2019. szeptember 13., péntek

22. A történelem első kottája, ősi fák, tengerbe veszett városok [i.e. 2000-1900]


 Az i.e. második évezred folyamán Észak-Amerikában is elkezdtek földet művelni az emberek – legalábbis a partvidékekhez közelebb eső részeken.
A floridai területen megjelent a cserépedény, de az északi földrész más területein még nem.

 Dél-Amerikában kezdett kialakulni a fémművesség. Az Andok hegységben, a mai Patagónia területén kb. ekkor „megszületett” az Alerce Milenario-nak elnevezett patagóniai ciprusfa.

Az Alerce Milenario D-Amerikában [a kép forrása: http://elfacumoto.blogspot.com/2008/06/alerce-milenario.html]

Az Alerce Milenario [a kép forrása: https://www.tripadvisor.ie/LocationPhotoDirectLink-g294298-d3929440-i284157631-Parque_Nacional_Alerce_Andino-Puerto_Montt_Los_Lagos_Region.html]
 
Ahogyan az Alerce Milanrio kinézhetett i.e. 2000-ben [a kép forrása:
http://www.dmkert.hu/gyujtemeny/fenyok/araucaria_araucana_chilei_araukaria]
 Hozzá hasonlóan ebben az időben kelt ki a Brit-szigeten, Wales-ben a Llangernyw-i tiszafa is.

A Llangernyw-i tiszafa kinézete i.e. 2000-ben [a kép forrása: https://hu.depositphotos.com/152077200/stock-photo-yew-tree-taxus-baccata-sapling.html]

 
A Llangernyw-i tiszafa ma [a kép forrása: https://sokszinuvidek.24.hu/mozaik/2016/05/08/a-10-legidosebb-fa-a-vilagon/]

A Llangernyw-i tiszafa ma [a kép forrása: https://s1.www.tvn.hu/sessyaqwsxcderfvbgtzhnmjuiklop918273645qpwoeir987freemail2002/index.tvn]e-e

A Stonehenge-ben kb. ekkor állították fel a patkó alakban, vagy teljes körben álló, felül áthidalt homokkő hármas-köveket. Az ekkori emberek az óriási kőtömböket már nem csak felállították és egymásra pakolták, hanem mérnöki tudás segítségével „építették” meg őket: A kőtömbök látható felületeit kőkalapácsokkal simára faragták. Kialakították köldökcsapokat* és a hornyos csapolásokat*, amelyek a külső kör keresztgerendáit kapcsolják egymáshoz.
 
Köldökcsap és hornyos csapolás: Olyan mélyedés, amibe be lehet illeszteni a másik alkatrészt "nyúlványát".

Stonehenge-i hármaskövek [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Stonehenge]

Hellász területére megérkeztek az első görög törzsek.
 
Megkezdődött Krétán a mínoszi civilizáció aranykora. Knósszoszban ekkor emelték az első, négyszög-alaprajzú, kőtömbökből álló épületet. A knósszoszi királyi palota éveken keresztül épült és bővült, ettől pedig labirintus-jellege lett. A labirintus pedig szent hely volt a korabeli emberek számára; egy olyan szentély, ahol a Holdat – ezáltal a termékenységet, az életet – jelképező „labroszt”, vagyis kettős bárdot tartották. Egy ilyen labrosz számára a mínoszi palotán belül is építettek egy külön szentélyt, labirintust.

A knósszoszi palota rekonstrukciója [a kép forrása: https://kretasziget.hu/index.php/kreta-informaciok/mitologia/a-knossosi-labirintus]
Bikaugrás a knósszoszi palota egyik freskóján [a kép forrása: https://it.wikipedia.org/wiki/Affresco_della_taurocatapsia]
A knósszoszi palota egy delfines freskója [a kép forrása: https://kretakalauz.weebly.com/knossos.html]
 A kész palota 20 000 négyzetméter alapterületű volt, négy szinttel és 1300 helyiséggel rendelkezett. Nyugati oldalán alakították ki a vallási célokat szolgáló helyiségeket (templomok, szakrális termek – melyek homlokzata a tavaszi napéjegyenlőség napkeltéjének irányába nézett). A keleti oldalon a lakosztályok, vendégszobák, cselédszobák, kézműves műhelyek és terményraktárak kaptak helyet. A felső szinten egy monumentális lépcső vezetett a reprezentációs termekhez.
 A palota ÉNy-i sarkában még egy lépcsőzetes ülésekkel ellátott, kikövezett térséget is kialakítottak, a színházi játékok számára.
Maga, a palota mészkőből épült, burkolatát alabástromból kapta.
A belső falakat naturalisztikus festmények és színezett domborművek díszítették. Az egyik falfestmény a bikaugrás szokását örökítette meg.
A királynő szobájában külön kényelmi funkciók voltak, pl. folyóvízzel és csatornával ellátott árnyékszék és égetett agyag fürdőkádak.
A trónteremben a trónszék alabástromból készült.

A knósszoszi palota trónterme [a kép forrása: https://hu.depositphotos.com/26517087/stock-photo-throne-hall-of-the-knossos.html]
  A kor fontos lelőhelye Mália vagy Mallia is. E város palotája is i. e. 2000 körül épült, de kissé szerényebb volt, mint a knósszoszi.

 Valószínű, hogy a királyok mellett valamiféle szenátus vagy népgyűlés is működött.
A házak sokfélesége alapján a társadalom is sokféle (rendű-rangú) emberből állt. Lehettek mesteremberek, papok, írnokok.
 A paloták körüli tág terek minden bizonnyal a piacok számára szolgáló területek voltak. Szinte biztos, hogy rabszolgákat is tartottak.

 Valószínűleg a szigeten még mindig anyajogúként működött a társadalom.
Békében élhettek, mivel nem voltak várfalak, erődök.

 A krétai emberek életében kiemelkedő szerepe volt a sportnak – vadászat, ugrás, futás, birkózás és a bikajátékok voltak a leggyakoribbak.

 Kréta – bár sziget volt – élt más népektől teljesen elszigetelten; hanem élénk kereskedelmet folytatott a tengeren túli népekkel.

 Már küllős kereket használtak, s a szerkereket lóval vontatták. [https://kretavallas.blog.hu/2009/11/10/a_kretai_tarsadalom]

 Ciprus szigetének népe elsősorban a réz bányászatából és az azzal való kereskedelemből élt meg. A sziget nevéből származik a réz latin elnevezése, a cuprum. Ciprus népe keveredett az anatóliai népekkel. A sziget akkád neve Kapturrum volt, ami rézedényt jelentett. Ezen a szigeten is a termékenység istennőt imádták, akinek egyik neve Kypris volt.

 Kánaánban, Ugarit városában az ékírás segítségével már kottajeleket is le tudtak jegyezni. Egy Nikkal istennőhöz szóló himnusz máig fennmaradt, az írnoknak köszönhetően, aki a lágy agyagba nyomkodta a jeleket. A dal hangrendje és hangneme a mai zenészek számára is érthető. Alapja a hangsor alapfokainak sorrendjébe állított hangok rendszere. 

Azért mégis bizonytalan, hogy hogyan szólhatott a dal a maga idejében – többféle feldolgozást is megvalósítottak, melyek ezen a remek blogon megtalálhatóak: https://index.hu/kultur/zene/2015/05/05/a_vilag_legregebbi_dala_okori_zene/


 
Az ugariti ősi himnusz - a kettős vonal fölött a dalszöveg, huri nyelven, alatta a dallam [a kép forrása: https://index.hu/kultur/zene/2015/05/05/a_vilag_legregebbi_dala_okori_zene/]
 A Közel-Keleten már használtak számolótáblákat, ismerték a négy alapműveletet, ki tudták számítani egy körcikk területét, négyzetre emeltek, gyököt vontak, ismerték a kör kerületének és átmérőjének arányát (amit ma pí-vel jelölünk), ismerték – bár nem így nevezték – a Püthagorasz-tételt és ezeknél magasabb szintű matematikai ismereteik is voltak.
Ismerték a naptári évet, megfigyelték a nap- és holdfogyatkozásokat.
Sok földrajzi, botanikai és zoológiai megfigyelést végeztek. [Anatolij Varsavszkij: Kezdetben voltak a legendák]

Az Akkád Birodalom élén Narám-Színt fia, Sarkalisarri követte. Sikeres hadjáratokat vezetett Gutium, Amurrú és Elám ellen és sikerült fogságba ejtenie a gutik akkori uralkodóját, Inkisust, ahogy annak fiát (?), Zarlagabot is. 

 Templomot építtetett Nippurban és Babilonban. I.e. 2000- 1976-ig uralkodott. Az ő korában a csillagászok úgy tűnik, már meg tudták jósolni az nap- és holdfogyatkozások idejét és ezekből az uralkodókra vonatkozó következtetéseket vontak le, melyek akár önbeteljesítő jóslatként* hathattak. Sarkalisarri halálát is égi jelenség alapján jósolták meg: „A király ebben az évben meghal. A hold és a nap fogyatkozni fognak. Egy nagy király meghal” (RME-192. tábla)
 
*Önbeteljesítő jóslat: Olyan jóslat, mely azért válik valóra, mert elhiszi, aki hallja. Tulajdonképpen, nem tudatosan, a jóslatot elhívő ember, maga váltja valóra.

A holdfogyatkozás i.e. 1977 március 15-én zajlott le.

A gutik megtámadták a birodalmat, Erradupizir vezetésével. Két erős törzsük három irányból támadott. Ugyanakkor az amoriták is támadtak, nyugatról. Megalapították Agade közelében Qutu városát.

A gutik támadása miatt a birodalom néhány évre anarchiába süllyedt.

 Majd olyan uralkodók következtek, akikről nem maradt fenn információ számunkra: Igigi, Nanum, Imi, Elulu, Dudu (David Rohl szerint i.e. 1972-1952-ig), majd Suturul (D. R. szerint i.e. 1951-1937-ig).

