45. Alkibiadész forgatja ujja körül a világot [i.e. 420-410]

BRITANNIA

Ebben az évtizedben az aktuális briton uralkodó a Monmouth-ház egyik tagja, Dunvallo Molmutius volt. 

SZICÍLIA

 I.e. 414 körül Szegeszta város segítséget kért Szürakuszai ellen Athéntól. I.e. 415-ben a görögök meg is érkeztek a szigetre, de azzal a szándékkal, hogy átveszik az uralmat az egész sziget fölött. Először Katanét szállták meg.

Az egyik görög vezért, Alkibiadészt azonban hamarosan visszarendelték Athénba. Ekkor Níkiasz vezette tovább az expedíciót. Hamarosan pedig éppen Szürakuszai számára érkezett segítség spártai részről. Ekkor patt-helyzet alakult ki.

Alkibiadész [https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Alkibi%C3%A1d%C3%A9sz.jpg]

Végül az athéniak egy kaotikusra sikerült éjjeli támadása után az ostromlók rendje felbomlott és a városvédők jártak sikerrel.

Ekkor az egyik athéni vezér azt javasolta Níkiasznak, hogy adják föl és térjenek haza. Níkiasz mégis folytatta az ostromot. Ekkor az athéniakat csapdába ejtették a kikötőben. Sokukat lemészárolták, Níkiasz maga pedig fogságba esett. Őt és hadvezérét, Démoszthenészt kivégezték. A foglyul ejtett katonákat pedig rabszolgaként kőbányákba küldték.

APPENNINI-FÉLSZIGET

Emlékeztető: Az etruszk lakosságú Veii-t, valamint Fidenae-t Mamercus Aemilius római dictator vezetésével legyőzték a rómaiak.

A két város legyőzésével Róma a Tiberis jobb partján is gyökeret tudott verni. Az itteni földek felét a plebejusok között osztották ki.

Ebben az időben több kelta törzs (gallok, boiok és mások) kelt át az Alpokon és telepedett le a Pó északi partján.

A boiok a század elején bukkantak fel a Pó és az Appenninek között, ahonnan kiszorították az etruszkokat és az umbereket. Legfontosabb városuk Bononia (a mai Bologna) volt. 

I.e. 419-ben Rómában a rabszolgák összeesküvést szerveztek a város felgyújtására és a Capitolium elfoglalására, de két társuk elárulta őket. 

I.e. 415-ben az athéni Alkibiadész és Níkiasz vezetésével a görögök elfoglalták Rhegiont.

Rhegion városát Khalkisz görög város gyarmataként alapították az i.e. 700-as években. Virágzó kereskedőváros volt. Idáig Athén szövetségesei voltak.

TRÁKIA

Thuküdidész, az Athénból száműzött történetíró a királyi udvarban töltötte az évtizedet. Ezalatt adatokat gyűjtött a háború történetéről.

Thuküdidész [https://hu.wikipedia.org/wiki/Thuk%C3%BCdid%C3%A9sz]

MAKEDÓNIA

 Az országba menekült az athéni Andokidész, ismert szónok, mert belekeveredett az Alkibiadész ellen folytatott koncepciós perbe.

I.e. 413-ban II. Perdikkasz király meghalt. A jogos örökös Perdikkasz testvére, Alketasz, illetve annak fia, Alexandrosz lett volna. II. Perdikkasz fia, Arkhelaosz azonban úgy gondolta, jobban vezetné az országot náluk, ezért egy lakomán lerészegítette és meggyilkoltatta őket. I. Arkhelaosz néven magához ragadta a hatalmat. Volt egy ekkor 7 éves féltestvére, őt vízbe fojtatta. Rajta kívül volt még egy féltestvére, Aeroposz, aki viszont nem jelentett veszélyt a hatalmára, mert egy ágyastól született.Őt bizalmába fogadta. 

