Larisszában oligarchapárti kormányzat létesült, mégpedig a makedón király támogatásával.

Megszületett Phokion, leendő athéni politikus és hadvezér. Fiatalkorában a liberális fogalmak tanulmányozására törekedett. Platón tanítványa és Xenokratész barátja lett. 

Phokion [https://tjerkstra.com/wordpress/mytebylden/phokion/]

I.e. 401-ben meghalt II. Agisz, spártai király. A trónon féltestvére, II. Agészilaosz követte. Meghalt a spártai hadvezér, Klearkhosz is.

I.e. 400-ban értek haza a görög zsoldosok, Xenophón vezetésével. 

A spártaiak háborút kezdtek a perzsákkal Kis-Ázsiában. A perzsa flotta élén az athéni származású, Ciprusra menekült Konon állt, a perzsa Pharnabazosz mellett. 

Theodorosz felépíttette Delphiben az Athene Pronaia körtemplomot.

Athene Pronaia körtemplom [https://www.alaturka.info/de/griechenland/delphi/3677-delphi-das-heiligtum-der-athena-pronaia]

Meghalt Aszpaszia, Periklész özvegye. Meghalt Thuküdidész, történetíró és Agathon, athéni költő is.

PERZSA BIRODALOM

I.e. 408-ban Tisszaphernész szatrapa némileg elvesztette a nagykirály, II. Dáriusz bizalmát (Alkibiadész kavarásai miatt).  Emiatt ő csak Káriát tarthatta meg, Lüdiét, Frígiát és Kappadókiát pedig megkapta Dáriusz fiatalabb fia, Kürosz. Ezt a fiú főleg anyjának, a nagykirály feleségének, Parüszatisznak köszönhette.

II. Dáriusz továbbra is támogatta Spártát.

I.e. 404-ben Babilonban meghalt II. Dáriusz nagykirály. Ekkor legidősebb fia, II. Artaxerxész követte, noha Parüszatisz királyné arra számított, hogy az ő fia, Kürosz lesz az örökös.

Küroszt az a vád éri, hogy bátyja életére tört, de anyja közbenjárására kegyelmet kap.

I.e. 401-ben Kürosz - kihasználva a görögök nézeteltérését Tisszaphernésszel - nagy sereget gyűjtött köztük, s bejelentette, hogy megdönti bátyja uralmát. Erre Artaxerxész összeszedte csapatait és legyőzte Küroszt. Kürosz elesett. Az így magára maradt görög zsoldosokból álló sereg - Xenophón vezetésével verekedte át magát az ellenséges, perzsák, örmények, kurdok által lakott területeken. Eljutottak a Fekete-tenger partján fekvő Trapezuntig. Ezeket az eseményeket Xenophón megírta "Anabaszisz" c. művében.

Xenophón Szókratész követője lett fiatalon. Személyesen ismerte őt. Amikor Kürosz görögöket toborzott, Xenophón, hogy dönteni tudjon, elment a delphoi jósdába. I.e. 401-ben indult el a Perzsa Birodalomba (29 évesen).

Az örmények a Kaukázus területén élő nép voltak. Az egykori Urartu királyság területén.

A kurdok a közel-kelet egyik legősibb népe. Már ekkor is kb. 2000 éve éltek a területen. A gutiktól származtatják magukat, akik Mezopotámia peremvidékén élő nép voltak.

I.e. 400-ban II. Artaxerxész visszaadta Tisszaphernésznek azokat a kis-ázsiai területeket, amelyek addig Kürosz felügyelete alatt voltak.

II. Arthaxerxész [https://hu.wikipedia.org/wiki/II._Artakhsaszj%C3%A1_perzsa_kir%C3%A1ly]

EGYIPTOM

I.e. 404-ben Alsó-Egyiptomban szaiszi Amonardisz fellázadt a perzsa uralom ellen és elfoglalta egész Felső-Egyiptomot. Kikiáltotta magát fáraónak. 

De a keleti részen, Elephantinében még i.e. 401-ben is a perzsa uralkodót ismerték el királyuknak.

A perzsa lázadó Kürosz leverése után egy görög tengernagy, Tamosz Egyiptomban keresett menedéket. Amonardisz azonban megölte őt. Ezt azért tehette, hogy így jelezze béke-szándékát a perzsa uralkodó felé. Szövetséget kötött Spártával is, ahonnan gabonáért cserébe katonai segítséget kapott.

KÍNA

I.e. 403-ban Csin állam három részre szakadt: Han-ra, Csao-ra és Vej-re. Megkezdődött a hadakozó fejedelemségek kora.

I.e. 402-ben meghalt Csi Vu, a Csou dinasztia királya.

I.e. 401-ben az új király Csi Csia lett.

INDIA

I.e. 400-ban meghalt Gautama Sziddhárta (Buddha). A Maurják domináns hatalommá váltak és támogatták a dzsainizmust, ahogyan keleten Kalinga uralkodói is. Jelentős dzsainista központ lett Mathurá, de nyugatabbra is jelentős szerepet játszottak, pl. Gudzsaratban és a Káthiáwár-félszigeten. Létrehozták az Ábú-hegyi templomkomplexumot is, ahova áradt a gazdagság. A Dekkán-fennsík ÉNy-i részén hindu, buddhista és dzsaina kolostorok egyaránt létesültek. 

SRÍ LANKA

Itt is megalapították a dzsaina központokat. 

45. Alkibiadész forgatja ujja körül a világot [i.e. 420-410]

BRITANNIA

Ebben az évtizedben az aktuális briton uralkodó a Monmouth-ház egyik tagja, Dunvallo Molmutius volt. 

SZICÍLIA

 I.e. 414 körül Szegeszta város segítséget kért Szürakuszai ellen Athéntól. I.e. 415-ben a görögök meg is érkeztek a szigetre, de azzal a szándékkal, hogy átveszik az uralmat az egész sziget fölött. Először Katanét szállták meg.

Az egyik görög vezért, Alkibiadészt azonban hamarosan visszarendelték Athénba. Ekkor Níkiasz vezette tovább az expedíciót. Hamarosan pedig éppen Szürakuszai számára érkezett segítség spártai részről. Ekkor patt-helyzet alakult ki.

Alkibiadész [https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Alkibi%C3%A1d%C3%A9sz.jpg]

Végül az athéniak egy kaotikusra sikerült éjjeli támadása után az ostromlók rendje felbomlott és a városvédők jártak sikerrel.

Ekkor az egyik athéni vezér azt javasolta Níkiasznak, hogy adják föl és térjenek haza. Níkiasz mégis folytatta az ostromot. Ekkor az athéniakat csapdába ejtették a kikötőben. Sokukat lemészárolták, Níkiasz maga pedig fogságba esett. Őt és hadvezérét, Démoszthenészt kivégezték. A foglyul ejtett katonákat pedig rabszolgaként kőbányákba küldték.

APPENNINI-FÉLSZIGET

Emlékeztető: Az etruszk lakosságú Veii-t, valamint Fidenae-t Mamercus Aemilius római dictator vezetésével legyőzték a rómaiak.

A két város legyőzésével Róma a Tiberis jobb partján is gyökeret tudott verni. Az itteni földek felét a plebejusok között osztották ki.

Ebben az időben több kelta törzs (gallok, boiok és mások) kelt át az Alpokon és telepedett le a Pó északi partján.

A boiok a század elején bukkantak fel a Pó és az Appenninek között, ahonnan kiszorították az etruszkokat és az umbereket. Legfontosabb városuk Bononia (a mai Bologna) volt. 

I.e. 419-ben Rómában a rabszolgák összeesküvést szerveztek a város felgyújtására és a Capitolium elfoglalására, de két társuk elárulta őket. 

I.e. 415-ben az athéni Alkibiadész és Níkiasz vezetésével a görögök elfoglalták Rhegiont.

Rhegion városát Khalkisz görög város gyarmataként alapították az i.e. 700-as években. Virágzó kereskedőváros volt. Idáig Athén szövetségesei voltak.