Őket váltották le a guti dinasztia uralkodói, akik 91 éven át tartották a kezükben Mezopotámiát.

 I.e. 1910-ben, amikor a guti Tirigan uralkodott, amikor a csillagászok újabb baljóslatú jelet vettek észre. „A gutik királya előjelet kapott. A gutik elbuktak a harcban. Az ország romba dől.” (Enuma Anu Enlil, 21. tábla) Ugyanis újabb holdfogyatkozás következett be, i. e. 1908 június 28-án. A gutik számára a hold-isten, Szín volt a főisten, ezért a hold fogyatkozásából saját vesztükre következtettek. Hamarosan be is következett, amitől tartottak, egy Utuhegal nevű férfi győzte le i. e. 1910-ben Tirigant. S utána Mezopotámia többi városára is kiterjesztette a hatalmát. Ur élére kb. i. e. 1903-ban Ur-Nammut nevezte ki, aki vagy az öccse, vagy a fia volt.

Utu-hegal [a kép forrása: http://www.mesopotamiangods.com/poem-of-utu-%E1%B8%ABegal/]
 A „keleti hegyeken” túl, Elámtól is keletre, valahol, a mai Irán területén is megjelent egy kis magonc, kihajtott az Abarkuhi ciprusfa, miközben bevándorolt a területre a magát árjának nevező népcsoport.


Amilyen az Abarkuhi ciprus lehetett i.e. 2000-ben [a kép forrása:
Egyiptom urairól ebből a századból nagyon keveset lehet tudni, lényegében csak a nevüket. A Nílus mellett élő nép feltalálta a szövőszéket és a takácsművességet.

A Sárga-folyó mellett Sao Kang i. e. 1985-ig uralkodott. Fia, Csu követte őt. Róla az a legenda maradt fenn, hogy egyszer a keleti tengernél vadászott és fogott egy kilencfarkú rókát. Az ő fia és egyben a következő császár Huaj volt. A hagyomány szerint ő komponálta meg a „Kerek föld” című dalt. A század végén az ő fia, Mang lépett trónra, aki szintén a keleti tengernél egy óriás halat fogott.


 India nyugati partjai mellett van egy több ezer éves, tenger alá süllyedt város, Dwarka, mely ekkor már biztosan fennállt és valószínűleg még működött. A város emlékét sokáig csak a Mahabharata egyik legendája őrizte, míg a XX. század régészei fel nem fedezték a tenger alá veszett romokat.  Amúgy pedig itt a Disney-féle Mahábharata - jó szórakozást :)

Meg a második része is

 A legenda szerint a várost Krisna alapította – elképzelhetőnek tartom tehát, hogy Krisna is egy valós személy volt, egy istenkirály, aki az idők során istenné vált, akár a sumér királyok, Nimród, vagy Gilgames. A várost függőkertek, vízesések és ligetek díszítették. Az eposz szerint volt egy másik király, Salvo, aki irigyelte Krisnától ezt a várost, ezért háborút indított ellene. Egy repülő szekérről egy tűzgömböt hajított a városra, mellyel elpusztította azt. Bár Krisna legyőzte ellenfelét, a város soha nem nyerte vissza régi pompáját.

 A tenger alatt felfedezett város kőfalai valóban, valamilyen ősi katasztrófa következtében több helyen üveggé égtek. Aszteroida becsapódása, vagy légrobbanás* okozhat ilyet. [https://ujvilagtudat.blogspot.com/2014/05/bizonyitekok-az-osi-fejlett.html]
 
Légrobbanás: Amikor az aszteroida még a levegőben szétesik, felrobban

A tenger alá süllyedt Dwarka [a kép forrása: https://femina.hu/ezo/dvarka-varosa/]
 
Dwarka rekonstrukciója a legenda alapján [a kép forrása: https://femina.hu/ezo/dvarka-varosa/]
 Japánról annyit lehet tudni, hogy ebből az évezredből nagy kagyló-szeméthalmok maradtak fenn. Valamint, hogy a kőkörök építésének szokása ide is elérkezett, az sziget északi részére. 

És még egy izgalmas dolog az ősi Japánról: A Yonaguni-sziget partjaitól nem messze, a tenger alatt szintén vannak bizonyos romok, melyek neve yonaguni monument. Ennek szögletes formái arra utalnak, hogy mesterséges építmény, de akár egyszerű geológiai mozgások is létrehozhatták őket (a szkeptikusok szerint). Ezekről semmit nem lehet tudni azon kívül, hogy sok ezer éve ott vannak. [https://ujvilagtudat.blogspot.com/2014/05/bizonyitekok-az-osi-fejlett.html]

A Yonaguni monument [a kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/384213411931522096/?lp=true]

A Yonaguni monument egésze [a kép forrása: https://tenyekerodje.blogspot.com/2012/06/yonaguni-monument.html]

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése