ÉSZAK-AMERIKA
Az irokéz nép Észak-Amerika észak-keleti területén élt, az Huron-tótól keletre és az Appalache-hegység területén elterülő erdős területeken. Földműveseik irtásos-égetéses technológiát alakítottak ki.
A cseroki indiánok eddigre már bizonyosan elváltak a többi irokéz törzstől. Hagyományos lakhelyük az Appalache-hegységben volt, a többiektől délebbre.
A csikaszók a Mississippi-kultúra részét képezték.
A krík indiánok a Tennessee-folyó mentén építettek mesterséges dombokat.
KÖZÉP-AMERIKA
A olmék városok közül még tartotta magát Laguna de los Cerros a Tuxtla-hegység déli lábánál. Még épültek a titokzatos párhuzamos halmok, melyek között négyszögletes tereket alakítottak ki. Ez az olmék település maradt fenn a legtovább, de eddigre már ez is erősen hanyatlott.
I.e. 400 körül a maják elkezdték felépíteni Komche központjában az öt hatalmas emelvényt, melyek egy teret vesznek körül. Illetve megalapították Edzná városát.
ÍR-SZIGET
Írország fölött i.e. 414-től i.e. 396-ig X. Eochaid Ailtlethan uralkodott; a kettővel korábbi uralkodónak a fia.
BRITANNIA
I.e. 394-ben Dyfnwal Moelmud briton királyt két fia váltotta a trónon; Belnius és Brennius. Ők együtt, társkirályként uralkodtak.
A görögök és a karthágóiak számára a bronz alapanyagát jelentő ón fontos forrása volt a Brit-sziget. A görögök "Ón-szigetekként" ismerték a szigetcsoportot.
KARTHAGO
I.e. 400-ban a karthagóiak elfoglalták Máltát.
I.e. 398-ra a szicíliai Dionüsziosz a békeszerződést megszegve lecsapott Karthago Motya nevű erődítményre. A karthagói Himilko visszafoglalta, de egy lendülettel bevette Messinát is, majd ostrom alá vette Szürakuszait. I.e. 397-ben még folyt az ostrom, amikor ismét felütötte fejét a pestis. Ettől a karthagói sereg összeomlott.
Azután, hogy Himilko hazatérni kényszerült, i.e. 396-ban öngyilkos lett.
I.e. 392-ben újabb sereget küldtek Szicíliára, Szürakuszai ellen, azonban megint kikaptak.
Azon a területen, amelyet Hanno felfedezett, a karthágóiak az ismeretlen népekkel úgynevezett néma kereskedelmet folytattak. Erről így írt Hérodotosz: "...olyan emberek fajával kereskedtek, akik Lybia egy részén éltek a Héraklész oszlopain kívül. Erre a földre érve kipakolják áruikat, szépen kiterítik a partra, és miközben visszatérnek csónakjaikra, füstjelzést adnak. Amikor meglátják ezt a jelzést, a helyiek lejönnek a partra, leraknak egy bizonyos mennyiségű aranyat csereáruként, majd eltávolodnak. A karthágóiak most visszatérnek a tengerpartra és megvizsgálják az aranyat. Ha tisztességes árnak tartják, összeszedik és elmennek vele. Ellenkező esetben, ha kevésnek tűnik nekik, visszamennek a csónakjukhoz és megvárják, amíg a helyiek visszajönnek és újabb aranyat raknak le, amíg mindketten elégedettek lesznek. Mindkét oldalon teljes az őszinteség, a karthágóiak csak akkor veszik el az aranyat, ha annak mennyisége megfelel annak az értéknek, amit eladásra kínáltak, a bennszülöttek pedig addig nem viszik el a felajánlott árukat, amíg az aranyat el nem viszik a karthágóiak." [A 9. századi, görög nyelvű kéziratot ma a heidelbergi egyetemi könyvtárban őrzik Hanno Carthagiensis néven]
A karthágóiak jellegzetes árui borszőlő, illatanyagok, építőanyagok, állatbőrök voltak és nem csak aranyat, hanem elefántcsontot is kaptak cserébe.
Ugyanekkor a Himilko által felfedezett Brit-szigetek területéről ónt és borostyánt szereztek be.