I. Arkhelaosz [https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Arkhelaosz_maked%C3%B3n_kir%C3%A1ly]

 Az új király korának híres műpártolója volt. A leghíresebb görög művészek nála töltötték száműzetésüket. Így például Khoirilosz, a költő, Timotheosz, a muzsikus, Agathón, a drámaíró, Zeuxisz, a festőművész. De mind közül a legnevesebb Euripidész volt, aki itteni tartózkodása idején írta meg a "Bacchánsnők" című művét. 

Euripidész [https://hu.wikipedia.org/wiki/Euripid%C3%A9sz]

 De itt talált menedéket Andokidész, a szónok is, aki bár nem értett egyet az athéni politikával, Arkhelaoszt mégis Athén támogatására ösztönözte.

Zeuxisz i.e. 464 körül született, a dél-itáliai Hérakleiában. Dél-itáliai, görög, szicíliai városokban, végül Makedóniában, I. Arkhelaosz udvarában alkotott. Munkáit eleinte belépődíjért mutogatta, később azt mondta, úgyse tudná őket senki sem megfizetni - ezért ingyen ajándékozta el őket. Szókratész nagyra becsülte őt. Mitológiai képeket és portrékat festett. Képei nem maradtak fenn, viszont információ a képekről igen. Említik az ókori források, hogy kísérletezett azzal, hogy egyetlen szín árnyalataival készített képet, illetve nagyon rátarti volt arra, hogy mennyire valósághűek a képei. 

Andokidész i.e. 440 körül született, Athénban, előkelő családban. Fiatalon belekeveredett az Alkibiadész-féle herma-csonkítók perébe (lásd a Balkán-fsz.-nél), amelyben terhelő vallomást tett másokra, hogy ő maga szabadulhasson. Ez után felmentették őt, de ő mégis jobbnak látta elhagyni a várost. Ekkor került Makedóniába (majd Ciprusra), ahol kereskedelmi vállalkozásokkal szerzett vagyont magának. I.e. 411-ben visszatért Athénba, de börtönbe került. Kiszabadulva ismét külföldön kereskedett.

A görögök úgy tartották, hogy a Makedónia szívében fekvő Pieria tartomány a múzsák lakóhelye, Az Olümposz pedig Makedónia déli határát jelölte. Ott tartózkodásukkal nagy hatással voltak a makedón kultúrára.

Arkhelaosz úgy örökölte az országot, hogy Athénnal szövetségben, Spártával pedig ellenséges viszonyban voltak. Mivel a peloponésszoszi háború miatt Spártának más elfoglaltsága volt, trónviszálytól pedig nem kellett tartani, nyugalom köszöntött Makedóniára, amit kihasználva az uralkodó erődítményeket és utakat építtetett, s a hadsereget jó minőségű fegyverzettel szerelte fel.

BALKÁN-FÉLSZIGET

I.e. 420 körül Athénban működött az attikai származású szónok, Rhamnoszi Antiphón. 

Thesszáliában ebben az időben hatalmi harc dúlt. Az egyik itteni vezető a Larisszai Arisztipposz Makedóniához fordult segítségért, amit meg is kapott. Cserébe Arkhelaosz larisszai polgárjogot kapott, valamint thesszáliai földeket.

Spárta nem nézte jó szemmel Makedónia terjeszkedését.

Platón élete második évtizedét élte Athénban (ebben az évtizedben 7-17 éves volt). Korán elkezdett verseket, drámákat írni, s a politika is érdekelte. 

Alkibiadész (akit Peiszisztratosz fogadott örökbe, amikor az 3 évesen megárvult, akinek spártai dajkája volt, aki az előző évtizedben úgy szerzett magának feleséget, hogy fogadásból megütött egy előkelő férfit, majd amikor felkereste az illetőt, hogy az megbüntethesse, az előkelő férfi megkedvelte őt és hozzáadta a lányát) bár erkölcsös és szerető felesége volt - nyíltan hetérákkal folytatott viszonyt. Ekkor felesége, Hipparete otthagyta őt és fivéréhez költözött, s beadta válási keresetét. De ekkor megjelent Alkibiadész, s kézen fogva hazavitte őt, amivel a jog szerint el volt rendezve a dolog. 

Alkibiadész [https://bircahang.org/alkibiadesz-i/]

I.e. 419 körül házasodott meg Szókratész. Felesége Xanthippé lett. Később még egy felesége lett, Mirthosz (Igazságos Ariszteidész lánya). Három gyermeke született. 

Szókratész [https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%B3krat%C3%A9sz]

Xanthippé [https://hu.wikipedia.org/wiki/Xanthipp%C3%A9_%28Sz%C3%B3krat%C3%A9sz_feles%C3%A9ge%29]

 I.e. 418-ban II. Agisz király Argosz ellen vonult. Királytársa, Pleisztoanax támogatta őt saját hadaival. Ő azonban csata nélkül, önhatalmúlag békét kötött velük. Emiatt Spártában százezer drachmás büntetéssel és házának lerombolásával fenyegették, míg meg nem ígérte a határozottabb fellépést.

Nem sokkal ezután Argosz megtámadta Tegeát. II. Agisz ekkor Tegea segítségére sietett és fényes győzelmet aratott. A csatában az Argoszt támogató athéniak vezére, Lakhesz elesett. 

Az argosziak felbontották szövetségüket Athénnal és Spárta oldalára álltak át.

Argoszban egymás ellen feszültek az Athén által támogatott demokraták és a Spárta által támogatott oligarchapárt. Ezután a demokraták erődítéseket emeltek, amiket viszont az oligarchák spártai segítséggel leromboltak.

Megszületett Epameinóndasz, leendő thébai államférfi és Iphikratész, leendő athéni hadvezér.

Epameinóndasz apja egy régi, thébai nemesi család elszegényedett sarja volt. Ennek ellenére Epameinóndasz kitűnő oktatásban részesült; zenetanárai, táncoktatója a legjobbak voltak. Filozófiát Lüszisztől tanult, aki itt töltötte száműzetését. Epameinóndasz fizikai vitézségében is kitűnt, sokat edzett, készült a csatákra.     

Epameinóndasz [https://www.facebook.com/Irodalmi.Kavehaz/posts/4181789701857195/]

Lüszisz Püthagorasz tanítványa volt. Tébában később, Epameinóndasz házában is, mint tanító tevékenykedett.

Iphikratész egy cipész fia volt. 

 I.e. 416-ban Alkibiadész (aki Periklész fogadott fia volt, fiatalon kicsapongó életet élt, majd Szókratész tanítványaként  katonáskodott, majd politikai pályára lépve a háborús pártot erősítette, a békepárti Nikiasz ellenében) az olimpiai játékokra egyszerre 7 fogattal nevezett be (amire sem előtte, sem később nem volt példa), s első, második és negyedik helyet értek el kocsijai. 

Athénban Nikiaszt és Alkibiadészt ismét sztratégosszá válaszották. Alkibiadész kezdeményezésére elfoglalták Méloszt, ami addig semleges volt. A férfiakat lemészárolták, a nőket és gyerekeket eladták rabszolgának.

 A Lenaia-fesztivál első díját Agathon vitte el. A győzelmi ünnepségen ott volt Alkibiadész, Szókratész és Arisztophanész is, amit onnan tudunk, hogy az eseményt megírta Platón, "A lakoma" c. művében.

 Az athéni Dionüszia-fesztiválon előadták Euripidész "Trójai nők" c. tragédiáját.

 Megszületett Theaitétosz, leendő görög matematikus.

 Bemutatták Arisztophanész "A madarak" c. komédiáját, mellyel második díjat nyert. Ebben két elégedetlen athéni polgár a madarak segítségével a levegőben építenek új várost. Így azonban a földön bemutatott áldozatok füstje nem jut el az istenekhez. Ekkor az éhező istenek szerződést kötnek az egyik építővel, aki összeházasodhat Baszileiával, a világuralom istennőjével.