TRÁKIA

Thuküdidész, az Athénból száműzött történetíró a királyi udvarban töltötte az évtizedet. Ezalatt adatokat gyűjtött a háború történetéről.

Thuküdidész [https://hu.wikipedia.org/wiki/Thuk%C3%BCdid%C3%A9sz]

MAKEDÓNIA

 Az országba menekült az athéni Andokidész, ismert szónok, mert belekeveredett az Alkibiadész ellen folytatott koncepciós perbe.

I.e. 413-ban II. Perdikkasz király meghalt. A jogos örökös Perdikkasz testvére, Alketasz, illetve annak fia, Alexandrosz lett volna. II. Perdikkasz fia, Arkhelaosz azonban úgy gondolta, jobban vezetné az országot náluk, ezért egy lakomán lerészegítette és meggyilkoltatta őket. I. Arkhelaosz néven magához ragadta a hatalmat. Volt egy ekkor 7 éves féltestvére, őt vízbe fojtatta. Rajta kívül volt még egy féltestvére, Aeroposz, aki viszont nem jelentett veszélyt a hatalmára, mert egy ágyastól született.Őt bizalmába fogadta. 

I. Arkhelaosz [https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Arkhelaosz_maked%C3%B3n_kir%C3%A1ly]

 Az új király korának híres műpártolója volt. A leghíresebb görög művészek nála töltötték száműzetésüket. Így például Khoirilosz, a költő, Timotheosz, a muzsikus, Agathón, a drámaíró, Zeuxisz, a festőművész. De mind közül a legnevesebb Euripidész volt, aki itteni tartózkodása idején írta meg a "Bacchánsnők" című művét. 

Euripidész [https://hu.wikipedia.org/wiki/Euripid%C3%A9sz]

 De itt talált menedéket Andokidész, a szónok is, aki bár nem értett egyet az athéni politikával, Arkhelaoszt mégis Athén támogatására ösztönözte.

Zeuxisz i.e. 464 körül született, a dél-itáliai Hérakleiában. Dél-itáliai, görög, szicíliai városokban, végül Makedóniában, I. Arkhelaosz udvarában alkotott. Munkáit eleinte belépődíjért mutogatta, később azt mondta, úgyse tudná őket senki sem megfizetni - ezért ingyen ajándékozta el őket. Szókratész nagyra becsülte őt. Mitológiai képeket és portrékat festett. Képei nem maradtak fenn, viszont információ a képekről igen. Említik az ókori források, hogy kísérletezett azzal, hogy egyetlen szín árnyalataival készített képet, illetve nagyon rátarti volt arra, hogy mennyire valósághűek a képei. 

Andokidész i.e. 440 körül született, Athénban, előkelő családban. Fiatalon belekeveredett az Alkibiadész-féle herma-csonkítók perébe (lásd a Balkán-fsz.-nél), amelyben terhelő vallomást tett másokra, hogy ő maga szabadulhasson. Ez után felmentették őt, de ő mégis jobbnak látta elhagyni a várost. Ekkor került Makedóniába (majd Ciprusra), ahol kereskedelmi vállalkozásokkal szerzett vagyont magának. I.e. 411-ben visszatért Athénba, de börtönbe került. Kiszabadulva ismét külföldön kereskedett.

A görögök úgy tartották, hogy a Makedónia szívében fekvő Pieria tartomány a múzsák lakóhelye, Az Olümposz pedig Makedónia déli határát jelölte. Ott tartózkodásukkal nagy hatással voltak a makedón kultúrára.

Arkhelaosz úgy örökölte az országot, hogy Athénnal szövetségben, Spártával pedig ellenséges viszonyban voltak. Mivel a peloponésszoszi háború miatt Spártának más elfoglaltsága volt, trónviszálytól pedig nem kellett tartani, nyugalom köszöntött Makedóniára, amit kihasználva az uralkodó erődítményeket és utakat építtetett, s a hadsereget jó minőségű fegyverzettel szerelte fel.

BALKÁN-FÉLSZIGET

I.e. 420 körül Athénban működött az attikai származású szónok, Rhamnoszi Antiphón. 

Thesszáliában ebben az időben hatalmi harc dúlt. Az egyik itteni vezető a Larisszai Arisztipposz Makedóniához fordult segítségért, amit meg is kapott. Cserébe Arkhelaosz larisszai polgárjogot kapott, valamint thesszáliai földeket.

Spárta nem nézte jó szemmel Makedónia terjeszkedését.

Platón élete második évtizedét élte Athénban (ebben az évtizedben 7-17 éves volt). Korán elkezdett verseket, drámákat írni, s a politika is érdekelte. 

Alkibiadész (akit Peiszisztratosz fogadott örökbe, amikor az 3 évesen megárvult, akinek spártai dajkája volt, aki az előző évtizedben úgy szerzett magának feleséget, hogy fogadásból megütött egy előkelő férfit, majd amikor felkereste az illetőt, hogy az megbüntethesse, az előkelő férfi megkedvelte őt és hozzáadta a lányát) bár erkölcsös és szerető felesége volt - nyíltan hetérákkal folytatott viszonyt. Ekkor felesége, Hipparete otthagyta őt és fivéréhez költözött, s beadta válási keresetét. De ekkor megjelent Alkibiadész, s kézen fogva hazavitte őt, amivel a jog szerint el volt rendezve a dolog. 

Alkibiadész [https://bircahang.org/alkibiadesz-i/]

I.e. 419 körül házasodott meg Szókratész. Felesége Xanthippé lett. Később még egy felesége lett, Mirthosz (Igazságos Ariszteidész lánya). Három gyermeke született. 

Szókratész [https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%B3krat%C3%A9sz]

Xanthippé [https://hu.wikipedia.org/wiki/Xanthipp%C3%A9_%28Sz%C3%B3krat%C3%A9sz_feles%C3%A9ge%29]

 I.e. 418-ban II. Agisz király Argosz ellen vonult. Királytársa, Pleisztoanax támogatta őt saját hadaival. Ő azonban csata nélkül, önhatalmúlag békét kötött velük. Emiatt Spártában százezer drachmás büntetéssel és házának lerombolásával fenyegették, míg meg nem ígérte a határozottabb fellépést.

Nem sokkal ezután Argosz megtámadta Tegeát. II. Agisz ekkor Tegea segítségére sietett és fényes győzelmet aratott. A csatában az Argoszt támogató athéniak vezére, Lakhesz elesett. 

Az argosziak felbontották szövetségüket Athénnal és Spárta oldalára álltak át.

Argoszban egymás ellen feszültek az Athén által támogatott demokraták és a Spárta által támogatott oligarchapárt. Ezután a demokraták erődítéseket emeltek, amiket viszont az oligarchák spártai segítséggel leromboltak.

Megszületett Epameinóndasz, leendő thébai államférfi és Iphikratész, leendő athéni hadvezér.

Epameinóndasz apja egy régi, thébai nemesi család elszegényedett sarja volt. Ennek ellenére Epameinóndasz kitűnő oktatásban részesült; zenetanárai, táncoktatója a legjobbak voltak. Filozófiát Lüszisztől tanult, aki itt töltötte száműzetését. Epameinóndasz fizikai vitézségében is kitűnt, sokat edzett, készült a csatákra.     

Epameinóndasz [https://www.facebook.com/Irodalmi.Kavehaz/posts/4181789701857195/]

Lüszisz Püthagorasz tanítványa volt. Tébában később, Epameinóndasz házában is, mint tanító tevékenykedett.

Iphikratész egy cipész fia volt. 

 I.e. 416-ban Alkibiadész (aki Periklész fogadott fia volt, fiatalon kicsapongó életet élt, majd Szókratész tanítványaként  katonáskodott, majd politikai pályára lépve a háborús pártot erősítette, a békepárti Nikiasz ellenében) az olimpiai játékokra egyszerre 7 fogattal nevezett be (amire sem előtte, sem később nem volt példa), s első, második és negyedik helyet értek el kocsijai. 

Athénban Nikiaszt és Alkibiadészt ismét sztratégosszá válaszották. Alkibiadész kezdeményezésére elfoglalták Méloszt, ami addig semleges volt. A férfiakat lemészárolták, a nőket és gyerekeket eladták rabszolgának.

 A Lenaia-fesztivál első díját Agathon vitte el. A győzelmi ünnepségen ott volt Alkibiadész, Szókratész és Arisztophanész is, amit onnan tudunk, hogy az eseményt megírta Platón, "A lakoma" c. művében.

 Az athéni Dionüszia-fesztiválon előadták Euripidész "Trójai nők" c. tragédiáját.

 Megszületett Theaitétosz, leendő görög matematikus.

 Bemutatták Arisztophanész "A madarak" c. komédiáját, mellyel második díjat nyert. Ebben két elégedetlen athéni polgár a madarak segítségével a levegőben építenek új várost. Így azonban a földön bemutatott áldozatok füstje nem jut el az istenekhez. Ekkor az éhező istenek szerződést kötnek az egyik építővel, aki összeházasodhat Baszileiával, a világuralom istennőjével.

 I.e. 415-ben egy Hüperbolosz nevű demagóg cserépszavazást kezdeményezett, hogy vagy Alkibiadészt (35 éves ekkor), vagy Nikiaszt száműzzék Athénból. A két politikus azonban egyesítette erőit és Hüperbolosz ellen fordították a szavazást. Így ő lett száműzve. 

 A szicíliai Szegeszta városa  segítséget kért Athéntól, s ekkor felmerült az athéniakban, hogy az egész szigetet az uralmuk alá kellene vonni. Alkibiadész lelkesen támogatta az ötletet, úgy gondolta, hogy az ottani szövetségeseik segítségével könnyen le tudnák győzni a fő akadályt, Szürakuszait, s ha Szicíliát elfoglalták, akkor továbbléphetnek Karthágó, sőt akár Líbia felé. Ellenlábasa, Nikiasz viszont túl kockázatosnak és drágának tartotta a vállalkozást. A népgyűlés megszavazta az inváziót és Alkibiadészt és Nikiaszt választották meg sztratégoszoknak, abban bízva, hogy Nikiasz megfontoltsága hűti Alkibiadészt és Alkibiadész lelkesedése bátorítja Nikiaszt.

Szürakuszai [https://www.istockphoto.com/hu/fot%C3%B3/sz%C3%BCrakuszai-latomie-gm1455838827-491058730]

 A hajóhad indulása előtt tartották Adonisz ünnepét. Az egyik éjjel valakik a kitett rituális szobrok arcát szétverték. Ekkor Alkibiadész fő ellensége, Androklész azt állította, hogy Alkibiadész volt a tettes a barátaival, akik ráadásul papoknak öltözve kigúnyolták az eleusziszi misztériumokat. Alkibiadész azonnal szerette volna tisztázni magát, de az ellenfelek szónokai azt mondták, hogy nem állhat a hadsereg, míg a bírósági per lezajlik, ezért majd ha visszatért, akkor vonják felelősségre. A vád persze erősen csorbította Alkibiadész hadvezéri tekintélyét. 

 Így tehát elindult a flotta. Először Itáliában elfoglalták Rhegiont, majd átkeltek Szicíliába és megszállták Katanét. 

 Eközben Athénban elterjesztették Alkibiadészról, hogy a szobrok tönkretétele egy összeesküvés része volt, melynek az a célja, hogy az athéni kormányzatot megdöntse. Mindenkit bebörtönöztek, aki valahogyan belekeveredett az ügybe. Így Andokidészt is, az ismert szónokot, aki beismerő vallomást tett, hogy mentse magát. Őt felmentették, de mégis jobbnak látta, ha eltávozik Athénból: Makedóniába menekült. 

Ekkor visszahívták Alkibiadészt Szicíliából. De sejtette (vagy megsúgták neki), hogy miért, így visszaút közben megszökött. Távollétében Athénban halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélték, valamint kimondták, hogy minden papnak és papnőnek ki kell őt átkoznia. 

A Szicílián hátramaradt Níkiasz egyedüli vezérként nem boldogult a szürakuszai védelemmel.

 Alkibiadész Spártától kért menedékjogot, ígérve, hogy nagyobb szolgálatot tesz nekik, mint amennyit ártott. Spárta befogadta őt. Ekkor egyik első dolga volt, hogy rávette a spártaiakat, küldjenek segítséget Szürakuszainak (amit épp az athéniak támadtak Szicílián - nem rég még ő maga is). 

Javasolta, hogy amíg az athéni haderő Szicíliában van, támadják meg az athéniak attikai területét és erődítsék meg az Athén közelében lévő Dekeleiát. Utóbbi húzással elvágták Athéntól annak élelmiszer- és ezüst-ellátásának szárazföldi útvonalát. Ez i.e. 413-ban történt.

A spártai közbeavatkozás hatására Szürakuszai győzött Szicílián. Níkiaszt kivégezték. A hadjáratban résztvevő katonákat pedig hiába várták haza. Ők szícliai kőbányákban rabszolgaként végezték.

Hogy alkalmazkodjon vendéglátóihoz, Alkibiadész, aki addig hírhedten ragaszkodott a kényelemhez, rövidre nyíratta haját, hideg vízben fürdött, árpakenyéren és fekete levesen élt, korábbi, kényelmes életstílusát teljesen elvetette. 

 Az így szerzett megbecsülését azonban egy csapásra elveszítette, amikor kiderült, hogy elcsábította II. Agisz feleségét és teherbe ejtette. Agisz persze nem ismerte el a megszületett gyermeket, Leótükhidészt a fiának. 

 Emiatt és mert sikereire féltékenyek lettek a spártaiak is, sokan Spártából is el akarták távolítani őt. II. Agisz meg akarta öletni, de ő titokban értesült erről. Ezután továbbra is Spárta oldalán vett részt a hadjáratokban, de védelmet kért a formálisan spártaiakkal szövetséges Tisszaphernésztől, a kis-

ázsiai Lüdia perzsa helytartójától. 

 Alkibiadész hamarosan Tisszaphernész bizalmába férkőzött. Meggyőzte őt arról, hogy azzal jár a legjobban, ha a spártai-athéni konfliktusban egyik fél sem győz, hanem hagyja, hogy lassan felőröljék egymást és akkor a perzsák könnyűszerrel elfoglalhatják mindkét várost. Hatására a perzsák valóban csökkentették a spártai flotta pénzbeli támogatását, és visszavonták a támogató föníciai flottát.

 Alkibiadész tudta, Athénba csak úgy térhet vissza, ha politikai fordulat következik be. Ezért Szamosznál felkereste az athéni flotta oligarchapárti vezéreit és elmondta nekik, ha Athénban oligarchikus kormányzat jutna hatalomra, ő biztosítani tudná számukra Tisszaphernész barátságát, pénzét és flottáját is. Az összeesküvők egyike, Peiszandrosz hazautazott Athénba, hogy előkészítse a fordulatot. Rhamnoszi Antiphón, az attikai származású szónok készített tervet a népuralom megbuktatására.

 A szicíliai vereség után a szövetséges városok sorra pártoltak el Athéntól. Emiatt a városban anyagi csőd fenyegetett. Az oligarchák azt mondták, a meglévő berendezkedés képtelen megfelelően vezetni a városállamot, majd ők megfelelően felügyelik a pénzügyeket. 

 I.e. 413-ban Spárta támadást intézett Attika ellen és elfoglalta Dekeleiát.

Ebben az évben Athénban előadták Euripidész "Élektra" c. tragédiáját. 

 I.e. 411-ben az oligarchapárt, az ún. "négyszázak" egy államcsínnyel megszerezte a hatalmat. 

 A Pireusz kikötőjét őrző csapatok között lázadás tört ki. Theramenészt küldték a lázadás elfojtására, aki azonban a felkelők élére állt. 

 Alkibiadésznek sikerült lehűteni őket, amivel megelőzött egy polgárháborút, amivel megmentette Athént. 

 Az új kormányzat keresni kezdte a lehetőséget, hogy Spártával békét kössön. 

 Athénban az oligarchapárt hazahívta Alkibiadészt, akinek azonban derogált az a látszat, hogy a nép kegye által nyerte volna vissza hatalmát. Ő dicsőséget akart, ezért maradt még Szamoszon. 

 Amikor értesült róla, hogy a spártai flotta Hellészpontosz felé tart, az athéniak pedig üldözésükre indultak, ő is utánuk eredt. Épp döntetlenre állt a csata, amikor flottájával utolérte őket. Ekkor felhúzta az athéni zászlót, és a spártaiakat a partra kergették. A parton viszont a perzsák siettek a spártaiak megmentésére és a szárazföldről elűzték az athéniakat, akik azonban még így is gazdag zsákmánnyal tértek haza. 

 Azért Alkibiadész nem akarta elveszíteni a perzsák szimpátiáját, úgyhogy ajándékokkal megpakolva, nagy kísérettel felkereste Tisszaphernészt, hogy biztosítsa barátságát. Nem tudta azonban, hogy Tisszaphernészt a spártaiak bepanaszolták a nagykirálynál, ezért a helytartó most félt, nehogy kegyvesztetté váljon. Ezért letartóztatta Alkibiadészt és börtönbe vetette. 

 Alkibiadész egy hónap múlva megszökött és lovat szerezve az athéni flotta kikötőjébe menekült. Itt hírét vette, hogy a spártai Mindarosz és a perzsa Pharnabazosz épp együtt vannak Küzikoszban, ahol a teljes spártai flotta is tartózkodik. Úgy döntött, rajtuk üt. Egy vihar leplezte közeledését a tengeren, és sikerült megtámadniuk őket. Mindarosz elesett a harc közben, Pharnabazosz pedig elmenekült. Az athéniaké lett a város és a teljes spártai flotta is. A spártaiak ezt az üzenetet küldték haza: "Hajóink elvesztek. Mindarosz halott. Embereink éheznek. Nem tudjuk, mitévők legyünk."

A spártaiak békét kértek, de az athéniak nem fogadták el a feltételeket.

Ugyanebben az évben, a "négyszázak" bukása után az attikai származású szónokot, Rhamnoszi Antiphónt hazaárulás vádjával elítélték. Antiphón a bíróság előtt olyan beszédet mondott, amilyet Thuküdidész szerint még soha senki. Mégis halálra ítélték.

Megjelent Arisztophanész "Lüszisztraté" című műve. Ebben az athéni és a spártai nők elhatározzák, hogy addig nem engedik be férjüket az ágyaikba, míg azok békét nem a peloponésszoszi háborúban. A darab végén az álló phalloszú katonák kénytelenek kiegyezni egymással.

Elkészült a "A nők ünnepe" is, amiben Theszmophoria ünnepén, ahova férfinak nem volt szabad belépnie, két férfit, aki női álruhában mégis beszökött, halálra akarnak ítélni... de végül megkegyelmeznek nekik.

Előadták Euripidész "Iphigénia a tauruszok között" c. tragédiáját, valamint Arisztophanész "Lüszisztraté"-ját is.

Megszületett Korinthoszban Timoleon, leendő görög politikus és hadvezér. 

 A ciprusi Szalamisz trónjára i.e. 411-ben visszatérhetett annak királya, Euagorasz. Megdöntötte az addig uralkodó, föníciai származású Abdemon uralmát és ezzel megszüntette a helyi föníciai befolyást.

 Az athéni Akropoliszon, Athéné Niké templomában megkezdték a szandálját igazító Niké domborművét. (Ez ma az Akropoliszi Múzeumban van). Illetve ekkor készült Hégészó sztéléje is.

A szandálját igazító Niké [https://theancienthome.hu/products/nike-szandaljat-igazitva-dombormu]

Hégészó sztéléje (Hégészó egy athéni hölgy lehetett, aki vagy a háborúkban, vagy a járványokban halt meg. Akkoriban szokás volt ilyen sztéléket állítani a halottaknak.) [https://baloghpet.com/2017/02/09/hegeszo-siremleke/]

Meghalt Khioszi Hippokratész, görög matematikus és csillagász.

CIPRUS

Euagorasz Szalamiszban azok között volt, akik szervezkedtek a perzsa-hű, föníciai származású uralkodó, Abdémón ellen. Kilikiai száműzetésbe kényszerült. Ott viszont jó kapcsolatot épített ki az athéniakkal. 

Euagorasz az athéniak támogatásával i.e. 411-ben visszatért szülővárosába, Salamisba. Ezúttal sikerült megbuktatnia Abdémónt. A helyiek szimpátiáját azzal nyerte el, hogy származását a város alapítójáig vissza tudta vezetni. De elnyerte a perzsa király szimpátiáját is azzal, hogy továbbra is fizette neki az adót. 

 Uralkodása során támogatta Athént annak Spárta elleni harcában. Gabonát és rezet szállított nekik. Cserébe számíthatott az athéniak támogatására a perzsák elleni küzdelmekben. 

PERZSA BIRODALOM

A perzsák igyekeztek kihasználni a görög városállamok ellenségeskedését, hogy visszanyerjék az athéni felügyelet alá került kis-ázsiai görög városok fölötti uralmat. Két Kis-ázsiai szatrapát bíztak meg, hogy begyűjtsék az elmaradt adókat, Tisszaphernészt és Pharnabazoszt. Ők i.e. 413-ban kerültek pozíciójukba. 

Az athéni befolyás miatt Kis-Ázsiában nehezen tudták begyűjteni az adót a hellén városokból II. Dáriusz király számára.

Spárta kölcsönös segítségnyújtási egyezményt kötött Tisszaphernésszel. Szerződésük értelmében Perzsia szabad kezet kapott Kis-Ázsia nyugati részén, cserébe segítette a spártai flotta felszerelését. 

Ekkortájt jelent meg a vidéken a Görögországból száműzött Alkibiadész, aki Tisszaphernész udvarában nyert menedéket. Meggyőzte a perzsa helytartókat arról, hogy nem kell nagyon beavatkozniuk a görögök belharcaiba. A perzsák a spártaiakkal voltak szövetségben. Közbenjárásával Alkibiadész így nagyobb nyugalmat ért el Athén számára, s fel is vette lassan a kapcsolatot az athéni oligarcha-párttal.

Alkibiadész egy időre haza tudott térni Görögországba, de ekkor Athén pártján Spárta ellen harcolt újra. A perzsák egy része ezt árulásnak vette, s erről meggyőzték Tisszaphernészt is (Alkibiadész távolléte alatt). Amikor Alkibiadész - ajándékokkal, s díszkísérettel - visszatért, hogy biztosítsa a perzsák barátságát, nem tudta, hogy már hiába jön. A helyi spártaiak Tisszaphernészt ellene fordították, ezért az börtönbe vetette Alkibiadészt.

EGYIPTOM

Előzmények: Az i.e. 500-as évek vége óta a perzsák uralták Egyiptomot.

I.e. 411-ben egy Amonardisz nevű ember felkelést robbantott ki a perzsa uralom ellen. Érdekes módon nem történt perzsa ellencsapás.

KÍNA

Keleten a Csou dinasztia Csi Vu nevű tagja uralkodott az egész évtizedben.

Eddigre már fiatalemberré növekedett (20-30 éves volt) a Vej államban született Vu Csi. Gyerekkorában Kínában hadakozó fejedelemségek vívták egymással szüntelennek látszó háborúikat. Fiatalon Lu államba települt át. Ott 30 éves korára már dicsőséges győzelmet ért el Lu állam hadvezéreként Csi állam ellenében.

Ezután Vejben Ven fejedelmet szolgálta, aki rábízta a legkényesebb határokkal rendelkező nyugati terület irányítását és felügyeletét. Ebből az irányból az egyre erősebb Csin állam akart ugyanis terjeszkedni. Míg a keleti irányból pedig a Han állam jelentett fenyegetést. Vu Csi sikerrel látta el feladatát. 

Vu Csi [https://en.m.wikipedia.org/wiki/File:%E5%90%B4%E5%8F%B8%E9%A9%AC%E5%AD%99%E6%AD%A6.jpg]