A szárazföldi kereskedő-utak egyike az Atlasz-hegységtől a mai Mauritánia rézbányáihoz vezetett, másika a Földközi-tenger partjától a Niger-folyó kanyarulatáig, illetve a Csád-tóhoz.
SZICÍLIA
I.e. 398-ban a görög Dionüsziosz megszegte a Karthagóval kötött békeszerződést és lecsapott a város Motya nevű erődítményére. Erődítményt emelt Szürakuszai Otrigia nevű szigetén, és 22 km hosszú falat épített a város köré.
A szürakuszaiak szerencséjére dögvész (pestis) sújtott le a pun hadakra.
I.e. 397-ben a karthágóiak megalapították Lilybaeum városát.
Ugyanebben az évben megszületett Dionüsziosz fia, II. Dionüsziosz.
I.e. 392-ben újabb karhagói sereg érkezett Szürakuszai ellen, de Dionüsziosz a sziget őslakóival, a szikánokkal összefogva visszaverte őket. Ezután megállapodtak abban, hogy a szürakuszaiaknak jogukban áll újabb területeket szerezni. Új városokat alapítottak: Adrano-t, Ancona-t, Adriát, Tindarit és Tauromenoszt. Az Itáliai-félszigeten pedig meghódították Reggio Calabria területét.
I.e. 391-ben I. Dionüsziosz elkezdte kiterjeszteni hatalmát a dél-itáliai görög városokra és Rhégiont is ostromolta - de sikertelenül.
I.e. 391-ben Clusiumot ostromolták. Egy római követség érkezett hozzájuk, akik azonban "véletlenül" megölték az egyik gall parancsnokot. Ezután a gallok megindultak Róma felé.
I.e. 390-ben a Brennus-vezette gall sereg legyőzte az alliai csatában a rómaiakat. A Capitolium kivételével egész Rómát elfoglalták és fölgyújtották a várost. Az ostromlottak 1000 font aranyat fizettek hadisarcként.
Livius később így írt erről: "A gallusokat hagyomány szerint terményeink, különösen az akkor új élvezetnek számító bor zamata csábította rá, hogy az Alpokon átkelve elfoglalják a régebben az etruszkok által megművelt földeket."
A hagyomány szerint a Capitoliumot (fellegvárat) azért nem tudták a gallok bevenni - noha olyan ügyesen lopakodtak, hogy a kutyák sem vették őket észre - a ludak riasztották a védőket, akiket Juno szent állataiként a rómaik az éhezésben is megkíméltek.
APPENNINI-FÉLSZIGET
I.e. 396-ban Rómában dictatorrá választották Marcus Furius Camillust. Vezetésével a rómaiak 10 év ostrom után elfoglalták az etruszk Veii-t. Ezzel Róma hozzáfért az etruszkok központi területeihez és elkezdte azokat is meghódítani.
Ugyanekkor kelta (gall) törzsek keltek át az Alpokon és a Pó-folyó vidékén telepedtek le.
I.e. 391-ben a szicíliai Dionüsziosz elkezdte kiterjeszteni hatalmát a dél-itáliai görög városokra.
Marcus Furius Camillust azzal vádolták, hogy igazságtalanul osztotta szét a Veii elfoglalásakor szerzett zsákmányt, mire ő önkéntes száműzetésbe vonult.
Clusiumot gallok ostromolták. Hozzájuk követségbe küldték Quintus Fabius Ambustust és a Fabius család még két tagját. A követség belekeveredett egy csetepatéba az ostromlottak oldalán és megölték az egyik gall parancsnokot. Ekkor a gallok vezére, Brennus a Fabiusok kiadatását követelte Rómától, ők azonban ezt megtagadták. Ekkor a gallok megindultak a város felé.
I.e. 390-ben meg is érkeztek és az alliai csatában le is győzték a rómaiakat. A Capitolium kivételével elfoglalták az egész várost. A rómaiak, hogy a gallok ne pusztítsák el az egész várost, 1000 font arany hadisarcot fizettek nekik.
MAKEDÓNIA
I.e. 399-ben I. Arkhelaosz makedón királyt apródja és szeretője, Kraterosz egy vadászat alkalmával meggyilkolta. Ezután négy napig ő ült a trónra, de Arkhelaosz kiskorú fia, Oresztész, a régens, II. Aeroposz segítségével elűzte.
I.e. 393-ban I. Alexandrosz dédunokája, III. Amüntasz lépett a trónra.
BALKÁN-FÉLSZIGET
Ebben az évtizedben a 8-18 éves Knidoszi Eudoxos athéni tanulmányokat folytatott, majd Egyiptomba ment, hogy ott csillagászati ismereteket szerezzen.
Xenophonnak sikerült hazatérnie görög földre, de mivel a perzsákkal harcolt, nem szívesen látták őt Athénban. Ezért a spártai sereghez csatlakozott.
I.e. 399-ben a spártai király, II. Agisz meghalt. Fiát, Leotükhidaszt törvénytelennek nyilvánították. Ekkor féltestvére, II. Agészilaosz lépett a helyére (Lüszandrosz segítségével). Lüszandrosz felvetette, hogy a királyt ezentúl válasszák és ne legyen automatikusan a hadsereg fővezére is a király feltétlenül. De javaslatát elvetették. Agészilaosz király és Lüszandrosz hadvezér közös expedíciót vezettek a Perzsa Birodalom ellen. Agészilaosz azonban úgy érezte, hogy túl nagy az arca Lüszandrosznak és elkezdte őt leépíteni.
Athénban Szókratészt elítélték istentelenség miatt, ugyanis azt állította, hogy a bálványok nem istenek - és az ifjúság megrontása vádjával száműzetésre ítélték, de ő inkább a méreggel való kivégzést választotta. Elítélése után tanítványai meg akarták szöktetni. Ez sikerült is, azonban egyszer csak megállt lelkiismerete szavára, s mivel azt hirdette korábban, hogy a törvény ellen lázadni nem szabad és a rossz törvényt is meg kell tartani, nem akarta hitelét veszteni. Ezért visszament és kiitta a bürökpoharat.
Az athéni Konon vezetésével egy egyesített perzsa-föníciai-kilikiai-ciprusi, 500 hajós flotta elfoglalta a Spárta által megszállva tartott Rodoszt.
A spártai király, II. Ageszilaosz viszont Kis-Ázsiában ért el hadi sikereket, Pharnabazosz és Tisszaphernész szatrapák ellen. A perzsák három hónapos fegyverszünetet kértek, de ezalatt sem sikerült békét kötni, ezért a spártaiak végül feldúlták Frígiát.
Ebben az évben Platón kiadta az Apologiát, a Szókratész-védőbeszédet. Athénban megszületett Lükurgosz, leendő államférfi, valamint Xenokratész, leendő filozófus.
Platón védőbeszéde: "Hogyan hatott rátok, athéni férfiak, vádlóim beszéde, nem tudom; én bizony magam is kis híján belefeledkeztem; olyan meggyőzően beszéltek. Ámbár igazat úgyszólván semmit nem mondtak. [...] Védenem kell magamat, athéni férfiak, és meg kell kísérelnem kiirtani belőletek, méghozzá ilyen rövid idő alatt, azt a rágalmat, mely oly hosszú ideig élt bennetek. [...] megkíséreltem mindegyikteket meggyőzni: ne törődjék semminemű dolgával előbb, mielőtt önmagával nem törődik, hogyan lehet a lehető legderekabb és legokosabb, sem a város ügyeivel míg magával a várossal nem törődik és minden más dologban is hasonlóképpen járjon el. [...] Én halni indulok, ti élni: de hogy kettőnk közül melyik megy jobb sors elé, az mindenki előtt rejtve van, kivéve az istent"
Spártában pedig Küniszka hercegnő négyesfogata (férfi hajtóval) megnyerte az olimpiai versenyt.
I.e. 395-ben Lüszandrosz szövetséges hadsereget vezetett Boiótiába.
Athént, Thébait, Korinthoszt és Argoszt lefizette egy perzsa szatrapa, hogy megtámadják Spártát. Ezzel kezdődött el a korinthoszi háború. II. Ageszilaoszt hazahívták Kis-Ázsiából. Lüszandrosz és Pauszaniasz alatt a spártaiak két sereget állítottak föl. Mindkettő Boiotiába ment és Haliartosz várost vették ostrom alá. Lüszandrosz serege előbb érkezett, de el is esett. Pauszaniasz egy nappal később érkezett, s csak a holttesteket tudta visszaszerezni. Mulasztásáért bíróság elé állították. A várható halálbüntetés elől Tegeába menekült, trónját pedig fia, I. Ageszipolisz vette át.
I.e. 394-ben II. Ageszilaosz spártai király égei-tengeri flottájával hazafelé igyekezett. Azonban a Konon által vezetett athéni-perzsa flotta elfogta a spártai hajóhadat és megsemmisítették.
Eközben egy 18.000 fős spártai sereg indult Korinthosz felé, ahol Athén, Thébai és Argosz csapatai is gyülekeztek. A két sereg Nemeánál ütközött meg. A spártaiak győztek, de a nagy veszteségek miatt ők is visszavonultak.
II. Ageszilaosz hazaérkezve 13.000 fős sereggel betört Boiótiába és legyőzte a korinthoszi szövetség csapatait.
Tegeában leégett az Athéné-templom, a legjelentősebb görög kultuszhelyek egyike.
Ebben az évben megszületett Polüperkhon, leendő görög hadvezér.
I.e. 393-ban a Konon-vezette athéni és a Pharmabazosz-vezette perzsa sereg annyira felbuzdult a spártai hajók legyőzésén, hogy végigdúlták Lakónia partvidékét és elfoglalták Küthéra szigetét.
Ezután Pharmabazosz jelentős pénzbeli támogatással hazaküldte Konont, hogy az segítsen az Athént Pireusszal összekötő hosszú fal építésében. Ennek elkészültével az athéniak elfoglalták Szküroszt, Imbroszt, és Lemnoszt. Ezeken a szigeteken athéni polgárokból álló kolóniákat létesítettek.
Korinthoszban egymással csaptak össze a demokraták és az oligarcha pártok hívei. Az Argosz által támogatott demokraták kiűzték az oligarcha pártot. A száműzöttek Spártától kértek támogatást. Majd spártai segítséggel egy éjszakai támadásban elfoglalták a város Korinthoszi-öböl felőli kikötőjét és visszaverték a következő napon ellenük küldött csapatokat.
Ebben az évben Athénban előadták Arisztophanész "A nőuralom" c. komédiáját. Ebben az athéni nők egy kizárólagosan női közösséget próbálnak meg létrehozni, de vállalkozásuk kudarcba fullad.
Egy cipész fia, Iphikratész feleségül vette I. Kotis trák király lányát. Két fiuk született. Az elsőt a tórjai háború egyik legendás királyáról, Menestheusznak nevezték el. A másodikat pedig Iphicratésnek.
A spártaiak Antalkidasz személyében követet küldtek a perzsa szatrapához, Tiribazoszhoz, hogy tudassák vele, az athéni Konon a rábízott perzsa hajóhaddal Athén befolyási zónáját terjeszti ki. Ezt megtudták az athéniak, s szintén követséget küldtek a szatrapához (ezt maga, Konon vezette). Tiribazosz azonban letartóztatta Konont és a spártaiakat kezdte pénzzel támogatni, hogy felszereljenek egy flottát. Konon megszökött, de hamarosan Cipruson meghalt.
Spártában a görög városállamok békekonferenciát tartottak. Az athéniakat Andokidész vezette. Akit hazatérése után bíróság elé állítottak, száműzték, a békefeltételeket pedig elutasították.
Iszokratész retorikai iskolát alapított Khioszon. Feleségül vette Hippiasz özvegyét, Plathanét és adoptálta fiukat, Aphareoszt, aki növendéke is volt. Jelentős vagyonra tett szert.
Spártában pedig Küniszka hercegnő négyesfogata ismét győzött az olimpián.
Iphikratész athéni hadvezér súlyos vereséget mért a spártaiakra.
I.e. 391-ben az athéni Iphikratész szinte teljesen könnyűfegyverzetű gyalogosokkal és dárdahajítókkal döntő vereséget mért a spártai hoplitákra. Ezután feldúlta Phleiusz környékét és Árkádiát.
Egy argoszi sereg megszállta Korinthoszt.