 I.e. 415-ben egy Hüperbolosz nevű demagóg cserépszavazást kezdeményezett, hogy vagy Alkibiadészt (35 éves ekkor), vagy Nikiaszt száműzzék Athénból. A két politikus azonban egyesítette erőit és Hüperbolosz ellen fordították a szavazást. Így ő lett száműzve. 

 A szicíliai Szegeszta városa  segítséget kért Athéntól, s ekkor felmerült az athéniakban, hogy az egész szigetet az uralmuk alá kellene vonni. Alkibiadész lelkesen támogatta az ötletet, úgy gondolta, hogy az ottani szövetségeseik segítségével könnyen le tudnák győzni a fő akadályt, Szürakuszait, s ha Szicíliát elfoglalták, akkor továbbléphetnek Karthágó, sőt akár Líbia felé. Ellenlábasa, Nikiasz viszont túl kockázatosnak és drágának tartotta a vállalkozást. A népgyűlés megszavazta az inváziót és Alkibiadészt és Nikiaszt választották meg sztratégoszoknak, abban bízva, hogy Nikiasz megfontoltsága hűti Alkibiadészt és Alkibiadész lelkesedése bátorítja Nikiaszt.

Szürakuszai [https://www.istockphoto.com/hu/fot%C3%B3/sz%C3%BCrakuszai-latomie-gm1455838827-491058730]

 A hajóhad indulása előtt tartották Adonisz ünnepét. Az egyik éjjel valakik a kitett rituális szobrok arcát szétverték. Ekkor Alkibiadész fő ellensége, Androklész azt állította, hogy Alkibiadész volt a tettes a barátaival, akik ráadásul papoknak öltözve kigúnyolták az eleusziszi misztériumokat. Alkibiadész azonnal szerette volna tisztázni magát, de az ellenfelek szónokai azt mondták, hogy nem állhat a hadsereg, míg a bírósági per lezajlik, ezért majd ha visszatért, akkor vonják felelősségre. A vád persze erősen csorbította Alkibiadész hadvezéri tekintélyét. 

 Így tehát elindult a flotta. Először Itáliában elfoglalták Rhegiont, majd átkeltek Szicíliába és megszállták Katanét. 

 Eközben Athénban elterjesztették Alkibiadészról, hogy a szobrok tönkretétele egy összeesküvés része volt, melynek az a célja, hogy az athéni kormányzatot megdöntse. Mindenkit bebörtönöztek, aki valahogyan belekeveredett az ügybe. Így Andokidészt is, az ismert szónokot, aki beismerő vallomást tett, hogy mentse magát. Őt felmentették, de mégis jobbnak látta, ha eltávozik Athénból: Makedóniába menekült. 

Ekkor visszahívták Alkibiadészt Szicíliából. De sejtette (vagy megsúgták neki), hogy miért, így visszaút közben megszökött. Távollétében Athénban halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélték, valamint kimondták, hogy minden papnak és papnőnek ki kell őt átkoznia. 

A Szicílián hátramaradt Níkiasz egyedüli vezérként nem boldogult a szürakuszai védelemmel.

 Alkibiadész Spártától kért menedékjogot, ígérve, hogy nagyobb szolgálatot tesz nekik, mint amennyit ártott. Spárta befogadta őt. Ekkor egyik első dolga volt, hogy rávette a spártaiakat, küldjenek segítséget Szürakuszainak (amit épp az athéniak támadtak Szicílián - nem rég még ő maga is). 

Javasolta, hogy amíg az athéni haderő Szicíliában van, támadják meg az athéniak attikai területét és erődítsék meg az Athén közelében lévő Dekeleiát. Utóbbi húzással elvágták Athéntól annak élelmiszer- és ezüst-ellátásának szárazföldi útvonalát. Ez i.e. 413-ban történt.

A spártai közbeavatkozás hatására Szürakuszai győzött Szicílián. Níkiaszt kivégezték. A hadjáratban résztvevő katonákat pedig hiába várták haza. Ők szícliai kőbányákban rabszolgaként végezték.

Hogy alkalmazkodjon vendéglátóihoz, Alkibiadész, aki addig hírhedten ragaszkodott a kényelemhez, rövidre nyíratta haját, hideg vízben fürdött, árpakenyéren és fekete levesen élt, korábbi, kényelmes életstílusát teljesen elvetette. 

 Az így szerzett megbecsülését azonban egy csapásra elveszítette, amikor kiderült, hogy elcsábította II. Agisz feleségét és teherbe ejtette. Agisz persze nem ismerte el a megszületett gyermeket, Leótükhidészt a fiának. 

 Emiatt és mert sikereire féltékenyek lettek a spártaiak is, sokan Spártából is el akarták távolítani őt. II. Agisz meg akarta öletni, de ő titokban értesült erről. Ezután továbbra is Spárta oldalán vett részt a hadjáratokban, de védelmet kért a formálisan spártaiakkal szövetséges Tisszaphernésztől, a kis-

ázsiai Lüdia perzsa helytartójától. 

 Alkibiadész hamarosan Tisszaphernész bizalmába férkőzött. Meggyőzte őt arról, hogy azzal jár a legjobban, ha a spártai-athéni konfliktusban egyik fél sem győz, hanem hagyja, hogy lassan felőröljék egymást és akkor a perzsák könnyűszerrel elfoglalhatják mindkét várost. Hatására a perzsák valóban csökkentették a spártai flotta pénzbeli támogatását, és visszavonták a támogató föníciai flottát.

 Alkibiadész tudta, Athénba csak úgy térhet vissza, ha politikai fordulat következik be. Ezért Szamosznál felkereste az athéni flotta oligarchapárti vezéreit és elmondta nekik, ha Athénban oligarchikus kormányzat jutna hatalomra, ő biztosítani tudná számukra Tisszaphernész barátságát, pénzét és flottáját is. Az összeesküvők egyike, Peiszandrosz hazautazott Athénba, hogy előkészítse a fordulatot. Rhamnoszi Antiphón, az attikai származású szónok készített tervet a népuralom megbuktatására.

 A szicíliai vereség után a szövetséges városok sorra pártoltak el Athéntól. Emiatt a városban anyagi csőd fenyegetett. Az oligarchák azt mondták, a meglévő berendezkedés képtelen megfelelően vezetni a városállamot, majd ők megfelelően felügyelik a pénzügyeket. 

 I.e. 413-ban Spárta támadást intézett Attika ellen és elfoglalta Dekeleiát.

Ebben az évben Athénban előadták Euripidész "Élektra" c. tragédiáját. 

 I.e. 411-ben az oligarchapárt, az ún. "négyszázak" egy államcsínnyel megszerezte a hatalmat. 

 A Pireusz kikötőjét őrző csapatok között lázadás tört ki. Theramenészt küldték a lázadás elfojtására, aki azonban a felkelők élére állt. 

 Alkibiadésznek sikerült lehűteni őket, amivel megelőzött egy polgárháborút, amivel megmentette Athént. 

 Az új kormányzat keresni kezdte a lehetőséget, hogy Spártával békét kössön. 

 Athénban az oligarchapárt hazahívta Alkibiadészt, akinek azonban derogált az a látszat, hogy a nép kegye által nyerte volna vissza hatalmát. Ő dicsőséget akart, ezért maradt még Szamoszon. 

 Amikor értesült róla, hogy a spártai flotta Hellészpontosz felé tart, az athéniak pedig üldözésükre indultak, ő is utánuk eredt. Épp döntetlenre állt a csata, amikor flottájával utolérte őket. Ekkor felhúzta az athéni zászlót, és a spártaiakat a partra kergették. A parton viszont a perzsák siettek a spártaiak megmentésére és a szárazföldről elűzték az athéniakat, akik azonban még így is gazdag zsákmánnyal tértek haza. 

 Azért Alkibiadész nem akarta elveszíteni a perzsák szimpátiáját, úgyhogy ajándékokkal megpakolva, nagy kísérettel felkereste Tisszaphernészt, hogy biztosítsa barátságát. Nem tudta azonban, hogy Tisszaphernészt a spártaiak bepanaszolták a nagykirálynál, ezért a helytartó most félt, nehogy kegyvesztetté váljon. Ezért letartóztatta Alkibiadészt és börtönbe vetette. 

 Alkibiadész egy hónap múlva megszökött és lovat szerezve az athéni flotta kikötőjébe menekült. Itt hírét vette, hogy a spártai Mindarosz és a perzsa Pharnabazosz épp együtt vannak Küzikoszban, ahol a teljes spártai flotta is tartózkodik. Úgy döntött, rajtuk üt. Egy vihar leplezte közeledését a tengeren, és sikerült megtámadniuk őket. Mindarosz elesett a harc közben, Pharnabazosz pedig elmenekült. Az athéniaké lett a város és a teljes spártai flotta is. A spártaiak ezt az üzenetet küldték haza: "Hajóink elvesztek. Mindarosz halott. Embereink éheznek. Nem tudjuk, mitévők legyünk."

A spártaiak békét kértek, de az athéniak nem fogadták el a feltételeket.

Ugyanebben az évben, a "négyszázak" bukása után az attikai származású szónokot, Rhamnoszi Antiphónt hazaárulás vádjával elítélték. Antiphón a bíróság előtt olyan beszédet mondott, amilyet Thuküdidész szerint még soha senki. Mégis halálra ítélték.

Megjelent Arisztophanész "Lüszisztraté" című műve. Ebben az athéni és a spártai nők elhatározzák, hogy addig nem engedik be férjüket az ágyaikba, míg azok békét nem a peloponésszoszi háborúban. A darab végén az álló phalloszú katonák kénytelenek kiegyezni egymással.

Elkészült a "A nők ünnepe" is, amiben Theszmophoria ünnepén, ahova férfinak nem volt szabad belépnie, két férfit, aki női álruhában mégis beszökött, halálra akarnak ítélni... de végül megkegyelmeznek nekik.

Előadták Euripidész "Iphigénia a tauruszok között" c. tragédiáját, valamint Arisztophanész "Lüszisztraté"-ját is.

Megszületett Korinthoszban Timoleon, leendő görög politikus és hadvezér. 

 A ciprusi Szalamisz trónjára i.e. 411-ben visszatérhetett annak királya, Euagorasz. Megdöntötte az addig uralkodó, föníciai származású Abdemon uralmát és ezzel megszüntette a helyi föníciai befolyást.

 Az athéni Akropoliszon, Athéné Niké templomában megkezdték a szandálját igazító Niké domborművét. (Ez ma az Akropoliszi Múzeumban van). Illetve ekkor készült Hégészó sztéléje is.

A szandálját igazító Niké [https://theancienthome.hu/products/nike-szandaljat-igazitva-dombormu]

Hégészó sztéléje (Hégészó egy athéni hölgy lehetett, aki vagy a háborúkban, vagy a járványokban halt meg. Akkoriban szokás volt ilyen sztéléket állítani a halottaknak.) [https://baloghpet.com/2017/02/09/hegeszo-siremleke/]

Meghalt Khioszi Hippokratész, görög matematikus és csillagász.

CIPRUS

Euagorasz Szalamiszban azok között volt, akik szervezkedtek a perzsa-hű, föníciai származású uralkodó, Abdémón ellen. Kilikiai száműzetésbe kényszerült. Ott viszont jó kapcsolatot épített ki az athéniakkal. 

Euagorasz az athéniak támogatásával i.e. 411-ben visszatért szülővárosába, Salamisba. Ezúttal sikerült megbuktatnia Abdémónt. A helyiek szimpátiáját azzal nyerte el, hogy származását a város alapítójáig vissza tudta vezetni. De elnyerte a perzsa király szimpátiáját is azzal, hogy továbbra is fizette neki az adót. 

 Uralkodása során támogatta Athént annak Spárta elleni harcában. Gabonát és rezet szállított nekik. Cserébe számíthatott az athéniak támogatására a perzsák elleni küzdelmekben. 

PERZSA BIRODALOM

A perzsák igyekeztek kihasználni a görög városállamok ellenségeskedését, hogy visszanyerjék az athéni felügyelet alá került kis-ázsiai görög városok fölötti uralmat. Két Kis-ázsiai szatrapát bíztak meg, hogy begyűjtsék az elmaradt adókat, Tisszaphernészt és Pharnabazoszt. Ők i.e. 413-ban kerültek pozíciójukba. 

Az athéni befolyás miatt Kis-Ázsiában nehezen tudták begyűjteni az adót a hellén városokból II. Dáriusz király számára.

Spárta kölcsönös segítségnyújtási egyezményt kötött Tisszaphernésszel. Szerződésük értelmében Perzsia szabad kezet kapott Kis-Ázsia nyugati részén, cserébe segítette a spártai flotta felszerelését. 

Ekkortájt jelent meg a vidéken a Görögországból száműzött Alkibiadész, aki Tisszaphernész udvarában nyert menedéket. Meggyőzte a perzsa helytartókat arról, hogy nem kell nagyon beavatkozniuk a görögök belharcaiba. A perzsák a spártaiakkal voltak szövetségben. Közbenjárásával Alkibiadész így nagyobb nyugalmat ért el Athén számára, s fel is vette lassan a kapcsolatot az athéni oligarcha-párttal.

Alkibiadész egy időre haza tudott térni Görögországba, de ekkor Athén pártján Spárta ellen harcolt újra. A perzsák egy része ezt árulásnak vette, s erről meggyőzték Tisszaphernészt is (Alkibiadész távolléte alatt). Amikor Alkibiadész - ajándékokkal, s díszkísérettel - visszatért, hogy biztosítsa a perzsák barátságát, nem tudta, hogy már hiába jön. A helyi spártaiak Tisszaphernészt ellene fordították, ezért az börtönbe vetette Alkibiadészt.

EGYIPTOM

Előzmények: Az i.e. 500-as évek vége óta a perzsák uralták Egyiptomot.

I.e. 411-ben egy Amonardisz nevű ember felkelést robbantott ki a perzsa uralom ellen. Érdekes módon nem történt perzsa ellencsapás.

KÍNA

Keleten a Csou dinasztia Csi Vu nevű tagja uralkodott az egész évtizedben.

Eddigre már fiatalemberré növekedett (20-30 éves volt) a Vej államban született Vu Csi. Gyerekkorában Kínában hadakozó fejedelemségek vívták egymással szüntelennek látszó háborúikat. Fiatalon Lu államba települt át. Ott 30 éves korára már dicsőséges győzelmet ért el Lu állam hadvezéreként Csi állam ellenében.

Ezután Vejben Ven fejedelmet szolgálta, aki rábízta a legkényesebb határokkal rendelkező nyugati terület irányítását és felügyeletét. Ebből az irányból az egyre erősebb Csin állam akart ugyanis terjeszkedni. Míg a keleti irányból pedig a Han állam jelentett fenyegetést. Vu Csi sikerrel látta el feladatát. 

Vu Csi [https://en.m.wikipedia.org/wiki/File:%E5%90%B4%E5%8F%B8%E9%A9%AC%E5%AD%99%E6%AD%A6.jpg]