I.e. 390-ben az athéniak szövetséget kötöttek Egyiptommal és a ciprusi Eugorasszal.
Epidauroszban felépült Aszklépiosz temploma.
Athénban megszületett Hüpereidész, leendő szónok és politikus.
CIPRUS
I.e. 391 körül perzsa-ellenes lázadás tört ki. Ekkor Szalamisz királya, I. Euagorasz szövetségre lépett Athénnal és az egyiptomi nefritákkal.
EGYIPTOM
I.e. 399-ben I. Nefaarud egy csatában legyőzte és kivégeztette Amonardisz fáraót. Megalapította a következő (29.) dinasztiát és Mendeszbe helyezte a fővárost.
Az új egyiptomi fáraó Kis-Ázsiában Spártát támogatta búzával és hajófelszerelésekkel.
I.e. 393-ban I. Nefaarud fáraó meghalt. Rivális pártok küzdöttek a hatalomért. Pszenmut lépett trónra, de néhány hónappal később uralmát megdöntötte Hakórisz. Uralkodása elején a nyugati határt biztosította (alkut kötött a barkaiakkal), majd egyezségre lépett Euagorasszal és az athéniakkal, akik lázadtak a perzsa király, Artaxerxész ellen.Gabonát, hadi szereket, hajókat és pénzt küldött Athénnak, azok pedig néhány ezer embert küldtek, élükön Khabriász hadvezérrel.
I.e. 390-ben Hakórisz fáraó hármas szövetséget kötött a ciprusi Eugorasszal és Athénnal.
PERZSA BIRODALOM
Kis-Ázsiában folytatódott a spártai-perzsa háborúskodás. Spárta legyőzte Éliszt. A Spártaiakat az egyiptomiak támogatták.
I.e. 398-ban a spártaiak a rövid fegyverszünetet kihasználva védőfalat építettek Kherszonészosz félszigetén, hogy a trákoktól védve legyenek. A hadvezér ekkor Derküllidasz volt.
I.e. 396-ban a perzsák 3 hónapos fegyverszünetet kértek a spártaiaktól, de ennek végén a spártaiak feldúlták Frígiát.
I.e. 395-ben Parüszatisz, II. Dareiosz özvegye rávette II. Artaxerxész nagykirályt, hogy kivégezze Tisszaphernész szatrapát. Az ürügy Szardeisz elvesztése volt. A valós ok pedig az, hogy Tisszaphernész rosszul bánt Parüszatisz fiával, ifjabb Kürosszal.
Kis-Ázsiában eközben II. Ageszilaosz, spártai király megerősítette lovasságát és sikerrel betört Lüdiába.
Tisszaphernész helyét Tithrausztész vette át, aki fegyverszünetet kötött a spártaiakkal, majd lefizette őket, hogy menjenek északabbra és Pharnabazoszt támadják inkább. Ő nem volt képes katonailag ellenállni a spártaiaknak, ezért lefizette Athént, Thébait, Korinthoszt és Argoszt, hogy megtámadják Spártát.
Tiribazosz szatrapához spártai követség érkezett, hogy elárulják neki; az athéni Konon arra használja a szatrapa által kölcsönzött perzsa hajóhadat, hogy Athén befolyási zónáját növelje. Athén is küldött követséget hozzá, amit maga, Konon vezetett. Tiribazosz azonban az előbb érkezetteknek hitt és letartóztatta Konont. Konon megszökött. II. Artaxerxész viszont, amikor tudomást szerzett Tiribazosz akciójáról, leváltotta őt. Helyébe a spárta-ellenes Sztruthaszt nevezte ki.
I.e. 391-ben Kis-Ázsia spártai uralom alatt lévő városainak kormányzója, Thibrón földúlta a Spárta-ellenes szatrapa, Sztruthasz területeit. Egy rajtaütésben azonban életét vesztette.
Euagorasz, szalamiszi király, athéni és egyitomi segítséggel kiszorította a perzsákat Ciprus nagy részéről.
KÍNA
I.e. 397-ben meghalt Ven állam fejedelme. A trónt Vej Vu Hou vette át. Vu Csi hadvezér pedig megmaradt továbbra is Ven állam fejedelmének szolgálatában.
I.e. 391-ben meghalt Mo-ce, filozófus.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése